Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
1950.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 17 
Pásztor Piroska
  2017-03-13 07:06:07, hétfő
 
  Pásztor Piroska

Majd ha szólít...

Mit hozhat nekem a jövő,
nem tudom még rejtély, titok,
igazából visszanézni
elmúlt éveimre tudok.
Számon vajon ki kérhetne
dolgaimról, amit tettem,
tán ki soha meg nem becsült,
felróhatná az életem?
Az, kit az önzés vezérelt,
kinek fontos volt önmaga,
soha engem meg nem értett,
nem hangzott kedves, jó szava?

Leáldozó napom sápad,
gyakran nézek hátrafelé,
sok-sok kérdés sorakozik,
ráncot vonva szemem köré.
Ó, mennyi elpazarolt év,
bánattal teli sok hónap,
küszködéssel telt ifjúság,
fájó szív, elnyűtt, sajgó tag!

Nem adok válaszokat most,
annak ideje még nincs itt,
csak majd ha így szólít az Úr:
állj elém, s valld meg bűneid!
 
 
0 komment , kategória:  Pásztor Piroska  
Pásztor Piroska
  2017-02-22 11:47:05, szerda
 
  Pásztor Piroska

Emlékképek
Jó lenne patak fölé hajolni,
s látni benne régi önmagam,
majd kortyolni hűs vizét tenyérből,
mint régen, ifjan és boldogan.

Várni a cserebogaras tavaszt,
érezve ibolya illatát,
nézni azt a csintalan kis kamaszt,
kinek szíve száz csodára várt.

Ahogy láncot fűzött kutyatejből,
s a Nap táncot járt sötét haján,
érett epret csent a pap kertjéből,
s hintázott az öreg almafán.

Ha szőlőt érlelt a szép kora ősz,
megdézsmálta mézes bogyóját,
aztán kicselezve az öreg csőszt,
szedte lábát árkon-bokron át.

A tél, ha fagyot hozott, vacogót,
csodálta a kályha szikráit,
összetörte az ajándék szánkót,
és félte mamája szavait.

Most, hogy a patak fölé hajoltam,
s egy megfáradt arc néz vissza rám,
az a kérdés motoszkál agyamban:
megismerne most a nagymamám?
 
 
0 komment , kategória:  Pásztor Piroska  
Pásztor Piroska
  2017-02-12 08:32:35, vasárnap
 
  Pásztor Piroska

Akár a fény

Reggel van és csípős hideg,
jégvirág nyit ablakomon,
kávét főzök, illata leng,
már hozzád száll gondolatom.

Vajon éjjel hogy aludtál,
álmod szép volt, békés, nyugodt,
megfordult itt titkon talán,
mert az enyém nálad forgott.

Elképzelem, velem volnál,
és kávéznánk így kócosan,
lopva nézném ott a szádnál,
az imádott kis ráncokat.

Nem tudom, hogy mi tart vissza,
mért nem mondom neked százszor,
ezerszer el, halkan súgva,
akár a fény, úgy hiányzol.
 
 
0 komment , kategória:  Pásztor Piroska  
Pásztor Piroska
  2017-02-11 20:41:09, szombat
 
  Pásztor Piroska

Aki szeret

Aki szeret, rám talál
tudni fogja, hol vagyok.

Eljöhet még
pár jobb év,
s az is lehet,
nyugton alhatok.
Senki tárgya
többé nem leszek.
Bábu,
mit megunva félredob.
Csalódni csak az
csalódhat bennem,
ki valómban látni
sosem fog.

Aki szeret, rám talál,
tudni fogja, hol vagyok.
 
 
0 komment , kategória:  Pásztor Piroska  
Pásztor Piroska
  2017-02-07 07:09:20, kedd
 
  Pásztor Piroska

Hajnal

Az ablakon meglibben a függöny,
beköszön a reggeli szél;
még alszol, zárt pilláidon
kopogtat az ébredő fény.
Ha felébredsz, rám mosolyogsz
és elmeséled álmodat,
hagyd nekem, hogy megcsókoljam
a szádnál futó ráncokat.
Nem kell nekem kincs és vagyon,
nem kell semmi földi hívság,
de kell a szemednél nevető,
kacagó, kedves szarkaláb.
...
 
 
0 komment , kategória:  Pásztor Piroska  
Pásztor Piroska
  2017-02-06 08:05:23, hétfő
 
  Pásztor Piroska

Gyertyacsonk

Reggel, amikor a hajnal hasad,
mikor a szív s nem az ész vezet,
szeretnék én lenni a Nap!
ki kinyitja két szemed.

Szeretnék déli harangszó lenni!
mely messziről megsimogat,
hűs vizű kis csobolyó!
ki vizével oltja szomjadat.

