Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
1950.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 15 
Kiss József
  2018-06-16 08:04:18, szombat
 
  Kiss József

Kék álmok

Csak mesélnék neked
kéket kék hegyet
suttognék neked rétet
és kacagó kék szelet

Madarak kék röptét
dalolnám el neked
búzavirág sziromágyon
kéket ölelnék kék eget

Verset írnék neked
vöröset kékeket a
világ minden kékjét
álmot és életet

De fakó kékjeimért
kék tüzet adj nekem
a királyi kéket add
halálos kék szemed
 
 
0 komment , kategória:  Kiss József  
Kiss József
  2018-03-23 09:20:59, péntek
 
  Kiss József

A világok ura
XI. századból)

Világok ura! Világok előtt
Megelőzted létben a létezőt,

A mely szavadra öltött alakot,
Hogy legyen meg, király, akaratod,

S ha semmiségbe minden visszadül
Te megmaradsz fönségben egyedül.

Voltál, vagy és léssz: egy! mindenható!
És nincs te hozzád senki fogható!

Kezdet nélkül való s határtalan,
Tiéd az erő és a hatalom.

Te istenem vagy, kőszálam nekem,
Kihez inségben menekedhetem, -

Lobogóm, vértem, ha sikra szállok,
egítőm, hogyha hozzád kiáltok.

Kezedre bízom alvás idején -
Alva és ébren a lelkemet én,

Lelkemet, testemet - és félelem
Nem bánt, ha tudom, hogy te vagy velem!
 
 
0 komment , kategória:  Kiss József  
Kiss József
  2017-08-28 19:49:32, hétfő
 
  Kiss József

Az élet

Fekete éjfélen kocogtatnak nálam
Fekete kámzsások úgy rémlik, hogy hárman.

Komorak, sötétek, szűkszavú legények,
Sorba sorakoznak, suttogva beszélnek

"Törvényt ülni küldtek - törvényt ülni jöttünk -
Akik hatalmasok fölötted, fölöttünk,

A nagy rejtelmesek, titkon selejtezők,
Felhőket úsztatók, titokzatos erők."

Közbevág az egyik keményen, szigorún:
"Koszorút gyüjtöttél s gond volt a koszorún."

Megszólal a másik:"KI nem vet, nem arat,
Életlen volt késed, lyukas a kanalad."

"Bölcseid akármit csevegnek, mesélnek,
Egy pillantás, nem több az egész élet.

Koplalni mi haszna! A napok lejárnak.
A Mák elmaradnak, mind Tegnappá válnak."

Körültekintek és kutatok, keresek,
Mint remélt légyotton felsült szerelmesek.

Keresek, kutatok, s hiába, nem lelem.
Hová lett, hová mult lepergett életem!
 
 
0 komment , kategória:  Kiss József  
Kiss József
  2017-08-26 22:37:22, szombat
 
  Kiss József

Vallomás

Az illanó perc szálló szárnyát
Megállítanám: Ó ne tovább!
Hogy térdeidet átkulcsolva,
Mindvégig így, a néma porba'
Leshetném ajkad mosolyát.

Hogy mindörökké így csügghetnék
Búbánatos szépségeden
S szived, lelked enyém maradna,
Mint most, e kéjes pillanatba'
A magaménak érzem.

Hogy vége-hossza ne szakadna
A bűvöletnek, mely leköt,
És ébredésre, csalódásra
Tündér-álomból föl ne rázna
A te selyem szemöldököd!

Ó lásd! Egy élet epedése.
Mi e perc üdvén átragyog:
És benne van mind, ami szépet,
Magasztosat egy sivár élet
E szív fenekén meghagyott.
 
 
0 komment , kategória:  Kiss József  
Kiss József
  2017-08-24 22:51:44, csütörtök
 
  Kiss József

Az élet

Fekete éjfélen kocogtatnak nálam
Fekete kámzsások úgy rémlik, hogy hárman.

Komorak, sötétek, szűkszavú legények,
Sorba sorakoznak, suttogva beszélnek

"Törvényt ülni küldtek - törvényt ülni jöttünk -
Akik hatalmasok fölötted, fölöttünk,

A nagy rejtelmesek, titkon selejtezők,
Felhőket úsztatók, titokzatos erők."

Közbevág az egyik keményen, szigorún:
"Koszorút gyüjtöttél s gond volt a koszorún."

Megszólal a másik:"KI nem vet, nem arat,
Életlen volt késed, lyukas a kanalad."

"Bölcseid akármit csevegnek, mesélnek,
Egy pillantás, nem több az egész élet.

Koplalni mi haszna! A napok lejárnak.
A Mák elmaradnak, mind Tegnappá válnak."

Körültekintek és kutatok, keresek,
Mint remélt légyotton felsült szerelmesek.

Keresek, kutatok, s hiába, nem lelem.
Hová lett, hová mult lepergett életem!

 
 
0 komment , kategória:  Kiss József  
Kiss József
  2017-07-26 07:08:59, szerda
 
  Kiss József

Ó, mért oly későn...

