Regisztráció  Belépés
joetoth.blog.xfree.hu
pax Tóth József
1937.09.06
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 4 
Bibliából és szerzetestől65/386
  2013-06-27 10:42:14, csütörtök
 
  Békesség Isten tisztulásra, ébredésre,szeretetre indító adományaiból.
Ha a szentek útját követjük önátadásban, áldozatban, lemondásban, végül a bennünk lakozó Isten országának örömeit fogjuk magunkban tapasztalni és élvezni.
Az igazi lelki boldogság a kereszt tövénél, az áldozat szelleméből fakad. Ez irtja ki lelkünkből a rendetlen hajlamokat. Ez biztosítja lelkünkben az első helyet Isten és a lelkek természetfölötti szeretetének, a charitasnak, amellyel azután együtt jár a lélek békéje és megnyugvása. De ez az igazi mély lelki gyönyörűség csak akkor válhatik osztályrészünkké, ha érzékeink, érzelmeink, lelkünk, teljesen megtisztultak. E végből sok szenvedésen és megpróbáltatáson kell átmennünk: ezek tesznek minden földi dologtól függetlenné. Meg van írva az Apostolok Cselekedeteiben (14,21), hogy "sok háborúság által kell bemennünk az Isten országába".
Az isteni ébredés
Sok fájdalmas hányattatás után mintha felébredne a jó Isten lelkünk bárkájában. (Mt 8,24) "A lélek úgy érzi, mintha egyszerre felébredne és megmozdulna benne az isteni Ige" (Keresztes Szent János: Az élő szeretetláng, IV.) és az isteni Uralkodó most már parancsra nyitja benne ajkát. Országolni kezd, dicsőségben és kegyességben.
A lélek előtt már-már megjelenik Istennek kegyelemtől és csodatettektől sugárzó arca. "Abban áll ennek az ébredésnek a nagy boldogsága, hogy Isten által ismeri már meg a teremtményeket és nem a teremtményekből Istent; vagyis az okból az okozatokat és nem az okozatokból az okot." (Uo.}
Ekkor teljesül be a Zsoltáros imája: "Serkenj fel már Istenünk! Miért feledkezel el rólunk teljességgel?" (Zsolt 43,24) Keresztes Szent János magyarázatában (uo.) ez ennyit jelent: "Ébressz föl bennünket és világosíts meg. Uram, hogy megismerjük és szeressük azokat a javakat, amelyeket mindig elénkbe tartasz..."
Ezt a kegyelmet fejezi ki a 39. zsoltár: "Expectans expectavi, várva vártam az Urat, s felém hajolt és meghallgatta imádságomat, a mélységből felemelt, megtámogatta léptemet és ajkamra új éneket adott."
Ebben a dicsőséget és hatalmat sugárzó ébredésben "a Szentlélek mélységesen önmagába meríti a lelket s szeretetre lobbantja isteni fényével és gyöngédségével... Minden fogalmat és érzést meghaladó módon lobbantja szerelemre maga iránt Istennek mélységeiben." (Uo.)
Ezek a kegyelmek előkészítenek arra a másik felébredésre, a halál végső pillanatában. Akkor a lélek majd elhagyja a testet. Mint szellemi magánvaló fogja önmagát szemlélni, az angyalok módjára. A végső felébredés pedig a glória mennyei dicsőségébe, az Isten szemtől-szembe való látására jutás lesz. Boldogok a szentek, akiknél ez egybeesik a halál pillanatával. Mihelyt lelkük elhagyja a testüket, szemtől-szembe látja Istent, s Istenben előbb látja meg önmagát, mint önmagában. Még gyászolják őket és ők már céljukhoz érkeztek, a boldogító Isten-látás világosságába. Az evangélium szavaival: "beléptek Uruk örömébe".
Az élő szeretetláng
A tökéletesek lelkében az isteni ébredés már itt e földön olyan szeretetlángot gyújt, amely részesedés a Szentlélek égő szeretetlángjában. "Ez már nemcsak lassan emésztő tűz módjára alakítja át a lelket édes szeretetté, hanem lobog és lángokat vet benne... Így működik a Szentlélek abban a lélekben, mely már csupa szeretetté vált. Lelki tevékenységei a ki-kicsapó lángnyelvek... Így azután ezek mérhetetlen értékűek s egy ilyennel több érdemet szerez, mint amennyit azelőtt egész élete folyamán... Ebben az állapotban a lélek nem magától cselekszik, hanem a Szentlélek indítja őt, munkálkodik benne... Valahányszor fellobog benne ez a láng, mindannyiszor úgy érzi, mintha az örök boldogságban részesülne. Az élő Istent élvezi, a Zsoltáros (83,3) szava szerint: "Szívem és lelkem ujjongott élő Istenemben." (Uo. 1,1)/P. Garrigou-Lagrange, O.P.+1964.Róma/

