Regisztráció  Belépés
lambert.blog.xfree.hu
Bár úgy tűnik ma, mintha csak a hamisak, a gazok és gonoszok számára gyümölcsözne az élet; ne irigyeld őket! Összeomlik alattuk a csalásra épült világ. A jövend... Ballán Mária
2006.07.04
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 38 
Az óbabiloni Vízözön-történet
  2018-02-13 21:32:33, kedd
 
 


1. A vízözönelőtti tíz őskirály és a vízözönt átélt öt város (Eridu, Bad.tibira Larak, Sippar, Suruppak)[1] megnevezése (agyag, 8,1x6,5x2,7 cm - schoyencollection.com)


A XIX. században a korabeli angol, francia gyarmattartó hatalmak Közel-Keleten ügyködő diplomatái, konzuljai nagy előszeretettel vezettek ásatásokat. Hazájuk múzeumaiba millószámra hordták össze a Tigris és az Eufrátesz közén az ókori romvárosokat rejtő tellekben[2] talált leleteket, vonalas- és ékírásos agyagtáblákat, -töredékeket. A század közepére az achaimenida királyok az Óperzsa Birodalom három hivatalos perzsa, elamita-szkíta és asszír nyelven írt kőre, agyagtáblákra íratott szövegei adták a kulcsot a sumir, az óbabiloni és az ó-asszír stb. nyelv megfejtéséhez, megértéséhez.[3] A felfedezés mámorában válogatás és csúsztatás nélkül fejtették meg az előkerült táblákat. A XIX. század 80-as éveitől kezdték megfejtett szövegeket ,,sémita szemszögből rekonstruálni."
Az 1753-ban alapított londoni British Múzeumban Georg Smith[4], a táblák rendezésével megbízott rézmetsző vette észre, hogy az egyazon lelőhelyről származó táblatöredékeken meglepően sokszor fordul elő a víz ékjele. Az alaposabb vizsgálat kiderítette, a táblák a vízözön történetének kb. Kr.e. 2000-1800/1595[5] közt íródott óbabiloni változatát tartalmazzák. A táblahalmazból előkerült egy Kr. e. VII. századi új-asszír és egy Kr.e. 1702-1682 közti óbabiloni nyelvű töredék. 1910 táján Nippur, a sumir szent város feltárásakor további öt töredékes özönvíz-történetet is találtak.[6]




2.Nippur ékiratos térképe (agyag, Kr.e. 1400, Nippur - looklex.com

A táblák tartalom szerinti összeválogatása, az ókori könyvtárosoknak köszönhetően, nem volt nehéz. A könyveket agyag falirekeszekben vagy bambuszpolcokon tárolták. Egy-egy város bevétele nemcsak a lakosság, hanem az épületek, beleértve a templomi és a királyi könyvtárak pusztulását is eredményezte. A hódítók szinte mindig felgyújtották a bambusz-építményeket. A napon szárított agyagtáblák nemcsak kiégtek, hanem a tűzben összeomló polcokról egymásra estek. Szerencsére a feltáráskor az egy helyen, egy kupacban talált táblákat, anélkül, hogy a sorrendet megbolygatták volna, ládákba tették, s úgy szállították feltárást végeztető országok múzeumaiba.
Meg kell jegyezni, hogy a sumir kor után a Mezopotámiába belopakodott, betelepült sémita amoriták, vagyis a babiloniak uralma, s szinte párhuzamosan az asszír uralom, illetve a teljes asszír hatalomátvétel következett. A Kr. e. 1. évezredre a sumiroknak írmagjuk sem maradt Mezopotámiában.
A sémita akkádok és Kr. e. 2000-ig az óbabiloniak sumir vonalas jelekkel írtak. Szinte minden változtatás nélkül a sumirok felfedezte vonalas írást használták, de a saját anyanyelvükön olvasták. Az Még a sumir korban kezdődött, de az óbabiloni korban teljesedett ki a puha agyagba bambuszvesszővel nyomott ékszerű jelekkel való írás, az ékírás.
A nem azonos korban íródott és különféle lelőhelyeken talált Vízözön történetek rettenetes szerencsétlenségről, hirtelen felhőszakadásról, pusztító szökőárról, világrengető földrengésekről, a fuldoklók kétségbeesett jajkiáltásairól, embereknek, állatoknak a mélybehúzó árral való küzdelmeiről számolnak be. E borzalmak annyira beleívódtak az emberiség emlékezetébe, hogy mind szóban, mind írásban szinte változtatás nélkül hagyományozódtak az utókorra.[7] Legfeljebb a Vízözönt túlélő bárkaépítő király, ősapa neve változott, mégpedig azért, mert az egyes népek a saját anyanyelvükön, sumirul ZI.U.SUDRÁ-nak, az akkádul UTU.NAPISTIM-nek nevezték. A babiloni-asszír szövegekben Atram-Hasis, Berossos, a Kr. e. III. századi pap írásában Xisuthros[8], a zsidók szent irataiban és a judeo-keresztény Bibliában pedig Noé.




3.Sumir hajó (lazurkő pecséthenger nyomata, 4,3x3,5 cm, Uruk-kor, Pergamon Múzeum, Berlin)[9]


A londoni British Museumban talált óbabiloni vízözön-történet a javarészben elveszett, illetve rendkívül töredékesen megmaradt un. Atram-Hasis eposzhoz tartozott. Ennek ellenére sikerült az egész szöveget nagyvonalakban visszaállítatni. Mivel a történetek a lejegyzések ideje és helye közti egy-két évezrednyi, illetve többszáz kilométernyi különbség ellenére olyannyira változatlanul tartották magukat, a hiányzó részeket másik meglevővel lehetett pótolni. A kiegészítést nagyban elősegítette a régi táblaházak írnokainak és könyvtárosainak gyakorlata.
Az asszír-babiloni, de a káld-sumir írnokok a megírt ékiratos, azonos történetet tartalmazó táblákhoz őrlapot (custost) erősítettek. Az ókori könyvőrök (könyv- és levéltárosok) a tartalmilag összetartozó agyagtáblákra kisméretű ékiratos agyaglapocskákat, un. őrlapokat kötöztek. Minden táblához egy őrlap tartozott. E lapocskákra ráírták az illető táblák ,,könyvészeti" adatait. Ezek nemcsak a mai katalóguscédulának feleltek meg, hanem az agyagtábla-könyv címoldalának is. E lapocskák nélkül az agyagtáblák besorolhatatlanok lettek volna. A tartalmilag összetartozó táblákra (könyvekre) a táblák sorszámából lehetett következtetni.[10]




4.Az ,,Atram-Hasis" tábla - Az Atram-Hasis eposz négy ásatási helyről 13 táblatöredéken került elő. E táblatöredék a legrégebbi. (agyag, 13x12,3x4,2 cm, Larsa, Kr.e. 1900-1700 - com)


Az Atram-hasis eposz[11] őrlapjára az alábbi adatokat írták: A tábla sorszáma, a sorok száma, az iromány címe, illetve néhány első szava, az írnok neve, és a szöveg készítésének ideje.
Az agyagtábla-könyveknek nem volt a mai értelemben vett címük. Azonosításul (címként) az első 2-3 szót írták a custosra: Midőn az istenek embert...
Az eposz 1. táblája teljes egészében elveszett. A címből ítélve az ember teremtésének történetét tartalmazhatta. A megmaradt 2. és a 3. őrlap adataiból következően 416 soros lehetett.
A 2. tábla 439 sorából 50 sor maradt meg. A 390 soros 3. tábla nagyon töredékes volt, a vége teljesen hiányzott. A custos szerint ez volt az 1245 soros Atram-hasis eposz utolsó része.
Sokatmondó a custosra feljegyzett írnok neve és a hozzá fűzött megjegyzés: Ellit Aya tanuló kézírása. Tehát ez a babiloni Ellit Aya valójában nem is volt írnok, hanem csak írnok-tanuló, akinek feladatául rótták ki, másolja le az eposzt. Mégpedig ,,shabatu (október-november) havának 28. napján, az évben amikor Ammi-Saduqa, a király az Eufrátesz torkolatánál megépíté az erődjét ..."




5.Sumir bödönhajó (pecséthenger nyomat, British Museum- mesopotamian.boats)

Az eposz címként használt első három szavából kiderül, hogy a történet az ember teremtésével indul. (A tábla hiányzó részeire más földrajzi helyen és időben előkerült táblák szövegéből következtettek): Miután a Föld megalkottatott, az istenek kérték Mamit, az Anyaistennőt, kit hívtak még NIN.HUR.SAG-nak, a hegyek asszonyának vagy NIN.TU-nak, az életadó asszonynak, alkossa meg Lullut, az első embert, hogy a világ jármát, az istenek dolgát a nyakába vegye.
KINGU-t, a káld-sumirok ősi istenét áldozták. A sémita babiloniak így érzékeltették, az őslakos káld-sumirok szolga voltát[12], jelezvén, az istenük, és rajta keresztül az egész nép is csak arra jó, hogy hűzza az igát, s a ,,vállára vegye a teherhordó rudat".
Kingu agyaggal összegyúrt véréből, húsából teremtetett az első ember. (Az ékiratok megkülönböztetnek teremtett embert és anyaszülte embert. Tehát hitték, hogy az első ember valóban teremtetett, az utána következők meg úgy jöttek a világra, ahogy ma is.)
Föld népe sokasodott, zsivajgott. EN.LIL, a legfőbb isten igencsak megbotránkozott. Összehívta az igigiket és az anunnakikat, vagyis az égi és a földi segítő isteneket, s közölte, büntetéssel sújtja az embereket, éhínséget, szárazságot és más bajokat küld rájuk.[13] Az emberek kivédték, túlélték e csapásokat, ám csak nem tértek jobb belátásra. dEN.LIL határozott: vízáradattal törli el az embereket a Föld színéről.[14]
dEN.KI, a bölcs és emberszerető isten átlátta, dEN.LIL parancsának visszásságát: dEN.LIL parancsa kétélű fegyver. Emberek nélkül, mivé lennének az istenek, kik áldoznának nékik, s kik vennék le a vállukról a teherhordó rudat. dEN.KI sima szavakkal megkörnyékezte dENLIL-t. Sikerült kieszközölnie, hogy levezényelhesse vízözönt; ám dEN.LIL tudta nélkül egy embert megmentett.




6. A Napisten papja előtt (asszír agyagtábla. a felső részen régebbi pecsét nyomata, kb. Kr.e. 4000, Istanbul Archaeology Museum, Törökország)


Elment Atram.Hasishoz, Suruppak istenfélő királyához. dEnki, mivel az isten titkát halandónak el nem árulhatta, a királyi palota nádfalának (s a mögötte nyugvó királynak) suttogta el: Rombolja le házát, építsen hajót, mondjon le a földi javakról, lelkét táplálja, vagyis tartsa életben! A hajó dEN.KI utasítása szerint épült meg. Atram.Hasis a családjával, mesteremberekkel, javaival, valamint a mezők barmaival a fedélzetre szállt. Jött az ár, s dEN.KI gondviselésének köszönhetően a hajóra menekültek kivételével elpusztult az egész emberiség.
A ,,mezők barmaival" kitétel jelzi, hogy nem e babiloni változat az eredeti, mert az eposz írnoka nem gondolta át, hogy a ,,mezők barmai" túlságosan kevés egyed a föld élőlényeihez képest. S nem tudta, hogyan lehet az állatokat saját magjukról szaporítani, mint a káld-sumir változatban.
A vízözön minden korai mezopotámiai változata igen sérült, hiányos, csonka szöveg. A legteljesebb beszámoló a Bibliában és a Gilgames-eposzban maradt meg.


[1] Marton Veronika: Világkatasztrófák, Matrona, Győr, 2011. 9. p.

[2] ókori romokat rejtő dombok

[3] Marton Veronika: Az ékírás története, Matrona, Győr, 2005.,10... p

[4] George Smith's Chaldäische Genesis, Hinrichsche Buchhandlung, Leipzig, 1876

[5] közepes kronológia

[6] Hilprecht, Hermann V.: Der neue Fund zur Sintflutgeschichte, Leipzig,1910. 6-12. pp.

[7] Noorbergen René: Secrets of the lost Races, Josias, 1988., 15. p.

[8] Bérosszosz in: Schnabel, Paul: Prolegomena und Kommentar zu den Babiloniacades Berossos, Teubner, Leipzig, 1913. 264-267. pp.

[9] Schmökel, Hartmut: Úr, Assur, Babylon, Europäischer Buchklub, Stuttgart, 1955. Tafel 7.

[10] Marton Veronika: Az ékírás története i. m. 30-31. pp.

[11] Sollberger, Edmond: The Babylonian Legend of the Flood, (A vízözön babiloni legendája - magyarra fordította: Monostori Zsolt), British Museum, London, 1971. 22-24. pp.

[12] Deimel, Anton: Sacra scriptura antiquitatibus orientalibus illustrata, Bibelinstitut, Roma, 42. p.

[13] Allgemeine Weltgeschichte, I., Traβler, Troppau, 1784., 86. p.

[14] Sollberger i. m. 22-24. pp.@


A Vízözön utáni földmérés bizonyítékai - A 2017. július 17-i blog-bejegyzés folytatása

A Vízözön átalakította a föld korábbi arculatát. A víz elsöpörte az emberiség minden korábbi tudását. A megmenekült bárkalakók megdöbbenhettek a változáson, s eleinte talán azt sem tudták hova kerültek. Csekélyebb, személyreszabott tudásunkkal teremtették meg a túlélés lehetőségét. Ennek némi nyoma ősrégi térképek formájában ma is fellelhető.




A Nagy Ararát hósipkás csúcsa (s8int.com)

A Teremtés könyvében[1] Noé bárkája 4000 m magasságban az Arax-folyó menti Ararát hegyen feneklett meg. Az Ararát valójában két hegy. Az 5165 m magas Eğri dağ(i) tetejét jégsapka borítja. A név jelentése: a ,,bárka hegye". A török ,,dag" szó hegyet jelent. E szó a magyar ,,daganat/duzzanat szóban köszön vissza, ami közös sumir eredetre vall. A kisebbik csúcs, a Küçük Ağrı Dağ(ı) 3925 m magas, az elnevezés szószerinti jelentése: Kis-Ararát. A török ,,küçük" kifejezésben a magyar ,,kicsi" szó köszön vissza. Emlékeztetve arra, hogy Altáj hg. vidékén a szkíta magyarság ősei és törökök elődei, olyannyira, hogy a korabeli perzsa, arab történetírók elődeinket is a türköknek tartották.
A latin betűs átírású sumir DAG kifejezés elsődleges jelentése: ,,háló"; a másodlagos: ,,kiterjedés". Tehát sem hegyet, sem daganatot nem jelent. Első olvasatra el is lehetne a vetni a sumir-török-magyar szavak közti összefüggést. Ám jól belegondolva a háló, akár vad-, akár halfogó (a vízben) hólyagszerűen kidagad.




