Regisztráció  Belépés
nagyuska.blog.xfree.hu
"Idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségig mívelni kötelesség. "- Kölcsey Ferenc Parainessis Kölcsey Kálmánhoz Juhászné Szunyogh Mária Marika
1947.09.09
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 4 
h
  2012-05-10 16:37:34, csütörtök
 
  Wildgans, Anton: Szonett Eadhez 30. (Sonett an Ead 30. in Hungarian)

Sonett an Ead 30. (German)


Kein Groll darum, weil etwas anders ward,
Als sich verliebte Sehnsucht vorgelogen.
Ein Vöglein war mir in die Hand geflogen,
Entkam und hat dies Lied mir offenbart.

Ward nicht dadurch dies bißchen Gegenwart,
Sonst untergehend in der Zeiten Wogen,
Dem allzuflüchtigen Genuß entzogen
Und liebreich in die Ewigkeit gespart -?

Dort, wo die Straße um den Friedhof biegt,
Seh' ich was Blondes meinem Acker nahn;
Schon ist es tändelnd da und lacht mich an -

Es weiß ja nicht, was es mit mir getan,
Dies Nymphchen, das sich gern an Faune schmiegt!
Es war nicht Ead, doch ich bin wieder - Pan.


...... ........Link -







Szonett Eadhez 30. (Hungarian)


Nem bánom én, hogy a sors mást akart,

Mit szerelmi vágyam dédelgete,

Parány madárka szállt le tenyeremre,

Elröppent, s ott hagyta nékem e dalt.



De szűkké jelen nem általa vált,

Leszáll múltba kedélyem hulláma,

Elszabadul képzeletem, várva,

Mit rejt nyájas örökkévalóság -?



Amott, hol temetőhöz fordul az út,

Egy szőke lány földemhez irányt vett,

Ideért, s enyel'gve rám nevetett -



Hogy vélem mit tesz, semmit se sejtett;

Faunhoz nimfa szívesen simúl!

Nem Ead volt, belőlem mégis Pán lett.


Szalki Bernáth Attila


...... ........Link -







...... .......



Anton Wildgans - Utolsó szonett Eadhoz

Nem bánt, hogy valami másképp esett,
Mint a szerelmi vágy előre szánta,
Kezembe szállott egy kedves madárka,
Elszállt, sugallván ezt az éneket.

Hiszen miatta lett e szűk jelen,
Mely az idő árjába folyna vissza,─
Az eltűnő gyönyörtől szűzi tiszta,
Örök valóra váló győzelem ...

Az úton, amely a sírkertbe lép,
Földem felé tart holmi szőkeség,
Már mosolyogva rám szemet vetett.

Hogy mit művelt velem, sohase tudja,
E nimfa, mely faunnal incseleg,
Nem volt Ead, de én Pán lettem újra.

Fordította - Juhász Gyula

Link
Gréczi Margit - Erdei nimfa II.


...... ........Link -




 
 
0 komment , kategória:  Anton Wildgans  
x
  2011-07-18 08:56:22, hétfő
 
  Wildgans, Anton: Cselédek (Dienstboten in Hungarian)

Dienstboten (German)


Sie sind immer nur da, um zu dienen,
Niemand fragt sie nach ihrem Begehr.
So lang sie gehorchen, ist man zu ihnen
Freundlich so wie zu Fremden - nicht mehr.

Sie wohnen mit uns im selben Quartiere,
Aber für sie muß der schlechteste Raum
Gut genug sein - Für unsere Tiere
Sorgen wir zärtlicher als für ihre
Menschlichen Wünsche - Die kennen wir kaum.

Sie sind die Hände, die nie bedankt sind;
Wir wechseln sie aus wie den brüchigen Stahl
Einer Radachse. Wenn sie erkrankt sind,
Müssen sie aus dem Haus ins Spital.

