Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
2017.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 36 
Grigo Zoltán
  2017-09-19 13:17:20, kedd
 
 
Grigo Zoltán

Élsz bennem

Itt élsz bennem már nagyon régen,
amióta utamat futom,
őrizlek téged lent a mélyben,
hogy mikor jöttél már nem tudom.
Csak azt tudom, olyan vagy nekem
mintha örökké lettél volna,
azóta a szálló éveket,
nem méri szívemben az óra.
Tartasz engem, és én tartalak,
átfonjuk egymást mint kötelek,
viharban meghajló fák alatt
búvó, láthatatlan gyökerek.
Itt vagy az elmémben, véremben,
az elmúlt, és eljövő napban,
úgy élsz bennem és lélegzel,
ahogy a tégla a falban.
Olyan vagy mint fénylő csillagok,
a szemedben ragyog a világ,
szívemre minden nap úgy hajolsz,
mint templom csendjére az imák.
 
 
0 komment , kategória:  Grigo Zoltán  
Grigo Zoltán
  2017-08-09 07:51:01, szerda
 
  Grigo Zoltán

Magamnak...

Magamnak növesztettelek,
ahogy jéghegyet a sarkkörök,
mint alatta búvó tengerek,
hatalmas vagy bennem és örök.

Új csillagok mindig születnek,
fénylenek, és egyszer kihunynak,
a magasban csendben elégnek,
majd porként a földre lehullnak,

Te a Nap vagy nekem, és a Hold,
mindig voltál, mindig itt leszel,
múlhatatlan vagy, és állandó,
mint az idő, és a végtelen.
 
 
0 komment , kategória:  Grigo Zoltán  
Grigo Zoltán
  2017-05-09 07:37:40, kedd
 
  Grigo Zoltán

Már érzem...

Már érzem bőröd bársonyát,
ma este nem gyújtok mécsest,
szememben még lobog a láng,
szemedben égnek a fények,
magamba szívom illatod,
érzem ízedet nyelvemen,
hajam borzolja sóhajod,
vállamon kicsit megpihen,
tenyerembe feszül tested,
ívben meghajlik mint a nád,
húrokat penget a kezem,
érzékeinknek dallamát,
lángot lehelünk egymásra,
vadul száguldó szeleket,
korbácsolunk vitorlákat,
fonódunk mint a kötelek,
száguld ereinkben a vér,
szerelmet markol tenyerünk,
amikor szívünk összeér,

végtelen időt ölelünk.
 
 
0 komment , kategória:  Grigo Zoltán  
Grigo Zoltán
  2017-04-23 09:51:46, vasárnap
 
  Grigo Zoltán:

Szívemben áll az idő

Szelídül a nap az égen,
kertemben nyúlnak az árnyak,
halvány füvekre hajlanak,
földre csüngő lombos ágak.

Még táplálja az anyaföld,
keblén nevelt virágait,
bár hordani kezdte a szél,
lassan lepergő szirmait,

Konokul ballag az idő,
szikkadt földbe ró árkokat,
pókhálót sző a hajamra,
arcomra rajzol ráncokat.

Nézem a kis kerti padot,
mint kezemen az erezet,
a lekopott festék alatt,
látni a fán az ereket.

Mégis jó rajta pihenni,
nézni, ahogy lemegy a nap,
hallgatni az esti csendet,
az éneklő madarakat.

Mert hiába múlnak az évek,
szívemben megállt az idő,
szemem fényétől tavasszal,
a kertben a fű, újra kinő.

 
 
0 komment , kategória:  Grigo Zoltán  
Grigo Zoltán
  2017-04-20 11:57:17, csütörtök
 
  Grigo Zoltán

Már érzem

Már érzem bőröd bársonyát,
ma este nem gyújtok mécsest,
szememben még lobog a láng,
szemedben égnek a fények,
magamba szívom illatod,
érzem ízedet nyelvemen,
hajam borzolja sóhajod,
vállamon kicsit megpihen,
tenyerembe feszül tested,
ívben meghajlik mint a nád,
húrokat penget a kezem,
érzékeinknek dallamát,
lángot lehelünk egymásra,
vadul száguldó szeleket,
korbácsolunk vitorlákat,
fonódunk mint a kötelek,
száguld ereinkben a vér,
szerelmet markol tenyerünk,
amikor szívünk összeér,

végtelen időt ölelünk.
 
 
0 komment , kategória:  Grigo Zoltán  
Grigo Zoltán
  2017-04-14 11:37:11, péntek
 
  Grigo Zoltán

Esténként...

Esténként amikor felkutat sóhajod,
szemérmedet koptasd le magadról állig,
olyan meztelen kell, hogy legyél mint a Hold,
hogy szerethesselek lábujjtól hajszálig.

