Regisztráció  Belépés
lambert.blog.xfree.hu
Bár úgy tűnik ma, mintha csak a hamisak, a gazok és gonoszok számára gyümölcsözne az élet; ne irigyeld őket! Összeomlik alattuk a csalásra épült világ. A jövend... Magyar Anya
2006.07.04
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 4 
SZAMOSVÁRI ZSOLT : Gondolataim a Saul fiáról
  2016-02-09 21:05:28, kedd
 
  Elhatároztam, hogy a dicsfény ellenére nem fogom megtekinteni a Saul fiát. Azért, mert már a hócipőm is tele van a Saulokkal és az ő erőszakos történelemhamisításukkal, az állandó követelésükkel, a pereikkel. Mielőtt még antiszemét, és az új vallás, a holokauszt tagadásával vádolnának, és bíróság elé citálna a TEV-nek nevezett sauli gondolatrendőrség, kijelentem, hogy nem tagadom a holokausztot.

Igen, a második világégés alatt nagyon sok zsidót öltek, hurcoltak meg. De a zsidó áldozatok száma elenyésző a háború 50 millió halottjához képest, melyből csak a Szovjetunió magáénak tudhat 20 milliót. Mégis, szinte naponta kell szembesülnünk a saulok szenvedésével, az őket ért gyalázattal, mintha az egész háborúban csak ők szenvedtek volna, csak őket érte volna gyalázat, míg mindenki más vígan élte volna az életét. Ha egy alkotó ehhez a témához nyúl, az eleve magában hordozza a Nobel-díjat vagy az Oscar-díjat. Én nem sajnálom ezt senkitől, azt sajnálom, hogy mára az átlagember történelemismerete ki is merült ezzel a témával. Ki kell jelentenem, hogy a Saul fia, dacára a milliárdos magyar állami támogatásnak, nem az én filmem, ez a film a sauloké.

Ez én filmem ebben a világban soha nem fog elkészülni. Miről szólna az én filmem? A családom szenvedéséről. Igen, ők is, mint megannyi magyar és európai család, szenvedett a háborúban és az utána következő világban. Megszenvedték a frontot, megszenvedték a szeretteik pusztulását, megszenvedték a bombázásokat, az idegen hadseregek tagjainak zabrálását, erőszakosságát. De ezekről sem irodalmi alkotás, sem film nem fog készülni, mert nincsenek benne saulok, csak magyarok. Röviden leírom a történetüket.

Apai Nagyapám esztergomi földműves ember volt, mulatságok keresett harmonikása. Már a 30-as évei elején járt, amikor 1942-ben megkapta a behívóját Komáromba, a lovas tüzérekhez. Igen, ő a tragikus sorsú második magyar hadsereggel megjárta a Don-kanyart. Azon szerencsés kevesek közé tartozott, akik, bár meggyötörve, kimerülten, de életben maradtak és visszajöttek. 1943 nyarán szerelték le. Hazatérte után nemsokára munkát is kapott, erdészként alkalmazták a kárpátaljai Körösmezőn, ahova nagyanyámmal és az akkor 3 éves apámmal el is költözött. Körösmező és Kárpátalja akkor még magyar terület volt. 1944 egyik forró nyarának reggelén elkezdte szokásos körútját az erdőben, és ezzel együtt az örökkévalóságba távozott. Nagyanyám hiába várta haza ebédre, délutántól hiába kereste a többi erdész és falubeli, soha nem lett meg. Nem tudjuk, mi történt vele, nagyanyám évekig kerestette a Vöröskereszttel, csak a '70-es években adta fel a reményt. Nagyanyám hazajött a kisgyermek Apámmal, új életet kezdeni. A sors nem volt kegyes hozzájuk, sokat küzdött, hogy legyen hol lakniuk, hogy Apám iskolába járhasson, szakmát tanulhasson. Tudjuk, hogy közvetlen a háború utáni időszak nem kedvezett az egyedül álló anyáknak, dolgozott kőművesek mellet, elutazott élelemért falura, minden munkát elvállalt. És Apám felnőtt, rendes, dolgos munkásember lett.

