Regisztráció  Belépés
pircsi09.blog.xfree.hu
"Érkezz sírva, majd gyakorold a nevetést s mosollyal távozz" /Fodor Ákos/ Papp Irén
1936.09.25
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 3 
Anyám háza
  2012-05-01 20:05:58, kedd
 
 
Váradi Antal
ANYÁM HÁZA

Ez a város, ez az utca
Nékem olyan ismerős,
Érezem, ha végigjárom,
Hogy az emlék mily erős...
Ebben van a kis fehér ház,
Annyi nagyobb szebb között...
Áldd meg Uram azt a házat,
Áldd meg azt a küszöböt!

Gyermek voltam, kicsi gyermek,
Mi az élet? nem tudám,
Ott repül a kicsi házban
Egyik nap a más után.
Mindenik nap meg volt áldva
S új örömbe öltözött
Áldd meg Uram, azt a házat,
Áldd meg azt a küszöböt!

Volt a háznak udvarában
Egy piciny, parányi kert,
Mint virági, úgy nyílt lelkem,
Napról-napra fényre kelt.
S mint a rózsák nyílt kelyhébe
Harmat - szállt belé a hit ..
Áldd meg Uram azt a kertet
Áldd meg pici bokrait...

Abban munkált gondos kézzel,
Gyomot irtva, jó anyám,
Anyakéz a gyermekszívben
S kertben gyomot nem hagy ám!
Azért hittem és reméltem
Ottan mindenek fölött...
Áldd meg Uram, azt a házat:
Áldd meg azt a küszöböt!

S akit sokan megtagadnak
Balgák, vakok, - láttam én
Ott abban a kicsi házban
A jó Istent!... könnyedén.
Ne nevessen e nagy szóra
Senki! Úgy van láttam Őt,
Őtet, kinek keze áldja
Azt a házat, küszöböt!

Láttam őt a szegénységben,
- Amelyre büszke vagyok, -
Láttam őt a boldogságban,
- Most is lelkemben ragyog,
Láttam őt balsorsban, gyászban,
Anyám könnyező szemén,
Ó, az áldó, sújtó Istent
Sokat, sokszor láttam én!

És abban a kicsi házban
Megtanultam: hogy a föld:
Csalfa, hazug, búra, fényre
Egyaránt álarcot ölt,
Hogy valóság, szilárd támasz
Egy van csak a föld fölött...
Te, ó Uram... Áldd meg kérlek
Azt a házat, küszöböt...

Ott tanultam, hogy az Isten,
Hogyha őt hiszed, megáld,
Meggyógyít az égi kézzel,
Mely imént sújtón talált...
Engem is sújtott keményen,
De megáldott azután,
Meg, ezerszer - vagy nem él-e
A kis házban jó anyám?


S ha családom kis körében
Végig nézek múltamon,
Melyen ahány istenáldás,
Ugyanannyi könny vagyon,
Fölmerül a kis ház képe
Gyermekálmaim között
Áldd meg Isten azt a házat,
Áldd meg azt a küszöböt!

Tartsd meg, hiszen elfeledtek
Engem ott már, csak e ház,
Meg az istenáldott lélek,
Aki abban ott tanyáz,
Az anyának szíve őriz,
De az énnekem elég
Áldd meg Uram, áldd meg őtet,
Áldd meg az anya szívét...

Tán még egyszer visszatérek
Búra, jóra: nem tudom...
Végigmegyek új- meg újra
A jól ismert utakon,
Hogy azt kérjem, ha megroskad
Térdem a küszöb fölött:
„Áldd meg Uram ezt a házat!
Áldd meg ezt a küszöböt!”



 
 
0 komment , kategória:  Váradi Antal  
Melyiket
  2012-05-01 20:04:45, kedd
 
 
Váradi Antal
MELYIKET

Fényes palotának márvány kapujában
Áll egy özvegyasszony fekete ruhában,
Jobb kezén - balkezén egy-egy kicsi gyermek
Tétován, szomorún, belépni sem mernek.

Karácsonyeste van. Nem látni egy lelket;
Végre paszomántos, botos úr közelget.
Szorul a szíve a két kis ártatlannak...
"Mit keres jó asszony? Mi járatban vannak?"

"Nagy jó uram... jaj... hát... alázattal kérem...
No ne sírj, ne szepegj, édes kicsi vérem
Itt vagyon nyomtatva eltettem magamnak,
Hogy itt egy kis árvát örökbe fogadnak."

Úgy? Tudom... no jöjjön. Az öreg nagysága!
Hanem csak röviden, mert az idő drága."
S fölvezeti őket aranyos terembe,
Kitár egy szárnyajtót. "Ide lépjenek be."