Szeretnék én gyertya lenni!
vággyal teli, fülledt éjszakán,
meggyújtanál, s folyton égni,
őrizni álmod otthonát.

Meggyújtottál! s elolvadtam
puha viasszá lettem én,
nem őrizhetem már álmodat,
hisz már csonkig égtem rég.
 
 
0 komment , kategória:  Pásztor Piroska  
Pásztor Piroska
  2017-02-05 09:41:32, vasárnap
 
  Pásztor Piroska

Álmaim

Álmaimba belopódzott ismét nesztelen
Az örökké éhes, kínzó, régi gyötrelem
Fájt! De jó volt újraélni édes kínjait
Megpengette megint lelkem húrjait

Az ébredező napsugár, hozzám bekacsint
Jó reggelt! Fényesedik odakint
Szemrehányón szól, nyisd ki szemeid
Te balga ember! Csak álmodtál megint!
 
 
0 komment , kategória:  Pásztor Piroska  
Pásztor Piroska
  2017-02-04 13:23:14, szombat
 
  Pásztor Piroska

Vén akác

Vén akác fején ezer virággal,
harsog égre a szelíd dombtetőn,
nyújtózik a Nap felé sóváran,
mert élni vágyik fénylőn, mézelőn.

Törzse vastag, kérge ráncos, cserzett,
pár ága letört, lecsüng szárazon,
sebek, amit szélviharban szerzett,
viaskodott, hogy élve maradjon.

Kapaszkodik erős gyökerével,
hisz életét ő olcsón nem adja,
jön még tavasz éltető esővel,
kell méheknek a dús virágpora.

Szívós harca meghozza gyümölcsét,
virágait a Nap dédelgeti,
szorgos méhek csókolgatják kelyhét,
aranyló méz a nevét hirdeti.
 
 
0 komment , kategória:  Pásztor Piroska  
Pásztor Piroska
  2017-02-04 13:09:20, szombat
 
  Pásztor Piroska

Este

Kormos, sötét este fogott közre
a sötétség illata lágyan fon körbe
a téren sötét, furcsa árnyak
lelkemet ráncolják furcsa vágyak

Ujjammal őszülő hajamba túrok
a csend zenél, mint hárfán a húrok
a csendzene fülembe csendül
és én érzem, hogy nem vagyok egyedül

Ó! A csend, ő az én vigaszom
a lelkem nagyon fáj, ettől talán megnyugszom
a csend zenéje, és a sötétség
botcsinálta költőnek, békesség

Az ég alján lassan kúszik a fény
Pirkad! Tücsök is ébred, s zenél
ülök a teraszon és nézem én
a felkelő nap pirosló köntösét

Más ilyenkor ébred, boldogan, pihenten
mert szeretett, s szerették, álmodott szépeket
én hallgattam a csendet, néztem furcsa árnyakat
mert már álmodni sem merek, csak űzöm a vágyakat

Ahogy a kertben sem egyforma a csemete
úgy Istennek is van eltévedt gyermeke
remélem a tévelygőt is szereti
s ha szereti, tovább már nem bünteti
 
 
0 komment , kategória:  Pásztor Piroska  
Pásztor Piroska
  2017-02-03 20:21:18, péntek
 
  Pásztor Piroska

Este

Kormos, sötét este fogott közre
a sötétség illata lágyan fon körbe
a téren sötét, furcsa árnyak
lelkemet ráncolják furcsa vágyak

Ujjammal őszülő hajamba túrok
a csend zenél, mint hárfán a húrok
a csendzene fülembe csendül
és én érzem, hogy nem vagyok egyedül

Ó! A csend, ő az én vigaszom
a lelkem nagyon fáj, ettől talán megnyugszom
a csend zenéje, és a sötétség
botcsinálta költőnek, békesség

Az ég alján lassan kúszik a fény
Pirkad! Tücsök is ébred, s zenél
ülök a teraszon és nézem én
a felkelő nap pirosló köntösét

Más ilyenkor ébred, boldogan, pihenten
mert szeretett, s szerették, álmodott szépeket
én hallgattam a csendet, néztem furcsa árnyakat
mert már álmodni sem merek, csak űzöm a vágyakat

Ahogy a kertben sem egyforma a csemete
úgy Istennek is van eltévedt gyermeke
remélem a tévelygőt is szereti
s ha szereti, tovább már nem bünteti
 
 
0 komment , kategória:  Pásztor Piroska  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 17 
2017.02 2017. Március 2017.04
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 7 db bejegyzés
e hónap: 255 db bejegyzés
e év: 855 db bejegyzés
Összes: 3990 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1886
  • e Hét: 4707
  • e Hónap: 48810
  • e Év: 113154
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.