Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
1950.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 11 
Benczes Sándor Gábor
  2018-06-11 07:57:00, hétfő
 
  Benczes Sándor Gábor

leltár


nézd, itt az életünk;
s benne rendbe szedve
minden,
mi történt velünk...!
emlékszem, kedvesem,
mennyi jaj, mennyi sóhaj,
millió csók, bók,
adok-kapok,
(ó, mi bolondok!), és
mennyi megesett eset,
pillanat-életünkben
mennyi kaland, és
mennyi tipegő-topogó lépés,
esdeklő tekintet, kérés,
kéretlen történés,
mennyi halk szó,
csalfa, s bohó,
mennyi lágy érintés, vad vita,
és veled, szerelmem,
sok buta,
csókba fulladt gyűlölet,
tisztelet, szeretet, és
mi is volt még? rég
eltűnt közös barátok,
elvesztett álmok, valóságok,
s mindig, mint zsarátnok
izzott a vágy, és izzadt az ágy,
és nagyra törő tervek,
rettenetes terhek, kemény
legény voltam, ígértem,
sziklákat görgetek, s égbe
megyek, neked lehozok
minden csillagot, és napi
betevőért szenvedtünk,
sürögtünk-forogtunk,
és vágytunk jó szóra,
nyáron fagyra, télen napra,
erős várra, nyugalomra,
és emlékszem,
adtam neked,
mit tőled kaptam, mit
magamban találtam,
s vártam,
vágytam, választottam,
s engem választottak,
sírtak értem, kértem,
kértek, írtak, szóltak,
de nem hallgattam,
ordítottam, és te is velem,
egyetlen szerelmem,
s kaptuk a nagy pofonokat,
mit a sors bőkezűen
osztogat, a sors, mely
lelkeket fosztogat,
és röhög,
ha belénk rúghat,
(ó, te dög! - vádoltuk),
és csikorgott fogunk,
kerestük jogunk,
és árultuk, eladtuk erőnket,
tudásunk fillérért,
mosolyt ingyért,
vigyétek, vegyétek,
mindent adunk,
több boldogságot
akarunk,
még egy picit, rég
erre vártunk, még
mindig várunk...
csak várunk...
 
 
0 komment , kategória:  Benczes Sándor Gábor  
Benczes Sándor Gábor
  2018-06-07 08:08:20, csütörtök
 
  Benczes Sándor Gábor

leltár


nézd, itt az életünk;
s benne rendbe szedve
minden,
mi történt velünk...!
emlékszem, kedvesem,
mennyi jaj, mennyi sóhaj,
millió csók, bók,
adok-kapok,
(ó, mi bolondok!), és
mennyi megesett eset,
pillanat-életünkben
mennyi kaland, és
mennyi tipegő-topogó lépés,
esdeklő tekintet, kérés,
kéretlen történés,
mennyi halk szó,
csalfa, s bohó,
mennyi lágy érintés, vad vita,
és veled, szerelmem,
sok buta,
csókba fulladt gyűlölet,
tisztelet, szeretet, és
mi is volt még? rég
eltűnt közös barátok,
elvesztett álmok, valóságok,
s mindig, mint zsarátnok
izzott a vágy, és izzadt az ágy,
és nagyra törő tervek,
rettenetes terhek, kemény
legény voltam, ígértem,
sziklákat görgetek, s égbe
megyek, neked lehozok
minden csillagot, és napi
betevőért szenvedtünk,
sürögtünk-forogtunk,
és vágytunk jó szóra,
nyáron fagyra, télen napra,
erős várra, nyugalomra,
és emlékszem,
adtam neked,
mit tőled kaptam, mit
magamban találtam,
s vártam,
vágytam, választottam,
s engem választottak,
sírtak értem, kértem,
kértek, írtak, szóltak,
de nem hallgattam,
ordítottam, és te is velem,
egyetlen szerelmem,
s kaptuk a nagy pofonokat,
mit a sors bőkezűen
osztogat, a sors, mely
lelkeket fosztogat,
és röhög,
ha belénk rúghat,
(ó, te dög! - vádoltuk),
és csikorgott fogunk,
kerestük jogunk,
és árultuk, eladtuk erőnket,
tudásunk fillérért,
mosolyt ingyért,
vigyétek, vegyétek,
mindent adunk,
több boldogságot
akarunk,
még egy picit, rég
erre vártunk, még
mindig várunk...
csak várunk...

 
 
0 komment , kategória:  Benczes Sándor Gábor  
Benczes Sándor Gábor
  2017-08-09 07:40:39, szerda
 
  Benczes Sándor Gábor

csend

csend van
hallgat a táj
hallgat, és fáj
csend van
hallgat az ég
hallgat már rég
csend van
hallgat az illat
hallgat, elillant
csend van
hallgat minden
hallgat, nincsen
csend van
hallgat az élet
hallgat, s én félek
csend van...
 
