Regisztráció  Belépés
skorpiolilike.blog.xfree.hu
"A szeretet és a bizalom elválaszthatatlanok! Egyik sem létezik a másik nélkül." Pné Marika
2016.01.12
Online
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
Alfred Tennyson: Tél
  2016-01-15 19:40:44, péntek
 
  Alfred Tennyson:
Tél

A fagy kemény,
kevés a szén,
erdőn a fény,
tűzben remény,
a fagy kemény,
ott van a foga az óév lábfején.

Harapj, te fagy!
A nappaltól messze szakadj,
a kék fabogár s a pufók pele
meg a méh is elül, s a légy se repül,
vájd be a fogad a ház szívébe bár,
csak az enyémet hagyd.

Harapj, te fagy!
Lehet kevés a szén is,
meg az erdőn a fény is,
meg a tűző remény is,
de itt tavasz lesz mégis,
vájkáljon fogad a föld szívébe bár,
csak az enyémet hagyd.
 
 
0 komment , kategória:  3 - Alfred Tennyson  
Alfred Tennyson: A patak
  2016-01-15 19:38:00, péntek
 
 

Alfred Tennyson:
A patak


I.

Onnét jövök, hol szárcsa, gém
Tanyáz. Egy nagyot szöktem -
S már a haraszt közt csillogok
S lent csörtetek a völgyben.

A halmok mentén rohanok,
Siklom sziklák gerinczén,
Ötven hidon, húsz falun át
S egy kis városka mentén.

Míg a tanyához eljutok
Hol a folyamba ömlöm:
Az ember jő, megy, - én megyek
Előre csak örökkön.

II.

Csacsogva, csörgve törtetek
Szirten, kövön, fövényen:
Lankáson lejtve lépdelek,
Suhanok a sekélyben.

Minden kis öblöt megfutok
Imbolyogva, enyelegve:
Ha szigethez eljutok
Rám hajlik fűz, rekettye.

Csak csacsogok, csak csevegek
Míg a folyóba ömlöm:
Az ember jő, megy, - én megyek
Előre csak örökkön.

III.

Itt megbúvom, ott fölbukom,
Egy-egy virág reám hull,
Itt egy sügér, ott fürge kolcz
Szegődik, uti társul.

És itt-ott hópehelyt sodor
Játszi habból szeszélyen:
És itt és ott ezüst fodor
Csillog arany fövényen.

És mind viszem, elrengetem,
Míg a folyóba ömlöm:
Az ember jő, megy, - én megyek
Előre csak örökkön.

IV.

Köszöntöm a zöld pázsitot,
Az árnyas ligetecskét:
Megcsókolom a hű szívek
Szelid, szép nefelejtsét.

Itt kiderül, ott elborul,
Most fecske szántja orczám,
Víg tánczot jár a napsugár
Ágyam fehér homokján.

Hold-, és csillagfénynél suttogok
Tövisbokor tövében,
Lappangva, félve elbuvok
Nádasom erdejében.

S csacsogva tovább csörtetek
Míg a folyóba ömlöm:
Az ember jő, megy, - én megyek
Előre csak örökkön.

Fordította - Jánosi Gusztáv
 
 
0 komment , kategória:  3 - Alfred Tennyson  
Alfred Tennyson: Minden meghal...
  2016-01-15 19:36:44, péntek
 
  Alfred Tennyson:
Minden meghal...


A kék patak árja zenélve cseveg,
a nap csodaszép;
suttognak a tájon a déli szelek
és lángol az ég.
Csak úszik a felleg, a gyapjú-fodor,
a májusi reggel örömbe sodor,
az arcod is ég.
De minden véget ér,
nem csörgedez az ér,
a szél susogni nem jő,
nem imbolyog a felhő,
a szív többet nem üt.
Halál les mindenütt.
Mert minden meghal itt,
a semmi ránk havaz,
elhervad a csalit.
Jaj, bús panasz!

