Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
2017.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 21 
Zsefy Zsanett
  2017-10-22 12:12:37, vasárnap
 
  Zsefy Zsanett

Simogató...

Simítsd rám a szót, simítsd rám, kedves!
Ne hangosan, inkább leheld lágyan, csendben!
Olyan megnyugtató, mikor rám hajol halkan,
- cirógató fényben - becézget, mint hajnal.

Legalább ma mondd ki, de ne is mondd csak súgjad!

Simítsd rám a szót, simítsd rám a múltat!
Látod, kigyúlt a fény is, bizsergeti testem,
hiába táncolnak rajt' fázós esőcseppek...
Mindent felszárít egy szó, ha rám simul, szeretlek.
 
 
0 komment , kategória:  Zsefy Zsanett/Bakkné Szentesi   
Zsefy Zsanett
  2017-07-14 08:28:44, péntek
 
  Zsefy Zsanett

Csak azt az éjszakát

Csak azt az éjszakát vedd vissza, Uram,
mikor a sötétséget nem törte át a fény;
a nappalok lassú haldoklásán
sárba tiport hitet és reményt;
a szegett kenyér sosincs falatjába
beivódott örök szenvedést;
a marakodók önelégültségét,
a két pofára köpködők sorát,
az ember ember ellen
jól kifundált haditechnikát.
Csak azt az éjszakát vedd vissza, Uram,
mikor azt hittem, a jót nem álmodom,
hogy megéri pusztán hitben élni,
hogy a múltban nem lehet titok,
hogy a jövőt könnyű lesz megérni,
mert béke lesz itt, mint még sohasem,
hogy ima kell csak, mert az Isten érti,
hol hit van, még ott él a kegyelem.
Csak azt az éjszakát vedd vissza, Uram,
mikor nem lesz körülöttem más,
mint a falak rideg fehérsége,
s az ürességtől kongó lépcsőház,
mikor megdermed a csengő hangja
oly félelmetes a rám szakadt magány.
Csak azt az éjszakát add vissza, Uram,
amikor még gondoltak is rám!
 
 
0 komment , kategória:  Zsefy Zsanett/Bakkné Szentesi   
Zsefy Zsanett
  2017-07-11 10:28:14, kedd
 
  Zsefy Zsanett

Elmondanám

Elmondanám, mit érzek,
mikor a szemedbe nézek:

Elsuhannak az árnyak,
ahogy gyengéden öleled a vállam,
hangod féltő fátyola
lágyan simul rám s bársonya
eltakarja a gondokat,
könnynek sem engedve utat.

Számomra Te vagy az Élet,
veled megtisztul a lélek,
két szívdobbanás között vagy a dallam,
orgonasípból felszálló s halkan
csilingelő csillagok, mit
kezükben tartanak az angyalok.

Táncot jár ma érted a szellő,
szerelmet fodroz felettünk a felhő,
álmot ringat a rét veled,
a Nap ránk szórja a fénylő perceket.
Veled csendet szitál a szél is,
míg hegynek, völgynek elmeséli:

A némán sziporkázó csillagok
mától maradnak számolatlanok,
hisz a legszebb köztük addig itt ragyog,
míg kezed kezemben tarthatom.
 
 
0 komment , kategória:  Zsefy Zsanett/Bakkné Szentesi   
Zsefy Zsanett
  2017-07-08 09:15:19, szombat
 
  Zsefy Zsanett

sikoly

nézd, hogy várok törötten, árván,
krétaporként a fekete táblán
tapadok rád, és egyre kopok,
ujjaid között tovább fogyok!

kapaszkodom egy halk sikolyba,
jeltelen diófa koporsómba,
fürkésznek ismeretlen szemek,
megismernek még, amíg lehet?

kinyújtott kezed takaróm ma,
holnapra jut-e - mondd, ki tudja?
földet érek és széjjelporladok,
a világban egy porszem maradok.
 
