Regisztráció  Belépés
lambert.blog.xfree.hu
Most tanultam meg, hogy nem arra kérem Istent, hogy teljesítse azt, amit én elterveztem, hanem hogy segítsen megérteni, mi az értelme annak, amit ő tesz velem. ... Ballán Mária
1957.12.09
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 31 
Már olvasható a Szózat irodalmi havilap júliusi száma
  2017-07-14 18:39:46, péntek
 
  Már olvasható a Szózat havilap, www. szozat.org. 2017. júliusi száma. A főszerkesztő Gyóni Gézáról szóló elmélkedése a "Levél az olvasónak" - menüpontban, folytatják Nyírő József és Mikszáth Kálmán műveit bemutató sorozatukat, felidézik Lendvai István író, költő, a Gestapo áldozatának munkásságát. Ezen felül még sok érdekes és tanulságos írással próbálják megkoronázni a nyár pihenőnapjait. Felhívják figyelmüket a rendszeresen frissülő, főlapjukon található hírözönre, valamint a jobb sávban olvasható programajánló plakátjaikra is.


A Szózat júliusi száma : Link


A Szózat havilap honlapja : Link




 
 
0 komment , kategória:  SZÓZAT - havilap  
Megjelent a Szózat májusi száma
  2017-05-04 23:15:27, csütörtök
 
  2017. 5. szám tartalma :


Link







A Szózat havilap honlapja:


Link
 
 
0 komment , kategória:  SZÓZAT - havilap  
Saját életéből merítette a tragédiát
  2017-01-24 21:02:29, kedd
 
  Szerelem és küzdés nélkül mit ér a lét? - kérdezi Ádám Lucifertől Az ember tragédiájában. Madách Imre számtalan olyan kérdést tett fel művében, amely azóta is foglalkoztatja az emberiséget. A nagy gondolkodó, író és költő éppen 194 éve, 1823. január 20-án született.

Madách Imre nemesi családban látta meg a napvilágot, idősebb Madách Imre és Majthényi Anna elsőszülött fiaként. Talán kevesen tudják, de a család egészen a 13. századig vissza tudta vezetni származását. Imre szülei kastélyában töltötte gyermekéveit Alsósztregován. Nevelői vezették be a tudományokba, és a családi körön kívül nem is igazán volt társasága, így zárkózott ifjúvá érett. Visszahúzódó magatartását csak tovább növelte, hogy korán elvesztette édesapját. A magány elől a könyvekbe menekült, hat idegen nyelvet tanult meg (német, szlovák, francia, angol, latin, ógörög), és már akkor tollat ragadott a kezébe.





Írói ambícióit bizonyítja, hogy nagyon fiatalon, már 15 évesen lapszerkesztésen gondolkozott. Öccsével, Pállal együtt hetilapot írt Litteraturai Kevercs címmel, melynek elsőszámú olvasói a családtagok voltak. Emellett természetesen olvasta az akkori folyóiratokat és a magyar költők verseit is. Pestre 1837 őszén került, amikor beiratkozott bölcsészetet tanulni, a második évben azonban már jogot hallgatott évfolyamtársaival, köztük Andrássy Gyulával és Lónyay Menyhérttel.

A fiatal, visszahúzódó fiú az egyetemi évek alatt kinyílt, diáktársaival kéziratos lapot szerkesztett, úszott, vívott, festett, zongorázott, részt vett az egyetemi ifjúság báljain, kirándulásain, színház- és koncertprogramjain, és a szerelem is megtalálta. Diáktársának húgába, Lónyay Etelkába szeretett bele, aki első verseinek múzsájává vált. Nem csoda, hogy ekkor jelentek meg első művei is a Honművészben, majd az első kötete is: a 26 költeményt tartalmazó Lantvirágok. Később azonban édesanyjával és testvéreivel visszautazott Nógrádba, és magánúton folytatta és fejezte be tanulmányait.




csesztve.hu

Ügyvédi vizsgája után, 1843-ban Nógrád megyében tiszteletbeli aljegyző lett. A visszahúzódó Imrét itt Szontágh Pál, legkedvesebb barátja csalta el társaságba. Még egy Nógrádi Képcsarnok című füzetet is összeállítottak a megyei közélet nagyobb alakjait bemutató epigrammákból. Bár 1844-től táblabíró, majd élelmezési főbiztos lett, az írást sem hagyta abba, alkotott verseket, elbeszéléseket, esztétikai értekezéseket és hat drámát is.

A szerelemben azonban nem volt szerencséje. Feleségét, Fráter Erzsébetet 1845-ben vette el anyja akarata ellenére. A két asszony később sem kedvelte meg egymást. Bár Madách eleinte boldognak érezte magát családja körében, csesztvei birtokán, a szabadságharc idején kiújult régi szívbaja, és ágynak esett, a forradalom leverése után pedig két tragédia is érte. Befogadott ugyanis egy politikai üldözöttnek: Rákóczy Jánost, Kossuth titkárát, és amikor lebukott, elfogták és majdnem egy teljes évig fogságban tartották. A vizsgálat végén bizonyítékok híján elengedték, de Pesten kellett maradnia felügyelet alatt. Mire hazaért, feleségét hűtlenségen kapta, ezért a családi béke odalett, és 1854-ben elváltak. Madách ezután édesanyjával élt, csalódása és magánya elől pedig ismét az írásba menekült.




csesztve.hu

Ekkor született meg az emberiség nagy drámája is, bár az első vázlat már a fogság alatt elkészült Lucifer címmel. A második változatot magával vitte Pestre is, ahol Arany János véleményét kérte ki. A mű hatalmas sikert aratott a Kisfaludy-társaságban, és megjelenése után rögtön taggá is választották Madáchot. A mű népszerűsége pedig azóta, az elmúlt 150 évben is töretlen, számtalan nyelvre lefordították, hazánkban pedig egyfajta szimbólumává vált a magyar drámaírásnak. A mű olyan kérdéseket tesz fel, amellyel mindannyian találkozunk életünk során. Az egész emberiség sorsával foglalkozik, miközben személyes történetünket is felfedezhetjük lapjain. Az életrajzírók szerint Madách Imre saját élettörténetét mesélte el benne.

Ahogy Palágyi Menyhért fogalmazza meg Madách Imre élete és költészete című 1900-ban kiadott könyvében: ,,Madách Imre életrajza legjobb s legrészletesebb magyarázata az ő főművének, mert e műben ő tudatosan egész élettörténetét foglalta össze a maga sajátos, önalkotta költői módszerével. Mikor családi boldogsága összeomlott és maga alá temette ifjuságának legédesebb álmát, életének nagy özönvizéből egy hatalmas erőfeszítéssel mindent megmenteni iparkodott a költészet számára, ami még megmenthető volt. A sors azért sujtotta oly kegyetlenűl az embert, hogy annál nagyszerűbb életre támaszsza benne a költőt."


Forrás: Link
 
 
0 komment , kategória:  SZÓZAT - havilap  
Erdélyi János: Egy székely ballada – "Barcsai"
  2017-01-22 00:34:17, vasárnap
 
 



A Magyar Kultúra Napjára egy érdekes tanulmányt közlünk Erdélyi János, Felvidéken, a Kassa közeli Kiskaposon 1814. április született tanár és költő, a Kisfaludy Társaság egykori titkárának tollából. Korának egyik polihisztora volt, ügyvédi diplomája megszerzésre után lelkes művelője és kutatója lett a magyar irodalomnak, a magyar múltnak, a magyar kultúrának. A közölt székely ballada, ,,Barcsai," más olvasatban is fellelhető, Kriza János néprajzkutató, unitárius püspök gyűjtéséből, amit érdekességképpen az eredeti közlemény után bemutatunk.

,,Legkönnyebben össze lehet téveszteni a népköltészetet a nemzetivel. Itt azon alapvonások teszik a különbséget, melyeket akkor vesz föl a népjellem, mikor nemzet lesz a népből. Bárminő szerződések, alkotmány és uralkodási forma íratnak is a nemzet oklevelébe, mindez a nép szellemén nem változtat, hanem csak új vonásokat tesz ahhoz.

Így vesz föl némely sajátságot a nemzet külső jelekben is, minő a zászló, címer, színek, öltözet, viselet: de ezek is tagadhatlanul oly formát és jellemet fognak ölteni, melynek első eszméje a néptömeg kedélyéletében gyökerezik. Innen van aztán ama bűbájos ragaszkodás a nemzeti színekhez, zászlókhoz a csatában; innen az öltözet és viselet iránti nem előszeretet, hanem tősgyökeres hajlandóság."

- Erdélyi János: Népköltészetről

Hogy több mint ezer éves magyar kultúránkat méltóképp ünnepeljük, mellékeljük a Nagy Lajos gyűjtötte balladaszöveg rovással irt változatát, mert Nagy egy másik közleményében célzott arra, hogy rovásfaragott botot szorongató öreg pásztortól hallotta népköltészetünk- balladáink több jeles kincsét. A rovásos változat Tisza András úrnak, a számítógépes rovásírás egyik létrehozójának és művészének köszönhető.

*

Erdélyi János: Egy székely ballada

A ,,Kolozsvári Közlöny" 1858. 81. számú Tárcájában Nagy Lajos közléséből egy minden tekintetben figyelemre méltó balladát olvasunk, melyet mint írja, azelőtt öt évvel egy ifjú székely elmondása után írt le a Nyárád mentén. Nagy Lajos köszönetet érdemel mindnyájunktól, s példája követésre méltó, mert ki tudja nem volnánk-e bőviben az efféle népi ereklyéknek, ha találkoznék egy-egy Nagy Lajos kellő figyelemmel s gyöngyé műérzékkel az érzékkel az érzések iránt.

A ballada címe ,,Barcsai"; maga így hangzik:

Apám, apám, apám, lelkem, édes apám!
Anyám asszony bizony Barcsait szereti
,,Hallod asszony, hallod, mit mond a kis gyerek?"
,,Hallom, uram, hallom, lelkem jámbor társam,
5. Részeg a gyermek, nem tudja mit beszél."
Ottan elindula ajh! ki Kolozsvárra,
Fele útját mene, onnan visszatére,
Hazájához ére.
,,Nyiss ajtót, nyiss ajtót, asszony, feleségem.
10. ,,Nyitok lelkem utam, lelkem jámbor társam,
Hogy vessen nyakamba vántoros szoknyámat,
Hogy kössem előmbe patyolat ruhámat,
Hogy tegyem fejembe rece fátyolomat,
Hogy húzzam lábomba szép piros csizmámat."
15. Akkoron berúgá palota ajtaját.
,,Add elé, add elé a nagy láda kulcsát."
,,A szomszédba jártam, kerten átalhágtam,
Ottan elvesztettem a nagy láda kulcsát,
Hanem megtaláljuk szép piros hajnalban."
20. Akkoron berúgá nagy láda oldalát.
Csak kihengeredék belőle Barcsai.
Ajh! megfogá őtet, s egybe fejét vevé.
,,Állj elé, állj elé asszony, feleségem!
Három halál közöl melyiket választod.
25. Vagy főbe lőjelek vagy fejed vegyem
Vagy hét asztal vendégnek vígan gyertyás tartasz?"
,,Három halál közöl én is azt választom:
Hét asztal vendégnek vígan gyertyát tartok."
,,Hallod ím szolgáló, hozd be a végvásznat,
30. S a nagy kászu szurkot.
Tetején kezdjétek, talpig tekerjétek,
Talpánál kezdjétek, tetig égessétek."
Istenem, Istenem, mit nem cselekedtem,
Megöltem Barcsait s kedves feleségem!

Ritka levén a szerencse, hogy igazán népköltői darabokkal újonnan találkozzunk, a midőn a jelen költemény felett valódi örömet nyilvánítanám, célosnak vélek egy két észrevételt, magyarázatot alá függeszteni. Legelsőben is meg van cáfolva az a hiedelem általa, hogy már nem találtatik népünkben ős eredeti alak, valódi típus. Ez a ballada kétségkívül olyan, a mint utóbb meg fogom magyarázni és bebizonyítani. De elébb szólok a külsejéről.

