Regisztráció  Belépés
gabfe.blog.xfree.hu
Szeretni, bizni, remélni,minden új napnak örülni. Gab-fe edit
1952.12.06
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
Solymár József: Tanmese az uralkodók természetéről
  2016-03-20 13:13:58, vasárnap
 
 




Solymár József:

Tanmese az uralkodók természetéről

Gyönyörű birodalom volt Amnézia, de nevét hiába keresed a térképen. Még a történetét is majdhogynem elfelejtették, pedig más népek számára is tanulságul szolgálhatna.

Amnéziának sokáig nem volt szerencséje az uralkodókkal. Soha egyik sem vette fel az előző nevét, mert mindegyik első akart lenni.

I. Hugó nem trónra termett. Csak vadászni szeretett. Hallali, hallali, ebből állt az élete. A nép pedig megpróbált boldogulni, ahogy tudott.

I. Ödön sem trónra termett. Ő a nagy katonai parádékat, ünnepségeket, tűzijátékokat kedvelte. A nép pedig boldogult, ahogy tudott.

I. Benedek sem trónra termett. Ő a nőket imádta. A különböző rendfokozatú királyi szeretőkkel vette körül magát. A nép pedig boldogult, ahogy tudott.

I. Bonifác a kronométerekért őrült meg. Még halála óráján is az órákkal játszott. A nép boldogult, ahogy tudott.

I. Ivó sem trónra termett. Nevéhez méltóan a borospincéire volt a legbüszkébb, és olyan pohárgyűjteménye volt, amelyet később ámulattal néztek a múzeumlátogatók. A nép pedig boldogult, ahogy tudott.

I. Manó sem trónra termett. Elragadta a játék szenvedélye. Egyre csak a szerencsét hajszolta. Kockázott és kockázott. Jókora adósságot csinált. A nép pedig boldogult, ahogy tudott.

De aztán végre I. Félix ült a trónra. Ő aztán igazán uralkodásra termett. Nem akart semmi mást, csak kormányozni. Azt vette fejébe, hogy végre rendet csinál Amnéziában. Éjjel-nappal csak szabályozta az árakat, rendezte az adókat, gondosan elosztogatta a terheket, mindenre odafigyelt. Egy hajszál sem görbülhetett meg alattvalói fején tudta nélkül. És ebbe belepusztult Amnézia.

Forrás: Magyar Nemzet 1999-01-09

ertekkereso.hu




 
 
0 komment , kategória:  Tanulságos mesék, történetek..  
Valentin nap... ...megható!!!!
  2016-02-15 12:29:43, hétfő
 
  Még egy megható, ezt is levélben kaptam....





 
 
0 komment , kategória:  Tanulságos mesék, történetek..  
Az arany csomagolópapír...
  2016-02-08 18:09:07, hétfő
 
 





Az arany csomagolópapír...


Egyszer egy ember megbüntette a lányát, amiért az eltüntette a drága pénzen vásárolt arany csomagolópapírt. Amiről az apa nem tudott, az az volt, hogy lány hosszú órákat azzal töltött, hogy az aranypapírból kivágjon egy darabot, amivel az apja számára készített ajándékot, egy dobozba csomagolta be, és tette a fa alá. Amikor szenteste az apja meglátta az ajándékot, kibontotta, látta, hogy a doboz belül üres. Azt mondta a lányának:
Tudod kislányom, az úgy szokás, hogy ha valakinek ajándékot adunk, akkor nem szabad üres dobozt adni.
De apa így a lány, hiszen ez a doboz nem üres, tele van csókokkal, amiket én raktam el neked karácsonyra.
Az apa könnyeivel küszködve ölelte át a lányt, bocsánatáért esedezve. A kislány átölelte apját és sírva bocsátott meg neki. Nem sokkal ezután a kislány meghalt egy balesetben. Az apa egész életén át az ágy alatt őrizte az arany dobozt. Amikor rosszul érezte magát, mindig kinyitotta a dobozt és egy emlékezetes csókot vett ki belőle így emlékezve az ő gyermekére, aki azt odatette.
Mindannyiunknak van ilyen aranydobozunk, amely tele van csókokkal gyermekünktől, családunktól, barátainktól, Istentől.......




Farkas Gézáné
- 2015. dec. 20.-án osztotta meg a G +-on..

Most kérésemre, a hozzájárulásával hoztam el a blogomba, mert nagyon tetszett..