A ,,háló" sumir vonalas jele is érzékelteti a ,,kiterjedés" jelentést


E tartalmi kapcsolat köti össze a török ,,hegy", a magyar ,,daganat" és a sumir ,,kiterjedés" szót. A nyelv csodája, hogy hosszú évezredek ellenére mind a magyarban, mind a törökben megtartotta ,,dag" hangalakot, s ezzel, több más kifejezéssel együtt betekintést nyújt anyanyelvünk tartalmi gazdagodásának folyamatába.
Az Ararát perzsa neve Kūh-e Nūḥ, a jelentése ,,Noé hegye". Némely régész nem ért egyet azzal, hogy Noé bárkája az Ararát oldalán kötött ki, mondván a babiloni feljegyzések az iraki Kurdisztánban levő Nisir- hegyet említik. A Korán, a mohamedánok szent könyve (11.46) meg a Dzsudi/Jūdī-hegyet[2] (valójában azonos az Araráttal) tartja a bárka megfeneklési helyének.[3]
Valami igazság lehet abban, hogy az Ararát volt a bárka kikötési helye, mert Nahicsevánt, az Araráttól délre eső várost Josephus Flavius, ókori zsidó történetíró Apobaterionnak, ,,Noé partraszállási helyé"-nek nevezi.[4]
Noé az hegy oldalán az Arguri településnél oltárt épített, ahol a megmenekülésükért hálaadó áldozatot mutatott be. Itt ültette az első szőlőt.[5] A középkorban az Ararát lankáján levő mintegy ezer örmény falu a török hódításnak, öldöklésnek esett áldozatul. Az utolsónak megmaradt települést, az Arguri örmény városkát földrengés pusztította el. Azóta a szent hegy oldalán nincs település, esetleg a kurd pásztorok tévednek arra.
Az Araráthoz közeli örmény főváros, Jereván nevének jelentése is a bárka kikötésére utal: ,,az első megjelenés helye".
E hagyományok miatt tartják az örmények az Ararát-hegyet és a környékét, vagyis Ararát tartományt a világ bölcsőjének, az özönvízutáni műveltség kiindulópontjának. A katasztrófát túlélő bárkalakók az utódaik innen, Örményország felől származtak szét a világba.
Az ókori hurrita nyelvű Urartu-királyságról nevezték el a hegyet Ararátnak. Az Urartu-ban beszélt nyelv, a hurrita a magyarhoz hasonlóan toldalékoló. A mai források finoman kaukázusi nyelvnek tüntetik fel, jobbára elhallgatják toldalékoló/ragozó voltát. Némelyik urartui királynak még a neve is magyarosnak tűnik




2.Urartu I. Ruzsa király korában (Kr.e. 715-713)


A Biblia alapján szinte kizárólagosnak tartatik, hogy Noé bárkalakói voltak az egyedüli túlélők. Kizárt, hogy rajtuk kívül ne lettek volna menekültek, és ne jutottak volna el Afrikába és Európába, sőt Amerikába. Csak éppen a zsidó írástudók vallásos könyvei őrizték meg a Világ teremtése, a Vízözön stb. legaprólékosabb leírását. A II. babiloni fogság idején a káldeus királyok jóvoltából idején jutottak hozzá az ékiratos feljegyzésekhez. A talált történeteket a zsidó hiedelemvilághoz és a vallásfelfogáshoz idomítva építették be a szent könyveikbe és a judeo-keresztény Bibliába.
A Biblia áttekinthetően és ellenőrizhetően írja le a mai népek származását, faji és nyelvi hovatartozását. Felsorolja Noé leszármazottjait. Közli a nevüket, és utal arra melyik, hova, a világ mely részére költözött.
A Teremtés könyvének 10. fejezetéből kitűnik, hogy eléggé gyorsan benépesítették a földet.
A Noé utódai által belakott területek leírása olyan részletes és életszerű, mintha tudósítás lenne. Kellett lennie valaminek vagy valakinek, aki az elszakadt népcsoportok között a híreket adta-vette, a széttelepülők között a kapcsolatot fenntartotta. A távoli területek közti kapcsolattartás feltételezi, hogy e hírközlők nemcsak a benépesített területek földrajzát ismerték, hanem az odavándorolt népet is. Pontosan tudták és rögzítették, mely népcsoport hova ment. A Biblia vallási könyv lévén nem írja, de a Föld felméréséhez meglehettek mind a ,,szakemberek", mind a kapcsolattartó (hírközlő?) ,,eszközök".
Noé fiai és utódai nem találomra, hanem a Biblia említette földrajzi és személynevekből ítélve jól átgondolt terv szerint széledtek szét a földön. Ehhez ismerniük kellett minden földet-vizet, tudni kellett hol, melyik terület lakható, melyiket kell elkerülni. Ennek egyetlen módja a földmérés, a föld feltérképezése volt. (A Biblia Péleg esetében el is szólja magát, hiszen földmérőnek tünteti fel.[6])
Az egész bolygóra kiterjedő földmérésnek kevés, de komoly bizonyítékai ma is fellelhetőek. Megmaradt több, az özönvíz előtti és utáni földrajzi állapotot mutató térkép, illetve -töredék. Ezeket igen pontos, ősrégi földabroszokról az ó-, de inkább a középkorban másolták, rajzolták. E térképeken a földrajzi szélesség és hosszúság, továbbá a föld domborzatának ábrázolása messze meghaladta a korabeli, vagyis a középkori térképészek képességeit, ismereteit.




3. Piri Reis 1513-ban rajzolt világtéképének töredéke (Library of Topkapi Palace Museum, Bilkent University, - erisi.com)


A világ egyik legérdekesebb és legszebb térképe, un. Piri Reis térkép. 1929-ben isztambuli (Konstantinápoly) Ókori Múzeumból, a régi Topkapi szerájból került elő. 1513-ban Piri oszmán admirális legalább 20 régi térképről szerkesztette és rajzolta meg. Az egyik alaptérkép macedoniai Nagy Sándor idejéből való. Néhányhoz a Ptolemaiosz-térképek adatait használta fel. Több térképet kapott az Újvilágot, vagyis Amerikát megjárt, 1501-ben török rabságba került spanyol tengerésztől. A tengerész a szabadulása fejében Piri kapitánynak adta Kolumbusz Kristóf Amerika felfedezéséhez használt térképeit. (Kolumbusz a térképeket és a hozzájuk tartozott feljegyzéseket a portugáliai Alcantara kolostor-könyvtárában találta. Úgy vélte körbehajózva a földet eljut Indiába, helyette Amerikát fedezte fel. Vasco da Gama is itt kutatott, mielőtt világkörüli útjára indult volna.)
E töredék valójában egy nagy világtérkép harmadrésze, a többi elveszett. A térkép Dél-Amerika keleti, Afrika nyugati és az Antarktisz északi partvidékét ábrázolja.[7] A 300 évvel később felfedezett déli kontinens rajza teljesen pontos. Meglepő, hogy az Antarktisz partvonulatát jégmentesen ábrázolja. Minden eddigi vizsgálat szerint az Antarktisz Kr. e. 4000 körül volt jégmentes.[8]
A térkép Maud királynő földjét (Antarktiszt) jégsapka nélkül ábrázolta. E földrész létezéséről csak 1819 óta tud a világ, akkor fedezték fel, ennek az 1513-ban készült térképen rajta voltak még a jégmező alatti szárazulat pontos határvonalai.
A Piri-Reis-féle térkép az Antarktiszon igen részletesen ábrázol egy 1952-ben felfedezett, s még ma is alig ismert hegyláncot. Eszerint Piri-nek olyan forrás-térképpel kellett rendelkeznie, amelyeket olyan emberek készítettek, aki még azelőtt jártak a délsarki földrészen, mielőtt a jég elborította volna. A térkép valós adatokon alapult. Nem tűnt hamisításnak, hiszen sem 1513-ban, a készítéskor, sem 1929-ben a megtaláláskor nem rendelkeztek olyan földrajzi tudással (a jég alatti hangvisszaverődésen alapuló mérési módszer), amelyet e térkép tükrözött.
A térképen Dél-Amerika és Afrika a helyes földrajzi hosszúságon van feltüntetve, annak ellenére, hogy a. XVI. században, a térkép készítésekor még becslés alapján jelölték a földrajzi hosszúságot; csak kb. 200 évvel később tudták csak a helyes hosszúságot pontosan megállapítani.
A Piri Reis-féle térkép középpontja az alexandriai-délkör (a mai keleti hosszúság 30. foka) és a Ráktérítő kereszteződése. Az ókori görög térképek mindegyike az alexandriai délkörön alapul. Ez alátámasztja a török kapitány azon állítását, hogy a forrástérképek némelyike Nagy Sándor korából való.




4. A mai Dél-Amerika és a Piri Reis térkép összehasonlítása (crystalinks.co)


A régi görög térképeken a föld felületének gömbsíkon való ábrázolása Eratoszthenész Kr. e. III. századi görög polihisztor 4,5 %-os, (téves) túlbecslésén alapul. Ez eltérés mindenik középkori térképen megvan, a Piri Reis-en pedig nincs. Tehát olyan térképről másolták, amelyeket nem Eratoszthenész méretezése alapján készítettek, hiszen a térképen egyáltalán nem voltak téves adatok! A forrástérkép a történelemelőtti kor olyan fejlett társadalmának terméke lehetett, amely messze felülmúlta az arab világ, a középkor, a reneszánsz kori hajósok térképészeti ismereteit. Közép- és Dél-Amerika partjai mentén a pontos földrajzi szélesség és hosszúság meghatározásával a Marajo szigeteket, sőt az Amazonas torkolatát is feltünteti, amelyet 1513-ban még fel sem fedeztek.
A kemalbőrre rajzolt térképen az oszmán-török nyelven arab írásjelek szerepelnek. Az egyik bejegyzés szerint a térkép 919-ben (iszlám időszámítás) készült, ami megfelel a keresztények 1513-as évének.[9]
Piri Reis 1528-ban rajzolta második világtérkép csak egy kis töredék. Grönland, Észak-Amerika partvidéke, Labrador és Új-Fundland, továbbá Florida, Kuba, Jamaika északi partja látszik rajta.[10]




5. Piri Reis második világtérkép-töredéke


Haci Ahmed Muhiddin Piri Reis, vagyis Piri kapitány (1465/1470-1553) Szolimán török szultán tengerész-admirálisa navigátor, földrajztudós, térképrajzoló és -gyűjtő volt. 1553-ban a szultán feltételezett árulása miatt lefejeztette.
Piri Reis volt a szerzője az először 1521-ben megjelent 434 oldalas 290 térképet tartalmazó Tengerek könyvének, a Kitāb-ı Baḥrīyé-nek. A térképgyűjteményt Piri Reis halála után még használták.




6. Kitāb-ı Baḥrīye, A tengerek könyve - Marseille kikötője (Piri Reis térképgyűjteménye - deacademic.com)


Piri térképén igen pontos a földrajzi szélesség és a hosszúság, pedig az ő korában még nem léteztek a földrajzi hosszúságot mérő, csillagászati megfigyelésen alapuló műszerek. Kolumbusz Kristóf sem mérte a födrajzi hosszúságot; a földrajzi szélesség mérését is háromszor kísérelte meg, az is pontatlan volt. Kubát pl. a Ráktérítő fölé helyezte, holott alatta van.[11]
A Piri Reis térképen kívül más az ősi idők tudásán alapuló térképek is felbukkantak. E leletek azt sugallják, hogy a régi kultúrák földmérői bejárták és jól ismerték az egész földet.
Az 1531-es Orontius Finnaeus térképén az Antarktiszon másfél km vastagságú jégpáncél borította folyókat mutat. Látszik, hogy a forrástérkép készítése idején a központi rész már jegesedett.[12]




7. Antarktisz (részlet Orontius világtérképéről - alienpolicy.com)


Az 1559-es Hadji Ahmed térképen még megvan a jégkorszaki Szibériát és Alaszkát összekötő földnyelv.
A Zénó-testvérek 1339-es térképén Grönland jégmentes, az 1380-ason változaton már nem.
Egy régebbi török térképről másolt 1737-es Bauche-térkép jégmentesen ábrázolja az Antarktiszt. Az 1513-as Piri Reis és az 1569-es Mercator térképen már csak a partvidék jégmentes.




8. Mercator, Rumold világtérképe, 1587 (upload.wikimedia.org)


Ptolemaiosz északi féltekét ábrázoló térképéről kitűnik, hogy a jégmező Grönlandon már előrehaladt, a dél-svédországi és az észak-németországi jégfolyók meg visszahúzódóban vannak.
A történelemelőtti földméréseket röviddel az özönvíz után kellett elvégezni, amikor a szárazföldek jelenlegi formája kezdett kialakulni, még mielőtt a sarkokon a jég felhalmozódott volna.
Ezek akkor készülhettek, amikor a sarkkörök jegesedése épphogy elkezdődött és emberi életre még alkalmas lehetett.
A középkori térképek mindegyikét az ókori, mezopotámiai, egyiptomi, görög és római műveltséget megelőző ősrégi művelt társadalmakból forrástérképeiről másolták, szerkesztették. E társadalom képviselői a maihoz hasonló vagy nagyobb térképészeti tudással rendelkeztek, ismerték a föld pontos méretét, a méréseikhez a gömbháromszögtani ismereteket, mai szemmel is korszerű térképészeti ábrázolásmódokat használtak. E régi társadalomnak rendelkeznie kellett olyan szervezettel, kormányzattal, mely a nagyszabású térképészeti munkát összefogta. Feltehetően e központi szervezetet, irányítást próbálta Nimród visszaállítani.
Ezek a térképek javarésze a vízözönelőtti földmérők munkájának eredménye. E térképeket minden bizonnyal kézről kézre adták, másolták, miként Piri Reis tette.
[1] Mózes I. könyve. 8.4.

[2] Korán: 11.46. - iranicaonline.org - Endyclopaedia Iranica

[3] iranicaonline.org - Endyclopaedia Iranica

[4] Josephus, Flavius: Jüdische Altertümer, Marix Verlag, Wiesbaden, 2004, I/3. 5, 22. p.

[5] Hellrung, Carl Ludwig: Conversationslexicon für Weintrinker und Weinhändler, Bd. I. Verl. F. Richter, Magdeburg, 1838, 50.p.

[6] Mózes I. könyve, 10. 5., 21, 25,

[7] Mesenburg, Peter, Kartometrische Untersuchung und Rekonstrukton der Weltkarte des Piri Re'is 1513), Cartographica Helvetia, 2001., No. 24. 5. p.

[8] Habgood, Charles H.: Die Weltkarten der alten Seefahrer, Zweitauseneins Verl. Frankfurt a/Main, 2002. 17. p.

[9]Sezgin, Fuat: Geschichte des arabischen Schrifttums, Bd. XIII. Institut für Geschichte der Arabisch-Islamischen Wissenschaften, Frankfurt a/Main, 2007. 129. p.

[10] Brotton, Jerry: Trading Territories Mapping der frühen modernen Welt, Picturing History, Reaction Books, London, 1997, 108. p.

[11] Kahle, Paul: Die verschollene Kolumbuskarte von 1498 in einer türkische Weltkarte 1513, Walter de Gruyter, Berlin-Leipzig, 1933.

[12] xoom.virgilio.it


Forrás: Link


Marton Veronika sumerológus blogja: Link
 
 
0 komment , kategória:  Marton Veronika  
Az emberiség teremtés utáni tanítói
  2018-01-03 21:06:03, szerda
 
  A Naprendszer keletkezésének sumir történetét, az Enuma elis-t ékiratos asszír szöveg őrizte meg.[1] Szó esik benne az ember teremtéséről is. Ez eposz nem titkolja az ember létrehozásának rendkívül gyakorlatias, szinte hétköznapi célját. Az alacsonyabbrendű, földi segítő istenek, az anunnakik megelégelték a főistenek, az igigik, vagyis az égi istenek által megkövetelt és kirótt nehéz munkát, annak ellenére, hogy nélküle veszélybe került volna az istenek földi élete, ,,hazabolygójukkal" való kapcsolattartás, mindennemű közlekedés.[2] Ezért a főisten, a babiloni-asszír mitológiában Marduk meg akarta teremteni az embert, hogy ,,az istenek dolgát végezze és szentélyeket építsen", vagyis imádkozzon és dolgozzon.[3]




1. Beporzást végző pap Oannes öltözékében. Halfejet formázó fejfedője a mai pápai tiarát formázza (Khorsabad,Nimrud palota, British Museum, George Smith's chaldäische Genesis, Hinrischs'sche buchhandlung, Leipzig, 1878, 98. p. )

Az ima nem okvetlenül a különféle bálványok, szentképek előtti vagy a templomokban a papok vezérletével való imádkozást jelenti, hanem inkább az emberi elme mívelését, az istenek tápláléka, a tudás megszerzését. A halandó embernek addig kell újjászületnie, míg el nem éri a legmagasabb szintű tudást, hogy a lelke eljuthasson a fény birodalmába.

A mindenkori papság eszerint élt (és él). Saját magának sajátította ki a tudást, a tömegeknek pedig meghagyta a szószerinti ,,imádkozást és a munkát", holott a Teremtő nem tőn kivételt, mind a munkából, mind a tudásból mindenkinek egyaránt részesülnie kell.

A munka szükségességének mindenekfeletti elfogadtatása az ékiratos teremtés-mítoszból is kitűnik. A sumir NIN.HUR.SAG istennő, az asszírok bölcs Mamija az embert a babiloni-asszír istenek ellen legtöbbet vétő Kingu isten vérét agyaggal gyúrta össze, és így alkotta meg az embert.[4] A világ népeinek mítoszai, beleértve a Bibliát is megegyeznek abban, hogy az első ember földből teremtetett, őt követték az anyaszülte emberek.
A sumirok régi nemzeti istenének neve asszírul KIN.GU. A ,,munkára teremtetett" jelentése a sémita asszír hódítóknak a névadásban is nyilvánvaló szándékát tükrözi, hogy az istenükön keresztül a sumir lakosságot munkára, alantas szolgálatra szorítsa.[5]

Ám ez emberek hiába voltak kiszemelve a munkára, még nem voltak alkalmasak sem a munkára, sem az emberibb életre, nem tudtak semmit, úgy éltek, ahogy megteremtettek.
Bérosszosz, Marduk isten babiloni templomának papja hazája történetének leírásába szőtte bele, miként és kitől tanultak az első emberek ember-módra élni, alkotni, dolgozni[6]:




2. Oannész a tengerben (Dur Sarrukin-i palota, Khorsabad, Archiv für Orientforschung, 19. 1959-60, 64. p.)

A teremtés után nagyszámú, minden rend nélkül, állatmódra élő emberek lakták a Folyamközt. Ekkor Babilónia partjánál a tengerből Óannész nevű ,,szörnyállat" emelkedett ki. A teste, mint a halé, de a halfej alól egy másik fej, a farkánál meg emberi láb kandikált ki, s e ,,halnak" emberi hangja volt. A Kr. e. III. században, Bérosszosz korában a babiloni Ésagila templomban a papok még mutogatták hitelesnek tartott, kőbe vésett képét.
A Teremtés után ez az Óannész mutatta be a Folyamköz népének első királyát Aloruszt, a babiloni káldeus pásztort.




3. Enki/Ea isten megbízza Óannészt, menjen az emberek közé. Balról a negyedik alak a halbőrt tartja (Pecséthenger-nyomat. 3,09x2,7, akkád kor, Kr. e. 2360-2180, British Museum, Gray, John: Near Eastern Mythology, Hamlyn, London, 1969, 17. p.)