A kéz alatti ballada rímtelen, benne semmi külformaiság, mint a sándorvers tizenkét szótaga, sorközépen hűségesen megtartott metszettel. Két sor (8. és 30.) csak hat szótag, más kettő (26. és 31.) egy-egy szótaggal hosszabb, azaz tizenhárom szótag. Az előadás párbeszédi; legvégén két sor monológ, magán beszéd. E tekintetből úgy látszik, a ballada két részből áll. Egyik a ballada maga, másik ama két végső sor, mely az én hitem szerint nem tartozik szorosan a műhöz, és igen könnyen lehető, hogy később vettetett utána valamely kegyes vezeklő elme által, ki a férj vad eljárását, kegyetlenségét akarta szelídíteni általa. Mindamellett jó helyen áll más tekintetben, mert az nem egyéb, mint szólamló adat arra, hogy a költői igazság kiszolgáltatása a műből elmarahatlan. E részből a népi műérzéket példásan ábrázolja, de nem állítja ki az előzmények után várható erőteljes befejezést, ha még erre szükség volna, megengedvén mindazonáltal, hogy a népi balladák befejezése olykor igen halvány, elmosott, de éppen azért, legalább az én csekély belátásom szerint, mert többnyire ki vannak pótolva, mint jelenleg is.

Azonban mindezt föltéve, de nem vitatva, érdekesebbnek látom arról szólani, mennyiben és miben felel az meg a művészi kívánalmaknak és hogy igazolható édes testvérisége más magyar népi efféle termékkel.

Szembetűnő mindjárt a ritka rövidség, szabatos, föltétlen, egyenes beszéd, mely kereken fely, mint a parancsolat, és az ezzel járó sebessége a cselekménynek vagy történetnek. Továbbá jelzők kevéssé használtatnak, kivéve, a hol külső, látás alá eső, tehát festői szolgálatot tehetnek, mint az asszony öltözékeinek elírásánál, aztán a nagy láda, piros hajnal említésekor. Egyébiránt ha egész lelkéből akarja magát kifejezni a bensőséges tartalom, bőven és minden tartózkodás nélkül haszáltatik ugyanazon szó ismétlése, igen megegyezőleg a népi előadásról tett régibb észrevételemmel, melyet a jelen ballada is bizonyít, ,,hogy a kettőztetés (itt hármaztatás sőt négyeztetés is) több erőért használtatik, mi különös emphasis mellett annál nagyobb egyszerűséget ád a szólamlásnak;" ilyenek az első sorban:

,,Apám, apám, apám, lelkem édes apám"
Hallod, asszony, hallod? (3. sor)
Hallom uram, hallom (4. sor)
Nyiss ajtót, nyiss ajtót (9. sor)
Nyitok lelkem utam, lelkem jámbor társam (10. sor)
Add elé, add elé (16. sor)
Állj elé, állj elé (25. sor)

Mindezen ismétlések gyorsaság, meglepetés, indulat kifejezései, s ekképp az előadás lényegéhez szorosan tartozó formák és módok, miből talán azt lehetne következtetni, hogy magok az úgynevezett refrainek sem akarnak egyéb lenni, a népi példák után, a kötészetben, mint a költemények pathószát, egységét fenntartó, kifejező módok, pl. Aranynál ,,Ágnes asszony" balladájában. ,,Oh irgalom atyja ne hagyj el." Bajzánál a skót balladában: Edvárd, Edvárd, melyhez az eredetiben még az oh felkiáltás is oda toldatik a versszak közepén, végén, és sok más egyebütt, pl. a magyar dalokban ,,haja hajh!" s több ilyen felkiáltások, csakugyan a költemény pathószának hordozói.

Nevezetes továbbá az ismétlések egy más neme, de a mely már az elbeszéléshez tartozik, s ennek szabatosságát fejezi ki és szintén gyakori a népköltészetben hon és kívül. Ezek bizonyos válságos beszéd vagy beszédválság, mikor a felelet magában hordja vagy ismétli a kérdést, p. o.

,,Add elé a nagy láda kulcsát (15. sor)
,,Elvesztettem a nagy láda kulcsát (18. sor)
,,Három halál közül melyiket választod?" (24. sor)
,,Hét asztal vendének vígan gyertyát tartasz?" (26. sor)
,,Három halál közül és is azt választom (27. sor)
,,Hét asztal vendégnek vígan gyertyát tartok (28. sor)

így a 15. és 20.. sor Akkoron berúgás tb. aztán 31. és 32. csupa ismétlések s mégis mennyire helyükön!

Az egész költemény harmincnégy sor s úgyszólván minden szót ismétel s annyi cselekményt állít elő, hogy igen tartalmasnak mondható, nem felejtkezvén meg az elevenségről, mely az egészet szapora mozgalomban tartja.

Mondám e ballada festői részét. Ímé a nő ruházatának leírása most is, pedig a nagy sietségben vagy talán azért oly részletes, hogy idő nyeressék általa? Mindegy! Ki ne emlékeznék meg itt a Népdalok és Mondák III. kötetében 153. lapon 260. számú balladára, hol az anya mondja leányának: öltözz fel, ily szavakban részletezve:

,,Húzd fel a csizmádat,
Szép karmazsin csizmát,
Vedd rád selyem ruhád,
Szép pár selyem ruhát,
Tegyél az ujjodba
Tíz pár arany gyűrűt."

És mostan:

,,Hogy veszem nyakamba vántoros szoknyámat,
Hogy kössem előmbe patyolat ruhámat,
Hogy tegyem fejembe rece fátyolomat,
Hogy húzzam lábomba szép piros csizmámat."

Megjegyzem a 20. és 21. sort együtt a csak szóért, melynek hamar, könnyen, csekély munkával egy értelmű jelentése van itt is, mint egyebütt a népi mondásokban, p. o. Oláh Gerő balladájában (Népd. és Mondák I. k. 376. lap)

,,érjük el ama nagy őzet."
A fakó ló csak eléri,
Oláh Gerő csak ellövi.

Vagy az ilyen közmondási alakok:

,,Erőtlent az erős csak zsákba rázza."

Jelenleg:

,,Csak kihengeredék belőle Barcsai."

Jegyzést teszek még a két hosszú sorra; egyik a 26., másik a 32. Ezek mindegyike hosszabb egy szótaggal, mint mondám, de ha a 25. és 26. így adaték:

,,Vagy főbe lőjelek vagy fejed vegyem vagy
Hét asztal vendégnek vígan gyertyát tartasz,"


megvolna a kellő szabadosság. Hasonóul van rá példa, mely szerint a harminckettedik sor is rövidíthető egy taggal a teteig szóban, mely így is rosszul van a mai tetejéig helyett, s kellene lenni, az én hitem szerint, tetig alaknak, mint a már említett 260. számú balladában (Népde. és Mondák III. kö. 153. l.) a végső sor e helyett ,,halálom órájaig" így áll: halálom óráig; tetekeig h. tetig ugyanazon analógia. aztán a tat=tet ebben: hajó tatja, tetje, mi egyik példa a Lugosy-féle magyar, megyer szóidomulásra.

Jegyzést teszek a két rövid vagyis fél-fél sorra:

Hazájához ére (8. sor)
A nagy kászu szurkot (30. sor)

Ezekből hiányzik a sor egyik fele, vagy ismétlésnek kellene állani kiegészítőül.

Vagy végre még utolsó megjegyzésem az 5.; 11.; 12.; 13. és 14. sorra. Az 5. sorban e. h. részeges így volna javítandó részeg az (a gyermek); a gyermekről részegest minek volna mondani! A többi sorok elején a hogy helyett álljon mindenütt hadd. Most még egyszer, könnyebb olvasás végett így próbálom, merem az egészet közleni:

Barcsai

Apám, apám, apám, lelkem édes apám,
Anyám asszony bizony Barcsait szereti'
,,Hallod asszony, hallod, mit mond a kis gyerek?"
,,Hallom uram, hallom, lelkem édes jámbor társam,
Részeg az a gyermek, nem tudja mit beszél."
Ottan elindula ajh! ki Kolozsvárra,
Fele útját mene, onnan visszatére,
Onnan visszatére, hazájához ére.

,,Nyiss ajtót, nyiss ajtót asszony, feleségem.
,,Nyitok lelkem utam, lelkem jámbor társam.
Hadd vessen nyakamba vántoros szoknyámat,
Hadd kössem előmbe patyolat ruhámat,
Hadd tegyem fejembe rece fátyolomat,
Hadd húzzam lábomba szép piros csizmámat."

Akkoron berúgá palota ajtaját.
,,Add elő, add elé a nagy láda kulcsát."
,,A szomszédba jártam, kerten átalhágtam,
Ottan elvesztettem a nagy láda kulcsát,
Hanem megtaláljuk szép piros hajnalban."

Akkoron berúgá nagy láda oldalát.
Csak kihengeredék belőle Barcsai.
Ajh! megfogá őtet, s egybe fejét vevé.

,,Állj elé, állj elé asszony, feleségem!
Három halál közöl melyiket választod:
Vagy főbe lőjelek vagy fejed vegyem vagy
Hét asztal vendégnek vígan gyertyás tartasz?"

,,Három halál közöl én is azt választom:
Hét asztal vendégnek vígan gyertyát tartok."

,,Hallod ím szolgáló, hozd be a végvásznat,
Hozd be a végvásznat s a nagy kászu szurkot.
Tetején kezdjétek, talpig tekerjétek,
Talpánál kezdjétek, tetig égességek."

Istenem, Istenem, mit nem cselekedtem!
Megöltem Barcsait s kedves feleségem!



Gyűjtötte Nagy Lajos 1853-ban, egy ifjú székely elmondása szerint, a Nyárád folyó mentén.
In: Kolozsvári Közlöny1858./61.

*
Kriza János gyűjtése

"Barcsai"

Menj el uram, menj el ajh ki Kolosvárra,
Ajh ki Kolosvárra, apám udvarába,
Hozd el onnat, hozd el a nagy vég vásznakat,
A nagy vég vásznakat s ingyen kapott gyócsot. -

Ne menj apám, ne menj, ajh ne menj hazól ki,
Anyám asszony bizon Barcsait szereti. -
Hallod asszony, hallod, mit ebeg a gyermek?
Ne hidd édes uram, részeg az a gyermek. -

Azzal elindula az asszony szavára,
Az asszony szavára ajh ki Kolozsvárra.
Mikor fele utját elútazta volna,
Csak eszibe juta kisebb gyermek szava,
Ahajt megfordula, haza felé tére,
Haza felé tére, hazájába ére.

Nyiss ajtót, nyiss ajtót, asszony, feleségem!
Mingyárt nyitok, mingyárt édes jámbor uram!
Hadd vessem nyakamba viselő szoknyámat,
Hadd kössem előmbe az előruhámat. -

Nyiss ajtót, nyiss ajtót, asszony, feleségem!
Mingyárt nyitok, mingyárt édes jámbor uram,
Hadd huzzam lábamba fejelés csizmámat,
Hadd kössem fejemre viselő ruhámat.

Nyiss ajtót, nyiss ajtót, asszony, feleségem:
Ajh mit tuda tenni, ajtót kelle nyitni. -
Add elé, add elé a nagy láda kólcsát. -
Nem adom, nem adom a nagy láda kólcsát. -
A szomszédban jártam, kerten átal hágtam,
A nagy láda kólcsát ottan elhullattam;
Hanem megtaláljuk szép piros hajnalkor,
Szép piros hajnalkor, világos viradtkor.

Ahajt csak bérugá gyontáros ládáját,
Végiglehasitá[!] az egyik oldalát.
Csak kihengeredék Barcsai belőle,
Ajh kapja a kardját, fejit vevé vélle. -

Hallod feleségem, hallod asszony, hallod,
Három halál közzül melyiket választod?
Avagy azt választod: hogy fejedet vegyem,
Vagy selyem hajaddal házam kisöpörjem?
Avagy azt választod, reggelig virrasztasz,
Hét asztal-vendégnek vigan gyertyát tartasz?
Három halál közzül én is azt választom,
Hét asztalvendégnek[!] vigan gyertyát tartok.

