Regisztráció  Belépés
nagyuska.blog.xfree.hu
"Idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségig mívelni kötelesség. "- Kölcsey Ferenc Parainessis Kölcsey Kálmánhoz Juhászné Szunyogh Mária Marika
1947.09.09
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 5 
x
  2013-05-06 14:10:01, hétfő
 
  Boccaccio, Giovanni: Ó, a virág (Rime LXXVII in Hungarian)

Rime LXXVII (Italian)


Il fior, che 'l valor perde

da che già cade, mai non si rinverde.



Perduto ho il valor mio,

e mia bellezza non serà com'era:

però ch'è van disio,

chi perde il tempo e acquistarlo spera;

io non son primavera,

che ogni anno si rinnova e fassi verde.



Io maledico l'ora

che 'l tempo giovenil fuggir lassai;

fantina essendo ancora,

esser abbandonata non pensai:

non se rallegra mai

chi 'l primo fior del primo amore perde.



Ballata, assai mi duole

che a me non lice di metterti in canto;

tu sai che 'l mio cor vole

vivere con sospiri, doglia e pianto:

così farò fin tanto

che 'l foco di mia vita giugna al verde.





Ó, a virág (Hungarian)


Ó, a virág lehullva

már mit sem ér, sosem virul ki újra.



Mert én már mit sem érek:

oly szép, mint voltam, nem leszek, akármi

jó, hasztalan remények:

az elveszett időket visszavárni;

nem vagyok tavasz, játszi,

mely minden évben jő, s kizöldül újra.



Megátkozom az órát,

mikor ifjú időmet futni hagytam

mint lányka - mily bolondság! -

Nem hittem, hogy otthagynak majd a bajban.

Sosem lesz víg, ki hajdan

az első vágy virágát hullni hagyta.



Úgy bánkódom, dalocska,

hogy nem lesz ajkamon belőled ének,

tudod, mi szívem sorsa:

hogy sóhaj s bánat közt könnyekkel éljek,

addig, amíg az élet

lángja bennem kialszik, porba hullva.

Végh György

 
 
2 komment , kategória:  Giovanni Boccaccio 1.  
x
  2013-04-30 16:15:48, kedd
 
 
XXII

Amor, che con sua forza e virtù regna,
nel summo cielo ardendo sempre vive
e l'anima gentil di lui fa degna,

regge mia vita e quel che la man scrive,
dimostra el cuor divoto a sua deitade
e del suo regno el fa ministro e cive.

Amor vol fede e con lui son legade
speranza con timor e gelosia,
e sempre con leanza umanitade.

Unde sovente per Rachele a Lia
fa star suggetta l'anima servendo
con dolce voglia e con la mente pia.

Così si pasce, di sua fiamma ardendo,
il cuor che onestamente Amor nutrica,
con sua vaghezza nei suspir languendo.

Supporta angosia in pace e gran fatica
per conservar della sua cara amata
el digno onor e la sua fiamma antica.

Amor è come gemma in or legata,
che mai non perde sua gentil natura,
ma più lucente è sempre e più preziata.

Non è, come altrui pinge sua figura,
crudele, iniusto, faretrato e nudo,
né ha de' suoi suggetti poca cura;

anzi è di vera pace eterno scudo,
vestito de virtute e gentilezza,
ma, contra ogni lascivo, alpestro e crudo;

né senza il suo bel lume alcuna altezza
in ciel fia digna o nel terrestre mondo,
né val di donna, senza lui, baldezza.

Amor fa con audacia l'uom facondo,
cortese, umano, e di costumi ornato,
e 'l cuor dov'el si possa fa iocundo.

Premio non cerca, regni o alto stato,
ma sol bontate e un disio amoroso,
con pura fede, l'uno e l'altro amato.

Onesta leggiadria, un cuor vezzoso,
un parlar dolce, un animo sincero,
un vago remirar tutto piatoso

son le catene und'el si fa mainero;
nel foco ardente e' con dolcezza abrusa
temprando sue saette e l'arco fiero.

