Regisztráció  Belépés
bozsanyinemanyi.blog.xfree.hu
Legyen szíved, mely sosem válik kővé, legyen kedved, mely sosem gyullad haragra, és legyen érintésed, mely sosem bántalmaz. /Charles Dickens/ Bozsányi Lászlóné. Manyika.
1948.03.10
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/12 oldal   Bejegyzések száma: 116 
Emberi
  2018-04-23 22:49:38, hétfő
 
  Emberi

Talán álom ez az élet,
de emberként vagyok lélek,
szívem csak ezzel van teli,
amit érzek, mind emberi.
Emberi az imádott arc,
emberi az elbukott harc,
emberi az elfojtott vágy,
emberi az őrlő magány.
Emberi, hogy van fájdalom,
emberi, hogy ezt vállalom,
emberi, hogy nem adom fel,
emberi, hogy bennem a jel.
Emberi, ha Istent hiszem,
emberi, ha mondom, nincsen,
emberi, ha véget látok,
emberi, ha felkiáltok.
Talán szenvedés az élet,
amit itt emberként lépek,
a cél majd egyszer megtalál,
súgj addig, megváltó halál.

Sylvester Anita


 
 
0 komment , kategória:  Sylvester Anita versei  
Test nélkül
  2018-04-17 22:50:31, kedd
 
  Test nélkül

Test nélkül szeretve, bús lélekkel vágyva,
felfeszül a szívem így a keresztfára.
Hóval beborítva örökzöld fenyő áll,
reszkető kismadár lépdel lábainál.

Királyok királya, áldassék a neved,
kezedbe ajánlom gyarló életemet.
Sajgó bűneimet leteszem most bátran,
Te vagy az egyetlen, akire én vártam.

Gondokkal felhúzott az egész nagyvilág,
kóborló magányban otthonom kicsi ház.
Téglája szeretet, habarcsa a hűség,
mit tetteim hoznak, áldott gyönyörűség.

Test nélkül szeretve, bús lélekkel vágyva,
előre haladok, sose nézek hátra.
Sorsom az üdvösség, örök társ a remény,
a fellegek felett átölel már a fény.

Sylvester Anita



Forrás: Internet
 
 
0 komment , kategória:  Sylvester Anita versei  
Hű vagyok
  2018-04-17 22:45:34, kedd
 
  Hű vagyok

Ha elsötétül a fény,
mikor elhallgat minden,
hallom akkor is szavad,
világítasz itt benn.

Vihar mossa életem,
madár hull le az ágról,
még az ég is leszakad,
hogyha válunk egymástól.

A virágok véreznek,
füvekben megbotlanak,
nagy fák is hajladoznak,
szél fújja a vágyakat.

Jöhet orkán, áradat,
mint lakatlan szigeten,
alma közepén a mag,
úgy ül a csend szívemben.

Se áldás, se kárhozat
el nem veszi már többé,
mit lelkembe fogadtam,
az megmarad örökké.

Hontalannak az otthon,
kiűzöttnek a haza,
vesztesnek a diadal,
mit nem adhat fel soha.

Nem változnak felettem
éjben járó csillagok,
aki voltam és leszek,
önmagamhoz hű vagyok.

Sylvester Anita



Forrás: Internet
 
 
0 komment , kategória:  Sylvester Anita versei  
Csoda újra
  2018-04-13 23:00:38, péntek
 
  Csoda újra

Csak vártam tágra nyílt szemekkel,
szorongva elveszett fényemmel,
hogy jönni fog csoda még egyszer.

Fogszorítva nagyon akartam,
borús árnyakkal betakartak,
örülni engem nem is hagytak.

Tört szárnyakért sírtam egyedül,
mint aki már folyton menekül,
megfagyott a lelkem legbelül.

Egyszer csak, mintha tavasz jönne,
fordult komor keménység zöldre,
elhívott magához örökre.

Csukott szemmel, szívemmel látom,
árad öröme a világon,
érzem, enyém, amire vágyom.

Mit kértem, bizonyosság bennem,
és nem kell soha már keressem,
lerakom a fájó keresztem.

Erős hitem ragyogó fáklya,
nem várok ezentúl hiába,
szívem elmerül a csodába.

Sylvester Anita


 
 
0 komment , kategória:  Sylvester Anita versei  
Virágdal még egyszer
  2018-04-09 22:21:09, hétfő
 
  Virágdal még egyszer

Szeretnék valakit, úgy ahogyan régen,
aki közelebb van hozzám, mint az élet.
Lábnyomán virág nő, illatos és tiszta,
kéklő tekintetén az égbolt néz vissza.