Inasom, inasom, én kisebb inasom!
Hozzad elé, hozzad a nagy kászu szurkot,
Hozzad elé, hozzad a nagy vég vásznakat,
A nagy vég vásznakat, ingyen kapott gyócsot.
Fejinél kezdjétek, talpig tekerjétek,
A sok ingyen gyócsot fejire kössétek,
Fejénél kezdjétek, talpig szurkozzátok,
Talpánál kezdjétek, végig meggyujtsátok.
Fejihez állitok egy oláh furujást,
Lábához állitok egy cigán hegedüst.
Fujjad oláh, fujjad az oláh furuját,
Huzzad cigán, huzzad a cigán hegedüt,
Fujjátok széltibe, huzzátok izibe,
Mostan hadd vigadjon feleségem szive.




Nagy Lajos gyűjtése

"Barcsai"


Apám, apám, apám, lelkem édes apám,
Anyám asszony bizony Barcsait szereti'
,,Hallod asszony, hallod, mit mond a kis gyerek?"
,,Hallom uram, hallom, lelkem édes jámbor társam,
Részeg az a gyermek, nem tudja mit beszél."
Ottan elindula ajh! ki Kolozsvárra,
Fele útját mene, onnan visszatére,
Onnan visszatére, hazájához ére.

,,Nyiss ajtót, nyiss ajtót asszony, feleségem.
,,Nyitok lelkem utam, lelkem jámbor társam.
Hadd vessen nyakamba vántoros szoknyámat,
Hadd kössem előmbe patyolat ruhámat,
Hadd tegyem fejembe rece fátyolomat,
Hadd húzzam lábomba szép piros csizmámat."

Akkoron berúgá palota ajtaját.
,,Add elő, add elé a nagy láda kulcsát."
,,A szomszédba jártam, kerten átalhágtam,
Ottan elvesztettem a nagy láda kulcsát,
Hanem megtaláljuk szép piros hajnalban."

Akkoron berúgá nagy láda oldalát.
Csak kihengeredék belőle Barcsai.
Ajh! megfogá őtet, s egybe fejét vevé.

,,Állj elé, állj elé asszony, feleségem!
Három halál közöl melyiket választod:
Vagy főbe lőjelek vagy fejed vegyem vagy
Hét asztal vendégnek vígan gyertyás tartasz?"

,,Három halál közöl én is azt választom:
Hét asztal vendégnek vígan gyertyát tartok."

,,Hallod ím szolgáló, hozd be a végvásznat,
Hozd be a végvásznat s a nagy kászu szurkot.
Tetején kezdjétek, talpig tekerjétek,
Talánál kezdjétek, tetig égességek."

Istenem, Istenem, mit nem cselekedtem!
Megöltem Barcsait s kedves feleségem!






Forrás : Link


A Szózat havilap honlapja : Link
 
 
0 komment , kategória:  SZÓZAT - havilap  
Cságoly Péterfia Béla: A keresztény fehér faj a migráció
  2017-01-15 11:37:21, vasárnap
 
  A Szózat havilap szerkesztőjénekírása:

Cságoly Péterfia Béla: A keresztény fehér faj a migráció árnyékában

Épphogy túl volt a világ az óév utolsó napjaiban elkövetett iszlám merénylethullám, és Európa egyes nagyvárosainak nőlakossága ellen, immár hagyományosnak tekinthető, iszlám gyökerű provokátorok által elkövetett zaklatás és nemi erőszak áradaton, még épphogy eltakarították szerte a szilveszteri bulizások szeméthegyeit, amikor megjelent a világhálón egy döbbenetes videó. Tragikusan bizonyítva, hogy minden más állítással szemben milyen jövő vár a fehér rassz számára, ha maga alá tudja gyűrni a keresztény gyökerű Európát és hagyományrendszerét a harmadik világból jövő színesbőrű bevándorolók és muzulmán migránsok áradata.

niggerfergek * A Facebook live videón a 18 éves, fogyatékos fehér fiút, négy, afroamerikai - betörésért is körözött - fogvatartója megkötözte, száját leragasztották, majd a ruháját levágták róla. Ezután cigarettacsikkeket nyomtak el rajta, majd késsel vágták le a haját egészen addig, amíg nem vérzett a fejbőre. Kínzói közben nevettek és ettek, és különböző fehérellenes rasszista megjegyzéseket tettek. A megkínzott áldozatot súlyos állapotban vették észre az utcán, miután két napig kínozták. A chicagói rendőrség nem sokkal később megtalálta az elkövetőket: két-két néger férfit és nőt.

* A szálak az ilyen jellegű atrocitásoknál sokkal régebbre és messzebbre vezetnek világszerte, mint legtöbben gondolnák. E cselekmények - a pozitív diszkrimináció átka, az elrettentő hatású megtorlások elmaradás miatt - szinte hetente ismétlődnek meg Európában is, az utóbbi évtizedben napjainkig. Az áldozat közvetlen környezetének kivételével, például, ki emlékszik vissza arra a Sternben is leközölt esetre, arra az akkor 76 éves nyugdíjas német férfira, akit 2007 karácsonyakor vert félholtra, ,,shitty Deutsch"(1) kiabálások közben két fiatalkorú, egy, oda pár éve menekült 17 éves görög, és egy már ott született török származású fiú. Eltörték a lábát, leköpték, és eközben súlyos koponyatörést és belső vérzést szenvedett. Mindezt azért, mert rájuk szólt, hogy ne cigarettázzanak a metróban. Biztosan felvetődik önökben a kérdés, mi az összefüggés az ilyen jellegű erőszakos cselekmények, a fehér rassz elleni inzultusok és az iszlám terrorizmus között. Már indíttatása is magáért beszél, gyökere a régmúltba nyúlik vissza. II. Manuel bizánci császár mondta: ,,Mohamed nem hozott létre semmi újat; csak gonoszságot és embertelenséget; hogy kardal erősítse a hitet, amit prédikál." Ha az elmúlt egy évtized tapasztalásait vesszük figyelembe szerte a világon, az iszlám előretörésének árnyékában, kétségtelen, hogy a regensburgi egyetemen 2006-ban tartott beszédében XVI. Benedek emeritus pápa nem gyűlöletből idézte ezt a kijelentést. A világ liberális bértollnokai, többek közt az amerikai polkorrekt sajtó gyöngye, a New York Times, azonnal megvádolta az emeritus pápát: ,,nézeteltérést szít a keresztények és muzulmánok közt". Ugyancsak ne gondolja senki azt se, hogy itt valami zsigeri muzulmánellenesség vagy iszlám fóbia dolgozatom mozgatórugója. Már a kétezres elején olvasható volt a Princeton Egyetem tanárának, Bernárd Lewisnek azon értekezése, amelyben kifejti: ,,egyértelműen a keresztény és a muszlim vallási összecsapás" az évtized legtöbb eszkalációjának fő indítéka.

A politikai korrektség és pozitív diszkrimináció zagyvaságának mantrája miatt a szólásszabadság állítólagos ,,őshazájában" az USA-ban tilos a feketéket feketének vagy négernek nevezni. Miközben az egyik leghíresebb egyetemen, pontosan egy évtizede, hónapokig nem lehetett tanítani fekete aktivisták miatt Arisztotelészt, Platónt vagy Machiavellit és Kantot fehér bőrszínük okán, [Dead White Males, halott fehér férfiak, gajdolták országnak-világnak] mint az ,,európai férfiuralom" jelképeit, addig a fekete közösségeknek példaképe már régen nem Martin Luther King néger prédikátor és polgárjogi aktivista. Viszont máig töretlenül népszerű az az Európában alig ismert, az 1952-ben született, kemény bűnözői múlttal rendelkező Malcolm X néger fajvédő; aki a fehér elnyomással szemben a fehérek gyűlöletének volt apadhatatlan szavú hirdetője; a gyilkosságaikról, fehérek elleni támadásaikról elhíresült ,, Muslim Mosque", a Fekete Muzulmánok alapítója és egyik vezető személyisége. Malcolm áttért szunnita muzulmánként Mekkába is elzarándokolt, agyonlövése után az erőszakos cselekményeikről elhíresült fanatikus muszlim fekete mozgalmak fényes ikonja lett. Véleményem szerint ez az oka egyebek mellett, az ISIS videóiban is feltűnnek az európai nem arabok oldalán, az Egyesült Államokból jött, sok esetben már nem arab, hanem afroamerikai fanatikusok, akik hol Irakban, hol Afganisztánban, Csecsenföldön vagy legújabban Szíriában mészárolják le szakmányban a keresztény vallásúakat. Tapasztalhatjuk, a szálak előbb vagy utóbb mindig keresztezik egymást. Csak látszólag erőltetett felvetésem múltkori elemzésemben az Antikrisztus jövetelének előkészítéséről, a Sátán által elkötelezettek által.(2) Aquinói Szent Tamás a tesszalonikiakhoz írt második levélhez fűzött kommentárjában két eszközt sorol fel, mellyel az Antikrisztus a világot meg fogja téveszteni: Először látszólagos csodái és másodszor - hatalma - ,,per potentiam saecularem" révén. E hatalom egyik fontos eszköze a világállam és a multikulturális társadalom. Egyértelmű a keresztény [fehér, európai] emberek vallási és kulturális gyökereinek elvesztését, migrációval, a népek összekeveredésével, szemmel láthatóan a háttérből tudatosan segítik elő, sőt szervezetten támogatják. Semmi más nem köti az embert annyira, mint a tradíciók, a vallás és hit, egy nemzetet támogató szakrális erő, egyfelől, az anyaföld, népének ősisége, történelme és kultúrája másfelől. A XXI. század Nostredámusának is nevezhetnénk Guillaume Faye francia politikai közírót, aki az orosz képviselőházban többek közt a fehér európaiak jövőjét vázolta apokaliptikus előadásában. (3) «Szerintem ugyanis nem ,,bevándorlásról", hanem gyarmatosításról és invázióról van szó, amely megváltoztatja Európa biológiai és etnokulturális alapját, ugyanakkor úgy vélem, hogy nem kell engedni a reménytelenségnek, mert a harc csak most kezdődött el, és az azonos eredetű népeknek össze kell fogniuk; Az idegen invázió demográfiai mérlege rettenetes Franciaországra és Európára nézve egyaránt; Ezt a tömeges etnikai inváziót a hatvanas évektől kezdve szándékosan provokálta ki a marxista és trockista elvektől megfertőzött jobb- és baloldali politikusok nemtörődömsége, az olcsó munkaerőre éhező gyáriparosok kapzsisága, az értelmiségiek befolyása, akik ,,többfajú társadalmat" követeltek az emberi jogok vallásának parancsára, amelynek gyökerei az elvilágiasult keresztény erkölcsbe nyúlnak vissza. Az ,,invázió kollaboránsai" Franciaországban és Európában egy olyan rendszert építettek ki, amely sokkal inkább az idegeneket részesíti előnyben a bennszülött állampolgárokkal szemben. Csak nagyon ritkán fordul elő, hogy az illegális bevándorlókat kitoloncolják, mindenféle társadalmi előnyöket és előjogokat élveznek, a ,,rasszizmusellenesség" követelménye miatt gyakran büntetlenek maradnak és megkülönböztető törvények védik őket, noha jelenlétük óriási mértékben [ötven év alatt több mint ezer százalékkal!] növelte a bűnözést; A tömeges etnikai gyarmatosítás jelenségéhez társul az a tény, hogy az offenzíva élére az iszlám áll. Ez a totalitárius és agresszív ideológia-vallás 1300 év óta állhatatosan Európa inváziójára törekszik.»