Óannész Enki isten parancsára küldetett az emberek közé, hogy tanítsa, okítsa, vagyis civilizálja őket. [7] Az istentől kapott halbőrt és halsipkát magára öltve emelkedett ki reggelente a tengerből. Napközben eledelt nem vett magához. Napnyugtakor ismét a tenger hullámaiba merült. Megtanította az embereket a beszédre és a tudományokra. Megmutatta miként takarítsák be a magvakat és a gyümölcsöket. Megtanította őket a határok szabályozására, törvények alkotására, városalapításra, templomok építésére, különféle mesterségekre és az írásra. Vagyis mindarra, ami az élhető emberi élethez szükségeltetik.[8] Megmutatta nekik, miként kell a datolyapálmát beporozni, hogy termést hozzon. Kis bödönbe tette a virágport és tobozszerű alkalmatossággal szórta a pálmára a virágport.
Alorosz halála után a fia, Alapárusz lett a király.[9] E két babiloni király után a szippari káldeus A(l)melon majd Ammenon következett a trónon. Ekkor újra eljött az emberek közé egy Idotion nevű halember. Ott folytatta az emberek tanítását, ahol Óannész abbahagyta.

Az ókorban a csillagvizsgálójáról nevezetes Szippart az iratok városának[10] nevezték. Több vízözönelőtti őskirály származott Szippárból. A Vízözön közeledtével Enki isten parancsára Oannésztől kapott, az emberiségnek örökülhagyott szent iratokat Xisuthrus (a Bibliában Noé) e városban ásta el, hogy megmentse az pusztító áradattól. A város, az iratokkal együtt valóban túlélte, átélte a vízözönt.

A Vízözön előtti ötödik király Amegálárusz, a hatodik pedig Daónusz volt. Az uralkodása alatt ismét négy halember, Enedokusz, Eneugámusz, Eneubolusz és Anementusz jelent meg a parton E halbőrbe bújt emberfélék aprólékosan magyarázták, értelmezték, sulykolták az embereknek Oannész tanítását.

Daónusz királyt szintén a Szipparából való káldeus Edorankhusz követte az uralkodásban. A királysága alatt jelent meg a hetedik halember, Odákon. Ő lehetett az, aki szinte ellenőrizte, sikerült-e úgy elsajátíttatni az emberekkel a civilizációs ismereteket, hogy alkalmazni is tudják. Elégedett lehetett, mert utána már senki nem jött ki a tengerből.
Edorankhusz királyt nyolcadadikként Laranka városából való Amempszinusz követte, utána pedig a szintén larankai Otiartusz, a tizedik király, Xisuthrus atyja uralkodott. Ekkor következett be a nagy áradás, a Vízözön, mely elmosott minden élőt és élettelent. Csak Xisuthrus bárkájának lakói menekültek meg.[11]

Xisuthrus a megmenekülésük hálájául a földre borult, s a hajó megfeneklésének helyén, az örmények földjén, a gordiéusok hegyén (vagy az Araráton) oltárt emelt. A hálaadás után a feleségével és a hajó kormányosával együtt eltűnt, az istenek magukkal vitték őket. Hangja messziről, az egekből szólt, intette a többieket, hogy menjenek Szippárba, ássák ki a szent könyveket, s adják át az embereknek. Mert minden bölcsesség, tudás, ami az embereknek szükségeltetik az elásott könyvekben meg van írva. Enki/Ea isten parancsára és Xisuthrus útmutatása alapján pontosan azon helyt találták meg a szent iratokat, ahova elásattak. A megmentett iratokat gyalogosan kellett Babilon városába vinniük, s az emberek rendelkezésére bocsátani. Sok várost és templomot építettek, még Babilon városát is felépítették.

A halemberek tanításának sikerét egyetlenegy, pecséthengereken, domborműveken megjelenő, korról-korra visszatérő ábrázolás igazolja. Manapság sokan hivatkoznak II. Sargon asszír uralkodó Dur-Sarrukinban, a mai Khorsabadban levő palotájának hatalmas szobraira, domborműveire. Enki vagy Ea[12] istennek, Oannésznek, Anunnakinak stb. tartják a szobrokat, holott csak hal-öltözékébe beöltözött papokat, esetenként horgas csőrű madárfejű alakokat ábrázolnak, akik a datolyapálmák vagy egyéb pálmafák mesterséges beporzását végzik.




4. Halembernek öltözött papok beporozzák a datolyapálmákat (asszír pecséthenger-nyomat, Kr. e. 700, )




4. Beporzást végző sasfejű, embertestű alakok
1.2 kép kép Crespi atya Equador-i gyűjteményéből való (atlantisbolivia.org) - 3. kép Asszír dombormű (Ninurta templom, Kalchu, Kr. e. kb. VII. sz., Roaf, Michael: British Museum, Bildatlas der Weltkulturen Mesopotamien, Bechtermünz Verlag, 162. p. )





7. Beporzást végző sasfejű embertestű lények (asszír dombormű, II. Assurnasirpal palotájából, Kalach, - hiveminer.com)




[1] Marton Veronika: A káldeai-teremtés mítosz (Enuma elis), Matrona, Győr, 2009.

[v2] Sitchin, Zecharia: Az istenek városai, Édesvíz Kvk. Bp. 1996, 105-130. pp.

[3] Ora et labora vagy Orando et laborando!

[4] Marton Veronika i. m. 107-109. pp.

[5] Deimel, Anton: Sacra scriptura antiquitatibus orientalibus illustrata, Verlag des Päpstl. Bibelintituts, Roma, 1934, 42. p.

[6]Schnabel, Paul: Berossos und die babylonisch-hellenistische Literatur, Verl. Teubner, Leipzig-Berlin, 1923. 172-175. pp.

[7] Más ókori források szerint Aloros, az első király idején már tanította az embereket.

[8] Schnabel i. m. 173. p.

[9] Bérosszosz hazája iránti tiszteletből és elfogultságból a teremtés utáni első két uralkodót babiloninak mondja, holott Babilon akkor még nem is létezett.

[10] Bunsen, C.C.J.: Egypt's Place in Universal History, Vol. V., Longmans, Green, and Co., London, 1860., 368. p.

[11] L.m.f. 370-372. pp.

[12] Enki és Ea nem két különböző, hanem egyetlen isten volt két néven. A sumirok EN.KI-nek (én, a föld), a sémita babiloni-asszírok E.A-nak (vízház) hívták.


Forrás: Link


Marton Veronika sumerológus blogja: Link
 
 
0 komment , kategória:  Marton Veronika  
Marton Veronika könyvbemutatója: NIMRÓD, A HUN-MAGYAROK ŐSE
  2017-12-12 19:14:31, kedd
 
  Marton Veronika írja:

Előadással egybekötött könyvbemutató Budapesten

Kedves Olvasóim, kedves érdeklődők!
Tisztelettel értesítem Önöket, hogy
2017. dec. 19-én az AVE kiállítóház szervezésében

NIMRÓD, A HUN-MAGYAROK ŐSE
c., előadással egybekötött könyvbemutatót tartok.

Idő: 2017. dec. 19., kedd, 18.00-20.00-ig
Hely: Budapest, TIT Stúdió Egyesület székháza, 1113 Bp. Zsombolyai u. 6.
Érdeklődés: AVE Kiállítóház, VI. Hajós u. 21.
Tel.: 06/20-312-5925

Minden érdeklődőt szeretettel várunk!





Bábel tornyának építése (15. századi miniatúra, Speculum humanae salvationis /MS M.385/, Bruges, Belgium)

Az előadás rövid ismertetése:
A vetített képes előadás a kusita/szkíta Nimródnak, a magyarság hivatalosan elhallgatott ősatyjának Bibliában és a magyar krónikákban leírt származását, életútját, továbbá uralkodásának az Ószövetségből ismert és az ókori írók munkáiban megbúvó eseményeit mutatja be. A Biblia szerkesztői Nimródhoz egyetlen népet sem rendeltek, holott Noé minden leszármazottjához egy-egy ókori nép kötődik. Ennek oka, hogy a ,,Nimród" méltóságnév. A jelentése a ,,Napisten párduckölyke". Jelképe, az isteni újjászületést jelentő párducbőr a nép(ek) mindenkori legnagyobb hősét, félistenként tisztelt első uralkodóját illette meg. Idővel a ,,nimród" méltóságnév és a jelképe, a ,,párducbőrös kacagány" kettévált. A párducbőrrel felövezett néphősök eredeti személynevét a ,,nimród" méltóságnév váltotta fel. A krónikák és a magyarság emlékezete az ősatya neveként megőrizte a Nimród méltóságnevet; a jelképével, a párducbőrös kacagánnyal pedig felövezte hon-visszafoglaló vezérét, Árpádot.
Nimród életeseményei legalább annyira hihetetlenek, mint az ószövetségi történetek. A különbség az, hogy a papság által legalább kétezer éve sulykolt bibliai eseményeket az emberek gondolkodás nélkül elhiszik, míg Nimród valós történetét nem.







Marton Veronika sumerológus blogja: Link
 
 
0 komment , kategória:  Marton Veronika  
Gondolatok az emberiség létrejöttéről
  2017-11-08 23:55:45, szerda
 
  Gondolatok az emberiség létrejöttéről - Részlet a rövidesen megjelenő "Nimród, a hun-magyarok" őse" c. könyvből

Az ember tudatában békén megfér egymással hit és a valóság. Gondolkodás nélkül elhiszi a teremtés ószövetségi mesés történeteit, s azt, hogy az ember az emberszabású majomtól származott.





1. Az emberréválás folyamata (spectrum.de)
Majomember 3,9-2,9 M év; 2. Az előember őse (3,3-2,1 M év); 3. Ügyes ember/homo habilis (2,4-1,4 M év); 4. felegyenesedett ember/homo erectus (1,8 M év-200 ezer év); 5. neandervölgyi ember (200 ezer-28 ezer év) → homo cro-magnoni ember/Homo sapiens fossilis; 6. mai ember/homo sapiens sapiens

Az embernek a majomemberrel kezdődő fejlődési folyamata Kr. e. 28000 éve a neandervölgyi ősember kipusztulásával megszakadt. A helyére minden előzmény nélkül a mai ember elődje, a fejlődőképes cro-magnoni ember került. Vannak vélemények, hogy a neandervölgyiek az anyagi és a szellemi műveltség legmagasabb fokán álló vízözönelőtti társadalom száműzöttjei, kezdetleges életvitelre kényszerített kitaszítottjai voltak.

Vajon mi okozhatta a kétféle embertípus közti váltást, mi történhetett a köztes időszakban?
A legkézenfekvőbb a Bibliát vallatóra fogni: ,,Teremté... Isten az embert az ő képére, Isten képére..."[1] Férfivá és nővé alkotta őket, s amikor a tilalom ellenre ettek a tudás fájának gyümölcséből, nemcsak az édenből űzettek ki, hanem más baj is érte őket: Éva fájdalmas szülésre ítéltetett, Ádámnak fáradtságosan kellett a megélhetésért dolgoznia.[2]
Vajon megbocsáthatatlan bűn volt-e a tiltott fa megdézsmálása, vagyis a lopás? A mai erkölcsi szabályok szerint aligha. Az egyház néhány ima elmondása fejében a legsúlyosabb vétek alól is feloldozást ad.

Isten nem volt ilyen megbocsátó: Kiűzte Ádámot és Évát a Paradicsomból. Jóságának megnyilvánulása, hogy ,,csinála bőr ruhákat és felöltözteté őket."[3]. Eszerint nem elpusztítani, csak az Édenből akarta eltávolítani őket, hisz' a nehéz természeti viszonyok, éghajlati körülmények közt életveszélyes lett volna mezítelennek maradniuk.






A világóceán közepén levő Paradicsomkert, akár az Atlantisz is lehetne. (Hans Lufft, Wittenberg, 1536. British Library, - britishlibrary.typepad.co.uk)

A Biblia a tudás és az örök élet fájának megdézsmálásának beiktatásával meseszerűen oldotta meg kiűzetést. Vajon lehetett-e valami kézenfekvőbb oka kiűzetésnek? A Bibliából közvetlenül nem derül ki.

Feltételezzük, hogy az első emberpárt valami betegség támadhatta meg, s kiűzettek a Paradicsomból, hogy ne fertőzzék meg az édenlakókat.

Minden időben, minden embercsoport, társadalom kitaszítja a fertőző betegeket, a gyógyíthatatlan bélpoklosokat, a leprásokat. Az ó- és középkorban külön kolóniákba lettek elkülönítve, szigetekre lettek száműzve. Nyomorultul tengették az életüket, ettek, amit találtak, amit megteremtettek maguknak, néha némi koncot is odalöktek nekik.






Ádám és Éva a paradicsomon kívül (?) (XV. sz. kézirat, Rennes Library, Fr.o. - publicdomainreview.org)

Mindenesetre kiűzettek a paradicsomból, a jólétből. Ám lehetőségük volt arra, hogy a maguk erejéből megéljenek. Növényeket, gumókat, bogyókat ettek, hiszen Isten csak a Vízözön után engedélyezte az embernek, hogy ,,minden mozgó állat, a mely él, legyen nektek eledelül..."[4]. Fára másztak, hogy megvédjék magukat a vadállatoktól.

Magyarán visszafejlődtek. A mostoha életkörülményeik miatt állatiassá, majomszerűvé váltak.






A kölykével játszó csimpánz - eoswetenschap.imgix.net)

E majmokká lett emberi lények, eredetileg nem voltak majmok, ezért megőrizték a fejlődőképességüket. Ez különböztethette meg őket az igazi majmoktól. Hosszú utat kellett megtenniük, míg visszaváltoztak emberré. Szemben a Vízözön menekültjeivel, a bárkalakókkal, akik nem fejlődtek vissza. Emberek voltak, és azok is maradtak, legfeljebb az életkoruk lett rövidebb.

Minden mítosznak, úgy a Bibliának is van igazságmagja, amit a régészet, a geológia, az antropológia, a néprajz stb. nagyvonalakban alátámaszt.






Akár ilyenek is lehettek a bibliai emberek - Azték vadászok (XVII.századi azték kézirat, Jay I. Kislak Collection, Library of Congress, Wasinghton, USA - loc.gov)

Mózes I. könyvéből kiviláglik, hogy a Vízözön előtti emberiség több fajból tevődött össze. Merő feltételezés bibliai idézetek alapján következtetni a korabeli emberi faj összetevőire, de az ószövetségi szöveg mégis ezt sugallja: A Vízözönt megelőzően a földön az istenek fiai, az emberek leányai, ezek utódai és az óriások éltek. Isten fiainak és az emberek leányainak leszármazottjaiból jött létre a mai emberiség:

,,És láták az Istennek fiai az emberek leányait... és vevének magoknak feleségeket mind-azok közül..."[5]

Az Isten fiai az édenlakók, vagyis az atlantisziak lehettek. Talán voltak közöttük nagytermetűek is, mert a Biblia határozottan írja, ,,Az óriások valának a földön...",
A Bibliában Ádám és Éva a teremtett ember. Női leszármazottjaikat hívhatja az Ószövetség ,,emberek leányai"-nak.

,,Az óriások valának a földön abban az időben, sőt még azután is, amikor az Isten fiai bémenének..." [6]

Az óriások utódai hosszú ideig léteztek, aztán eltűntek a földről, csak a fosszíliáik bukkannak itt-ott elő; pl. afrikai Etiópiában, a kusiták földjén. Khús/Nimród mind a Biblia, mind a népek hagyománya szerint óriás volt, Khám, a felmenője szintén.






Óriásira nőtt mongol férfi (230 cm, Ulan Bator, Mogólia, 1922., National Geographic, 1996. dec. -irkipedia.ru)

,,...Isten fiai bémenének...az emberek leányaihoz, és azok gyermekeket szülének nekik. Ezek ama hatalmasok, kik eleitől fogva híres-neves emberek voltak."[7]

A kitaszított emberek leányai és Isten fiai, az édenlakók nászából életképes emberfajta születhetett. Ők népesítették be a földet.






Ágyjelenet (óbabiloni töredék, extrembilgi.com)

A Biblia nem írja, hogy az istenfiak óriások lettek volna, de az utódaik mégis örökölhették a nagyságukat:

,,Ezek ama hatalmasok, kik eleitől fogva híres emberek voltak." A ,,hatalmas" kifejezés a mai magyar színtelenedő nyelvben egyaránt utalhat hatalommal rendelkezőre és nagy termetre. Valószínűbb ez utóbbi, mert a Vízözön előtt csak Istennek volt mindenekfeletti hatalma.

A bibliai történésekből kiviláglik, hogy e gyermekek valamelyikének utódja lehetett Noé, hiszen valójában ő is a bűnös emberiséghez tartozott.






Óriás koponyája, lábszárcsontjai, alsó-felső állkapcsa. Felül egy átlagos méretű, kőbe ágyazódott emberi koponya. E lelet alátámasztja, hogy Nimród szülőföldjén valóban voltak óriások. (A múzeumi felirat szerint Etiópiában 3,2 milló éve éltek emberfélék. - Etióp Nemzeti Múzeum, Addis Abeba,)[8]

Ősi műveltségekről szóló híradások beszámolnak arról, hogy a valaha kezdetleges emberek éltek a földön, és kapcsolatot tartottak a magasműveltségű emberekkel.

