Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
2017.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
Szabó Katalin
  2017-07-30 07:53:40, vasárnap
 
  Szabó Katalin

Minden megérint

Eső
mely rideg cseppenként mossa le poros lelkemet
Szél
mely odaszárítja tenyeredre elcseppent véremet
Vihar
mely felkavarja a ráhullt avar alatt a sarat
Szélcsend
mely elnémítja a még bennem ordító vadat
Fekete felleg
mely beborít, s fenyeget fojtogatva
Kibújó napfény
mely a sötét rengetegben az ösvényt mutatja
Ködös reggel
Mely csontomig hatolva hidegen borogat
Harmatos hajnal
mely hűvös ujjaival csitítja lázas homlokomat

Én állok védtelen a szabadban, mint az ifjú fa
Hisz lelkével tárulkozik ki egy költő minden sora
Minden leírt szavam édes gyermekem
Mint a fa s a hajtása, együtt lélegzik velem.
S eljő majd az idő,
mikor a gúnyos szó nem lesz számomra más,
Mint egy gonosz vihar,
Melyre a válasz már csak csendes lombsuhogás.

...
 
 
0 komment , kategória:  Szabó Katalin  
Szabó Katalin
  2016-10-27 10:57:25, csütörtök
 
  Szabó Katalin

A Sors keze

A hatalmas Sors keze ismét dobni készül,
majd bábujával a pálya végére térül.
Pár pillanat, s a vörös szőnyeg terítve a lábak előtt...

Párnás ujjai vigyázva, szorgosan mozognak,
nehogy sebe legyen az Életnek, a szent dolognak.
Pár pillanat, s az üres fejeken korona díszeleg...

De látott filmet vagy a valós Élet tekintetét,
s olyankor a szívekben pár percre meghalt a dübörgés.
Csak állt mélán, megfagyva az egykor élet-lüktetés...

Átkos, vétkes Sors kezének gyilkos vére sose folyt,
hisz nem esküdött a fehér bárány, kit eltiport.
Pár pillanat, s a Sors keze ismét ölni kész...

Az idős, de mégsem agg ujjai mind csak a végzet,
nem kell neki fegyver, ha kell talán magával is végez.
Pár pillanat, s a kardok űzik el a fehér galambot...

De most megállt a Sors keze, nem cselekszik tovább!
Oh, mit készül velem tenni, kardot hoz-e, vagy koronát?
Pár pillanat, s bárki a Sorstól csomagot kaphat...

...
 
 
0 komment , kategória:  Szabó Katalin  
Szabó Katalin
  2016-10-24 08:21:36, hétfő
 
  Szabó Katalin

A Sors keze

A hatalmas Sors keze ismét dobni készül,
majd bábujával a pálya végére térül.
Pár pillanat, s a vörös szőnyeg terítve a lábak előtt...

Párnás ujjai vigyázva, szorgosan mozognak,
nehogy sebe legyen az Életnek, a szent dolognak.
Pár pillanat, s az üres fejeken korona díszeleg...

De látott filmet vagy a valós Élet tekintetét,
s olyankor a szívekben pár percre meghalt a dübörgés.
Csak állt mélán, megfagyva az egykor élet-lüktetés...

Átkos, vétkes Sors kezének gyilkos vére sose folyt,
hisz nem esküdött a fehér bárány, kit eltiport.
Pár pillanat, s a Sors keze ismét ölni kész...

Az idős, de mégsem agg ujjai mind csak a végzet,
nem kell neki fegyver, ha kell talán magával is végez.
Pár pillanat, s a kardok űzik el a fehér galambot...

De most megállt a Sors keze, nem cselekszik tovább!
Oh, mit készül velem tenni, kardot hoz-e, vagy koronát?
Pár pillanat, s bárki a Sorstól csomagot kaphat...

 
 
0 komment , kategória:  Szabó Katalin  
Szabó Katalin/Mysty Kata
  2016-10-20 11:00:43, csütörtök
 
  Mysty Kata:

Mint kabalát...