Ha ezeket a tíz éve elhangzott állításokat olvassuk, nem kétséges,Faye időben figyelmeztetett, és ezért még szélesebb körű az európai Unió és vezető hatalmai politikusainak mérhetetlen felelőssége a jelenlegi helyzetért. Érdekes adat, hogy az Eurostat 2007-es, tehát tíz évvel ezelőtti felmérése szerint, a tagországokban legalább 18,5 millió fő harmadik világbeli bevándorló tartózkodik, akiknek több mint az egyharmada, 6-8 millióan, illegális tartózkodó. És napjainkban? Ki tudja... Miközben a multinacionális vállalatok ösztönzésére leginkább befogadásra kész államok mára az erkölcsi és közbiztonsági összeomlás szélére kerültek - mint Németország, Franciaország, Svédország vagy Dánia - a nyilvánvalóan felheccelt, elsősorban -csak látszólag - gazdasági indíttatású bevándorlók és járuléka, a migráns bűnözés elterjedése miatt. Mindezek fényében az is kétséges, hogy meddig és kikre terjeszthető ki az európai katolikusok hagyományos szeretete és a korlátozások nélküli befogadása a migránsoknak, még ha Ferenc, a megválasztott pápa, ezt ajánlja is. Világos és egyértelmű lett mára a tézis, az üldöztetésekre hivatkozók áradata valamint a nemzetközi, elsősorban a ,,dzsihád" gerjesztette iszlám terrorizmus nem egy kriminalizált vallási fanatikus agyának torzszüleménye, hanem egy vallási sugallattal elindított, politikai elképzelésbe illesztett stratégia. A globális terrorizmus igazi élethalálharc, azonban a fentiek következményeként állítható, hogy főbb szervezeteinek kialakulása, mint az Al'Káida, vagy az Isis létrehozása a háttérből gyámkodó amerikai titkosszolgálatnak köszönhető, mint ahogy egykor Carl Schmitt állította: ,,megkülönböztetni kell a hagyományos partizánt az abszolút partizántól". Ezt a fajta fegyveres összecsapás mentes mindenféle erkölcsi igazságtól, alapjaiban ellenkezik mindenféle klasszikus ideológiával és logikával. Miért is? Schmittet értelmezve a ,,klasszikus partizán" egy idea rabja, álmokat -Isten, haza, család - hajszoló, emiatt az ,,abszolút" fogalmat korunk terroristáira kell vetítenünk. Miközben az USA puritán-kálvinista gyökerű, apokaliptikus látomásokkal agyonterhelt, mára már genetikailag idealista, hiszékeny és így agymosott polgárai a sajtó hatására országukat a szabadság földi zászlóvivőjével, a messianisztikus jóval azonosítja, elnökei a más ideológiákat és eszmeiségeket hordozók, a ,,gonosz" elleni harcban, a ,,Pax Americana" természetében megvalósítanak minden nemtelen és erkölcstelen emberiségellenes tettet. Ezért követelik az USA politikusai a feltételek nélküli toleranciát, végzik a mindenkire kiterjedő lehallgatásokat, más országok állampolgárainak ítélet nélküli fogva tartását, vagy akár megkínzását, megölését jogszerűen alkalmazandónak vélik. Megerősítették törvényekkel is, mint a Patriot és a Homeland Security Act, amelyek következmények nélkül lehetővé teszik a minden bizonyítékot nélkülöző vélt cselekvések, a gyanús személyek elleni bármilyen intézkedést. Schmitt úgy vélekedett,[már 1925 körül] hogy egy konkrét nagy tér egyetemessé tétele, [a béke ürügyén] valójában az amerikai imperializmus külpolitikai érdekeinek elfogadtatását szolgálja. Így megvalósulni látszik Aldous Huxley tézisregénye ,,A világok legjobbika" rémlátomása a totalitárius[világ]államról. De még inkább idecsatolható vissza Szent János, akinek evangéliumában nagyon fontosak az Apokalipszis idevonatkozó részei, melyek azonban már sokkal nehezebben érthetők, hiszen itt látomásokkal van dolgunk, melyek szinte kiprovokálják a többféle értelmezést. Néhány látomásban közülük jelen és eljövendő egyszerre mutatkozik: ,,A sárkány haragra lobbant az asszony ellen, és harcba szállt többi gyermekével, akik megtartják Isten parancsait és kitartanak Jézus tanúsága mellett.(4) Fontos látni, hogy az Antikrisztus bár különösen Jézus Krisztus istenfiúságát tagadja, pusztító agitációja elsősorban mégsem a vallás területén működik: ,,Hatalma [a vadállaté] kiterjedt minden törzsre, népre, nyelvre és nemzetre. A föld lakói mind leborulnak majd előtte."(5) E ,,hatalom" legfőbb szolgái pedig az iszlám dzsihád árnyékában bujtogatók, a szabadkőműves páholyok, a B'nai Brith Rágalmazásellenes Liga, az Amerikai Zsidó Bizottság és az Amerikai Zsidó Kongresszus. Kérdés hát, hogyan lesz tovább? Több elemző az erőszakos migráció újbóli fellendülését, számainak növekedését várja a tavasz beköszöntével. A magát demokráciának nevező parlamentáris diktatúrák kormányai, a megvesztegetett államfők és uniós bürokraták nem tudják-, nem akarják megfelelő erő bevetésével kezelni ezt a helyzetet.

Hazánk és Európa talán még fellelhető becsületes politikusainak fel kell vállalnia a harcot, minden nemzetközi ál humánus tiltakozás ellenére is, akár fegyveres beavatkozással, az embercsempészek elrettentő megbüntetésével, akár kivégzésével, azzal párhuzamosan, hogy a gazdasági menekültek fajra, nemre és vallásra való tekintet nélküli visszatoloncolására intézkedéseket tegyenek. ,,A keresztény hit forrásaiban a háború és béke fogalmai kettős, lelki és politikai értelemben szerepelnek. A háború a bűn következménye; mivel Isten dicsősége még nem valósult meg teljesen ebben a világban, a háborúnak és békének evilági értelme és jelentősége is van; Krisztus összes hívei érezzék át, hogy saját külön hivatásuk van a politikai közösségben: példájukkal mindannyian mutassák meg, hogy él bennük a kötelesség tudata, és hogy odaadóan szolgálják a közjót." (6) Olvasható, Szent Tamás e tézisében bizonyos kompromisszumokat teremt, amikor a háborút a ,,jogos önvédelem" kategóriáján keresztül ítéli meg. Igazságos ok, törvényes tekintély és erkölcsileg elfogadható szándék és eszközök kellenek a háború elfogadhatóságához. A szeretet etikájából kiindulva ítéli meg tehát Szent Tamás a kérdést, mert véleménye szerint a nagyobb jó megteremtése a végső cél, a közjó végső fokon történő biztosítása nagyobb érték, mint a háború által okozott kár. Most 2017-ben, akárcsak Hunyadi János és Szent Kapisztrán János nándorfehérvári hősök korában, Szűz Mária Országának, a katolikus magyarságnak, a kereszténységnek és Európa kulturális gyökereinek megmaradása a tét.



1.szarházi német
2.http://www.szozat.org/index.php/level-az-olvasohoz
3.magyarul a teljes szöveg Gazdag István fordításában olvasható: A fehér világ jövője a XXI. században
4.Jel 12,17
5.Jel 13,7
6. Somfai Béla SJ: Háború és béke a katolikus egyház tanításainak fényében


Forrás: Link
 
 
0 komment , kategória:  SZÓZAT - havilap  
Szózat havilap januári száma
  2017-01-12 14:33:17, csütörtök
 
  Megjelent a Szózat Irodalmi havilap januári száma:


Link


A Szózat havilap:


Link




 
 
0 komment , kategória:  SZÓZAT - havilap  
Szózat havilap decemberi száma
  2016-12-12 18:28:05, hétfő
 
  Szeretettel továbbítom a hasznos oldalt:


Már olvasható a Szózat havilap, www. szozat.org. decemberi száma. Hétköznapi balgaságainkra hívja fel a figyelmet Czipott György -Levél az olvasónak- karácsonyi köszöntőjében, megjelent Orbán Viktor kormányzásának filozófiai bírálata. Megemlékezünk József Attila és Tatay Sándor halálának, Vörösmarty, Tömörkény István és Tompa László születésnapja évfordulóján, Szentjánosi Csaba naplóbejegyzésével és a költőóriás három legszebb versével zárjuk a Bella István emlékévet, újabb anyagok a Gyóni- emlékév kapcsán, megtudhatják, hogy került Jézus Maroskendre. Új novellával jelentkezik Barkuti Jenő, Bányai Tamás, Bene Zoltán, Ágoston T. László, Büki Attila, Csernák Árpád, Petrozsényi Nagy Pál, valamint több más érdekfeszítő cikkel, novellákkal, versekkel együtt várjuk a kedves Olvasót.


AKTUÁLIS TARTALOM: Link


A honlap főoldala : Link




 
 
0 komment , kategória:  SZÓZAT - havilap  
Szózat havilap októberi száma
  2016-10-15 20:27:11, szombat
 
  A Szózat irodalmi havilap októberi száma



Link




 
 
0 komment , kategória:  SZÓZAT - havilap  
Bálint Sándor: A magyar népélet Szent István idejében
  2016-08-18 21:54:02, csütörtök
 
 



Első szent királyunknak évről-évre való megünneplésében, a róla való emlékezésben eszünkbe jut országának népe is és szívesen kérdezzük: hogyan élt a magyarság az ő idejében:

Az egykorú magyar népéletről természetesen közvetlen leírásaink nincsenek, de más célzattal készült följegyzésekből, legendákból, törvények szövegéből, az ásatások emlékeiből, a rokon népek és főleg a mai magyar népélet bizonyos hasonlóságaiból, annyi kiváló magyar tudós érdeméből mégis színes képet rajzolhatunk Szent István egykorú népéről.

A Szent István-korabeli magyarságot a társadalmi osztálykülönbségek ellenére is egységes és azonos, a mai népkultúrára emlékeztető műveltség fűzte össze és tette erőssé, magabízóvá. Ez a közösség szellem, a nomádok jellegzetes népi fegyelme és szolidarizmusa voltaképpen a keresztény felebaráti szeretet közösségképző szellemének útját készítette elő. Pogány vallásunk sámánisztikus szellemvilága, tisztult erkölcstana, derengő egyistenhite szintén fogékonnyá tette a magyar néplelket a kereszténység befogadására. Ma már tudjuk, hogy ősi műveltségünket a kereszténység nem nyelte nyomtalanul. Szent István örök nagysága éppen abban rejlik, hogy országát, népét a kereszténységben is meg tudta magyarnak őrizni.

Szent István népének atyja, olyan, mint a családfő gyermeki között. Nemzete iránt való szeretete, lelkéért való aggódása, jövőéért való gondja a patriarkális társadalmak kemény parancsoló szellemében nyilatkozik meg. Mintha az Írás szavát szolgálná: ne lássanak fiaid mosolyogni.

Ismeretes Szent István rendelkezése, hogy minden tíz falunka templomot kell építenie, amelyhez adjanak két telket, ugyanannyi szolgával, lóval és igavonóval, hat ökörrel, két tehénnel, harminc aprójószággal. Ezek a faluk természetesen ebben az időben még folyton mozogtak, a legeltetéssel állandóan változtatták helyüket. A templom azonban hamarosan telepítő erőt is sugárzott magából, amikor a hetedik napon, az Úr szent napján az isteni szolgálatra összejöttek a hívek: egyúttal vásárt is tartottak, kicserélték javaikat, a távolabb élők találkoztak egymással, a templom körül pedig hivatalviselők és mesteremberek telepedtek le.

Szent István szigorúan bünteti azokat, akik megszegik az Úr napjának tiszteletét és nyugalmát. A papoknak, ispánoknak meghagyja, ha valakit vasárnap ökörrel vagy lóval meglátnak dolgozni, vegyék el tőle. Mindenkinek el kell mennie a templomba, kivéve a háztűzőrzőket. Ebben a rendelkezésben a tűznek, mint az élet jelképének ősi tisztelete jut hallgatólagos elismerésre. Ha valaki kellő ok nélkül elmarad az isteni szolgálatról, azt vagy megverik, vagy megnyírják. A nyírásnak a megszégyenítésen túl mágikus háttere is van: primitív felfogás szerint az idegen kézbe került hajszálat gazdája megrontására lehet fölhasználni. Minthogy a templom Isten háza, illendően is kell ott viselkedni. A szent király elrendeli, hogy meg kell büntetni azt, aki mise alatt zajong, vagy nem ügyel a szent tanításra, vagy másokat fecsegésével háborgat. Éspedig az előkelőket megszégyenítésül ki kell az egyházból vezetni, a közönséges embereket pedig a templom pitvarában meg kell verni és nyírni.

Természetesen a magyarság lassan hajtotta fejét Krisztus gyönyörűséges igájába. Szilaj erkölcsei nehezen szelídültek meg. Szent István ószövetségi kérlelhetetlenséggel bünteti az önbíráskodás minden faját, így a párbajt és a gyilkosságot. A bűnösre szigorú vezeklést ró. Szigorúan bünteti a nők elrablását is. A nő bárki másé lehet, csak a rablóé nem. A rabló pedig kiátkozva, örökké házasság reménye nélkül éljen. Ebből az ószövetségtől ihletett rendelkezésből az tűnik ki, hogy gyermekének sorsa egyedül csak a szülő kezében van. A nőrablás szokása különben még pogánykori hagyományokra, nomád virtuskodásra megy vissza.

