Regisztráció  Belépés
lambert.blog.xfree.hu
Bár úgy tűnik ma, mintha csak a hamisak, a gazok és gonoszok számára gyümölcsözne az élet; ne irigyeld őket! Összeomlik alattuk a csalásra épült világ. A jövend... Magyar Anya
2006.07.04
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/8 oldal   Bejegyzések száma: 79 
A Thanksgiving Day története
  2017-11-23 21:16:46, csütörtök
 
  Az Egyesült Államokban november negyedik csütörtökén tartják a Hálaadás Napját (Thanksgiving Day), amely a karácsony mellett a legnagyobb amerikai családi ünnep.

Szomorú, hogy a legtöbb amerikai nem is tudja, hogy eredetileg ezen a napon az indiánok sikeres leöldösését ünnepelték.

Ezen a napon összegyűlnek a családok, és a hagyományos pulykaevés mellett emlékeznek meg a hálaadás napjáról, úgy ahogy azt az iskolában tanulták.

Ezzel csak az a baj, hogy a rózsaszín mázzal bevont eredet történet folytatását már nem tanítják, mert az a telepes ősök és Amerika szégyene.

A Thanksgiving Day története

Amerika felfedezése után még száz évet sem kellett várni, és az európai országokból megindultak az Újvilág északi felére a kalandvágyó, gazdagságot kereső, vagy jobb életet remélő emberek.
Egy feljegyzés azt említi meg, hogy 1614-ben angol felfedezők, hajónyi Patuxet törzs beli indián rabszolgát hoztak magukkal visszatérésükkor.
Az őket követő telepesek már csak egy élő embert találtak a Patuxet törzs területén. A törzs tagjai a felfedezők által behurcolt betegségekben időközben meghaltak.

Csupán egyetlen Sqanto nevű férfi maradt, aki még emlékezett a felfedezők nyelvére.

Barátságosan fogadta a jövevényeket, és közreműködésével egyezség jött létre a közeli wampanoag törzs és a telepesek között.

A helyiek megtanították az európaiakat kukoricát termeszteni, juhar szirupot készíteni és sok egyéb praktikus dologra.

A kemény tél után csak 51 telepes maradt életben, akik a következő nyáron már a a tanultak szerint gazdálkodtak.

Vezetőjük William Bradford, a bőséges termés megünneplésére ünnepséget, egy hála napot rendezett, amelyre az indiánokat is meghívták.

Ekkor még megegyeztek a földhasználatban és egymás érdekeinek tiszteletben tartásában. A következő néhány évben békésen éltek egymás mellett.

Angliában hamar híre ment az újvilágban lévő "paradicsomi" állapotoknak, és ez további betelepülőket vonzott.

Telepakolt hajóikon a letelepedni vágyókkal együtt érkeztek meg a vakbuzgó, vallásos puritánok is.

Mivel Angliával ellentétben itt nem voltak lekerítve a földek, ezért ezeket a területeket az újonnan jöttek szabad prédának vélték, az őslakos "pogányokat" pedig ellenségnek tekintették.
Az őslakosok és a földfoglaló telepesek közt hamar kitört az ellenségeskedés.

A telepesek elfogták a munkaképes indiánokat, eladták rabszolgának, a számukra gondot jelentő asszonyokat, gyerekeket, öregeket pedig megölték.

A közelben élő Peqout törzs nem látta értelmét bármiféle egyezség kötését az újonnan jöttekkel, ezért úgy döntöttek, megvédik magukat. A telepesek atrocitásai, véres háborúvá fajultak.
1637-ben november végén Grotonban (Cannecticut) a Pequot törzshöz tartozó több, mint 700 férfi, nő és gyerek gyűlt össze az általuk évente megrendezett zöld kukorica ünnepre.
Kora hajnalban az alvó, fegyvertelen indiánokat bekerítették, majd felszólították őket lépjenek ki a szabadba a hosszú közösségi házból.

Akik kijöttek azokat lelőtték, vagy bunkósbottal agyonverték, a nőkre meg a gyerekekre rágyújtották a házat. A bent maradtak elevenen elégtek.

Massachusetts kormányzója ennek örömére a következő napot jelölte ki a Hálaadás (Thengsgiving) napjának.

A gyarmatosítók és a Pequot törzzsel ellenséges viszonyban lévő indán szövetségeseik faluról, falura járva a Pequot törzs megmaradt tagjait elfogva,rabszolgának eladva, tísztították meg a területet a telepesek számára.
A rabszolgaszállító hajók tulajdonosai dörzsölték kezüket, mert hajónkénti 500 fős szállítmány komoly hasznot jelentett.

A sikeres rajtaütéseken felbuzdulva, az őslakos indiánok elűzésére általános offenzíva bontakozott ki.

A következő jelentősebb mészárlás a mostani Stamford város (Cannecticut) helyén történt.

Ennek okán a helyi elöljárók még egy Thanksgiving napot jelöltek ki a sok "pogány" sikeres megölésének örülve.
Az ünnep alatt a levágott indián fejeket futballabdaként rugdosták. Még a barátságos Vanpsnagok sem menekültek meg a mészárlástól.

Főnöküket is lefejezték, fejét karóra tűzték massachusettsi Plymouthban. Egy napig hagyták ott, ezzel is megalázva az indiánokat.

Az indián skalpokért jutalmat fizettek, ezzel is buzdítva a telepeseket az indiánok következmények nélküli megölésére.

Az őrület egyre fokozódott, és minden nagyobb mészárlás után kijelöltek egy Thanksgiving napot.
Az évtizedek folyamán ezek a napok egyre csak szaporodtak, mígnem az újonnan alakult Egyesült Államok első elnöke George Washington javasolta:

az indiánok feletti győzelmek ünnepe legyen egy napon. A Thanksgiving Day legyen nemzeti ünnep.

Azóta ez az ünnep Amerika egyik legnagyobb ünnepe.

A ma élő amerikaiak többsége már nincs is tisztában az ünnep eredetével (100 millió indián kiirtásával), számukra ez a nap leginkább a család összejövetelét, a sült-pulyka kellemes illatát jelenti.


Forrás: Link




 
 
0 komment , kategória:  Történelem  
Egy diktátor magánélete
  2017-11-19 12:26:59, vasárnap
 
 


A borítókép Elena és Nicolae Ceaușescu 1976-os nyaralásán készült a Krím-félszigeten

Néhány éve dicséretes kezdeményezést indított útjára a Román Nemzeti Levéltár és a Kommunizmus Bűncselekményeit Kutató Intézet. Ingyenesen elérhetővé tettek több ezer fényképet a kommunista időszakból a román kommunizmus online fotótárában (Fototeca.iiccr.ro). Főként hivatalos, propagandisztikus felvételeket: milyen politikusokkal, államférfiakkal találkozott a Nicolae Ceasescu, a szeretett vezető, vagy éppen melyik gyárat, termelőszövetkezetet nézte meg egy munkalátogatás keretében a ,,Kárpátok géniusza". A fotók döntő többsége fekete-fehér, de ha türelmesen böngészünk közöttük, pár színes felvételre is rábukkanhatunk. Ezek szinte kivétel nélkül a Ceausescu házaspár privát életét mutatják be, és minden bizonnyal nem a nagyközönség számára készültek. Kiválogattuk közülük a legérdekesebbeket.




A 15 éves rab

A kommunista propaganda szerint a pártfőtitkár két évet töltött az ország leghírhedtebb börtönében, mert már 15 éves korában a földalatti kommunista párt aktív tagjaként dolgozott. Úgy tűnik, a valóság ennél jóval szürkébb: egy ellopott táskával bukott le, amiben - pechjére - sztrájkra hívó röpcédulák voltak. A rácsok mögött került kapcsolatba a kommunistákkal, és azt ott szerzett ismeretségeket kamatoztatta később igen hatékonyan. A börtönben azonban történt más is.




Férfiak között. A nem túl jó minőségű felvételen a háló előtt, fehérben a röplabdázó diktátort láthatjuk - láthatóan az egész csapat arra játszik, hogy feladja neki a labdát

Ceausescu doftánai raboskodása idején az illegális kommunista párt szintén bebörtönzött vezetői vizsgálatott tartottak egy idős rabtársuk ,,morális eltévelyedései" ügyében. Smil Marcovici a fiatal elvtársakhoz vonzódott, szexuális kapcsolatot létesítve a rácsok mögött. Ezek között volt az akkor 15 éves Ceasescu is. A vizsgálóbizottság egyik tagja, Chivu Stoica furcsa körülmények között lett öngyilkos évtizedekkel később, amikor az emlékiratain dolgozott - özvegye szerint Ceausescu így szabadult meg élete ezen kínos fejezetének utolsó tanújától.

A Historia.ro elemzője szerint nem lehet azt mondani, hogy a későbbi pártfőtitkár meleg lett volna. Börtönkörülmények között előfordul a kényszerű homoszexualitás, amely megszűnik azonnal, ahogy az elítélt szabadlábra kerül.




Örök szerelem

A vizsgálóbizottság által feltárt tények traumatizálták Ceausescut - egyik közeli ismerője, Dumitru Popescu szerint ennek köszönhető krónikus függősége későbbi felesége iránt. Nicolae életében ugyanis egyetlen nő volt: Elena Petrescu. Ennek fényében érdekes egy orvos vallomása, aki a rendszerváltás után arról beszélt: a doftánai börtönben kikezelte Ceausescu tripperét.

Elgondolkodtató az is, hogy évtizedekkel később Ceausescu határozott utasításba adta, az országban épülő egyetemista kollégiumokban nem lehetnek kétszemélyes szobák, hogy a fiatalok között ne alakulhasson ki homoszexuális kapcsolat.




Titkok és hazugságok

A róla terjedő hírekkel ellentétben a házaspár élete viszonylag egyszerűen telt a hétköznapokban. Egyszerű ételeket ettek, patriótaként főként a romániai gyárak által előállított ruhákba öltöztek. Földműves szülők gyermekeként Nicolae kedvenc témája a falusi élet és a román parasztság volt, lakóhelyük, a Primaverii palota falait is ilyen témájú képek borították. Szórakozni is népzenekarokkal, valamint nótaénekesekkel tudott a legjobban.