Köszönöm szépen!!
 
 
0 komment , kategória:  Tanulságos mesék, történetek..  
A fura öreg.......
  2016-01-20 17:45:37, szerda
 
 






AZ IDŐS FÉRFI LEVELE

Egy ausztrál vidéki város kórházának idősotthonában elhunyt egy idős férfi. Mindenki azt gondolta, semmi értékeset nem hagyott maga után. Később, amikor az ápolók csekélyke hagyatékát átnézték, az alábbi verset találták. Olyan erőteljes hatással volt rájuk a szépsége, a tartalma, hogy lemásolták, és a kórház minden nővérének odaadták.

Az egyik nővér Melbourne-be is magával vitte. Az öregembernek az utókor számára hagyott egyetlen öröksége az óta számos magazin karácsonyi számában megjelent országszerte, többek között mentális egészség témájú magazinokban. Egyszerű, de ékesszóló verse mellé diaporáma is készült.

És ez az öregember, akinek nem volt mit hagynia a világra, most "névtelen" versével az interneten bejárja az egész világot.

A fura öreg

Kinek gondoltok, amikor rám néztek?
Mit láttok? Kit láttok, nővérek?
Egy fura öreget, nem annyira bölcset,
Mit lát, mit csinál - ő nem is tudja már.
Elejti a falatot. Ha hangosan szóltok,
Hogy "Próbálja meg!" - választ sem kaptok.
Hogy ti ott vagytok, mintha neki fel se tűnne,
Eltűnik mindig a zoknija, cipője...
Kénytekre-kedvtekre átadja önmagát,
Fürdetés, etetés tölti ki a napját.
Ezt gondoljátok? És ezt látjátok?

Szemetek nyissátok: hisz' ez nem én vagyok!
Megmondom, ki vagyok: ki csendben meghúzódva
Megteszem, eszem is, mint a nővér mondja...
Apámnak, anyámnak kicsi fiacskája,
Szerető fészkében egyik fiókája.
Szárnyra kelő kamasz, jövő álmodója,
Szerelmes társának boldog bevárója.
Húszéves vőlegény: szívem nagyot ugrik
Esküm emlékére, mit tartanom illik.
Huszonöt évemmel, magam is apaként
Őrzöm kicsinyeim boldog otthon keblén.

Harmincéves férfi: ó de gyorsan nőnek!
Téphetetlen szálak minket összefűznek.
Negyven lettem: kirepültek, üres már a fészek,
De marad a párom, így nem hullanak könnyek.
Ötven éves lábaimnál kisbabák játszódnak,
Nagyszülők lettünk már, unokáink vannak.
Majd sötétség jő rám: feleségem meghalt.
Jövőm eddig fény volt, mit most a rém felfalt.
Gyermekeim most már nélkülem megállnak.

Múlt szeretet jár át, évek, mik elszálltak.
Most már öreg vagyok. Kemény a természet.
Az idős ember vicces. Vicc csak az enyészet.
A test, a kellem, erő széthullik, elillan,
Kő maradt, ahol rég mondták: a szívem van.
Ám az éltes testben ott belül fiatal
Vagyok még. Tépett szívem duzzad:

A múlt sok örömet és fájdalmat visszaad.
Újraélem szerelmünket, hosszú életünket,
Túlságosan gyorsan elszállt éveinket.
Elfogadom szépen, hogy minden elmúlik.
Nyisd hát ki a szemed, láss túl azon, mi vén:
Nézz csak meg közelről: hát ez vagyok én!!
(Ford. Barsi Boglárka)

Jusson eszedbe ez a vers, amikor legközelebb idős emberrel találkozol, akit anélkül söpörnél félre, hogy észrevennéd rejtőző, fiatal lelkét. Egy nap valamennyien ilyenek leszünk! A legjobb, legszebb dolgokat a világon se nem láthatjuk, se nem érinthetjük meg... a szívünkben kell éreznünk őket!



forrás.Link
 
 
0 komment , kategória:  Tanulságos mesék, történetek..  
A kívánság az kívánság.........
  2016-01-19 18:09:11, kedd
 
  Esztertől levélben kaptam....