 
0 komment , kategória:  Benczes Sándor Gábor  
Benczes Sándor Gábor
  2017-03-15 10:23:34, szerda
 
  Benczes Sándor Gábor

Gyere, kedves

nézd,
mint vajúdik az égre vöröslőn a Nap,
csintalan játékot űz a vén fák ágai közt,
s a tegnap még félénk rügyecske az ágon
mára kinyitotta színes bársonyszirmait,
nézd, nem rejtegeti többé ledér titkait.

hallgasd,
épp most csiklandozza a szellő
a fácska leveleit, azok zizegve sikongnak,
amott egy rigó fütyüli párjának szerelmes dalát
hívogatón, s ki tudja, hova bújnak buja szerelemre,
és hívlak én is, gyere, csendben hajtsd fejed mellemre.
 
 
0 komment , kategória:  Benczes Sándor Gábor  
Benczes Sándor Gábor
  2017-03-13 07:03:00, hétfő
 
  Benczes Sándor Gábor

Tánc

Szavaim lágy, kecses, igéző mondatot alkotnak,
s te bűvölten hallgatod, miközben lágyan átkarollak.

Mint lágy tánc, úgy keringnek körötted a szép szavak,
s előtted, te csillagszemű lény, mélyen meghajolnak.
Szavaim lágy, kecses, igéző mondatot alkotnak,
s te bűvölten hallgatod, miközben lágyan átkarollak.
Gyere, ritmusra mozdul végre a testünk,
összeforrva ketten együvé leszünk,
a teremben a zene halkan duruzsol,
s mi ringunk rá, bennünk csend...
 
 
0 komment , kategória:  Benczes Sándor Gábor  
Benczes Sándor Gábor
  2017-03-12 11:29:12, vasárnap
 
  Benczes Sándor Gábor

A szerelem, az igaz szerelem

kérded, mi az a szerelem...
és azt hiszed, te kis bolond, most
kéjes titkokat mesélek, s te élvezettel
hallgatod? gondoltad, szívről, vágyról,
sok apró pajzánságról lebbentem fel
vörös titok-selymemet? hogy édes
csókról, titkos bókról mesélek neked?
hogy megmutatom, mint remeg lábad
majd, mint reszket a szó, ha hozzá
szólsz? hogy ezer rózsát markoló
izgatott-izzadó tenyérről suttogok neked?

ó, te kis buta! a szerelem,
az igaz szerelem fáj - mikor vele vagy,
de nem akarod, hogy átöleljen, sőt!
benned legyenek pőre gondolatai,
és ha nincs veled, kit szeretsz,
csak forogsz, meg topogsz,
és locsogsz, motyogsz és szorongsz,
két kézzel tépnéd ki a sóhajt melledből,
és ordítanál, sikítanál a világba,
és ha kinevetnek,
nem szégyelled, de fáj,
na, ez a szerelem!

hogy ha nincs veled, ha a valahovába
ment nem alszol, nyitott szemmel
kergeted álmaid, míg várod, téped
virágnak szirmát, ágyadban keresed
árnyát, illatát, édes izzadtságszagát,
sóhajtását, sóhaját lesed, hallod hangját,
ha nyikordul a szék, hol nemrég ő ült,
ha szellő lebbenti az ablak fátylát, és
számolod az ócska perceket, mit
büntetésül szabott ki rád
a szerelem!

és tűröd, ha aláz, tűröd,
még ha ki is ver a láz, és megbocsátod
neki, hogy te is vagy, és az agy, kis
massza a fejedben zsong, bong, és nem
érdekel, ha kérdezel, és választ arra nem
kapsz, csak vársz, csak jársz körbe,
dühöngve magadra, hogy megint
megbántottad, mert megkérdezted tőle:
szeretsz? s válaszul kapod: ó, bolond,
nem érek rá! és te zavartan nézel rá,
nem érted, hisz' nincs fontosabb
kérdésed...

és az is az igaz szerelem jele,
ha mást tesz, és nem úgy, mint
képzeled, és te nem tudsz szólni,
és vele teszed a rosszat, de érzed,
csak vele, nem nélküle,
élete a te életed, és életed
nélküle nem élheted,
mert ennyire szereted, és
bármit mondhat, csak igaz lehet,
és a lehetetlen sem lehet,
és bármit tesz is, az úgy a jó,
mert áruló belőled nem lehet!

