Regisztráció  Belépés
hilon.blog.xfree.hu
"Kinek-kinek az a szép,ami az ő szívét elgyönyöríti!" /Gárdonyi Géza/ Horváth Ilon
2016.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 17 
Lejkoné Kristóf Olga /POET/:Aratás régen
  2018-08-08 20:36:27, szerda
 
 

Lányok, legények mennek a határba.
Várja őket a ringó búzatábla.
Erősen tűz a Nap tikkasztó fénye
Nyár közepén az aratók fejére.
Fiúk kaszával nagyot suhintanak,
Mindnyájuknak jut egy jókora darab.
Mögöttük a nők hada serénykedik,
Hónuk alatt a kötelet tekerik,
Marokra szedik a levágott rendet,
Kévébe kötik, úgy raknak keresztet.

Két kaszás legény egymással vetekszik,
Mert a lányoknak az ügyesebb tetszik.
Lányok dereka ide-oda rezzen,
Még a kalász sem hajladozik szebben.
Gyermekek éppen vizet osztogatnak,
Ha az aratók olykor megszomjaznak.
Az aratásnak verejték az ára,
De dolgaikat nem végzik hiába.
Aranyló búza - az élet kenyere.
Nehéz munkával lesz a magtár tele.
 
 
0 komment , kategória:  Munka  
Horváth Ilon: Tavaszi hajrá
  2018-04-14 19:37:06, szombat
 
 
Örömmámorban nyílik a sok virág,
itt a tavasz-kissé késett ugyan,
ám hozott viruló lombot,szépséget.
Megújulnak a madárfészkek is,
csiripelnek a fiókák nemsoká.
A harkály is fújja dalát,zengi
szakadatlan,végzi a sürgős dolgát.
Dala messze hangzik,távol hallik,
ott sem halkul,ébred az egész határ.

Örömmámorban nyílik a favirág,
április van,most éli világát
a díszbe öltözött bokrok özöne.
Tűz pirosak,sárgák most a kertek,
a virág nyílik,eltűnt a szürkeség.
A kék meténg,a fehér ibolya
boldogan hagyja,a szellő hadd fújja.
Ezt látva az ember sem szomorú,
hajtja a sok dolog,serény,nem lustul.
 
 
0 komment , kategória:  Munka  
Böröczki Mihály: Kertásás
  2017-11-29 12:45:24, szerda
 
  Az egyik legnehezebb a kerti munkák közül:

KERTÁSÁS

A derék fárad, sós csöppök az arcon,
csak magad űzöd, senki sincs, ki hajtson,
és megnyugodva bámulsz föl az égig,
ahogy a friss föld eléd feketéllik,
s úgy öleled át szemeddel a kertet,
mint sok éve az ébredő szerelmet,
a sárgálló őszt zsenge zöldnek látod,
ahogy a tavasz melegágyát ásod,
és halad a rend, nő a sor a sorra,
te szaporítod, s ritmusra hajolva
az ásót egyre mélyebbre ereszted,
a kifordult rög megcsillantja kedved,
az örömöt a napfény felé tartod,
s egy lenge szellő letörli az arcod.
 
 
0 komment , kategória:  Munka  
Horvát Jánosné/POET/:Ébredő természet
  2017-03-16 12:13:04, csütörtök
 
 

Kis kertemnek szegletében
hóvirágom bókol nékem,
oly boldogan simogatom,
eljött az én szép tavaszom.

Madárkáim csicseregnek,
röptükben ők köszöntenek,
keringenek körülöttem,
bátran leszállnak mellettem.

Kosztosaim voltak télen,
összeszoktunk, így nem félnek,
fényes tolluk meg-megvillan,
rájuk ragyog nap sugara.

Élvezem a jó meleget,
kicsalogat a kertembe,
gyümölcsfáim integetnek,
mikor metszem meg én őket?

Unokámmal sétánk során
kis kertekből köszönnek ránk,
tesznek-vesznek a kertekben,
szorgoskodnak az emberek.
 