De lui presumo in questa mia confusa
e bassa rima le sue laude alzare,
se 'l suo favor alla mia debil musa

porgendo mi farà di lui cantare.





Giovanni Boccaccio -
Ámor

(Rime, XXII.)

Erő s erény a szerelem varázsa,
uralkodik s lobogva ég az égben,
csak nemes szívet gyújthat lángja lángra;
énbennem is már ő az úr egészen,
azt írom, amit istensége hirdet,
mit ő kimond, azt én törvénynek érzem.
A hűtlenségért könnyen megfenyíthet,
remény, féltés, félelem jár nyomában,
de mindig őriz embersége minket.
Láthattuk azt Rákhelben és Leában,
hogy mily örömmel szolgál ott a lélek,
hol jámbor ész és édes, tiszta vágy van.
Bennünk tanyáz s miközben váltig éget,
táplálni szívünket percig se fárad,
de kételyek közt tart, sóhajra késztet,
szorongást szül, békés nyugalma: látszat,
őrizni így segít a szeretett lényt,
tisztes hevével ősi lobogásnak.
Gyöngy, mit arany tart fogva foglalatként,
s nem kezdi ki természetét e rabság,
amelyben értékét kettőzve ad fényt.
Nem az, minek mások festik, mutatják,
nem meztelen kópé, vásott s kegyetlen
puzdrás kölyök, ki élvezi hatalmát,
hanem örök pajzs ő viszályok ellen,
kinek erény és kedvesség a leple
a nyers, hivalgó bujasággal szemben,
magasztosság nincs a földön - de fent se
a mennyekben - szépséges fénye nélkül,
a gyönge nőnek tőle nő a mersze.
A szerelmet ha férfi kapja ékül:
előkelőbb lesz és javára lészen
a játszi kedv is, melytől szinte szépül.
Nem vár jutalmat és elismerést sem,
csak jóságot, hűséget, tiszta vágyat
igényel s kelt a szeretők szívében.
Kecses könnyedség, kelleme a bájnak,
kedves beszéd s a szív őszintesége
egy-egy szemévé válik majd a láncnak,
amely kezessé tesz e tűzben égve,
Ámor édesre vált keserűséget,
s nemesebb lesz nyilának röppenése.
Zavart és gyarló rímeim nem érnek
fel hozzá, ő uralkodik felettem,
gyöngécske múzsám mégis arra késztet,
hogy a szerelmet holtig énekeljem.

Fordította - Baranyi Ferenc

 
 
0 komment , kategória:  Giovanni Boccaccio 1.  
x
  2013-04-20 21:06:19, szombat
 
  Giovanni Boccaccio -
Eltört üllője, eltört kalapácsa

(Rotto il martello, rott' quella 'incugge)

Eltört üllője, eltört kalapácsa
verset formáló kovácsműhelyemnek,
a fújtató kifújt s erőtlen lett
a ráspoly is a rím-csiszolgatásra.

Elhallgatott a szén duruzsolása,
a tűzhely többé nem hevít-melenget,
nem éneklem az álságos szerelmet,
mely értelmünket készti megfutásra.

A tévelygést bevégzi most a tollam,
a hívságos igékbe belefáradt,
mihaszna verseket már nem kreálgat.

Ám ki virágok közt a legvirágabb
s tallér a sok peták előtt a sorban:
Õt magasztalni még elég dalom van.

Fordította - Baranyi Ferenc



 
 
1 komment , kategória:  Giovanni Boccaccio 1.  
x
  2013-04-11 08:01:15, csütörtök
 
 
CII

Dante, se tu nell'amorosa spera,
com'io credo, dimori riguardando
la bella Bice, la qual già cantando
altra volta ti trasse là dov'era:

se per cambiar fallace vita a vera
amor non se n'oblia, io ti domando
per lei, di grazia, ciò che, contemplando,
a far ti fia assai cosa leggiera.

Io so che, infra l'altre anime liete
del terzo ciel, la mia Fiammetta vede
l'affanno mio dopo la sua partita:

pregala, se 'l gustar dolce di Lete
non la m'ha tolta, in luogo di merzede
a sé m'impetri tosto la salita.