A pásztornépek a javakat közösségi tulajdonnak érzik, az egyéni birtoklás szokatlan előttük. A kalandozásokban is megszokták az erősebb jogán alapuló zsákmányszerzést. Szent István tehát a magántulajdon érdekében a lopás és rablás ellen szigorú törvényeket kénytelen hozni.

A papság, a szerzeteseket nem számítva, ebben az időben még nem élt coelibátusban, joga volt megnősülni. Eltartására Szent István tizedet rendelt.

Szent István szigorúan föllép a javasok, boszorkányok ellen is, bizonyára azért, mert bennük látta a régi pogány hagyomány legszívósabb képviselőit. Ezért elrendeli, hogy ha ilyen személy találkozik, vezessék a paphoz, aki oktassa a hitben és böjtöltesse. A böjtölésben tisztult lélek majd fogékonnyá válik az új igazság befogadására. Ha másodízben is bűbájosságban találják, ismét böjtöljön, de most már mellére, homlokára és lapockái közé süssenek jelet az egyház tüzes kulcsával. Ha újra visszaesik, adják át a világi bíráknak.

Az ősi pogány vallási hagyományokat természetesen nem lehetett máról-holnapra a magyarság lelkéből kiirtani. Az Egyház tapintatát, főleg Szent Gellért bölcsességét mutatja, hogy a használható pogány kereteket, neveket sokszor megtartották, átvették a keresztény gyakorlatba is, de már krisztusi tartalmat öntöttek beléjük. Így átvették a pogány hitrendszerből az Isten, búcsú, bocsátani, a szentet jelentő egy, áldani stb. szavakat, továbbá Szűz Máriának Boldogasszony nevét is. Szent Gellért legendája szerint ,,Krisztus anyjának tulajdon neve a magyarok nemzetségében ki nem mondatik, hanem csak mondatik: Asszonynak." Ebben alkalmasint még a primitív népek névmágiája, azaz a fenséges, hatalmas személyiségek igazi nevének szorongó tiszteletből való elhallgatása érvényesül. Ismeretes, hogy az ószövetségi zsidók Isten nevét, a leigázott népek pedig Attila igazi nevét nem merték kiejteni, csak körülírással kifejezni. Így lehetett ez akkor még Mária nevével is.

A kereszténységnek természetesen gondja volt arra, hogy az alkalmas pogány szokásokat átnemesítse. Különösen jellemző a pogány halottkultusszal kapcsolatos képzetek gondos átalakítása. A pogány magyar felfogás szerint életünk nem szűnik meg a halál után. A másvilágon is éppen úgy él a halott: eszik, iszik, vadászik, mint itt a földön. A hazajáró lélek távoltartására ellátják a halotta mindazzal (étel, fegyver, ló, kutya, szolga stb.), amire odaát szüksége lehet. Erről az ásatások egykorú leletei is meggyőznek bennünket. A Szent István korabeli kereszténység rajta volt, hogy a rabszolgaság megszűnjék. Iparkodott tehát azt a barbár temetkezési szokást is megszűntetni, hogy a rabszolgát megöljék és elhalt urával együtt eltemessék. Ezért sürgette, hogy Istennek tetsző cselekedet, ha valaki lelkének üdvösségéért szolgáját felszabadítja. Az ilyen szabadosoknak, másképpen dusnokoknak, torlóknak kötelességük volt urukról keresztény módon imádsággal, alamizsnával, halotti torral megemlékezni.

*

A magyarság, mint keleti nép, a külső megjelenésre mindig sokat adott. Öltözete, ékszere, fegyverzete nemcsak a célnak felelt meg, hanem szemre is tetszetős volt. A férfiruha díszítésében nagy szerepe volt a mágikus eredetű prémnek és tollnak. A vászonruhát asszonyaik szőtték, a felsőruha szövetét pedig idegen kalmároktól vették, de bizonyára az állati bőrből készült ruhaneműeket: mentét, subát, szűrfélét sem vetették meg. Ruhájuk emlékeztetett pásztoraink célszerűségében is festői, könnyű viseletére. A férfiak hajukat kopaszra nyírták, de hosszú üstököt eresztettek és ezt a fül körül aranyból, ezüstből vagy bronzból készült hajszorítóba fogták. Gyűrűt, nyakláncfélét is hordtak, ami talán amulett gyanánt is szolgált. Tudjuk, hogy az ősi magyar ötvösművesség milyen magas művészi színvonalon állott, technikáját a nyugat is eltanulta.

A női viselet finomságáról néhány lelet tanúskodik. A nők öltözködésében az önellátás elve valószínűleg jobban érvényesült, mint a férfiakéban, hiszen tudjuk, hogy még Gizella királyné is természetesnek találta a kézimunkát: a szövést, hímzést. Ékszereik, gyöngyeik természetesen a vagyoni állapotot, a társadalmi rangot is kifejezték. Mindkét nem lábbelijéül a csizma vagy bocskor szolgált.

A magyarság egyrésze még a szent király idejében is sátrak alatt élt. Ezt állattenyésztő életmódja hozta magával, amely állandó helyváltoztatást tett szükségessé. Őseink sátorlakása azonban nem volt valami rögtönzött, a mai cserkész-, cigánysátorra emlékeztető alkotmány. Az egykorú magyarság sátrára az ásatásokból és ázsiai nomád rokonaink jurtájából következtethetünk. Méretre különböző volt. Átmérője 3-10, magassága 2-5 méter között ingadozott. Alsó része hengerformájú, tetőzete pedig félgömb- vagy kúpalakú. Az egészet gyorsan szétszedhető faváz tartotta össze. A sátor borítóanyaga gyékényből és nemezből készült. Közepén volt a tűzhely, amely egyúttal a családi életnek is jelképe.

Az egykorú magyar sírok tanúsága szerint a magyarság ismerte azonban a tapasztott sövényfalat is, ami arra utal, hogy állandóbb jellegű házformák építéshez is értett, sőt a nádépítés sem volt előtte ismeretlen. Csak így érthető Szent István törvényeinek az a rendelkezése, amely szigorúan bünteti azt, aki másnak házát tűzzel elpusztítja. Ezeket az építésformákat népünk egyébként napjainkig megőrizte. A sátrakhoz valószínűleg az állattenyésztő törökös réteg ragaszkodott, míg a halászó finn-ugor jellegű magyarság sövény-, illetőleg nádfalas házban lakott. Természetes dolog azonban, hogy a kereszténység felvételével, a nomád életforma szelídülésével állandóbb jellegű lakóhelyet is építettünk. Kétségtelen, hogy sok szerkezeti elemet, elnevezést vettünk át a környező népektől, a magyar háztípust mégsem lehet kizárólag idegen mintákkal megmagyarázni, mert alakításában törzsökös magyar hajléképítő hagyományok és igények is közrejátszottak. Maga a ház ősi finnugor szó, nem pedig német jövevény. Ennek az állandó jellegű magyar háznak legkezdetlegesebb formája a földház, putri volt, azonban őseink még sokáig szívesebben laktak a szellős, tiszta sátorban.

A Szent István-korabeli magyar hajléknak bútorzata még alig bolt. Legföljebb néhány alacsony szék, padka, polc, akasztóul szolgáló faszög került benne, de a szőnyegek, állati bőrök színes ruhák, eszközök tarka egyvelege mégis otthonossá tette. Őseink lakóhelye az akkori egyszerűbb életformának megfelelően valószínűleg egyosztatú volt, azaz egy helyiségből állt.

A magyarság táplálkozása ebben az időben még sokat megőrzött a régi nomádélet hagyományos eledeleiből. Ismerte a kölest, mely évezredeken keresztül egyik legfőbb tápláléka volt. Éppen csak az utolsó évszázadban vált mind ritkábbá a magyar konyhában. Különféleképpen készítették, kenyér is sült belőle. Priskos rétort Attila udvarában ilyennel kínálták meg, Szent István idejében is élték. A kölest külűben vagy mozsárban törték lisztté.

A magyar nemzet már vándorlásai során megismerkedett a búzával is. Szent István idejében még nem foglalkoztunk földműveléssel, sozlgák és asszonyok annyit termesztettek, amennyi a közvetlen fogyasztásra kellett. A gabona őrlése kézimalmon történt. Szent Gellért legendájából ismeretes a kézimalmot hajtó, dalolgató szolgáló, aki éjszakának évadján őrli gazdájának búzáját. A kézmalom egy szilárdan álló, kerek, tálszerűen öblösödő terméskőből és egy beleillő, forgatható kerek kőlapból áll. Manapság már csak sóőrlésre használják imitt-amott.

A kenyérsütés Szent István idejében kétféleképpen történt. Mint az ásatásokból kitűnik, még ismerték és használták a nomád népek sütőharangját, amely agyagból készült, nem volt nehéz, tehát útjaikon könnyen magukkal hordhatták. Voltaképpen ebből a sütőharangból fejlődött ki a nagyobb méretű, állandó jellegű, helyhezkötött életet jelző kemence is. A kenyér különben az Oltáriszentség keresztény misztériuma következtében nagy tiszteletben kezd részesülni. A hívek az egyházat kenyérrel is meg szokták ajándékozni.

A kenyérhez valót elsősorban az állattenyésztés adta. A magyar pásztorélet több ilyen étel emlékezetét tartotta fönn szinte napjainkig. A húst nyárson sütötték. Az ősi áldozatjellegű, kultikus célzatú lóhúsevés a kereszténység kemény föllépése következtében lassan-lassan megszűnik és vele együtt az erjesztett lótejnek, a kumisznak élvezete is. A nyereg alatt puhított hús mendemondája egykorú szemtanúk félreértéséből keletkezett. Eleink a ló hátára a nyereg alá nyers húst tettek, hogy a surlódást, a ló bőrének feltörését csökkentsék. Az ilyen hús megevésére azonban sohasem került sor.

Részben a magyarság sportszenvedélyével, részben pedig a vadak bőségével magyarázható a vadhús: bölény, vaddisznó, szarvas, madár stb. fogyasztása. Szent Imre is vaddisznóvadászaton vesztette el életét.

Fontos táplálék volt a hal is. A magyarság éppen olyan vidékeken települt meg, ahol az ősi állattenyésztést és halászatot folytathatta. A halászat a kereszténységgel új jelentőséghez jutott, mert a hal böjtös eledellé vált.

Kapósak voltak a tej és termékei is, a vaj, író, aludttej és a tarhó (joghurt), ez utóbbit népünknél sokfelé ősi soron ismerik.

A növényi eredetű táplálékokra már csak az új vallás szigorú böjti fegyelme miatt is nagy szükség volt. Ismerik természetesen a gyümölcsöt is. A Zobor-hegyen a legenda szerint Szent Zoárd remete a nagyböjtöt negyven szem dióval böjtöli át.

Az étkezés minden valószínűség szerint a földön, vagy egészen alacsony asztalszéken történt, ahogy ezt parasztságunknál ma is sokfelé látjuk. Az edények agyagból készültek. A gazdagabbak azonban a drága ötvösremekeket sem vetették meg. Az evőeszköz meglehetősen ismeretlen, a tálba kézzel nyúlkáltak. A kanál fából készült, a kést azonban vasból kovácsolták.

A megtérő magyarságnak itala a víz, amely lakóhelyének megválasztásánál is szerepet játszott. Őseinknek pogány vízkultuszát a vízszenteléssel a kereszténység is jóváhagyta. Nem vetette meg természetesen a bort sem, amellyel vándorlásai során megismerkedett. A kereszténység a borfogyasztásnak is bizonyos kultikus jelleget biztosított.

Az ünnepélyes lakomákat áldomásnak, tornak nevezték. Ennek nyomaival népünknél ma is találkozunk. Ilyenkor természetesen éneklésre, táncra, kultikus szertartásokra is sor került. A regösök énekelve adták elő a hősök nevében a régi eseményeket, a viselt nagy dolgokat: a nemzeti lélek kezd bennük önmagára, hivatására eszmélni. Ismeretes hangszerek voltak a sámánkori dob, a Lehel-mondából ismeret kürt, a leletekből előkerült síp, stb. A magyar népzene még napjainkig is gazdag ázsiai hagyományt őrzött meg. Bizonyos, hogy a Szent István korabeli magyar zene jellege még közelebb állott a pogány kelethez, mint a keresztény nyugathoz.