Jó példa erre a Gilgames eposzban az állatok között állati sorban élő Enkidu. Az értelmes beszédet, a városi életet stb. művelt kortársaitól tanulta meg, s teljesen beilleszkedett a sumir civilizációba.
Az indiai Ramayana eposz olyan emberfajt említ, aki Ráma királyfit segítette. Hanuman, a vezér emberszabású majomhoz hasonlított, de értelmesen beszélt, és hősiesen harcolt. Ismerte a hegyeket, az erdőket, a gyógyfüveket.[9]

A bibliai Jób ,,undok fekélyt kapott", s a kitaszítottak közé került: "Az emberek közül kiűzik őket..." ,,Mezítelenül hálnak... még a hidegben sincs takarójuk... keserű füvet tépnek... a bokrok között ordítanak..."[10].

Vadakká váltak. Ily' körülmények közepette az emberféle, s ha meggyógyul, újra végig kell mennie az emberréválás folyamatán. Hacsak valami úton-módon nem kerül sor a vérvonal frissítésére.






A leprás Jób és az ördög (Morals on the booc of Job 2.78. Scott Nevins Memorial - Users.clas.ufl.edu)

Az Édenből kiűzött első emberpár sanyarú körülményeik ellenére nemcsak megmaradt, hanem utódokat is hozott a világra. (Merő feltételezés, de talán ők lehettek visszafejlődött neandervölgyiek.)[11]

Közülük kerültek ki az ember leányai.

A Biblia azt sugallja, az óriások is édenlakók voltak, s akkor isten fiaihoz tartozhattak.
Az ember leányainak és Isten óriásfiainak nászából életképes emberfajta született. Őket nevezhetnők cro-magnoniaknak.[12]

Sokasodó utódaikból jött létre a bűnös emberiség. Isten Vízözönt bocsátott rájuk. A Biblia szerint csak a bárképítő Noé és a családja menekült meg. A népek mítoszai és emlékezete szerint a süllyedőben levő Atlantiszról rajtuk kívül más embercsoportok, pl. a kusiták, az egyiptomiak, sőt Amerika őslakói is megmenekültek.

Ezek leszármazottjai együttesen alkotják a mai emberiséget.


[1] Mózes I. kv.1.27.
[2] Mózes I. kv. 3.17-19.
[3] Mózes I. kv. III. 21. Ld. még e kv. 53. oldalát.
[4] Mózes I. kv. 9.3.
[5] Mózes I. kv. 6.2.
[6] Mózes I. kv. 6.4.
[7] Mózes I. kv. 6.4.
[8] A fénykép magántulajdon.
[9] The Ramayana, Edited...Manmatha Nah Dutt...Printed Chandra Chackravarti, Calcutta, 1891. 48.p.
[10] Szent Biblia, Jób könyve 2.7., 30.5., 24. 7-10., 30.7.
[11] Marton Veronika: Nimród, a hun-magyarok őse, Matrona, Győr, 2017.. 69-70, pp.
[12] L.m.f. 71-72. oldalán!


Forrás: Link


Marton Veronika sumerológus blogja: Link
 
 
0 komment , kategória:  Marton Veronika  
Tordostól... - Részlet a "Nimród, a hun-magyarok őse".c. röv
  2017-10-04 23:25:00, szerda
 
  Tordostól... - Részlet a "Nimród, a hun-magyarok őse".c. rövidesen megjelenő könyvből

A XIX. században az erdélyi Szászvárosban élő Torma Zsófiának, Torma József régész leányának különös szokása volt. A környékbeli falusiaktól megvásárolta a Maros martján talált vízmosta cserépdarabokat, kövecskéket. A legtöbb lelet a lakhelyétől néhány km-re Tordos falucska közelében került elő.




A tordosi őskori telep ásatása a XIX. században kezdődött, de még ma sem tárták fel teljesen. A háttérben az A1-es autópályán dolgozó munkagépek.[1]

1875-ben Torma Zsófia, az első magyar régésznő Rómer Flóris bíztatására kezdte a tordosi őskori telepet feltárni. Észrevette, hogy az edény- és szobrocskatöredék formája, kiképzése, vonalas jelei igencsak hasonlóak a mezopotámiai Djemdet-Nasr műveltség leletein levő jelekhez.
Időtálló felfedezése bejárta a világot: ,,Tordos leletein akkor felismerém Babylon-Chaldea kulturelemeiből keletkezett, s az egyiptomi művészettel együtt Syriában tovább fejlődött azon művelődést, a mely hasonló volt Trója thrákjainak kulturájával, s amelyet Dáciában meg nem előzött az eddigi, a régészek által ismert gall-kelta, pelásg-görög, etrusk-római kultúra... ,,Babylon ős népe - ékírásos feliratai szerint - a turáni fajhoz tartozó sumer-akkád nép volt."[2] A levelezéséből kiderült, e véleményével az amerikai Sayce, Haverfield, továbbá a német Schliemann, Trója feltárója is egyetértett.





Állatalakú edény (Tordos)[3]

Nagy-Magyarország területén, azaz a mai Romániában feltárt tordosi őstelep jelentősége oly nagy, hogy nem lehetett teljes mértékben besuvasztani a Duna szerbiai oldalán 1908-ban felfedezett Vinca-műveltségbe; egyrészt azért, mert a tordosi őstelep feltárása 1875-ben kezdődött, másrészt egyenes folytatása a kis-Magyarországon feltárt kb. 8-9 ezer éves Körös-műveltségnek. Az egyöntetűség és az egymásba való átfolyás miatt az egész műveltségkört a magyar régészet szinte mindmáig Bánáti műveltségnek nevezi.
Ez elnevezést a nemzetközi szakma nem vette át, hanem Colin Renfrew szóhasználatát követve a romános-szerbes ,,Vinca-, illetve a Vinca-Tordos kultúra" megnevezést tette általánossá. Trianon ezúttal is éreztette a hatását. A brit akadémikus hangja hangosabbnak bizonyult, mint Magyarország összes régészéé. Így a Tisza, a Körös és a Bánáti, azaz minden Magyarországra utaló elnevezés belesüllyesztetett a Vinca-műveltségbe.





Női idol (Tordos, Múzeum, Szászváros/Orastea)[4]

Torma Zsófia korabeli rajzain, néhány régi fényképen kívül és szószerint két-három mai felvételtől eltekintve a Tordos-i leletek a nemzetközi elnevezések útvesztőiben elsikkadtak. A Kárpát-medencében előkerült minden újkőkori lelethez a Vinca-Tordos megnevezést írják hozzá, ebből nem egyértelműsíthető, mely leletek kerültek elő Tordoson, melyek Vincán. Marija Gimbutas, a nemzetközileg elismert litván származású amerikai régész-tudós sem tesz köztük különbséget.





A tordosi újkőkori lelőhelyet félbevágó autópálya nyomvonalának légifelvétele - foto.cimec.ro]

Torma Zsófia megállapítását kikerülve a XX. században a műveltség terjedését, a népcsoportok vándorlását még Mezopotámia → Balkán irányba feltételezték: ,,A Kr.e. IV. évezred közepétől indultak meg Elő-Ázsiából a Balkán északi vidékeire, Erdélybe és a Tisza mentére."[6]
Ám kiderült, hogy a műveltség-áramlás nemcsak ellenkező irányú volt, hanem több, mint egy évezreddel korábban történt. Ez azt jelenti, hogy a Bánáti-műveltség népe Erdélyből kiindulva a Balkánon keresztül az Égei-szigetvilágot érintve jutott el Mezopotámiába, és vitte magával az írásbeliséget. A kőkorban az Égei-tenger szigetei a mainál nagyobb szárazulatokat alkottak, sőt földhidak is segíthették az átkelést Kis-Ázsiába. A sumirok e harmadik összetevőjét alkotó mezopotámiai Jemdet-Nasr népcsoportról szinte minden XX. századi szakember tudta, hogy a Kárpát-medencéből érkezett. Ezért a "szakma" főleg Magyarországon nem a Jemdet Nasr, hanem az ásatási réteg kevésbé kirívó Uruk IV. megnevezését igyekszik a népszerű-tudományos munkákban használni. S a Kárpát-medence, Erdéllyel és a Jemdet-Nasr megnevezéssel együtt beleveszik Uruk IV műveltsége.




Így kell ezt csinálni! - Aukcióra bocsátott női agyagfigura Magyarországról vagy Bulgáriából (!) Vinca-Tordos műveltség - icollector.com




Nőalak kordéban. Mellén, derekán a svastika (8,8 cm, Vinca-kultúra, K.e. VI-V. évezred - projectavalon.net)

A Vinca kőkori telep 1908-tól napjainkig folyó feltárásán számtalan karcolt jelű agyagtárgy-töredék került elő. E jelek egyértelműen írásjeleknek bizonyultak: ,,...Vinca és Tordos edényeinek számos különös bekarcolt jele megegyezik a predinasztikus és protodinasztikus Egyiptom vázáin látható jelekkel."





Emberformájú figura (elefántcsont faragás, 6,5x2,2x09 cm, Naquada II. műveltség, Kr. e. 3650-3450, Egyiptom, - metmuseum.org)

"Más jelek Krétán és a Kükládokon bukkannak fel, de a tordosi jelek és a trójai agyag orsógombokon látható bekarcol ábrák közötti kapcsolat különösen szoros."[7] Ám nemcsak a szobor- és edénykarcok, hanem a Bánáti műveltségtől Egyiptomig maguk a figurák is magukon viselnek valami hasonlóságot. Gordon Childe anélkül, hogy eljutott volna (e könyv I. részében vázolandó) egyiptomi és a Kárpát-medencei népesség vízözönelőtti (atlantiszi) eredetéhez, e kijelentésével a Régi Európa és a dinasztiák előtti Egyiptom művelődésbeli kapcsolatát támasztotta alá.


[1] adevaruldespredaci.ro
[2] Torma Zsófia: Hazánk népe ősmythosának maradványai, 1-11. pp. (aprónyomtatvány, XIX. sz., év nélkül) In: Marton Veronika: A napkeleti pecsétnyomók és pecséthengerek és az ókori mezopotámiai népek története, Matrona, Győr, 2004. 71. p.
[3] okazii.ro
[4] romanialibera.ro
[6] Childe, Gordon: Vorgeschichte der europäischen Kultur, Rowolt, Hamburg, 1960.
[7] Childe, Gordon: The Danube in Prehistory, Clarendon Press, 1929. 33. pp.




Forrás: Link
 
 
0 komment , kategória:  Marton Veronika  
A sumir és a magyar istenhit
  2017-09-16 23:32:56, szombat
 
  Az un. vándorlások korabeli magyarság hitéről és vallásáról a mai történelemkönyvek, annyit jegyeznek meg, hogy a magyarok ismerték ugyan a kereszténységet, de pogányok voltak. Pedig egyáltalán ,,nem voltak a mai értelemben vett isten nélküli pogányok. Hívők voltak mindig. Nem a Napot, a Holdat stb. imádták hanem a Napban, a földben stb. megnyilvánuló egyetlen teremtő istent"[2], mondhatnók úgy is, hogy az egyetlen teremtő isteni erőt.




1. A Nap, a megyaszói református templom festett mennyezetkazettáján, (1735 Miskolc, Herman Ottó Múzeum)

A Thuróczy-krónikában Árpád egy istenhez könyörög. Theophülaktosz Szimokattész elismeri, hogy ,,a turkok, azaz a magyarok a világ teremtőjét uralták [tartották úrnak], annak áldoztak, de egyszersmind a természeti erőket, az elemeket is tiszteletben tarták."[3] Nem a különböző isteneket, nem az eget imádták, hanem az ég fő urát, a világ teremtőjét, a mindent tudót és látót, és láthatatlan legfőbb lényt, a Teremtőt.
Pontosan ugyanezek jellemezték a mintegy 5-6 ezer évvel ezelőtt a mezopotámiai sumir nép hitét, vallásos felfogását. Mondják, a sumirok többistenhívők voltak, holott valójában egyetlen istent imádtak, a többit csak tisztelték. A látszólagos politeizmus (sokistenhit) oka, hogy a láthatatlan szellemi erő részekre bontatik, és az egyetlen, a legfőbb isteni erő a különféle természeti tüneményekben másképp és másképp nyilvánul meg. E különféleképpen megmutatkozó isteni erőt az emberek a könnyebb megértés végett megszemélyesítették és istenalakok formájában igazították magukhoz.




2. Középütt UD, a megszemélyesített Napisten fellép az ég keleti kapujánál levő nagy hegyre. A sugárzása ellen az emberek pajzsokkal védekeznek. A t szabad szemmel a Napba nem szabad belenézni, mert maradandó szemkárosodást okoz. (pecséthenger-nyomat, British Museum - therealsamizdat.com)

A mezopotámiai sumir népet nem rokonnépnek, hanem közvetlen elődünknek kell tartani, hiszen mind nyelvileg, mint lelkileg annyira hasonlatosak, szinte azonosak a mai Kárpát-medencei magyarsággal, amit véletlen nem szülhetett, hanem csak egyenesági leszármazás.





3. A Nap és a Hold (dél-szibériai sámándob - mirtesen.ru)

A finnugrizmust a magyarság életében még stációnak sem lehet nevezni. A magyar és a finnugor népek közt nyelvileg valóban sok a hasonlóság, de az elődeink bizonyíthatóan nem nyelvi-műveltségbeli átvevők, hanem átadók voltak, ezt elfogadván a helyére kerül minden. Ezzel talán befolyásolni lehetne a megcsontosodott külországi tudós körök véleményét, hogy a magyarság nem betolakodó a saját hazájában, hanem Árpád vezér szavaival élve őseitől örökölt jogos öröksége a Kárpát-medence.
A sumir vallás a kozmikus harmónia elfogadásán alapul. Arra a felismerésre és hitre épül, hogy a Világmindenség olyan törvények és alapelvek szerint rendeztetett be, amely mind az égben, mind a földön, nagyban és kicsiben teljesen azonos elvek alapján működik. Minden, bármi apró is legyen, a nagy egésznek másolata, s mindkettőben azonos erők működnek. A törvényszerűség mindenütt ugyanaz, és a világunk mintegy része, tükörképe a másik résznek a nagy egésznek.




4. Kassita határkő, a kudurru, a tetején az égi óceánban az az égi Euphratesz, az Eridanus által körülkerített Nap, a Hold és a Vénusz - archaicwonder.tumblr.com)

Ez a magyarság régi hitében is megvan. A dozmati regősének az égi harmóniát tükrözi vissza és hozza emberközelbe: ,,Amott kerekedik egy fényes nagy út, amott keletkezik egy halastó állás...", vagyis kibontakoznak az égen az Állatöv csillagképei, a Halak, a Vízöntő...
A sumirok hite szerint a földi dolgok, jelenségek megfelelőinek az égben kell lennie. A földi választott ország párhuzama az égben van, s mint az ég egy bizonyos részén, ugyanúgy uralkodik és igazgat a földi országában mindent a világ valódi ura. E hiten alapul a szakrális (szentséges) királyság intézménye. A földi uralkodó az ég urával, Istennel van kapcsolatban, neki tartozik számadással népéről, népe boldogulásáról.
Az Árpádházi királyaink még szentséges (szakrális) uralkodók voltak; ám amint távolodtak, szakadtak el őseik hitétől, Istenétől, akkor jöttek országos bajok, jött ránk a tatár, a török, a német, az orosz és még ki tudja milyen népség...
A vallásban rejlik a kozmosz tanítása. A vallás a kozmikus tudás része, az istenség anyagi megnyilvánulása. Az égitesteknek az istenekkel való azonosítása szabja meg a vallás asztrális jellegét. Az istenek az égen látható csillagokban testesülnek meg. A Teremtő kijelentési eszközei, a 36 tanácsadó csillag, általuk hirdeti ki tanácsait az emberiségnek. Akarattal nem kényszerít (hacsak a természeti csapások nem azok), hanem tanácsol, s az ember bánhatja, ha nem fogadja meg. A csillagok járása élet vagy időleges halál képében szabályozza az ember sorsát. Ennek ellenére az istenek mégis többek megszemélyesített képmásaiknál: a természetet is szabályozni tudó, az emberi nem sorsáról való gondoskodásban megnyilvánuló, erkölcsi tulajdonságokkal rendelkező, magasabb akarattal bíró szellemi lények.




