Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
1950.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 6 
Egri Erzséber
  2017-06-21 07:47:44, szerda
 
  Egri Erzsébet

Már nem készülök

Mindig "készülök, hogy elmondjam neked",
amit ma sem tudok, és holnap sem lehet.
Nem marad más, csak a képzelet,
s itt-ott elszórt jelek.
Betűk közé rejtem titkomat,
ölemben ringatva az álmokat.
Prizmák csalóka fénye ez,
nem hoz boldogságot, csak könnyeket.
Mégis minden nap ott vagyok veled,
szobádban sután lépkedek,
"a tárgyak összenéznek s téged dicsérnek",
szívemben hevesebbek lesznek a morzejelek.
Érintésed érzem arcomon,
csókod megül a hajamon.
Reszketve hozzád bújok,
félénken átölel karom.
Érzem, ahogy lebontja kezed
a testemet rejtő selymeket.
Lüktetve követel öled -
feledve a félelmeket,
veled a mennybe megyek.
Majd megpihenek válladon,
ahogy az alkony pihen a hegyek felett.
Látod, ismét írom a betűket,
mit a képzelet diktál nekem.
Közben irigylem paplanod,
"boldog, mert veled él", érintve testedet.

Már nem "készülök, hogy elmondjam neked",
amit ma sem tudok,
és holnap sem merek.
 
 
0 komment , kategória:  Egri Erzsébet/ E,Zsóka  
Egri Erzsébet
  2017-06-08 07:34:38, csütörtök
 
  Egri Erzsébet

Belépek a fénybe veled

Ringok, messze a lét fölött,
hűvös szellő simogat,
lelkek zenéje érinti arcomat,
felhők fodros hullámain
siklik égi csónakom,
itt már örök a holnapom.
Látom elmúlt életem,
mint zátonyra futott, törött hajót,
búcsú nélkül hagytalak el,
s ez most is fáj nagyon.
Hallom a zokogást,
mely szívedből fakad,
jajkiáltásod felhangzik,
siratva Angyalokat.
Veled leszek, kérlek, ne félj,
csak hunyd be szép szemed,
és érezni fogod ölelésemet.
Már nem láthatsz,
de tudd, hogy fogom a kezed,
mert sohasem múlik el
a hozzád kötő, gyönyörű szerelem.
Itt várok rád, míg eljön az idő,
addig is őrizve szívverésedet,
minden sóhajodban,
halvány mosolyodban benne leszek.
Amíg habkönnyű lelked megérkezik,
én itt evezek az égi tengeren,
aztán összeölelkezünk,
és belépek a Fénybe veled.
 
 
0 komment , kategória:  Egri Erzsébet/ E,Zsóka  
Egri Erzsébet
  2017-06-07 08:37:33, szerda
 