Egykorú költészetünkből sajnos, csak közvetett ismereteink vannak. Tudjuk, hogy az említett búzaőrlő szolgáló nótával űzi el az egyhangú munka unalmát. Szent Gellértet szintén megragadja a symphonia Ungarorum sejtelmes, idegenszerű varázsa. Ettől a véletlen följegyzéstől függetlenül is bizonyos, hogy a magyarságnak gazdag költészete volt. Hasonlatos a mai népköltészethez, amelynek legjellemzőbb vonása, hogy íratlan, hallomás útján szájról-szájról terjed. Nem volt szükség a lejegyzésre, megrögzítésre, jóllehet népünk ismerte a rovásírást, hiszen fönnmaradásáról a hivatalos énekesrendek is gondoskodtak. Ez a személyes előadásban folyton újjászülető költészet a nemzet egyetemes szellemi kincse volt, élményszerűségében hatalmas közösségi erőt is képviselt. Jó okunk volt föltételezni, hogy népünk ismerte Attilának, Árpád nemzetségének nemzeti mítosszá finomult hagyományait: a turulmadár, vérszerződés, honszerzés mondáit, amelyekhez hamarosan keresztény legendák is csatlakoztak. Pogány varázsénekeink, mítikus szokásaink kereszténnyé szelídült emléke és bizonysága a regölés.

Szent István uralkodása a magyarság életének átmeneti korszaka volt. Régi nomád életmódját kezdi fölváltani a helyhezkötött életforma. Évszázados pogány műveltségét a keresztény kultúra próbálja megszentelni. A kereszténység fölvétele, azaz nemzetünk szellemi honfoglalása Európában izgalmas feszültséggel, az ellentétek nemes küzdelmével járt, amely népünk egykorú életén is meglátszik. A harc később a két világkép összehangolásával végződik, ami egyrészt a kereszténység bölcs megértését, másfelől pedig a magyarság szellemi fogékonyságát bizonyítja.


Link
 
 
0 komment , kategória:  SZÓZAT - havilap  
Bajcsy-Zsilinszky Endre: Mátyás király
  2016-08-10 00:07:14, szerda
 
  Örökös főszerkesztőnknek 1939-ben jelent meg az Atheneum kiadásában első és egyetlen történelmi fogantatású szépprózai műve. Politikusok sem előtte, sem utána sem nagyon írtak hasonló műveket. A költő Zrínyi Miklós akkor írta meg Mátyás királyunk életrajzát, amikor látta, hogy a Habsburgok nem akarják visszaállítani hazánk függetlenségét. Nyilván így érzett már Kisgazdapárti országgyűlési képviselőként 1939-ben Bajcsy is. További méltatás helyett álljon alább a szerző előszava. A regényt 12 egyenlő részben, két fejezetenként közöljük majd a Szózat hasábjain az elkövetkezendő egy évben.

-cspb-

*

"Engem e munkám megírására két izgalmas történetpolitikai kérdés ösztökélt.

Az egyik: mi volt, mit jelentett Mátyás birodalma alig egy emberöltővel Mohács előtt s szinte fél évezreddel Szent István után, hogy illeszkedett bele, beleilleszkedett-e valójában az árpádi nagy államalkotás és birodalomépítés széles szemhatárába...

A másik: ennek az átlagos és egyre általánosabbá váló történetírói szemléletnek, mely valahogy párhuzamosan halad az egészségtelenül és veszedelmesen erősbödő mindenféle idegentisztelettel a mai Magyarországon, élesen ellentmond Mátyás király és a mátyási birodalom kérdésében elsősorban régebbi történetírásunk, de a II. Zrínyi Miklós csodálatos géniusza is, mindenekfölött pedig a magyar nép ösztöne, lángeszű emlékezése, ítélete és halhatatlan szeretete - melyiknek van hát igaza?"

vitéz Bajcsy- Zsilinszky Endre

*


1.Csodálatos indulás

Nagy Lajos óta nem nagy szerencséje volt Magyarországnak idegenből hozott uralkodóival. V. László gyöngesége nem tetszett a magyar nemesség tömegeinek, mert az oligarchia hatalmát táplálta. Hunyadi Lászlónak, a nemzet bálványának, a világraszóló hős fiának alattomos megöletése pedig a német származású király és a magyarság között sötétlő lelki szakadékba világított bele könyörtelenül. Habsburg László halála után elemi erővel tört föl a nemzeti tömegekben az árpádi századok elmúlt boldogságának megszépült emlékezete és a sóvárgás, hogy megint magyar ember üljön Szent István örökébe.

Hunyadi János dicsőséges László fiának, a nemzet reménységének gyalázatos elpusztítása: a lelkesedés és faji büszkeség s a harag és bosszú érzelemit együtt fogta Mátyás királyjelöltségének szekerébe; de a természetes köznemesi osztályérdek és a magasabb nemzeti érdek tudata is Mátyás szekerét tolta. A többit elvégezte Hunyadi Jánosné Szilágyi Erzsébet anyai szíve és erős akarata, Vitéz János várad püspök hűsége és diplomataokossága, valamint Szilágyi Mihály hatalma és erőszakossága. Csak a nagy oligarchákat, a Garaiakat, Ujlakiakat kellett leszerelni - akik maguk is királyjelöltekként szerepeltek -, hogy Mátyás előtt szabaddá váljék az út.

A királyválasztó országgyűlés Rákoson 1458. január 23-án Mátyást egyhangúlag magyar királlyá választotta.

,,a magyar faj becsülete" követelte...

A köznemesség a tömegek, a Hunyadi család neves és névtelen híveinek öröme határtaln. Vitéz János, a nagy műveltségű püspök mámoros beszédet intéz a rendekhez s a nemzeti közvélemény, a magyar faj győzelmét ünnepli a fiatal király személyében s egyben a gyűlölt idegen befolyás vereségét. A kemény vén harcos Szilágyi Mihály valóban a nemzet lelkéből beszélt, mikor a választás előtti tüzes magyar beszédében ,,a magyar faj becsülete" érdekében valónak mondotta, hogy annyi idegen után végre magyar ember homlokát illesse Szent István koronája. Vitéz János püspök királyválasztásról: ,,Isten csodás kegyelmességével a különféle viszontagságok által megzavart Magyarországra vetvén irgalmas tekintetét, legújabban úgy ez országnak, mint egyszersmind a mai magyar nemzetünknek rég letűnt boldogságát visszaállította."

Bécsújhelyen riadalom, Rómában öröm

Németországban, különösen a bécsújhelyi császári udvarban riadalmat, kelletlen érzéseket és gyűlölködő mendemondákat kelt a hír, Rómában, a pápai udvarban örömet és ujjongást. III. Calixtus pápa Mátyásnak többek között ezeket írja:

,,Midőn éppen a török zsarnok fenyegető készületei és a keresztény fejedelmek vészteljes hanyagsága a legnagyobb aggodalommal töltötte el lelkünket, feltűnt az a szerencsés nap, melyen magyar királlyá megválasztásodról tudósíttatánk. Hogy ez be fog következni, előre megjósoltuk, erősen hittük. Mert nem lehetett föltennünk, hogy az igazságos Isten, akiért és akinek híveiért boldog emlékezetű atyád dicsően és vitézül harcolt, az ő házát a viszontagságok súlya alatt elmerülni engedje."

,,...Fenséged felmagasztaltatásában imádságaink és könnyeink gyümölcsét látjuk. Fenséged személyében pedig Istennek emberét ismerjük föl, akit nemcsak Magyarországnak, hanem az egész keresztény világnak küldött."

,,Fölidézve atyádnak, Krisztus győzhetetlen atlétájának, örök dicsőséggel környezett emlékezetét, azt a meggyőződést tápláljuk, hogy az ő gyászos halála után Magyarország Benned újabb támasztóoszlopot nyert, melynek szilárdságát növeli az, hogy előtted áll atyád dicsőségének példája. Ezt biztos hitünk szerint Te nemcsak el fogod érni, hanem minden igyekezettel fölül is fogod múlni..."

,,Erős meggyőződésünk az, hogy Felséged a halhatatlan Isten kegyelme által vezérelve, amily szerencsével emelkedett ifjúkorában ama hatalmas ország trónjára, oyl sikerrel fog a hit ellenségeinek megsemmisítésére és az örök dicsőség elnyerésére működni!"

A koron Grácban, Mátyás Prágában

Az ifjú király megválasztásának napján Prágában Podjebrád György kormányzó barátságos fogságában volt, a szent korona pedig Grácban III. Frigyes császár kezében. A rákosi országgyűlés Szilágyi Mihályt öt évre kormányzóvá választotta még a királyválasztás napján, s egyben követségek menesztését határozta le Frigyeshez a koronáért, Podjebrádhoz a királyért, mindkettőhöz a magyar fegyverek fenyegetésével.

Podjebrád barátságosan bánt Hunyadi János kisebbik fiával, s örült megválasztásának, természetes szövetségest látott benne mind a maga hasonló nemzeti királyságra való törekvései szempontjából, mind a császár ellen. Kiadja Mátyást, s ünnepélyesen elkíséri a határig. Ott közli a fényes magyar küldöttséggel, melynek élén a boldog édesanya, Hunyadi Jánosné, Szilágyi kormányzó, Vitéz János váradi, Szilasi Vince váci püspök, Rozgonyi János erdélyi vajda, Ország Mihály, Rozgonyi Sebestyén, Báthori István lovagolnak, hogy leányát, Katalint eljegyezte Mátyás.

Bemutatkozás a határon

A küldöttség megrökönyödik, mert Garai László nádort csak úgy tudták volt megnyerni, hogy Szilágyi és Hunyadi Jánosné a legünnepélyesebb formában ígérték meg a király házasságkötését a dölyfös nádor leányával, Máriával. Nagy vita kerekedett, de Mátyás becsületből és egyben okosságból a maga ígéretének megtartása mellett döntött. A 18 éves király íme már a határon megvillantotta csodálkozó és megdöbbent hívei és rokonai előtt hatalmas egyéniségét. Ez volt első győzelme a kiskirályokon.

A tizennyolc éves ifjú szemben egy ellenséges világgal

Az ifjú király helyzete nem volt könnyű. Bizánc neve már Isztambul ekkor, s az ozmánok trónján II. Mohamed ül, a görög birodalom megsemmisítője, aki Hunyadi Jánossal évtizedeken át mérkőzött. A római császár: III. Frigyes, atyjának és Magyarországnak konok és engesztelhetetlen ellensége, érzi a Hunyadiak erejéből és dicsőségéből az ő császárságára elő árnyékot és fenyegetést, s makacsul tartja birtokában az ország szent koronáját, ismervén a varázserőt, mely abból a hagyománytisztelő magyarokra sugárzik. Lengyelország király: Jagelló Kázmér maga is királyjelöltként lépett volt fel még az imént vele szemben, s igényét fönntartja továbbra is a magyar koronára. Velence ellenlábasa Magyarországnak a dalmát tengerparton. Bent az országban pedig a zűrzavar, erkölcsi, hatalmi leromlás, amit V. László hagyott maga után - üres kincstár, legyöngült honvédelem, gyanakvó, duzzogó, lázadásra kész nagyurak. Hozzá az országgyűlés éppen a királyválasztáskor hozta határozatba, hogy az új király ezentúl a maga seregével hadakozzék, csak nagy szükségben nyúlhat a főurak bandériumaihoz és csak végszükség esetén a nemesi közfelkeléshez.

Bonaparte Napóleon 26 éves volt, mikor az olaszországi hadjárat diadalait aratta. Hunyadi Mátyás 18 éves, mikor átvette Szent István birodalmának kormányzatát, s 1458. február 14-én ünnepiesen bevonult Budavárába.