5. Mai rábaközi életfa-hímzésen a világ három szintje: A felső világ közepén van a nap, alatta a madaras levegőég, alul pedig a földet jelképező váza és a lehajló virágok (weddingdesign.hu)

A sumirok az életük minden vonatkozásában a kozmikus rendhez igazodtak. Vallásos követelmény volt, hogy az Isten minden teremtménynek egyformán ura legyen, és belső lényegéből kifolyólag állandó elv szerint működjön. Ez pedig a szeretet, a pártatlanság és az igazság.
A régi magyarok is ez elv szerint éltek. Az ókori írásos emlékek úgy emlékeznek meg elődeinkről, hogy ,,a jótörvényű szkíták". Kőrösi Csoma Sándor egyik levelében írja, hogy India a jugarok (szkíták) országából kapta a törvényeket.
A mitológiai rendszer az égi csillagtünemények több évezredes megfigyelésének eredménye. Ezt próbálta az ember magához igazítani, tudván azt, hogy a csillagok Isten szemmel látható kijelentései, ezért az ég ismerete az egész vallásos rendszer alapja. A magyar paraszt- és pásztorember minden tevékenységében igazodott az éghez: Hajnali három körül, amikor a Kaszáscsillag (Orion) feljött az égre kaszálni indult, mert a harmatos fűben jobban húzott a kasza stb.
Az istenek működési köréről a sumiroknak teljesen tiszta képzetük volt. Ezt mutatják a fennmaradt mezopotámiai mitikus emlékek. A sumir mítoszok kozmikus jellegűek. A Világmindenség eredetét és rendjét mutatják. Megszemélyesítve mondják el a Naprendszer és az égitestek létrejöttét (Enuma elis), mozgásuk hatását a Földre és az emberi életre. A mítoszokból kitűnik, miként látták bolygókból lett isteneik legfőbb tevékenységét, hogyan képzelték el az emberekhez való viszonyukat.
Az igazi mítosz-költészet idegen a sémi szellemtől. A babiloni-asszír nép nem maga termelte ki ezeket, hanem átvette a sumiroktól. Ezt bizonyítja a mítoszok istenvilága, helyi meghatározottsága, ami az babiloni-asszír szövegezés ellenére is határozottan felismerhető sumir jellegű fogalmazás.
A történeti kor kezdetén a sumirok vallásában határozott körvonalú istenkör figyelhető meg, de emellett megszámlálhatatlan sokaságú az alsóbbrendű szellem is. Ezek megléte az őskori vallásos hitre utal.
Az istenek valamilyen különleges ok miatt a szellemek közül kiemelkedtek, míg a démonok megmaradtak alsóbbrendű, de önálló szellemeknek. A démonikus szellemek nemcsak egyesével, hanem csoportosan is működő, önálló lények, bár az emberek megkísérlik őket alárendelt viszonyba hozni valamelyik nagy istennel, esetleg a Föld és az Ég urával.
A templomokban és a szent helyeken minden felső- és alsórangú istent imákkal, áldozatokkal tiszteltek, illetve engeszteltek ki. Ráolvasó- és varázs-szövegekkel próbálták rontó, ártó hatásukat elhárítani. Ezeket a szertartásokat az ünnepeken végezték el. Számtalan ünnep volt, minden istennek megvolt a maga ünnepnapja. A földi ünnepek az égiek másai voltak. A sumirok mindent, ,,ami életük mércéje volt a kozmikus erő rendjének rendelték alá: amikor az Égen ünnep volt, a Földön is ünnepeltek".[4]




6. A világ teremtésének folyamatábrája az ékiratos teremtésmítosz szerint. A vonalvezetése olyan, mint a matyórózsáé[5]

Az istenvilághoz való viszonyuk szerint a szellemek az embereknek jó- vagy rosszakarói. A jóindulatúak az embereket védik, ezek a védő szellemek; a kereszténységben belőlük lesznek az angyalok. A rosszindulatúak pedig bajokat, betegséget, sőt halált is zúdítanak rájuk.
A mindenkori politikai manipuláció hatására a jó és a segítő istenek rontó, ártó lényekké változhatnak át.
Sirburlaki város védistenének Ningirsu-nak és asszonyának és Bau istennőnek hét leánya volt. E leányok feladatkörüket tekintve azonosak a magyar néphit boldogasszonyaival. Az egyik az élet adója, a másik a védője, a harmadik a termékenység, majd a növények szaporítása, az állatok szaporodása, a magzat és a gyermekágyas asszonyok óvó védő istnasszonya. A sumiroknál még jószándékú, segítő, óvó, védő istennők. A sémita babiloni-asszír korban már gonosz, rontó démonok. Feltehetően a hét magyar ártó istennő, a hét szépasszony, akiknek a nevét csak kedveskedve szabadott kiejteni, innen eredeztethető. Kálmány Lajos néprajztudós szerint eredetileg a magyar szépasszonyok is óvó-védő istenasszonyok voltak. A magyar nép nem hagyta megcsúfolni a boldogasszonyait, hanem teremtett hozzájuk még hetet, a szépasszonyokat.




7. Bau (Istar?) istennő, az ég és föld királynője (terrakotta dombormű, Kr. e. II. évzred, Esnunna, Louvre, Paris - wikipedia.org)

Az istenek erkölcsi jellegéből következően az embereknek nemcsak a boldogulásuk miatt volt fontos az isteni akarat ismerete, hanem, hogy oktalan cselekedeteikkel ne idézzék elő az istenek haragját, és az életvitelükkel méltók legyenek az az istenek jóindulatára. Ezért naponta áldoztak isteneiknek. A napi istenáldozat jobbára élelmiszer, húsfélék, sör, bor, tej, kenyér, datolya stb.volt. Az istenek víz menti tiszteleti helyén tartott áldozati szertartást a pap és a templom személyzete, a hun-magyaroknál a táltos vezette. A szertartásokat csak vízforrásnál, folyónál, tónál tarthatták, ahol nem volt természetes víz, ott csatornán, vezetéken keresztül a templom épületébe vezették a vizet. A sumir templom víz mellé, sőt vízforrásra, kútra épült.
A káld-sumirokhoz hasonlóan a régi magyarok is víz mellett, védett tisztásokon áldoztak istennek. Cornides kéziratgyűjteményének egyik 1190-es oklevele szerint ,,az aldó kúthely név egykor bizonyosan áldozati hely volt víz- vagy kútforrásnál. P. dictus magister is írja Ond, Ketel, Tarcal vezérről, hogy a tarcali hegyen fehér lovat áldoztak - magnum aldumas fecerunt"[6].
A templomban nemcsak az ünnepnapokon, hanem máskor is, többszáz személy étkezéséről kellett gondoskodni. Az áldozati állat nagysága az áldozati toron résztvevők számához igazodott (vö. a magyar népszokás ökörsütését). Az ünnepi előkészületet végzők kapták a lakoma legjobb falatjait.
E szokás köszön vissza a magyar népmesékben, miszerint az étket készítő szolgáló vagy a kukta ,,tudatos" tévedésből eszi meg a legjobb falatot pl. az aranytojást tojó tyúkocska varázserejű a májat, zúzáját.
A sumir halotti áldozatok sokban hasonlítanak a régi magyar halotti torokra. Az első halotti tort a temetés napján, a továbbiakat a hónap valamelyik napján, esetleg az évfordulón tartották. A toron, a siratáson mindenkinek részt kellett vennie, miként ma Kárpátalja néhány magyar falujában.
A sumir szövegek minden elhalt léleknek szóló, általános, halotti ünnepről is megemlékeznek, amelyet a hónap egy bizonyos napján tartottak meg (vö. a keresztény mindenszentek ünnepét és a halottak napját).
A ,,primitív" szellemhit maradványát jelzi, hogy a démonok, a holtak lelkei, a természeti tünemények szellemei mindig személyes léttel és meghatározott alakkal képzeltettek el. Az égen-földön mindent megzavaró démonoknak, rossz szellemeknek óriási erőt tulajdonítottak, akik képesek voltak a földön mindent megzavarni, sőt még a nagy istenek uralkodását is vitássá tenni. E szellemeket a TAL-TAS-ok (táltosok), a bölcs urak, az erre hivatott papok, különféle, praktikákkal, szövevényes varázsmódokkal befolyásolták, és tartották távol az emberektől. Ezen kívül gyógyítottak is. Pontosan úgy, mint a régi magyarok örökölt tapasztalattal, tanult tudással rendelkező táltosai,
A sumir jövendőmondókat NI.ZU-k nak hívták. Úgy tűnik a magyar néző szó rejtezik benne. S valóban a jövendőmondókat, a jövőbelátó embereket magyarul nízőnek, látónak mondják. A tisztítópapok a MAS.MAS-ok. E papok feladata volt az áldozati üstök, edények tisztántartása, mosása. E szó is önmagáért beszél, hiszen összecseng a ,,mos" szavunkkal. (állítólag a sumirok nem ejtették az o hangot, mondván a sumir nyelv megfejtését elősegítő nyelvekben nem volt.) Az említetteken kívül még sok megfejtetlen papi elnevezés maradt fenn.




8. Sumir lakoma-előkészület (alabástrom dombormű, Hold templom, Khafajah, Kr. e. 2700- 2600, 20x20 cm, Oriental Institut, Chicago, - oi.Chicago.edu)

Az isteneknek hivatásuk betöltését a szellemhadból, a démonok világából kikerült lények segítették. Ezek nem mindegyike vált istenné, hanem csak kísérő személyzetként, végrehajtóként tartoztak a főbb istenek udvartartásába. Az alsó világ segítői az Anunnakik az éggel is kapcsolatban levő kisebb, talán alsóbbrendú istenek. A felső világé az igigik-é; minden főisten egyben igigi volt . A kiejtése és a jelentése nem különbözik a magyar ,,égi" szótól.
Az istenek tisztelete a vonatkozó kultuszhelyek politikai hatalma szerint változott. Ez azt jelenti, ha más, idegen nép vagy politikai csoportosulás kerített/kerít hatalmába egy országot és ezzel együtt a kultuszhelyeket, akkor a hódítók a megmaradt lakosságra saját isteneik tiszteletét kényszerítette/kényszeríti rá.
I. István magyar király korában a magyarok keresztény hitre való ,,zökkenőmentes" térítése is így zajlott le. Az áttérés ellenére is látszik, hogy a mai judeo-keresztény ,,hitünk külföldi növény, mely nemzetünk regényes gyermekkorával nincs összefűzve"[7], átsüt rajta őseink máig élő természethite.

A cikk Jeremias, Alfred: Handbuch der altorientalischen Geisteskkultur, Hinrichs'sche Buchhandlung, Leipzig,1913 nyomán készült (MV)

[2] Lukács atya szíves írásbeli közlése
[3] Kállay Ferenc: A pogány magyarok vallása, Lauffer és Stolp Kvk. Pest, 1861. Hasonmás, Evilath, New York, 1971. 19-20. pp.
[4] Badiny Jós Ferenc: Káldeától Ister-Gamig, III. Orient Pressz Kvk. Budapest, 1997. 14.
[5] Marton Veronika: A káldeai teremtés-mítosz (Enuma elis), Matrona, Győr, 2009. 71. p. - ,,Matyó hímzésű terítő" részlete-origo.hu
[6] Kállay i. m. 179. p.
[7] Madách Imre

Forrás: Link


Marton Veronika sumerológus blogja: Link
 
 
0 komment , kategória:  Marton Veronika  
Marton Veronika: A Vízözön után...
  2017-07-27 17:12:41, csütörtök
 
  A mai ismereteinkkel felvértezve hajlamosak vagyunk feltételezni, hogy a több világkorral ezelőtt élt emberek, emberi lények jóval alacsonyabb műveltségi szinten álltak, mint mi. A Vízözönt túlélő embercsoportok az előző világkorok, ha nem is egyetemes, de személyreszabott, magasszintű tudással rendelkeztek. Az áradat elmosta az elméleti tudást kiegészítő, arra épülő műszaki berendezéseket, gyárakat, üzemeket, feljegyzéseket stb. Néhány emberöltő múltán a túlélők utódainak már csak halovány emlékeik maradtak elődeik magasszintű ismereteiről, gyakorlati megvalósításukról.




1. Madárformájú repülőgép modell (Sakkara, Kr. e. 3. sz., Cairo Museum, Egyiptom - theepochtimes.com)

Hiába ismerték a repülő alkalmatosságot, a repülőgépet, talán még vezetni is tudták, de üzemanyag- és alkatrész-utánpótlás hiányában a gép előbb vagy utóbb tönkrement, használhatatlanná vált; a berendezés ismerője meg időközben meghalt. A repülőgép, vagy más berendezések műszerek maradványait a kései utódok szent tárgyként tisztelték, a kezelőjéből, vezetőjéből jóesetben istent fabrikáltak. A keleti mesék repülő szőnyegének eredetije nagysebességű repülőgép lehetett; a tulajdonosát pillanatok alatt elröpítette a föld legtávolabbi pontjára. A repülőgép, rakéta stb. eredeti formájára az utókor már nem emlékezett, de az emlékezetében megőrizte azt a csodát, hogy az emberek madarakként egyik helyről a másikra röpködtek, szálldostak valamin, szőnyegen, épített szerkezeten, miként a sasmadár hátán a magyar népmesék kiskondása.

Az Araráton megfeneklett bárkából kiszállván Noét és a társait teljesen megváltozott világ vette körül. Ekkor döbbenhettek rá, hogy egyedül maradtak, kevesen maradtak. Az ismerős táj eltűnt. A mélyebb területeken megrekedt víz posványos, a rothadó tetemek miatt büdös lehetett. Az áradat elsöpört minden emberi műveltségre utaló nyomot. A kavargó vizek máshova rakták le a termőföldet, átrendezték a nyersanyagkészleteket, széthordták a hegyeket és újakat raktak le... Sohanemvolt vízmosásokat, folyókat, síkságokat teremtettek.
Ha másutt is voltak életben maradt csoportok, eleinte nem egykönnyen találhattak egymásra. A továbbélés érdekében újra kapcsolatba kellett kerülniük, és a megváltozott arculatú földet fel kellet deríteniük. A megmaradtakat az ésszerűségük és a túlélési ösztöneik, továbbá a letűnt világ emlékei arra indíthatták, hogy felfedező útra induljanak.




2. Az alakulóban levő kontinenseket ábrázoló legrégiebb kínai világtérkép - A Földközi-tenger medencéje még nem vette fel a mai formáját. A Fekete-tenger egybefügg a Kaspi-tengerrel és az Aral-tóval. Az idomtalanul nagy Antarktisz magába foglalja Ausztráliát stb. (Giulio Aleni, itáliai jezsuita misszionárius lelte meg Kínában a XVII. században - benjaminpbreen.com)

A világ nagy műveltségeinek szent könyvei, írásai (a judeo-keresztény Biblia, az indiai Puranák, a kínai Shānhăijīng/Shan Hai King) őrizték meg a Vízözön történetét és a túlélők sorsának alakulását. A szent iratok leírásait egybevetve kitűnik, hogy mindenik a maga műveltsége, vallása, hagyománya szemszögéből ugyanazt az eseményt taglalta, a szinte ugyanazon emberek emlékét örökítette meg.

A túlélők egyik fontos teendője lehetett, hogy szemügyre vegyék milyen és mennyi élőhelyet hagyott meg számukra az áradat, hogy az egyre sokasodó utódaik hazára, otthonra leljenek.
Európaiként a legkézenfekvőbb a Biblia leírását alapul venni, nemcsak azért mert mindenki ismeri, hanem mert Noé utódainak megnevezésén keresztül pontosan és használható módon adja vissza törzsek és a nemzetek faji és nemzeti jellegét és a megmaradt szárazulatokon való szétterjedését.

Noé leszármazottjainak beszélő nevük volt. Némelyik foglalkozásra, másik az elfoglalandó vagy a már elfoglalt földrajzi területre, a későbbi hazájukra, népükre utalt. Az egyetlen Nimród kivételével Noé minden utódjának a neve népnév. A második és hetedik nemzedékhez tartozók közül háromnak, de zsidó nevük jelentése alapján kettőnek a neve bizonyossággal a föld mérésére, feltérképezésére utal. Ők, illetve a hozzájuk tartozó csoportok járhatták be, térképezhették fel a földet, s jelölésül ma is látható, látszódó sziklavéseteket, sziklaoszlopokat állítottak.

Az ötödik nemzedékhez tartozó Péleg azért kapta a nevét, ,,mivelhogy az ő idejében osztatott el a föld"[1]. Egyiptom igazgatása mellett Mizraim segédkezhetett neki. Nevének jelentése: ,,két föld", ami vagy Alsó- és Felső Egyiptom egyesítését jelzi, vagy a Vízözön elötti és utáni földre utal.
Eusebius[2] érdekes adalékokat közöl Egyiptom névadójáról, Mizraimról: Manethon, egyiptomi történetíró szerint a nagy áradat előtt és után élt. Feladata volt, hogy újra benépesítse a földjét. Erre utal nevének ,,két föld" jelentése. Az Ószövetségben pedig Khám fiaként, Khus, Kánaán, Put és ,,Nimród" testvéreként jelenik meg. Mizraim mindenik változat szerint Egyiptomhoz kötődik.

A harmadik bibliai földmérő Almodád volt. Héber nevének jelentése: ,,Isten mérése"[3], vagyis földmérő. Hármójuk nevéhez fűződik a föld feltérképezése, újrafelosztása.
Noé utódai kinőtték az Ararát lankáit s nemzedékről nemzedékre egyre távolabbi vidékekre húzódtak. Felkutatták a termékeny völgyeket, erdőségeket, a tiszta vizeket. Egyre jobban szétköltöztek, belaktak egy-egy területet, és igényt is támasztottak rá.

Indiában az ,,indo-árjákat megelőző kusiták"[4] vészelték át a Vízözönt. Az ind szent iratok, a Puranák szerint bejárták a megváltozott földet, hogy maguk és az utódaik elé tárják a megváltozott világot. (A mai ember térképpel a kezében jár-kel a világban; fel sem tűnik neki, hogy mi munka rejlik e kis papírlap elkészítésében).

A régi szanszkrit földrajzi iratok[5] említik, hogy közvetlen kapcsolat volt India és a föld távoli vidékei között. Az indek jól ismerték Nyugat-Európát[6], a brit szigeteket, Angliát, a fehér sziklák szigetét, Hiranyát vagyis Írországot, sőt a túlnan túli Atlantiszt[7]. Izland, ,,a nyugati fehér sziget (Izland) a hinduk szent földje"[8]volt. Ír regék említik, hogy Indiából rövid időre ellátogattak hozzájuk az indiai dravidák tudósai. Ezek bizonyára az özönvíz utáni földmérők lehettek. Meglehet, hogy a kelták papi rendjének ,,druida" elnevezése a dravidára vezethető vissza.




