Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
1950.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 29 
Grigo Zoltán
  2017-02-05 10:10:51, vasárnap
 
  Grigo Zoltán

Még kapaszkodom

Kapaszkodj belém, kicsi társam,
ebben az őrült vad futásban,
ahol a szív, mint a csont, reped,
és hullanak szép ezüst fejek,
ahogy véres csatákban, sorban,
hevernek a földön a porban,
mert beteg időt élünk ahol,
csalogány helyett varjú dalol,
itt az élet is másként válogat,
magának szüli a királyokat,
én az idő ráncos homlokán,
csak szállok apáim nyomdokán,
a fejemre már nem kell babér,
csendesen kering bennem a vér.
Egyszer tudom, a virág lehull,
szirmaival a szél messze fut,
de amíg terítőd hófehér,
nekem elég egy szelet kenyér,
ha szíved tiszta hegyi patak,
megbújok benne mint a halak.
Még kapaszkodom, kicsi társam,
ebben az őrült vad futásban,
mielőtt magához húz az álom,
átgázolok veled én a halálon.
 
 
0 komment , kategória:  Grigo Zoltán  
Grigo Zoltán
  2017-01-09 08:59:12, hétfő
 
  Grigo Zoltán

Mondd...

Mondd, simogatnál engem, mint a szél,
Fázós reggelen, néma alkonyon,
Öleléseddel melegítenél,
Ha a bánat szívemen átoson?
Állnál mellettem, esőben, viharban,
Ha nem kérném, adnád a véredet,
Takarnál, ha magam kitakartam,
Újra játszanád velem az életet?
Hogyha teherként csüngnék válladon,
Kelnél át szakadékon, mély vízen,
Akkor is elvinnél a hátadon,
Hogyha engem a láb már nem visz el?
Ha az idő nem ad több kegyelmet,
Akkor is tudnál még látni szépnek,
Egyszer majd betegen és öregen,
Ha szememből a fények kiégnek?
Elengednél hogyha vinne a szél,
Amikor életem lábad elé dől,
Fognád a kezem, ha még nem mennék,
Elrejtenél engem a halál elől?
 
 
0 komment , kategória:  Grigo Zoltán  
Grigo Zoltán
  2016-11-28 10:18:43, hétfő
 
  Grigo Zoltán

Jó lenne még...

A napjaink oly gyorsan szaladnak,
jó lenne még maradni - kedvesem,
a szemünkbe írni a szavakat,
és csak ölelni egymást csendesen.

Szívünkben itt az összes tavaszunk,
minden avarillatú, szelíd ősz,
olyanok lennénk újra mi magunk,
amikor még nem mértük az időt.

Fiatalok voltunk és szépek,
ragyogtunk, ahogy tükörben a nap,
nézd, ezen a megsárgult képen
virágok nyílnak lábaink alatt.

Most tél van, hó szitál fejünkre,
egyre gyengébb már mind a két karunk,
de ha összekulcsoljuk kezünket,
ketten együtt - még erősek vagyunk.

Gyere, ülj le, pihenj meg mellettem,
terítsd a vállamra hajadat,
álmodjuk vissza még egyszer
azokat a régi nyarakat.
 
 
0 komment , kategória:  Grigo Zoltán  
Grigo Zoltán
  2016-11-25 09:03:36, péntek
 
  Grigo Zoltán

Esténként...

Esténként amikor felkutat sóhajod,
szemérmedet koptasd le magadról állig,
olyan meztelen kell, hogy legyél mint a Hold,
hogy szerethesselek lábujjtól hajszálig.

Szirmaid ha fátyolként lehulltak rólad,
addig ölel majd szemem, a szám, a kezem,
amíg karomban már csak reszkető csont vagy,
feszülő bőr, illat és száguldó erek,
csak egy mozdulat mely a végtelenben jár,
maga mögött hagyva mindent lent a földön,
légy kígyóként tekergő szemérmetlen vágy,
új életet magába fogadó ösztön.

Úgy olvadj meg bennem mint érc a kohóban,
lobogó tüzemmel én elemésztelek,
elégetlek és amikor már csak por vagy,
a Hold fényénél újra megteremtelek.
 
 
0 komment , kategória:  Grigo Zoltán  
Grigo Zoltán
  2016-11-14 08:54:42, hétfő
 
  Grigo Zoltán

1988... árnyék a múltból

Amikor ódon házfalakról
a városra csorgott a reggel,
még láttak kopott bérházak között
egy fának dőlve, leszegett fejjel,
mint aki az aszfaltba nőtt bele,
úgy álltál magadban tétován,
az arcodról lepergő könnyeket
felitta magába a félhomály.

