Regisztráció  Belépés
bozsanyinemanyi.blog.xfree.hu
Legyen szíved, mely sosem válik kővé, legyen kedved, mely sosem gyullad haragra, és legyen érintésed, mely sosem bántalmaz. /Charles Dickens/ Bozsányi Lászlóné. Manyika.
1948.03.10
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/7 oldal   Bejegyzések száma: 69 
Most még....
  2017-12-15 22:05:16, péntek
 
  Most még nem érted

Most még nem érted, de eljön majd az óra,
hogy elköltözöm, hol nem fáj semmi sem,
valami különös árnyékvilágba,
ahol már minden, minden idegen.

Talán majd írok, mielőtt elmennék
könnyek között egy búcsúlevelet,
s hogy lesz- e majd időm elköszönni tőled,
Ki tudja még? De addig bármi lesz:

Minden ízemmel szeretni foglak,
s aranyló betűkkel írom a neved
szívem mélyére gyöngybetűkkel róva,
mint a legszentebb, legdrágább nevet.

S ha majd rátalálsz a gyűrött papirosra,
amelyen könnyem pacát képezett,
jusson eszedbe: nem volt olyan óra,
nem volt olyan perc, hogy ne szeresselek.

Talán akkor már mindent másképp látsz majd,
s megérted végre mennyi szeretet
áradt belőlem oly féltve hozzád,
minden napon, és minden éjjelen.

Azok a betűk majd úgy szólnak hozzád,
mint egy távoli, bűvös üzenet,
amelyen nem fogott az idő múlása,
s felszínre hozza a szép emlékeket.

Akkor fogod majd elhinni végre,
hogy nem volt, és nem lesz többé senki sem,
ki szívének utolsó dobbanásáig
miattad aggódott, téged szeretett.

Írta: Meggyesi Éva
Minden jog fenntartva!
Megosztható változtatás nélkül!
Mindennemű egyéb felhasználása engedélyköteles



Szeretni jöttünk

Szeretni jöttünk erre a földre
és hogy másokat boldoggá tegyünk,
de bármerre járok,bármerre nézek,
gonosz irigység vesz mindent körül.

Hová tűnt már az emberi érték?
Hol van már őszinte érzelem ?
Talán tovaszállt a zúgó őszi széllel
s nem maradt belőle szinte semmi sem ?

Szeretni jöttünk erre a földre,
és mégis úrrá lett itt a gyűlölet!
Kik mást eltaposnak,kincseket rabolnak,
csak azoknak jár már bőség,tisztelet.

Szeretni jöttünk erre a földre,
hát ne gyűlöljetek,szeressetek!
Itt van a pokol ! Itt van a mennyország!
Nincs másik élet,most szeressetek!

Meggyesi Éva


 
 
0 komment , kategória:  Meggyesi Éva versei  
Esőben sétálni
  2017-11-07 23:06:08, kedd
 
  Esőben sétálni

Úgy szeretek az esőben sétálni
olyankor nem látja senki ha sírok,
nem kell semmihez jó képet vágnom
ha hulló könnyeimmel oly nehezen bírok.

Szeretem érezni míg lehulló cseppje
végigszántja a sápadt arcomat,
lelkem mélyéről mélyen felfakadva
messzire mossa a bánatomat.

Olyan jó érezni üdítő cseppjét
míg csapongva száll bennem minden gondolat,
mely tisztára mossa az ég bársony kékjét
s messzire sodorja minden gondomat.

Olyan jó érezni végre hogy élek!
S míg szivárvány hídon bújik át a nap,
sugárzó fényével színeket varázsol
boldoggá téve holnapjaimat.

Meggyesi Éva


 
 
0 komment , kategória:  Meggyesi Éva versei  
A rózsák
  2017-11-01 23:47:49, szerda
 
  A rózsák

A rózsák is épp úgy szenvednek néha,
mint az emberi szív, melyben mélyen ott lakik
minden szenvedés, olyan mélyre zárva,
hogy ne tudják többé felszakítani.