Ó, mért oly későn, levelek hullása,
Daru távozása idején:
Mért nem találkoztam rózsanyiláskor,
Hajnalhasadáskor veled én?

Mért nem hallgathattuk édes-kettesbe
A pacsirtát lesbe, te meg én?
Mért nem találkoztunk a mámor, a vágyak,
Az ifju álmok idején! ...
 
 
0 komment , kategória:  Kiss József  
Kiss József
  2017-05-07 08:04:34, vasárnap
 
  Kiss József

Egy pillanat

Lemondtam fényes álmaimról,
Melyek kísértek útamon
És szárnyat adtak lépteimnek -
Ezentúl már nem álmodom.

És lemondtam büszkeségről,
Meghajtom mélyen derekam,
Lázongó lelkem szenvedélyét
Álcázza bókoló szavam!

Fogadtam örök szegénységet
És únott munkát éj-napon,
Hazug mosolyt a borus arcra,
Midőn könnyekre szomjazom.

Gyötrelmes, kínos pillanat volt,
De nem volt több: egy pillanat!
S kiért lemondtam és fogadtam,
Kitártam néki karomat.

Keblemre dőlt a halvány gyermek,
Nyakamba fonta két kezét...
Ne tudja meg ő soha, soha
E pillanat történetét!
 
 
0 komment , kategória:  Kiss József  
Kiss József
  2016-07-28 13:55:29, csütörtök
 
  Kiss József

Dalaim

Enyém a dal, mely költöző madárként
Kóvályog az égen,
Azok a tördelt, szomorú hangok
Oly kedvesek nékem.

Azok a tördelt, szomorú hangok
Egy élet átkáról regélnek,
De mig szól a dal, én magam sem hiszem
Többnek, mint regének.

II

Ó adjatok innom Léthe vizébűl,
Aludni szeretnék, oly álmos vagyok,
A mámoritalra lelkem kibékűl,
És pihenést lelnek e roncsolt tagok.

Kicsinylő mellőzés eltipró gúnyja,
S mit a bántó gőg tép: a milljó sebet:
Csak legyen e két szem egyszer behúnyva:
E bohó szív mindent megbocsát, feled.

De mégse, nem!...Aludni még korán van!
Álomra hajló pillák ti, ne még!...
Elébb hadd lássák északfény-pompában
Ragyogni lelkem mély költészetét.

Bódító virágból kötöm füzérem,
Munkába veszítek majd éjet-napot,
S rideg, száműzött királynál büszkébben
Odadobom nektek - aztán meghalok.
 
 
0 komment , kategória:  Kiss József  
Kiss József
  2016-07-28 13:03:07, csütörtök
 
  Kiss József

Az erdő parancsol...

Mindegyre zordabb lett a tájék.
Sötétebb a fenyves, hűsebb a lég
És nesztelenebb a mély vadon.
Döcögve, lassan hatolt kocsink
A szakadékos hegysikátor
Csalit-övezte, patak átszabdalt
Utain le-fel, s mélyebben egyre,
Mig az ősrengeteg sötétje
Fölött a sziklatömör bástyák
Összehajoltak s az égből nem látszott
Csak egy parányi folt!

Noémi! ujongtam elfojtva, halkan,
Noémi! Noémi! - S lelkem aléltan
Belemerült a gyönyörök tavába, -
Világokat visszatündöklő
Szemeid fényébe!
Oly régen vágyva,
Soha sem remélve,
Tüneményes nyáréj álmának tetszik,
Hogy most itt ülünk együtt a
Ruganyos hintó dagadó párnáin.
Kezed a kezemben, szorosan együtt,
Nyomaveszetten, mintha elsüllyedve,
Ezer mérföldre az ismert világtól.
Idegen földön:
Idegen földnek védő vadonában
Kettesben egyedül!
S ólálkodó szemek sincsenek résen.
Nyelvelő ajkak nem fenik nyelvük.
Szentségtelen fül nem hallgatódzik.
Tanuk csupán az emberhangtalan,
Szomorúan nyájas,
Őszi fenyő erdő,
A mely el nem árul sem sóhajt,
Sem titkot, sem sziveink lázas,
Égő dobogását:
S még az ég is kegyesen szemet húny:
Nem látszik belőle több,
Csak egy parányi folt!

Száz félreértés tova lehelve,
Száz akadály agyontiporva,
Nincsen e drága percben közöttünk
Válasz egyéb, mint az a könnyű,
Kis csipkeszegélyű selyem mantilla,
Melyet Noémi negédes-kacéran
Panyókán vállára vetett.
Pajkos szellőcske kapóra lendül
S mint ügyes diplomata,
Ki finom szimattal
Megérez alkalmat
És sebten él vele:
Fogom az ártatlan áldozatot,
A tolakodó kis csipkeköpenykét
És óvó, gyöngéd gondoskodással
Beteritem véle
Noémi lábait,
Noémi térdeit
S a domború csodaszép kebel
Márvány idomait!

