Regisztráció  Belépés
gabfe.blog.xfree.hu
Szeretni, bizni, remélni,minden új napnak örülni. Gab-fe edit
1952.12.06
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/18 oldal   Bejegyzések száma: 178 
A napfényterápia kifejlesztője...
  2016-12-18 14:33:17, vasárnap
 
 




Niels Ryberg Finsen (Tórshavn, 1860. december 15. - Koppenhága, 1904. szeptember 24.) izlandi származású feröeri-dán orvos és kutató. 1903-ban elnyerte az orvostudományi Nobel-díjat, mert kifejlesztette a lupus vulgaris és más betegségek napfényterápiáját.


Niels Ryberg Finsen 1860. december 15-én született a Feröer-szigetek fővárosában, Tórshavnban. Szülei izlandiak voltak, apja Hannes Kristján Steingrímur Finsen, a 10. századig tudta visszavezetni családfáját, anyja pedig a szintén izlandi születésű Johanne Fröman volt. Apja különböző adminisztratív tisztségeket látott el Feröeren, Niels születésekor királyi képviselő és adóbehajtó (fúti) volt, 1871 és 1884 között pedig a kormányzói tisztséget is megkapta. Mikor Niels négy éves volt, anyja meghalt, apja pedig anyja unokatestvérét, Birgitte Kirstine Formannt vette feleségül.

Finsen az elemi iskolát Tórshavnban végezte, majd Dániába, a Herlufsholm bentlakásos iskolába küldték, ahol a bátyja is tanult. Itt a rektor úgy jellemezte, hogy "Niels jó fiú, de képességi gyengék és hiányzik belőle az energia". Ennek oka az idősebb diákok piszkálódása lehetett, mert amikor 1876-tól Reykjavíkban tanult tovább, jegyei jelentős javulást mutattak. 1882-ben Koppenhágába ment orvostudományt tanulni, ahol 1890-ben végzett. A Koppenhágai Egyetem kórboncnokaként dolgozott 1893-ig, amikor otthagyta állását, hogy kutatásainak szentelhesse magát; eközben magánórák adásából tett szert szerény jövedelemre.

Finsen örökletes Niemann-Pick betegségben szenvedett, amelynek tünetei már 23 évesen jelentkeztek nála. Ez a kór a máj, szív és lép kötőszöveteinek megvastagodásával, idegrendszeri, mozgáskoordinációs problémákkal és általános gyengeséggel jár. Finsen azt remélte, hogy a napfény javíthat a tünetein és egy re több időt töltött a napon. Állatkísérleteket végzett, majd a napfény és ívfény hatását kutatta különböző betegségekben, többek között himlő és lupus vulgaris (bőrfarkas) esetében. Azt tapasztalta, hogy a fény stimulálja a szövetek működését, kivéve, ha túl koncentráltan adagolta, mert akkor szövetkárosodás lépett fel (amit a bőr pigmentációja bizonyos fokig meg tudott gátolni). Úgy vélte, hogy a napfény "kémiai sugarakra" és "hősugarakra" osztható és a pozitív egészségügyi hatásokat az első okozza, viszont úgy tapasztalta, hogy a himlő utáni bőrhegesedést éppen a kémiai sugaraktól való védelemmel lehet elérni. Kései éveiben a só élettani hatását tanulmányozta és magán is kipróbálta a sószegény diéta hatásait.

Fototerápiájának sikerei láttán 1896-ban Koppenhágában két magánbefektető és a kormány támogatásával megnyitották a Finsen Intézetet (az intézet később beolvadt a Koppenhágai Egyetem kórházába). 1898-ban professzori kinevezést kapott, a következő évben pedig kitüntették a Dannebrog-renddel. Európában általánosan elterjedt az egyes betegségekben (a fentieken kívül ilyenek voltak a tüdőbajosok) szenvedők napoztatása; főleg magashegyi és mediterrán körülmények között.