és az egy igaz szerelem, ha úgy
gyűlölöd, mint senki mást, és ha kérdi:
miért? nem érted, csak öleled, és szidod,
hogy megint ölelhesd, és ölni tudnál
érte, és ha bántják, neked fáj, és sírsz, ha
sír, és nevetsz együgyű viccein, és
számodra egyre szebb, mert neki azok a
ráncok, azok az őszülő szálak a
legszebben állnak, és beteg, szenvedő
testét öleled, megfésülöd, és ágyba
viszed az ebédet, s ha kell, megeteted, és
ha kell, azt, igen, azt te kiviszed...

és a gondok, ha beborítanak,
csak megkopott, üres szó a szerelem,
ha már mást szeret, hát elengeded,
mert tudod, kezét meg nem kötheted,
úgy szereted, hogy szabadságát
el nem veheted, és ha te mennél el,
nyugtod nem leled,
nem lesz nyugodt perced, csak ő kell, kit
gondolatban ölelsz, csak vele érzed,
hogy nem vagy egyedül,
ha jó, ha rossz fikarc életed...

igen, ez a szerelem, az igaz,
mert bármi történik, ő a vigasz,
és jutalmad megkapod, ha akarod,
s lehozhatod végre a választott csillagot,
és a meleg, mit csak vele érezhetsz,
az a jutalom, mit élvezhetsz,
és a csók, a test, érintés,
kéj, szédülés, ez mind a tiéd lehet,
mert szeret, és te is szereted,
és szereted, és ő is szeret,
hát ez a szerelem, az igaz,
kegyetlen szerelem!


 
 
0 komment , kategória:  Benczes Sándor Gábor  
Benczes Sándor Gábor
  2017-03-02 08:17:39, csütörtök
 
  Benczes Sándor Gábor

Elvesztettem

Hova tűnt a múltkori fény?
Hol van a téli hópihe?
És ki tudja, hol kószál most
a jótevő Isten, az Ige?

Elvesztettem lábam nyomát,
mint jöttem múló időn át.

Elvesztettem egy könnycseppet,
volt benne bú, volt szeretet.

Elvesztettem a tegnapot,
s nem találom a holnapot.

Elvesztettem egy hangot, szót,
gyöngyként gördülő mondatot.

Elveszett, ó, mennyi minden
elveszett félszáz év alatt!
Hanyag vagyok? Felelőtlen?
Felelj! ...ám az idő hallgat.
 
 
0 komment , kategória:  Benczes Sándor Gábor  
Benczes Sándor Gábor
  2017-02-27 09:46:09, hétfő
 
  Benczes Sándor Gábor

Csend

csend van
hallgat a táj
hallgat, és fáj
csend van
hallgat az ég
hallgat már rég
csend van
hallgat az illat
hallgat, elillant
csend van
hallgat minden
hallgat, nincsen
csend van
hallgat az élet
hallgat, s én félek
csend van...
 
 
0 komment , kategória:  Benczes Sándor Gábor  
Benczes Sándor Gábor
  2016-08-17 10:15:14, szerda
 
  Benczes Sándor Gábor

szememben viszem...

ültem a parkban
vén szél
szalad körbe a fűszálakon
a nyárfa nyájasan köszön a rigónak
csevegő porszemek vállamon

a nap
meztelen arcát homoktükörben látom
a sárga pitypangok viccet mesélnek:
trécsel két szőke nő az ágon)

elindultam haza
az útra
sikongva pottyan két vakolat
fonóst játszanak a féknyomok
és az öreg kémény bután bólogat

nevet
egy lány mert leesett a csók
a kirakatok megtörlik szemüvegük
és odébb cikáznak a járdán a hajók)

szememben neked viszem a csodát
várj! várj meg
mindjárt hazaérek
 
 
0 komment , kategória:  Benczes Sándor Gábor  
Benczes Sándor Gábor
  2016-08-16 08:55:42, kedd
 
  Benczes Sándor Gábor

Szavak tánca

Mint lágy tánc, úgy keringnek körötted a szép szavak,
s előtted, csillagszemű lény, mélyen meghajolnak.
Szavaim lágy, kecses, igéző mondatot alkotnak,
s te bűvölten hallgatod, miközben lágyan átkarollak.
Gyere, ritmusra mozdul végre a testünk,
összeforrva ketten együvé leszünk,
a teremben a zene halkan duruzsol,
s mi ringunk rá, bennünk csend ...

... egymáshoz már csak a szemünk szól.

 
 
0 komment , kategória:  Benczes Sándor Gábor  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 11 
2018.07 2018. Augusztus 2018.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 211 db bejegyzés
e év: 2300 db bejegyzés
Összes: 8868 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1636
  • e Hét: 4839
  • e Hónap: 34819
  • e Év: 526136
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.