Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 17 
Fecske Csaba: Üres házban
  2017-02-03 06:59:50, péntek
 
  Fecske Csaba:

Üres házban


betöri a hold az ablakot
álmodat fölitta az éjszaka
mintha már nem tudnád ki lakott
itt elbódít a hiány különös szaga

egérsurranású riadt kis neszek
a visszajáró évek hangjai
másnaposság és sírás fojtogat
az emlékezet eddig mindig neked

kedvezett az álló óra a falon
sohát és örökkét egyszerre mutat
a matt bútorokon kövér por ül
arcokat tekinteteket emészt a vak

tükör a sarokban pókháló parókája
a semminek kavicsként hull eléd
a következő pillanat értelmeznéd
a csöndet de ez csontig ható némaság

ehhez csak te tartozol senki más
légy zúg el füled mellett kedves hang
ez most neked a dohos levegőt amit
beszívtál ne őrizgesd kilélegezheted
 
 
0 komment , kategória:  Fecske Csaba  
Fecske Csaba: Cigánylány
  2016-11-30 08:45:25, szerda
 
  Fecske Csaba:

Cigánylány


...S akkor a nagy vigalom közepette darázsderekú lány
libbent táncra kacér mozdulatokkal a rét
zsenge gyepén. Haja ében, az ajka cseresznyepiros volt,
gödrös az arca. Szemét tágra nyitotta: az ég
minden csillaga ott ragyogott két szembogarában.
Csimpolya szólt s hegedű, ropta a táncot a lány,
egyre veszettebbül röpítette a lába, miközben
melle ficánkolt, mint zsákban a fürge malac.
Kis suttyó kölyök ott álltam, s lestem megigézve
sóvár szemmel a lányt, őt, aki észre se vett,
kontya kibomlott és égő arcára ráborult az
ében hajzuhatag, s ő szaporázta tovább,
járta a vad táncot. Már harmat szállt le a fűre,
s fényét álmatagon szórta a földre a hold.
Őrülten kalapált a szívem, bámultam a táncost
esdve szavát, mosolyát, lenne csak egyszer enyém!
Aztán vége szakadt a zenének, a táncnak, az éjben
sápadt fény libegett fűzek ezüst levelén,
elnyugodott a cigánytábor, csak a szél kalamolt még
alvó sátrai közt és a tücsök ciripelt.
Mint fészkén a madár, lapítottam a tüskebokorban,
hátha nem alszik a lány, s láthatom újra talán.
Látni akartam, látni csak egyszer még, epekedtem
- s lám máris suhanó árny feketéllt a mezőn.
Összefonódva zuhant egy férfi a lánnyal a fűbe,
szívem majd kiszakadt, könnybe borult a szemem,
könnyeken át is láttam, a két test hirtelen egy lesz,
s mint aki ölni akar, dúlja a férfi a lányt.
Annak lágy öle nyelte mohón, mit a kanja belévert,
s úgy lihegett, nyekegett, mint kit a lelke hagy el...

Másnap a tábor hűlt hamuját leltem csak a réten,
pernyét és kormot fújt teliszájjal a szél.
Útnak eredt a cigánykaraván, elment a leány is,
csillagos éj-szemeit nem feledem soha már.
 
 
0 komment , kategória:  Fecske Csaba  
Fecske Csaba: "Vadszonett"
  2016-11-29 03:55:00, kedd
 
  Fecske Csaba:

"Vadszonett"


Szomorka ősz kopogni kezd
vadgesztenye és "vadszonett"
a nyár piciny diógerezd
a vízcsepp tűnő emléke lett

Kerül majd vers a versbe rím
az asztalra méz és tea
befelhőz majd a naftalin
az ember levetett ruha

aszalt gyümölcs és meggybefőtt
üvegkoporsók vitrinek
méz tonnaszám kinek minek

márványként őriztem meg őt
erőlködtem lám ennyi lett
tizennégy kurta sor szonett
 
 
0 komment , kategória:  Fecske Csaba  
Fecske Csaba: Az út végén
  2016-10-15 19:09:22, szombat
 
  Fecske Csaba:

