Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
Kardos András: Ha beteljesül a vágy...
  2015-06-25 03:40:26, csütörtök
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Kardos András  
Kardos András: Sodorja magával a szél...
  2013-10-21 09:11:29, hétfő
 
  Kardos András:

Sodorja magával a szél...


Jégfalú zárka, kristályok rácsa fagyasztja kitörni
Vágyó gondolatom. Ábrándom repesve suhanni
Fel a fénybe, hol örökzöld, rügyfakadó tavaszok
Langya elérne - forró napsugarakról álmodozom.

De a nap, zsugorin rejti előlem halvány arculatát,
Koncul dobott csillantása vágyamat tetézi csupán,
Távoli meleg után, hol elérném álmom, Kedvesem
Áhított világát, de jaj! Nem lehet! Ideláncol a jég.

Felkel a szél! Szeszélyes kedvében zúgva, süvöltve
Hordja havát, még hideget! Jajdító szóval marja
Sebesre búsult, didergő lelkemet s kacag, kinevet!

Eléri e vajon rideg szívedet esdeklő szavam? Arra
Visz amúgy is utad, szárnyad alá e pár soros levél,
Odafér, messzeség ura!.. Vidd Neki el: két életet ér.
 
 
0 komment , kategória:  Kardos András  
Kardos András: Furcsa érzés...
  2013-06-09 17:37:45, vasárnap
 
  Kardos András:

Furcsa érzés...


Tudod? ... valahogy - olyan furcsán érzem magam.
Nem vagyok sem rosszkedvü, se jó, de nem hallom
Úgy fütyülni a rigót, mint ezelött. Fülemben a dallam
Nem visszhangzik... és a reggelek, nem balzsamosak.

Tudom, a világ nem változott meg. Aki más lett, az
Én vagyok. Valami elromlott, belül. Ezért lett az ég
Szürke, bokrok, fák levele veszti zsengezöld színét,
A napsugár fakultan kúszik, falakon árnyék henyél.

Tudod? ...valahogy - érzem, visszatérnének lassan
A színek, a rigó fütyülne, mint hajdan, és hallanám
Dallama echóját vissza, amint trillázva fújja dalát...
Ragyogna az ég, mert sütne a nap! A házak falát
Nem takarná árnyék és friss-harsogóba szökkenne
A zöld, vidámnak tünne újra a világ!...ha megesne
Kegyetlen szíved - rajtam! Nyújtanád kezed felém,
És kéz-a-kézben mennénk - újra!... a Napsugár elé.
 
 
0 komment , kategória:  Kardos András  
Kardos András: Az ócskás
  2013-05-29 17:03:00, szerda
 
  Kardos András:

Az ócskás


Veszek - veszek!.Emberek, mindent veszek!
Rongyot, cipöt, üveget!..mindent veszek,
Nyughatatlan vándor járom a vidéket, a várost,
Kikiabálom az utcán, riadok udvarokba, tátott
Szájú gyerekek gúnya utánozva csúfol! Garast
Fizetek!... fizetek
Tünö életemmel
Fizetek!

Veszek - veszek! Emberek! látjátok, kiveszek!
Tegnapból síro fura legenda maradt belölem.
Nyughataltan vándor éltem bejárt vidéket,
Minden várost, nincs már helyem - sehol!
E világban, már gyerek gúnyát sem érem,
Garast nem fizetnek!
Tűnö életemet
Kifizették!
 
 
0 komment , kategória:  Kardos András  
Kardos András: Pajkos a május
  2013-05-28 17:50:00, kedd
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Kardos András  
Kardos András: Száll a kakukk - fészkére...
  2013-05-26 09:45:07, vasárnap
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Kardos András  
Kardos András: Talán - csak...
  2008-11-09 16:43:10, vasárnap
 
  Kardos András

Talán - csak...

Talán - csak képzeletemben létezel! Hiszen
Én alkottalak!
A messze vivő Ábrándozások Birodalmában,
Álmodtalak,
Tavaszi lázban lilába törő orgonabokrok dús
Özönében,
Nyár melegében, tested utáni forró vágyam
Hevében!
Őszidő millió színében, bágyadt fények lágy
Pasztelljében,
Puha - pelyhű hóesés, fehér világú - engem
Ölelésben.

Késő már képzeletem fordítani, Te győztél!
Varázsod,
Erősebb merész képzeletemnél: Te alkottál
Engem!
Élni, már nem tudok - tavaszod, melengető
Nyarad,
Őszöd színpompája, teled hófehér csodája
Nélkül!
Ábrándom csak Te maradsz! Ölelj szorosan,
Örökre.


 
 
0 komment , kategória:  Kardos András  
Kardos András: Talán-csak...
  2008-09-07 19:28:56, vasárnap
 
  Kardos András

Talán - csak...

Talán - csak képzeletemben létezel! Hiszen
Én alkottalak!
A messze vivő Ábrándozások Birodalmában,
Álmodtalak,
Tavaszi lázban lilába törő orgonabokrok dús
Özönében,
Nyár melegében, tested utáni forró vágyam
Hevében!
Őszidő millió színében, bágyadt fények lágy
Pasztelljében,
Puha - pelyhű hóesés, fehér világú - engem
Ölelésben.

Késő már képzeletem fordítani, Te győztél!
Varázsod,
Erősebb merész képzeletemnél: Te alkottál
Engem!
Élni, már nem tudok - tavaszod, melengető
Nyarad,
Őszöd színpompája, teled hófehér csodája
Nélkül!
Ábrándom csak Te maradsz! Ölelj szorosan,
Örökre.
 
 
0 komment , kategória:  Kardos András  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
2017.10 2017. November 2017.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 2 db bejegyzés
e hónap: 171 db bejegyzés
e év: 3028 db bejegyzés
Összes: 29457 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2222
  • e Hét: 41977
  • e Hónap: 112285
  • e Év: 1688110
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.