Manchmal könnte ein Wort der Güte,
Ein Tag im Frühling, um auszuruhn,
In ihrem verdrossenen Gemüte
Eine verschämte schüchterne Blüte
Leise erwecken und Wunder tun.

So aber sind sie gewohnt, die Letzten
Bei allem, was freut und nottut, zu sein,
Und werden wie alle Zurückgesetzten
Entweder gebrochen oder gemein.

Manche freilich, die haben ohne
Haß dem eigenen Leben entsagt,
Waren Mütter an fremdem Sohne,
Tragen eine heimliche Krone
Wie Maria die Magd.




Anton Wildgans

Cselédek...... ........



Nem kérdezi senkise, hogy mit akarnak,
szolgálnak egy életen át idelent.
Kedvébe hajárnak a finom uraknak,
meg is becsülik, mint az idegent.

Ott élnek az otthoni házba te nálad,
lakásuk a csúnya, a vaksi szobák,
mikben sose laknál. - Itten az állat
több szívre, szelíd részvétre találhat,
mint ők -hiszen azt se tudod, kicsodák.

Mert ők a kutyák, az örökre kivertek,
cserélgetik őket, akár a szeget
a tengelyen. És ha megbetegedtek,
kórházba velük, hamar elviteted.

Olykor pedig a lelkűkbe a jóság
fényt hozna s öröm szállhatna oda.
Egy drága tavasz, egy hajladozó ág
kinyitna szívükben egy isteni rózsát
s meglenne a szent öröm és a csoda.

De így kilököttjei az útipornak,
csak ők az utolsók, mindörökig.
És mint azok, akiket összetipornak,
eldurvul a lelkűk is, összetörik.

Legtöbbje pedig lemondva hiába
temette el egykori életét.
Idegen gyerekeknek az anyja-dadája,
s titkos koronát visel árva hajába,
mint Mária, a cseléd.

Fordító - Kosztolányi Dezső

Link







Cselédek (Hungarian)


E földön ők csak szolgálni vannak,
senki se kérdezi óhajukat.
Kedvesek vélük, míg szót fogadnak,
mint idegennel, annyira csak.

Együtt laknak bár velünk, de mintha
számukra akármelyik ócska zug
jó volna. Gondunk állatainkra
nagyobb, mint emberi vágyaikra,
mikről alig tud köztünk, ki tud.

Kezek ők, s jussuk nincs köszönethez,
cseréljük őket, mint tengely vasát,
ha megrepedt. Ki köztük beteg lesz,
csak a kórházban jut annak ágy.

Néha egy jó szó, egy vágyva vágyott
pihenőnap szép tavaszidőn,
lelkükben, hol kedv rég nem tanyázott,
egy szégyenlős, kis, félénk virágot
kelthetne ki titkon, csodatevőn.

De megszokták, hogy minden örömben
s jóban utolsók ők legyenek,
s mint minden elnyomott lény, letörten
sínylődve élnek vagy elzüllenek.

Persze, gyűlölet nélkül lemondott
a saját életéről nehány,
s a más fiára viselve gondot,
koronát hord, mint Mária hordott,
a szolgálóleány.

Kálnoky, László

 
 
0 komment , kategória:  Anton Wildgans  
x
  2011-07-16 17:44:19, szombat
 
  .....



Anton Wildgans - Végrendelet

Ha meghalok, adjátok rám a frakkot,
egy báli nyakkendőt s kesztyűt, fehéret,
és húzzatok cipőt lábomra, lakkot,
hogy a pokolt, e parkettes barakkot
úgy járjam meg, mint elegáns kísértet.

Mit gúnyolódjanak ottan felettem
álszent kajánok: ,,Most bűnbánva szolgál",
amit tettem, azt csak magamnak tettem
és hogyha korhely módra ittam-ettem,
nem akarok meghalni, mint a polgár.

Aztán megtiltom, hogy az én kezembe
keresztet rakjanak, jámbor-szelíden
az ilyen pózokat én nem veszem be -
egy szűzi lányka álljon ott remegve,
az vigasztalja dermedt, néma szívem.