 
0 komment , kategória:  Zsefy Zsanett/Bakkné Szentesi   
Zsefy Zsanett
  2017-07-07 08:30:39, péntek
 
  Zsefy Zsanett

Vak szerelem

Szememmel nem látlak, te Drága,
de pórusaimban anyám keze,
ahogy remegő ujjait vezette
arcomon, s a tárgyakat
sorra adta:
Legyen szemed a kezed!

A megismerés fegyverét
ujjredőimbe karcolva
így ismertem meg a világ felét.
Isten csak ezt adta nékem
útravalónak.
Nem tudom, miért volt hozzám
ilyen kemény?

Bár küldött melléje lágy trillákat,
zajt, zörgést, és kedves hangokat,
de a vágtázó lovak, a vonat zenéje
mégis alaktalanul háborgat.

Az illatokkal is együtt élek,
s képzelnék hozzá tárgyakat,
de az élettelen, fémes valóság,
szívembe markol, és felkavar.

A világot sohase láttam.
Nehéz értened, ez mit jelent!?
Az a szó, hogy "láttam ",
számomra a semmi,
csak a tapintható jelen.

A millió érintésben
annyi minden
másoknak hiábavaló,
de nekem ez adja
a bizsergő vágyat,
a szenvedést, a botlást,
s mindazt,
ami az Életben jó.

Szememmel nem látlak, te Drága,
de érzem, hogy itt vagy most is velem!
Érzem minden porcikádat,
nekem Te vagy az Élet,
Te vagy a Szemem!

Nekem illat vagy! Bársony!
Édes íz, dorombolás!
Lehetsz szép, vagy akár csúf másnak,
oly mindegy!
Nekem Te vagy az egész Világ!
Nekem Téged adott az Isten,
- gálánsan fukar sorsomért -
ki nem tudja, hogy a vak szerelem
a nemlátónak
nem pusztán két szó,
de maga a Sötétség és
maga a Remény!
 
 
0 komment , kategória:  Zsefy Zsanett/Bakkné Szentesi   
Zsefy Zsanett
  2017-07-07 08:21:42, péntek
 
  Zsefy Zsanett

Szunnyadó

Egy csöppnyi szikra
még izzik bennem,
szemed gyújtotta régi tüzem.
Ébreszt a tavasz,
de a zsongás, mit vártam,
lelkem kertjének
csak halkan üzen.

Bibékre hull a harmatos hajnal,
fázós ház felett füst tekereg,
szerelmet nyilazó puttók repülnek,
de bimbót nem bontnak
száraz rügyek.

Az elfolyt idő átfesti a vágyat.
Mély lilába hal a bordó sziget.
Már halkul a szó,
sehol kijárat,
utat téveszt a múlt.

Máshol pihen.

Rideg arcára álarcot vesz fel
a semmit kínáló szürke jelen,
de cifra nyomorát
széttépem ronggyá,
bekötözni vele a fájó sebet.
Korbácsütésként érint a reggel.
Mézes teát csorgat a fény tenyere.
Ajkam zugában,
hol a rég rég nem édes,
a jövő még szunnyad.
Alig piheg.

Altat a szó, költők buja álma.
Lehet mutatód egy távoli szirt,
az utat akkor is végig kell járjad,
ha velem, vagy nélkülem
ível a híd.

Legyek inkább mégis én
a mindenséged,
támaszodban a büszke való.
Hadd maradjak ébren is
a tegnapi fényed!
A szunnyadó holnap,

az örökkévaló.
 
 
0 komment , kategória:  Zsefy Zsanett/Bakkné Szentesi   
Zsefy Zsanett
  2017-05-16 12:58:08, kedd
 
  Zsefy Zsanett

Úgy kellesz mint

...nyelvre az íz,
Bőrre tapintás,
testnek veríték,
gyönyörbe fájás,
fülnek rezgés,
szemnek a pilla,
vérnek pezsgés,
orrnak az illat

mint szívbe mart érzés
szív kamrájának,
mint feloldozás
a bűnös vágynak.
 
