Regisztráció  Belépés
pircsi09.blog.xfree.hu
"Érkezz sírva, majd gyakorold a nevetést s mosollyal távozz" /Fodor Ákos/ Papp Irén
1936.09.25
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
Örökséged
  2015-07-11 21:40:54, szombat
 
 

Vészi Endre
Őrőkséged

Húsz éve vagy halott, anyám;
a némaságod szárbeszökkent.
Fénytelen varjúszárnyakon
emléked milyen messzeröppent!

Szívedre font mirigyhalál
nyers-pirosan ömlő tenyészet -
fulladva érzem néha már
mint folytatásod, örökséged:

szívemet lassan körülzárja
egy bosszuló rohamcsapat,
ér-utacskákon átnyomulnak,
eltömődnek a lég-utak -
megállok fulladt-elakadva,
nem hegytetőn! az messzi még!

- ahogy Te karfába fogózva,
úgy kapaszkodom én beléd.

Húsz éve vagy halott, anyám,
s már int a végső nagy hideg tél.
Valaki kezdi bontani,
mit engem szülve építettél.

Húsz év előtt a kisgyerek,
ki voltam, véled hullt gödörbe,
s ha meghalok, Te vélem halsz meg,
Te képzelet és árny szövöttel

Igen, egy hosszú láncolat,
szülők, nagyszülők, messzi dédek -
majd túl az én halálomon,
csak akkor nyernek békességet!

1957
 
 
0 komment , kategória:  Vészi Endre  
Már nem a szelíd béke...
  2015-07-11 21:39:16, szombat
 
 

Vészi Endre
Már nem a szelíd béke...


Már nem a szelíd béke kell nekem,
hadd virágozzék csöndes életem,
most döntse el,
ki tart velem, ki harcol ellenem.

Szép gyermekkép a falon messzetűnt,
nagy piros tűzvész borítja egünk
s az almafán
a piros alma helyett bomba csüng.

Oly könnyű lenne megbocsájtani,
de súlyosabb és nemesebb,
ami most harcra hív:
segítsetek igazat vallani.

1943
 
 
0 komment , kategória:  Vészi Endre  
Hazám anyanyelvem
  2015-07-11 07:09:27, szombat
 
 
Vészi Endre:
Hazám az anyanyelvem


Olyan puhán leomló a sűrű ösztönélet,
ámde a tudatosság világosabb, keményebb,
amaz felszabadít, ez pedig kötelez,
hát együtt mind a kettőt, a lélek nem felez.

És soha nincs nyugalmam, és nincs jól ahogyan van,
ág hegyén az esőcsepp ezer kristályba robban,
esők füstfellegében narancs köpenyek égnek.
Kinek viszem a fáklyát? Magamnak? A sötétnek?

De nem vagyok próféta, sem igéket suhintó,
hisz magamat se tudtam megváltani a kíntól,
nem prédikálok üdvöt, nincsen szíjostorom sem,
a győzelmet, s a bukást megérteni igyekszem.

Nincs ősöm, aki büszke, sem gyökerem mely ágas,
hazám az anyanyelvem, nem is oly szűk világ az,
s bármilyen is magányom, az emberség a lét
 
 
0 komment , kategória:  Vészi Endre  
Alvók balladája
  2015-07-11 07:05:52, szombat
 
 
Vészi Endre:
ALVÓK BALLADÁJA

1

Kik alusznak könnyű szívvel,
karjaik kinyújtják,
boldogságuk áramában
ringanak az új fák,
sajkaforma lapulevél
lepi el a szájuk,
szép fejükön lombos erdő
őrzi a haláluk.

Karjaik mint ágas folyó,
szívük rigófészek,
mellük domború mezején
juhok legelésznek,
vékony, füstös kéménytorok
orgonasíp nékik,
sóhajukat könnyű hárfán
kislányok kísérik.
Jöttek ők az alvilágból,
felvilágba mennek,
felvilági kastélyokba
végső kegyelemnek,
felvilági leányokhoz
forró szeretőnek,
meddő anyák gyermekének,
örök teremtőnek.

2

Akik nehezen alusznak,
bénák és fehérek,
úszik utánuk a bánat,
s három veszett véreb,
úszik utánuk az álom
kocsonyás uszállyal,
vesztett kártyacsaták, gyilkos
pálinkák szagával.

Sorvadt lépcsők, rossz lakások,
sanda lámpafények,
ott ragyognak csillag helyett
páncélján az égnek.
Vékony gyerekhang lopakszik,
dermedt ölelések,
mint a lázas jégvirágok
ablakán az éjnek.