 
 
0 komment , kategória:  Garrigou-Lagrange  
Bibliából és szerzetestől64/384
  2013-06-20 17:04:11, csütörtök
 
  Békesség az Úr kegyelmének áradásából.
Szó volt már a második megtérésről, amely a lelket a kezdők útjáról a haladókéra, a megvilágosodás útjára vezeti. Több lelkiíró is tanítja, hogy az apostolok (nevezetesen Szent Péter a hármas tagadás után) az Úr Jézus szenvedésének vége felé mentek át a második megtérésen.
Szent Tamás szerint (In Mt. c. 26,74) Szent Péter akkor tért meg komolyan és véglegesen, mikor az Úr Jézus reá vetette pillantását.
Mikor az üdvözítő feltámadt és a szent asszonyok jelentették a csodát, Szent Péter és az apostolok mégis késedelmesek voltak a hívésében. Azt gondolták, alaptalan csacsogás az egész. Pedig az Úr Jézus előre megmondotta nekik. (Lk 24,11)
Szent Ágoston még valamire rámutat. (In Jn. tr. 25,3) Bár késedelmesek voltak az Úr Jézus feltámadását elhinni, de viszont nagyon is várták Izrael országának az ő elképzelésük szerint való visszaállítását. Mikor az Úr Jézus mennybemenetele napján újból megígérte a Szentlelket, megkérdezték: "Uram, akkor fogod visszaállítani Izrael országát?" Pedig még sokat kell szenvedniük Isten országáért, s az az ország más, sokkal fenségesebb lesz, mint ahogy ők képzelték. (ApCsel 1,16)
Ezért beszélnek azután a lelkiírók még egy harmadik megtérésről is. Ez az apostolok lelkében pünkösdkor ment végbe. Mi történt akkor velük? És minek kell mibennünk is végbemennie?
Mennybemenetelével az Úr Jézus véglegesen megfosztotta őket érzékelhető jelenlététől. Ezzel készítette őket elő a harmadik megtérésre. El sem gondolhatjuk eléggé, mennyire szenvedtek először. Hiszen az Üdvözítő volt az ő életük - amint Szent Pál mondja: Mihi vivere Christus est. Napról-napra bensőségesebb lett vele barátságuk. Így hát most fájdalmas elhagyatottságba estek, mintha sivatagos vidéken, kínos veszedelemben, a halál árnyékában járnának. S ez annál fájdalmasabb lehetett, mert Urunk sok szenvedést jövendölt meg számukra. Valami halvány fogalmat alkothatunk magunknak erről az állapotról. Mint mikor valaki egy Istennel telt papi lélek vezetése alatt buzgó lelkigyakorlatot végzett, s most visszakerül a mindennapi robotba, s attól fél, hogy elveszti mindazt, ami lelkébe gyűlt. Néztek-néztek az apostolok az ég felé: nem tört össze érző szívük úgy, mint a kínszenvedés alkalmából, de mégis megrázta lelküket a teljes elszakadás az Úrtól. Kínszenvedése alatt az Úr Jézus mégis csak jelen volt: de most eltűnt szemük elől, s úgy érezték, teljesen elveszett számukra.
Ebben a lelki homályban készültek elő a pünkösdi kegyelemáradatra./P. Garrigou-Lagrange, O.P.+1964.Róma/
 
 
0 komment , kategória:  Garrigou-Lagrange  
Bibliából és szerzetestől63/383
  2013-06-16 16:20:08, vasárnap
 