 
0 komment , kategória:  Zsefy Zsanett/Bakkné Szentesi   
Zsefy Zsanett
  2017-03-09 09:20:39, csütörtök
 
  Zsefy Zsanett

A tavasz csókja...

a tavasz belecsókolt a tájba
ahogy rádőlt a hópaplanos ágyra
takaróját mindjárt félre is dobta
helyét illatos jácinttal beszórta
párnája lett egy puha hant
a kibúvó fűszálak megannyi lant
susogtak a szélben
a vékonyka jégcsapzenészek
már kullogva nyugovóra tértek
a rügyek közt a fákon
versenyben hangoltak
pille könnyű kis dalnokok
méhek dongtak a fákon
és megannyi sárga topánról
pollennel szórták a tavaszt
s az égi-földi táncban
- az ég azúr pongyoláját adta
a nap sugaraival
féltőn átkarolta -
fecskék szárnyán
ahogy libbent ide-oda
még nekem megsúgta:
a tél eliszkolt tova
végre nyílhat az orgona...
 
 
0 komment , kategória:  Zsefy Zsanett/Bakkné Szentesi   
Zsefy Zsanett
  2017-01-02 11:19:56, hétfő
 
  Zsefy Zsanett

Ne szégyelld

ne szégyelld megmutatni magad,
de mindig őrizd féltett titkodat!
ne szégyelld érzéseid sorát,
de ne legyél másoknak
pletyka csupán!

ne szégyellj váltani,
az nem bűn, az bátorság!
önmagunkat adni és megmutatni
valami mást..
nem leszel attól köpönyeg forgató,
hitvány, hazug, csalárd,
de ne ragaszkodj a múlthoz,
mert az könnyen bilincsbe zár!

(ha kell hozd az újat,
s úgy tegyél tolladdal csodát!)

csak híjával nézd, ami elmúlt,
hisz megfakult emlék az már!
jó felidézni néha,
de gyakran
megértést nem talál..

ne hibáztasd magad,
ha a siker ritkábban látogat!
hullámvasút az Élet,
s az irodalom, mint a vágy,
hol csúcson, hol szakadékban,
fékezhetetlen kísérőd marad
- mint mámor és gyötrelem -
nappal és kialvatlan hosszú éjeken..

de, ha reggelente a tükörben
álarc nélkül látod az arcodat,
akkor majd mindig
nyugodtan mondhatod:
Igen. Én ez vagyok,
s nincs miért szégyellnem magam!

 
 
0 komment , kategória:  Zsefy Zsanett/Bakkné Szentesi   
Zsefy Zsanett
  2016-12-29 12:16:46, csütörtök
 
  Zsefy Zzsanett

még nem akarom

az ablakba(n)
gyűrt idő hasít
egy sárgult könyvlapot
szökne vele hogy mentse még
mi szép volt egykoron

néhány szirom
az asztalon
színt váltva megremeg
száraz levélen szétfutnak
a szomjazó erek

az ablakba gyűrt
időnek már
nem múlnak ráncai
szabadba érve elvinné
legszebb álmaim

simítanám ha karma
nem tépne mély sebet
közel az ég
a jel fehér
elbújnom nem lehet

szobámban tartom
túszul őt
az ablak
mint acél kapu
visszhangozza:
már múlt idő
hiába nem akarom

odakinn
elcsendesül
lassan az este is
harmatot hoz
a pirkadat
új napra fényt feszít

bent száraz szirmokba túr a kéz
remegve felszedi
elpihen szíve asztalán
amíg az idő engedi

az ablakba gyűrt időben
bújik egy csöpp remény
lesz kiben él tovább
a hit s a szenvedély
nem szántja földbe azt
mi bennem megfakadt
letörli a port is majd
mivel a szél takart
 
 
0 komment , kategória:  Zsefy Zsanett/Bakkné Szentesi   
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 21 
2017.09 2017. Október 2017.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 224 db bejegyzés
e év: 2777 db bejegyzés
Összes: 5912 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 548
  • e Hét: 6434
  • e Hónap: 60085
  • e Év: 579613
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.