Ajtóba vár a vad halál.
Nézd! a barátod, bár marasztald,
elhagyja a pohárt, az asztalt,
egy semmi jel - és menni kell.
A földbe majd letesznek egyszer
és mélyen a mélyébe fekszel.
A víg kacaj már tompa jaj.
Nem zeng madárdal
a lombon által.
Szellő se fú.
Jaj, iszonyú!
Halld! a halál karjába hív
s amíg szólok, eláll a szív.
Az állkapcád konyán lehull,
orcád pirossa elfakul,
kár benne bíznod, ernyed izmod,
forró véredbe jég vegyül,
látó szemedre éjjel ül,
kilencszer csendül a lélekharang:
vidám fiúk, ott pihenünk alant!

A vén világ,
mint pici ág,
úgy született,
ti emberek.
A földnek meg kell halnia.
Hát tomboljon a déli szél
a kék víz a partok szélinél:
mivel a vén föld bús fia
nem látja többé,
elmúl örökké,
minden, mi van, az született.
És nem tér vissza, ami él,
meg kell, jaj, meg kell halnia.

Fordította - Kosztolányi Dezső
 
 
0 komment , kategória:  3 - Alfred Tennyson  
Alfred Tennyson: Köszöntők egy gyermek elé
  2016-01-15 19:35:23, péntek
 
  Alfred Tennyson:
Köszöntők egy gyermek elé

1

Föl hát a mélyből, kelj, fiam a mélyből,
hol minden, ami várt a létre s volt,
örvénybe forgott milliók előtt
a termelő fény zordon hajnalában -
föl hát a mélyből, kelj, fiam a mélyből,
e változó föld vastörvénye által,
a buzduló élet minden szakán,
a születés sötét kilenc haván át
jöjj ez utolsó hold-hóval - min immár
a föld sugara ég - jöjj, jó fiú;
miénk, vonásra, testre szép baba,
tökéletes, nagyembert sejtető.
Kinek az arca az övé s enyém is,
egymásba forrva, mint egykor szerelmünk;
élj boldogulj mindig saját erőddel,
szolgáld hiven az emberi nemet,
hogy úgy megáldjanak mind, amint mi,
te az éjből kacagva feltörő;
s amerre majd egykor előre törsz,
a sors-utad legyen jól alapozva,
ifjúkorod kalandos, könnyű röpte
legyen szilaj; mint férfi fuss erősen;
végtére lágy ivekbe, szép eséssel
nyugodt mezőkön, mint tűnő erő -
essél a mélybe, ahová megyünk mind.

2

Föl hát a mélyből, kelj, fiam a mélyből,
az éjből, ahol kezdődik világunk,
hol hatva munkál az Úr Szelleme -
föl hát a mélyből, kelj, fiam a mélyből,
az igazi világból, hol szemünk lát
s melynek a föld csak partja, kikötője -
serkenj a mélyből, Szellem, kelj a mélyből,
hisz e kilencedik hóval, mi fényt ad,
végtére megjösz édes, kis fiú.

3

Mivel a másvilágon szólt az Úr:
,,Teremtsünk embert", s így azt, aki az lesz,
ki a szívünknek éji sejtelem,
e napsugáros-árnyas partra űzte,
hogy emberré legyen. Ó, tiszta Szellem,
árnyadba s húsruhádba elvesző,
te lárva és köd - vársz, hogy megszüless,
hogy majd ezer titok közé vetess ki,
hogy eljöjj a föld százezer bajába,
a véges-végtelen Térbe s Időbe -
húsunk s a végtelen Egy fantoma,
ki alkotá talányos Enmagad
az ő teljes, dicső Világ-magából:
élj! és a mag, a héj, szőlő s babér közt
válassz, mi kell neked; s távozz el innen
egy életen át, halálból a halálba
s találd meg Őt, ki alkotá - de nem
az Anyagot, a véges-végtelent, -
de azt a nagy csodát, hogy itt te vagy te,
s uralkodói en-tetteden s a földön.

Fordította - Kosztolányi Dezső
 
 
0 komment , kategória:  3 - Alfred Tennyson  
Alfred Tennyson: Az elhagyott ház
  2016-01-15 19:06:32, péntek
 
  Alfred Tennyson:
Az elhagyott ház

Elment a Gondolat és az Élet
egymás után,
és ablakot, kaput tártan hagytak tunyán:
e rossz lakók, e vad legények!

