Belépés
bozsanyinemanyi.blog.xfree.hu
Legyen szíved, mely sosem válik kővé, legyen kedved, mely sosem gyullad haragra, és legyen érintésed, mely sosem bántalmaz. /Charles Dickens/ Erzsébet. Erzsébet.
1951.03.10
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/8 oldal   Bejegyzések száma: 76 
Ne dobd el
  2018-04-16 19:44:57, hétfő
 
  Esőben sétálni

Úgy szeretek az esőben sétálni
olyankor nem látja senki ha sírok,
nem kell semmihez jó képet vágnom
ha hulló könnyeimmel oly nehezen bírok.

Szeretem érezni míg lehulló cseppje
végigszántja a sápadt arcomat,
lelkem mélyéről mélyen felfakadva
messzire mossa a bánatomat.

Olyan jó érezni üdítő cseppjét
míg csapongva száll bennem minden gondolat,
mely tisztára mossa az ég bársony kékjét
s messzire sodorja minden gondomat.

Olyan jó érezni végre hogy élek!
S míg szivárvány hídon bújik át a nap,
sugárzó fényével színeket varázsol
boldoggá téve holnapjaimat.

Meggyesi Éva


 
 
0 komment , kategória:  Meggyesi Éva versei  
Vers...
  2018-03-09 22:53:05, péntek
 
  Túl közel voltál, mégis oly távol,
néha annyira vágytalak,
de sohasem tudtam lerombolni
azt a hatalmas kőfalat.

Mely köztünk állt mindig, magasra nyúlva,
eltompítva a hangokat,
s bármilyen szépen, szelíden szóltam,
az csak közömbös szó maradt.

Mint hideg kő, amely érzéketlen,
olyannak láttam arcodat,
s bármilyen szépen simítottam,
kemény páncéllal védted azt.

Lelkemnek minden mozdulása
érfalaimban megtapadt,
s mára megkövült. Hiába várnád,
nem szól belőle semmi hang.

Talán szerettél... a magad módján,
de sosem láttad a kínomat,
mikor oktalan, durva szóval
bántottál, bennem ott maradt.

Mára már elmúlt, s megkopott emlék,
mely lelkemben néha felszakad,
mint megriadt őz, és messzire tűnik,
mint egy elsuhant gondolat.

Meggyesi Éva


 
 
0 komment , kategória:  Meggyesi Éva versei  
Ha már nem maradt
  2018-03-06 19:55:16, kedd
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Meggyesi Éva versei  
Csak egy kis állat
  2018-03-06 19:24:24, kedd
 
  Csak egy kis állat

Csak egy kis állat, valahogy mégis, oly sok benne a szeretet,
nyüszít utánad, ha látja, hogy elmész, s úgy örül, mikor érkezel.
Némán, sóváran néz utánad, szeme könnyekkel van tele,
bár te nem látod: mégis érzed titkon: te vagy a mindene.

Szeretni senki úgy soha nem fog, ahogy ő tud, oly szelíden,
s nem lesz olyan hű senki hozzád, mint ő, pedig csak egy kis eb.
Miért nem tudunk úgy szeretni, mi is? Mondjátok, emberek?
Miért dobban a szívünk mégis, ha a lelkünk az oly üres?

Néha úgy érzem magam én is, mint egy kidobott, kóbor eb,
amikor nincsen, kihez szóljak, hiszen a környék oly üres.
Úgy szeretnék egy szebb világot, ahol jók még az emberek,
ahol nincsen könny, nem dúl ármány, csak önzetlen, tiszta szeretet.

Meggyesi Éva


 
 
0 komment , kategória:  Meggyesi Éva versei  
Hiányzol még
  2018-02-25 23:53:27, vasárnap
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Meggyesi Éva versei  
Február van
  2018-02-25 23:34:16, vasárnap
 
  Február van

Február van. Valahogy mégis: olyan furcsák a nappalok,
álmosan szemekkel néz az ég is, ahogyan éppen baktatok.
Tegnap még tél volt. Hideg tél, és hó pustolt be az ablakon,
de most ragyogó napsütés van, és a kedvem is jó nagyon.

Milyen más, mikor napsugár süt minden ajtón és ablakon,
derűsen, melytől feledni vágyom minden gondom és bánatom.
Ma csak a szépre gondolok, és hiszem, hogy lesznek holnapok,
akkor is, hogyha vén fejemre őszidő hullat harmatot.

