Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
2017.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 12 
Éles Attila
  2017-08-11 11:26:09, péntek
 
  Éles Attila

szeretsz-e

nézd az este félig már lenyelte a napot
némi vöröset a hegytetőn hagyott
narancsszínt öntött a tó vizébe
jössz-e velem hogy ússzunk benne
mint páros koktélcseresznye

leülsz-e velem vén fűzfák alá
hallgatni mit súgnak
amint felidézik a múltat
nézni ahogy libben ezernyi falevél
ha táncol velük az esti szél

sétálsz-e velem lámpasor alatt
átugrálva megnyúlt árnyakat
vattacukor-felhő mögé bújva
akár egy szerelmespár ki csak andalog
nevetsz-e rám mint az angyalok

megcsókolsz-e mielőtt búcsúzol
hozzám bújsz úgy mint egyszer egy
téli estén mikor a hóban elestél
keressük-e a másik szemét hogyan ragyog
vagy távolról nézzük egymást mint a csillagok

megtalállak-e ha kereslek
ha neved kiáltom üres este
meghallod-e sóhajom
szeretlek
de lehet szavaim néma harangok
s te elmész nevetve

szeretsz-e
 
 
0 komment , kategória:  Éles Attila  
Éles Attila
  2017-06-21 07:49:01, szerda
 
  Éles Attila

Túl a Tejúton

Ujjaim közé csípem a Napot,
bőrömbe égetem életem vonalát.
Sercegve, füstszagún telnek a napok,
várom elfogyni létem fonalát.

A barázdát végtelenbe húzom,
Isten mellé, balra, hol kapu nyílik.
Túl a testemen, túl a Tejúton,
várom, hogy egyszer be fognak hívni.

Előre rajzolom sorsom vonalát,
Olyan mint a tied, és ott ér véget.
Göcsörtös törzset, rajta ezer ág.
Látom, a te napod épp ilyet éget.

Hajlunk, mint szélviharban a fák,
és az Idő hátára tetovált szerelmünk,
túl a testünkön, túl a Tejúton,
a Mindenséget öleli át.
 
 
0 komment , kategória:  Éles Attila  
Éles Attila
  2017-06-19 12:01:31, hétfő
 
  Éles Attila

A varázsló

Átkozott a remény,
szélhámos varázsló.
Torz tükör közepén
szerelmet parázsló.
Kabátja ujjából
galambokat röptet,
mezők kék hajából
bokrétákat köttet.
Álmaim éjfélig
vastag ágra űzi,
hintázik reggelig,
gomblyukába tűzi.
Éjsötét kabátján
fényeket villogtat,
széles zöld palástján
harmatot csillogtat.
Cilinder nő égig
a bűvös hajnalban,
elhiteti végig
te vagy a kalapban.
 
 
0 komment , kategória:  Éles Attila  
Éles Attila
  2017-05-12 07:51:00, péntek
 
  Éles Attila

Alszom veled

egyszer kéket álmodtam
tó tükrét szemeid színét
suhantam sárga rét felett
aranyló mező hajad lehet
ágyban feküdtünk nálad
apró pöttyös gömbölyű vállad
táncolnak halvány pihék
tarkódon hol hajad véget ér
te csend vagy bennem
szendergő lebegés
perzselő tűz
holtomig vágy
derengő hajnalon
szemem kinyitom lassan
minden kép itt marad velem
szeplős válladra hajtom fejem
párnának gyűröm álmom
tovább alszom veled
 
 
0 komment , kategória:  Éles Attila  
Éles Attila
  2017-05-11 08:12:05, csütörtök
 
  Éles Attila

Felhőket festettem

Ahogy az orrom az ablakhoz nyomtam
párával gomoly felhőket rajzoltam
gondolatban rájuk írtam a neved
majd elszálltak mint szél űzte levelek
mikor az orrom az üveghez nyomtam
felhőket festettem és rád gondoltam
 
 
0 komment , kategória:  Éles Attila  
Éles Attila
  2017-05-10 11:11:57, szerda
 
  Éles Attila

Oldás és kötés

Suttogva engedj el, mintha
lenne még a szobában valaki,
hogy csak én halljam, mikor
szerelmes szavaid béklyójából eloldozol.

Suttogd azt, hogy messzire vigyen
hajlott hátán az ég.
Súgd, csak súgd, most már elég,
és helyettem a semmi legyen.

Kiáltsd harsogva, mint az orkán,
menjek tőled távol, és
akadjak meg a pokol torkán.
Nem kell több ölelés.