- Egy 60-as éveinek elején járó házaspár, 35. házassági évfordulóját
ünnepelte, egy csendes, meghitt kis étteremben.
Egyszer csak egy gyönyörű tündér jelent meg az asztaluk mellett és azt mondta:
- Mivel ennyire különleges házaspár vagytok, és hűek voltatok egymáshoz ez alatt a hosszú idő alatt kívánhattok tőlem egyet-egyet, én teljesítem kívánságotokat!
- Ó! Én szeretném körbeutazni a Földet az én nagyszerű férjemmel! - kérte a feleség. A tündér meglengette a varázspálcáját és abrakadabra, két első osztályú jegy termett az asztalon a Luxus utazási iroda világkörüli útjára.
Most a férjen volt a sor. Gondolkodott egy percet és így szólt:
- Nos, ez az egész nagyon romantikus, de egy ilyen alkalom csak egyszer adatik meg az életben, szóval ne haragudj kedvesem, de az én kívánságom egy nálam 30 évvel fiatalabb feleség!
A tündér és a feleség nagyon csalódott volt, de hát a kívánság az kívánság... Így hát a tündér körözött egyet a varázspálcájával és abrakadabra - a férj 92 éves lett.


Nos, tanulságos, óvatosan a kívánságokkal!!!





Köszönöm a pofonokat. . amiket soha sem vártam. .

Mert ettől álltam talpra. . s elmondhatom bátran

Hogy szép mosollyal felelek, ha újra próbálnak bántani

Már nem fogok sírni. . nem tudnak olyan könnyen ártani

Köszönöm azoknak, akik elhagytak. . pedig Szerettem őket

Így tanultam meg. . milyen sokat jelent az őszinte Szeretet

Kik cserben hagytak. . mikor elvesztem s nem láttam a kiutat

De így jöttem rá. . kik is azok. . akiket hívhatok barátoknak. .

Köszönöm azoknak. . akik ezernyi darabra törték össze a szívem

Már tudom. . hogy nem minden igaz. . ki az aki csak játszik velem

Ki az aki miatt soha nem szabad sírnom. . erősnek kell lennem. .

Hiszen aki igazán Szeret. . nem hagy el. . szorítja a két kezem

Köszönöm a sorsnak, hogy annyiszor padlóra küldött

Mert mikor sikerült felállnom. . felfedeztem rengeteg örömöt

Akár egy ölelésben. . egy mosolyban. . egy rég nem hallott dalban

De láttam. . . hogy a boldogság igenis. . mindenfelé ott van.

Hiszek a szeretetben,
harmóniában és a szépben és,
hogy a Világegyetemben
egyenlő minden lélek."


Köszönöm!
 
 
0 komment , kategória:  Tanulságos mesék, történetek..  
Az átváltozás.
  2016-01-14 19:28:36, csütörtök
 
 




Benedek Elek meséli..


Az átváltozás.

(Arab mese.)

Volt egyszer egy igazhívő ember. Ennek az igazhívő embernek az volt a legnagyobb vágya, hogy egyszer Mekkába zarándokolhasson. Gazdag ember volt, csak aranya két nagy korsóval, hanem nem tudta, hova tegye, hova rejtse az aranyát. Lakott a szomszédjában egy zsidó szabó. Gondolta magában az ember, hogy a két korsó aranyat rábízza a szomszédjára. Hanem, hogy a zsidó meg ne tudja, mi van a korsóban, zsírral bevonta mind a két korsó tetejét. Gondolta, a zsidók úgy sem eszik a zsírt, rá sem fog nézni a korsóra.

Úgy tett, amint gondolta. Átvitte a két korsót a szomszédhoz s megkérte, hogy őrizze, amíg Mekkából visszakerül.

Na, elment az ember Mekkába, a két korsó meg ott maradt a zsidónál. Egyszer a zsidó felesége, amint a szobában takarított, hozzáütött véletlenül az egyik korsóhoz és eltörte. Hát Istenem, mi történt! Az a sok arany, ami a korsóban volt, szerteszét gurult a szobában.

- Jer, jer, - kiabált az asszony az urának. - Nézz ide, mennyi arany!

- Az ám, ez arany, - mondotta a zsidó.

Mindjárt elővették a másik korsót is, azt is eltörték. Bezzeg, hogy az is tele volt arannyal. Gondolták magukban: Hiszen az igazhívő két korsó zsírt hagyott náluk, az aranyat szépen megtarthatják maguknak. Majd vesznek más korsót, épen olyat, amilyen ez volt, azután megtöltik zsírral, s mikor az igazhívő hazajön, szépen átadják neki.

