Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
1950.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
Bartalis János
  2017-05-09 07:29:36, kedd
 
 
Bartalis János

Várlak

Éjfél van, és én még nem alszom.
Hallgatom a csendes éjjeli zajt.
A mező piheg.
Fáradt csillagok bóbiskolnak
A hold lezuhant a kertek mögé!
Várlak, hogy jöjj.
Várlak, hogy egyszer besuhanj.
Hold-lábaid nesztelen röptét lesem
a bokorközön.
Szellőlengésed fehér szárnyalását.
Várlak, hogy itt légy,
hogy eljöjj és megörvendeztess.
Várom a lombzajt.
Várom a harmatcseppek
piciny csengetését.
Várom az apró füvek suttogását.
Várlak Téged!...
...szívem ős mély dobbanását
várom a csendes éjben.
 
 
0 komment , kategória:  Bartalis János  
Bartalis János
  2017-03-12 08:54:41, vasárnap
 
  Bartalis János

Fájó szépség

Rovom naponta -
nekikezdve és megállva,
rovom a kusza sorokat,

suttogom az éjbe,
hogy megszülessék a Vers,
az egyetlen, a nagy.

de látom -
csak álom, vágy, akarat marad,
megfoghatatlan,
eloszló tündérzene.

Keresem a mezők csendjében,
keresem a gyárak zajában,
a Kedves szemében.

Megpeng egy hang a lelkemben,
s aztán elszáll messze,
ki tudja: hová?

Ki tudja: merre?
Mint gyermekláncfű
ezernyi légi gömbje,
ha kegyetlenül rátör a szél.

Ó, Vers! örök nagy Csoda!
Fájó szépség a lelkemben.
Akiért meghalok naponta,
elvérzek véres tüskén.

Kereslek, futok utánad.
Feltűnsz, megcsillansz.
,,Már megvagy!" - kiáltom.
Nyújtom a kezem ujjongva.
De csak a halvány párát
öleli karom.

...Sárból és égi fényből szőtt alak: Vers!
Vajon nem foglak meg?
Nem érlek be soha?
 
 
0 komment , kategória:  Bartalis János  
Bartalis János
  2017-02-16 07:07:10, csütörtök
 
 
Bartalis János

Az éjjel

Az éjjel párnám alatt tartottam neved,
mint gyermek a száraz kenyeret,
ma este a te neveddel aludtam el.

Baloldalamra fordultam, ahol a szívem dobogott,
és egész éjjel hallottam szívem ritmusát,
a boldog, meg nem szűnő dalt,
amint halkan zengett az éjben.

Valami mézillat,
erdei hűs illat
csorgott a szívemre-nyelvemre,
és én egész éjszaka ettelek-ittalak
- gyönyörű gyöngyalak -
néztem az arcodat, nyeltem a szemedet-hangodat,
és nem tudtam
betelni, jóllakni
veled.

Az éjjel párnám alatt tartottam neved.
 
 
0 komment , kategória:  Bartalis János  
Bartalis János
  2017-01-26 09:00:29, csütörtök
 
  Bartalis János

A éjjel

Az éjjel párnám alatt tartottam neved,
mint gyermek a száraz kenyeret,
ma este a te neveddel aludtam el.

Baloldalamra fordultam, ahol a szívem dobogott,
és egész éjjel hallottam szívem ritmusát,
a boldog, meg nem szűnő dalt,
amint halkan zengett az éjben.

Valami mézillat,
erdei hűs illat
csorgott a szívemre-nyelvemre,
és én egész éjszaka ettelek-ittalak
- gyönyörű gyöngyalak -
néztem az arcodat, nyeltem a szemedet-hangodat,
és nem tudtam
betelni, jóllakni
veled.

Az éjjel párnám alatt tartottam neved.
 
 
0 komment , kategória:  Bartalis János  
Bartalis János
  2017-01-18 10:41:28, szerda
 
  Bartalis János

Várlak

Éjfél van és én még nem alszom.
Hallgatom a csendes éjjeli zajt.
A mezőn piheg.
Fáradt csillagok bóbiskolnak.
A hold lezuhant kertek mögé.
Várlak, hogy jöjj.
Várlak, hogy egyszer besuhanj.
Hold - lábaid nesztelen röptét lesem
a bokorközön.
 
 
0 komment , kategória:  Bartalis János  
Bartalis János
  2016-11-14 07:42:58, hétfő
 
  Bartalis János

Mondd el ...


Minden nap,
minden órában,
minden évszakban -
mondd el.

Mondd el
a növő vetésben,
amely lobog.
Mondd el
a virágzó fában,
amely felett
nászindulóját zengi
egy méhe-család.
Mondd el
a kicsi forrásban,
amely a tengerek felé siet.