Mondj igazat! Még maradjak,
búgj ragacsos, édes szavakat.
Ígérj boldogságot, szép holnapot,
és magamtól leszek ismét rabod.

Surranjanak szavaid, mint a kötél,
ami akasztáskor a nyakhoz ér,
hogy újra szerelmed bitóján álljak,
érted az örök halálra várjak.
 
 
0 komment , kategória:  Éles Attila  
Éles Attila
  2017-05-06 08:33:53, szombat
 
  Éles Attila

Most suttogni kell

Most suttogni kell:
csak így van a dühnek ereje.
Sziszegve szűrni a szavakat,
hogy célba találjanak.
Halkan kell kérdezni, - úgy meghallják!
Miért nincs senki a régiek közül?
Mit nem tettél meg, hogy
neked senki sem örül?
Ülsz az ablak előtt:
nézed a kopasz fákat,
a pokolból felnyúló torz kezeket,
amik le akarják tépni az eget.
Szaggassátok! - kiáltanád,
reccsenjen a világ nagyot,
de senki nem hallaná.
Talán már halott vagy, ott
az összkomfortos kriptában.
Menj közéjük. Fölöttük sötét
felhők úsznak.
Várj, míg göcsörtös ujjaikkal
a mélybe húznak,
vagy a felhők fölé dobnak.
Mindegy mi az irány,
csak történjen valami, mielőtt
saját kezeddel fojt meg a magány.

Most suttognod kell,
halkan mondani, hogy meghallják!
A rettegésnek csak így van ereje.
Bármerre nézel, feléd nyújtott karok.
Súgj közéjük, mint a szellő:
- Egyedül vagyok.

 
 
0 komment , kategória:  Éles Attila  
Éles Attila
  2017-04-09 08:56:26, vasárnap
 
  Éles Attila

Fogd a kezét...

Adj oda bármit, égesd el magad,
mutasd meg minden
kagylóba zárt titkodat.
Kitárt karjaid közzé feszítsd az éji eget,
keress közös csillagképeket.
Homlokodon hozz egy csillagot,
nézzétek együtt, hogyan ragyog.
Fejtsd meg a szél mit dúdol
a kék hegyeken túlról.
Zúzd össze az időt
és mikor szilánkokra tört,
vegyél egy végtelen darabot,
tekerd körétek, mint egy szalagot.
Óceán mélyéről felhozott
titok-gyöngyeid fűzd láncra,
úgy akaszd a nyakába.
A végén, mikor már nem marad semmi,
lelkedet kell lábaihoz tenni.
Ha lehajol és érte nyúl,
te fogd a kezét.
Csak nézd, szótlanul.
 
 
0 komment , kategória:  Éles Attila  
Éles Attila
  2016-10-01 10:09:55, szombat
 
 
Éles Attila

Alszom veled

egyszer kéket álmodtam
tó tükrét szemeid színét
suhantam sárga rét felett
aranyló mező hajad lehet
ágyban feküdtünk nálad
apró pöttyös gömbölyű vállad
táncolnak halvány pihék
tarkódon hol hajad véget ér
te csend vagy bennem
szendergő lebegés
perzselő tűz
holtomig vágy
derengő hajnalon
szemem kinyitom lassan
minden kép itt marad velem
szeplős válladra hajtom fejem
párnának gyűröm álmom
tovább alszom veled
 
 
0 komment , kategória:  Éles Attila  
Éles Attila
  2016-08-13 08:13:38, szombat
 
  Éles Attila

Maszatos emlék

Múltam hozott egy széket,
leült mellém.
A verandán méláztam épp
ősszel, őszen.
Tárcájában sárga kép.
Szomorú szülő,
gyerek, nevető.
A háttérben, homorú
tükör előtt, kövér,
idősebb nő, vér
szerinti rokon,
soványnak látszik
a kopott foncsoron.
Gyermekét óva inti,
nem te vagy soron
a bádoglovakon.
Konfetti száll,
kört hint a
körhinta.
Messzebb ifjak lőnek,
ledér nőnek,
plüss állatkákra,
valami melegre,
puhára vágyva.
Jobbra lenn
eres kéz,
unokája vállán pihen,
előtte
kócos négyéves
mosolyog.
Édes
fagylalt mögött
maszatosan,
szeme ragyog.

A sok ember a családom,
a maszatos én vagyok.
 
 
0 komment , kategória:  Éles Attila  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 12 
2017.10 2017. November 2017.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 174 db bejegyzés
e év: 3025 db bejegyzés
Összes: 6160 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1085
  • e Hét: 1085
  • e Hónap: 42456
  • e Év: 642477
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.