1903-ban Niels Finsen megkapta az orvostudományi Nobel-díjat "annak elismeréseként, hogy a betegségek, különösen a lupus vulgaris koncentrált fénysugárzással való kezelésében elért eredményeivel új utakat nyitott az orvostudományban".







A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
 
 
0 komment , kategória:  Nobel dijasok röviden  
1852. december 15.
  2016-12-18 14:30:05, vasárnap
 
 





Antoine Henri Becquerel (ejtsd: antoán anri bekerel) (Párizs, Franciaország, 1852. december 15. - Le Croisic, Bretagne, Franciaország, 1908. augusztus 25.) francia Nobel-díjas fizikus, a radioaktivitás egyik felfedezője. 1903-ban megosztva fizikai Nobel-díjat kapott a radioaktivitás felfedezéséért. Egyike azon 72 tudósnak, akiknek neve szerepel az Eiffel-torony oldalán. 1900-ban elsőként ismerte fel, hogy a béta-részecskék ugyanolyan nagyságrendű elektromos töltéssel rendelkeznek, mint a katódsugarak.
Élete
Korai élete
A híres tudós a franciaországi Párizsban született, egy olyan családban, ahol vele és fiával, Jean-nal együtt a család négy generációja tudósként munkálkodott. Az École Polytechnique-en tanult általános tudományokat, az École des Ponts et Chaussées-en pedig mérnöki tanulmányokat folytatott. 1890-ben összeházasodott Louise Désirée Lorieux-vel.

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
 
 
0 komment , kategória:  Nobel dijasok röviden  
94 éve született...
  2016-11-17 13:38:49, csütörtök
 
 



94 éve született

Stanley Cohen (New York, 1922. november 17.) amerikai biokémikus. 1986-ban Rita Levi-Montalcinivel közösen orvostudományi Nobel-díjban részesült az epidermális- és idegnövekedési faktor felfedezéséért.

Stanley Cohen 1922. november 17-én született New Yorkban Louis Cohen szabó és felesége, Fannie Feitel gyermekeként. Mindkét szülője oroszországi zsidó bevándorló volt. Gyermekkorában átesett a járványos gyermekbénuláson. Családja rossz anyagi helyzete miatt az (akkor) tandíjmentes Brooklyn College-be járt főiskolára, ahol biológia és kémia voltak a fő tantárgyai. Ezután egy ideig egy tejfeldolgozó üzemben dolgozott bakteriológusként, amíg elegendő pénzt össze nem tudott gyűjteni a továbbtanulásához. Egy ösztöndíj segítségével az ohiói Oberlin College-ben szerzett mesterfokozatot (M.A.) zoológiából 1945-ben, majd a Michigani Egyetemen védte meg doktori disszertációját 1948-ban. Dolgozatának témája a földigiliszta nitrogénmetabolizmusának megváltozása volt éhezés esetén. Kísérletes munkájához ötezer gilisztát gyűjtött össze az egyetem campusán.

Kutatói pályáját a Coloradói Egyetem gyermekgyógyászati és biokémiai tanszékén kezdte, ahol a koraszülöttek anyagcseréjét tanulmányozta. Hogy megtanulja a radioizotópos kutatási technikákat, 1952-ben átment a St. Louis-i Washington Egyetem radiológiai tanszékére. Itt többek között a leendő Nobel-díjas Arthur Kornbergtől tanult. 1953-ban a zoológiai tanszéken csatlakozott Rita Levi-Montalcinihez, aki éppen akkor fedezte fel egértumorban az idegnövekedési faktort és segítőt keresett az anyag izolálásához és karakterizálásához. A közös munka mellett Cohen önállóan felfedezte az epidermális növekedési faktort (epidermal growth factor, EGF), amelynek extra adagjának hatására az újszülött egerek hamarabb nyitották ki a szemüket és bújtak ki a fogaik. A későbbiekben az EGF és receptora segített jobban megérteni egyes tumorfajták kialakulásának mechanizmusát és tumorellenes gyógyszerek támadáspontjául is szolgálnak. A hasonló növekedési faktorok szerepet játszanak a szív-, bél- és vesebetegségek kezelésében és megelőzésében.