Az emberek nem tudtak semmi például az egészségi állapotáról, különösen a krónikus betegségeiről. Előrehaladott vastagbél divertikulitisze volt (ez a bélfal kitüremkedéseit jelenti), és emiatt gyakran elájult. Ezt a betegségét kínai orvosok segítségével próbálták gyógyítani, selyemhernyókból kivont szerrel. Időskorában szklerózissal kezelték, azt helyi szakemberek végezhették. Cukorbetegségben is szenvedett.

Dadogása sem gyerekkorból származik: amikor a börtönben megette beteg cellatársa élelmiszeradagját, a többi rab úgy megverte, hogy dadogni kezdett.




A macsó vadász

A pártfőtitkár kevés hobbija közül a legjelentősebb a vadászat volt: csak neki neveltek nagyvadakat szerte az országban, hogy ő tartsa a trófearekordokat. Ez a kép 1981-ben készült.




A kedvenc gyermek

Az 1989-es események idején a diktátor házaspár mindhárom gyermekét letartóztatták, az ország gazdaságának aláásásával vádolva meg őket. Később mindannyiukat felmentették. Legtovább Nicu Ceausescu volt börtönben, akit először a Szeben megyei bíróságon helyzetek vád alá, de végül a Bukaresti Katonai Bíróság hozta meg az ítéletet: 20 év börtön tömeggyilkosságért (Nicu megyei párttitkárként lőparancsot adott a katonaságnak), és fegyvertartási, valamint lőszerkezelési szabályok megszegéséért. Nicu Ceausescu fellebbezéseit elfogadták, csak az illegális fegyvertartás állt meg, így büntetését végül öt évre mérsékelték, és egészségügyi okok miatt fel is függesztették a végrehajtását. 1996 szeptemberében halt meg Bécsben, 45 éves korában, az akkori hírek szerint májrákban.




Fekete bárányok

Egyetlen lányukról, Zoiáról nem találtam képet az archívumban. Az Adevarul napilap fotósa a legkisebb fiú, Nicu temetésén fényképezte le őt idősebb bátyjával, Valentin Ceausescuval együtt. A lány matematikából doktorált a bukaresti egyetemen, kutatóként dolgozott, és öccsével ellentétben soha nem vállalt politikai szerepet. Érdekes momentum az életéből, hogy Románia későbbi miniszterelnöke, Petre Roman szeretője is volt, bár ezt utóbb tagadta. Volt egy másik nagy szerelme, egy kolozsvári magyar nőgyógyász, de ezt a kapcsolatok a szülők - különösen Elena - erősen ellenezték, mert nem akartak magyar nemzetiségűt befogadni a családba.

Zoia a kétezres évek elején beperelte a román államot, visszakövetelve a családtól elvett javakat. Négy aranyékszert, ritka könyveket és drága festményeket vissza is adtak nekik. A láncdohányos nő 2006 novemberében, 48 éves korában halt meg tüdőrákban.




Első az elsők között

A sors úgy hozta, hogy Elena ugyanabban a megyében halt meg, ahol született. A targoviste-i laktanya, ahol kivégezték, mindössze negyven kilométerre van Petresti-től, a Dambovița megyei falutól, ahol nevelkedett.

Ő volt a ,,nemzetközi hírű" tudós, a kémiatudományok doktora, aki négy általánossal kapott akadémiai tisztséget 1974-ben (utána a rendszerváltásig nem is vettek fel új akadémiai tagokat), és egy tudományos előadáson céokettőnek olvasta fel a széndioxidot. A hivatalos tisztsége, melyet nem lehetett lerövidíteni vagy felcserélni, így hangzott: akadémikus doktor mérnök Elena Ceausescu. Ő volt a kommunista párt második embere is, a káderpolitikáért, valamint a tudományért, technológiáért és kultúráért felelve.




A szülők elvesztése

A hivatalos fotók között van ez a fekete-fehér felvétel, amely egy fájdalmas pillanatban, Nicolae Ceausescu édesanyjának temetésén történt. A pártfőtitkár ugyan meggyőződéses atesita volt, de tiszteletben tartotta szülei kívánságát, és mindkettőjüket egyházi (ortodox) szertartás szerint temette el, katonai tiszteletadás mellett. Alexandrina Ceausescu temetése Scornicesti faluban volt 1977 nyarán, a szertartásról még a korabeli híradó is beszámolt.




Lazítás

Mutatunk pár fotót 1976 szilveszteréről - Románia nagy hatalmú embere biliárdozással készült a következő évre.




Frizurák

Nagy buli volt, sok meghívottal - a kor divatja is jól megfigyelhető a hölgyek toalettjén.




Hölgy puskával

Másnap nem maradhatott el a vadászat sem, és az új évre való tekintettel a nők is fegyvert foghattak.




Nyári örömök

A házaspár nyáron is fontosnak tartotta a pihenést - 1976-ban például az ország északi részén, Moldovában lazítottak. Ebben a képben mégis egy háttérben álló figura a legérdekesebb: középen, csípőre tett kezekkel Ion Iliescut láthatjuk, aki a diktátor házaspár kivégzése után hat, majd még négy éven át vezette Romániát.




Cél

Ha ezt akkor előre látta volna Ceausescu, talán nem csak a céltáblára céloz.




Munkalátogatás

Zárásképp néhány felvétel a hivatalos munkalátogatásokról - itt éppen a bukaresti piacon járunk 1976-ban. Láthatóan nagyon örülnek egymásnak a nép egyszerű fiai és a szeretett vezető.




Székelyek között

A ,,Kárpátok géniusza" 1976-ban Csíkszeredán, amikor még lehetett magyar felirat is (RKP = Román Kommunista Párt, ez románul PCR).


Forrás: Link
 
 
0 komment , kategória:  Történelem  
Kik azok az ukránok?
  2017-11-05 14:22:20, vasárnap
 
  Soha nem látott diplomáciai konfliktus alakult ki hazánk és Ukrajna között a kárpátaljai magyar oktatást lényegében megszüntető törvények miatt. De vajon kik az ukránok, mit lehet tudni a történelmükről, a nyelvükről? Ennek jártunk utána Katkó Gáspár történésszel, aki a Petőfi Népe című napilapban mutatta be a szomszédos ország múltját.

Nincs könnyű helyzetben az, aki meg szeretné érteni Ukrajna, az ukrán nép múltját, jelenét, ugyanis a mai ukrán állam előzményei ténylegesen csak 1945-ig vezethető vissza - nyilatkozta lapunknak Katkó Gáspár történész. A Szovjetunión belül - a Krím-félsziget 1954-es hozzácsatolását nem számítva - ekkor jött létre az a területi egység, amit ma Ukrajnaként ismerünk. A hivatalos ukrán történetírás az ukrán állam kezdeteit a Kijevi Rusz megalapításáig, a 9. század második feléig vezeti vissza.




Katkó Gáspár

Területe Oroszország nyugati részére, Belorussziára és a mai Ukrajna középső és nyugati vidékeire terjedt ki. A fiatal szláv állam lakossága a kezdetektől fogva a kereszténység ortodox ágát követte. Felbomlása már a 11. században, Bölcs Jaroszláv (1019-1054) halála után megkezdődött, de teljesen csak az 1240-es mongol inváziót követően esett szét. Azok a tartományok, amelyek túléltek a mongol és tatár hadak pusztításait, az Arany Horda vazallusaivá váltak.

Lengyel uralom alatt

A térség nyugati területei a 13. század végétől, 14. század elejétől kezdve fokozatosan a Lengyel Királyság és a Litván Nagyfejedelemség uralma alá kerültek. A mai Ukrajna déli része, a Krím-félszigettel együtt az Arany Horda, majd a Krími Kánság uralma alá tartoztak. A terület közigazgatásában megtartották a rutén nyelvet, ennek később fontos szerepe volt a modern ukrán és belorusz irodalmi nyelv kialakulásában. Az ukrán területeken élő nemesség zöme a 16. században még nagyrészt rutén származású és anyanyelvű, ortodox keresztény volt. Ám a lengyel civilizációs terjeszkedés eredményeképp az ukrajnai nemesség nyelvében és kultúrájában fokozatosan ellengyelesedett.

A kozákok és a hetmanátus

Katkó Gáspár elmondta: a mai ukrán identitás egyik alapját a zaporozsjei kozákság képzi. A kozákság gyökerei Kelet-Európának ebben a szegletében az Arany Hordáig nyúlnak vissza. Fő feladatuk, mint a székelyeknek, a határvédelem volt. Miután jelentős katonai erőnek számítottak többször is fellázadtak a lengyelek ellen, a 17. századig folyamatosak voltak a villongások. Mindez jól jött egy harmadik félnek, az oroszoknak, akik lengyel ellenes szövetségest találtak bennük. A kozák és az orosz hadak tehát együttes erővel elözönlötték a Rzeczpospolita keleti területeit. A kozák hetman, Hmelnyickij úgy gondolta, ha nem is teljesen egyenlő félként, mindenesetre a cár szövetségeseiként fogadtak hűséget Alekszej Mihajlovicsnak. Ezzel cseberből vederbe kerültek, az orosz uralkodó ezzel szemben nem szövetségeseiként, hanem alattvalóiként kezelte őket, teljes elnyomást gyakorolva rájuk - tette hozzá a történész.

Orosz, illetve osztrák fennhatóság alatt

A 17. századi lengyel-orosz küzdelmek után az 1667-ben Andruszovóban megkötött lengyel-orosz béke mérföldkőnek számított a térség történetében, az oroszok megszilárdították addigi hódításaikat. A szerződő felek a Dnyeper vonala mentén bal parti és jobb parti Ukrajnára osztották fel a területet: a bal parti rész került Oroszországhoz, a jobb parti pedig Lengyelországnál maradt.Területi szempontból a következő nagy változásra a 18. század második felében került sor. A lengyel-litván állam felosztásai során II. (Nagy) Katalin (1762-1796) megszerezte Belorusszia, Litvánia, Kelet-Lengyelország, valamint a mai Ukrajna középső területeit. A nyugati területek, Galícia és Bukovina a Habsburg-birodalom irányítása alá kerültek.




Nagy Katalin

Katkó Gáspár egy lényeges folyamatra hívta fel a figyelmet: Lengyelország teljes felosztása után az ukrán társadalom egészen más fejlődési utat járt be Habsburg-birodalom és Oroszország keretein belül. Amíg az orosz uralom alá került térségben üldözték az ukrán kultúrát is, addig a Habsburg-birodalomban, majd az Osztrák-Magyar Monarchiában teljesen más állapotok uralkodtak, és a 19. század közepétől megindult az ukrán kultúrának egy Lemberghez köthető felívelő szakasza.