Boccaccio, Giovanni: Dantém, te most... (Rime CII in Hungarian)

Rime CII (Italian)


Dante, se tu nell'amorosa spera,

com'io credo, dimori riguardando

la bella Bice, la qual già cantando

altra volta ti trasse là dov'era:



se per cambiar fallace vita a vera

amor non se n'oblia, io ti domando

per lei, di grazia, ciò che, contemplando,

a far ti fia assai cosa leggiera.



Io so che, infra l'altre anime liete

del terzo ciel, la mia Fiammetta vede

l'affanno mio dopo la sua partita:



pregala, se 'l gustar dolce di Lete

non la m'ha tolta, in luogo di merzede

a sé m'impetri tosto la salita.





Dantém, te most... (Hungarian)


Dantém, te most a szerelmek egében

múlatsz, úgy hiszem: Bicéd szép szavára

figyelsz, akinek édes dalolása

téged magához emelt messzi-régen;



ha Ámor nem feledkezik meg éppen,

hogy hamis életem igazra váltsa,

kegyet kérnék magamnak tőle, látva:

mi sem könnyebb neked, mint segitésem.



Kit körülfog boldog lelkek csoportja

Fiamettám látja a harmadik égben,

hogy gyötrődöm, hogy fáj a távozása:



őt kérd meg, ha az édes Léthe kortya

nem tiltja tőlem, járjon közbe értem,

s hozzá szállhassak kegyelem honába.

Majtényi Zoltán

 
 
0 komment , kategória:  Giovanni Boccaccio 1.  
x
  2011-06-12 08:49:47, vasárnap
 
  GIOVANNI BOCCACCIO
Giovanni Boccaccio -
A szerelem áldozata
(Il filostrato)

Részlet (65-69)

Griselda pontosan jött, most se késve,
nem váratott ezúttal sem magára,
és ismerős volt már viselkedése.
Kecses-vidáman érkezett, kivánva,
hogy vágyukat közös gyönyör tetézze -
hát kéz a kézben léptek a szobába,
hol boldogan s kicsit se tétovázón
zuhantak egymás mellé selymes ágyon.

Amint Griselda Troilust ölelte,
örömre gyúlva szólt hozzá ekképpen:
"Nem volt és nincsen nő - hogy is lehetne? -
ki érezhette azt, mit eddig én sem,
eh, kérdem én: kinek nem volna mersze
- hogy meg ne haljon lassacskán egészen -
kivenni egyszer (nem kívánva többet)
kicsinyke hányadát e nagy gyönyörnek?"

Aztán folytatta: "Én édes szerelmem,
szavam szakad, hisz nem tudom, miképp
szólhatnék ama tűzről, mely a keblem
katlanában érted lobogva ég?
A vágyam: téged bírni egyre - s bennem
örök e vágy, mint orcádról a kép.
Jupiter néha többet úgysem adhat,
mint azt, hogy mindétig veled maradjak."

"Én nem hiszem, hogy képes lenne más
úgy szítani tüzet, ahogy mi együtt,
mert a mi lángunk nem lohad a nász
után se, mikor éppen befejeztük,
vizet hiába önt rá a kovács:
annál inkább lobog, kétszeresen süt.
Nem vágytam eddig rád úgy, mint e percben,
bár éjjel-nappal kívánlak, szerelmem."

Troilus is hasonlókat susogva
szorította a vágyott nőt magához,
majd mind a kettő incselkedve mondta
mindazt, mi ilyen helyzetben szokásos,
szem, száj, kebel nem szomjazott a csókra
hiába, mert nem volt ebben hiány most.
Megadták egymásnak, amit levélben
vallva nem illett szóba hozni mégsem.

Fordította - Baranyi Ferenc




 
 
0 komment , kategória:  Giovanni Boccaccio 1.  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 5 
2018.03 2018. április 2018.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
30 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 1 db bejegyzés
e év: 10 db bejegyzés
Összes: 68305 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 16789
  • e Hét: 75012
  • e Hónap: 209231
  • e Év: 1000095
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.