Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 20 
Horváth Beatrix: Változatlanul
  2015-03-24 07:41:48, kedd
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Horváth Beatrix  
Horváth Beatrix: Elemzés
  2015-03-18 07:06:50, szerda
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Horváth Beatrix  
Horváth Beatrix: ?!
  2015-03-16 06:19:39, hétfő
 
  Horváth Beatrix:

?!

Színtelen, szagtalan, vágytalan, perctelen
Nyugtalan képtelen élet
Áldjam a sorsot, amiért szemtelen
Szerelem tüzében égek?
Vagy szórjam az átkot
Amelyben vásott
Kölyökként dacol az énem
S tűrjem, hogy hazugság permete szálljon

Arra mit igaznak véltem?!
Szívtelen, kedvtelen, hirtelen hangtalan
Szertelen súlytalan holnap
Egyszer a sarkamban lihegsz
Máskor nem tudom merre jársz, hol vagy?
Várjam a lépted
Amelyben ének
Csendül, vagy mennydörgés robban?
Vagy naivan higgyem, hogy mellettem állsz
Velem vagy jóban és rosszban?!

Fénytelen, parttalan hontalan bűntelen
Gondtalan vértelen álom
Éjszaka tündérmesékkel átszőtt
Gyémánt arcodat vágyom
Vagy éljem a jelent
És amit teremt
Azt formáljam azzá, mit kérek?
S talán egy napon, ha kedvez az ég is
Álommá válik az élet.
 
 
0 komment , kategória:  Horváth Beatrix  
Horváth Beatrix: Még...
  2015-03-14 06:49:44, szombat
 
  Horváth Beatrix:

Még...


Még bennem virágzik emléked csírája
Még itt ragyog szememben az utolsó könnycsepp
Mellyel búcsút intettél
Még nem tudom biztosan kinek a hibája
Hogy a boldogság is halálarcot ölthet
Bár újra itt lennél...

Még érzem tested lüktető dallamát
Még egyesül a gondolat a múlt képeivel
Ami megmaradt
Még tapintom szavaid bársonyos élét
Még élénkít illatod ismerős felhője
Bár a jelen megszakadt.

Még titokban besurranok féltett álmaidba
Még ápolom a lelked rezdüléseit
Mit elrejtettél
Még elmerülnék szemed tiszta tükrében
Még lenyúlik két karom a szerelmünk felé
Mit elejtettél.

Még feltör a sóhaj kiszáradt torkomon
Még utat nyitnék szívem forró kapuján
Ha te is szeretnéd
Még csókolnám ajkad a kifulladásig
Simogatnám bőröd csiklandós völgyeit
Ha újra engednéd.

De távolodó lépteid halk koppanása
S az utolsó könnycsepped sós íze arcomon
Jelzi, hogy elmentél
Elvitted a jövőt, megölted a jelent
De nem veheted el a múlt lázas képeit
Se azt, hogy szerettél!
 
 
0 komment , kategória:  Horváth Beatrix  
Horváth Beatrix: Szólt a dal..
  2014-10-07 06:55:52, kedd
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Horváth Beatrix  
Horváth Beatrix: Kétségek között
  2014-10-04 05:12:01, szombat
 
  Horváth Beatrix:

Kétségek között


Mint a szél zilálta haj kusza tincseiben
Úgy veszek el én szemed sugarában
Álom vagy átok?
Meleg szóra vágytam
De eltévedtem lelked jeges udvarában.

Mért kínzol, hitegetsz adsz reményt
Kínálsz egy szeletet magadból?
Öröm vagy szenvedés?
Ajándékozol, majd durva harag
Csap felém keserü szavadból.

Értelmetlen a dac, a bizonytalanság
Mellyel ellenségként tekintesz rám
Bün, vagy bünhödés?
Lesújtasz, lappangó titkok mélye
Bennem sistereg, kiszárad a szám.

Esdekeljek bocsánatodért, vagy
Nincs is olyan mit ellened követtem el?
Játszol vagy ítélsz?
Csak egyszer légy öszinte hogy érzéseid
A szíved mélyéböl törjenek fel!

Csalfa szeszélyek rabja vagy!
Kitalált sérelmeket temettél bensödbe
Él még, vagy holt?
Szeretett lényednek, régmúlt
Idöknek virágzó erkölcse?

Mosolyogsz, ragyogsz és sugárzol
Áprilisi tréfa e haldokló hangulat
Játék és színház!
Ezt tetted velem! Feltörö könnyekkel
Nézem ahogy mulatsz.
 