A szovjet tagköztársaság

Az első világháború végén nem csak a lengyelek igyekeztek a kihasználni az Osztrák-Magyar Monarchia és a cári Oroszország felbomlását, hanem az ukránok is elérkezettnek látták az idot, hogy nemzeti törekvéseiknek érvényt szerezzenek, de céljaikat nem tudták elérni. Végül Ukrajna középső és keleti része Szovjet-Oroszországhoz, Bukovina Romániához, Galícia pedig Lengyelországhoz került.

Az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaságban húszas években lényegében kiépült az új szovjet adminisztráció, de még nem jelentek meg azok a represszív elemek, amelyek a harmincas években számos tragikus eseményt idéztek elo. Ekkor következett be a modern ukrán történelem legsötétebb fejezete, amit holodomornak, azaz éhhalálnak hívnak. Csúcspontja 1932-1933-ra tehető, összesen legalább hárommillió ukrán halt meg vidéken az élelmiszerhiány miatt.




UPA-katonák a második világháborúban

A második világháború kitörésekor az 1939. augusztus 23-án megkötött Molotov-Ribbentrop-paktum keretében a szovjet csapatok szeptember 17-e után bevonultak Lengyelország keleti - a mai Belorusszia és Ukrajna nyugati - területeire. A terület 1941 nyarán viszont már német megszállás alá került. A térségek lakosai kezdetben barátságosan fogadták a bevonulókat, később a német és a szövetséges csapatok atrocitásai miatt alábbhagyott a lelkesedésük.

1942-ben Roman Suhevics vezetése alatt megalakult az Ukrán Felkelő Hadsereg (UPA), amely talán a keleti front legellentmondásosabb fegyveres szervezete volt. Az UPA katonái kezdetben mindenkivel összecsaptak: egyszerre vették fel a harcot a németekkel, a szovjet partizánokkal és a lengyel Honi Hadsereg (Armia Krajowa) katonáival. A szovjet csapatok folyamatos előretörése miatt azonban változtatni kellett korábbi taktikájukon, s 1944 elején kiegyeztek a németekkel, onnantól kezdve csak a Vörös Hadsereggel és a lengyelekkel csaptak össze. Az UPA a háború befejezése után sem adta fel a harcot, a lengyel-szovjet határvidéken folytatta tovább jól megszokott tevékenységét.




Roman Suhevics egy nemrég kiadott bélyegen

A szovjet birodalom szétesése után 1991-ben függetlenné vált Ukrajna folyamatosan keresi történelmének és kultúrájának gyökereit - mondta Katkó Gáspár. Hozzátette: nekünk, magyaroknak bizonyos fokig szerencsénk van abban, hogy a környékbeli, főként szláv ajkú szomszédainktól eltérő nyelvet beszélünk, mert így számunkra nem jelent akkora gondot elválasztani a saját kultúránkat a többitől. Ukrajna, és egyáltalán az ukrán kultúra és civilizáció szempontjából ez jóval nehezebb feladat. A fentiekből látszik, hogy nem könnyű megállapítani, mikortól beszélhetünk egyáltalán ukrán nyelvről, és nehéz meghatározni az ukrán állami lét kezdeteit is.


Forrás: Link
 
 
0 komment , kategória:  Történelem  
Holtában is gyűlölik
  2017-11-02 18:42:43, csütörtök
 
  Eltávolíttatná Francisco Franco nyughelyét a polgárháború mindkét tábora áldozatainak földi maradványait őrző Elesettek völgyéből a spanyolországi baloldal. A madridi parlament májusban megszavazta a kegyeletsértő kezdeményezést, a szabadságáért küzdő Magyarországnak 1956-ban katonai segítségnyújtást szorgalmazó egykori államfő emlékének meggyalázását.





A nemzetközi baloldal nem változik. Lételeme a kíméletlen kirekesztés, saját történelmi narratívájának a világra erőszakolása, ellenfeleinek gyűlölettől vezérelt megsemmisítése, emlékük elpusztítása. A múltat végképp eltörölni - e beteges rögeszme vezérli őket évszázadok óta.

Mindehhez bicskanyitogató cinizmus társul. ,,A múlt sebeit az igazsággal gyógyítják", mondta Gregorio Cámara, a Spanyol Szocialista Munkáspárt parlamenti képviselője azon javaslatot indokolva, melynek értelmében eltávolítanák Francisco Franco tábornok sírját a Madridtól mintegy 40 kilométerre található Elesettek völgyéből (Valle de los Caidos), ahol az 1936 és 1939 között dúló spanyol polgárháború nemzeti és köztársasági áldozatai egymás mellett nyugszanak. Az ibériai baloldal azonban megbékélés helyett hazug emlékezetpolitikával vívná meg újra és újra a polgárháborút. A spanyol szocialisták ennek jegyében José Antonio Primo de Rivera, a keresztényszociális, nacionalista és monarchista falangista mozgalom egykori vezérének nyughelyét is felszámolnák. Lám, a baloldal holtában is, több mint 80 év után is gyűlöli egykori áldozatát, akit 1936 novemberében a köztársaságiak kommunista ,,népbírósága" ítélt halálra és gyilkoltatott meg.

A kezdeményezést 198 képviselő támogatta, 140 tartózkodott, és csak 1 ember akadt, aki ellene mert szavazni. Sajnálatos módon a kormányzó konzervatív néppárt parlamenti delegáltjai is az állást nem foglalók között voltak. A szomorú krónika egyetlen reménykeltő eleme, hogy a határozat nem törvényerejű, jelentősége jelképes gesztusként értelmezendő, így a kormány számára nem jelent jogi kötelezettséget.

A három évig tartó véres polgárháború persze sokkoló emlék még ma is. Mérlege nagyjából félmillió halott és ugyanennyi menekült, a köztársasági oldal különböző frakciói ráadásul egymás ellen is véres leszámolásokat hajtottak végre.

A polgárháború nemzeti tábora sem kímélte baloldali ellenségeit. A Francisco Franco tábornok vezette, politikailag a falangistákra és a monarchistákra támaszkodó hadsereg csakis így tudta megmenteni Spanyolországot a teljes széthullástól, a véres vörösterrortól. Az 1936 júniusában tartott választáson a kommunistákat, anarchistákat, szociáldemokratákat és liberálisokat tömörítő, sztálini ukázra összeállt népfront győzött, mindössze a szavazatok 1,5 százalékával megelőzve a jobboldalt. Ezután elszabadult a pokol, Largo Caballero szocialista vezér nyíltan kijelentette: ,,El vagyunk tökélve, hogy Spanyolországban ugyanazt tesszük, mint ami Oroszországban történt. (...) Halál a rendőrökre, a bírókra és a papokra!" A szavakat tettek követték: templomok, kolostorok felgyújtása, papok keresztre feszítése, apácák megbecstelenítése, a keresztény jobboldal vezető személyiségei elleni merényletek jellemezték a népfrontkormány uralmát.

Amikor 1936 júliusában a szélsőbaloldali terrorlegények elhurcolták és meggyilkolták Calvo Sotelo monarchista képviselőt, betelt a pohár, a hadsereg akcióba lépett. A nemzetiek által utolsó kereszteshadjáratnak nevezett ellenforradalmi fölkelés 1936. július 18-án robbant ki, miután a különböző felfogású hazafias erők egyesültek Francisco Franco (1892-1975) tábornok zászlaja alatt. A nemesi haditengerész-család sarjaként született katona ekkoriban a marokkói spanyol idegenlégió főparancsnoka volt, s 1934-ben már győzelmesen vert le egy asztúriai kommunista lázongást. Franco csapatai élén 1939. március 28-án bevonult Madridba, s a bolsevizmus ezzel Nyugat-Európában elbukott. Az átmenet idejére Franco tábornok katonai diktatúrát vezetett be, őt államfővé választották.

A rendszer belpolitikailag fokozatosan konszolidálódott, külpolitikailag pedig ügyesen taktikázott: 1939 áprilisában Spanyolország csatlakozott az Antikomintern Paktumhoz, ám a második világháborúban semleges álláspontra helyezkedett. Ugyanakkor Franco 1941-ben engedélyezte a mintegy 60 ezer önkéntest számláló Kék Hadosztály bevetését a keleti fronton, és több markánsan jobboldali felfogású személynek is menedéket adott 1945 után. Emiatt az ENSZ 1959-ig bojkottot hirdetett Spanyolország ellen, ám 1962-ben csatlakozott az Európai Gazdasági Közösséghez.

1947-ben Franco kinyilatkoztatta, hogy Spanyolországban helyreállt a monarchia intézménye, a trón azonban betöltetlen maradt, a tábornok maga régensként ténykedett. Nagy gonddal ügyelt az ifjú trónörökös, János Károly herceg (a jelenlegi uralkodó, VI. Fülöp király édesapja) iskoláztatására, s 1969-ben hivatalosan is a trón várományosaként nevezte meg. 1974-ben ténylegesen átadta az államügyek intézését az ifjú hercegnek, aki I. János Károly néven lépett trónra. Francisco Franco 1975. november 20-án hunyt el Madridban.

Francót hazánkban is van ok tisztelni. Ő volt az egyetlen nyugati államfő, aki 1956-ban fegyveres katonai segítséget akart nyújtani a szabadságáért küzdő Magyarországnak. Soha nem ismerte el a szovjet kormányt, sem a második világháború után a bolsevisták által megszállt országok kommunista bábkormányait. Madridban az 1960-as évek végéig működött a még Horthy Miklós kormányzó által kinevezett Marosy Ferenc vezette Magyar Királyi Nagykövetség.

Borhi László történész Franco és az 1956-os forradalom - dokumentumok a spanyol segítségnyújtás tervéről című tanulmányából (História, 1998/9-10.) tudjuk, hogy 1956. november 6-án Martín Artajo spanyol külügyminiszter kormánya megbízásából közölte az Egyesült Államok ENSZ-nagykövetével, Cabot Lodge-dzsal, hogy hazája feltétel nélkül kész azonnal fegyveres erővel megsegíteni a magyar felkelőket.