  Egri Erzsébet

A lány és a sólyom

Ballada az örök szerelemről

Rezervátum tátja száját,
várja a sok új lakóját...
Erdő mélyén, patak mentén,
megszaggatva, megalázva,
poros úton mezítlábbal,
megkötözve, korbácsoltan,
férfi, fiú, gyermek, asszony,
hangtalanul semmit szólva,
katonák szitkát hallgatva,
odahagyva falujukat,
szép totemoszlopokat,
rabként hajtva, de emelt fővel
haladnak a börtönükbe...
Szabadságuk odaveszett,
nem tetszett a bőrük színe,
földjeikre szemet vetett
a pénzes karvalysereg...
Szikár arcú indiánok,
büszke szívű nagy vadászok,
természet hű gyermekei,
rátok ült a fehér átok...
Szépséges lány sornak szélén,
lépte büszke, haja ében...
Mögötte lépked mátkája,
a törzs ifjú reménye,
bőre ragyog, teste izmos,
szeme színe sólyomé...
Katonák szája összesugdos,
lökik a lányt, ott egy bokros...
Sólyomszempár rájuk tapad,
de a két kéz gúzsban van...
Nem tehet mást, odaugrik,
szerelmét teste védi...
Puska dörren, megrogy a térd,
fiú szívéből csordul a vér...
Hű kedvese mellétérdel,
átöleli két kezével...
Fátyol ül a sólyomszemre,
nem nézhet már szerelmére...
A lány dúdol csendben, halkan,
holt szerelmét ringatgatva -
"Szállj fel, drága sólyommadár,
karod helyén nőjön két szárny,
izmos tested sólyom legyen,
az ő szeme két szép szemed."
Hol előbb még vér bugyogott,
nagy fényesség előragyog,
szárnyak nőnek, tollak szépek,
test helyébe sólyom lépett...
Emelkedik egyre feljebb,
de visszareppen pillanatra,
leány testét szárny karolja,
"szaladj innét!" halkan súgja...
Katonák közt riadalom,
szemük ilyet még sosem látott...
Szalad a lány árkon, bokron,
ág vigyáz rá, ne karcoljon...
Madarak édes dala
mutatja a helyes utat...
Vadvirág is mind fejet hajt,
eltakarva a nyomokat...
Sziklához ér, mint űzött vad,
már tudja, itt biztonságban van...
Szerelemfészket barlang takar,
itt szerettek, s szőtték álmukat...
Feljön a Hold, este van már,
szikla szélére egy sólyom száll...
Édes párját átkarolva,
annak bús dalát hallva,
könnycsepp hull a tollakra...
Hajnalodik, pirkad az ég,
sólymot várja a fény...
Minden este visszatérhet
szerelmetes kedveséhez,
de ha a sötét fényre vált,
elszáll a szépséges madár...
Évek múlnak, nyarak, telek,
őket együtt tartja a szerelem...
Évtizedek is elmúltak,
sziklaszirten, hófehéren,
sólyom ül a szerelmével,
szárnyaival átkarolva minden éjjel...
Eltávozni ember sorsa,
tudja ezt jól ősz anyóka,
egyik este párja szárnyán,
feje, alél, teste csuklik,
hűséges szíve már nem dobban...
Pirkadat jön Napnak fényén,
szeme megakad egy szikla szélén,
két sólyom ül összebújva,
aztán felemelkednek a magasba...
Szárnyuk viszi haza őket
csillagos vadászmezőkre...
...
 
 
0 komment , kategória:  Egri Erzsébet/ E,Zsóka  
Egri Erzsébet
  2016-12-20 07:18:16, kedd
 
  Egri Erzsébet

Rád gondolva

Rád gondolva vártam az álmot,
így van ez már rég,
mielőtt elalszom,
belépsz pilláim mögé...
Míg néztünk egymás szemébe,
szavaidat ízlelgetem,
ízei a számban égtek,
fülembe zenéltek dallamai...
Aztán magával sodort az álom,
ringatva gyönyörű mesét ígért...
Álmomban lehullt a Nap,
ott fénylett tenyerem közepén,
sugara csókolta nyakam és hajam,
megpihent ajkam szögletén...
Átölelt és máris szökni akart,
- Kérlek, ne még!
szakadt ki belőlem a hang,
de nem felelt rá, csak a sötét...
Didergett bennem a fény,
míg letöröltem testem könnyeit,
s elengedtem lelkem tüzét...
Összekuporodva,
hangtalan zokogtam,
sirattam álmom hamvait...
Közben gúzsba kötött szívvel
újra rád gondolva
zsolozsmáztam a szavaid...
 
 
0 komment , kategória:  Egri Erzsébet/ E,Zsóka  
Egri Erzsébet
  2016-12-18 15:56:20, vasárnap
 
  Egri Erzsébet

Hűséges hűtlenek...

