|
2016-07-19 16:02:07, kedd
|
| |
| |
Stábel Rezső
Mi is vagy nekem?
Mi is vagy nekem?
Az életem.
Szeles kősivatagban a lételem.
Az egy szál virág
mely dacol minden kínnal,
töretlenül néz a napba,
időtlen idők óta.
Az édes íz
mely oly felejthetetlen,
mint a szemedből áradó
önzetlen szeretet.
A bőröm vagy
és a húsom,
a vérem, minden pólusom,
a vágyam, az álmom,
lüktető szívdobbanásom..
Hogy mi is vagy nekem?
Lassan elszenderedem.
Öledben fekszem.
Te vagy az életem..
Az álom
Aludni.
Az egyik lételem.
Meghúzódni benne.
Bárhol.
Akár hosszú gyaloglás után,
aranyló gabonaföldön,
ahol a hajnal cseppje belep.
Apró erdőben ébredni,
egy megviselt pléden.
Kartonpapíron,
széteső széken,
hideg betonon, jégen,
ismeretlen nő ágyában
fáradtan, részegen.
Vasúti kocsiban,
vakvágányra téve.
Hideg telefonfülkében,
meggémberedve.
Ajtó előtt, küszöbön,
kocsma mélyében,
tengerpart fövenyén,
ódon vár tövében.
Aludni.
Az álom a felejtés testvére.
A legjobb orvosság.
Minden keserűségre.
Ébredés
Mialatt ébredezel,
a takarót lassan húzom el.
Onnan hol késő éjjel jártam,
de már hiányzik nagyon.
Bánom az átaludt órákat.
Az eltűnt időt ostorozom.
Melletted elaludni
istenkáromlás,
a legnagyobb létező bűn.
Aztán befedlek a mindenséggel.
Testedre szenvedélyt szórok
és szomjazó lelkem rád szorítom.
Így álmodj, ne fájjon... |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Stábel rezső |
|
|
|
|
|
xMagazin
Offline