1959-ben elfogadta a Vanderbilt Egyetem ajánlatát és a biokémiai tanszék adjunktusa lett. Folytatta a korábban megkezdett munkát és tanulmányozta az EGF kémiai és biológiai tulajdonságait.

1976-ban professzorrá, 1986-ban pedig kiváló (distinguished) professzorrá nevezték ki. Visszavonulása óta családjával együtt Nashville-ben él.


A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
 
 
0 komment , kategória:  Nobel dijasok röviden  
114 éve született..
  2016-11-17 13:37:13, csütörtök
 
 



114 éve született..

Wigner Jenő Pál angol nyelvterületen Eugene Paul "E. P." Wigner (Budapest, Terézváros, 1902. november 17.[1] - Princeton, New Jersey, 1995. január 1.) Nobel-díjas magyar-amerikai fizikus. 1963-ban fizikai Nobel-díjat kapott ,,az atommagok és az elemi részecskék elméletének továbbfejlesztéséért, különös tekintettel az alapvető szimmetriaelvek felfedezéséért és alkalmazásáért."[2] 1972-ben elméleti fizikai eredményeiért Albert Einstein-díjat kapott.

A századelőn a fizikát a legjobb tudósok is egy majdnem befejezett tudománynak gondolták, amelyben minden fontos dolgot felfedeztek, és amelyben már csak pár apró részletet kell jobban kidolgozni. Wigner Jenő egyike volt azoknak a húszas évekbeli fizikusoknak, akik újjáteremtették a fizika tudományát, többek között bevezetve a kvantummechanikába a szimmetriák elméletét. Egyike volt a századfordulós Budapest híres tudósainak, akik közé Erdős Pál, Kármán Tódor, Neumann János, Teller Ede és Szilárd Leó is tartozott, utóbbi vált talán legközelebbi felnőttkori barátjává. Neumann iskolatársa és tanácsadója is volt, róla Wigner később így írt: ,,a legokosabb ember, akit ismertem a Földön."

Budapesten Terézvárosban zsidó családban született a Király utca 76. szám alatti házban, Wigner Antal kiskunfélegyházai születésű kereskedő és a kismartoni születésű Einhorn Erzsébet gyermekeként.

Többnyire boldog gyermekkort tudhatott magáénak: szülei harmonikus házasságban éltek, és nagyon szerette a lánytestvéreit. Kiskorában sokat szeretett sétálni. Tizenegy éves volt amikor tuberkulózist diagnosztizáltak nála, és ekkor hat hetet az osztrák hegyekben kellett töltenie anyjával egy szanatóriumban.

A Fasori Evangélikus Gimnáziumban Neumann János osztálytársa volt, és Rátz Lászlótól, az odaadó tudóstól és tanártól tanulhatott matematikát. Fizikából a neves tanár, Mikola Sándor tanította. Az iskola szellemisége nagy hatást gyakorolt rá. 1919 márciusában a kommunisták hatalomra jutása után az egész Wigner család elhagyta az országot. Novemberig Ausztriában éltek, ahol a család áttért az evangélikus hitvallásra.[3][4] Miután elvégezte a gimnáziumot, 1920-ban beiratkozott a Műegyetem vegyészmérnöki szakára, de 1921-től a Berlini Műszaki Főiskolán (ma Berlini Műszaki Egyetem) folytatta tanulmányait. Lényegesebb, hogy a Német Fizikai Társulat szerda esti beszélgetéseit is látogatta, melyeken részt vettek olyan nagy tudósok, mint Max Planck, Max von Laue, Rudolf Ladenburg, Werner Heisenberg, Walther Hermann Nernst, Wolfgang Pauli és - nem utolsósorban - Albert Einstein. Szilárd Leóval is ezeken a kollokviumokon találkozott. Szilárd szinte azonnal az egyik legjobb barátjává lett, bár személye mindvégig rejtély maradt számára.