Úgy tettek, amint határozták. Esztendő mulva azután hazajött az igazhívő, átalment a szomszédjához és kérte a korsókat.

- Itt van, barátom, - mondotta a zsidó.

- Köszönöm, hogy megőrizted, - hálálkodott az igazhívő, s a korsókat hazavitte.

Amint hazaért, első dolga volt, hogy a zsírt leszedje a korsók tetejéről és megnézze az aranyait. Hát, Uram, Teremtőm, a korsó fenékig zsír! Szörnyű haragra lobbant, szaladt vissza a zsidóhoz s mondotta neki:

- Mi dolog ez, szomszéd, én neked két korsó aranyat adtam őrzésre s te meg zsírt adtál helyettük!

- Bizonyosan, ha arany volt benne, zsírrá változott, - mondotta a zsidó.

Hanem az igazhívő nem elégedett meg ezzel a válasszal. Elment panaszra. Egyenesen Harun-al-Rasid szultánhoz ment. Leborult a szultán előtt az igazhívő, mondotta:

- A próféták törvénye beszéljen belőled! Én ennek a zsidónak általadtam két korsót, mind a kettő tele volt arannyal. Azért adtam, hogy őrizze meg, amíg Mekkába zarándokolok. Mikor azután visszatértem, arany helyett zsírt találtam a korsóban.

- Igaz ez? - kérdezte a szultán.

- Igaz, felség, hogy ő zsírt talált a korsókban, de ha arany volt bennük, egyéb nem történhetett, az arany zsírrá változott.

Mondotta a szultán:

- Igaza lehet ennek az embernek. Nagy az Istennek az ő hatalma, megtörténhetett ez a csuda is. Menj, fiam, - szólt az igazhívőnek - én rajtad nem segíthetek.

Az igazhívő hazament nagy búval, bánattal, nem találta helyét, nem volt sem éjjele, sem nappala, nem tudta, mit kezdjen, merre forduljon, hogyan szerezze vissza az aranyát. Egyszer aztán, amint járt-kelt a városban, nagy búsan, találkozik Abu-Novasz-szal. Ez az Abu-Novasz híres tréfacsináló, nagy huncut ember volt. Kérdi a zarándok embert:

- Hát mi bajod, barátom? Miért eresztetted úgy búnak a fejedet?

- Ne is kérdezd, - felelte az ember. - A zsidó ellopta minden pénzemet.

- Hát ez hogy lehet? - kérdezte Abu-Novasz.

Elmondotta, hogy s mint történt a dolog.

- Hát csak bízd rám, én majd visszaszerzem neked az aranyat. Adj belőle 200 darabot, majd meglátod, hogy meglesz a pénzed.

- Adok jó szívvel, - mondotta az igazhívő - csak szerezd vissza!

Volt Abu-Novasznak egy ismerőse, egy keresztény ember. Festő volt ez az ember. Mondotta Abu ennek a festőnek:

- Pajtás, fesd le nekem a zsidó szabót.

- Jó szívvel, - mondotta a festő.

Elvitte a szabó háza elé, épen ott ült a szabó, a festő jól megnézte, azután hazament, pompásan lefestette. Másnap már vitte is, a képet Abu-Novasznak. Abu egyszeribe üzent az igazhívőnek, hivatta magához.

- Nos, tetszik a kép? El van a szabó találva?

- Hiszen jó, jó a kép, - mondotta a zarándok - csakhogy hol a pénzem? Azt nem látom.

- Majd meglátod a pénzedet. Most végy egy majmot.

Nem tudta ugyan a zarándok, hogy mire jó az, de vett egy majmot. Abu a majmot bevitte a házába, a zsidó szabó képét hozzátámasztotta a falhoz. A majmot szembeállította a képpel, akkor azután rettenetesen elkezdette ütni egy korbáccsal. A szegény majom nézett jobbra-balra, hogy hova meneküljön. Végre is a kép mögé szaladt, ott húzódott meg. Ezt azután Abu napról-napra ismételte. Hacsak mérgesen ránézett a majomra, az mindjárt a kép mögé szaladt. Mikor ezzel készen volt Abu, elment a zarándok emberhez és mondta neki:

- Hallod-e, tégy úgy, mintha elfelejtetted volna a szomszédod dolgát. Járj el hozzá, mint annakelőtte, beszélj vele barátságosan, aztán mikor újra jól összebarátkoztatok, valami alkalommal, mikor nem lesz otthon, hozd el a fiát.