Éppen úgy hullik apró harmatkönnyük,
míg végig gördülnek szirmuk oldalán,
átlátszó kristályként szirmukra tapadva,
s mégis: talán a legszebbik virág.

A rózsák is olyanok, akár az ember,
ki épp úgy hullajtja lelke szirmait,
gyöngyöző könnyként lelkébe temetve,
hogy ne hallja senki sóhajtásait.

Ők is elhalnak, amikor a szirmok
hervadt elmúlással földre hullanak,
s akkor ébrednek fel, mikor az eső hull,
s águkra újabb bimbókat fakaszt.

Az ember is olyan, akár a rózsák,
csak nem látszik rajtuk milyen súlya van,
egy oktalan szónak, mely lelküket nyomja,
s belülről sírva könnyet ontanak.

Az ember is épp oly széppé tud válni,
mikor a lelkében új remény fakad,
megszépül ő is egyetlen mosolytól,
mikor szívében újra lesz tavasz.

Írta: Meggyesi Éva
Minden jog fenntartva!
Megosztható változtatás nélkül!
Mindennemű egyéb felhasználása engedélyköteles



Nyugalmat szeretnék...

Nyugalmat szeretnék végre!
Napfényt, a dombok oldalán,
szelíd felhőként elsuhanni
onnan,hol bántottak talán.

Nyugalmat szeretnék végre!
Békében élni csöndesen,
és minden rosszat elfeledni,
mielőtt vár a végtelen.

Nyugalmat szeretnék végre!
Békét,és kedves arcokat!
Hogy eltudjam temetni végre,
mi minden ízemben felkavar.

Nyugalmat szeretnék végre!
Hogy ne vágyjak vissza már soha,
s hogy ne érezzem ha könnyeket hord
szemembe a szülőföld pora.

Meggyesi Éva



 
 
0 komment , kategória:  Meggyesi Éva versei  
Vers...
  2017-09-13 00:19:41, szerda
 
  Néha

Néha olyan jó egyedül lenni
álmodozva egy kispadon,
Nem gondolkozni, csak eltemetni
magunkba, ami fáj nagyon.

Fák alatt ülni egy nyári este,
s hallgatni, hogy a lomb susog,
ringatón, halkan, lágy álmot küldve,
szemeinkre, ha bánt nagyon

az a keserű, kínzó érzés,
amely nyugodni nem hagyott,
s elfeledkezni minden gondról,
álmodva boldog holnapot.

Ahol majd minden- minden más lesz!
S úgy talál ránk a nyugalom,
mint az álom, mely szememre szállott
azon a korhadt kispadon.

Írta: Meggyesi Éva
Minden jog fenntartva!
Megosztható változtatás nélkül!
Mindennemű egyéb felhasználása engedélyköteles!



 
 
0 komment , kategória:  Meggyesi Éva versei  
Örülnünk kellene...
  2017-09-11 22:24:41, hétfő
 
  Örülnünk kellene...

Örülnünk kellene minden percnek, amelyet megadott az ég,
megcsodálni az erdőt, a rétet, s szeretni mindent, ami szép.
A fodrozódó víz tükrében, mikor még szunnyad a világ,
hallgatni, ahogy suttog az erdő, mikor a szél muzsikál.

A patak vízben megmártózni, addig, míg nyugalmat találsz,
s megpihenni, hogy érezd újra: mégis csak szép a világ.
Feledni mindent, ami bántott, temetni mindent, ami fáj,
s a legutolsó percig hinni, azt, hogy még száz csoda vár.

Örülni kellene minden percnek, s úgy szeretni a másikat,
tiszta szívből, hogy érezhesse: Semmi sincs nála fontosabb.
A lassan pergő percet, mely a homokórán átszalad
megállítani, hogy szeressünk, amíg a hajnal éjbe fagy.