A harmadik döntő fontosságú élménye szintén Berlinben érte: a Kaiser Wilhelm Institutban dolgozva találkozott Polányi Mihállyal, aki a doktori témavezetője és Rátz László után a legfontosabb tanára volt.
Werner Heisenberg és Wigner Jenő (1928)

1925-ben visszatért Magyarországra. Édesapja mellett mérnökként dolgozott az újpesti bőrgyárban, de végül nem tudott ellenállni a berlini Kristálytani Kutatóintézet hívásának, és ismét Németországba költözött.

Az 1920-as évek végén Göttingenben a nagy matematikusnak, David Hilbertnek lett a segédje. Ez nagy kiábrándulás volt számára, mert Hilbert nem volt már szellemileg aktív. Rengeteg időt töltött a könyvtárban, és Einstein helytelenítésével nem törődve beleásta magát a Werner Heisenberg, Erwin Schrödinger és Paul Dirac nevével fémjelzett kvantummechanikába. 1929-re publikációival széles körben felhívta magára a fizikusvilág figyelmét. 1931-ben adta ki Csoportelmélet módszer a kvantummechanikában című művét, amely egy ma is használatos eszközt adott az elméleti fizikának. Az elmélet kidolgozásában Neumann János is segítette. 1930-ban az amerikai Princetoni Egyetem Neumann-nal együtt felvette tanárai közé. 1933-ban, Hitler hatalomra jutása után azonban még fél évet Európában töltöttek utazgatással, tanulással, tanítással. Wigner a kezdetektől fogva a nemzetiszocialista rendszer kritikusa volt. Később, amikor többen dicsérték az ítélőképességét, mindig tiltakozott, mondván, nem kellett különösebb érzékenység ahhoz, hogy felismerje Hitler gonoszságát és veszélyességét; ahhoz kellett inkább speciális érzékenység, hogy valaki ne lássa.

Princetonban bemutatta húgának, Margitnak a fizikus Paul Diracot. Margit és Dirac később összeházasodtak, kettejük barátsága pedig elmélyült. Eltöltött valamennyi időt Einsteinnel is, aki szintén Princetonba ment, az Institute for Advanced Studyra. A harmincas évek végén kiterjesztette kutatásait az atommagokra is. Kifejlesztett egy fontos általános elméletet az atommag-reakciókra. Kiváló elméleti (lásd például Wigner-Eckart elmélet) és ragyogó kísérleti szakember is volt, ezenkívül alaposan értett a mérnöki tudományokhoz is. 1936-ban Princeton nem alkalmazta tovább, emiatt a Wisconsini Egyetemre ment. Ott találkozott első feleségével, egy bájos fizikushallgatóval, Amelia Frankkel. De Frank 1937-ben meghalt, és Wigner bánatában el akarta hagyni Madisont. Princeton szeretett volna egy kitűnő fiatal fizikust, és sokan őt ajánlották, ezért visszahívták, így 1938-ban ismét Princetonba került. Bár meggyőződéses politikai amatőrnek tartotta magát, 1939-ben és 1940-ben nagy szerepe volt a Manhattan terv melletti agitációban, ami az első atombomba megépítéséhez vezetett Hitler megfékezése érdekében. Azonban nagyon letörte, amikor látta, hogy Hirosimára és Nagaszakira ledobták a bombát. Ugyanakkor mint választott hazájának hű polgára, védelmezője maradt az amerikai hadseregnek, és továbbra is úgy gondolta, hogy az atombombára szükség volt.

Wigner 1941-ben házasságot kötött Mary Annette Wheelerrel (nem rokona a híres fizikus Wheelernek). Két gyermekük született. 1977-ben Wigner másodszor is megözvegyült. Harmadik felesége Eileen Clare-Patton Hamilton volt. Eileen Wigner halála után 2010-ben hunyt el.