Az út végén


mint pusztuló ház faláról a vakolat
lehámlik róla lassan a teste
a rázúduló sötétben bolyong a lélek
az alagút végén a fényt keresve

az idő nem telt el vele egészen
még nem hogy magából kivesse
élete széthulló darabjait
a felejtés drótozza össze

kilencvenegy év labirintusából
kiutat már hiába keresne
nem találom szegény apámat
ez nem ő csupán elhasznált teste

mintha csak azért lenne még itt
hogy halálát velem megossza
e meddő testből az élet aranyát
az idő réges-rég kimosta

mint elszáradt falevél reszket
a láthatatlan ágon utolsó napja
egyetlen fuvallat és lehull
a hűvösen hallgató avarba
 
 
0 komment , kategória:  Fecske Csaba  
Fecske Csaba: Tükörben
  2016-01-07 08:34:31, csütörtök
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Fecske Csaba  
Fecske Csaba: Virrasztó szívvel
  2014-07-11 06:36:52, péntek
 
  Fecske Csaba:

Virrasztó szívvel


Domb a fejemalja,
éggel takarózom,
könnyem gyöngye fénylik
itt minden bozóton.
Hajnalban ha fázom,
alszom hát parázson,
csillag hamujában
melengetem hátam.

Ingem mintha fénnyel
varrt kökörcsin volna:
tapintása bársony,
fényes Hold a gombja.

Utak szalagával
kötözöm a tájat,
mesékből jött szókkal
sebesítem számat.

Derek rühét kéne
őszökről vakarni,
építeni lángot,
sebet behavazni.

Mindörökig élni
fenn virrasztó szívvel,
szerelem-gyehenna
tüze melegítsen.
 
 
0 komment , kategória:  Fecske Csaba  
Fecske Csaba: Szélnek eresztelek...
  2014-07-08 07:18:54, kedd
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Fecske Csaba  
Fecske Csaba: Valahol valamikor
  2014-05-03 06:52:00, szombat
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Fecske Csaba  
Fecske Csaba: Jó nekem itt
  2014-02-23 07:27:51, vasárnap
 
  Fecske Csaba:

Jó nekem itt


ó Uram jó nekem itt
néha még jó a rossz is
amiről azt hittem örökkévaló
íme máris szertefoszlik

Uram hiszen te jól tudod
milyen gyarló és esendő vagyok
bár törekszem nagyon a jóra
a rossz mindig legyőzi bennem a jót

igen nagy az én terhem
roskadozom alatta nyögök
bizony nagy kockázatot vállalt
aki - jóllehet nem önként - idejött

bevallom jó nekem itt
olykor még jó a rossz is
ha színről színre látlak majd
szememről a hályog lefoszlik

mindenben téged kereslek
éjszakánként már hallom lépteid
ne fájjon azért oly nagyon
ó Uram akkor majd segíts

már nem vagyokegészen itt
áttűnök csupán mint fény a résen
ugye nem volt hiába semmi
nem volt hasztalan szenvedésem
 
 
0 komment , kategória:  Fecske Csaba  
Fecske Csaba: Jób éneke
  2014-02-21 08:09:12, péntek
 
  Fecske Csaba:

Jób éneke


mit egykor adtál most visszavetted
nyomorult féregre rámtapostál
te bennem a jobbik ént kerested
fájdalmat cserélni nem haboztál

mint szeg a deszkába hatol belém
a gondolat mely keresztre feszít
nem akkor van-e legtöbbje
az embernek ha mindent elveszít

fészekből pottyant madárfióka
tehetetlenül verdes a remény
attól féltem eleitől fogva
nem lehetek méltó vendéged én

szerettem volna kedvedre lenni
mint báránynak zsenge fű a réten
de nem csillapítottam éhedet
nem csillapithatta semmiségem

tán meghagyhattad volna kincseim
mutathattad volna hogy szeretsz engem
valóban hogy miként a testi kín
otthonra találj puszta szívemben

ha kell vedd el hát amim még maradt
legyek úgy mint szőlőszem a présben
a hitem horgán vergődő halat
nem dobom vissza az lesz ebédem
 
 
0 komment , kategória:  Fecske Csaba  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 17 
2017.04 2017. Május 2017.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 262 db bejegyzés
e év: 1392 db bejegyzés
Összes: 27828 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2124
  • e Hét: 8506
  • e Hónap: 137112
  • e Év: 616579
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.