Igen rövid idő alatt 100 ezer önkéntes (!) jelentkezett a légióba, köztük 13 ezer tiszt. A terv azonban meghiúsult. Az amerikaiak nem engedélyezték, hogy a Madrid-Budapest távolságot egy tanknyi kerozinnal átrepülni nem képes spanyol szállítógépek az USA müncheni támaszpontján üzemanyagot vegyenek fel. Sőt, megfenyegették Madridot, hogy amennyiben spanyol gépek repülnek be Németország amerikaiak által megszállt övezetébe, légvédelmük lelövi azokat.

Az amerikai külügyminisztérium ezzel párhuzamosan 1956. november 8-án szigorúan titkos minősítésű táviratot küldött saját madridi nagykövetségének, melyben egyebek mellett ez állt: ,,...az Egyesült Államok kormánya sajnálattal arra a következtetésre jutott, hogy semmilyen, ismétlem, semmilyen módja nincs annak, hogy hasznos katonai intervenciót hajtson végre a magyar hazafiak támogatására a siker reményében és a Szovjetunióval való nagyméretű konfliktus súlyos kockázata nélkül. (...) Közös biztonsági céljaink és a világbéke megőrzésére vállalt kötelességeink fényében reméli, hogy Spanyolország nem tesz elsietett lépéseket az Egyesült Államokkal történő konzultáció nélkül."

Franco tábornok szándéka tehát az amerikaiak árulásán bukott el. 1957-es újévi beszédében a spanyol államfő megindító tisztelettel szólt Magyarország hősiességéről, és szégyenteljesnek nevezte a nyugati világ tehetetlenségét. Spanyolország 1956-ban is számos magyar menekültet fogadott be, köztük olyan hírességeket, mint az Aranycsapat kiválóságait: Czibor Zoltánt, Kocsis Sándort vagy a kispesti legendát, Puskás Ferencet.

Francisco Franco korának gyermekeként, konzervatív, antibolsevista neveltetésének és meggyőződésének megfelelően cselekedett, kíméletlenül, de hosszú távon sikeresen visszarántva hazáját a fortyogó, véres zűrzavartól, megmentve a széthullástól. A polgárháború mindkét táborának a maga halottjai fájnak jobban, de a történelmi mű jelentősége megkérdőjelezhetetlen, a kegyelet joga pedig mindenkit megillet, így a Magyarországgal rokonszenvező Franco tábornokot is.

Ágoston Balázs


Forrás: Link
 
 
0 komment , kategória:  Történelem  
Dr. Celler Tibor: Kik azok a koptok?
  2017-10-26 20:38:16, csütörtök
 
  Dr. Celler Tibor: Kik azok a koptok?


Link



 
 
0 komment , kategória:  Történelem  
Terján Nóra: A CIVILIZÁCIÓ SZORÍTÁSA
  2017-09-24 21:53:39, vasárnap
 
  A CIVILIZÁCIÓ SZORÍTÁSA - ARANYÁSÓK ÁLDOZATÁVÁ VÁLT INDIÁNOK

DÉL-AMERIKA - MINDEN HÉTRE JUT EGY GYILKOSSÁG A PERUI-BRAZIL HATÁR TÉRSÉGÉBEN


Illegális aranyásók a civilizációtól elzárt indián törzs tíz tagját mészárolták le augusztus elején. Az eset olyannyira eldugott területen történt, hogy a hatósághoz csak jóval később ért el a híre, a szövetségi kormány pedig szinte tehetetlen. A nyomozóknak 12 napot kell haladniuk az amazóniai dzsungelben, hogy a gyilkosság helyszínére érjenek, ha egyáltalán megtalálják azt.

Az eset Brazília nyugati részén, a perui határnál lévő Javari-völgyben történt, ahol a Funai - a kormány indián törzsekkel foglalkozó ügynöksége - szerint húsz olyan törzs él, amely még sosem került kapcsolatba a civilizált világgal, és további nyolcvan, amellyel csak nemrég vették fel a kapcsolatot. Ezen a környéken történt, hogy São Paulo de Olivença városban néhány aranyásó azzal dicsekedett, hogy az erdőben megöltek tíz indiánt, holttestüket a folyóba dobták, bizonyítékként pedig az áldozatoktól elvett tarisznyákat és más törzsi tárgyakat mutogattak.
A XIX-XX. század sajtója gyakran cikkezett a felfedezetlen, paradicsomi körülmények között élő vademberekről. A legendás kincseket és letűnt civilizációkat kereső kalandorok sosem látott közösségekkel és szokásokkal szembesültek, vagy örökre elnyelte őket a trópusi dzsungel. A technika fejlődésével aztán egyre kevesebb izolált törzs maradt a bolygón. A bennszülöttek, hogy pénzt keressenek, sokszor csak a turisták kedvéért vették fel az ágyékkötőt, és festették be a testüket.




Ősei viseletébe öltözött kisfiú indián törzsek denveri felvonulásán

Tesfay Sába eritreai édesapjának köszönheti Afrika iránti érdeklődését, ez indította az antropológia felé. A különböző törzseket kutató, az ELTE-n­ tanító szakember szkeptikusan kezeli azokat a híreket, amelyek egy-egy ismeretlen törzsről számolnak be, hiszen elképzelhető, hogy az már kapcsolatban áll más csoportokkal, de akár egy ismert, regisztrált törzs leszakadt ága is lehet.
- A ,,nem tudás" prózai oka az, hogy ezek a bennszülöttek nehezen megközelíthető helyeken élnek. Afrikában ilyen például a Kalahári sivatag és a Kongó vidéke, Dél-Amerikában pedig az Amazonas. Ezeken a területeken nem volt olyan érték, amely miatt érdemes lett volna meghódítani. Ma már lehetőség nyílik arra, hogy vizet találjanak és ásványi kincseket bányásszanak itt is. A Dél-afrikai Köztársaságban és Botswanában a gyémántbányászat például nagyrészt a vadászó-gyűjtögető busmanok élőhelyét érintette. Igyekeztek letelepíteni őket, hiszen a földműveléshez jóval kevesebb területre van szükség, mint a vadászathoz - magyarázza a szakember.

A hetvenes-nyolcvanas évekig a dél-amerikai indiánpolitikát a bennszülöttek civilizációba szorítása és az esőerdő maximális kihasználása határozta meg. A bennszülöttek és betelepülők közötti kapcsolat sohasem volt igazán békés, a perui, brazil és venezuelai kormányok évtizedekkel ezelőtt ezért úgy határoztak, hogy nem bolygatják a még érintetlen törzseket. Az viszont regénybe illő gondolat, hogy ezek az emberek még sohasem találkoztak a civilizáció­val, hiszen sokan éppen az erdőirtások vagy az olajkitermelés elől menekültek vissza a dzsungelbe, és kezdtek ismét vadászó-gyűjtögető életmódot folytatni. Nehéz kívülről eldönteni, mi lenne a legjobb a bennszülöttek számára, ugyanis a múltbéli segítő szándékú kapcsolatteremtések sokszor végződtek tragédiával. A bennszülöttek szervezete számára a civilizált ember által hordozott fertőzések ismeretlenek.
Az elmúlt időben többször fordult elő, hogy az indián törzsek az őket védő aktivisták áldozatául estek. Michel Temer elnök a takarékosság nevében ,,megnyeste" a Funai költségvetését, bezáratta a helyi központokat, és csökkentette az indiánok által lakott területek védettségét, melyeket aztán megrohamoztak a favágók és a bányászok.




Az őslakosok jogait sértő gyakorlat ellen tüntetők Brazília fővárosában

A nyerészkedő cégek és a törzsek így egyre közelebb kerültek egymáshoz, ennek pedig halálos áldozatai is voltak. Az amazóniai esőerdőkből kimerészkedő, korábban elszigeteltségben élő mashco pirókról már videó is készült, a perui kormány pedig újragondolja az elszigetelt törzsekkel kapcsolatos politikáját. A letelepedett földművesek falvaiba eleinte élelmiszerért, machetéért kereskedni érkeztek, mígnem az addig békés indiánok egyszer csak lenyilazták az egyik gazdálkodót, aztán 2014 végén kétszáz indián harcos támadta meg a Monte Salvado nevű falut. A hatóságok erre jobb ötlet híján inkább kitelepítették a teljes lakosságot.

Néhány törzsnek még a nevét sem tudjuk, az utolsó túlélők nyelvét senki sem beszéli, és már az esőerdő sem nyújt biztonságot számukra. Légi felvételeken látszik, hogy egy-egy törzs időnként kénytelen arrébb vándorolni, megszökni például a drogkereskedők elől. Ördögi kör.
Sokan vélekednek úgy, hogy hibás a kormányok teljes elszigetelődést támogató politikája, mert az elzárt csoportok nem akarnak teljesen távol maradni a civilizációtól: a korábbi tragédiák miatt ugyan félnek, de egyúttal arra is van okuk, hogy vágyjanak a kontaktusra, ráadásul az életmódjuk sem lesz már sokáig fenntartható.




Maszáj harcosok kriketteznek egy mombasai barátságos mérkőzésen

A transzamazóniai autópályánál folyó erdőirtások, az illegális bányák, az olaj- és gázkitermelés felerősödése legalábbis erre mutatnak.
- Konfliktus általában az erőforrások, ásványok miatt alakult ki. Etiópiában például gátakat épít az állam, ami veszélyezteti az ott élő csoportok fennmaradását. Két dolgot tehetnek: vagy elvándorolnak, ami azt jelenti, hogy konfliktusba kerülnek más csoportokkal, vagy munkát vállalnak a beruházásokon, tehát integrálódnak a társadalomba, de onnan nincs visszaút.

Amint bérmunkások lesznek, a vállalatok vagy az állam kiszolgáltatottjává válnak, és sok esetben ők jelentik majd a térség leginkább elszegényedett rétegét - magyarázza Tesfay Sába. Az antropológus szerint ráadásul azáltal, hogy békén hagyják ezeket a törzseket, gyakran az ország saját törvényeit sem tartatják be. Az egészen közeli múltig regisztrált például az óceániai pápua törzsek között az emberi hús fogyasztása, illetve más helyeken a csecsemőgyilkosság.