Pirkadó hajnal önti el az arcát.
Szemében mámoros fény cikázik,
És én válla hegyére hajtva fejem,
Suttogva tördelek édes szókat,
Lázasan össze-vissza beszédet,
A melynek örök-egy a refrainje
Egy dallamos, hárfazengzetü név,
Az ő imádott édes neve:
Noémi! Noémi!

Hirtelen nagyot zökken a hintó
S megáll. A jámbor talián
Leugrik a bakról s jelenti álmos,
Egykedvü képpel:
Megugrott a kocsiút! Innen túl
Gyalognak áll csak a világ! -

Ekkor leszálltunk.
Mélázó, tétova andalgással
Néki indultunk hegypatak mentén,
Elhagyott ösvény halvány csapásán,
Mit fölvert a fű s a vadvirág!...
Oly csöndes az alkony!
Természet ős vadonában
A hangtalan magány!
S ahogy egymás mellett ballagunk szótlan
Noémi könyökig érő
Selyem keztyűit lassan lefejti,
Mintha egy titkos ösztön sugallná,
Hogy ide nem illő -
Imádság ez is!...

A sárguló avarban útlan
Elvész, enyész a vezető csapás
S utunkat állja a bolygatatlan,
Százrejtekű, irtatlan erdő,
Szabad hazája kéjnek, szerelemnek,
Szűz pompájában az ősrengeteg!
S pihenni hiv rejtett forrásánál
Cserfa tövében a selymes mohágy,
Perzsa szövetnél mesteribb szövésü,
Királyi trónnál kecsegtetőbb!
S igézetes tagjait lassan, lágyan
Lebocsájtja Noémi
A himes kerevetre
S a mint a könnyű kis úti kalap
Terhét lebontja, széjjel csapódik
Két felé két nehéz,
Csillámos hajfonata
S arcomho\' simúl lágyan az egyik,
Mint kedves régi ismerős!
"Noémi!" rebegem halkan esengve,
S szemére, a mint szemem belevillan,
Hamvas ködös fátyol árnyékolódik
S pillája lehúny.
Eltűnik az erdő!
Elsüllyed a világ!
Összecsapódnak fölöttem a lángok!
S kábultan hanyatlik
Noémi ölébe mámoros fejem!...

Ekkor halk zokogás ütődik
Fülembe. Noémi sir,
S midőn könnyes ábrázatáról
Remegő kézzel
Levonom bársonyos, keskeny ujjait,
Fuldokolva...töredezve suttog
S közben idegesen babrál,
Lázas homlokomból
Félresimogatva a kuszált hajat:
- Itt az erdő parancsol! - Hallgatni
Szavára oly könnyű, oly édes
És ellenszegülni ah, oly nehéz!
De lásd...a kocsi vár...
És holnap visszatérünk...
Saját világa
Elzárt, külön keretébe kiki.
Az én világom unott termekben
Unalmas népség, cifra hazugság!
Ó, de mikor e hazugság mégis
Lelk\'ismeretünk!...Akarod, hogy
Fülig piruljak vagy sápadozzam.
Mikor estenden a társaság majd
Zamatos mokkát szürcsölgetve
Emberszólással édesiti
A barbár földön termett italt
S célzással...jellel...elejtett szóval
Kivégzik a nő becsületét,
A másét ma s lehet, holnap az enyém!
Akarod reszkessek,
Mert a mit mondhatnának - igaz?
S ne merjek tükrömbe nézni ezentúl
Mert a ki onnan visszatekint rám,
Egy idegen asszony, a kit
Nem ismerek...ismerni nem akarok.
Jer! Jer! Siessünk, fussunk,
Meneküljünk innen...én félek itt...

Fölérzek olykor éjnek éjszakáján
Egy elmosódó kétes pillanatra,
Nem tart tovább egy jelenésnél,
Nem tart tovább egy gondolatnál,
S lehet, hogy ezt az ébredést is
Csak álmodom.
Látom a vadont, látom a sziklát,
Cserfa tövében a selymes mohágyat
S az égből fenn azt a parányi foltot.
Megcsap egy édes illat emléke
S fél-álomban ajkam ismétli lágyan
Mosolyba vesző titkos gyönyörrel:
"Az erdő parancsol, Noémi!
Az erdő parancsol!..."
 
 
0 komment , kategória:  Kiss József  
Kiss József
  2016-07-26 11:42:31, kedd
 
  Kiss József -

Szeretném...

Szeretnélek megismerni,
Gyönyörű szemedbe nézni.
Szeretnélek megölelni,
Tested melegét érezni.

Szeretnélek megcsókolni,
Forró ajkadon eggyé válni.
Szeretném a titkaid megismerni,
Életedet boldoggá tenni.

Te vagy a legszebb csillag nekem,
Mely valaha ragyogott az égen.
Nincs is hozzád fogható,
Egyszerűen nincs is rá szó...
 
 
0 komment , kategória:  Kiss József  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 15 
2018.05 2018. Június 2018.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 168 db bejegyzés
e év: 1637 db bejegyzés
Összes: 8205 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 434
  • e Hét: 1717
  • e Hónap: 28989
  • e Év: 407830
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.