Mert hogyha itt, bús életem robotján
csak utcai lányok közt forgolódtam,
fantáziám még ég tűzzel lobogván,
s úgy gondolom, tán
a túlvilág szebb, s másképen lesz ottan.

Fordította - Kosztolányi Dezső

Link


 
 
0 komment , kategória:  Anton Wildgans  
x
  2011-03-20 08:27:56, vasárnap
 
  Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ...... 2011-03-20 07:45:41

Anton Wildgans - Így múlnak napjaink

1. Link -



Elnézem a hivatalnokok feleségeit,
mint ácsorognak, karjukon elnyűtt szatyorral,
a zöldséges kofák előtt s mint válogatják
ki a legolcsóbbat és hogy próbálnak alkudozni,
sokáig tart ám, míg egy üzlet megkötődik,
s hányszor kell a gondosan ápolt karcsú kéznek
letenni azt, mit egyszer megfogott, mert
túl drága s ó, meddig nézi még sóvárogva, meddig!
És akkor kövér szakácsnők furakszanak előre,
és szélfútta, vörös, dagadt kezükkel ezt meg azt, mi
jó és mi drága csak, mind megragadják s idegen
pénzért meg is veszik azoknak, kiket nem is szeretnek.
Azoké lesz a gyenge-zsenge főzelék és
míly pompásan készítik el az únott férfiaknak
ajándékod, tavasz, - egyetlen futó mosolyért cserébe.


2. Link -



A szegények, kicsik, nagyok kirándulnak vasárnap
a zöldbe; kenyeret s felvágottat visznek magukkal
s kifekszenek a rétre, hagyják, hadd csobogjon
a napfény elátkozott arcaikba és a testük
nyújtózik egyet s megborzong az illatos föld
hűvös csókjaitól. A szőke s vérszegény leányok
fel-felkacagnak és a kezük tele van virággal.
Az asszony-nép köt, kiadásait számolva közben.
A férfiak oly fáradtak, hogy estig alszanak.
A kertek alján mennek mind hazafelé, ahonnét
fény szálldos és zene feléjük, étel-illatok
ínycsiklandóan és néhány víg ember zümmögése.
A gyerekek nyafognak, hogy oly éhesek. S alig
lehet őket a kertkerítésektől elcipelni.
Apjuk keserűen mondja: ez nem a mi világunk...

3. Link -



Az útburkolaton napszámosok dolgoznak éppen.
Delelni szólít a harang. De még lecsapnak egyszer
nehéz csákányaikkal és csak aztán
mennek lomhán kabátjukért, mik úgy hevernek,
mint rongycsomók, az utcán szerteszét. Ebédjük
zsebükben van, szakadt, sárgult ujságpapírban.
Meggörbült háttal támaszkodnak egyesek a falhoz,
a hűs árnyékban. Mások meg pipára gyújtva
elnyúlnak jó kényelmesen a földön.
Van olyan is, ki alszik. De beszélni senki nem beszél.
A nap perzselőn tűz. Az út felett a játszi szellő
bukfencet vettet egy-egy elrabolt ujságcafattal.
Ott meg, a sarkon, egy öreg, toprongyos ember
hajlong fáradt derékkal, lám, hogy összeszedje őket,
s oly gondosan hajtogatja össze mindet egymásután
a kosarába rakva, mint ki kincsre bukkant. -
- Mert nincs olyan szegény, kinél nincsen szegényebb.

Fordította - Végh György


--------------------------------------------




-------------------------------------------------------------


--------------------------------------------------





------------------------------------------------
 
 
0 komment , kategória:  Anton Wildgans  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 4 
2018.03 2018. április 2018.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
30 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 1 db bejegyzés
e év: 10 db bejegyzés
Összes: 68304 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2740
  • e Hét: 46259
  • e Hónap: 277403
  • e Év: 1068267
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.