Hold fénye szövi át szobám falát,
Csillagszálra fűzöm fel, mint kabalát.
Közben csak halkan dúdolom el,
magamat papként oldozom fel,
Szívem áradó sok szép szavát,
mint ezüst fénysugarát,
a szerelem gyöngysorát...
Hozzád küldöm át!

Pici neszt hallasz...
Bárcsak észrevedd!
Ablakodon, ha beragyog,
Öleld át, mert én vagyok.
Füledben hallod azt a dallamot
amelyik lelkemben nyomot hagyott.
Szője át Fénye szobád falát,
Lakója lehessek egy életen át.
 
 
0 komment , kategória:  Szabó Katalin  
Szabó Katalin
  2016-09-01 12:25:32, csütörtök
 
  Szabó Katalin

Nem tudom elmondani

Szólnék Hozzád -
de nem tudom kimondani;
nem tudom elmondani a jót
még nem találtam rá szót..
Te érzed, mi bennem van
tudod, ismered minden
ki nem mondott szavam...
Meghallgatsz mindig
nem mondod: "majd később,
most nincs időm"
Bármikor..
mindig..
bármiről..
sosem késő..
Már tudod, mit akarok mondani,
mikor még meg sem nyílt a szám
tudod, merre megyek,
mikor még egyet se léptem..
Mindent tudsz..
rólam
a világról
az életről
Látod, mit gondolok
figyelsz minden rezzenést
mutatod, tanítod a jót, a felismerést -
Minden nap ajándék vagy;
lelkemben hozzám szól a gondolat:
"Ne félj, mert én veled vagyok..."
Erő.. segítség.. támogatás.. Te adod
Nekem..
Érzem...
 
 
0 komment , kategória:  Szabó Katalin  
Szabó Katalin
  2016-08-30 09:59:15, kedd
 
  Szabó Katalin

Minden megérint

Eső
mely rideg cseppenként mossa le poros lelkemet
Szél
mely odaszárítja tenyeredre elcseppent véremet
Vihar
mely felkavarja a ráhullt avar alatt a sarat
Szélcsend
mely elnémítja a még bennem ordító vadat
Fekete felleg
mely beborít, s fenyeget fojtogatva
Kibújó napfény
mely a sötét rengetegben az ösvényt mutatja
Ködös reggel
Mely csontomig hatolva hidegen borogat
Harmatos hajnal
mely hűvös ujjaival csitítja lázas homlokomat


Én állok védtelen a szabadban, mint az ifjú fa
Hisz lelkével tárulkozik ki egy költő minden sora
Minden leírt szavam édes gyermekem
Mint a fa s a hajtása, együtt lélegzik velem.
S eljő majd az idő,
mikor a gúnyos szó nem lesz számomra más,
Mint egy gonosz vihar,
Melyre a válasz már csak csendes lombsuhogás.
 
 
0 komment , kategória:  Szabó Katalin  
Szabó Katalin
  2016-08-29 19:26:26, hétfő
 
  Szabó Katalin

Benned otthonom

Érzem melegét válladon a nyárnak
Hideg lelkem reszketve bújik oda
A jégpillanatok futva elszállnak
Fagyszívemnek vagy napforró mámora.

Látom fényét az ébredő tavasznak
Szemedben pillantva a tiszta kéket
Értem melegét szerető szavadnak
Rásimítva az örök reménységet.

Nincs más otthon, mely melegebb mint vállad,
nincs tenger, mely szebben kék mint szemed
s nincs hang, mely nekem édesebb mint szavad

s elkerget felőlem minden felleget.
Szívemen bezárult az örök lakat
S másnak nincs kulcsa már hozzá, csak neked.
 
 
0 komment , kategória:  Szabó Katalin  
Szabó Katalin
  2016-08-28 14:29:51, vasárnap
 
  Szabó Katalin

Szabad-e nekünk még?