Csupán néhány korty ital,
de sokszor az sem kell,
elég egy csábító mosoly,
két kivillanó domború kebel,
a szíved néma marad,
de lüktet a véred,
vágy villámlik gerinceden,
forróság önti el öled,
combod izma megfeszül,
messze száll az értelem...
Picinyke jel elég,
hogy elraboljanak érzékeid...
Nem kell a becézés,
hang, szerelmesen suttogó,
csak őrjítő tűz, bűnbecsaló,
húsodba mélyedő köröm,
néhány tébolyult sikoly...
Ziháló tested elpihen,
karod lehull,
betölt a csend,
és ekkor szíved hevesebben ver,
hideg fájdalom önti el lelkedet...
Magad sem érted,
hogy tehetted ezt...
Arra gondolsz,
kinek szép szava körbeleng,
lelkében ezernyi gyertya,
csak neked énekel,
ártatlan szerelmével
előtted térdepel...
Ruháid kapkodva felveszed,
osonsz a sötétből,
sietősre veszed a léptedet,
hogy az enyhet adó víz,
lemossa elcsigázott testedet...
De a vétek, mint bús madár
ott ül felhőbe burkolt lelkeden...
Tán még egy könnycsepp is
legördül arcodon,
siratva hűtlenségedet,
amiről az a másik nem is tud,
de érzi... meglehet...
Ilyenek vagytok ti, erős férfiak,
ti hűséges hűtlenek...
 
 
0 komment , kategória:  Egri Erzsébet/ E,Zsóka  
Egri Erzsébet
  2016-08-07 16:25:49, vasárnap
 
 

Egri Erzsébet
(E.Zsóka)

Addig szeress

Addig szeress,
amíg szívedben
ki tud nyílni egy virág,
bíborpiros,
benne forró láz,
amíg szemed
könnyet tud ejteni,
mert lelked gyötri
a kínzó vágy,
ne nézegesd
naptárod lapjait,
mi mennyi
és meddig még -
addig szeress,
amíg a szívedben,
és nem sírodon
nyílik az a bíborpiros,
lángoló virág...

Szél...

Süvít a szél, fagyos ágakon zenél,
ujjai futnak a jégcsap zongorán,
bokrok ágai közt megpendül a gitár...
Táncoló fák a földig hajolnak,
libbenve kíséri ősi táncukat
milliónyi fehér hókristály...
E csodát látva még a szél is megáll,
megszelídülve susog tovább...
Csilingelve suhan a befagyott tavon,
cimbalmozik a dermedt nádason...
Játékát mosolyogva nézi
terhes felhők közt kibukkanva a holdsugár,
csókot hint a földre, s ezüstös sugarát,
fényétől kábult révedésben,
tündérek ragyogva táncolnak szerte - szét.
Arctalan szemekkel nézem a varázslatot,
hangtalan szavakkal hozzád kiáltok,
testtelen testemen széttárom karom,
láthatatlan szívemből nyílik egy vérszínű virág...
Cseppjei a hóban, mint sok apró gyémántbetű,
lelkedért, lelkemért bíbor fohász...
Megelégelve a csendet, jön a szélvihar,
s a hó - porával mindent betakar...
Vérző jeleimet is, mit hagytam,
fehér, csillogó lepel takar,
most már nem találhatsz meg,
a szél elfújt engem is, mint az álmaimat.

A megváltást várom...

Ha már a szemem is kiszáradt,
Ha már kőből lesz a szívem,
Ha már a Napot is feketének látom,
Akkor jön el az én világom...
Táncot lejtek a pokoli tornácon,
Messze hajítom angyali szárnyam,
Felhangzik tébolyult kacagásom,
Vad, démoni táncomat járom...
Veríték borítja párnám, s az ágyam,
Üvöltő csend tölti be szobámat...
Szívemet szorítja a lidérces álom,
Az éj sötétjében a megváltást várom...
 
 
0 komment , kategória:  Egri Erzsébet/ E,Zsóka  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 6 
2017.06 2017. Július 2017.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 223 db bejegyzés
e év: 1971 db bejegyzés
Összes: 5106 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 562
  • e Hét: 3769
  • e Hónap: 53914
  • e Év: 359818
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.