A zarándok ember megfogadta Abu tanácsát elment a szomszédhoz, lassanként összebarátkoztak Egyszer azután valami dolga akadt a szabónak és kérte a zarándok embert:

- Maradj itt egy kevés ideig, vigyázz a fiamra, amíg visszajövök.

- Jó szívvel, - mondotta a zarándok ember.

De épen csak azt várta, hogy a szabó elmenjen hazulról, felkapta a fiút s meg sem állott vele az Abu lakásáig.

- Na, - mondotta Abu - most eredj s vidd a majmot a zsidó házába. De útközben végy egy fél kenyeret s egy uncia zsírt. Egyél belőle, de ne edd meg egészen, várd meg, míg hazajön a zsidó. Ha kérdi: »Hol a fiam?« - mutass a majomra s mondd neki: »Itt van ni!« - Ha azt kérdi: »Mi történt vele: hogy lett belőle majom?« - akkor mondjad: »Amikor a kenyeret és a zsírt enni kezdettem, ő is evett a zsírból egy falást, s abban a pillanatban majommá változott«.

A zarándok ember elvitte a majmot a zsidó házába, útközben vett egy fél kenyeret és zsírt s mikor épen javában falatozott, hazajött a zsidó. Körülnézett a szobában s bezzeg hogy az volt az első kérdésem - Hol a fiam? - Az ember rámutatott a majomra: - Ihol a fiad!

- Az élő Istenre, - kiáltott fel a zsidó - mi történt?! Az én fiam majommá változott?

Mondotta a zarándok ember:

- Kedves barátom, én nem tudom, hogy történhetett; elég az hozzá, hogy amint a kenyeret, meg a zsírt ettem, ő is evett belőle egy falást s abban a pillanatban majommá változott.

Sírt, jajgatott a zsidó; magánkívül szaladt Harun-al-Rasid szultán palotájába, hogy bepanaszolja a zarándok embert. De mikor a palotába ért, már ott volt Abu is, s ment utána a zarándok ember is. Felment a zsidó a szultán elé, aki épen ott ült a törvénykező teremben, körülötte a tanácsosok, s eléadta a panaszt. Ránézett a szultán a zarándok emberre s mondta neki: - Igaz ez?

- Uram, - felelte a zarándok ember - úgy van, ahogy elmondotta. Rám bízta a fiát, én meg kenyeret, zsírt ettem, abból evett a gyermek is, s amint egyet-kettőt falt, majommá változott.

Közbeszólt a zsidó:

- Nem, az nem lehet igaz. Amióta Jézus Krisztus a földön járt, azóta átváltozás nem történt.

A szultán ránézett a zsidóra s mondotta:

- Igazad van, fiam, azóta csakugyan nem történt átváltozás.

De abban a pillanatban eléugrott Abu. Mondotta a szultánnak:

- Felséges szultán, engedd meg, hogy idehozzuk a majmot. Ha a majom megismeri a zsidót és hozzászalad, megöleli, akkor bizonyosan a fia. Ha nem szalad hozzá és nem öleli meg, akkor nem a fia.

- Jól van, - mondotta a szultán - hát hozzátok ide a majmot.

Mindjárt hozták a majmot. Akkor meg Abu mondotta:

- Most pedig mind, akik jelen vannak, álljanak mind a fal mellé.

Mind a fal mellé állottak, Abu pedig szörnyű haragosan ránézett a majomra, mintha verni akarná. A majom pedig egyet ugrott, kettőt szökött s ott volt a zsidó nyakában. Hiába ütötte-verte, lökdöste magától a zsidó: nem tudta lerázni magáról.

- Hát, fiam, - mondotta a szultán a zsidónak - csak vidd haza a fiadat.

De a zsidó nem tudott belenyugodni a dologba és mondotta:

- Uram, ismét mondom, hogy mióta Jézus Krisztus a földön járt, azóta nem volt több átváltozás.

- Mit beszélsz te? - mondotta Abu. - Te mondod, hogy nem volt azóta átváltozás? Hiszen te magad bizonyítottad azt. Te magad mondottad, hogy az arany zsírrá változott. Ha az Úr zsírrá tudta változtatni az aranyat, akkor bizonyosan az embert is át tudja változtatni majommá.