 
0 komment , kategória:  Munka  
Böröczky Mihály: Kertásás
  2016-10-15 13:53:39, szombat
 
 

A derék fárad, sós csöppök az arcon,
csak magad űzöd, senki sincs, ki hajtson,
és megnyugodva bámulsz föl az égig,
ahogy a friss föld eléd feketéllik,
s úgy öleled át szemeddel a kertet,
mint sok éve az ébredő szerelmet,
a sárgálló őszt zsenge zöldnek látod,
ahogy a tavasz melegágyát ásod,
és halad a rend, nő a sor a sorra,
te szaporítod, s ritmusra hajolva
az ásót egyre mélyebbre ereszted,
a kifordult rög megcsillantja kedved,
az örömöt a napfény felé tartod,
s egy lenge szellő letörli az arcod.
 
 
0 komment , kategória:  Munka  
Nagy László: Dióverés
  2016-10-11 10:26:09, kedd
 
 


Elsuhogott az a füttyös
sárgarigó délre.
Sárgul az árva diófa
zöld terebélye.

Levelek lengnek, akár a
színarany rigó-szárnyak,
elszállnak ők is a szélben
puszta határnak.

Áll a diófa, és érett
kincsei válnak tőle:
szellő ha bántja az ágat,
buknak a földre.

Szaporább kopogás, csörgés
támad, ha jön az ember,
s bottal az ágak bogára
boldogan ráver.

Földre, fejekre, kosárba
kopog a dió-zápor,
burkos dióra a gyermek
kővel kopácsol.

Már, mintha álmodnék, hallom
zaját a jó örömnek,
darálók forognak, diós
mozsarak döngnek.

Fagyban és nagy havazásban
meg kell maradnunk jónak
s tisztának is, hogy örüljünk
csörgő diónak.

Majd csorgó hó levén ring a
picike dió-csónak,
s lomb zöldül újra a füttyös
sárgarigónak.
 
 
0 komment , kategória:  Munka  
Horváth Ilon:Kerti tüsténkedés
  2016-09-11 12:53:38, vasárnap
 
 
Ősz van már,a kert sárga,
itt-ott látható zöld folt,
a szorgos gazda se rest,
kezd betakarítani.

Megy minden a pincébe,
gondosan,sorban,rendben,
télen ne legyen nagy gond
a termést megtalálni.

Végül marad a szüret,
dézsában lesz a szőlő,
finom bor lesz belőle,
a család örömére.
 
 
0 komment , kategória:  Munka  
Fábián József /POET/ :A fűtősegéd
  2016-08-26 19:15:41, péntek
 
 
Olajozottan fordulnak a fogaskerekek,
a szelepen most gőz sivít.
A hajtókar mozdul, a padló remeg.
A kazánnál még félek kicsit.

A gép egyenletesen dohog,
hajtja a kazánban feszülő
gőz, alatta örök tűz lobog;
táplálja azt az emberi erő.

Mint maga az ördög, fekete és csillog a
verejtéktől a fűtő teste,
ahogy a vörös torokba dobja
lapáttal a szenet reggel, este.

Mozgása pontos, és nem siet soha;
karjában duzzadó izom;
mikor a szívlapátot a szénbe tolja,
a kazánajtót máris nyitom.

Forróság vág végig testemen,
az izzó hő dől felém,
a kar és lapát csak lendül egyet,
és a kazánba repül a szén.

És ez így megy nap nap után,
megállni sosem lehet,
tápláljuk ketten folyton a kazánt.
A hajó megy, irány kelet.
 
 
0 komment , kategória:  Munka  
Babits Mihály: A régi kert
  2016-08-09 13:16:16, kedd
 
 


I.

Szeretek itt olvasni, a kertben, a szőllőlugas alatt,
ahol a könyvre apró kerek fényfoltokat vet a nap --
mind titkos lencse fényköre titkos mikroszkóp alatt,
amelyben titkos porszemek szálló árnyai mozganak.