Minden sötét most, mint az éj:
az ablakoknak árnya mély;
nem verdesi zaj a kaput,
halott az ajtó és az út.

Jól zárj be ajtót, ablakot,
másképp az ablakon szemedbe les még
a meztelenség és kopár üresség;
a puszta ház oly elhagyott.

Távozz: a szó hiába lázad,
a vidításnak nincs helye.
Agyagból építették ezt a házat,
most csendbe hull a földre le.

Távozz: a Gondolat s az Élet
itt többé nem tanyáz;
egy távoli városba tértek -

ott élnek mostan messze, künt -
ott vár rájuk egy örök, tiszta ház.
Mert nem lehetnek, jaj, mindég velünk!

Fordította - Kosztolányi Dezső
 
 
0 komment , kategória:  3 - Alfred Tennyson  
Lord Alfred Tennyson: Tündérország kürtjei
  2016-01-15 18:58:43, péntek
 
 
Lord Alfred Tennyson:
Tündérország kürtjei


Ormok haván, tornyok falán
az ég zuhogó fénye lángol;
tó tükörét nap töri szét
s a vad vízesés zengve táncol.
Zúgj, kürt, a vad visszhangot felijesztve:
zúgj, kürt; visszhang, felelj, elhalva, messze, messze.

Mily tiszta halk! Hallod a dalt,
a tisztuló és halkuló dalt?
Szirtek felett mint üzenet
Tündérország száz kürtje sóhajt.
Zúgj, a bíbor völgy zengjen veled össze;
zúgj, kürt; visszhang, felelj, elhalva, messze, messze.

Óh kedves, a kürtök szava
belehal az égbe, a tájba;
de lelkeink visszhangja mind
nagyobb, s csak nő a muzsikája.
Zúgj, kürt, a vad visszhangot felijesztve;
zúgj, kürt; visszhang, felelj, elhalva, messze, messze.
 
 
0 komment , kategória:  3 - Alfred Tennyson  
Lord Alfred Tennyson: A Kraken
  2016-01-15 18:54:35, péntek
 
  Lord Alfred Tennyson:
A Kraken

A dübörgő felszín alatt, a mélyben,
A feneketlen tengerben alussza
Álomtalan, ősi álmát a Kraken;
Napfénypászmák derengenek elúszva
Komor alakján, és évezredekből
Nőttek rá roppant szivacsállatok;
Messze a bágyadt fényben kavarog
- sok csodás üregből és grottamélyből -
Tömérdek irdatlan polip, karokkal
Kavarnak az álmos, vízmélyi zöldbe;
A Kraken csak alszik a századokkal,
Így táplálják a nagy tengeri férgek,
Míg a végső tűz nem éri a mélyet:
Ember s angyal látja akkor, üvöltve
Felbukkan és el is pusztul itt fönn azonnal.

(Fordította: Tandori Dezső)
 
 
0 komment , kategória:  3 - Alfred Tennyson  
Alfred Tennyson: Fordulj keletnek, drága Föld
  2016-01-15 10:08:25, péntek
 
  Alfred Tennyson:
Fordulj keletnek, drága Föld

Fordulj keletnek, drága Föld,
hagyd a nap narancs alkonyát:
a fény eleget tündökölt,
szent csillag, fordulj most tovább,
míg csak fekete vállaid
fölé nem hág ezüst hugod:
a völgyben mint tükre ragyog
két szem és rajtam őrködik.
Ó, vigy magaddal, szállj, ne késs,
meríts uj csillagok elé:
vigy esküvőm reggele és
aztán a boldog éj felé.

/Ford.: Szabó Lőrinc/
 
 
0 komment , kategória:  3 - Alfred Tennyson  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
2018.06 2018. Július 2018.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 4 db bejegyzés
e hónap: 74 db bejegyzés
e év: 2069 db bejegyzés
Összes: 54819 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1385
  • e Hét: 4697
  • e Hónap: 33672
  • e Év: 806013
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.