Anyai Nagyapám a Heves megyei Mariska tanyán élt feleségével, kislányával, szüleivel. Ők nagygazdaságot vittek, a Remenyik kastély szomszédságában, ahol Anyám kislányként sokat játszott. Több száz holdjuk volt, több lovuk, tehenük, számtalan baromfi. Dolgoztak éjjel-nappal a béresekkel együtt. Dédnagyapám külön fogatos lovakat is tartott, a bricskának. Ezzel mentek el a közeli Besenyőtelekre templomba, vagy Egerbe, vagy a füzesabonyi állomásra. A debreceni csata idején a németek hadikórházat rendeztek be a tanyán, ahol Nagymamám elmondása szerint a német katonaorvosok ellátták a német, magyar, de orosz sebesülteket is. Aztán a Mariska tanyát elérte a front. A kozákok karddal fejezték le a baromfit, a lovakat, teheneket elhajtották, a sertéseket leölték, elvitték. Aztán vittek mindent, ami mozdítható volt, és a szemükben értéket jelentett. Hónapok múltán került elő csak az egyik ló, kimerülten, sebesülten, hogy ott pusztuljon el az istállójában. A zabráló katonák ellen a nőket és a vagyont védő Nagyapámat egy géppisztolysorozattal lőtték le. A gazdaság soha nem állt talpra. Dédnagyapámat kuláknak minősítették, a Mariska tanyát tagosították. A TSZ később az épületeket is eldózerolta. Csak három magányos sír maradt a besenyőtelki temetőben. Nagyanyám Esztergomba jött kislányával új életet kezdeni, itt pedagógusként dolgozott.

A két félárva, Apám és Anyám az esztergomi csónakházban ismerkedett meg, majd '62-ben össze is házasodtak. Becsületesen éltek, neveltek engem. Belesimultak a kádári hétköznapokba, igyekeztek mindent megadni, elérni, amit lehetett, a politikától távol tartották magukat. Életük végéig szeretetben éltek. E történet szereplői ma már nincsenek közöttünk. Legutoljára apai Nagymamám hagyott itt minket, ő 95 évet élt meg.

Nos, az én filmem erről a történetről szólna. Minden európai családban hagyott valami tragédiát a háború. Minden család szenvedett veszteséget, főleg itt, Közép-Európában, de a művészi alkotások mégsem róluk szólnak. Őket lassan elfelejti a nemzeti, családi emlékezet, tisztelet a kivételnek, míg a saulok időről időre a világ képébe vágják a maguk fájdalmát, és a világnak újra és újra le kell borulnia, és mea culpázni kell előttük. Én csak azt szeretném tudni, hogy Nagyszüleim előtt mikor borul le a világ, és kér bocsánatot a nekik okozott kínért, szenvedésért?


Link
 
 
0 komment , kategória:  Szilaj Csikó  
A Szilaj Csikó legújabb száma
  2015-03-17 23:12:30, kedd
 
  A Szilaj Csikó legújabb száma :


Link






A tartalomból:

Ilie Serbanescu: Erdély el fog szakadni Romániától

Az elnöki napirend nem kerülhet majd meg egy olyan kérdést, mely Erdély gazdasági pályájának nyilvánosan el nem ismert ,,újrakonfigurálási" folyamatával kapcsolatos. A gazdasági határok nélküli térségekben - amilyen az EU is - a régiók a politikai határoktól függetlenül, objektív módon a meglévő vagy kialakulóban lévő gazdasági hatalmi pólusok vonzáskörzetében mozognak, idézi a Jurnalul.ro portálon publikált cikket a Főtér.ro.

Az erdélyi magyar portálon olvasható fordítás szerint Ilie Serbanescu elemző gazdasági szempontok alapján vette górcső alá a régió helyzetét, és arra jutott, hogy Erdély számára Bukarest a leggyengébb gazdasági hatalmi pólus a térségben. Budapest és Bécs sokkal erősebbek, és sokkal közelebb vannak.

Csak Erdély érdekli a befektetőket

Ezenkívül Bukarest évek óta mintha minden tőle telhetőt elkövetne, hogy eltávolodjon Erdélytől, egyszerűen kerülve egy korszerű kommunikációs ütőér - autópálya, gyorsforgalmi út - megépítését, mely vagy Brassó, vagy Nagyszeben felé kelne át a hegyeken. Közben Erdély Magyarországhoz és Ausztriához közeledett, az autópályák abból az irányból megérkeztek Románia határaihoz, és Erdélyből is elindultak nyugat felé. Bukarest egyre elszigeteltebb - írja az elemző.

A külföldi befektetések, amennyi még van, leragadnak Erdélyben, Moldváról és Olténiáról nem is nagyon hallottak. A német befektetések pedig - melyek ,,inváziójára" Johannis hatalomra kerülése miatt számítanak - szintén a Kárpátok ívénél állnak meg. Temesvárt, Kolozsvárt hetente néhány repülőjárat köti össze Bukaresttel, de több tíz járat kapcsolja Budapesthez, Bécshez, Frankfurthoz. És a politikum végül követi majd a gazdaságot. Erdély Bukarestről való leválása valószínűleg már csak idő kérdése - mutat rá.