  Békesség az Úr szeretetébe térő lelkületből.
Sienai Szent Katalin dialógusának 63. fejezetében beszél az apostolok második megtéréséről.
Első megtérésük akkor ment végbe, mikor az Úr Jézus hívta őket: "Emberek halászaivá teszlek." Követték az Urat, csodálattal hallgatták tanítását, látták csodáit, résztvettek művében. Hárman közülük tanúi lehettek táborhegyi színeváltozásának. Mind jelen voltak az Oltáriszentség alapításakor, mindnyájan papokká szentelődtek és megáldoztak. De amikor eljött a kínszenvedés órája, amelyet Jézus mindannyiszor előre megjövendölt, az apostolok elhagyták Mesterüket. Péter nagyon szerette, mégis odáig jutott, hogy háromszor megtagadja. Az utolsó vacsora után a mi Urunk megmondotta Péternek (emlékeztet ez Jób könyvének előjátékára): "Simon, Simon, a Sátán megkívánt titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát; de én imádkoztam érted, hogy még ne fogyatkozzék a te hited, és te egykoron megtérvén, megerősítsd testvéreidet." - "Uram, mondotta Péter, kész vagyok éretted elszenvedni a börtönt és akár a halált is." És mondá neki Jézus: "Mondom neked, Péter, mielőtt megszólal a kakas, háromszor tagadsz meg engem." (Lk 22,31-34)
És Péter valóban elbukott s esküvel tagadta Mesterét.
Mikor kezdődött második megtérése? Rögtön hármas tagadása után, amint Szent Lukács elbeszéli (Lk 22,61): "Azonnal, míg ő beszélt, megszólala a kakas. És megfordulván az Úr, Péterre tekinte. És megemlékezék Péter az Úr igéjéről, amint mondotta vala: hogy mielőtt a kakas szól, háromszor tagadsz meg engem. És kimenvén Péter, keservesen síra." Jézus tekintetét kegyelem kísérte, Péter bánata mélységes volt, új élet fakadt belőle.
Péter e második megtérésével kapcsolatban érdemes idézni Szent Tamás gondolatát (III. q. 89, a. 2.): "A lélek súlyos bűn után is visszakaphatja a kegyelem régi fokát, ha igazán mély és méltó bánata van: sőt nagyobb fokú kegyelemben is részesülhet, ha bűnbánata még tüzesebb. Nem kell tehát elölről kezdenie mindent, hanem ott folytathatja útját, ahol elhagyta, mikor elbukott."
Joggal tehetjük fel, hogy Szent Péter forró bűnbánatában nemcsak visszaszerezte az elvesztett kegyelmet, hanem a természetfeletti élet magasabb fokára is lépett. Urunk megengedte bukását, hogy gőgjéből kigyógyuljon, alázatos legyen, s többet ne önmagába, hanem Istenbe vesse bizalmát.
Sienai Szent Katalin (dialógusa szerint, 63. fej.) ezeket hallotta az Úrtól: "Péter csendesen meghúzódott és sírt, miután megtagadta Fiamat. Fájdalma még nem volt a tökéletes ember bánata, még a mennybemenetel után sem. De mikor Igém embersége szerint is visszatért hozzám, Péter és a többi tanítvány házukba vonultak, hogy várják a Szentlélek eljövetelét, melyet Igém megígért nekik. Bezárkóztak, mert féltek: nem jutottak még el a tökéletes szeretetig." Csak pünkösdkor alakultak át igazán.
Azonban Szent Péter és az apostolok még Urunk kínszenvedésének befejezte előtt nyilván a második megtérés kezdetéhez jutottak. S feltámadása után a mi Urunk többször is megjelent előttünk, felvilágosította őket, amint az emmauszi tanítványoknak is megadta az Írások megértésének kegyelmét, és Péternek a csodálatos halfogás után megengedte, hogy hármas tagadását hármas szeretetvallással tegye jóvá. Szent János beszámol erről. (Jn 21,15) Jézus így szólt Simon Péterhez: "Simon, Jónás fia, szeretsze engem inkább ezeknél? Felelé: Igen, Uram, tudod, hogy szeretlek. Mondá neki Jézus: Legeltesd bárányaimat. Másodízben mondá neki: Simon, Jónás fia, szeretsze engem? - Igen, Uram, jól tudod, hogy szeretlek. Mondá neki Jézus: Legeltesd bárányaimat. Harmadszor is kérdé: Simon, Jónás fia, szeretsze engem? Elszomorodék Péter, hogy harmadszor mondá neki: Szeretsze engem és mondá neki: Uram, te mindent tudsz, te tudod, hogy szeretlek téged. Mondá neki: Legeltesd juhaimat." Majd burkoltan tudtára adta vértanúhalálát: "Midőn megöregszel, kiterjeszted kezedet és más övez fel téged, és oda visz, ahová nem akarod."
A hármas tagadást a hármas szeretetvallás jóvátette. Ez Szent Péter második megtérésének megszilárdítása, s lehet mondani, a kegyelemben való megrögzítése volt még a pünkösdi átalakulás előtt.
Szent Jánosnak is kiváltság jutott osztályrészéül közvetlen az Úr Jézus halála előtt. Mint a többi apostol, úgy ő is elhagyta Urunkat, mikor Júdás fegyvereseivel megérkezett. De hatalmas és gyöngéd láthatatlan kegyelemmel az Úr Jézus keresztje tövéhez vonzotta a szeretett tanítványt, s János második megtérése a haldokló üdvözítő hét utolsó szavának hallatára ment végbe./P. Garrigou-Lagrange, O.P.+1964.Róma/
 