Beköszöntő intézkedések, első ámulat

Első intézkedései mind nagyobb ámulatba ejtik az országot és Európát. A nyűgös öreg kardforgatót, Szilágyi kormányzót, nagybátyját, az Alföldre küldi törököt verni. A kötelmeivel nem törődő Ujlaki Miklós erdélyi vajdát annak sógorához, Podjebrádhoz írt levelében megfenyegeti, aztán megtöri. A hatalmas cseh rablóvezértől, Giskrától Rozgonyi Sebestyénnel elvéteti Vadna várát, és nyílt ütközetben Sárospataknál megsemmisíttet egy cseh sereget. A pápa sürgetésére, hogy lépjen a török ellen apja nyomdokaiba, országgyűlést tart júliusban Pesten, s azon sereget kér, de nem kap; a rendek ragaszkodnak a januári királyválasztó országgyűlés ama döntéséhez, hogy az ország védelme elsősorban a király kötelessége, intézze a maga erejével. Annyit mégis elér Mátyás, hogy a hivatali kötelességeivel nem törődő Garai Lászlót nádori méltóságától megfosztatja, s helyébe Ország Mihályt teszi, a Hunyadiak régi hívét.

És az első lázadás: Garai, Ujlaki, vén Szilágyi

Erre azonban Garai összeesküvéssel felel, melyben társa volt Ujlaki Miklós és a maga kormányzói hatalmának semmibevevése miatt fölháborodott és halálosan megsértődött vén Szilágyi Mihály.

Szilágyi szerb fejedelem szeretett volna lenni, Brankovics György fia, Lázár után, de ez a terve nem sikerült. (Nem is sikerülhetett, mert Szilágyi egy ízben fogságba ejtette volt Brankovicsot, s a népszerű szerb despota kezét megcsonkíttatta.) E kudarc után most meg a király sérti meg azzal, hogy nélküle tart országgyűlést, holott ő tette királlyá húga, Erzsébet fiát, s különben is az ország választott kormányzója. Mátyás Vitéz János útján nagy nehezen kibékíti lázadó nagybátyját, elibe megy augusztus 8éán, a Hunyadi-várak nagy részét átengedi neki, besztercei örökös grófságát megerősíti - és elfogadja a kormányzóságáról való lemondását.

A török elfoglalja Galambócot

Augusztus 24-én jelentés érkezik Nándorfehérvárról, hogy a török elfoglalta Galambócot, az ország egyik legfontosabb végvárát. Mátyás még aznap királyi tanácsot tart, közfelkelést hirdet, maga után küldeti a pápai követ toborozta kerezsteseket s másnap már indul Szilágyi kíséretében. Budán Hunyadiné intézkedik, Carvajal bíbornok és a magyar urak néhány nap múltán loholnak a király után. Ennek villámgyorsasága és példája megteszi a hatást, a nemesi fölkelés is fényesen sikerül, a velencei követ jelenti a Signoriának: ,,Ebben az országban emberemlékezet óta nem uralkodott ilyen harcias hangulat és nem létesült ilyen jelentékeny sereg, melyet részint a szeretet, részint a félelem érzése hoz össze."



Első törökverés, első akotmánysértés, második lázadás

Mátyás Szilágyit Szendrő alá küldi, a török Szerbia belsejébe vonul vissza, de Mátyás utánuk ereszt egy dandárt, és a török sereget megveri. Aztán Nándorfehérvárra megy, s a nagy veszedelemre való tekintettel országos honvédelmi adót vet ki országgyűlés nélkül. Erre Garai, Ujlaki és Szilágyi újból összeesküsznek, s most már Frigyes császárnak vagy Podjebrádnak akarják fölajánlani a koronát. Mátyás tudomást szerez a dologról, Szilágyit elfogatja, és Világos várába csukatja. Majd néhány nap múlva, visszakanyarodva az alkotmányosság útjára, országgyűlést hirdet Szegedre.

De az országgyűlés megbékül, és mindent megszavaz

Az országgyűlés méltányolja az ország nehéz helyzetét s a király buzgalmát, a honvédelem szükségleteire mindent megad a nagyszerű fiatal királynak, aki láthatólag föl tudta gyújtani a nemzet képzeletét, s ezzel megnyitotta az ősidők óta mindig nehezen kezelhető magyar áldozatkészség forrásait.

,,Az országgyűlésen vármegyei bandériumok szervezését határozták el oly módon, hogy azokba a jobbágytalan nemesek egy, a birtokosok minden húsz jobbágyuk után egy-egy fegyverest kötelesek állítani; ezeket a király évenként egyszer, három hónap tartamára, fegyver alá hívhatja, és az ország határain túl is vezetheti; fönnmaradván ezenfölül joga, végső szükség esetén fölkelésre szólítani az összes rendeket fejenként, kik azután addig kötelesek a király mellett szolgálni, míg a szükség tart."

Bosznia hódol

Ugyanezen a szegedi országgyűlésen megjelent Bosznia vitéz királya, Osztója Tamás, elismerte a magyar korona fönnhatóságát, s azt kérte, hogy Szerbia fejedelemségét Mátyás, fiára, István hercegre ruházza, ki Lázár fejedelem lányát vette nőül. Mátyás így is cselekedett.

Ugyanebben az évben, de jóval előbb, alig több mint egy hónappal Mátyás trónra lépése után a cseh rendek királyukká választották a nagy tehetségű Podjebrád György kormányzót, Mátyás jövendő apósát és szövetségesét.

Magyar püspökök koronáznak Prágában, első diplomáciai siker

Mátyás Podjebrád kérésére magyar főpapokat küldött a prágai koronázás szertartásának elvégzésére, a győri és a váci püspököket. Egyben az ifjú diplomata e püspökei útján esküvel megerősített nyilatkozatot csikart ki Podjebrádból, melyben az hűséget fogad a római egyháznak és a pápának. Ez volt az első lépése a huszitizmus ellen és első diplomáciai sikere.

Mindez pedig történt 1458. február 14-én és ugyanez év december közepe között. Ragyogóbb nyitánya egy nagy uralkodói és államférfiúi pályának el sem képzelhető.


2.Mátyás király magyarsága

Román szomszédaink, hűtlen dunai osztályostársaink, de más ellenfeleink is, szeretik elvitatni tőlünk Mátyás királyt. Hunyadi János oláh (vlach) származását emlegetik és feszegetik. Nem veszik észre, mennyire a magyar belső hódító erő és presztízs malmára hordják a vizet.

Nem kell genealógiai szalmacséplés

Én itt genealógiai szalmacséplésbe főleg azért nem bocsátkozom, mert annak amúgy is kétes eredményeit semmiképpen sem tartom perdöntőnek Mátyás király, vagy akár Hunyadi János magyarságára. Mint ahogy minden francia joggal nevetheti ki azt az együgyűséget, amely Napóleon franciaságát akarja elvitatni, mi magyarok - szerényebb állásunkhoz képest a világ előtt - legalábbis mosolyoghatunk azon a hiú erőlködésen, mely Hunyadi Jánost és Mátyást mindenáron ki akarja tőlünk sajátítani.

Fraknói Vilmosnak, Mátyás király kiváló történetírójának megállapítását ugyan, ,,hogy Mátyás atyjának elei az oláhok elnevezéssel összefoglalt albán, román és bolgár eredetű pásztornéphez tartoztak", szerintem csak nagyon lényegbevágó kiigazítással és kiegészítéssel lehetne elfogadni. Mert hiszen az albán, román, bolgár eredetű pásztornép előkelői, a moldvai és havasalföldi sok százados besenyő, kun és tatár uralom természetes következményeként többnyire besenyő, kun és tatár vérűek voltak. Bazarába vajda bizony valójában kun vagy tatár úr volt, mint ahogy kimutathatólag turáni vérű a romániai bojárság nagy részben, Hunyadi János elei pedig oláh kenézek voltak. A vlach pásztorok besenyő, kun, tatár urai és harcias vezetői, megengedem, elrománosodtak később, akárcsak a normannok Franciaországban, de Hunyadi János korában ez az elrománosodás még alig fejeződhetett be. Valószínű az, sőt több mint valószínű, hogy a Hunyadiak vérségileg a magyarral rokon népiségből sarjadtak. A Hunyadiak családjában szereplő Vojk név is fölötte hasonlatos Szent István pogány Vajk nevéhez. Mátyás anyja horogszegi Szilágyi Erzsébet volt, apai ágon az elmagyarosodott Garázda bosnyák család sarja, tehát vérségileg szintén legalábbis nem tiszta magyar. De lehet igaza akár Hóman Bálintnak is, hogy Hunyadi János apja Zsigmond király volt. Az igazi lényegen semmit sem változtathat.

Mátyás magyarsága Napóleon franciaságának tükrében

Mit bizonyít mindez és tetejében ez a tény, hogy Hunyadi János és fia, Mátyás, a magyar nemzet kimagasló hősei, sőt a magyar faj tulajdonságainak, szellemének és törekvéseinek világraszóló megtestesítői és vezérharcosai lehettek? A magyar fajta csodálatos erejét, a magyar szellem lélekalakító hatalmát, a magyar államalkotásból és a magyar nemzetegyéniségből áradó forró és fényes szuggesztiót.

Napóleon korzikai származása csak egyik alapvető tényezője az ő géniuszának, a másik a francia nemzetközösség kollektív zsenije, mely keretet, teret, szellemi tápot, ösztönzést, fokozást és színezést adott, széles távlatot, messze célokat és a francia művelődés varázsának titokzatos sugallatait Bonaparte hadnagy bontakozó, fogékony egyéniségének, hogy a korzikai bábból kirepülhessen a franciák világverő császárja, s diadalmas szuronyai hegyén, de elsősorban a maga személyében, meghordozza Európa minden sarkában a francia szellem és művelődés dicsőségét. Csak nagy, erős, eredeti, termékeny, hódító szellemű nemzetek és fajok értik ezt a varázslatot: ilyen tökéletesen meghódítani s átitatni a maguk szellemével a legnagyobb idegen egyéniségeket s a maguk szellemének Prométheuszaivá avatni azokat. Így hordozta magában és magával a hellén szellemet a macedon Nagy Sándor, Napóleon a franciát, Cavour az olaszt, Mátyás király talán mindnél tökéletesebb lelki egységben, mondjuk ,,új" fajával és nemzetével, a magyart.

Liszt Ferenc német volt - vitatják nemzetük tekintélyét és önérzetét kevéssé óvó németek. Miért nem a nagy muzsikusnak életében s miért nem neki magának mondták ezt, miért nem azon melegében hazudtolták meg Lisztet, mikor éppen olyan büszkén vallotta magát magyarnak? És miért nem Mátyásnak magának magyarázták meg például a budai várban, esetleg a bécsi vagy az olmützi vagy a boroszlói magyar királyi palotában, vagy valamelyik nevezetes országgyűlésen, állítólagos vérrokonai, hogy hiszen nem is magyar?

Magyarsága: a magyar fajta dicsősége

Holott minél kevésbé volt vérségileg magyar, annál nagyobb és halhatatlanabb dicsősége a magyarságnak, hogy a lángész csodálatos ihletével olyan nagyszerűen, olyan tökéletesen és olyan maradéktalanul tudta kifejezésre hozni és szolgálni nemcsak a magyar államalkotás, a magyar birodalmiság örök gondolatait és céljait, nemcsak a magyar nemezt faj fölötti egyetemességét, hanem mindazt is, ami magának a törzsökös magyar fajtának legsajátságosabb, legkülönösebb, legegyedülállóbb vonása-szépsége, erénye-bűne. Mintha róla olvasta volna le Ady e gyönyörű sorait:

Vétkeimet nagybüszkén

Bíborba öltöztetem,

S magyar bűnnél nincsen szebb

A világon.

A magyar népmese királya

Ha az ember elolvassa Fraknói Vilmos kitűnő Hunyadi Mátyás király-át, mindegyre megelevenedni véli a szigorúan oknyomozó történetírás soraiból a magyar népmese királyát, ahogy hadakozik diadalmasan a félvilággal, könnyedén, természetesen, magától értődő egyszerűséggel és ugyanolyan természetes pompában; kigúnyolja, megveri, csúffá teszi a császárt, mint Háry János Napóleont, csakhogy valóban megveri, csakugyan megleckézteti; Bosznia déli sarkától Boroszlóig, Bécstől a Fekete-tengerig az ő zászlait lengeti a szél, Boroszlóból ki sem mozdul és mégis összeroppantja két nagy nemzetnek az övénél tízszer nagyobb hatalmas egyesült hadseregét; befejezi a bécsi Szent István dóm építését, s piros-fehér-zöld cserepet rakat a toronyra, újjáépíti a bácsi császári palotát, megkapáltatja és móresre tanítja a népnyúzó nagyurakat, s ami talán mindennél meseszerűbb: nehéz és sűrű adókat vettet az országgyűlésekkel a magyar nemesekre...