Johannis erősítheti a szándékot

Mint írja: meglehet, hogy ez a fordulat éppen a jelenlegi elnök mandátuma alatt következik be. Végső soron nincs jelentősége annak, hogy az elnök államfő német származású. Lehet, hogy éppen ez fogja akadályozni a leválást, hiszen Johannist terhelni fogja az a tudat, hogy ha netalán mégis megtörténne, akkor egy kisebbségi idejében következhet be; őt Erdély juttatta az ország élére, és nem igazán tudni, pontosan mit vár el tőle Erdély. Talán éppen a ,,leválást" Bukarestről, mert az erdélyi románok - és nem mások - fő tézise éppen az, hogy ők dolgoznak, a bukaresti mitikák [ez az erdélyi románok megvető szava a havasalföldi és moldvai románokra] pedig csak szórják a pénzt.

Hangzatos következtetések

Erdély Romániáról leválása lényegében a nemzetközi kontextustól és a nagyhatalmak közötti - már javában zajló - tárgyalásoktól függ. ,,Ahogy az már bebizonyosodott, Románia egyszerű nézője ennek. Mindennek! Erdély leválásánál sem lesz másképp! Bukarest átengedte a külföldieknek a természeti forrásokat, az ipart, a pénzügyeket, a bankokat, az erdőket, a földeket. Mennyiben lesz majd más átengedni némi területet is? Nyilvánvalóan névleg, mert ténylegesen már rég átadták a gazdasági ellenőrzést. Bukarest el fogja veszíteni Erdélyt! Semmit sem tett a megőrzéséért. Az az igazi baj, hogy nem harcban, az ellenség felsőbbrendűsége miatt fogja elveszíteni, hanem csendben, a Facebookon" - zárja cikkét az elemző.

mno.hu


Link
 
 
0 komment , kategória:  Szilaj Csikó  
Szilaj Csikó
  2014-12-29 00:06:46, hétfő
 
  A Szilaj Csikó legújabb száma az alábbi linken olvasható:


Link




 
 
0 komment , kategória:  Szilaj Csikó  
Szilaj Csikó
  2014-12-14 06:05:39, vasárnap
 
  A Szilaj Csikó decemberi száma az alábbi linken olvasható:


Link






A tartalomból:

Tíz éve történt 2004 nov. 28 és dec. 7 között

Ezekkel a sorokkal kívánok áldott Adventi ünnepeket: Gergely István, Tiszti


"Aki megtalálja életét, az elveszti azt, aki pedig elveszti életét énértem, az megtalálja azt." Máté 10,39

Ezen ige aktualitása a következő:

A magyarországi népszavazás (a határon túliak magyar állampolgársága) kapcsán felkértek TV csatornák, írott sajtó, közösségek, hogy a Magyarországon élő magyarokat az IGEN vállalására biztassam. Egy csíksomlyói képzőművésznek elmondtam egy rövid történetet: egy fiatalember valakit cipel a hátán. A szembejövő megkérdezi tőle: nem nehéz? Csodálkozva válaszol: hisz a testvérem.

Kérésemre a művész lerajzolta a történetet. Ezt a képet bemutattam az egyik hír TV stúdiójában. Emlékszem, nagyon fáradt voltam, és fájt a lábam. Azt reméltem, hogy az éjszakai utazás alatt a vonaton kipihenem magam és felkészülök a szolgálatra. Ez sajnos nem sikerült, mert a vonaton a mellkasomban egyszer csak éles fájást éreztem. A fáj- dalom egyre erősödött és egyre nagyobb területen éreztem. Budapesten barátaim vártak, akikkel programokon vettem részt, többek között Orbán Viktor beszédét is meghallgattuk a Városligetben.

Estére Szekszárdra érkeztem, ahol nagy szeretettel és ünnepi vacsorával fogadtak, melyről egy idő után elnézést kérve azzal az ürüggyel, hogy készülnöm kell a másnapi programokra, visszavonultam. Az igazi ok az egyre erősödő fájdalmak, az egyre nehezebb lélegzetvételek voltak. Az éjszakát átszenvedve vállaltam a másnapi szolgálatot a belvárosi kat. nagytemplomban illetve utána egy mozi teremben. A jelenlévő orvos kórházigazgatónak és másoknak feltűnt a már kínszenvedésnek is mondható fájdalomözön, ami már egész mellkasomat hatalmába kerítette. Szolgálataim után máris Budapestre készültem vissza. De a már említett figyelmes emberek szelíd erőszakot alkalmazva egy rövid vizsgálatra a kórházba vittek. Több orvos vizsgált, és a véreredmények gyors megérkezését követő orvosi konzultáció után a diagnózis: előrehaladott kétoldalú tüdőembólia. Ezután következett a tolókocsi, injekciók, gyógyszerek, szorgalmas és gondos adagolása. Csak igen nehezen tudtam elfogadni, hogy nem folytathatom utamat, hogy amiért jöttem, az embereket az IGEN vállalására buzdítani nem tudom. A városban gyorsan elterjedt betegségemnek híre




Gergely István Tiszti

A mellém helyezett telefonon többen kerestek, így a helyi plébános is, aki jelezte, hogy felkeres, de hozni szeretne valamit. Mire van szükségem? Mondom, semmire, van mindenem, de fogkefére, szappanra, törölközőre nincs szükségem? Mindenképpen hozni szeretett volna valamit, és szerette volna, hogy azt a valamit én kérjem tőle, amit végül ő nevezett meg: a szentkenetet (régebben utolsó kenet).