Felvilágból érkeztek ők,
alvilágba mennek,
álmodói boldogságnak,
édes szerelemnek,
énekeltek s szájuk béna,
s bennük béka vartyog,
ismeretlen zsarnokoknak
fizetik a sarcot.

1943
 
 
0 komment , kategória:  Vészi Endre  
Csavargó remény
  2014-10-25 12:24:55, szombat
 
  ...... ...........


Vészi Endre:
...... ........Csavargó remény



A hajnal piros sátrait
széttépte a szél,
fagyos göröngy, lehullt faág
együtt mendegél.
Este lesz és reggel lesz, de
kínod nem múlik,
árad és örök ájulatként
benned elnyúlik.

- Eressz el! - a földre dobod
fáradt testedet,
púpos földön, hegyes földön
meghempergeted.
- Eressz el! - De nem eresztlek! -
hallod a válaszát,
húsodon is, bőrödön is
így fúródik át.

- Nem ereszt el - szól az erdő,
- örök fogoly vagy!
- Nem ereszt el - mondja könnyes
részvéttel egy vad.
- Benned marad - morog a hegy
s legyezi hasát,
- szegény ember! - jajgat a szél
s elszalad, tovább.

A folyamon jegek úsznak,
szívtelen jegek,
ők sziszegik gúnyolódva
- sírtál eleget,
nem a sírás magasztal fel,
sem a fájdalom,
jeges ököl, erős harag,
az a hatalom.

Unt napokból, rossz napokból
kendőt köt a köd,
az éjszaka takarót fon,
amellyel beföd,
hurok az, nem is takaró!
fájó szívedet
remegteti csillag helyett
bús fejed felett.

Mégis mész, úgy érzed muszáj,
menned kell tovább:
nyár lesz, sóhajtod az estbe
s testvérem az ág
betakar, mint egykor anyám
s emlejét a nap
felém nyújtja: ifjúsággal,
élettel itat!
 
 
0 komment , kategória:  Vészi Endre  
Egész és meg nem bontható
  2012-08-22 23:28:46, szerda
 
  ...... ........


Vészi Endre:
...... ....... Egész és meg nem bontható



Ez is vagyok, az is vagyok,
bánat, derű meg nevetés,
felhő, de közben napsütés,
beszélek is, meg hallgatok.

Mint szervezetem, komplikált,
ellentétekből épített,
része a múló réginek,
s az is, ki véle harcba szállt.

Ez is vagyok, az is vagyok,
saját képletű ötvözet,
amelyben megolvadt hegyek
érce-salakja bugyborog.

Ne követelje senki hát,
hogy kék legyek csak, mint az ég,
mint sós a só, - egyféleség,
egyhangú rossz egyformaság.

Bennem is tél, nyár változik,
lelkesség, fáradt fájdalom,
s akarom bár, nem akarom,
nevet a szív, kiáltozik.

S együtt e sok: élő, ható,
együtt e sok: a szenvedély,
a szirti csúcs, a bányamély:
egész és meg nem bontható.

 
 
0 komment , kategória:  Vészi Endre  
Te és az idő
  2012-03-29 08:19:13, csütörtök
 
  ...... ........... ........


Vészi Endre
...... ......- Te és az Idő.

Ahogy az Idő összezárul
s gyalul éles fémgyalú
szívedben megnő a gyanú
nyílik egy ajtó önmagától

Rozsdásodik a vasliget
cseppkőbe hűl a pára reggel
s jeleznéd bár titkos jelekkel
homokba írsz csak betüket

Felhőkbe véstél ködből habból
elképzelt nem volt arcokat
oxigéngyöngyök a szavak -
hol vagy attól a pillanattól

Mikor az euforia
magasba emelt mint egy istent
s maghasadásban a felismert
örök alakzat fény haza

Mind aki voltál angyal-másod
ki útnak indít az a kéz
és az a szem mely visszanéz -
felejthetetlen pillantásod

S mindez magát úgy bontja ki
kíváncsian és rögtönözve
hogy teljes ívben forrnak össze
életed ellenpontjai

Egyidőben te nyár vagy tél vagy
egyszerre tavasz őszi táj
tenyérbe zárt dermedt bogár
szénben megmaradt falevél vagy

Tolvaj ki menti vagyonát
de aki mindent itthagy végül
rögeszmét verset örökségül
mindent amit csak kitalált

......

 
 
0 komment , kategória:  Vészi Endre  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
2017.03 2017. Március 2017.04
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 14 db bejegyzés
e év: 54 db bejegyzés
Összes: 4796 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 125
  • e Hét: 5135
  • e Hónap: 46755
  • e Év: 108531
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.