A szultán megcsóválta a fejét és mondotta:

- Igaza van Abunak. Az Úrnak, aki aranyat zsírrá tud változtatni, elég hatalma van arra is, hogy az embereket átváltoztassa. Hát csak vigyed a fiadat haza, jó ember.

Mit volt, mit nem tenni, a zsidó fogta a majmot és vitte haza. A zarándok ember ment utána s mondotta gúnyolódva:

- No, szomszéd, hát csak jól vigyázz a majomra. Ami pedig a fiadat illeti, hát az nálam van, ott van a pincémben. Ott is tartom fogva; éheztetem, sanyargatom, valameddig az aranyaimat vissza nem adod.

Bezzeg hogy a zsidó nyomban szaladt haza, összeszedte a zarándok ember aranyát és utolsó darabig visszaadta.

Aztán ő is visszakapta a fiát.




 
 
0 komment , kategória:  Tanulságos mesék, történetek..  
Szuromi Esztertől levélben kaptam...Megható...
  2016-01-14 18:36:17, csütörtök
 
 





Kórteremben

-- Két, súlyosan beteg ember feküdt ugyanazon kórteremben.
Egyikük minden nap délután felült az ágyban egy órácskára, hogy ezzel megmozgassa a szervezetét.
Az ágya a kórterem egyetlen ablakához közelebbi volt.
A másik beteg ember egész nap csak feküdt az ágyában,
a plafont bámulva.
Beszélgettek a családról, feleségről, gyerekekről, a katonakorukról, a nyaralásaikról, ahogy az szokásos ilyen helyzetben.
Az az ember, aki az ablaknál feküdt, minden délután, amikor felült, azzal töltötte az időt, hogy elkezdte közvetíteni a másiknak, mit lát az ablakon át a kinti világból.
A másik ágyon fekvő embert egy idő után szinte csak ezek a színes beszámolók tartották életben, már alig várta őket, ez volt minden
változatosság az életében.
Az ablak egy kellemes, tavacskával díszített parkra nézett. Vadkacsák és hattyúk úszkáltak a tavon, és gyerekek
játszottak távirányítós ékhajóikkal rajta.
Szerelmespárok üldögéltek a színes virágágyások mellett órákig, egymásba felejtkezve. Miközben az ablak melletti beteg
kimerítő részletességgel írta le a kinti világot, a másik, folyton fekvő behunyta a szemét és maga elé képzelte a látványt.
Egy meleg délutánon az ablak melletti ember egy,
a parkon átvonuló karneváli menetről beszélt.
Bár a folyton fekvő ember nem hallotta a zenészeket, maga elé képzelte őket a másik érzékletes leírása alapján.
A napok és hetek teltek.
Egy reggel a betegeket fürdetni készülő nővér az ablak melletti embert élettelenül találta az ágyában, mert az éjjel csendben elaludt örökre.
Elszomorodva hívta a személyzetet, hogy kivigyék az elhunytat.
Amint alkalom kínálkozott rá, a korábban a belső
ágyon fekvő beteg kérte, hogy a másik ágyban fekhessen.
A nővér szívesen segített, kényelembe helyezve őt azon az
ágyon, majd magára hagyta.
Lassan, fájdalmaktól gyötörve az ablak felé fordult az ember,
és megdöbbenve látta: az ablak egy tűzfalra néz.
Megkérdezte a nővért, mi történhetett az eltávozott szobatárssal, hogy olyan szépnek festette le az ablakon túli világot.

A nővér elárulta, hogy az, az ember vak volt, nem láthatta a falat sem. Valószínűleg csak bátorítani akarta Önt! - mondta a férfinak.

Tanulság: igazi boldogság boldogabbá tenni másokat,
nem törődve saját helyzetünkkel.
Bajainkat megosztva csökkenthetjük őket,
de ha derűnket és boldogságunkat osztjuk meg másokkal, megsokszorozzuk azt.
(szerzője ismeretlen)



 
 
0 komment , kategória:  Tanulságos mesék, történetek..  
Gyorshajtó
  2015-12-28 13:13:41, hétfő
 
  Levélben kapta Zsókától::

Nem csak az Ünnepekre






Gyorshajtó

András még egy hosszú pillantást vetett a kilométerórára, mielőtt a
villogó rendőrautó előtt lelassított: 120 km/h a kitáblázott 90
Helyett. Ez már