Voltak álmok, mik összedőltek, s néha még most is felsajog,
de a remény az úgy ragyog fel, mint az égen a csillagok.
S tudom: az Úr ott fenn az égben tudja, látja, hogy jó vagyok,
s őrzi, amikor nem leszek már mindegyik drága csillagom.

Meggyesi Éva


 
 
0 komment , kategória:  Meggyesi Éva versei  
Egyszer megérted
  2018-02-06 23:51:43, kedd
 
  Egyszer megérted

Egyszer megérted te is gyermekem, hogy
mindig, mindenkor úgy szerettelek,
hogy lehoztam volna a csillagot az égről,
hogy ölelhesselek, dédelgesselek.

Szerettem volna sokkal többet adni,
s szívemben minden egyes dobbanás,
tehozzád szólt, ha nem is úgy hallottad,
hisz magába zárta a fojtott zokogás.

Megfáradt karom minden erejével
érted akartam küzdeni, hogy lásd,
milyen nehéz is erősnek maradni,
ha már tested- lelked megpihenni vágy.

Szerettem volna sokkal többet adni,
vakító nyárt, hol sárgul a határ,
hogy ne érezd soha, milyen is, ha fázol,
s ne legyen más, csak hosszú- forró nyár.

Azt akartam, hogy úgy tudjunk szeretni,
hogy el tudjunk fogadni minden kis hibát,
s szeretni tudjunk szívünk melegével,
akkor is, ha vérzik, akkor is, ha fáj.

S ha majd eltűnök a sűrű, téli ködben,
értetek szól majd mindegyik imám,
s kérem az Istent, adja vissza néktek
szívetekbe a régi lobogást.

Meggyesi Éva


 
 
0 komment , kategória:  Meggyesi Éva versei  
Most még....
  2017-12-15 22:05:16, péntek
 
 
Minden jog fenntartva!
Megosztható változtatás nélkül!
Mindennemű egyéb felhasználása engedélyköteles

vvvvvvvvvvvvv
 
 
0 komment , kategória:  Meggyesi Éva versei  
Esőben sétálni
  2017-11-07 23:06:08, kedd
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Meggyesi Éva versei  
A rózsák
  2017-11-01 23:47:49, szerda
 
  A rózsák

A rózsák is épp úgy szenvednek néha,
mint az emberi szív, melyben mélyen ott lakik
minden szenvedés, olyan mélyre zárva,
hogy ne tudják többé felszakítani.

Éppen úgy hullik apró harmatkönnyük,
míg végig gördülnek szirmuk oldalán,
átlátszó kristályként szirmukra tapadva,
s mégis: talán a legszebbik virág.

A rózsák is olyanok, akár az ember,
ki épp úgy hullajtja lelke szirmait,
gyöngyöző könnyként lelkébe temetve,
hogy ne hallja senki sóhajtásait.

Ők is elhalnak, amikor a szirmok
hervadt elmúlással földre hullanak,
s akkor ébrednek fel, mikor az eső hull,
s águkra újabb bimbókat fakaszt.

Az ember is olyan, akár a rózsák,
csak nem látszik rajtuk milyen súlya van,
egy oktalan szónak, mely lelküket nyomja,
s belülről sírva könnyet ontanak.

Az ember is épp oly széppé tud válni,
mikor a lelkében új remény fakad,
megszépül ő is egyetlen mosolytól,
mikor szívében újra lesz tavasz.

Írta: Meggyesi Éva
Minden jog fenntartva!
Megosztható változtatás nélkül!
Mindennemű egyéb felhasználása engedélyköteles



Nyugalmat szeretnék...

Nyugalmat szeretnék végre!
Napfényt, a dombok oldalán,
szelíd felhőként elsuhanni
onnan,hol bántottak talán.

Nyugalmat szeretnék végre!
Békében élni csöndesen,
és minden rosszat elfeledni,
mielőtt vár a végtelen.

Nyugalmat szeretnék végre!
Békét,és kedves arcokat!
Hogy eltudjam temetni végre,
mi minden ízemben felkavar.

Nyugalmat szeretnék végre!
Hogy ne vágyjak vissza már soha,
s hogy ne érezzem ha könnyeket hord
szemembe a szülőföld pora.

Meggyesi Éva



 
 
0 komment , kategória:  Meggyesi Éva versei  
     1/8 oldal   Bejegyzések száma: 76 
2018.09 2018. Október 2018.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 10 db bejegyzés
e év: 1280 db bejegyzés
Összes: 14123 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 399
  • e Hét: 7001
  • e Hónap: 57081
  • e Év: 775492
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.