3. Dravida típusú papkirály (terrakotta szobortöredék, Mohenjo Daro, kb. 17,5 cm, National Museum, Karachi, Ernest Mackkasy: The Indus Civilization, 1935. - harappa.com)

(Nem tartozik ez írás témájához, de azok okulására, akik tagadják a magyar nyelv ősiségét, s azt, hogy a magyar a tudás nyelve, meg kell említeni: ,,A dravidák fő törzsének és az indiai félsziget hatodik nyelvének a neve TUDAS." Különös, de magyarul kiválóan érthető, hogy dravida, azaz a "tudás' nyelvén 'valakinek a magja, utódja, a FIA jelentésű MAG kifejezés. Ugyanezen jelentéssel, de ,,MAC" írásképpel megvan a geal nyelvben, a Skót-felföldön és a berbereknél..., ami más nyelvi jelenségekkel egyetemben nyelvi rokonságot jelent"[9])

A Puranák, az ind vallásos költemények és a régi szanszkrit földrajzi könyvek, beleértve a régi zsidó iratokat is, említik, hogy a ,,második teremtés vagy az elpusztítás és újbóli megteremtés"[10] után a világ hét részre, illetve dwípára osztatott: ,,1. Jambu-dwípa: a világ központja (India) és az egész árja rassz otthona; 2. Anga-dwípa: Északkelet-Ázsia, a nagy mandzsu vagy mongol nép székhelye, amit idővel Kína kebelezett be; 3. Yama-dwípa: A régi Kínai Birodalom; 4. Yamala-dwípa: A Délkelet-Ázsia-i szigetvilág, beleértve a Maláj-fészigetet és az Indiai-óceán szigeteit; 5. Sancha-dwípa: Általában Afrika; 6. Cusha-dwípa: Kus-ország, vagyis a Kusita Birodalom. Ethiópiából kiindulva magába foglalta Arábiát, a Földközi-tenger keleti partjától egész Indiáig húzódott; 7. Varaha-dwípa: Európa."[11]

A szent iratokból kitűnik, hogy az indek nemcsak Nyugat-Európát, hanem Észak- és Dél-Amerikát, a Jeges tengert, sőt az eljegesedés előtti Antarktiszt, a ma jég borította szárazulatot, a Maud királynő földjét is ismerték.

A régi iratok a kusitákat világhódítónak mondják. A föld legrégibb népeként a világkatasztrófák idején (Atlantiszról?) érkezhettek az őshazájuknak tartott afrikai Etiópiába és Eritreába ,,Földjük a Földközi tenger partvidékétől és az Afrika feletti Bāb el-Mandeb (ma: Báb al-Mandab)-tengerszorostól a Nilus hegyeiig és onnan az India határánál fekvő Sirhindig (Panjab) terjedt.[12] Némi igazság van a világhódításban, ám egyetlen forrás sem vonja kétségbe, hogy a Vízözön után a kusiták a meghódított, vagyis a bejárt területeket civilizálták, írásbeliséget hoztak, s feltárták a föld megváltozott arculatát.[13]

Körösi Csoma Sándor az angol hatóságoknak szóló, a küldetését taglaló levelében említi, hogy ,,Az indiai, persa és sanskrit nyelvekben a 'sived' vagy 'sifed' szó fehéret, fehér színűt jelent...a svédek nemzeti nevüket azon scytha népektől kapták, a kik sanskrit nyelven beszéltek, t.i. a gétáktól...".[14], akik valójában kusita birodalom népcsoportjához tartoztak, és előbb lakták Indiát, mint az indoárják.[15] Ezért hasonlítanak egymáshoz a jütlandi Gundestrupban talált üstön és az indiai Mohenjo-Daroban fellelt pecséthengeren ábrázolt alakok.




4. Pashupati (ma Shíva), az állatok jógi tartású istene az állatai körében (szteatit pecsét, 3,56x3,53 cm, Indus völgye, Mohenjo-daro)




Jógi testtartásban ülő isten az állatai körében (részlet, Kr. e. 150, a dániai Gundestrup közelében talált kelta áldozati ezüst üstön levő kép, Historic Museum, Bern, - wikipedia.org)

Kusita, vagyis turáni (szkíta) nyelvűek voltak a Kaukázus és az Indiai-óceán közt élő népek a Gangesig, továbbá Dél-Arábia népei, a kánaániták, a káldeaiak [sumirok] és a susaiak, csakúgy, mint Egyiptomban és szerte Észak- és Kelet-Afrikában, vagyis a Kusita Birodalomhoz tartozó területeken.

Hivatalosan a szkíták és a magyaros nevű turániak közt nem tesznek különbséget. A történettudomány meghatározása szerint szkíta a szkíta szövetség kötelékébe tartozó, szkíta nyelvet beszélő kelet-európai és közép-ázsiai népesség. Róna-Tas András szerint a szkítaság iráni és iráni nyelvet beszélt.

A görögök szerint minden pusztai lovas-nomád nép szkíta (Hérodotosz), a perzsák szerint pedig szaka. A kettő ugyanaz; csak az egyik görög, a másik perzsa elnevezés. Turániak a közép- és ,,belsőázsiai [lovas-]nomádok, a hunok, a magyarok, a kunok, a turkománok, a tatárok, a kirgizek, a mongolok"[16], az ókori írók szerint mind kusita leszármazott, továbbá a mandzsuk és a japánok és más kisebb népek. A ,,turáni" kifejezést Müller Miska (1823-1900) német nyelvtudós vezette be. Ma már elavultnak tartják, nem használják, mondván a II. vh. végén Szálasiék kedvenc szólása volt.

- A bábeli torony elnevezésével kapcsolatban el lehet játszadozni a különféle források apró, sokatsejtető mondatai, kifejezései hipotetikus sugallatával:
A mai napig nem ismert, mely ókori város mondhatja magáénak Bábel tornyát. ,,Közmegegyezéssel" helyeztetett Babilonba. Mutogatják a helyét, másutt a romjait. Ezek valójában a Mezopotámiában szokványos, minden városban fellelhető lépcsős piramist, zikkuratot formáznak.

- Arab legenda szerint a korábban összefüggő Afrikát (Eritrea) és az arábiai Jement földrengés választotta szét.[17] Így keletkezett a Bab-el-Mandeb, a ,,siralom kapuja" szakadék. (Hajózásilag ma is a Vörös-tenger legveszélyesebb része.) Ez esemény akkor történhetett, mikor a földrészeket tömörítő őskontinens, a Pangea kezdett darabjaira (kontinensekre) töredezni, melynek tanúja a világ legősibb népe, a kusita lehetett.

- Kézai megjegyzi, Bábel tornya nem Mezopotámiában volt, hanem Afrikában ,,vala pedig helyezve Nubia és Egyiptom közé..."[18]; mellesleg a Bab el-Mandeb" közelebb is van a Kézai említette területhez, mint mezopotámiai Babilon.




Amikor Arábia még Afrika félszigete volt... - Tabula Rogeriana, 1154 (Al-Idrisi arab geográfus készítette (?) a normann II. Roger sziciliai királynak - transpacificproject.com)

- A mai Vörös-tengert és az Ádeni-öblöt (Indiai-óceánt) összekötő ,,Bab el-Mandeb" tengerszoros nevének jelentése ,,a siralom kapuja". A kifejezés első két szava a ,,kapu" jelentésű BAB és a 'siralom' jelentésű 'mandeb' szó EL névelője, összeolvasva: BAB.EL meglepően hasonlít a Nimród építette BABEL-i torony nevéhez.

- A régi kínaiak is fejlett földrajzi ismeretekkel rendelkeztek. Megmaradt a kb. 2250 éve írt ,,A hegyek és tengerek remekműve" (Shānhăijīng)[19] 100 mitikus ország földrajzát, növény- és állatvilágát a szemtanú pontosságával és tárgyilagosságával leíró mű. Bemutatja a Keleti-tengeren (Csendes-óceán) túli hegyeket, vagyis Észak-Amerikát, Alaszkát, sőt az Atlanti-óceán partvidékét is. Mindez arra utal, hogy a kínaiak már több évezreddel ezelőtt felfedezőutakat tettek az észak-amerikai földrészen. E könyvet hosszú ideig még a kínaiak sem vették komolyan, mert nem hasonlított sem a közép-, sem az újkori földrajzi formációkra, állat- és növényvilágra; mára kiderült, hogy a föld Özönvíz előtti állapotát tükrözi.)




7. Majom a Shan Hai King-ből ( classique-des-montagnes-et-des-mers)

A vízözön után nagy valószínűséggel még létezhetett néhány tudás-központ, ahol összefogták, ahonnan irányíthatták a Föld újratérképezését, földmérését és újrafelosztását, mert az ősi térképkészítők az egész földkerekségen otthagyták kőbevésett nyomaikat.

Az özönvízutáni világméretű földmérés bizonyítéka ősrégi térképekről, töredékekről másolt, összeállított jónéhány középkori földabrosz, az. un. Piri Reis (1513), Mercator (1569), Ortelius (1570) térkép stb.


[1] Mózes l. kv. 10.25.
[2] Eusebius: Chronicle - The Egyptian Cronicle - attalus.org
[3] Almodad címszó. In: Hitchcock's Dictionary of Bible Names. (Hitchcok: Bibliai nevek szótára):
[4] Baldwin, Denison John: Pre-Historic Nations..., Harper & Brother Publishers, New-York, 1869, 218.p.
[5] Wilford, Francis: Of the Geographical Systems of the Hindus, in Asiatic Researches, Vol. 8. London, 1808, 267-376. pp.
[6] Wilford, Francis: An Essay on the Sacred Isles on the West... in: Asatic Researches, Vol. 8. London, 1808. 245-376. pp.
[7] Wilford i. m. 286. p.
[8] Wilford i. m. 246. p.
[9] Stevenson: Bombay Journal, 1842. április, in: Baldwin i. m. 1439-240. pp.
[10] kislexikon.hu/puranak.html
[11] Baldwin i. m. 63-64. pp.
[12] Baldwin i. m. 64. p.
[13] Baldwin i. m. 66.
[14] Duka Tivadar, Dr.: Körösi Csoma Sándor dolgozatai, Kiadja a Magyar Tudományos Akadémia, Budapest, 1885, Buddhista Misszió, Reprint 1984., 63. p.
[15] Baldwin i. m. 218. p.
[16] Nagy géza: A skythák, Kiadja a Magyar Tudományos Akadémia, Budapest, 1909.13. p.
[17] Bab-el-Mandeb címszó, Encyclopaedia Britannica, Vol. III. Charles Scribner's Sons, New York, 1878, 179. p.
[18] Kézai Simon mester magyar krónikája, Kiadja Ráth Mór, Pest, 1862, 6. p.
[19].chinaknowledge.de



Forrás : Link


Marton Veronika sumerológus blogja: Link
 
 
0 komment , kategória:  Marton Veronika  
Hogyan világítottak Noé bárkájában?
  2017-06-24 18:00:39, szombat
 
  Noé és a családja a vízözön előtti fejlett, tudományos ismeretekkel rendelkező, felhasználó társadalom tagja volt. A Bibliában e megállapításnak nincsenek közvetlen bizonyítékai, de a sorok közt olvasva számos, komoly problémára derül fény, amit feltehetően sikerrel oldottak meg, hiszen ellenkező esetben ember nem élne a földön.




Noé kiereszti a madarakat a bárkából. A feje fölött jól látszik a tzohár, a világítótest. (XIV sz. angol kézirat - dailymail.co.uk)

A Biblia a hívők hitére építő vallásos könyv lévén, nem tér ki a bárkalakók túlélését biztosító műszaki megoldásokra. A bibliaolvasó figyelme a szöveg elsődleges jelentésére összpontosul: A bárka, egyszerű, fából épült vízi jármű, melynek nagyságát, formáját, méretét nemcsak a Biblia, hanem az ékiratos források is pontosan közlik. Aligha merül fel valakiben, hogy negyven napig a háborgó vízen hánykolódó, ,,fadobozba" zárt nyolc embernek mennyi segédeszközre lehetett szüksége a túléléshez.




A ,,hajó" kínai írásjegye az Özönvízből megmenekült 8 embert idézi. Három, a ,,tartály + ember + 8" írásjegyből tevődik össze. Jelzi, hogy Noéval együtt 8 ember dobozszerű bárkában élte túl a Vízözönt.[1]

Az élelmiszer biztosítása talán a legkézenfekvőbb volt, de el kellett távolítani a felgyülemlett hulladékot. Meg kellett oldani a bárka szellőzését, állagának megőrzését, az esetleges fűtést-hűtést és a világítást, a levegő és az ívóvízellátást; Az állatok (bár az ékiratok nem állatokról, hanem a magjukról beszélnek) etetését, almozását, az ürülék eltávolítását stb. S mindezt egy rés- és légmentesen lezárt bárkában! Az áradat dandárjáig nem valószínű, hogy a bárkán valamiféle rést, szellőztetőnyílást lehetett volna nyitni, hiszen befolyt volna a víz, s a bárka elsüllyed. Olyan lehetett ez a doboz-bárka", mint egy jól megépített, az életbenmaradás minden műszaki felszerelésével ellátott tengeralattjáró, csak éppen az előző, a vízözön által elpusztult műszaki műveltség maradványa volt.
Soha nem lehet megtudni, a bárkaépítés során Noé minő lépéseket tett a létfenntartás biztosításához. A Biblia alig árul el egy-két adatot, ám ezekből messzemenő következtetésekre lehet jutni.
Az Úr megparancsolta Noénak, hogy tegye vízhatlanná a bárkát: ,,...szurkozd meg belől és kívül szurokkal."[2] A ,,szurok" szó a héber szövegben ,,kopher"[3], a héber lexikon szerint ,,aszfalt". Az aszfalt esetenként a földfelszínen is előforduló nyersolaj-termék. A nyersolaj nagy nyomás hatására élő szervezetek bomlásával keletkezett ásványi termék[4], amely akkor keletkezett, amikor az özönvíz eltemette a korábbi életformákat, növényeket, állatokat. Ám Noé a Vízözön előtt építette a bárkát. Vajon honnan szerzett szurkot, amikor az még nem jött létre? Immanuel Velikovsky szerint valamikor a föld őskorában a Földközelben elhaladó üstökös szenet és hidrogént tartalmazó csóvájából olajzuhatag csapódott a földre, beszivárgott a föld pórusaiba, a sziklahasadékokba, s ebből lett a kőolaj. Ha így van, akkor Noé különösebb nehézség nélkül hozzájuthatott a bárkatömítő szurokhoz.[5]




Harold, angol király a Westmisterben felette a Halley űstökös (részlet a a normann inváziót ábrázoló Bayeuxi falikárpitról, 1070-1082, Bayeux város múzeuma - wikipedia.org)

Ám az is lehet, hogy a magas műszaki-kémiai ismeretekkel rendelkező vízözönelőtti mérnökök a kőolajból mesterségesen állították elő az aszfaltot. Ha így volt, akkor az özönvíz előttiek jártasak lehettek a szerves vegytanban, a kémiában. Mindenképpen, hisz csecsemőként I. Sargon, akkád királyt az Euphrateszből, a bibliai Mózest meg a Nílusból vízhatlanná tett szurkozott kosárkában fogták ki.

Egyiptom ókori neve Kemet. Jelentése: ,,fekete föld". Az ottani földre nem a fekete, hanem inkább a sárgás szín a jellemző. Elképzelhető, hogy a szurkos, ,,fekete föld" jelentésű ,,kemet" lett a névadója a ,,chemie/kémia", azaz a vegytan szónak.

A 150 napig tartó vízáradatban hánykolódó bárka egyetlen nyílását a háborgó özönvízben 40 napig nem lehetett kinyitni, mert befolyt volna a víz, s minden bentlakóval együtt elsüllyesztette volna a bárkát A Teremtés könyve (8.6) le is írja, hogy Noé csak az áradat csendesedtével nyitotta ki a bárka ablakát, s időről-időre kibocsátott egy-egy madarat. Az ablakként fordított szó héberül challon, alapjelentése nyílás. Az ékiratos vízözön-szövegben az AB, nyílás, rés, lyuk jelentésű szót is ablaknak vagy átjárónak fordítják. (A régiségben az ablak szavunk első szótagjának jelentése lyuk, nyílás volt. S az ablak valóban az épület nyílását jelenti.)
Ám a Teremtés könyvében van még egy ,,ablak"-nak fordított szó a tzohar, ami valójában ,,fényes drágakő; Noé ezt használta a bárka megvilágítására[6]: ,,Ablakot csinálj a bárkán, és egy singnyire hagyd azt felülről;..."[7]

A tzohar szó ablak értelmezése azt jelentette volna, hogy a bárkalakók, ember állat egyaránt egyetlen tetőablakon keresztül kapták a fényt? Aligha. A tomboló viharban meglehetős sötétség uralkodik, ha a bárkában csak egy ablakon hatolt be valamiféle derengés, akkor bizony az ablaktól távolabb eső részeken koromsötét lehetett. A tzohar a bárka mennyezetvilágítására utalhat, amit felülről egy singnyire, vagyis 0,622 méterre kellett elhelyezni. Ma is ismert, hogy egy hagyományos méretű zárt térben, pl. szobában a világítás akkor a legmegfelelőbb, ha a fényforrás a mennyezettől kb. 60 cm-re van, vagyis lóg.