A negyedik ebben a hónapban, mint oly sokszor máskor is. Hogy lehet,
Hogy valakit ennyiszer lemeszelnek?
Amikor a kocsi lelassított, András lehúzott, de nem teljesen AZ út
szélére; hadd izguljon csak a zsaru a mellette alig fél méterre elhúzó
autók miatt.
Megállt.
A rendőr kiszállt a kocsijából, és egy mappával a kezében előre jött.
József? József a gyülekezetből? Még csak ez kellett! András próbált
minél jobban elsüllyedni AZ ülésben. Ez rosszabb, mint a közelgő
büntetés maga. A keresztyén rendőr épp egy saját gyülekezetéből való
gyorshajtó embert fogott meg. Egy embert, aki egy hosszú, fárasztó és
Zaklatott nap után sietett hazafelé a munkahelyről.
Szinte kiugrott AZ autóból, és ment a rendőr felé, akivel minden
vasárnap találkozik a gyülekezetben, de eddig még soha nem látta
egyenruhában.
- Hát szia, József! Örülök, hogy látlak! Milyen érdekes, hogy ITT találkozunk!
- Szervusz, András - semmi mosoly.
- Hú, de szigorúnak látszik a Biztos úr, éppen most kapta el a
felebarátját, aki siet haza a feleségéhez és a gyerekeihez.
- Igen, úgy tűnik: elkapta. - József kissé zavartan felhúzta a szemöldökét.
Jó jel!
- Nagyon húzós és hosszú napom volt ma. Asszem kissé túlléptem a
Limitet - de csak most AZ egyszer, he-he!
András lefelé sandítva arrébb rúgott egy kavicsot AZ aszfalton.
- Az asszony finom vacsorát készített, már nagyon vár haza. Érted,
Mire gondolok?
- Tudom, mire gondolsz. És azt is tudom, hogy már kétes hírnévre
tettél szert a körzetünkben AZ őrsön.
Ajjaj, nem jól áll a dolog, ITT AZ ideje taktikát váltani.
- Mennyit mértél?
- 115-öt. Volnál szíves visszaülni AZ autóba?
- Várj egy kicsit. Amint megláttalak, én azonnal megnéztem AZ órát, és
épp csak súrolta a 100-at.
A hazugság kegyesnek, célravezetőnek tűnt, és "magától" jött.
- Légy szíves, András, ülj be a kocsiba.
András zavartan bemászott a kocsija ajtaján, és becsapta AZ ajtót.
Bambán bámult előre a műszerfalra. Eltelt egy perc, kettő. Lassan,
kelletlenül nyúlt AZ ablaktekerőhöz, de végül nem tekerte Le AZ
Ablakot, mert látta, hogy József ír a mappán. Vissza a műszerfalra.
Miért nem kérte ez a jogsimat? Bármi történjék is, AZ tuti, hogy 1-2
hónapig nem ülök ennek AZ embernek még a környékére sem vasárnap.
Eltelt még 2-3 hosszú perc, majd egy kopogás AZ ablakon. András
kinézett balra, József volt AZ, kezében egy félbehajtott
papírdarabbal. A bűnös mintegy 3 centire lehajtotta AZ ablakot, épp
Csak annyira, hogy a papír beférjen.
- Köszi! - András nem nagyon tudta leplezni a gúnyt AZ arcán és a hangjában.
József szó nélkül ment vissza a rendőrautóhoz,
András csak nézte a visszapillantóban.
Felemelte a papírt: Nnna, nézzük, mennyi. Álljunk csak meg. Ez meg MI?
Tréfa? Nem büntetőcédula, AZ biztos.
András olvasni kezdett.

"Kedves András! Egyszer volt egy kislányom, akit 6 évesen elütött egy autó.
Kitalálhatod: egy gyorshajtó. Pénzbírság, 3 hónap a fogházban, és AZ
illető szabad volt; mehetett haza magához szorítani a kislányait, mind
A hármat. Nekem csak egy volt, és most várnom kell a mennyországig,
amíg újra megláthatom.
Ezerszer próbáltam megbocsátani annak AZ embernek, és ezerszer
Gondoltam, hogy meg is tettem. Lehet, hogy így van, de újra és újra
Meg kell tennem.
Most is.
Imádkozz értem, és hajts óvatosan: nekem egy kisfiam maradt.
József "

András hátranézett, és látta, hogy a rendőrautó megfordul, és elindul
visszafelé AZ úton. Csak bámult a távolba, amíg a kocsi eltűnt.
Szétesve ült a kocsiban 20 percig, aztán beindította a motort,
Elindult,és lassan, AZ Úrhoz bűnbocsánatért esedezve hajtott hazafelé,
Hogy aztán otthon percekig szorongassa magához meglepett feleségét és
Gyerekeit.
Ne ölj!
Ne kockáztass!
Esélyt se adj rá!