Mondd el
a szélben, az esőben , a viharban,
amely fákat dönt
és hegyeket omlaszt.

Mondd el
a napsugárban,
amely rozsot és búzát érlel
és kenyeret ád az emberek
asztalára.
Mondd el a pacsirta dalában,
amely végig kísér
az úton.
Mondd el
a hajnal fényében,
amely felcsap,
mint tűzcsóva
a hegyek csipkéjén.

Mondd el
a reggelben,
mondd el
az estében,
mondd el
az éjszakában,
levelek álmában,
mondd el
a csillagok milliárdjai közt,
mondd el
a vizek zúgásában.

Mondd el
a szíved verésében,
szavad ritmusában.
Mondd el a győzelemben,
mondd el
a letörésben,
mondd el
a le nem törő
emberi erőben,
a kicsi fűszálban,
a hó alatt alvó csírában -
Mindenben mondd el.

A kasza húzásában,
a gépek kattogásában,
a sarló nyisszenésében,
a gyárak dudájában -
mondd el.
A gyalu harsogásában,
a kalapács csengésében,
a toll botladozásában
- napi munkádban -
mindenben mondd el.

Mondd el,
ami oly egyszerű,
oly magától értetődő,
oly természetes,
mint a virág,
mint a kőszikla,
mint a fa,
mint a madárhang,
mint az emberi beszéd
és mégis,
mégis oly nehezen
kimondható.

Mondd el,
Te ember! Emberek embere:
a világ szépségét,
az élet örömét,
amelyre annyiszor borul bánat.

Mondd el,
mondd el már egyszer -
az örök kimondhatatlant.




 
 
0 komment , kategória:  Bartalis János  
Bartalis János
  2016-08-17 09:55:24, szerda
 
  Bartalis János

Várlak

Éjfél van és én még nem alszom.
Hallgatom a csendes éjjeli zajt.
A mezőn piheg.
Fáradt csillagok bóbiskolnak.
A hold lezuhant kertek mögé.
Várlak, hogy jöjj.
Várlak, hogy egyszer besuhanj.
Hold - lábaid nesztelen röptét lesem
a bokorközön.
Szellő lengésed fehér szárnyalását.
Várlak, hogy itt légy,
hogy eljöjj és megörvendeztess.
Várom a lombzajt.
Várom a harmatcseppek
piciny csengetését.
Várom az apró füvek suttogását.
Várlak téged!...
...Szívem ős mélydobbanását
várom a csendes éjben.
 
 
0 komment , kategória:  Bartalis János  
Bartalis János
  2016-07-31 11:57:04, vasárnap
 
  BARTALIS JÁNOS

VÁRLAK

Éjfél van, és én még nem alszom.
Hallgatom a csendes éjjeli zajt.
A mező piheg.
Fáradt csillagok bóbiskolnak
A hold lezuhant a kertek mögé!
Várlak, hogy jöjj.
Várlak, hogy egyszer besuhanj.
Hold-lábaid nesztelen röptét lesem
a bokorközön.
Szellőlengésed fehér szárnyalását.
Várlak, hogy itt légy,
hogy eljöjj és megörvendeztess.
Várom a lombzajt.
Várom a harmatcseppek
piciny csengetését.
Várom az apró füvek suttogását.
Várlak Téged!...
...szívem ős mély dobbanását
várom a csendes éjben.
 
 
0 komment , kategória:  Bartalis János  
Bartalis János
  2016-07-02 14:14:49, szombat
 
  Bartalis János:

Várlak

Éjfél van és én még nem alszom.
Hallgatom a csendes éjjeli zajt.
A mezőn piheg.
Fáradt csillagok bóbiskolnak.
A hold lezuhant kertek mögé.
Várlak, hogy jöjj.
Várlak, hogy egyszer besuhanj.
Hold - lábaid nesztelen röptét lesem
a bokorközön.
Szellő lengésed fehér szárnyalását.
Várlak, hogy itt légy,
hogy eljöjj és megörvendeztess.
Várom a lombzajt.
Várom a harmatcseppek
piciny csengetését.
Várom az apró füvek suttogását.
Várlak téged!...
...Szívem ős mélydobbanását
várom a csendes éjben.
 
 
0 komment , kategória:  Bartalis János  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
2017.05 2017. Június 2017.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 11 db bejegyzés
e hónap: 249 db bejegyzés
e év: 1709 db bejegyzés
Összes: 4844 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1245
  • e Hét: 4249
  • e Hónap: 69921
  • e Év: 295986
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.