Itt csak egyszerű virágok vannak: árvácskavirág,
petúnia, muskátli, dáhlia és georginák,
és rózsa, rózsa! -- A reggelnek még a zöld gyep örül,
a zöld gyep és a barna lóher az ágyások körül.

Nem tudok én már dalolni cifra mértéken, rimen,
csak ily hanyagon, mint ez a kert dalol, porosan, szeliden
ahonnan az utcára semmise néz, csak a jegenyeakác
sárga fejével; mert nagyobb szegény mint az emeletes ház.

II.

Talán örökké lehetne verselni rólad régi kert,
vén köhögős kutadról, mely szalma közt fázva telelt,
a tamariszkról, melynek bőre ráncos és durva mint a vén emberé
s mégis oly virágos gyengeszép ágakat nyujt az ég felé!

Gyerekkoromban a levelekbe szerettem harapni mint a csikó.
Tudtam: keserű ízű az orgona, illatos zamattal leveles a dió.
Sokszor álmodoztam diólevél-ágyrul, ott volna délután heverni jó!
Ott volna valami szépmellű kisleányt ölelni jó!

Este ha a kertre a hosszú ház árnyéka lassan ráfeküszik,
sűrű nyári este a forró légben fülledt illat úszik.
Tikkadtan a magas fának üzen akkor titkon a kis virág:
>>Te messze látsz, bátya, mondd meg, jön-e már a holdvilág?<<

III.

Ház, pince, istálló, félszer, körülötted régi kert.
Elül ami házunk, emeletes, de mégis fehérre meszelt
zöld ablakokkal; oldalt a szomszédé, alacsony, falusi, nádfödeles
(hányszor kihúztam nyílnak a nádat, indián voltam, ki nyilazva les!)

Kert mögött az udvar, a régi félszer ott áll az udvaron
négy vályogoszlopon, benn mosókemence, mángorló, ócska lom.
A vályogról hull a mész. Az istálló is ott van, rég üres, törött az ablaka:
nagyapám virgonc lovai álltak a jászol előtt valaha.

Foltos, szalmás a vályog. A gerendák közt fecskék keringnek. Pincetorok,
hűsöng, nagy hordók, misztikusan, jó pénz, jó mámorok, kadarkaborok.
Szemközt nagy bálvány fakapu néz ki az utcára, zöld rácsos, szép.
S künn a ház előtt évrül-évre eszi az utcát az akácos Séd.
 
 
0 komment , kategória:  Munka  
Szabó Edit /POET/: Kenyérsütés kemencében
  2016-07-18 16:49:07, hétfő
 
 
A faluban nem oly ritka
kemence látványa,
abban sütnek az asszonyok
családjuk számára.

Hagyományként úgy tisztelik
sütés tudományát,
anyáról a lányára száll,
gondosan ápolják.

Minden héten sütnek egyszer,
este dagasztanak,
pirkadáskor, kora hajnal
már formázni szabad.

Kerek kenyér készülődik
a kicsi konyhában,
kemence is begyújtva már,
várja a munkája.

Forró lángok körbenyalják
kemence oldalát,
falából majd a forróság
süti a cipócskát.

A gazdasszony megformázta
élet ajándékát,
hosszú nyelű falapáton
adja meg a módját.

Beleveti egymás után
kemence mélyére,
sorra kerül minden darab,
hogy megsüljön végre.

Érezni majd az illatát
ropogós kenyérnek,
alig várja már a család,
ehessen belőle.

Ropogósra, pirosra sült
búzakenyér, áldjuk,
köszönet a Teremtőnek,
Isten teste áldott!

Bőcs, 2016. július 11. - Takács László festőművész: Kenyérsütő asszony című festménye alapján.K
 
 
0 komment , kategória:  Munka  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 17 
2018.07 2018. Augusztus 2018.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 21 db bejegyzés
e év: 267 db bejegyzés
Összes: 2324 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 0
  • e Hét: 541
  • e Hónap: 5080
  • e Év: 106437
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.