Ausztrál őslakosok a sydney-i kormányzói palota előtt ünnepségen vesznek részt

- Ha a csoport fenntartását kell hogy biztosítsa vagy a törzsi hagyományokhoz kötődik egy szokás, akkor az fenn is marad. Van, ahol az életben maradás érdekében a nők nem szülnek sűrűn, hanem éveket várnak két gyermek között. Ott bizony előfordul a csecsemőgyilkosság abban az esetben, amikor az anyának el kell döntenie, hogy vagy az újonnan megszületett gyermeket hagyja életben, vagy pedig a kétéveset szoptatja tovább. A nők csonkítása is tiltott már szinte minden országban, mégis elvégzik - akár borzalmas higiéniai körülmények ­között - fejti ki a szakember, aki úgy látja, hogy idővel egyre kevesebb és kisebb önálló csoportot fogunk találni, mert a törzsek integrálódnak majd a kapitalista világrendszerbe.

Tesfay Sába nem találkozott még olyan csoporttal, amelynek tagjai ne vágytak volna olyan tárgyakra, amelyeket a szomszédos állattartók vagy földművesek meg tudtak szerezni. A dél-amerikai indiánok között már vannak olyanok, akik megpróbálják kiaknázni, az előnyükre fordítani az őserdőt, ahonnan például a kozmetikai iparban használható anyagokat szállítanak. Talán egyre több ilyen példát fogunk látni, és a két világ találkozása nem csak negatív változást hoz.
Az ENSZ szerint minden hétre legalább egy gyilkosság jut a perui-brazil határ térségében.
A szervezet szerint rég nem végeztek annyi, a földjét védő őslakossal a világon, mint idén Brazíliában. Hogy a Javari-völgyben mi történt pontosan, azt egyelőre nem tudjuk.


Forrás: Link
 
 
0 komment , kategória:  Történelem  
Miért hozták létre az Iszlám Államot?
  2017-09-20 22:12:11, szerda
 
  Líbiához hasonlóan le akarták bombázni Szíriát is, de az ENSZ Biztonsági Tanácsában az oroszok megvétózták a nagy lehetőséget. Ezért aztán muszáj volt szárazföldön tönkretenni nekik ezt a jobb sorsra érdemes országot. Ott békében éltek az emberek, amíg Amerika a Hamis zászlós hadművelettel fel nem forgatta azt is.

A szárazföldi megszállás érdekében létrehozták az Iszlám Államot. A törzsgárdája a Szaúd-arábiai börtönök halálsorairól kerültek ki. Ott aztán láthattak naponta akár több lefejezést is, mert a világon talán ott van a legtöbb kivégzés még mindig. Ettől függetlenül Amerika egyetértésével Szaúd-Arábia lett az ENSZ emberjogi bizottságának a vezetője.

Amerika az arábiai olajat olcsón kapja meg, de már kifogyóban van az olaj. Az ország nem készült fel az olaj utáni időkre, mint ahogy az Egyesült Arab Emirátus felkészült (Dubaj). Amerikát olcsó olajjal az arábiai királyság Szíriából akarja ellátni. Ezért kell mindenáron megszerezni nekik a szír olajat.

A Mol-nak Palmira közelében hatalmas új olajmezője van, innen szállította az Iszlám Állam az olajat a szír-török határra a török maffiának.

Asszad szír elnök hozzájárulásával zajlott a kutatás, és amint megkezdődött a kitermelés, azonnal kitört a szír polgárháború. Úgy, hogy a polgárok úgy importálták oda... Asszad elnökkel az is baj, hogy nem adta le nekik a hazája pénzkibocsátási jogát, és nem adta át az aranytartalékot. Ezek egyenként is főben járó bűnök. Amit Amerika csinál a világgal, az meg demokrácia import. Hogy elég sokan belehalnak, és menekül ki merre lát, az nem az ő problémája. A haszon viszont az övé, és az a lényeg.

Észak-Irakban is van egy Mol olajmező. Tudja esetleg valaki, hogy miért a háborús övezetekben próbálkozik a Mol? És ha már próbálkozik, az őrzéséről miért nem ők gondoskodnak, és miért a magyar adófizetők? Ugyanis a területet a magyar zsoldos hadsereg biztosítja, pesmergák (kurd harcosok) segítségével.

Forrás: Link

sokkaljobb-kommentár: Az Amerika háborúi által nekünk okozott károkról szóló két évvel ezelőtti cikk, a végén ott van az Amerika eddigi háborúiról készült összeállítás. Sok magyar honfitársunk nem is tudja, mekkora káraink keletkeztek ezek miatt a háborúk miatt! A migránsok iratok nélküli Európába érkezését ezek a háborúk jócskán megsegítették! A cikk elérhető ITT ! Link

Azon is érdemes elgondolkodni, hogy amennyiben nem kaptak volna folyamatos utánpótlást főként vízből az 50 fokos sivatagban, maguktól kipusztultak volna ezek a lélektelen gyilkosok! Akik a Szaúd-arábiai börtönök halálsorairól lettek kiengedve, és átdobva Szíriába, mint szír ellenzék. Nem sokkal később már önjárók lettek, ettől függetlenül segítik őket még mindig a létrehozóik. Az oroszok és a szír hadsereg még mindig nem képes velük elbánni, mert Nyugatról nem hagyják őket győzni. A kurdok a jövő hónapban népszavazást akarnak tartani, és létre akarják hozni Kurdisztánt. Emiatt az Észak-Irakban a Mol kútjait őrző magyar zsoldos katonák veszélybe kerülhetnek, mert Erdogán török elnök csapatai könnyen föléjük szállnak a nehéz bombázókkal!
 
 
0 komment , kategória:  Történelem  
Gönczi Tamás:A hamis idő csapdája,avagy a szellem elvesztése
  2017-09-01 01:31:23, péntek
 
  Gönczi Tamás: A hamis idő csapdája, avagy a szellem elvesztése

"Az idő az ember legmélyebb létdimenziója."
( Mircea Eliade )

Azt már viszonylag régóta tudjuk és tapasztaljuk, hogy korunk embere nem kímél senkit és semmit, ha a hatalom összefüggésébe önmagát érvényesíteni akarja. Ezért olyan gyakran emlegetett fogalom manapság az elvek, dolgok, érdekek úgymond érvényesítése. Sokáig úgy tűnt, hogy az idő az a valami, amihez nem mer hozzá piszkálni a nagybetűs Ember. Tévedtünk, mégpedig nagyot.
Habár a szentségtörés illata, az a bizonyos rossz előérzet ugyan már belengte a világot mégis szokatlanul érte az embert ekkora pimaszság. A szellem emberei között ugyan már volt bizonyos várakozással teljes kíváncsiság, hogy az idő szentségét vajon a profán vagy az égi-földi szent világokat ismerő és tisztelő ember fogja finoman szólva magához hajlítani. Egyszerűen azért, mert már a dolgok állásából, a történelem baljós menetéből látszott, hogy mindez kikerülhetetlen.
Sokáig egyértelmű volt, hogy a profán ember lesz az, aki hozzá lát az idő manipulálásához. Hiszen ez így is van rendjén.

A dolog azonban közel sem ilyen egyszerű. Az idők folyamán egyre látványosabbá vált, hogy a szentségeket ismerő, un. hívő ember (tisztelet a kivételeknek) jócskán meghempereg a profán világ látszat valóságaiban és minden gond nélkül kidobálja önmagából azokat a lelki-szellemi fundamentumokat (a múlt, az ősök tisztelete, a hazaszeretet, a néphagyomány, szakrális tradíciók tisztelete stb.) ami magát a szakrális világban elfoglalt helyét valójában eredményezik. A nagy várakozás eredményét illetően úgy tűnt, hogy azok nyertek, akik a profán emberre fogadtak. Úgy látszott, hogy ő nyúlt hozzá az időhöz merő anyagi érdekből kifolyólag. Megszületett hát az idő-átállítás zseniális elképzelése mégpedig azért, mert ezzel úgymond sok energiát és pénzt spórolhat meg a leleményes ember. Örömittasan közölte hát a tudomány az emberiséggel, hogy most már minden, még az idő is ő érte van. Holott az igazság éppen az ellenkezője mindennek. Ha a profán időhöz magához hozzányúlunk, akkor egyben hozzányúlunk a szakrális időhöz is, ami mögött maga a Mindenható lakik.
Ennek a megbocsáthatatlan dolognak az alfája-ómegája az a transzcendens bizonyosság, hogy a fenti időnek a leképzése (árnyéka, ahogy az alexandriánus gnózis is tanítja) az a bizonyos lenti, amit mi itt a földön profán időnek nevezünk. Ebben az időben telnek el a földi napjaink. Ez a világi idő lett az idő-átállítások áldozata.
Ezzel az idő ellen elkövetett merénylettel mi emberek belenyúltunk abba a szent örvénylésbe, a ciklikus égi idő folyásába, aminek a visszatérő szent örvénylése mint lehetőség biztosítja az égi-földi világok újjászületését, magát a létezés végtelenségét.
Ebbe az örvénylésbe láttak bele őseink sámánjai, mikor a (tudat)létrák különböző szintjein beleláttak az Öreg Isten titkaiba. De ezt az örvénylést látta maga előtt Nietzsche is az őrület perceiben. Ebből a Fényes Útból született meg a magyar Csontváry fénylő gondolatai által a magyarok Napútja és festészetének spirituális esszenciája. Ezért lett ő is örült és magára hagyott.

Az ismert kísérlet a profán idő emberhez hajlítására ismert, megtörtént dolog. A valódi időt meglopva, pontosabban megcsonkítva elvettek az időtestből egy röpke órát és egy adott időegység után azt kegyesen vissza adták. Az időnek ez az ide-oda mozgatása dacára a világba kiabált energianyereségtől megakasztotta az idő futását. Annak a csodálatos spirituális természetű, élő energiának az útját térítették itt el, aminek az útját ismerte és tisztelte az ural-altáji sámánizmus, a kelta tradíció éppen úgy, mint a japán sinto vallás mind a mai napig. Ennek a spirituális sárkányerőnek a megakasztása magában az ember tudatállapotában is változást eredményezett. Ez a láthatatlan, de érezhető mesterséges felgyorsulás az élet minden területén elvégezte a maga pusztító, bomlasztó hatását. Az idő bölcsője immár nem Isten lélegzete szerint ringatja a teremtett Világot és benne a testbe zárt Létezőt (az embert), hanem a fordítva. A mindenség bölcsőjébe ringó parányi élet immár önmaga próbálja meg nagy, égi bölcsőjét-koporsóját önnön lélegzetének ritmusára átszabni. Ő akar uralkodni az idő és általa a kozmosz misztikus teste felett. Nem a világ, a kozmosz megismerő gyermeke akar maradni, hanem Ő akar lenni a Mindenség Ura. Nem veszi észre, hogy az idő manipulálásáért nagy árat kell fizetnie. A technokrata uralkodási dac elégette benne a megismerés szellemi világosságát.
A következményt mindenki konstatálhatja, aki nem csak néz, de néha lát is.