Önzetlen. Forrón. Tiszta szívből. És legyen minden pillanat
olyan szép, hogy bármi jöjjön, a legszebb emlékünk marad.
És ha szemünkre álomcsókot lehel az éj, hadd mondhassuk azt,
hogy megérte. S ha van ott álom, ezerszer átálmodjuk azt.

Meggyesi Éva


 
 
0 komment , kategória:  Meggyesi Éva versei  
Akkor is várj
  2017-09-05 23:55:26, kedd
 
  Akkor is várj

Akkor is vívd meg a harcod,
ha úgy érzed nincs tovább,
ha fáradt lábad megremeg,
akkor is menj tovább.

Akkor is várj, ha megtörik
már benned a varázs,
ha úgy érzed, hogy nem izzik
már szívedben parázs.

Akkor is várj, ha elválaszt
most tőled száz határ,
hiszen néha egy mosoly is
egy néma biztatás.

Lehunyt pilláim mögött most
nem látok semmi mást,
csak a szemed, mely oly szép, mint
a kéklő óceán.

Akkor is higgy, ha nem tudok
melletted lenni már,
hisz visszatérek, jól tudod.
Ne add fel! Várj reám!

Írta: Meggyesi Éva


 
 
0 komment , kategória:  Meggyesi Éva versei  
Most én mondok imát!
  2017-09-04 22:44:58, hétfő
 
  Most én mondok imát!

Most én mondok imát azokért a földön,
kiknek régóta nem jut szeretet,
megtiport szívük égő sebként vérzik,
s hiába kérik, nem segítenek.

Szeretnék nékik új reményt adni
a feltörő hangok kristály dallamát,
hegedű hangot, mely oly szépen csendül,
hogy elcsitítja a fojtott zokogást.

Most én kérem Istent, segítsen rajtuk!
Törölje le a pergő könnyüket,
s minden lecsurgott, fájó könny helyébe
teremtsen nékik igazgyöngyöket.

Had kapják vissza szétfoszlott reményük,
visszaadva a szívük dallamát,
megfagyott lelkükbe meleget árasztva,
dér helyett adjon szikrázó parázst.

Had tudjon végre mindenki szeretni,
ne bántson senkit a kínzó magány,
minden emberre szeretet áradjon,
s útjukat övezze kinyíló virág.

Meggyesi Éva


 
 
0 komment , kategória:  Meggyesi Éva versei  
Van olyan nap
  2017-07-16 23:12:44, vasárnap
 
  Van olyan nap

Van olyan nap, hogy nem akarsz semmit,
csak elbújni némán, csendesen,
ahogy az árnyék bújik a fák közt,
sötétre váltva a színeket.

Valahol csöndben megpihenni,
ahol nem zavar senki sem,
csak a csönd ül a válladra némán,
s nem is kell más, hogy megpihenj.

Nincsenek hangok, nem hallasz semmit,
érzed, hogy átölel a csend,
olyan nyugtatón, oly simogatva,
hogy szinte újjászületsz.

Mintha valami égi angyal
suhanna át a szíveden
szelíden, mint egy hűs fuvallat,
megérintve a lelkedet.

Megnyugszol tőle, s mint a friss szél,
mely átfúj a fejed felett,
olyan friss leszel, s oly türelmes,
hogy már nem zavar semmi sem.

S a gondok, amelyek mázsás súlyként
ültek rád, könnyebbek hirtelen,
és a hályog, mely szemeden ült, most
hirtelen eltűnt teljesen.

Írta: Meggyesi Éva Beküldő: Meggyesi Éva
Minden jog fenntartva!
Megosztható változtatás nélkül!
Mindennemű egyéb felhasználása engedélyköteles


 
 
0 komment , kategória:  Meggyesi Éva versei  
Miért kell
  2017-06-21 00:38:16, szerda
 
  Miért kell

Megszülettünk. És meghalunk egyszer,
de addig sok minden létezik,
szárnyaló öröm, és keserű könnyek,
melyek lelkünket vértezik.