Hegyek fölé szökken messzejáró lába,
eléri a felhőt madár szabadsága.
A kezét bilincsbe nem verheti semmi,
csak az az egy, hogy ő nagyon tud szeretni.

Uram, ha létezik, kérlek, küldd ide már,
nyílik még portámon a bíbor tulipán.
Varázsdallal éleszd a tavaszi álmot,
nőjön túl boldogan az egész világon.

Sylvester Anita



Forrás: Internet
 
 
0 komment , kategória:  Sylvester Anita versei  
Itt maradtam
  2018-04-09 22:17:27, hétfő
 
  Itt maradtam

Minden elment és én itt maradtam,
a magány kísér még hűségesen.
Vándorlásban a cél bizonytalan,
csak az út, ami mindig jön velem.

Elfáradtak a bokrok és a fák,
csendjében alszik az egész liget.
Nyugszik bennem is a parázsló láz,
bús szívem titkos kertjében pihen.

Meddig tart, míg fényem elér téged,
és meddig, míg jön a feltámadás?
Pusztulást szűnni hiába kérem,
kriptalevegőt fúj már a halál.

Minden elmúlt és én itt maradtam,
megállt bolygó lelkemben az idő.
Megkövült létemben hívnak szavak,
szikkadt múltból a jelenem kinő.

Sylvester Anita



Forrás: Internet
 
 
0 komment , kategória:  Sylvester Anita versei  
Húsvéti Krisztusom
  2018-04-02 17:26:40, hétfő
 
  HÚSVÉTI KRISZTUSOM

Csillagok tüzében égek én,
fentről megváltásom közeleg,
szögekkel feszít a földi lét,
kiáltásomat ki érti meg?

Ezer ösvény sebezte lábam,
hol csalóka utak vezettek,
mindig csak valamire vártam,
reméltem, hittem és szerettem.

Magányom olthatatlan lélek,
karnyújtásnyira a végtelen,
misztérium maga az élet,
a sorsomban itt vagyok jelen.

Kő elgördült, a sír nyitva áll,
már szívembe fogadva tudom,
nem győzhet élet felett halál -
te vagy a húsvéti Krisztusom.

Sylvester Anita


 
 
0 komment , kategória:  Sylvester Anita versei  
Idézet
  2018-03-19 20:39:40, hétfő
 
  "Ember és Isten kapcsolata objektív igazság, ami megismerhetetlen. Emberi oldalról közelítünk, Isten felől lehetetlen."
/Sylvester Anita/


 
 
0 komment , kategória:  Sylvester Anita versei  
Hátha
  2018-03-15 23:30:05, csütörtök
 
  Hátha

Vércsék köröznek felettem,
majd vijjogva leszállnak,
koppan csőrük a szívemen,
ha hagyom, belevájnak.

Messzire rebben mosolyod,
lelkemen suhint szárnya,
engem magával elsodor,
köröttem minden árva.

Az ágon néma a madár,
nyelve nem csendít tavaszt,
mozdulatlan most a határ,
szürkesége itt maraszt.

Kifosztottan dereng az ég,
magány hasít a tájba,
súlytalan suhan az érzés,
felfelé röpül - hátha.

Sylvester Anita


 
 
0 komment , kategória:  Sylvester Anita versei  
Szemedtől
  2018-03-02 23:14:48, péntek
 
  Szemedtől

Szemedtől lángba borul az ég
a megfagyott ágak felett,
alkonyattá válik a remény,
mit a sors elvégeztetett.

Megperzselt fáklyái kihunynak,
hamuvá őrölte a vágy,
árnyai derengnek a múltnak,
otthont talál a pusztaság.

Szívemben érlelem a magot,
mi egyszer kikeletre hajt,
borús lelkembe hívogatom,
űzze el lágyan a vihart.

Szirmokkal takarom, ami fájt,
akár álom, akár élet,
keblemre ölelem a halált,
én már semmitől se félek.

Szemedtől lángba borul az ég,
aranyszárnyú hajnal derül,
kincseit árasztja még a fény,
ringok rajta testetlenül.

Sylvester Anita


 
 
0 komment , kategória:  Sylvester Anita versei  
     1/12 oldal   Bejegyzések száma: 116 
2018.03 2018. április 2018.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
30 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 113 db bejegyzés
e év: 630 db bejegyzés
Összes: 13474 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 863
  • e Hét: 7598
  • e Hónap: 81142
  • e Év: 353756
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.