A felborított természetben élő embernek egyre nehezebb feladatott jelent a létezés.

A sérült idő következményei által megdöbbentő bizonyosságot kaptunk. Bebizonyosodott az, hogy mégiscsak tévedtek azok, akik azt hitték, hogy maga a profán ember erőszakolta meg szentségtelen tettével először a mindeddig öröknek és sérthetetlennek tartott időt. Heribert Illig német történész felfedezte, hogy az idővel való manipulálás már a középkorban elkezdődött és majdcsak 300 hamis év hamis betoldásával realizálódott is. A középkor viszont nem a profán ember ideje volt, hanem a szakrálisé. Azé az emberé, akinek a tudat-központjában a Mindenható lakott. Nem kételkedett a teremtett világban. Megismerése is Isten megismerése akart lenni. Úgy tűnt, hogy eszébe sem volt profanizálni az időt, amit Isten attribútumának tartott. S most mégis felszínre kerül Illing nyomán a középkor hatalmas időhamisítása. A tény maga több mint elszomorító.
Tehát a középkor szakrális embere hozzányúlt az idő szent kerekéhez. Vajon miért?
Ezek a bizonyos kitalált évszázadok beékelődve a valós történések közé egyszerre térítették el az időnek és a történelemnek a valódi útját. A célt csak sejteni lehet. Az eszköz és a módszer azonban csak lassan a bizonyítással együtt, aprólékos kutatások eredményeképpen fog a felszínre kerülni.

Miről is van szó. Az európai tudományos és szellemi életbe egyaránt meglepetést okozott Heribert Illig két könyve. Nyugodtan mondhatjuk minden negatív felhang ellenére, hogy mind a két könyv kultuszkönyv lett. Az író vitatott könyveinek rövid summázata az, hogy cirka 300 nem létező évet betoldottak a történelembe. A dolog első látásra hihetetlen, de elgondolkoztató. Mint minden keresett és széles körben elterjedt mű esetében meg is született a teljességgel elfogadók és a teljességgel tagadók tábora is.
Ez történt hazánkban is. A két könyvnek több kiadása és nyugodtan mondhatjuk önálló élete lett...
Nem is volt olyan régen, amikor az Illig első könyvének rövid magyar nyelvű kivonatát egy, szintén a mitológiákban kutakodó író barátom eljuttatta hozzám. Mondván, hogy érdemes elolvasni, már csak azért is, mert a sok évvel korában megírt Fehér Bizánc c. könyvemmel összecseng néhány gondolata. Megvallom őszintén nem foglalkoztam a dologgal. Sőt meg is feledkeztem róla, annál is inkább mert akkoriban teljesen lekötött Csontváry könyvem publikálása. Illig könyvének magyarra fordított kivonata akkor kezdett számomra izgalmas lenni, amikor a Dobogó lapjain újra találkoztam Illing nevével és gondolataival. Otthon előkerestem könyvek, kéziratok, jegyzetek, fordítástöredékek halmazából a szóban forgó könyvkivonatot és olvasni kezdtem. Egyre nagyobb megdöbbenéssel olvastam a Illig gondolatait. A szerző már a könyv elején megjegyzi, hogy megsejtésének helyességét már az első vizsgálódások is alátámasztották.
Pontosabban: A VII. században egyszer csak kihunyt a bizánci irodalom. Már nem írtak többet, nem építettek többet. idézi K. Papaioannu érdekes könyvét 1966-ból. A bizánci építészettel kapcsolatban hasonló megállapításra jut C. Mango 1986-ban Németországban publikált Bizánc könyvével kapcsolatban. Az összefüggések Illig feltételezését több oldalról is alátámasztották. Bár jómagam nem osztom mindenben Illig feltételezését. Annak ellenére, hogy a Fehér Bizáncban már jóval az Illig könyvet megelőzve írtam hogy: a VII. században az irodalmi folyamatosság megdöbbentő hirtelenséggel megszakad... Mindezek ellenére álmomban sem gondoltam arra, hogy ennek a hirtelenül abbamaradt irodalmi folyamatosságnak az Illig-féle kitalált középkor lenne az oka. Lássuk az Illig-féle felállás lényegét: az európai történelem VII., VIII., IX., százada művileg beiktatott, minden valóságot és reális történést nélkülöző időszak. Ennek megfelelően maradék nélkül törlendő, majd az előtte és utána lévő történések közvetlenül, vagy kis eltéréssel összekapcsolandók....a betoldott, vagy kitalált időszak 614. augusztus végétől 911. szeptember elejéig tart..."A három szóban forgó évszázad közül a IX. század a legizgalmasabb, történelmi hatását tekintve pedig a legjelentősebb.

Olyan dolgok történtek ebben a kitalált évszázadban, amik megalapozták az európai vallásosság szigorú és a szellem transzcendens gyökereitől megfosztott irányát. Ekkor következett be a régiek komplex, eget-földet átfogó nemzeti vallásosságának kíméletlen összeroppantása és elfelejtetése. Ekkor született meg az a roppant összetett, a vallási élet minden területét érintő spirituális szétválasztás. Pontosabban a lélek felemelése a szellem eltüntetése által. Ekkor esett szét a régi ember spirituális szentháromsága. Szellemi-lelki-fizikai teljessége, "egész-sége" végleg a múlttá lett. Ennek a teljességnek az elvesztése egyúttal az emberiség egyetemes és nemzeti szakrális hagyományának a tudat alá süllyedését eredményezte.
Ennek a gyökértelenségnek a nagy tragédiáját fedi fel a manipulált idő leleplezése.

Lássuk a tényeket:

Ebben az ominózus IX. században történt a kelet és nyugati egyházak közti nagy szakadás. Az egyház két külön, jól megkülönböztethető lelkiségre szakadt. A végső elválást, kettészakadást a 869-ben a konstantinápolyi zsinat mondta ki. I. Miklós pápa kijelentette, hogy a látható és a láthatatlan két világ határmezsgyéjén élő ember többé már nem tekinthető a szellem, a lélek és a test szentháromságának. Ettől a kijelentéstől kezdve a pápai vélemény tagadta az egyéni emberi szellem létezését. Azt állította és tanította, hogy az ember test és lélek csupán. A spirituális világtól kölcsön kapott szellemet a lélek intellektuális minőségének tekintették. Ezzel egyszerre alacsonyították le az emberi szellemet és magát azt a szellemvilágot, ahonnan az emberi lény mindezt a világosságot ajándékul kapta. A megismerés világosságát eloltva a hirtelen támadt sötétségben a régiek megismerését a pogányság gyűjtőfogalma alá seperték és a krisztusi vallás ellenségének tekintették.
Ettől fogva a nyugati ember a látható, érzéki világ háromdimenziós csapdájának a börtönébe hullott. Megvilágosodásának egyedüli lehetséges forrása az egyház hivatalos dogmarendszere maradt. Annak ellenére, hogy I. Miklós pápa az individuális emberi szellemet a maga spirituális világosságával együtt gyökerestül kitépte az eredeti ember szentháromságából (szellem, lélek, test) - valami nagyon fontos mégis megmaradt a régiek vallásából. Abból, aminek az ember által való felismerése és tisztelete sok évszázaddal az Illig által felfedezett "kitalált évszázadok" előtt már létezett itt Európa neuralgikus közepén is. S ez nem más, mint az ősvallások szakrális fundamentumainak, őselemeinek és legfőképpen női és férfi isten-princípiumainak beemelése, integrálása az új krisztusi vallásba. Ezért van az, hogy a régi magyar tradícióban élő Égi Édesanya (Nagyboldogasszonyanyánk) Szűzanyaként néz reánk a katolikus templomokban. Míg az ősi hétboldogasszony keletről hozott fényhagyománya egy ősi évkörben teljesedik ki, ami nem más, mint a katolikus egyházi év - a maga különös boldogasszonyaival.

Mindez bizonyítja azt a tényt, hogy az emberi szellem égi-földi szemét a maga, léleklátó tulajdonságaival együtt nem sikerült kiiktatni hamis korok, hamis világának a segítségével. Egyszerűen azért mert a régi világ az újban tovább él. És ami nagyon fontos - Krisztus igazságaival csak kiegészült az ősök hite, de el nem bukott. Az idő haladtával az is bebizonyosodott, hogy a szellem szülte belső világosságot csak időlegesen lehet kitörölni az emberi tudatból. Az emberi szellem fáradságos elvarázsolása idején a tiszta lélek veszi át a szellem teremtő fényét. S ezáltal ő maga világítja meg a Bölcsesség Fáját a lélek kertjének közepén.
Bizonyítva ezzel azt a spirituális felismerést, hogy a Krisztusnak nevezett Jézus sem tett mást, mint a szellem világosságát hagyta örökül a követőinek. Erre János Evangéliumának kezdő fénysorai a tökéletes bizonyítékok.

Az Illig-féle időszámítás magát a királyi magyar tradíciót, az Árpád házi szellemiséget is új fénybe állítja. Nem kis meglepetésre az Árpád házi kereszténység sajátos fényhitét és e királyi dinasztia magyar világból való kihullását is különös módon, de megmagyarázza. Általa a magyar krónikák köré vont időárkokat maga az idő tünteti el. A fekete középkorról lassan lehull az újkori sötét fátyol és fénykereső világossága korunkig elér.
A középkor nagy titka az, hogy hatalmas világosságot és egyben a feketénél is feketébb sötétséget őriz. Mindez arra figyelmeztet, hogy nincs más hátra, mint megtalálni a sok héj alá temetett az elveszett magot. Mert a mag az, ami halhatatlan.
Ahogy Csontváry fogalmazott magban van a fa koronája és a koronán termett gyümölcs magjában van a jövő fájának koronája. S ezt az ősi bölcsességet kitalált századok, kitalált történelme éppen úgy nem moshatja el, mint a régiek hitét véka alá rejtő új hitek sokasága. - egyszerűen azért, mert örök erejét a szellem égi világosságától kapja.



