Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
2017.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 5 
Oláh Gábor
  2017-10-04 07:05:44, szerda
 
  Oláh Gábor

A szerencse hajója

A sárga parton, melyet az Élet-tenger árja
Görög be halk morajjal: állok, felajzott szívvel,
Állok, egy messze bolygó fényes hajóra várva;
Mig a nap mindent tarka japáni díszbe színel.
Tarkán merülnek föl s le lelkemben a remények,
Mint páros aranyvedrek sötét kút mély vizébe;
E fekete baj-árban talajt óh mikor érek?
Behúllt sok drágaságom mikor kerűl napfényre?

Lebbentsd föl, távol, szörnyü ködfüggönyöd előttem:
Hadd lássam, hol vitorláz szerencsém kis hajója?
A tenger kincs, mit éhes vágyam irigy időkben
Rá álmodott: nem húllt még vad örvényekbe róla?
Hoz-é gyémántos csattot, hogy övezzem szeliden
Bánatom derekára, mosolyt csaló reménnyel
S a diadém, amellyel tört szívem ékesítem:
Ragyog-e véren-gyászon átalsugárzó fénnyel?

Hoz-é sok sárga selymet örömöm bölcsejére
Baldachin-boltozatnak? Vagy gyászlepelt: halottan
Sem békés napjaimra? Vagy tamarint, kövére
Burjánzó ős telkemnek, hogy lombok közt aludjam?
Hoz-é csodás madarat: délszigetek buján nőtt
Ligeteiből, hogy majd szállongó zeneképen
Röpdösse be szobámat? Hoz-é majd halovány nőt,
Egy idegen virágot, hogy elégjek ölében?

Ott jár az ősvizeken eltévedt boldogságom.
Óh hajtsátok e tájra, jó áramok! Viharban,
Verőfényben, vak éjben, kétségben, várva várom,
Szememre fátyol hullt már, szótól kiszáradt ajkam
Nem kűld elébe dallal vidám köszöntő hurrát.
Az elfáradt reménynek vagyok vezeklő szobra;
De lángol majd ez a szem, ha kürtök jöttét fújják
Hajómnak, s riadót ver alvó őr-szivem dobja.

...hajók a kikötőben! Fehér vitorlaszárnyak
Lankadva lehajolnak; idegen fuvalom lágy
Keze fodroz még rajtok: az emberek kiszállnak,
Zsebök üres, szemökben könnyé fáradt a honvágy.
Futok... s ezer kérdésnek csapatát rábocsátom
A bronzarcú hajósra: az én hajóm, óh, hol van?
Szánva néz rám... kezével átlegyint a határon,
S keresztet rajzol némán, lehajolva, a porban.
 
 
0 komment , kategória:  Oláh Gábor  
Oláh Gábor
  2017-10-02 11:56:00, hétfő
 
  Oláh Gábor

Ülök magamban

Kis hajlékomban üldögélek,
Szakállam a küszöbre nő.
Ott ballag el ablakom alatt
S be-bekiált a vén Idő.

Ott suhan el ablakom alatt
Árnyékká vált fiatalságom.
Egyszerre halk szelek zendülnek,
Virágok bomlanak a fákon.

Én nem tudom, miért zokogok úgy,
Hogy a szívem is megremeg.
Én nem tudom, mért állanak meg
S mért néznek úgy az emberek?
 
 
0 komment , kategória:  Oláh Gábor  
Oláh Gábor
  2017-06-06 07:26:24, kedd
 
  Oláh Gábor

Az én világom

Világomat én megalkottam,
Nappal s csillagokkal rakottan.
Mennyet is húztam sátorul rá,
S beültem közepébe úrrá.

Itt mindent a szemem arányit,
Óriással piciny-parányit.
Mindent fantáziám ecsetje
Színei aranyba s vérbe festve.

Itt semmiféle szokás orvén
Nem parancsolhat semmi törvény.
Itt kötelesség vagy a jog,
Élet, halál: magam vagyok.

Itt minden az én szómra zöldéi,
Egy vagyok az éggel s a földdel.
Porszembe s gyémántba bezártan:
Ez az én csoda fellegváram.

S ha napjaim bealkonyulnak:
Zeng búcsúkürtje majd az Úrnak;
Istenek alkonyába járva
Rágyújtja világát magára.
 
 
0 komment , kategória:  Oláh Gábor  
Oláh Gábor
  2016-06-25 08:33:43, szombat
 
  Oláh Gábor

Ady Endre halálára

Suhan csolnakod. A fekete víz
Nehéz rózsákkal hímzett mese-bársony.
Evező nem ver. De gyémánt uszály
Lobog a rejtelmes halál-csapáson.