Szirmaid ha fátyolként lehulltak rólad,
addig ölel majd szemem, a szám, a kezem,
amíg karomban már csak reszkető csont vagy,
feszülő bőr, illat és száguldó erek,
csak egy mozdulat mely a végtelenben jár,
maga mögött hagyva mindent lent a földön,
légy kígyóként tekergő szemérmetlen vágy,
új életet magába fogadó ösztön.

Úgy olvadj meg bennem mint érc a kohóban,
lobogó tüzemmel én elemésztelek,
elégetlek és amikor már csak por vagy,
a Hold fényénél újra megteremtelek.
 
 
0 komment , kategória:  Grigo Zoltán  
Grigo Zoltán
  2017-04-10 08:06:06, hétfő
 
  Grigo Zoltán

Élsz bennem...

Itt élsz bennem már nagyon régen,
amióta utamat futom,
őrizlek téged lent a mélyben,
hogy mikor jöttél már nem tudom.

Csak azt tudom, olyan vagy nekem
mintha örökké lettél volna,
azóta a szálló éveket,
nem méri szívemben az óra.

Tartasz engem, és én tartalak,
átfonjuk egymást mint kötelek,
viharban meghajló fák alatt
búvó, láthatatlan gyökerek.

Itt vagy az elmémben, véremben,
az elmúlt, és eljövő napban,
úgy élsz bennem és lélegzel,
ahogy a tégla a falban.

Olyan vagy mint fénylő csillagok,
a szemedben ragyog a világ,
szívemre minden nap úgy hajolsz,
mint templom csendjére az imák.
...
 
 
0 komment , kategória:  Grigo Zoltán  
Grigo Zoltán
  2017-02-05 10:10:51, vasárnap
 
  Grigo Zoltán

Még kapaszkodom

Kapaszkodj belém, kicsi társam,
ebben az őrült vad futásban,
ahol a szív, mint a csont, reped,
és hullanak szép ezüst fejek,
ahogy véres csatákban, sorban,
hevernek a földön a porban,
mert beteg időt élünk ahol,
csalogány helyett varjú dalol,
itt az élet is másként válogat,
magának szüli a királyokat,
én az idő ráncos homlokán,
csak szállok apáim nyomdokán,
a fejemre már nem kell babér,
csendesen kering bennem a vér.
Egyszer tudom, a virág lehull,
szirmaival a szél messze fut,
de amíg terítőd hófehér,
nekem elég egy szelet kenyér,
ha szíved tiszta hegyi patak,
megbújok benne mint a halak.
Még kapaszkodom, kicsi társam,
ebben az őrült vad futásban,
mielőtt magához húz az álom,
átgázolok veled én a halálon.
 
 
0 komment , kategória:  Grigo Zoltán  
Grigo Zoltán
  2017-01-09 08:59:12, hétfő
 
  Grigo Zoltán

Mondd...

Mondd, simogatnál engem, mint a szél,
Fázós reggelen, néma alkonyon,
Öleléseddel melegítenél,
Ha a bánat szívemen átoson?
Állnál mellettem, esőben, viharban,
Ha nem kérném, adnád a véredet,
Takarnál, ha magam kitakartam,
Újra játszanád velem az életet?
Hogyha teherként csüngnék válladon,
Kelnél át szakadékon, mély vízen,
Akkor is elvinnél a hátadon,
Hogyha engem a láb már nem visz el?
Ha az idő nem ad több kegyelmet,
Akkor is tudnál még látni szépnek,
Egyszer majd betegen és öregen,
Ha szememből a fények kiégnek?
Elengednél hogyha vinne a szél,
Amikor életem lábad elé dől,
Fognád a kezem, ha még nem mennék,
Elrejtenél engem a halál elől?
 
 
0 komment , kategória:  Grigo Zoltán  
Grigo Zoltán
  2016-11-28 10:18:43, hétfő
 
  Grigo Zoltán

Jó lenne még...

A napjaink oly gyorsan szaladnak,
jó lenne még maradni - kedvesem,
a szemünkbe írni a szavakat,
és csak ölelni egymást csendesen.

Szívünkben itt az összes tavaszunk,
minden avarillatú, szelíd ősz,
olyanok lennénk újra mi magunk,
amikor még nem mértük az időt.

Fiatalok voltunk és szépek,
ragyogtunk, ahogy tükörben a nap,
nézd, ezen a megsárgult képen
virágok nyílnak lábaink alatt.

Most tél van, hó szitál fejünkre,
egyre gyengébb már mind a két karunk,
de ha összekulcsoljuk kezünket,
ketten együtt - még erősek vagyunk.

Gyere, ülj le, pihenj meg mellettem,
terítsd a vállamra hajadat,
álmodjuk vissza még egyszer
azokat a régi nyarakat.
 
 
0 komment , kategória:  Grigo Zoltán  
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 36 
2017.08 2017. Szeptember 2017.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 11 db bejegyzés
e hónap: 235 db bejegyzés
e év: 2510 db bejegyzés
Összes: 5645 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1700
  • e Hét: 6373
  • e Hónap: 53246
  • e Év: 508155
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.