Forrás : Link

 
 
0 komment , kategória:  Történelem  
A halálba toloncolnák-a keresztény menekülttel szemben
  2017-08-09 22:13:17, szerda
 
  A halálba toloncolnák - a keresztény menekülttel szemben kérlelhetetlen a svéd hatóság





"Nem tudom, mi fog történni velem, mivel Iránban büntetés és halál vár rám" - nyilatkozta egy interjúban az az iráni menekült lány, akit a svéd hatóságok annak ellenére toloncolnának haza, hogy sejthető, hazájában börtön, vagy halálbüntetés vár rá keresztény hite miatt. Ez az utóbbi aprócska tény azonban láthatóan nem hatja meg az amúgy is olajozottan működő svéd bevándorlási hatóságokat, akik immáron másodszor utasították el a fiatal nő menedékkérelmét, majd egyszerűen a svéd határőrségre bízták az ügyét."

A CitizenGo nevű keresztény civil szervezet kezdeményezett aláírásgyűjtést Aideen Strandsson menekültkérelmének megadása érdekében, aki Iránból menekült Svédországba még 2014-ben. Az elmúlt időben svédországi tartózkodása alatt megkeresztelkedett, ami nem is lenne különösebben egyedi eset. A probléma abból adódik, hogy Strandsson a megkeresztelkedését nyilvánosan is felvállalta, mivel elmondása szerint az egész világgal közölni akarta, hogy Krisztus áll élete középpontjában.

Aideen Strandsson egy tévéműsorban számolt be áttérése történetéről. Mint elmondta, ,,nyilvánosan akartam megkeresztelkedni, mert ki akartam mondani, hogy szabad vagyok, hogy keresztény vagyok, és azt akartam, hogy ezt mások is tudják."

Svédországban nem egyedülálló jelenség Strandsson megkeresztelkedése, hiszen sokan mások is áttérnek az iszlámról a kereszténységre, viszont többnyire nem vállalják fel ezt a nagy nyilvánosság előtt a muszlim közösség megtorlásától tartva. Attól is félnek, hogy a kereszténységre való áttérés miatt halál vár rájuk, ha visszatérnek Iránba.

Iránban találkozott a kereszténységgel

Strandsson az interjúban arról is beszélt, nem Svédországban, hanem még Iránban találkozott a keresztény vallással. Elmondása szerint mikor beleolvasott a Bibliába, megértette, amit Jézus a békéről, a szeretetről és a kedvességről prédikált, így a szívében már Iránban is keresztény volt. Az iráni iszlám befolyás alatt álló rezsim üldözi a keresztényeket, templomaikat kirabolják és bezáratják, vezetőiket bebörtönzik, megverik, kínozzák. A sharia törvény szerint működő rendszerben a hitehagyottakra halálbüntetés vár. Strandsson az interjú során meg is jegyzi, mindenki számára egyértelmű Irán és az iszlám kapcsolata, a más vallásra való áttérés nem elfogadható, és halálbüntetés jár érte.





Iránban büntetés és halál vár

Az iráni menekültlány menedékjogi kérelmét immáron másodszor utasították vissza a svéd hatóságok annak ellenére, hogy a kiutasítás ellentmond a hatóság saját szabályozásuknak is, valamint azon nemzetközi egyezményeknek, amelyeknek Svédország is a részese. A Genfi Egyezmény például kifejezetten tiltja a kitoloncolást olyan országokba, ahol a kiutasítottat veszély fenyegetheti. Ráadásul a Svéd Migrációs Ügynökség saját weboldalának listáján Irán a 17 országból az egyik, amelynek menekültjeivel szemben különleges figyelmet írnak elő a törvények. Bár mindezen tények ismerete ellenére a svéd hatóságok konokul ragaszkodnak a megkeresztelkedett lány Iránba való visszatoloncolásához, az ügyvédek egyelőre nem adták fel a harcot még annak ellenére sem, hogy Strandsson ügye a Migrciós Ügynökségtől átkerült a svéd határőrséghez.

,,Nem tudom, mi fog történni velem, mivel Iránban büntetés és halál vár rám. Abban bízom, hogy Jézus segíteni fog nekem. Kiutasítás előtt állok, és nem tudom, mi fog ezután történni velem, már csak Jézusban bízom, ő az utolsó reménység az életemben" - nyilatkozta a riportban.

Forrás: Link


ALÁÍRÁS GYŰJTÉS AZ ALÁBBI LINKEN. ÍRJUK ALÁ MINÉL TÖBBEN!!!!!

Ne küldjék vissza a keresztény menekültet Iránba, ahol börtön és halál várna rá!



Link


Ne toloncolják vissza Iránba Aideen Strandsson-t!


A Svéd Migrációs Ügynökség vezetője, Mikael Ribbenvik részére

Tisztelt Mikael Ribbenvik Úr!

Tudomást szereztem Aideen Strandsson esetéről, akit a svéd hatóságok annak ellenére akarnak kitoloncolni az országból, hogy Iránban börtön-, vagy halálbüntetés várhat rá.

Aideen menedékkérelmet kért Svédországban, és számít rá, hogy az "emberi jogi szuperhatalom" megvédi a hazájában rá váró üldöztetéstől.

Szinte biztos, hogy az élete veszélyben lenne Iránban, különösen most, hogy az egész világ hallott arról, hogy áttért a keresztény hitre.

Ahogy azzal Ön is tisztában van, a keresztény hitre való áttérésért Iránban börtön- vagy halálbüntetés jár. Az is köztudott, hogy Iránban a keresztény megtérők számos esetben szembesülnek kínzással és más brutális jogsértésekkel.

Mindezeket szem előtt tartva arra kérem a Svéd Migrációs Ügynökséget, hogy vizsgálja felül Aideen Strandsson ügyét, amely nemrég átkerült a határőrséghez.

Nagyjából 1000 Aideen-hez hasonló keresztény tartózodik jelenleg Svédországban. Önök hívták meg őket, azt ígérve nekik, hogy megvédik őket az üldöztetéstől. Ne hagyják őket most cserben!

A világ figyeli, hogy eleget tesznek-e ígéretüknek.

--------------------

For the Kind Attention of:

Acting Director General of the Swedish Migration Agency - Mr Mikael Ribbenvik
I have recently learned about the case of Christian convert from Islam - and, also, now, an asylum-seeker in Sweden - Aideen Strandsson.

As you know, Aideen has been in Sweden for three years, and during that time, she was baptised publicly - completing the process of conversion which began before leaving her native Iran.

Since then, Aideen applied for asylum in Sweden, counting on you, as a "human rights superpower", to protect her from possible persecution.

She applied for asylum because she faces almost certain danger if deported back to Iran, especially now that the whole world knows about her conversion to Christianity.

As you also know, such an action is not taken well or lightly in Iran, where punishments can vary from imprisonment to a sentence of death. It is also known that Christian converts also face torture and other types of brutal violation.

With these things in mind, we, the undersigned, urgently ask for the Swedish Migration Agency to again review Aideen's case - as it has now been referred to the border police.

There are an estimated 1,000 such Christian converts from Islam - just like Aideen - in Sweden right now. You invited them into your country, with a promise of protection from persecution.

The world is now watching to see if you live up to your word.




 
 
0 komment , kategória:  Történelem  
Csapó Endre: Volt egyszer egy Európa
  2017-08-09 21:50:55, szerda
 
  Európát, ezt a földrajzilag különállóként tekinthető nagy félszigetet egyedi emberi alkotásként értékeljük, mint a modern emberi civilizáció megalkotóját, bár az ősi kultúrák kedvezőbb területeken jöttek létre. A Római Birodalom a Földközi tenger köré épült, terjeszkedése észak felé volt nagyon kedvező. A birodalom nemcsak hódítással, de befogadással is gyarapodott. Földrajzi értelemben ez még nem Európa. A népvándorlás nehéz évszadokat hozott a földrészre a IV. századtól kezdve. Az északi népek már a kereszténység eszmeiségében váltak a változás társaivá. A stabilizálódást a magyarok, lengyelek, csehek nemzeti keresztény királysága fejezte be. Ettől kezdve beszélhetünk Európáról, amely már közös hatalmi irányítója volt az egész földrész népeinek, jobbára szakrális jelleggel. Nem éppen békés történelme során ezen a kontinensen érlelődött meg a modern emberi civilizáció és az emberi haladást biztosító tudományok kibontakozása.

Európa védelmét ellátták történelme folyamán a megtámadott országok, gyakran a pápa intésére érkezett segítséggel. Árulók is akadtak, Velence, Franciaország. A reneszánsz világszéles haladó lépés volt, de a szükséges reformáció a szellemvilág felújítását nem, csak az egység szétesését eredményezte. Ez vezetett a kontinensen belül nagyhatalmi versengésekre, háborúkra, Európán kívüli hatalmak szolgaságára és a szekularizáció nihilista világába.

A két világháború dolgait eléggé ismerjük. Mérlege: Európa elveszítette sok vonatkozásban világelső, vezető szerepét. Ma ezt a szerepet az Egyesült Államok tölti be, kevesebb szellemi tartalommal, inkább fegyveres erővel.

Ha az önállóság ismérve a saját haderő, akkor nem beszélhetünk önálló Európáról. Védelmét a "szövetséges" NATO látja el. Illetve például jelen években nem látja el, annak következtében már három éve folyamatosan özönlik Európába a Közel-kelet és Afrika főleg fiatal férfinépe. Európa amerikanizált nyugati fele ezzel szemben nemcsak tehetetlen de akaratlan is.

A színes népekkel űzött elárasztás fölveti a faji kérdést. Európa fehér emberek lakta földrész volt 1945-ig. Négereket tömegével akkor látott, amikor megjelentek az amerikai megszálló csapatok. Majd, miként az Amerikába behurcolt néger rabszolgák, Euróbában is megjelentek a török és egyéb félszínes, főleg muzulmán vendégmunkások százezrei, mert kellett a munkáskéz a tömegcikk gyártó gyárak részére. A gazdasági készenlét nem a saját ország népének a szükségletei részére termelt, hanem a világpiacra, és a profit volt a fő cél. A verseny internacionalizmusa megteremtette a munkaáramlás multikulturalizmusát. Azután, amikor már a piac telítődött, ott maradtak a vendégmunkások szociális ellátottként. Ahelyett hogy hazaküldték volna őket, hozhatták népes rokonaikat is. Végül, az értelmetlen amerikai háborús kalandokkal felzavart Közel-Keletről megindultak a menekült áradattal mindazok, akik az európai jólétre vágytak, ahol dolgozni sem kell, mert wellkommen ellátják őket. Ez már Európa lerombolása, aminek ma még a tényét sem érzékeli a nyugati polgár.