A negyvenes évek elején az atomenergia békés felhasználásának úttörője lett: 1941-ben ő tervezte meg az első, kísérleti atomreaktort, és ő ajánlotta, hogy a neutronok lassítására vizet használjanak. 1946-ban elfogadta a tennessee-i Clinton Laboratory (ma Oak Ridge Nemzeti Laboratórium) kutatási és fejlesztési igazgatói állását. Mivel nem volt hivatalnok típus, egy év múlva visszatért tanítani és kutatni a Princetoni Egyetemre. Az 1950-es években elkeserítette Enrico Fermi, Einstein és Neumann halála, valamint a Manhattan-projekt vezetője, J. Robert Oppenheimer elleni politikai támadások. 1960-ban, amikor már a matematikai fizika nagy alakjai közé sorolták, megírta legismertebb nem fizikai tárgyú tanulmányát, a mára klasszikussá vált ,,The Unreasonable Effectiveness of Mathematics in the Natural Sciences"-t (A matematika észszerűtlen hatékonysága a természettudományokban). Ebben a tanulmányban a mellett érvelt, hogy a fizikai fogalmak eredete a biológiában és az észlelésben gyökerezhet, és hogy az a szerencsés egybeesés, hogy a matematika és a fizika olyan jól kiegészítik egymást, mai tudásunk szerint észszerűtlen és megmagyarázhatatlan. 1963-ban megkapta a fizikai Nobel-díjat. Elismerte, hogy sohasem gondolta volna, hogy ez megtörténhet, majd ezt fűzte hozzá: ,,Nem gondoltam volna, hogy valaha is úgy közlik a nevemet az újságok, hogy nem tettem semmi komiszat."

Fél évszázados távollét után négyszer látogatta meg szülőhazáját. Először 1976 augusztusában jött haza az Eötvös Loránd Fizikai Társulat meghívására. Következő látogatása alkalmával, 1977-ben a társulat tiszteletbeli tagjává választotta. 1983-ban hazalátogatva felkereste a Paksi Atomerőművet is. 1987-ben megkapta az ELTE tiszteletbeli doktori címét, és a Parlamentben átvette a Magyar Népköztársaság Zászlórendjét. (A fogadáson megkérte a cigánybandát, játsszák el a kedvenc nótáját: Ritka búza, ritka árpa, ritka rozs; és csárdást is táncolt a zenére.) Negyedik budapesti látogatása után Wigner erőnléte megromlott, nem vállalkozhatott további tengerentúli utazásokra. Amikor 1988-ban a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagjává választotta, már nem tudta személyesen megtartani székfoglaló előadását.[5]

1992-ben, kilencven évesen közzétette emlékiratait ,,The Recollections of Eugene P. Wigner" címmel.

1995-ben halt meg Princetonban.

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából





Wigner Jenő emlékpad (Alsógöd-Városvédők Egyesülete)


 
 
0 komment , kategória:  Nobel dijasok röviden  
94 éve született...
  2016-11-16 15:58:22, szerda
 
 



José Saramago (Azinhaga, Portugália, 1922. november 16. - Lanzarote, Kanári-szigetek, Spanyolország, 2010. június 18.) irodalmi Nobel-díjas portugál prózaíró, költő.

Azon portugál írónemzedékhez (Lídia Jorge, António Lobo Antunes) tartozott, amely a latin-amerikai irodalomtól eltanulta a mágikus realizmust, s a posztmodern irodalom elemeit is beépítette műveibe.