Hosszú az út, míg odáig érünk,
mégis: az idő eltelik.
Mért nem tudunk a kettő közt lenni
néha egy kicsit emberibb?

Mért kell bántani annyiszor egymást?
Mért lesz az ember oly irigy,
hogy megölné egymást egy falat kenyérért,
s hiába kérik, nem segít.

Mért oly kevés a szeretet néha?
Hiszen a lelket élteti!
Szeretet nélkül hideg a lélek,
hiszen az hozzánk tartozik.

Mért kell annyira gyűlölni egymást,
Hiszen annyira szomjazik
minden ember, ki érezni képes
szeretetre, míg létezik.

Észre se vesszük, hogy rohan az élet,
s hajunkra hó fátylat terít,
ködbe burkolva ifjúságunk,
s emlékeinket elveszi.

Olyan jó volna néha- néha
az időt megállítani,
ott ahol egykor boldogok voltunk,
míg a szívünket átszövi

valami édes szeretet érzés,
ahol nincs harag, se gyűlölet,
s szeretni egymást egészen addig,
míg az éjszaka átölel.

S abban a végső, elhaló percben
úgy menni el, oly csendesen,
hogy ne tudjon fájni senkinek sem,
amikor egyszer elmegyek.

Írta: Meggyesi Éva Beküldő: Meggyesi Éva
Minden jog fenntartva!
Megosztható változtatás nélkül!
Mindennemű egyéb felhasználása engedélyköteles!


 
 
0 komment , kategória:  Meggyesi Éva versei  
Úgy féltelek
  2017-04-13 20:12:36, csütörtök
 
  Úgy féltelek

Úgy féltelek, amikor nem vagy itt mellettem
Amikor nem tudom hol vagy, merre jársz,
Amikor nem látom szemed csillogását,
Olyankor minden sötét, és sivár.

Úgy féltelek, amikor nem vagyok melletted!
Kinek mondhatod el mind azt, ami bánt?
Ki hallja meg majd néma suttogásod?
Ki hallja meg a lelked sóhaját?

Kitől kérsz támaszt, ha meggyötör az élet?
Hisz oly kegyetlen e felbolydult világ!
Ki öleli át súlytól görnyedt vállad
Ki az, ki megérti minden kis hibád?

Úgy szeretnék mindig melletted maradni,
De időm fogytán, és félek: elveszek!
De bárhová sodor e rongyos, koldus élet
Hidd el: szeretlek, és most is féltelek!

Írta: Meggyesi Éva



Nem az vagyok

Nem az vagyok, ki fényképről nézve
szelíden mosolyog reád,
hiszen így csak az arcomat látod,
s nem tudhatod, hogy mi bánt.

Nem láthatsz le a szívem mélyére,
hol olyan erős a dobogás,
hogy megremegteti minden csepp vérem,
mely ereim falán zubog át.

Nem hallod azt a tiszta hangot,
mely kínzó sóhajként száll tovább,
annyira mélyről felszakadva,
hogy a torkom is nyomja már.

Nem tudhatod, hogy lelkemben mégis
olyan fénylő a ragyogás,
hogy megbocsájt minden tévedésed,
akkor is, ha már messze jársz.

Nem tudhatod. És nem tudom én sem,
mért oly hangos a dobogás?
Mért lüktet most is annyira bennem
a vér, mely ereim járja át.

Nem várok semmit. Nem is kérek.
Csak azt szeretném, hogy bárhol jársz,
légy olyan boldog, mint szeretném,
S ne kelljen sírnod soha már.

Meggyesi Éva


 
 
0 komment , kategória:  Meggyesi Éva versei  
     1/7 oldal   Bejegyzések száma: 69 
2017.12 2018. Január 2018.02
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 96 db bejegyzés
e év: 96 db bejegyzés
Összes: 12941 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2087
  • e Hét: 5401
  • e Hónap: 65036
  • e Év: 65036
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.