Nos itt van az a pont, amikor fel kell vetni a kérdést: nyugaton mindenkinek elment az esze? Illetve a rendszernek, amely azt bünteti aki mindezek ellen felszólal?
Mert valahol úgy döntöttek, hogy ennek így kell lennie, a választók libere eligálják polgári létük elpusztítóit. Arra, hogy még nem jelentkezik polgári népi ellenállás, talán csak a pszichiátria tudósai tudnának felelni.

A helyzet a politikai rejtélyek világába tartozik, erre még nem volt példa a történelemben. Az elemzéshez az ismert tényezőkből kell kiindulni.
A helyszín, ahol ez az őrület érvényesül, egybeesik azzal a területtel, ahol a politika feletti uralkodó ideológia a liberalizmus.

Ez Európa részére az amerikaiak ajándéka, annak a jóindulatnak a tetejébe, hogy olyan messzeható erdményességgel szabadították fel Európát a fehér ember szupremációját hirdető árja veszedelemtől, hogy még ma is őrzik vívmányaikat katonai és politikai jelenlétükkel.
A nagymúltú liberális ideológia sokoldalú változatainak jelen gyakorlata minden eddigi, a kommunista változatot is felülmúlóan érvényesül nemzetközi alkalmazásban, mint központi irányítás.
Mi volt szükséges Nyugat-Európában a nemzetközi központi hatalom megvalósításához:

1.) Viszonylagos polgári jólét

2.) A média központi irányítása

3.) A politikai pártok kereteinek megalkotása

4.) A liberalimus elveinek felsőbbrendűként hirdetése

5.) Irányított polgári szervezetek létrehozása

- Ad 1. Ausztráliában már ideérkezésünk idején tapasztaltuk, hogy ez a jóravaló nép vajmi keveset tud a világ dolgairól, még tanultabb rétegeiben is. Ez hatvan év múltán sem javult lényegesen. Talán természetes is, hiszen itt nem volt olyan eseményekkel zsúfolt a történelem, mint Európában, ahol nagyon élénk érdeklődés kísérte a politikai eseményeket. Mi abból a politikától személyesen is érintett társadalomból érkeztünk ide annak idején. Feltűnt nekünk, hogy még a vezető napilapok is csak szinte eldugott kis sarokban foglalkoztak a nagyvilágban zajló eseményekkel. Ez sem sokat változott azóta, amit annak tulajdonítottunk, hogy a lapkiadás egy-két család üzleti vállalkozása, ők nem érdekeltek a szélesebb tájékoztatásban.

Nagyobb meglepetést jelentett számunkra, hogy a szovjet megszálló fél elvonulása utáni Európában, annak nyugati, szerencsésebb felében hasonló állapotokat találtunk az érdeklődés terén, mint ami minket itt meglepett. A nyugai ember, mind a francia, német, angol egyaránt, mintha elvesztette volna érdeklődését a világesemények iránt. Ez egyrészt lehet az emelkedő jólét miatt, mindenkit elfoglalt saját életének elrendezése, kényelmének megalapozása, de nagyobb mértékben két szembetűnő fejlemény eredményezhette.

- Ad 2.) Feltűnő a tájékoztató média azonos tartalma, jellege, irányzata. Repülőútjaink során olvasgatva a kézbeadott dél-ázsiai újságokat, meglepő volt, mintha mindenütt egy átlag amerikai lapot olvasnánk. A legnagyobb meglepetést azonban Németország okozta, eltűnt az élénk tartalmi változatosság, ott is az amerikai szabvány olvasható, és csak az olvasható. A médiaimperializmus monopól területe ma már fedi a Föld egészét. A globalizálódó média hatására egész nemzetek veszítik el korábbi kulturális identitásukat, és válnak a médiával szövetséges politikai erők játékszerévé.

- Ad 3.) A másik feltűnő a politikai paletta színeinek összemosódása. Itt is az amerikai, tágabban az angolszász országok egypetéjű kétpártrendszere, őfelsége ellenzéke a minta. A két angolszász nagyhatalom sokat tett a kommunizmus elterjedéséért, amit saját felségterületükön soha nem engedtek érvényesülni.

Az ideológiai egykaptafa megvalósult Európa nyugati felében is az 1945 óta tartó amerikai gazdasági és politikai igazgatás következtében, úgy hogy megmaradtak a még engedélyezett baloldali és kissé joboldali pártok, de közös alapozásul elfogadták a liberalizmus alapelveit, mégpedig annak angolszász (Reagan, Tatcher időben kifejlett) neoliberalizmus változatát. Ezáltal természetesen a sokat hangoztatott nyugati értékek parlamenti demokráciájából a parlament is kiesett, megvalósult a plurális egypártrendszer, ami nagy fejlődés a kommunizmussal szemben, hiszen így már nem szükséges a terror alkalmazása.

- Ad 4.) A liberalimus időszerű változata a piac mindenhatóságába vetett hit, amely mindent elrendez, az állam legyen minimális, csupán a rendszer védelmének biztosítója. Hirdeti, hogy ez a szabadság egyedüli rendje, minden más nézet politika diktatúrába omlik. A nemzetállamokat meg kell szüntetni.
Az Európai Unió amerikai létesítmény, fokozatosan törekszik létrehozni az Európa-állam központi kormányzatát az USA képére és hasonlatosságára. Diktatórizmussal, fasizmussal vádolják azokat az országokat, amelyek az állam és piac kiegyensúlyozott viszonyrendszerében keresik gazdasági helyzetük helyretételét, amelyek nem engedik IMF hitelekkel eladósítottan kiszolgáltatni gazdaságukat a globális hódításnak. Innen ered a szovjet igazgatásból felszabadult országok függetlensége elleni politikai támadás.

Ezekbe az államokba, de a szovjet állam összeomlása utáni orosz területekre is azonnal benyomultak a nyugati tőkés gazdálkodás intézményei a privatizáció levezetésével és politikai berendezésük meghonosításával. A nagyhatalmi segítséggel megindított változások készséges fogadói a privatizációval helyi kapitalistává, vagyonos elitréteggé tett exkommunisták lettek a liberalista pártok, mozgalmak megalapozói, mindenféle nemzeti érdekű visszarendezés ellenségei.
Nyugati, főként amerikai politikai és gazdasági nyomás nehezedett Magyarországra is, amiatt következett be az MDF-kormány bukása és az SZDSZ-MSZP-kormány (1994-98) létrejötte, és hatalmuk megismétlése (2002-2010). Tényszerű a nemzetközi leberalizmus szerveinek állandó jellegű beavatkozása a magyar belügyekbe. A cél, hogy Magyarországon is csak olyan politikai pártok juthassanak kormányzó hatalomra, amelyek - mint Nyugat-Európában mindenütt - elfogadják a liberalizmust, mint alapelvet.

- Ad 5.) Irányított polgári szervezetek létrehozása. Közérdekű feladatot látnak el a civil szervezetek, amelyek létrejöhetnek önszervezéssel a társadalom kebelében. Ez viszont olyan sikos terület, amin megjelennek a látszólag spontán, alulról létrejövő társadalmi kezdeményezések, amelyek valójában nem az emberek önszerveződéséből jönnek létre, hanem felülről, a politika felől intézik úgy, hogy civilnek tűnjenek. Amerikában terjedtek el ilyenek nagy számban. Elláthatnak hasznos feladatokat is, azonban a kérdés azon dől el, hogy milyen politikai célt szolgálnak. Magyarországon is megjelentek a redszerváltozással a látszólag semleges, jogvédő és egyéb civil köntösbe bújtatott, külföldön már jó ideje működő szervezetek, mint az Amnesty International, a Helsinki Bizottság. A leghirdedtebb persze a Soros alapítványok hálózata, amely elképesztő méretű világpolitikai befolyást űz.

A Németországban már több mint százezer példányban elkelt kötet szerzője Andreas von Rétyi "George Soros - A multimilliárdos globális hálózata és az általunk ismert világ vége" című könyvében átfogó képet ad a tőzsdespekuláns ellentmondásos tevékenységéről. Egy helyen, ahol Soros nemzetközi érdekeltségeit veszi leltárba a szerző, egy olyan összeállításra hivatkozik, amely 47 oldalon keresztül sorolja a spekulánshoz köthető szervezeteket. A könyv rávilágít, milyen módszerrel igyekeznek a spekuláns mágnás szervezetei függetlennek vagy tudományosnak látszani. Soros Nyílt Társadalom Alapítványa által finanszírozott civil társaságok világszerte több mint hetven országban vannak jelen, s "jóindulatú külső megjelenésük ellenére szuverén nemzetek demokratikus intézményei létezését fenyegetik. Mindenütt nemzetbiztonsági kockázatként közvetlen vagy közvetett módon beavatkozik az állam választási folyamatába, továbbá embereket buzdít, hogy szegjék meg az adott ország törvényeit."

Nem véletlenül igyekszik a magyar kormány ellenőrzés alá vonni a külföldi polgári intézmények magyarországi egységeit, illetve a magyar kezdeményezések külföldről finanszírozását.

*

A jövő ma még beláthatatlan. Európa nyugati felében a liberalista politikai egyeduralom megingadhatatlan, még csak ellenzéke sincs. Biztató, hogy ennek a fertőzöttségnek a hazájában a Bush-Clinton-féle bázisa megingott, ezt jelzi Trump elnök visszafogott viszonyulása Brüsszel irányában, s varsói látogatása, és ott elhangzott - a nemzeti, keresztényi alapokra utaló - kijelentései.

Az áradattal szembeni magyar ellenállás példája, a Visegrádi Négyek határozott fellépése, a Három Tenger Kezdeményezés (Magyarország, Lengyelország, Csehország, Szlovákia, Észtország, Litvánia, Lettország, Ausztria, Bulgária, Horvátország, Románia, Szlovénia) államfői találkozójához fűzhető remények, biztató jelként tekinthetők Európának ebben a nehéz helyzetében.

 
 
0 komment , kategória:  Történelem  
     1/8 oldal   Bejegyzések száma: 79 
2017.11 2017. December 2018.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 90 db bejegyzés
e év: 1423 db bejegyzés
Összes: 22871 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 839
  • e Hét: 839
  • e Hónap: 120969
  • e Év: 2250497
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.