A hagyományos zsidó iskola a tzohart ragyogó, kristályból áradó fénynek tartja; a héber hagyomány óriási ékkőnek vagy gyöngynek, amely a benne rejlő fényerő segítségével a vízözön idején az egész bárkát bevilágította. Erre utal az ékiratos Vízözön-történet: Ziusudra, Shuruppak királya, sumir Noé ,,midőn óriási csónakját készítette, UTU, a Napisten elhozta neki a sugarait a csónakba, vagyis a ragyogó fényű tzohart, hogy világítson.[8] Eszerint a bárkát mesterséges fénnyel világították meg, amit a kései, kevesebb műszaki tudással rendelkező utódok, pl. az Ószövetség összeállítói a nap sugarainak tartották.
Minden új vívmány, találmány, az emberi életet megkönnyítő műszaki berendezés, szerszám vagy gép a régiségben már megvolt, s ha nem, akkor előbb vagy utóbb valamelyik ásatáson előbukkan. Legfeljebb nem ismerszik fel, mert a mai ember számára szokatlan formájú, elrendezésű vagy azért felismerhetetlen, mert eddig még nem találták fel.

Az elektromosság ismeretét Noé valamelyik fia, Egyiptom/Kemet ura, még a nevében is közelálló Khám/Hám ismerhette, és átörökíthette a következő nemzedékeknek. Tény, hogy e tudás túlélte az özönvizet. A Kr. e. X. század táján Izrael 3. uralkodója Salamon kimondta, amit ma a hivatalosított történelemtudomány tudománytalannak tart: ,,A mi volt, ugyanaz, a mi ezután is lesz, és a mi történt, ugyanaz, a mi ezután is történik; és semmi nincs új dolog a nap alatt." [9] Bizonnyal Vízözön-előtti műszaki ismeretekre és a felhasználásukra gondolt, amelyeket ő maga is előállíttatott: Midőn Sába királynője látogatásakor a palotájában nappali fényesség uralkodott. Salamon nagybölcsen olyan fénylő gyöngyöket gyártatott, mintha a Nap, a Hold és a csillagok ragyogtak volna a mennyezeten[10], vagyis elektromos világítótesteket használt.

Jéchiel, a XIII. századi titokzatos rabbi gyakran elképesztette IX. Lajos francia királyt ,,ragyogó lámpájával, amely magától kigyulladt és elaludt."[11]
Jóval a Vízözön után Egyiptomban, Párthiában és Szkítiában is ismerték az elektromosságot. Bizonyára világítottak is vele, de a finoman megmunkált ezüstözött és aranyozott ékszerek stb. arról tanúskodnak, hogy az aranymívesek elektrolízisre is használták.; s ehhez garmadával állt a rendelkezésükre a szárazelem.




A Pártus Birodalom idejéből és területéről származó un. bagdadi elem (atlasobscura.com)

Bagdad közelében négy pártus kori rézhengert tartalmazó agyagedényt ástak ki a földből. Vékony vas- és rézrudakat voltak mellettük, amelyek arra utaltak, hogy az elemeket sorba kapcsolták. Ktésiphonnál a Berlini Múzeum egyik régésze tíz további elem alkatrészét találta meg, ebből arra következtetett, hogy e tárgyakat tömeggyártással állították elő. A jelek szerint a pártus, majd a perzsa és a bagdadi aranyművesek a legkorábbi közel-keleti civilizációtól örökölték a villanyelemeket. E műszaki eljárás a régi korokban jól ismert lehetett, mert Egyiptomban is találtak ezüstözött fémtárgyakat.[12]




Világítótesteket ábrázoló dombormű (Hathor-templom, Dendera, Egyiptom, tripadvisor.com)

Hosszasan vitáztak, hogy az alábbi fajansz-amulettek eredetijét mire használták. Az ásatásokon egészen nagyméretűeket is találtak, amelyek pontosan ugyanolyanok voltak, mint a fenti domborművön a támaszcsiga. A formájuk nagyon hasonlít a mai villanyoszlopokon levő porcelán-szigetelőcsigákhoz.




Szigetelőcsiga-amulettek (ancientegyptianfacts.com)

A villanyvilágítást 1890-ben találták fel, előtte csak gyertyával, fáklyával, esetleg olajlámpással világítottak. E fényforrások füstöltek, kormos lerakódást képeztek a mennyezeten. Ám sem az egyiptomi piramisok belsejében, sem a sírokban nem találtak füst- vagy koromnyomot. Eleinte azt gondolták, az egyiptomiak valamiféle lencse és tükörrendszer segítségével világították meg a sírkamrák belsejét, ám ezeknek sem volt nyoma. Néhány ősi sír alagútjai meg túl bonyolultak voltak ahhoz, hogy valamiféle tükörrendszer segítségével fényt juttassanak a sötét belső termekbe. Ennek ellenére a falak tele vannak színes festményekkel, hieroglifákkal, amit sötétben bizony lehetetlen lett volna előállítani. Az egyetlen lehetőség az volt, hogy füstnélküli fényforrásokkal rendelkeztek. Mivel volt galvánelemük, ezeket a sírkamrák megvilágítására is használhatták.
Mai tudós-csoport a denderai fénycső-domborműnek elkészítették a mását, ám ahhoz hogy működjön hozzácsatlakoztattak néhány pártus elemet. S láss csodát! Működött.




7. Akár ilyen is lehetett volna... (A denderai fénycső-dombormű alapján és a pártus elemek felhasználásával készített világítótest. - ancient-origins.net)

Noé bárkája az előző világkorból átmentette az ókorban használt, a középkorban jogosan titokban tartott (hiszen az inkvizíció kisebb dolgok miatt is gyilkolt), majd lassan elfeledett elektromosságot, amit a mai embernek újra fel kellett fedeznie.


[1] Marton Veronika i. m. 112. p.
[2] Szent Biblia, Mózes I. kv., 6.14.
[3] Old Testament Hebrew Lexikon, kopher címszó - biblestudytools.com
[4] wikipedia.org, kőolaj címszó
[5] Velikovsky, Immanuel: Ütköző világok, Novella, K. [Bp. 2000], 57-61. pp.
[6] Encyclopedia Mythica in:pantheon.org
[7] Mózes I. kv. 6.16.
[8] Kramer, Samuel Noah: History begins at Sumer, University of Pennsylvania Press, Philadelphia, 1956, 152. p.
[9] Szent Biblia, Prédikátor Kv. 1.9
[10] Budge, Wallis: The Queen of Sheba & her only son Menyelek,... The Medici Society London, Boston, Mass. [etc.], 1922. 34. p.
[11] Lévi, Éliphas:Historie de la Magie, Germer Bailliére, Libraire-Éditeur, Paris, 1860, 265-266. pp.
[12] Marton Veronika i. m. 117-118. p.


Forrás: Link


Marton Veronika sumerológus blogja: Link
 
 
0 komment , kategória:  Marton Veronika  
Bérósszosz, a babiloni Marduk-pap Vízözön-története
  2017-05-20 21:19:10, szombat
 
 



Az emberiség egyetlen egyetemes történelmi emléke az sok-sok évezreddel ezelőtt a föld egészét sújtó Vízözön. A köztudatban mesés bibliai történetként rögzült katasztrófát a mai történelemtudomány a geológiai és a régészeti feltárások eredményeképpen egyre inkább valós, megtörtént eseménynek tartja, sőt némi hitelt is ad az ókori írók Vízözön-történeteinek, s jobbára Marduk isten babiloni papja, a káldeai Bérósszosz leírását fogadja el, arra hivatkozik.




Az ókori Babilon romjai. A háttérben Szaddam Husszein idején épült fal (news.bbc.co.uk)

Bérósszosz I. Antiokhosz Szótér (Kr. e. 324-261), a Szeleukida Birodalom második uralkodójának megbízásából írt Babiloniaca, ill. Chaldeaica c. művében örökítette meg mezopotámiai hazája, és népe, a káldeaiak és a babiloniak történetét. A földi élet történéseit a teremtéstől a saját koráig felölelő könyve elveszett, ám a kivonatai, töredékei ókori írók, Euszebiosz[1], Abüdénosz[2], Alexander Polyhistor[3], Josephus Flavius[4] stb. műveiben maradtak meg. Könyvét a világ keletkezésével kezdte, majd tetteiket is megörökítvén felsorolta a 432 ezer évig uralkodó, a bibliai patriarchákkal és az ékiratos királylista uralkodóival azonos feladatkörű tíz Vízözön előtti királyt.[5]
Bérósszosz Vízözön története[6] a zsidó hagyományokkal s a belőle kinőtt judeo-keresztény Bibliával való hasonlatossága ellenére számos olyan adatot, eseményt tartalmaz, ami nem került bele a kanonizált Tórába, ill. görög fordításába, a Septuagintába, az Ószövetségbe. Valójában a királynevek mindhárom változatban azonos jelentésűek, csak a szerzők a saját anyanyelvükön görögül, héberül, sumirul nevezték meg őket. Az uralkodási idejükben viszont óriási, több tízezeréves különbség csak van.
Kronosz[7] isten (az ékiratos történetben Enki) álmában hírül adta Xisuthrosnak, a vízözönelőtti utolsó királynak, hogy Daisios/Δαίσιος, azaz május 15. napján óriási szakadó esők keltette özönvízben elpusztulnak az emberek. Megparancsolta, hogy Oannes, az emberiség tanítójának és őt követő hat társának tanításait, azaz minden dolog kezdetét, közepét és végét tartalmazó írásokat Sipparban, a Napisten városban ássák el, hogy megmaradjanak[8], s az áradat múltán megtalálják. (A teremtés utáni I. Világkorban Oannes, a bölcs tanító, az éjt a tengerben, a nappalt az emberekkel töltötte. Megismertette velük az írásjeleket és a tudományokat. Megtanította őket a művészetekre, a földművelésre, a városok benépesítésére, s átadta nekik az állam berendezkedésről írt könyvet...[9] E szent iratok nem a mai formájú és anyagú könyvek, hanem időtálló kő- és agyagtáblák voltak.





Oannes, a ,,hal-isten", az emberiség tanítója (kő-dombormű, II. Sargon asszír király Khosabad-i (Dur-Sarrukin) palotájából. A halember nagysága 255 mm, British, Museum, bibleorigins.net)

Bérósszosz Sippart, az Eufrátesz balpartján fekvő, a krisztusi időkben a csillagvizsgálójáról elhíresült ősrégi várost, a káldeusok bölcsességének székhelyét az ,,iratok városának" nevezi.[10] Itt őrizték, és a Vízözön elől itt rejtették el a káldeusok titkos tanait. (Az apokrif iratok szerint tizenkét éves korától harmincéves koráig Jézus Krisztus e városban tanult.)




Oannes halruháját formázó halsipkájú, halköpönyeges papok végzik a datolyapálmák beporzását. Az egyik kezükben levő füles dobozban levő virágport hintik szét (kőláda oldalára vésett dombormű, Ninurta isten Kalach-i temploma, Kr. e. 883-859, British Museum, London - jasoncolavito.com/blog)

Az isteni parancsnak engedelmeskedvén Xisuthros, a vízözön előtti utolsó uralkodó ,,tizenöt nyíllövés hosszú és két nyíllövés széles" hajót épített. (A bibliai bárka 9000 láb hosszú és 1200 láb széles volt.) Beszállt a rokonaival és a ,,szükséges" (!) barátaival. Tehát nem 8 emberrel, mint a Bibliában, hanem jóval többel. A ,,szükséges barátok" kitétel arra utalhat, hogy Xisuthros számításba vette, hogy olyan embereket vigyen magával, kiket mentsen meg, akiknek a tudása, szakismerete hasznosnak bizonyulhat az ár elvonulta után az emberi műveltség ismételt megteremtésére.
Étel-ital is került a hajóra, bekerültek az állatok, a madarak és a négylábúak, isten parancsa szerint. (Az ékiratos történetben nem maguk az állatok, hanem csak a ,,magvaik" (a sejtjeik) kerültek a hajóra...
S akkor megnyíltak az ég és a föld csatornái...
Az eső megszűntével Xisuthros valami madarat (a Bibliában hollót) bocsátott ki, de az nem talált ennivalót, se pihenőhelyet, így visszarepült a hajóra. Néhány nap múlva másik madarat (a Bibliában galambot) bocsátott útnak, ez már sáros lábbal tért meg, jelezvén, apad a víz. Hét nap múltán az újra kibocsátott madár (a Bibliában galamb) már nem tért vissza. Ebből tudta meg Xisuthros, hogy föld ismét szárazra került.
A gordieiusok (örmények) hegyén feneklett meg a bárka. A környékbeliek a bárka anyagának gyógy- és varázserőt tulajdonítottak, ezért rendre szurkos fadarabokat hasítottak le róla. Mondják, a bárka megkövesedett maradványát még ma is lehet látni. A II. világháború idején az Ararát felett átrepülő harci gépek hajóhoz hasonlító alakulatot figyeltek meg. A háború után a helybéli hegyilakók útbaigazítása révén sikerült a helyét pontosítani, s a sziklás képződmény valóban hajószerű építményt formáz.




Vajon a háttérben természetes alakzat vagy Noé bárkájának maradványa látszik? (Amerikai kutatók Araráton, 1960 - humansarefree.com)

Az asszonya, a leánya és a hajómester kíséretében Xisuthros kiszállt a bárkából. A földre (borulva) imádkozott, oltárt emelt és áldozott az isteneknek, Majd hirtelen, a társaival együtt szem elől tűnt. Szárazra lépvén a többi bárkalakó kereste, néven szólította, de soha nem került elő. Hang hallatszott a légből. Intette őket, kötelességük légyen az istenek tisztelete. Közölte, Xixuthros az istenek iránti tisztelete végett az istenek lakában lakozik; a felesége, a leánya és a hajómester is e megbecsülésben részesült. E hang nyilvánította ki az istenek döntését: Térjetek meg Babilonba! Távozzatok a kiásott könyvekkel Sippar városából, és bocsássátok a szent iratokat az emberiség rendelkezésre!
A megmenekültek áldozatot mutattak be az isteneknek, és a hang tanácsolására a megtalált iratokkal gyalogosan indultak Babilonba.
A Bibliával és az ékiratokkal ellentében a bérósszoszi írásokból megmaradt sovány kivonatok nem közlik, miért határozta el Kronosz (a sumiroknál Enlil) az emberek vízözönnel való elpusztítását, Ám, az ókori források, sokszor egymásnak ellentmondó közléseiből, elhallgatott sugallataiból kiderül, hogy valami nem volt rendben a földet benépesítő emberi és más élőlényekkel.
A Biblia közvetlenül ugyan nem említi Isten rosszallását, hogy "...Isten fiai bémenének az emberek leányaihoz, és azok gyermekeket szülének nekik, ezek ama hatalmasok, kik eleitől fogva híres-neves emberek voltak". Mégis ezen óriás, hírneves emberekkel és az utódaikkal összefüggésben határoztatott el a földi élet elpusztítása: ,,...megsokasult az ember gonoszsága a földön... És monda az Úr: Eltörlöm az embert, kit teremtettem a földnek színéről: az embert, a barmot, a csúszó-mászó állatokat, és az ég madarait..."[11]





Emberfejű griff és a ló viaskodása (pecséthenger-nyomat, közép asszír, Kr. e. 1400-1200, Walters Art Museum, Baltimore, Maryland - commons.wikimedia.org)

Merő feltételezésként felmerül, vajon nem a földön elszaporodott, különféle teremtmények keveredéséből származó szörnylények elpusztítását célozta volna meg Vízözön formájában az isten(ek) haragja, hogy a mai emberi fajt Xisuthros/Noé stb. és a társai személyében megmentse? Az embereken kívül a földet különféle fajok keveredéséből származó emberszerű lények, szörnyállatok népesítették be. Az egyiknek két, a másiknak négy szárnya, két arca vagy két természete (hím és nő) volt. Némelyiknek kecskecombja, szarvasfeje, sőt lólába volt, mások félig lovat, félig embert formáztak. Voltak emberfejű bikák, kutyafejű lovak, madárfejű embertestű lények stb. Ezek nem képzelet szülte lények, nem az írók fantáziájának termékei, hanem valós hús-vér, a korabeli szobrokon, pecséthengereken, domborműveken ábrázolt teremtmények voltak.
A Vízözön eseményeinek a bibliai leírása, sőt a zsidók szent könyvei is összhangban vannak Bérósszosz elbeszélésével. Ám nem elhanyagolható különbség, hogy mind a bérosszoszi, mind az ékiratos leírásban a természeti erők forrnak, dolgoznak, a zsidó változatban pedig természetfeletti isteni hatalom pusztít.
A káldeus Xisuthros, csakúgy, mint a bibliai Noé oltárt emelt az Úr tiszteletére. Bérosszosznál a megmenekültek Sipparba mennek, Noé utódai Sineárt népesítik be. Babilon a gordiéi hegyekből, az örményországi Araratról kapta a lakosságát. A héberek törzstáblája is ezt támasztja alá, miszerint Arpakhsad, Assur, Elam a Tigris mentén lefelé vonult kelet felé.
Bérósszosz a Chaldea (Káldea) és a Babilónia elnevezést felváltva használja, e terület szemita neve Sineár, ahol a papok, sőt az uralkodók is káldeusok voltak, nem pedig szemiták. A Vízözön után Káldeába kettős bevándorlás történt. E terület előbb az elamiták (a szakkönyvek az elamitákat sémi bevándorlóknak, az ékiratok viszont szkítafajúaknak tartják) birtokába jutott, aztán a káldeusok következtek, akik uralkodó osztállyá nőtték ki magukat, elsajátítván a régibb szkíta műveltséget, majd ezután következett a szemita megszállás...
Bérósszosz, a Biblia, a héber, és az ékiratos Vízözön történet egybevetéséből kiderül, hogy minden forrás ugyanazon egyetemes katasztrófát beszéli el. A különbözőség a szerzők faji, népi hovatartozásából fakad. Minden esetben uralkodók, templomok, korabeli társadalmi csoport megrendelésére utasítására gyűjtötték össze, írták meg az emberiség, illetve népük történetét. S, ami az egyik változatban megvolt, a másikból hiányzott és viszont. Politikai meggondolásból hallgattatott el, vagy illesztetett bele egy-egy esemény az írásokba. A zsidó történetírók minden igyekezettel azon voltak, hogy saját népüket magasztalják, s más népek rovására az egyedüli műveltségteremtő népnek tartassák.