Hát ki a magyar, ha még Mátyás király sem az?

A magyar szellem bélyege írásain, beszédein, tréfáin

Mátyás nagy levélíró volt. Latin nyelvű levelein átüt a tiszta, természetes és józan magyar gondolkodás világossága, a magyar humor édes íze, és átüt az eredeti magyar kifejezések - hungarizmusok - derűje és melege. Az a különleges magyar kedvesség, szemérmes emberség, felsőbbséges bölcsesség, férfias báj ömlik el levelein, beszédein, csevegésein, ötletein, tréfáin, melynek finom lepkeszárnyait olyan biztos kézzel s olyan gyöngéden tudta megfogni és megmutatni Mikszáth Kálmán, hol Deák Ferenc, hol Szilágyi Dezső és más későbbi magyarok szellemének játékos verőfényében, a maradék magyar Olümposz valamelyik napsütötte szögletében - már küszöbén a nagy zimankónak...

Modern szellemtörténészeink a maguk kissé németes módszerei szerint reneszánsz király voltával szeretik őt jellemezni. De hát III. Frigyes császár miért nem volt hasonlóképpen reneszánsz császár, hiszen ugyanabban a korban élt, sőt közelebb a szellemi megújhodás olaszországi forrásaihoz - földrajzilag? S ha még Frigyest sem lehet olyan könnyűszerrel megfejteni a ,,reneszánsz" sablonjaival, holott ugyancsak egyszerű és szegényes egyéniség volt Mátyás ragyogó figurája mellett, hogyan lehetne Mátyást, aki nemcsak a mag korában élt, hanem kicsit azon kívül is - fölötte? A vezérlő lángelmék és koruk viszonya rendszerint tele van rejtelmekkel, megfoghatatlanságokkal. S nem is kell nagyon elmélyednie az embernek Mátyás életének tanulmányába, hogy hamarosan észrevegye: egyénisége túlnő a mégolyan szellemesen ácsolt szellemtörténeti kereteken s még egy Rankéval és Diltheyal ojtott legfrissebb új Taine is kevés volna ahhoz, hogy Mátyást egyszerűen korával és környezetével magyarázza.

Visszatalál az árpádi elődök politikai útjára

Mátyás szellemi gyökérzetét a lángész titokzatai födik, de bizonyos, hogy mélyen ereszkedett és erősen kapaszkodott az árpádi magyar történet hagyományaiba; nagy elődei politikáját folytatja akkor is, mikor újat látszik kezdeni, vagy az újból minduntalan visszazökken a régibe, az örök magyar dolgok keréknyomaiba.

V. László, a császár öccse: Magyarország, Ausztria és Csehország királya; Mátyás csak Magyarországé. mikor trónra lép és megfordítani próbálja az ősi magyar politika németellenes fő irányát. Hihetetlen erőfeszítéseket tesz, hogy békés együttműködésbe, sőt szövetségbe hajszolja a rossz szomszédot, III. Frigyes császárt. Végül szertefoszlik a római császárság álma is, a német-magyar szövetséggel együtt, de Ausztria, szinte akaratán kívül, a markában ragad, és Csehország királyaként, Morvaország, Szilézia és Lausitz uraként hunyja le a szemét. Nagy szellem hol lovagolja az ősi magyar politikai adottságokat, hol birkózik velük, s végül - mindössze helyreáll keze alatt, igaz, legjobb, legtökéletesebb formájában, legszélesebb keretei között, a nagy Árpádok magyar dunai birodalma.

A király és az ő magyarjai

Csak egy minden ízében, idegszálában, erényeiben és hibáiban a ,,szittya-nemzet"-tel tökéletesen összehangolt uralkodó, aki egyszerre tud igazi nagyúr és közvetlen, melegszívű, egyszerű magyar nemes, kemény, parancsoló, nagyvonalú vezér és merész, sőt vakmerő harcos, nagylelkű és kicsit könnyelmű, pompakedvelő és mulatós gavallér és igazságszrető, minden emberi szenvedés felé részvéttel és segítséggel hajló, minden emberi gazsághoz ostorral és csizmasarokkal közelítő igazi ember lenni: csak egy ilyen király tudta az ő zordon és könnyelmű, szabadságukra, hagyományaikra, attilai és árpádi származásukra, jogaikra féltékeny, vért könnyebben, zabot és adót nehezebben ontó, szenvedélyes és izgága, sértődékeny, könnyen boruló, de hamar derülő, makacs, de a szép szó és kedély varázslatai alatt könnyen hajlítható magyarjait kordába fogni, s valósággal fiatalos anarchiára hajló korban, rendkívül nehéz nemzetközi viszonyok között is szép, biztos alapozású és kiegyensúlyozott birodalom tartógerincévé tenni. Csak egy ilyen gyökeresen magyar királyi egyéniség tudta feledtetni igazi támaszával, a köznemességgel, hogy bálványozott vezére nemegyszer nyúlt hozzá ,,vérrel szerzett" alkotmányos szabadságjogaihoz.

Együtt továbbfejlesztik az alkotmányt

Bár kisebb-nagyobb szépséghibáktól eltekintve Mátyás hamar fölismerte, hogy a magyart nyers erőszakkal sem meghajlítani, sem megtörni nem lehet, amellett valósággal sámsoni erejétől fosztaná meg népét szabadságszeretetének, önérzetének, önkormányzati hajlamainak letörésével. Szorgalmas országgyűléstartó alkotmányos királlyá fejlődött végeredményben. Nagy alkotmányos intézményszervező, az ősi alkotmány céltudatos tovább építője, a nádori intézmény kifejlesztője, az ősi honvédelmi alapok és az új korszerű zsoldos rendszer szerves összeegyeztetője, a magyar gyors, könnyed és rugalmas lovas hadviselés hagyományainak tudatos fönntartója és hadjárataiban gyakorlója, a közteherviselés gondolatának nagy, korát messze megelőző előharcosa, a szociális gondolat első megsejtőinek egyike, ösztönös és tudatos védője a széles néptömegeknek a kevés kiváltságossal szemben, az oligarchia született üldözője. A magyar nemzet lelkét, egyéniségét senki sem ismerte nála jobban, csakúgy, mint Napóleon a franciákat. Büszke is volt rá, hogy bánni tud ezzel a nehezen fékezhető néppel. Tudta, mit ér, milyenremek penge az ő kezében a magyarság, s úgy vívott vele, mint kevesen a maguk népével a világtörténelem legnagyobbjai közül.

,,Szentséged ismeri... ...a magyarok szellemét"

A pápának írja 1480-ban: ,,Szentséged ismeri, vagy mások előadásából megismerheti a magyarok szellemét és szokásait, amely szerint készebbek volnának harmadízben is elpártolni a katolikus hittől és a hitetlenek táborába állani, mint megengedni, hogy az ország javadalmai a király választásának és bemutatásának mellőzésével, a szentszék által adományoztassanak." Élete vége felé, mikor minden gondját fiának, Corvin János hercegnek trónöröklése foglalta le, így ír Beatrix királyné testvérének, Alfonz kalábriai hercegnek: ,,A magyarok készek magukat inkább egytől egyig fölkoncoltatni, mintsem asszony uralma alá adni. Bizonyára soha senki olyan jól nem ismerte a magyarok természetét, mint én, ki őket oly sok esztendő óta tartom féken."

,,csak a magyarok képesek sikerrel harcolna a török ellen"

1488 őszén Pecchinolli Angelo ostei püspök pápai követnek a velencések és Dsem herceg ügyében mondja többek között: ,,A velencei bevételből a törökök több hasznot húznak, mint félbirodalmuk jövedelmeiből. És ennek ellenére a velenceiek, kik lelkiismeretlenebbek a töröknél, őszentsége előtt nagy becsben állanak... Az ő tanácsukra tagadja meg tőlem őszentsége a török herceget; habár jól tudja, hogy csak a magyarok képesek sikerrel harcolni a török ellen."

Mégis kétségtelen, hogy Mátyás király magyarsága inkább ösztönösen ragaszkodik, simul és azonosul olyan tökéletesen a magyarság faji kereteihez és formáihoz, tudatában az a szélesebb faj fölötti magyarság az igazi mozgatóerő benne, amely a magyar birodalom és a magyar politikai nemzet eszméjében öltött történelmi testet.

Magyarok az élen

Birodalmi elgondolásának és uralmának politikai, diplomáciai, művelődési, katonai támaszai, végrehajtói, hősei természetesen elsősorban a szívéhez nőtt törzsökös magyarság vagy az abban egészen beleolvadt rétegek és családok legjobbjai: Vitéz János, Csezmicei János, Vetési Albert, Szilágyi Mihály, Ország Mihály, Kinizsi Pál, Magyar Balázs, Báthory István, Bánfi Miklós, Csupor Miklós, Dávidházi István, Dóczi Péter, Dóczi Orbán, Egervári László, Geréb Mátyás és Péter, Lábatlan András, Nádasi Ugnor János, Nagy Simon, Rozgonyi János, Sebestyén Miklós, Székely Jakab és János, Thuz János, Upor László, Zápolyai Imre és István, Drágfi Tamás, Rahócz Tamás és még nagyon sokan mások. Ország Mihály 26 évig viseli a nádori méltóságot. E magyarok száma és súlya mellett eltörpül a Giskrák, Grefeneck Ulrikok, Tettauer Vilmosok, Beckensloerök, Hag Ferencek, Zeleni Jánosok, Brankovics Vukok és Jehlics Demeterek száma és súlya.

Napóleoni érdekkiválasztás

Mégis elfogulatlanul és lángeszű biztonsággal onnan veszi híveit és munkatársait, a nagy birodalmi népmedencéből, ahol adódnak és jelentkeznek. Kinizsi Pál molnárlegényből emelkedik az ország főkapitányi nyergébe, Bakócz Tamás jobbágyfiú. Faji és osztályelfogultságai nincsenek, mikor tehetséget és jellemet szimatol, vagy használható eszközt födöz fel - sasszemű biztonsággal emeli ki a névtelenségből a budai birodalmi székhelytől félreesett népfajok öléből munkatársai egy részét, és ,,marsalljai" jórészt a legnagyobb vezérek és államépítők dzsingiszkáni és napóleoni örök módszerei szerint kerülnek az élet naposabb oldalára a mélységekből.

A művész

Mátyás egyénisége csodálatos sokoldalúságában, szinte határtalan szellemi éberségében, mozgékonyságában és fogékonyságában is a történelem legnagyobbjai mellé állítható. Felsőbbséges vitái és eszmecseréi diplomatákkal, írókkal, művészekkel, tudósokkal ma is nagyszerű olvasmányok. Kiváló hadvezér, államférfiú és diplomata egy személyben. Nagy néptribun, mint Julius Caesar, nagyszerű parlamenti taktikus, mint Cavour. S nemcsak pártolója a művészetnek, hanem a maga személyében is, lényének, szellemének szép arányosságában, minden porcikájában, csodálatos kifejezőkészségében is vérbeli művész. Magyar művész és emberi műremek. Költő.

Akár róla is mintázhatta Ady Endre az Én nem vagyok magyar? hősét:

Ős Napkelet olyannak álmodta,
Amilyen én vagyok:
Hősnek, borúsnak, büszke szertelennek,
Kegyetlennek, de ki elvérzik
Egy gondolaton.
Ős Napkelet ilyennek álmodta:
Merésznek újnak,
Nemes, örök-nagy gyermeknek,
Nap-lelkűnek, szomjasnak, búsítónak,
Nyugtalan vitéznek.
Egy szerencsétlen, igaz Isten
Fájdalmas, megpróbált remekének,
Nap fiának, magyarnak.


Link


A Szózat havilap augusztusi száma:


Link
 
 
0 komment , kategória:  SZÓZAT - havilap  
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 31 
2017.07 2017. Augusztus 2017.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 2 db bejegyzés
e hónap: 69 db bejegyzés
e év: 1013 db bejegyzés
Összes: 22461 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 4596
  • e Hét: 4596
  • e Hónap: 135859
  • e Év: 1394037
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.