Kérges markát nyitogatta a fagy,
friss szelek hordtak tavaszillatot,
még vöröslött a nap az égen,
de már halványultak a csillagok.
Az utak mentén új remény nyílott,
mégis úgy érezted, hogy menned kell,
mert kiégett földeken liliom
neked soha többé nem terem.

Eldugtad a városban szívedet,
hol krétával rajzoltál házfalat,
még egyszer búcsút intett a kezed,
majd örökre itt hagytad árnyadat.
 
 
0 komment , kategória:  Grigo Zoltán  
Grigo Zoltán
  2016-11-12 12:54:57, szombat
 
  Grigo Zoltán

Minden percemen...

Hozzám bújtál, úgy mentünk csendesen,
szemedben fénylett ezer kis titok,
szellő muzsikált, és a réteken
épp akkor nyíltak ki a nárciszok.

Megfogtam a kezed, és vittelek
boldogan, mint egy szerelmes diák,
elültettelek téged szívemen,
most te vagy nekem a legszebb virág.

Nyílsz bennem, s én érzem az illatod,
akkor is, hogyha nem vagy itt velem,
mint sötétlő égen a csillagok,
átragyog lényed minden percemen.
 
 
0 komment , kategória:  Grigo Zoltán  
Grigo Zoltán
  2016-11-10 07:20:33, csütörtök
 
  Grigo Zoltán

Mondd...

Mondd, simogatnál engem, mint a szél,
Fázós reggelen, néma alkonyon,
Öleléseddel melegítenél,
Ha a bánat szívemen átoson?

Állnál mellettem, esőben, viharban,
Ha nem kérném, adnád a véredet,
Takarnál, ha magam kitakartam,
Újra játszanád velem az életet?

Hogyha teherként csüngnék válladon,
Kelnél át szakadékon, mély vízen,
Akkor is elvinnél a hátadon,
Hogyha engem a láb már nem visz el?

Ha az idő nem ad több kegyelmet,
Akkor is tudnál még látni szépnek,
Egyszer majd betegen és öregen,
Ha szememből a fények kiégnek?

Elengednél hogyha vinne a szél,
Amikor életem lábad elé dől,
Fognád a kezem, ha még nem mennék,
Elrejtenél engem a halál elől?
 
 
0 komment , kategória:  Grigo Zoltán  
Grigo Zoltán
  2016-11-03 11:03:46, csütörtök
 
  Grigo Zoltán

Csak Neked

Leszek hűs lombok között a szél,
Amely simogat, és neked mesél,
Szerelmesen búgó kis patak,
Dalolok az ablakod alatt,
Vagy leszek neked én, az erdő,
Szelíden zúgó, halkan rezgő,
Egy nagy csendes léptű óriás,
Aki ezer karral ölel át.

Vagy egyszerűen, én csak leszek,
Mindig, örökké, és csak neked.
Szerelem
 
 
0 komment , kategória:  Grigo Zoltán  
Grigo Zoltán
  2016-10-31 15:13:15, hétfő
 
  Grigo Zoltán

Esténként...

Esténként amikor felkutat sóhajod,
szemérmedet koptasd le magadról állig,
olyan meztelen kell, hogy legyél mint a Hold,
hogy szerethesselek lábujjtól hajszálig.

Szirmaid ha fátyolként lehulltak rólad,
addig ölel majd szemem, a szám, a kezem,
amíg karomban már csak reszkető csont vagy,
feszülő bőr, illat és száguldó erek,
csak egy mozdulat mely a végtelenben jár,
maga mögött hagyva mindent lent a földön,
légy kígyóként tekergő szemérmetlen vágy,
új életet magába fogadó ösztön.

Úgy olvadj meg bennem mint érc a kohóban,
lobogó tüzemmel én elemésztelek,
elégetlek és amikor már csak por vagy,
a Hold fényénél újra megteremtelek.
 
 
0 komment , kategória:  Grigo Zoltán  
Grigo Zoltán
  2016-10-27 10:52:52, csütörtök
 
  Grigo Zoltán

Nézlek

Nézem szemeidnek fényét,
Arcodon a mosolyodat,
Mintha játékos őszi szél
Kergetne rajta lombokat.

Úgy hull reám mint falevél,
Lágyan ölelve simogat,
Mint kéken merengő tó vizét
A reggel felcsillanó nap.

Szemed tükrében csillagok,
Remegnek benne a fények,
Hogyha mosolyod rám ragyog,
Csak állok csendben, és nézlek.
 
 
0 komment , kategória:  Grigo Zoltán  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 29 
2017.02 2017. Március 2017.04
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 2 db bejegyzés
e hónap: 2 db bejegyzés
e év: 602 db bejegyzés
Összes: 3737 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 950
  • e Hét: 5056
  • e Hónap: 950
  • e Év: 65294
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.