Nem AZ esély, hanem a választás, hogy mit teszel,
határozzák meg a sorsodat.







 
 
0 komment , kategória:  Tanulságos mesék, történetek..  
A szamár és a kút
  2015-11-24 17:25:59, kedd
 
  Tanulságos történet, levélben kaptam Marikától..


A szamár és a kút

Van, hogy kilátástalannak tűnő helyzetbe kerülsz az életed során. Van, hogy senki nem hisz benned, és úgy érzed, itt a vége. Feladod. Nemrég olvastam egy rövid tanmesét, ami pont erről a helyzetről szól. Mielőtt úgy döntesz, feladod, jusson eszedbe ez a történet.
----
Egy nap a földműves gazda szamara beleesett a kútba. Fájdalmasan bőgött hosszú órákon keresztül, de a gazda nem tudta, mit tegyen. Végül arra a szomorú elhatározásra jutott, hogy a szamár már öreg, a kutat pedig úgyis be akarta már temetni, ezért nem próbálja meg kihúzni az állatot, inkább betemeti.
Hívta a szomszédjait, hogy segítsenek minél gyorsabban betemetni a kutat. Mindannyian lapátot ragadtak és elkezdték hordani a földet a kútba. A szamár rájött, mit tesznek vele, ezért szörnyű siránkozásba kezdett. Kis idővel később azonban mindenki meglepetésére lenyugodott. Néhány újabb lapátnyi föld került a kútba, mikor a gazda lenézett a kút mélyére, miért hallgatott el a szamár. Teljesen elképedt azon, amit látott. Amint egy újabb lapát föld érte a szamár hátát, lerázta magáról azt, és a lehulló földet lépcsőként használva feljebb lépett. Ahogy az emberek folyamatosan hordták a földet, a szamár újra és újra lerázta magáról azt, míg mindenki csodálatára fel nem jutott egészen a kút pereméig. Ekkor átlépett a peremen és boldogan elügetett.





Bármilyen nehéz helyzetbe is kerültél, használd fel azt, amit kapsz az élettől; rázd meg magad és lépj feljebb! Ha senki más nem hisz benned, Neked akkor is hinned kell magadban. Mert a legtöbbet Te magad teheted önmagadért.
Ha Neked hasznos volt, másoknak is az lehet. Segíts eljuttatni hozzájuk is!

forrás..hasznaldfel.
 
 
0 komment , kategória:  Tanulságos mesék, történetek..  
Anthony De Mello: A boldog halász
  2015-11-11 21:21:58, szerda
 
 





Anthony De Mello: A boldog halász

Az északi gazdag gyáros elszörnyedt, amikor megpillantott egy déli halászt, amint a parton a csónakja mellett heverészett és pipázott.
- Miért nem mégy ki a tengerre halászni? - kérdezte a gyáros.
- Mert ma már elég halat fogtam - válaszolta az.
- De miért nem fogsz többet, mint amire szükséged van? - kíváncsiskodott tovább a gyáros.
- Mit csinálnék vele? - kérdezett vissza a halász.
- Több pénzt keresnél - hangzott a válasz. - Akkor szereltethetnél motort a csónakodra, amivel mélyebb vizekre merészkedhetnél, ahol aztán több halat foghatnál. Ebből annyi pénzed lenne, hogy nejlon hálót vehetnél. Akkor még több halat fognál, és még több pénzed lenne. Hamarosan annyi pénzed lenne, hogy akár két csónakod is lehetne, vagy akár egész flottányi. S akkor te is gazdag ember lennél, mint én.
- S akkor mit csinálnék? - kérdezte a halász.
- Akkor aztán pihenhetnél, és élvezhetnéd az életet.
- Nos, mit gondolsz, most éppen mit csinálok? - kérdezte az elégedett halász.


 
 
0 komment , kategória:  Tanulságos mesék, történetek..  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2017.11 2017. December 2018.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 17 db bejegyzés
e év: 676 db bejegyzés
Összes: 34932 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2930
  • e Hét: 10135
  • e Hónap: 41687
  • e Év: 1296605
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.