Gyászba borult úrnő bársonyos szobában,
Karácsonyfa mellett ül mély bánatában,
Fölpillant reájuk könnybeborult képpel.
Aranyos unokát ilyet vesztett épp el...

"Nos jó asszony jöjjön. Egyiket id’ adja?"
Oda kell, oda kell... Föld alatt az atyja,
Magam is nyomorult beteg vagyok nagyon..."
"Jó... hát csak hagyja itt. Melyiket?... Ráhagyom."

Melyiket... a kérdés a szívébe dobban.
Melyiket vigyem el?... Melyik szeret jobban?...
Melyikért ne fájjon, vérezzen a lelkem?...
S néz a két árvára szeme könnyel-telten.

...Jánoska, a fiú, már ír, olvas szépen,
Esténként ábécés könyve a kezében.
Mariska a kislány imádkozni tud már...
"Ó szívem, ha köztük választani tudnál..."

Jánoskát? nem... este a kis lámpa mellett,
Szőke hajacskája puha, mint lehellet,
Az anyja ölében, odahajtja szépen...
Nyilall egyet, fájót anyai szívében...

Hogyha ott nem látná soha, soha többet?...
Talán a Mariskát?... Jaj, a bánat öl meg
Kis Mariska ágya a mamáé mellett
Hiszen csak nemrég is még ringatni kellett...

Estenden az anya kezét oda nyújtja,
Göndör kicsi fejét ráhajtja, ráhajtja -
Úgy szunnyad el aztán... ha éjjel fölébred
Sanyját nem találja?... "Nem téged! Nem téged!"

"De minek tétováz? Siessen jó asszony,
Melyiket adja hát? Válasszon. Válasszon!..."
Feljajdul, mint gyötrött mártír a kínpadon -
"Nem adom... nem adom... egyiket sem adom!"


 
 
0 komment , kategória:  Váradi Antal  
A legboldogabb
  2012-05-01 20:03:25, kedd
 
 
Váradi Antal
A LEGBOLDOGABB

Karácsony van a fényes mennyországban,
Hol örök ünnep, örök ragyogás van.
S Jézuska születését ünnepelve:
Az égi csarnok angyalkákkal telve.

Ott áll a jászol. Boldog Máriának
Ragyog az arca, s kik körötte állnak:
Zsongó karéneket zengve halkan,
Nézik csodálva, csöndes áhítatban.

S a vértanúk és szentek seregében
Ezüst lombokkal díszelegve szépen,
Miképp, ha most is Betlehembe állna:
Büszkén magaslik föl egy karcsú pálma.

Alatta nyugodott futása közben
A szent család, honában üldözötten.
S egy égi kéz plántálta át a mennybe,
A boldogságos fényes végtelenbe.

S az Isten anyja letört egy kis ágat:
"Ma ünnepén a szenvedő világnak,
Menj Rafael s ahol könnyek fakadnak,
Add át a földön a legboldogabbnak!"

Megy Rafael kerengve hószín szárnyon,
Helyet keres, hova alant leszálljon,
S szikrázó hópelyhek között leére
Királyi palotának tetejére.

Odaadná már az ezüst pálmaágat;
Legboldogabbja ez voln' a világnak?
De nem felejté el, mit Mária mondott:
Derűt nem lát a koronán, csak gondot.

Repül tovább, hol milliókon tombol
A dús... Hová a földi fájdalomból
Egy jaj se hallik. Ámde meg nem állhat:
Hol durva kéjbe fúl az ember-állat.

S ezer küszöbre és ablakra száll
S helyet a pálmaágnak nem talál:
Van millió kit fájdalom tép s szaggat...
Nem azt kereste, - a legboldogabbat!

Végül egy beteg gyermek ágya mellett,
Kibe most tért csak vissza a lehelet,
Honnét csak most suhant el a halál,
Egy térdelő szegény anyát talál.


A durva sír kaszája fenyegette,
A csontváz ott áll rémítően megette,
De mely az Isten szent szívéig szálla:
Az anya könnye erősebb volt nála
Megmentve! Él! El innen, messze rém,
S ott sír mosolygó lánya kebelén.
Az angyal jő lábujjhegyen megette
S az ezüst pálmaágat odatette.



 
 
0 komment , kategória:  Váradi Antal  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 3 
2017.03 2017. április 2017.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 2 db bejegyzés
e év: 57 db bejegyzés
Összes: 4799 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 591
  • e Hét: 2791
  • e Hónap: 28229
  • e Év: 140494
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.