 
0 komment , kategória:  Garrigou-Lagrange  
Bibliából és szerzetestől62/380
  2013-06-06 11:38:08, csütörtök
 
  Békesség az Istentől adott lelki javakból.
Mindnyájunk számára a lelkiélet az egy szükséges. Benső lelkivilágunk kultúrája fontosabb számunkra, mint értelmi, tudományos, irodalmi, művészeti kultúránk. Mert az előbbi a lélek mélyeiből fakad, az utóbbiak csak egyik vagy másik tehetségünk kivirágzásai. És maga az értelmi élet is sokat nyerne, ha nem akarna a lelkiség helyébe lépni, hanem elismerné annak szükséges voltát, nagyszerűségét és élvezné jó hatásait. Hiszen a lelkiségen keresztül az istenies erények és a Szentlélek adományai tökéletesítenék. A pusztán értelmi élet, az eszeskedés lelkiség nélkül mily üres és hiábavaló! De az is bizonyos, hogy komoly lelkiélet nélkül tartós és értékes társadalomalakulásról sem lehet szó.
A lelkiélet szükségessége
Vissza kell térnünk az egy szükségeshez! Könnyű ezt belátni a mai nyugtalan és zaklatott világban. Egyesek és népek, szem elől tévesztettük igazi, végső célunkat. Minden reményünket a földi javakhoz kötöttük s mindig jobban eltávolodtunk az örök lelki értékektől. Pedig Szent Ágoston világosan rámutat, hogy míg ugyanazok az anyagi javak nem lehetnek egy időben többeknek a teljes birtokában, addig a szellemi javakkal éppen ellenkezőleg állunk. (L. S. Th. I. II. q. 28, a. 4 ad 2.) Ugyanaz a ház, ugyanaz a föld nem lehet a maga teljességében egyszerre több emberé, sem ugyanaz a terület több népé. Ha mindenki lázasan csak ezeket az alsóbbrendű javakat keresi, rettenetes érdekösszeütközések következnek be.
Ezzel szemben a szellemi javak, amint Szent Ágoston hangsúlyozza, egyszerre és a maguk teljességében a közösségé és minden egyesé lehetnek, minden súrlódás veszedelme nélkül. Sőt minél többen élvezzük azokat, annál jobban birtokolja mindegyikünk. Így egyszerre mindnyájunké lehet ugyanaz az igazság, ugyanaz az erény, ugyanaz az Isten. Ezek a lelki javak elég bőségesek és gazdagok ahhoz, hogy egyszerre mindenkié legyenek s mindenkit elárasszanak. Sőt, az igazságot valójában csak akkor birtokoljuk, ha tovább is adjuk, ha másokat is részesítünk benne; az erényt csak akkor kedveljük igazán, ha mással is megkedveltetjük, Istent csak akkor szeretjük igazán, ha mással is megszerettetjük. Ha pénzt ajándékozunk, az a pénz többet nem a miénk: de ha az Istent ajándékozzuk másoknak, nem veszítjük el, hanem annál inkább bírtuk. Sőt akkor veszítenők el Istent, ha haragunkban azt kívánnák, hogy csak egyetlenegy lélek is maradjon Istentől megfosztva, ha kizárnánk szeretetünkből csak egyetlenegy lelket is, akár üldözőnk vagy rágalmazónk lelkét.
Ez az oly egyszerű és oly mély szentágostoni igazság erre a világos belátásra vezet: Az anyagi javak annál jobban elválasztják az embereket egymástól, minél inkább törik magukat utánuk - a lelki javak annál jobban egyesítik az embereket, minél inkább szeretik őket.