Életpályája [szerkesztés]

1922-ben született Azinhagában, egy kis portugál faluban. 1924-ben családja a szegénység elől Lisszabonba költözött. Géplakatosnak tanult egy szakiskolában, ahol kiváló irodalmi oktatás folyt. 1939-től egy kórházban géplakatosként dolgozott, de irodalmi érdeklődése egyre erősödött, a portugál történelem foglalkoztatta. 1944-ben megházasodott, egy lánya született. Az 1950-es évek közepétől értelmiségi körök közelébe kerülve kiadóknál kéziratok lektoraként dolgozott, kezdett maga is írogatni, eleinte verseket, cikkeket, krónikákat, majd regényeket, amelyek által híres lett.

1969-ben tagja lett a portugál kommunista pártnak, társadalmi funkciókat vállalt, minisztériumban dolgozott, majd lapigazgató lett a Diário de Notícias című napilapnál, ahonnan 1975-ben elbocsátották. 1976-tól kizárólag fordításból élt, és sorra jelentette meg saját műveit. A világban sokat utazott, előadásokat tartott.

1988-ban nősült másodszor, egy spanyol újságírónőt vett feleségül. 1993-ban elhagyta Portugáliát, mert a parlament tiltakozása miatt nem kaphatta meg az Európai Irodalmi Díjat. A Kanári-szigetekhez tartozó Lanzarotén telepedett le, ahol haláláig élt. 1998-ban megkapta az Irodalmi Nobel-díjat.

Díjak

Lisszabon Város Díja (1980)
A portugáliai P.E.N. Club Díja (1984)
Camoes-díj (1995)
Irodalmi Nobel-díj (1998)

Forrás Wikipédia



 
 
0 komment , kategória:  Nobel dijasok röviden  
124 éve született fizikus...
  2016-09-10 20:51:31, szombat
 
 



124 éve született fizikus...

Arthur Holly Compton (Wooster, 1892. szeptember 10. - 1962. március 15.) amerikai fizikus. Nobel-díj-ban részesült (1927) a róla elnevezett Compton-szórás felfedezésének köszönhetően.

Arthur Holly Compton Woosterben (Ohio állam) született 1892-ben Elias Compton és Otelia Compton tanárszülők gyerekeként. Apja, Elias Compton dékán volt a The University of Wooster-en (a későbbi The College of Wooster), ahol Arthur is tanult. Idősebb bátyja Karl Taylor Compton is a The University of Wooster-en tanult fizikát, aki később az MIT igazgatója lett; másik bátyja, Wilson M. Compton diplomata és elnöke a State College of Washington-nak, (a későbbi Washington State University). 1913 körül kigondolt egy ábrázolási metódust a Föld rotációjára.

1918-ban, Compton elkezdte az röntgensugarak szóródásának tanulmányozását. 1922-ben megállapította, hogy ha egy röntgenkvantum szórás során atomban kötött elektronnal ütközik, akkor energiájának csak egy részét adja át az ütközést követően kibocsátott elektronnak, és ezért kisebb energiával, vagyis megnövekedett hullámhosszal hagyja el az atomot. Ezt nevezik Compton-hatásnak. Ő javasolta először az elektron spin fogalom bevezetését is. 1917-ben kutatómérnöki állást kapott Westinghouseban. Később a fluoreszcens fényforrások kifejlesztését segítette a General Electricnel. 1919-ben a Nemzeti Kutató Tanács tagja lett, ahol röntgensugárzással foglalkozott.
Háborús idők, erről bővebben itt olvashat..

https://hu.wikipedia.org/wiki/Arthur_Compton
 
 
0 komment , kategória:  Nobel dijasok röviden  
93 éve született fizikus és orvoskutató...
  2016-09-09 17:46:15, péntek
 
 



Daniel Carleton Gajdusek (Yonkers 1923. szeptember 9. - Tromsø, 2008. december 12.) magyar-szlovák származású amerikai fizikus és orvoskutató, aki 1976-ban Baruch S. Blumberggel megosztva kapta meg a Fiziológiai és orvostudományi Nobel-díjat kurun végzett kutatásáért.