A csónak ormán állsz, árnyék-király,
Köd-alakod a túlsó partra réved,
Homlokodon csillag ég, s bíborán
Izzik szívedben el nem élt sok éved.

És szíved reng, finom harangvirág,
Árva dalok ütemét zengi fájva.
És dús fürtű krizantém beesőz
Virágzáporként, álmok bús királya.

Friss éllel csengő verseid szabad
Halál-csapatban csolnakodba hullnak,
Hogy hű szolgákként együtt égjenek
Szent máglyáján az elhanyatlott Úrnak.

De lángok szárnyán örökebb körök
Ormaira ifjúit örömmel érnek,
Hírét verik évek bércein át
Apollójuknak, a lélek-vezérnek.

S a régi bánatok, magasba tört
Lelked vetett árnyéka, elomolván:
Téged siratnak, mint elégiák
Tompa fájdalmak csillagtalan ormán.

Dalolnak a kínok, tört láncukat
Szabad iramban csörgetvén az égre.
Márvány arcodba új mennyboltozat
Mosolyog: kis örömök tiszta kékje.

Mély szemeid sötét éjén kigyúl
Párizs, a tündérváros képe, lázzal,
S ölelkezik benne a szerelem
Testvérével, a hallgatag halállal.

Jön a jövendő, koronát övez
A néma utas fényes homlokára:
S a régi Léda, árnyak asszonya,
Közelgő fejedelmét sírva várja.

Főnixmadárként röppent ég-magasba
Űj életed tisztító drága lángja.
Az átok szentséggé magasztosul -
Az Ér bevágtat a nagy Öceánba.
 
 
0 komment , kategória:  Oláh Gábor  
Oláh Gábor
  2016-06-24 09:51:16, péntek
 
  Oláh Gábor

A szerencse hajója

A sárga parton, melyet az Élet-tenger árja
Görög be halk morajjal: állok, felajzott szívvel,
Állok, egy messze bolygó fényes hajóra várva;
Mig a nap mindent tarka japáni díszbe színel.
Tarkán merülnek föl s le lelkemben a remények,
Mint páros aranyvedrek sötét kút mély vizébe;
E fekete baj-árban talajt óh mikor érek?
Behúllt sok drágaságom mikor kerűl napfényre?

Lebbentsd föl, távol, szörnyü ködfüggönyöd előttem:
Hadd lássam, hol vitorláz szerencsém kis hajója?
A tenger kincs, mit éhes vágyam irigy időkben
Rá álmodott: nem húllt még vad örvényekbe róla?
Hoz-é gyémántos csattot, hogy övezzem szeliden
Bánatom derekára, mosolyt csaló reménnyel
S a diadém, amellyel tört szívem ékesítem:
Ragyog-e véren-gyászon átalsugárzó fénnyel?

Hoz-é sok sárga selymet örömöm bölcsejére
Baldachin-boltozatnak? Vagy gyászlepelt: halottan
Sem békés napjaimra? Vagy tamarint, kövére
Burjánzó ős telkemnek, hogy lombok közt aludjam?
Hoz-é csodás madarat: délszigetek buján nőtt
Ligeteiből, hogy majd szállongó zeneképen
Röpdösse be szobámat? Hoz-é majd halovány nőt,
Egy idegen virágot, hogy elégjek ölében?

Ott jár az ősvizeken eltévedt boldogságom.
Óh hajtsátok e tájra, jó áramok! Viharban,
Verőfényben, vak éjben, kétségben, várva várom,
Szememre fátyol hullt már, szótól kiszáradt ajkam
Nem kűld elébe dallal vidám köszöntő hurrát.
Az elfáradt reménynek vagyok vezeklő szobra;
De lángol majd ez a szem, ha kürtök jöttét fújják
Hajómnak, s riadót ver alvó őr-szivem dobja.

...hajók a kikötőben! Fehér vitorlaszárnyak
Lankadva lehajolnak; idegen fuvalom lágy
Keze fodroz még rajtok: az emberek kiszállnak,
Zsebök üres, szemökben könnyé fáradt a honvágy.
Futok... s ezer kérdésnek csapatát rábocsátom
A bronzarcú hajósra: az én hajóm, óh, hol van?
Szánva néz rám... kezével átlegyint a határon,
S keresztet rajzol némán, lehajolva, a porban.
 
 
0 komment , kategória:  Oláh Gábor  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 5 
2017.10 2017. November 2017.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 165 db bejegyzés
e év: 3016 db bejegyzés
Összes: 6151 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1321
  • e Hét: 15147
  • e Hónap: 40280
  • e Év: 640301
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.