Szabad-e nekünk még így
Összemelegedve
Egymásba feledve temetni
Véres könnyektől itatott
Mindennapjaink?
Szabad-e nekünk még
gyermekeink szemébe nézve
meglátni a másikat,
s velük a közelgő Vég képébe vágni
a kezünkbe adott végtelent?
Szabad-e nekünk még így remegve
lesni egymás titkos sóhaját,
Mellyel halkan simítja végig
A másik rebbenő haját?

Lépéseim zaja halkan koppanva
Lábujjhegyre csitul,
S zavartan toporgok éned ajtaja előtt,
Csak tenyerem fektetem óvatosan,
Hol eddig durván kopogtattam.
Ujjaim hegyén érzem, ahogy lüktet a zár,
Várja, hogy simítva megigézzem.
Behunyt szemem alól a könnyek
Csendes gyémántként hullanak,
Vágyaim partján fekvő
Kemény sziklából puhasággá
csiszolódott homokba.

Szemem fénye rég megtört már,
S mélyén egy remete halkan kinevet.
Kérges faodva lett a lelkem,
Melynek törzsére körmömmel véstem a neved.
Nem szólok már, mert nincs ki értsen,
Nem várom a választ, mert tudom rég,
Nem igazolásomul kellesz nekem,
Te a szél nyelvén suttogsz nekem ma már,
Hisz számomra te vagy a kezdet és a vég.

Hát mondd! Szabad-e nekünk még így szeretni?
Túl a lázadáson, túl az életen,
Túl a birtokláson, s mindenen, mi értelem?
Szabad-e még így,
Mikor minden szétszaggatott álmom
Ajkaimba harapott sebből vérezve lüktet
Csókjaidtól lüktető szádon?

Aggódó szemed szemembe mélyeszted,
S háborgó lelkem szellemed kísérti.
Erős karoddal átöleled csöpp létem,
S cserfes magányomnak otthont ad szíved.
Féltőn figyelmeddel itatod
Szikkadt földdé apasztott hitem.
Szabad-e még így?
De kit érdekel? Csak így lehet!
...
 
 
0 komment , kategória:  Szabó Katalin  
Szabó Katalin
  2016-07-11 13:02:55, hétfő
 
  Szabó Katalin:

Néha kell...

Néha kell, hogy érezd,
Milyen az megalázva.
Mikor ijedten keresed lelked hátsó ajtaját,
Hol a benned megbúvó rosszindulat
Mint titkos szeretőd oson el.
Mikor aznapi revüd final show-jaként
Öltöd fel hazug mosolyodat.

Néha kell, hogy érezd,
Milyen pőrén állni.
Mikor sietve kapnád magad elé,
Takarni gyarló testedet,
Életed legnagyszerűbb jelmezét,
A tökéletesen hímzett, csillogó
Színpadi lelkedet

Néha kell, hogy érezd,
Milyen az vértől lüktetve fájni,
Mikor ijedten kapkodsz
Minden feléd dobott szó után,
Hogy megtaláld, mi sebedre tapasz lehet,
De nem akarsz semmiért, semmiért fizetni.
Pedig egy nyíltan kimondott ,,Bocsánat!"
Az ára csupán ennyi.

Néha kell, hogy érezd.
Milyen az, a mélybe zuhanni,
Mikor hamis angyalszárnyaid úgy hullanak rólad,
Ahogy Ikarosz ragasztott tolla a naptól megolvadt.
Mikor érzed, milyen, ha nincs talaj a lábad alatt,
Hogy lejáratott trükkel igazolja mennyei mivoltodat.
Hogy érezd egyszer a valódi zuhanást,
Hol a mélyben lent,
feszített pokróccal várt rád egykor
Egy igazi jóbarát.
 
 
0 komment , kategória:  Szabó Katalin  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
2017.10 2017. November 2017.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 165 db bejegyzés
e év: 3016 db bejegyzés
Összes: 6151 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1321
  • e Hét: 15147
  • e Hónap: 40280
  • e Év: 640301
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.