Gajdusek apja, Karol Gajdusek a szlovákiai Büdöskőről származott, anyai nagyszülei pedig Debrecenből emigráltak Amerikába. Az USA-beli Yonkersben éltek, itt született Daniel. 1943-ban diplomázott a New York-i Rochester Egyetemen, ahol matematikát, biológiát, kémiát és fizikát tanult. Doktori diplomát a Harvard Egyetemen szerzett 1946-ban. 1954-ben kezdte később Nobel-díjat érő kutatómunkáját Melbourneben a Walter és Eliza Hall Orvosi Kutatóintézetben.
A kuru egy gyógyíthatatlan, degeneratív emberekben felfedezett agybetegség, ami a prionbetegségek egy formája.[1]

Bár ez a nézet nem általánosan elfogadott, kutatók szerint a betegséget a pápua új-guineai fore törzs terjesztette el kannibalizmusuk útján. A kuru pszichológiai és idegrendszeri változásokat okoz, amelyek végül halálhoz vezetnek. Törzsi ataxia jellemzi, melyet fejfájások előznek meg, valamint együttes végtagi fájdalmakkal és remegéssel jár. A klinikai stádium 12 hónapig tarthat, amit akár 20 éves tünetmentesség is megelőzhet.

Gajdusek 2008. december 12-én hunyt el a norvégiai Tromsøban 85 évesen kollégái látogatása közben.[4]

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
 
 
0 komment , kategória:  Nobel dijasok röviden  
70 éve született biokémikus
  2016-09-08 12:34:33, csütörtök
 
 



Aziz Sancar (Törökország, Mardin, Savur, 1946. szeptember 8. -) török-amerikai biokémikus és molekuláris biológus. 2015-ben megkapta a kémiai Nobel-díjat megosztva Paul Modrich-csal és Tomas Lindahllal, a DNS-javító mechanizmusok tanulmányozásáért.[1][2][3]

Az Isztambuli Egyetemen szerzett orvosi diplomát majd a PhD fokozatát az Amerikai Egyesült Államokban szerezte meg 1977-ben, a University of Texas at Dallas egyetemen.

2015-ben a biokémiai Sarah Graham Kenan Professor pozíciót tölti be a University of North Carolina at Chapel Hill egyetemen.

A Török Tudományos Akadémia, a Nemzeti Tudományos Akadémia, az Amerikai Művészeti és Tudományos Akadémia tagja.

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

 
 
0 komment , kategória:  Nobel dijasok röviden  
146 éve született az első Nobel díjas amerikai nő
  2016-09-07 14:32:03, szerda
 
 






Jane Addams az első Nobel díjas amerikai nő és valószínűleg a leghíresebb szociális munkás is országában

Jane Addams
Társadalmi aktivista
Született: 1860. szeptember 6., Cedarville, Illinois, Egyesült Államok
Meghalt: 1935. május 21., Chicago, Illinois, Egyesült Államok
Iskolai végzettség: Rockford University (1881.)
Szülők: Sarah Weber, John H. Addams
Testvérek: Henry Winfield Haldeman, William Haldeman, továbbiak
Díj: Nobel-békedíj

1860. szeptember 6-án született az illinois-i Cedarville-ben.
Jane okos kislány volt aki főiskolára szeretett volna menni Massachusettsbe, de az apja nem engedte el. Egy közelebbi iskolába kellett járnia. A lányiskolában Jane megtanulta a női barátságok fontosságát. Ekkoriban kezdődött Ellen Gates Starr-al élete végéig tartó kapcsolata. Később közösen alapították a Hull House-t.

Jane Addams a főiskola után gyógyszerészetet tanult de túl nehéznek és unalmasnak találta a munkát. Visszatért Cedarville-be, hogy mint akkoriban a nők általában, gondját viselhesse családjának. Apja halála után depresszióba esett. Csodálatos képességekkel rendelkező nőként akinek semmi dolga úgy érezte élete értelmetlen. Kétségbeesetten tenni akart valamit a világ jobbá tétele érdekében. Nevelőanyja Európába vitte, hogy talpra álljon és művészetet tanuljon. Valamennyire összeszedte magát, de még mindig nem találta meg életcélját.