Agyagtáblák tárolására szolgáló un. könyvrekeszek a sippari könyvtárban (Mesopotamia.co.uk)

A Vízözön ékiratos leírása a legkorábbi. Valójában Bérósszosz is ezekből dolgozott, hiszen a babiloni Marduk-templom papjaként hozzájutott az ékiratos forrásokhoz. A héber változat Bérosszosz nyomán más ókori írók történeteinek átvétele. Az Ószövetség történetei, a zsidók II. babiloni fogságának idejéből származnak. A zsidók a Kr. e. V-IV. században szerveződtek néppé, akkor alapozták meg a műveltségüket, amely szent könyveik sugallta összetartozásuknak köszönhetően egyre növekedik. Az engedékeny és jóságos káldeus királyok Nabukodonozor, Nabonid jóvoltából Esdrás, héber pap és történetíró a írástudó társaival együtt a babiloni ékiratos levéltárak anyagából szerkesztette meg az un. babiloni Talmudot, amely a judeo-keresztény[12] Ószövetséggé nőtte ki magát.





Noé a bárkában (freskó, Catacombe dei Giordani, 3-5. sz, National Roman Museum, Róma, Olaszorsz. - bridgemanimages.com)


[1] Euszebiosz (Kr.e. 263-339) görög történetíró Kaiszareia keresztény püspöke.

[2] Abüdénosz/Abydenus (Kr.u. 1. sz.?), görög történetíró,

[3] Alexander Polyhistor (Kr. e. 1. sz.), milétoszi származású rabszolgából lett görög tudós.

[4] Iosephus Flavius/Joszéf ben Mattitjáhu (Kr.u. 37-100 ?), zsidó történetíró és hadvezér

[5] Marton Veronika: Világkatasztrófák, Matrona, Győr, 2011. 30-61. pp.

[6] A Vízözön leírása Euszebiosz Krónikájában levő Bérosszosz-töredékek szerinti In: Schnabel, Paul: Berossos, Verl. u.Druck von Teubner, Leipzig, 1923. 264-266 pp.

[7] A szerző görög lévén, a görög istennevekkel látta el a Vízözön előtti isteneket. A zsidó íróknál héber, a sumiroknál sumir istennevek szerepelnek.

[8] Euszebiosz/Eusebius' Chronicle - The Chaldean Chronicle, Translated of classical Armenian by Robert Bedrosian, Sources of the Armenian, Tradition, New Jersey, 2008. 7-11. pp.

[9] Allgemeine Weltgeschichte, Bd. I.Traßler, Troppau, 1784. 88-90. pp. In: Marton Veronika: Világkatasztrófák i. m. 36-37. pp.

[10] Delitzsch, Friedrich: Wo lag das Paradies? J.C. Hinrichs'sche Buchhandlung, Leipzig, 1881. 209-212. pp.

[11]Szent Biblia i. m. Mózes I. kv., 6.r. 4-7.

[12] A római katolikus vallás alapja a zsidó vallás. Ezért lett a szent Bibliában egybevonva az Ószövetség és az Újszövetség.


Forrás: Link


Marton Veronika sumerológus blogja: Link
 
 
0 komment , kategória:  Marton Veronika  
A világ első Vízözön története
  2017-04-07 22:21:02, péntek
 
  A Vízözönről a Föld minden népének több-kevesebb ismerete van. A judeo-keresztény világ vízözön-tudása a Biblián alapul. A népek emlékezetében és az ókori írok műveiben a vízözön pusztítása világkatasztrófaként rögzült. E közös mag nem véletlen egybeesés, hanem az emberi elme azonos körülmények közti történésekre adott azonos válasza.




Noé kiengedi a bárkából a galambot és a hollót (Holkham Bible Picture Book, 'XIV. sz. közepe, MS 47682, British Library, London - idlespeculations-terryprest.blogspot.hu )


A térben és időben egymástól távol élő népek részben természeti, részben természetfeletti erők hatásával magyarázott özönvíz-történetei alapvonásokban megegyeznek[1]: Felhő kerekedik, óriási eső támad, megnyílnak az ég és föld csatornái, s az óriási áradatban elpusztul ember, állat. Csupán egy ember és a családja menekült meg, s általuk maradt meg az emberiség. Némelyik történet visszatérő eleme, hogy az emberiség súlyosan vétett az isten(ek) ellen, s a büntetése a minden élőt elpusztító egyetemes Vízözön lett.

A Biblián[2] kívül az ókori írók[3], Bérósszosz a babiloni Marduk templom papja, Alexandrosz Polihisztor, Abüdénosz görög történetíró, Kaiszareiai Euszebiosz bizánci krónikás, Iosephus Flavius, zsidó és Chorenei Mózes örmény történetíró stb. tudósít a vízözönről. A forrásaik az ókori Mezopotámia sumir, babiloni, asszír ékiratos Vízözön-történetei lehettek.

Mezopotámiában az első ásatások feltárta ékiratos agyagtáblák a British Museumba kerültek. A leltározásukkor George Smith (1840-1876) rézmetsző-régész vette észre, hogy az egyik táblán túl gyakran fordul elő az A olvasatú, ,,víz"-et jelentő ékjel. Lefordítva a szöveget kiderült, hogy az Izdubar (később Gilgames) eposz Vízözön történetére bukkant.[4]

1914-ben Arno Poebel (1881-1958) német-amerikai asszirológus Nippur város templomi könyvtárában többezer agyagtáblát talált. Több évtizeddel később Thorkild Jacobsen vette észre a kb. Kr. e. 1600-ra datált teremtésmítosz-táblát, az Eridu Genesist, rajta Vízözön legkorábbi, sumir nyelvű történetével.[5]




1. A Nippurban talált Vízözön-tábla, az un. Eridu Genesis (ancient-code.com)


A tábla töredékes. A felső rész hiányzik. Az alsó és a másik oldalon levő felső harmadát jól lehetett olvasni. A táblát nem úgy forgatták, mint manapság a könyvet, hanem alulról felfelé, fejtetőre állítva fordították a másik oldalra. Az a szöveg, ami a tábla alján volt az átforgatáskor a tetejére került.

A szöveg közepe maradt meg, a történet eleje és a vége ismeretlen. A megmaradt sorokból és a tábla arányaiból következtették, hogy a táblán 300 ékjeles sorból kb. 100 sor olvasható, a többi letörött, szétporladt, elpusztult. A szövegben fellelhető gondolatritmus segítségével sejteni lehetett a hiányzó történet-részeket.

Nemcsak a mítoszok, eposzok, középkori írások jellemzője a gondolatritmus, hanem az ékiratoké, sőt a magyar népköltészetben a balladák, népdalok, népmesék visszatérő eleme is. Ez azt jelenti, hogy a szöveg eseteként egy-egy mondattal, leírással, visszatér, visszautal az előző eseményekre, dolgokra ,,Alma a fa alatt, / Nyári piros alma,..." (Az első sora közli, hogy alma van a fa alatt, a második megmondja, az alma nyári is meg piros is.)

A hiányzó részek tartalmát a Vízözön előtt és után uralkodó királyok ékiratos listája és Bérósszosz leírása alapján pontosították.
Bár a táblatöredéket nippuri templomi könyvtár agyagtáblái közt találták, mégis Eridu Genesisnek (Eridu teremtése) nevezik, utalva a Vízözön előtti városok alapítására, melyek közül az első Eridu volt.

A hiányzó első rész a világ és az ember teremtésével kezdődhetett. Majd leírja, hogy a királyság, a lélegzetelállító Korona, a királyi trón, majd a királyi jogar leszállt az égből. (Véletlen lehet, hogy ugyanilyen koronázási ékszerek illették a magyar királyt? )

Az égi jelölte király lerakta a városok tégla (alap)köveit, vagyis városokat alapított, s egy-egy istennek védelmébe ajánlotta. Eridu, a városok elseje, NU.DIM.MUD-é lett, Bad.Tibirát dIN.AN.NA, Larakot PA.BI.IL.SAG, Sippart UTU, Suruppakot SUD kapta. (E városok túlélték az Özönvizet)[6]




2. A Vízözönt túlélt ókori mezopotámiai városok (Eridu, Bad Tibira, Larsa, Suruppak, Sippar)

EN.LIL, a levegőisten, az ,,én-lélek", az életet adó fuvallat istene a sumirok teremtő istene volt. Megalkotta az élővilágot. Megajándékozta az embereket a fokossal, a föld műveléséhez szükséges szerszámokkal, s mindennel, ami ezen a világon a legjobb, a legszebb, leghasznosabb volt. Mindenható, láthatatlan mennyei atyaként kormányozta az eget és a földet. Szerető isten volt, de ugyanakkor büntető, s hurrikánként romboló is. A szava döntő és megmásíthatatlan volt. Kimondott döntéseit még ő sem változtathatta meg.

A megmaradt táblatöredék leírja, hogy EN.LIL, a teremtő isten haragját az emberek hangoskodása, lármája váltotta ki. A városok, csatornák építésekor túlságosan nagy zajt csaptak, s zavarták az istenek nyugalmát. Haragjában dEN.LIL kieszközölte az istenek beleegyezését, hogy vízáradat pusztítsa el a vétkes, az isteneknek nem engedelmeskedő emberiséget.[7] Két istent nem sikerült meggyőznie. EN.KI, a föld (és a földi vizek) istene kétségbevonta az emberiség elpusztításának szükségességét. A szentséges IN.AN.NA (Ninhursag), a nagy istennő, a magna mater ingadozott: A pusztulás után siratta az embereket.

Az istenek rangsorában az dEN.LIL után következő EN.KI, a bölcsesség, a varázslat, a gyógyítás istene, az emberek barátja és támogatója volt. Nevének jelentése ,,én, a föld". dEN.LIL megbízásából szervezte ugyan meg a földi világot, de nem viselhette el a pusztulását. Oktalanságnak tartotta az emberiség eltörlését, hiszen ha megtörténik, az istenek megfosztatnak emberi szolgálóiktól és tisztelőiktől. Ha elpusztulnak, ki dolgozik, ki táplálja ékes imákkal, földi tudással az isteneket? Hosszasan töprengett, miként lehetne elkerülni dEN.LIL végzetes döntését.

dENKI saját szívével vetett számot. dEN.LIL szavát nem változtathatta meg, hiszen nem volt hozzá hatalma, de az áradat következményeit enyhíthette. Elhatározta, megmenti a sumir ZI.U.SUDRÁ-t, Suruppak (vagy Eridu) jámbor, istenfélő királyát, a bibliai Noé megfelelőjét. A védelmező isten neve olvashatatlan, de bizton állítható, hogy EN.KI volt. Istenként közvetlenül nem szólhatott emberi lényhez, ezért a királyi palota nád-falán át suttogta a túloldalon alvó királynak a küszöbönálló katasztrófát. Felszólította, építsen bárkát, hogy magát és a családját megmenthesse! Megsúgta a nádfalnak, milyen legyen a hajó, amelyre minden élőlény magját fel kell vinnie, hogy a vész múltán feltámadjon és folytatódjon az élet.




3. A mezopotámiai Lagas templomában talált Meluhha-i csónak, ill. kereskedőhajó (pecséthenger nyomat. Hasonlót találtak Omanban, az indiai Meluhha félszigeten és Harappában - harappaseries.wordpress.com)

A minden élőt elpusztító áradat leírása oly pontos, hogy a hagyományozó szenvedője, túlélő szemtanúja lehetett a Vízözönnek.




4 . Noé bárkája (örmény mozaik - totheends.com)

A rettenetes áradatot elbeszélő szöveg néhány megmaradt sora[8]:

,,A feltartóztathatatlan viharos szelek
az együtt menekülőket elsodorták,
Miközben az özön végsöpört...,
Miután hét nap, hét éjjel
Tombolt az áradat az országon,
És a szélvihar a hatalmas hajót
A végtelen vizekre sodorta..."

A Bibliához hasonlóan a későbbi vízözön-történetek megegyeznek abban, hogy minden élő állatból egy nőstényt és egy hímet fel kell vinni a bárkára.[9] Vajon eszükbe jutott-e a Biblia íróinak és a korabeli olvasóknak, hogy a föld minden állata aligha fért volna fel a bárkára. Az élet folytatásának ,,titka" mégis a bárkán volt.[10] A sumir változatban nem az állatok, hanem a [szaporodásra alkalmas] magjuk vitetett fel a hajóra. Ez már felfért.

Lehetett a bárkalakóknak laboratóriumuk, lehetett megfelelő tárolóhelyük, hogy életben tartsák az ivarsejteket, s megőrizzék a szaporodóképességüket? Vajon tudták-e, miként kell létrehozni belőlük az élő egyedeket?

Az, hogy nem élő állatokat, hanem azok sejtjeit, magjait vitték fel a hajóra, azt sugallja, hogy a sumir vízözön-történet a legelső, a legrégebbi változat.[11] Az ókori írók, köztük a Biblia írói, ha a forrásukban olvasták is, hogy hím és nőstény ivarsejtek kerültek a bárkára, bizonyára felfoghatatlannak tartották, nem hitték el. S maradtak a kézzelfogható magyarázatnál, az élő egyedeknél. Elfelejtődött az a tudás, hogy mesterségesen, laboratóriumi körülmények közt petesejtből és hímivarsejtből életképes utódok hozhatók létre.

A vízözön a végéhez közeledett. A látóhatáron feltűnt UTU, a Napisten, s bárkalakóknak meghozta az égi fényt.




5. Noé és az asszonya a bárkában és a szárazulaton (Septimus Severus (Kr.u. 193-211) császár korabeli bronzérme, 34 mm, Frígia, Apamea - ancientcoinage.org)

A bárkából kiszállván ZI.U.SUDRA térdreborult, majd ökröt s bárányt áldozott az isteneknek. A töredékes szövegből kiderült az isteneknek tetszhetett a hálaadó áldozat, hiszen még a haragvó dEN.LIL szíve is meglágyult, s halhatatlansággal jutalmazta az emberiség írmagját megőrző jámbor és istenfélő királyembert és az asszonyát. S mintha az istenek közül való lenne, a sumirok hite szerint a kelő Nap országát, Dilmunt, a mai Bahrein szigetet jelölte ki lakhelyükül.[12]

A költemény többi része elveszett.


Az Özönvíz történetekről bővebben ld. Maron Veronika: Világkatasztrófák, Matrona, Győr, 2011. 94-121. pp.
[1] Riem, Johannes: ie Sintflut in Sage und Wissenschaft, Agentur des Rauhen Hauses, Hamburg, 1925. 7. p.
[2] Biblia, Szent István Társulat, Bp. 2000, A teremtés könyve, 7-8, 21. p.
[3] Jeremias, Alfred: Alte Testament im Lichte des Alten Orients, J.C. Hinrichsc'sche Buchhandlung, Leipzig, 1904. 125. p.
[4] Smith, George: Chaldäische Genesis, J.C. Hinrichs'sche Buchhandlung, Leipzig, 1876. 223. p.
[5] Thorkild, Jacobsen et al.: I. Studies Inscription from Before the Flood, Richard E. Hess - David, Toshio Tsumura, Eisenbrauns, Winona Lake, Indiana (USa) 1994.129-130 pp.
[6] Sollberger, Edmond: The Flood, British Museum, London, 21. p. (Angol eredetiből magyarra fordította Monostori Zsolt).
[7] Rahwinkel, M. Alfred: The Flood in the Light of the Bible, Geology, and Archaeology, Concordia Publishing House, Saint Louis, Missouri, 1951, 128. p.
[8] Andree i. m. 6. p.
[9] Biblia, Szent István Társulat, Bp. 2000. A teremtés könyve, 7. 21. p.
[10] Andree i.m. 5. p.
[11] Poebel, Arno: Historical and Grammatical Texts, Vol. V. Published by the University Museum, Philadelphia, 1914., 17-21. pp.
[12] Poebel i. m. 17-21. pp.



Forrás : Link


Marton Veronika sumerológus blogja : Link
 
 
0 komment , kategória:  Marton Veronika  
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 38 
2018.01 2018. Február 2018.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 85 db bejegyzés
e év: 213 db bejegyzés
Összes: 23154 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 6008
  • e Hét: 21202
  • e Hónap: 146425
  • e Év: 368259
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.