Ez a fontos elv érteti meg velünk talán legkönnyebben a lelkiélet szükségességét. Sőt, ez az elv a most dühöngő társadalmi, szociális és világgazdasági válság megoldását is magában hordja. Egyszerű szavakkal kifejezi az evangélium: "Keressétek először az Isten országát, a többi mind hozzáadatik nektek." (Mt 6,33; Lk 12,31) Elemi igazság ez minden keresztény számára, de alapigazság, s ha a világ elfelejti, belepusztul.
Hiszen éppen az elemi igazságok a legmélyebbek és legelevenítőbbek, ha soká elmélkedünk felettük s elmélyedünk bennük, ha számunkra életté és szemlélődésünk tárgyaivá válnak.
Krisztus Urunk megmutatja ebben az órában, mennyire tévednek azok, akik meg akarnak lenni ő nélküle, akik a földi élvezetbe helyezik végső céljukat s felforgatják az értékek rendjét. Az anyagi rendben, az érzéki élvezet terén akarják a legtöbbet produkálni: azt hiszik, hogy majd a mennyiséggel kárpótolják magukat a földi javak silányságáért. Mindig tökéletesebb gépeket készítenek, hogy mindig többet és jobbat termeljenek és nagyobb hasznuk legyen: ez a végső céljuk. Mi az eredmény? A túltermelésnek nincs hová lefolynia, haszontalanná lesz és megöl minket, mert munkanélküliséget okoz - a munkanélküli nyomorog, s mások elpusztulnak a túltáplálás következtében. Válság van, mondják; valójában több ez, mint válság, olyan állapot ez, amelynek fel kellene nyitnia szemünket, ha volna még szemünk a látásra: mert az emberi tevékenység végső célját az alantjáró élvezetekbe helyezték, nem pedig Istenbe. Az anyagi javak bőségétől várják a boldogságot, de hiába. Hiszen ezek a javak nem egyesítik az embereket, hanem annál inkább elválasztják őket, minél durvábban törik magukat utánuk. Az anyagi javak felosztása, a szocializálás nem orvosság, nem ad boldogságot, amíg csak az anyagi javak megtartják természetüket, s az emberi lélek is megtartja a maga természetét, amely messze felülhaladja amazokat. Ezért mindegyikünknek az egy szükségessel kell törődnie. Szenteket kell az Úrtól kérnünk, szenteket, akik csak ennek a gondolatnak élnek, szenteket, akik lelket adnak a világba, mert a világnak erre van szüksége. A legzavarosabb időszakokban, az albiak korában, s később a protestantizmus kirobbanásának idején seregestül küldte Isten szentjeit. Most éppen oly nagy szükség van rájuk, mint volt akkor./P. Garrigou-Lagrange, O.P.+1964.Róma/
 
 
0 komment , kategória:  Garrigou-Lagrange  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 4 
2017.10 2017. November 2017.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 6 db bejegyzés
e év: 93 db bejegyzés
Összes: 842 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 93
  • e Hét: 483
  • e Hónap: 3647
  • e Év: 45065
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.