 
0 komment , kategória:  Horváth Beatrix  
Horváth Beatrix: Mióta elmentél
  2014-10-01 07:43:19, szerda
 
  Horváth Beatrix:

Mióta elmentél


Már éjszakába fullad
A reggeli ébredés
Zilált lesz az észérv
Foszlik a tévedés
Jégtáblába kúszik
Az olvadó forróság
Méregként hat rám
A gyógyító orvosság.
Mióta elmentél
Felborult a világ
Mióta elmentél
A sóhaj érted kiált
Szilánkossá tört minden
Mi valaha szilárd volt
Recseg a dallam
Mi egykor oly szépen szólt
Mézes emlékfoszlány, mely
Mely karodban ringatott
Hűtlen árulóként
Szó nélkül itthagyott
A feltörő vulkánként felbukó
Érzelem
Csapodár látomás; börtönfal
Jégverem
Zárt terében haldoklik
A keserű válasz;
Soha nem is voltál
Szerelmes szívemnek
Bizalomból táplált
Halhatatlan támasz.
 
 
0 komment , kategória:  Horváth Beatrix  
Horváth Beatrix: Kérdés Hozzád
  2014-04-14 16:46:14, hétfő
 
  Horváth Beatrix:

Kérdés Hozzád


Tarka, ringó ábránd
Szomjazó képzelet
Hív, könyörög,vár rád
Engedd, hogy értselek.


Utolsó mondatomba
Sürített fájdalom
Céltalanul lebeg;
Csak magamat áltatom.

Indul a sivár út
Koppan a láb rajta
Merengő lépteit
Égető kín hajtja.

Fárad a gondolat
Fényes kincs az álom
Míg izzó tekinteted
Újra megtalálom.

Elsorvad a remény
Lomhán jár a kétség
Szűnni nem akaró
Visszatérő rémkép.

Zsibbadt ereimben
Zakatol a kérdés
Falakat ledöntő
Földöntúli érzés.

Visszajössz-e hozzám
Ha a helyes útra találsz
Táncolsz-e csókomban
Mint a rengő búzakalász?


 
 
0 komment , kategória:  Horváth Beatrix  
Horváth Beatrix: Az éj
  2014-04-12 07:11:48, szombat
 
  Horváth Beatrix:

Az éj


Mintha hívna, mintha vágyna
Mintha kérlelne az éj
Zeng a sóhajok keresztje
Zeng az átok, zeng a mély.

Mintha zúgna, mintha várna
Mintha súgna egy mesét
Illanó illat, illanó vágy
Áldva áldja szent egét.

Mintha jönne, mintha élne
Imát szórna rám, felém
Mintha hűvös alkonyatban
Felkínálná tűz-kezét.

Mintha szólna, mintha látna
Gyapjúba bújt testet ölt
Mintha védőangyal volna
Ki minden bűnt kerékbe tört.

Mintha bársony ajka számra
Hüvös csókot lehelne
Úgy suhanok álmaimban
Mintha szárnyam lehetne.

Mintha gondos édesanya
Dúdolna egy halk zenét
Úgy altat el, úgy búcsúztat
Úgy köszönt e nyári éj.
 
 
0 komment , kategória:  Horváth Beatrix  
Horváth Beatrix: Merengés
  2014-02-03 19:08:20, hétfő
 
  Horváth Beatrix:

Merengés


Füst marta tájak ködében zengedez
Hős -halott katonák kiégett emléke
Pusztul a jelen, s az ős könnycsepp-rengeteg
Örökségként száll a nincstelen szemére.

Korhadó fák lelke, őrzi a nyers képét
Vérengző háborúk áldozat-földjének
Még felkel a nap, még csendes az éjszaka
De bomlani kezd a józanság törvénye.

Ünneplők, s ünnep, tudod e mit jelent?
Hallod a régmúlt idők jajongását?
Akarod látni, bőrödön érezni
A pusztító harcok véres hasonmását?

Mindent a semmiért, ez a mai eszme
Nem számít család, jóérzés, akarat
A romlott erkölcs már porba taszította
A múltban még virágzó, ősi nagy szavakat.
 
 
0 komment , kategória:  Horváth Beatrix  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 20 
2017.04 2017. Május 2017.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 8 db bejegyzés
e hónap: 243 db bejegyzés
e év: 1373 db bejegyzés
Összes: 27809 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 3336
  • e Hét: 39639
  • e Hónap: 125494
  • e Év: 604961
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.