Miután hazatért Európából felfrissítette kapcsolatát Ellen Star-ral aki tanítóként dolgozott akkoriban.
Együtt utaztak Londonba ahol a Toynbee Hall-ba látogatott Jane. Ez a gondozási központ inspirálta Jane-t a Hull House megalapítására. A Hull House-nak kettős célja volt. Elsősorban a város szegény lakóinak szolgálatában állt és emellett az olyan művelt asszonyok számára mint amilyen Jane is volt, értelmes elfoglaltságot nyújtott. Addams 1889-ben Chicagoban alapította meg a házat.

Korábban a szociális munkások az úgynevezett "Barátságos Látogató" modell alapján dolgoztak. A gazdagok meglátogatták a szegényeket és tanácsokkal látták el őket, hogyan tudnák jobbra fordítani az életüket. Addams felismerte, hogy a szagénység nem személyiségi jegyeken múlik hanem sokkal inkább bizonyos szociális körülmények idézik elő amelyeken változtatni kell, tehát amellett, hogy kielégítették azok pillanatnyi szükségleteit akikkel kapcsolatba kerültek, a Hull Ház szociális tanácsadóként is működött, olyan témákkal foglalkoztak, mint a gyermeknevelés, az egészségügyi reformok, szemétgyűjtés, munkajog és faji kapcsolatok.
Jane hitte, hogy a nők társadalmi felelőssége harcolni a békéért, mert a férfiak soha nem lesznek háborúellenesek. A Női Békepárt vezető tisztségviselője volt. 1915 márciusában Hollandiába hívták egy Nemzetközi Női Kongresszusra.
A Nobel díjat 1931-ben kapta. Természetéhez méltóan a díjjal járó pénzt eladományozta.

1926-ban szívinfarktusa volt. Soha nem épült fel teljesen. Aznap is egy osloi kórházban volt amikor a Nobel Békedíjat kapta. 1935-ben halt meg. A Hull House kertjében temették el.
Innen-onnan ollóztam..
 
 
0 komment , kategória:  Nobel dijasok röviden  
124 éve született csillagász, fizikus.....
  2016-09-07 14:30:28, szerda
 
 




Sir Edward Victor Appleton (Bradford, 1892. szeptember 6. - Edinburgh, 1965. április 21.) Nobel-díjas brit csillagász, fizikus, az ionoszféra létezését mérésekkel igazolta.

1892. szeptember 6-án született Peter és Mary Appleton gyermekeként. 18 éves korában ösztöndíjat nyert a St. John's College-ba, a Cambridge-i Egyetemre. Itt szerzett természettudományi szakirányú diplomát 1914-ben. Tanárai voltak többek között Sir J.J. Thomson és Rutherford is. A diplomája megszerzése előtti évben megnyerte a Wiltshire-díjat. Az első világháború ideje alatt bevonult, de nem sokkal később visszatért Cambridge-be, ahol 1915-ben feleségül vette Jessie Longsont, akitől két lánya született. A tudomány városában a rádióhullámokkal kapcsolatban kezdett tudományos kutatásokat végezni. 1919-től fő tevékenységének tárgyává az atmoszferikus fizika vált, amelynek tanulmányozásához leginkább rádiótechnikát alkalmazott. 1922-ben a Cambridge-i Egyetemen belül a Trinity College prorektora lett. 1965. április 21-én halt meg Edinburgh-ban.
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
 
 
0 komment , kategória:  Nobel dijasok röviden  
     1/18 oldal   Bejegyzések száma: 178 
2017.11 2017. December 2018.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 33 db bejegyzés
e év: 692 db bejegyzés
Összes: 34948 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2468
  • e Hét: 26356
  • e Hónap: 57908
  • e Év: 1312826
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.