Meglepett, hogy ennyire súlyosnak tartják az én betegségem. A "kenetes gyógyszert" megkaptam, a lutheránus kórházigazgató ministrálásának is köszönhetően. Utána mozdulatlanul vártam a percek és órák múlását, hisz négy napig az ágyban kellett feküdnöm az orvos utasítása szerint. Lassan éjszaka lett. Nagy Gyula ref. püspök lányunokája sok más erdélyi kiszolgáló személyzettel e kórházban dolgozott, aki óránként bejött és mélyen fölém hajolt, aminek értelmét igazából nem értettem. Megkérdeztem, hogy miért teszi ezt, a válasz, meg akar győződni arról, hogy még szuszogok-e? Igazán ennek az őszinte, tiszta lelkű lánynak a válasza döbbentett rá életveszélyes állapotomra. Ott az éjszaka csendjében néztem szembe önmagammal, addigi életemmel és jelen állapotommal.

Leperegtettem azt a pár évtizedet, amit itt a földön töltöttem, és onnan a mélyből határozott szelídséggel természetszerűleg jött az érzés amit ki is mondtam: Úristen, ha a magyarok áldozati csomagjából hiányzik az én életáldozatom, odaadom, fogadd el. Életem legszebb "szentmiséjének" felajánlása után béke és nyugalom vett erőt rajtam, fejemet kelet felé fordítottam és talán akkor tűntek fel Szekszárd városának szürke fényei, amelyek halványan pislogtak, de pislogtak. Vártam a következő pillanatot, a következő órát, amikor a lány újból bejön és vártam a reggelt. És megértem az estét is, majd a következő reggelt is, amikor Szi Vince főorvos ismételten megvizsgált, mosollyal az arcán közölte, hogy látványosan gyógyulok, és kiengedett a fürdőbe...

Emberileg e gyógyintézetben mindent elkövettek gyógyulásom érdekében, melyet ezúton is, tíz év távlatából köszönök. Sokan és sokat imádkoztak egészségem visszaszerzéséért, sokat jelentett az éjszakai, Istennek tett felajánlásom.

2004 dec. 5-én estefelé saját felelősségemre, illetve Madarassy Ágnes és Horváth Kálmán kezeskedésének köszönhetően kiengedtek a kórházból, hogy a templomban magam is részt vegyek a hálaadáson, mely este 10 órakor kezdődött.

A hálaadás programját a sikertelen népszavazásnak köszönhetően meg kellett változtatni. A templom megtelt. A plébános bejelentette a programváltozás tényét és mikrofonban kérte, hogy akkor énekeljük el az Előtted Jézusom című éneket. Csak úgy, villanásszerűen, egy kis huncutsággal, halkan mondtam a plébánosnak, hogy ezt ma este nem úgy kell énekelni, hogy előtted Jézusom, hanem ezt ellőtted Jézusom! Ennek hallatán először meglepődött, hisz könnyes szemű emberekkel volt tele a templom, de e drámai helyzetben, amikor eljutott a tudatáig, hogy mit is mondtam, hátat fordított a templomi közösségnek, és miután csendes pukkadozással kacagását visszafogva kinevette magát, megkért, hogy ezt az új énekcímet a jelenlévőknek is mondjam el. Úgy gondolom, e jelentéktelennek tűnő megjegyzés a jelenlévők szívébe egy kis fényt hozott. Már csak ezért is érdemes volt meggyógyulnom.

Egy másik kezelőorvosom azt mondta, hogy ebben a betegségben meg szoktak halni az emberek, úgy látszik, Önnek még feladatai vannak. Az éjszakai felajánlásom ma is érvényes. Örök tanulságul jegyzem, hogy aki életét meg akarja menteni, azt elveszíti, aki elveszíti életét a szolgálat jegyében, az megmenti nem csak a magáét, hanem sokakét.

Sok beszélgetésen feltevődött a kérdés, ki a magyar, mi az, hogy magyar, mert nem mindenki az, aki a nyelvet beszéli. Számomra egyértelmű a feltett kérdésre a válasz, aki közösségéért vállalja az áldozatot.

2014 dec. 5 délután 3 óra

Gergely István Tiszti


Link
 
 
0 komment , kategória:  Szilaj Csikó  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 4 
2017.11 2017. December 2018.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 1 db bejegyzés
e hónap: 59 db bejegyzés
e év: 1392 db bejegyzés
Összes: 22840 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 4584
  • e Hét: 10692
  • e Hónap: 77939
  • e Év: 2207467
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.