Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
1950.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 11 
Szeitz jános
  2017-02-22 12:14:15, szerda
 
 
Szeitz János

Vallomás

Te őrzöd bennem a múltból
Amit még óvni érdemes.
Te adsz megnyugvást és hitet:
Vágyni reménnyel a hajnalt,
Vállalni a kétes jövőt.
 
 
0 komment , kategória:  Szeitz János  
Szeitz János
  2016-12-16 11:20:08, péntek
 
  Szeitz János

Kegyetlen kedves

Kegyetlen vagy Kedves,
kedves kegyetlenem:
nem hagyod nyugton
néhány éji percem
mikor - végre rám simul
könnyedén a csend
és a felborzolt világ:
kusza rémkép,
álomsátram puha vásznán
fennakad épp.

Legyél csak kegyetlen,
megváltás az nekem.
Az óvó istenektől
oly ritka a kegy,
hogy szánva szeretőn,
álmomban néha
nálam felejtsenek.
 
 
0 komment , kategória:  Szeitz János  
Szeitz János
  2016-12-15 10:49:19, csütörtök
 
  Szeitz János

Visszafelé az úton

Elindulok,
visszafelé az úton.
Lassú léptekkel,
az egyszer már volt bizonyosságba.
Lassú léptekkel, hogy
felfedhetetlenül takarja
az elhagyottat feledésbe,
visszafelé az úton.
Így, csak így sötétül
a halál jöttéig a felejtés:
az élet felejtése.
Visszafelé az úton:
a fájdalmakból vissza a reménybe,
az elutasításokból vissza a bizakodásba,
a lettből vissza az örömvárásba.
Visszafelé az úton,
A nyár világfelejtő aranyába,
a nyár világakaró zöldjébe.
Vissza a kamasz éjszakákba,
a tücsökzenébe,
a sejtekbe szivárgott harmóniákba,
színekkel, szavakkal, zenékkel.
Visszafelé az úton,
a szavak rejtekébe,
a sejtésbe és a jelentésbe:
feltárt mélységükbe,
a láthatatlan lélek világba,
és fel a horizont fölé,
eloszlani benne a fénnyel,
együvé válni bűvöletével.
Visszafelé az úton
az egyszer volt rétekre, erdőkbe,
a gyöngyszirmot hullató akácok
lombja alá,
a gyermekláncfű bóbitái közé.
A dél csendjébe suttogó kalászok
hullámzásába.
A mezei utak csillámló szekérnyomába.
Visszafelé az úton,
A nyárba, a nyárba, a nyárba,
Ahol először megálmodtalak.
És tovább,
a születés előtti nem-létbe.
 
 
0 komment , kategória:  Szeitz János  
Szeitz János
  2016-11-02 10:31:58, szerda
 
  Szeitz János

Este van

Este van, megint.
Fáradt vagyok.
Örök nappalokban pihenni,
kerülni álmot, éjszakát
most lenne jó.
Oly rövid a nappal, és a fény.
És ti régtől élők éjszakái,
múlandóságot jámbor lelkeknek
kegyesen kiszolgáltatók,
a fényt keresőknek nem adtok,
nyugalmat, éji békét,
sem újjá ébredésre reményt.

Szerelmek rejtője, ifjú éjszakák,
s a magány békéjét oltalmazók,
ti voltatok az élet
örökkévaló ígérete,
s bennetek tisztult meg a lélek,
már nincs más ígéret tőletek,
csak az enyészeté?
Sok még a dolgom, várjatok!
 
 
0 komment , kategória:  Szeitz János  
Szeitz János
  2016-10-21 13:41:30, péntek
 
  Szeitz János

Lelkem vágyó rezdülései

Ezt a néhány évet, amit
Hadész még meghagyott
Nekem, Szeléné őrzi szűz
Ezüst fényével óvón,
És benne egyetlen titkom,
Amely életemhez köt
Az éj ezüstsugarú
Pillérein hozzád ívét
Feszítő lelkem vágyó
Rezdülései.
 
 
0 komment , kategória:  Szeitz János  
Szeitz János
  2016-10-19 09:53:16, szerda
 
  Szeitz János

Visszafelé az úton

Elindulok,
visszafelé az úton.
Lassú léptekkel,
az egyszer már volt bizonyosságba.
Lassú léptekkel, hogy
felfedhetetlenül takarja
az elhagyottat feledésbe,
visszafelé az úton.
Így, csak így sötétül
a halál jöttéig a felejtés:
az élet felejtése.
Visszafelé az úton:
a fájdalmakból vissza a reménybe,
az elutasításokból vissza a bizakodásba,
a lettből vissza az örömvárásba.
Visszafelé az úton,
A nyár világfelejtő aranyába,
a nyár világakaró zöldjébe.
Vissza a kamasz éjszakákba,
a tücsökzenébe,
a sejtekbe szivárgott harmóniákba,
színekkel, szavakkal, zenékkel.
Visszafelé az úton,
a szavak rejtekébe,
a sejtésbe és a jelentésbe:
feltárt mélységükbe,
a láthatatlan lélek világba,
és fel a horizont fölé,
eloszlani benne a fénnyel,
együvé válni bűvöletével.
Visszafelé az úton
az egyszer volt rétekre, erdőkbe,
a gyöngyszirmot hullató akácok
lombja alá,
a gyermekláncfű bóbitái közé.
A dél csendjébe suttogó kalászok
hullámzásába.
A mezei utak csillámló szekérnyomába.
Visszafelé az úton,
A nyárba, a nyárba, a nyárba,
Ahol először megálmodtalak.
És tovább,
a születés előtti nem-létbe.
 
 
0 komment , kategória:  Szeitz János  
Szeitz János
  2016-08-18 10:25:08, csütörtök
 
  Szeitz János

Megtérek hozzád

Megtérek hozzád, mielőtt az álom
Elválaszt a világtól... csak nézlek
Magamba zártan s már nem találgatom
Hogyan, miként telt napod, míg éled.
A kép a sötétben, színeit váltja
A vágyak formálta hű emlékezet:
A mosolyod megőrzött báját, kezed
Egy félben maradt, kecses mozdulatát,
Ahogy a kacér szellő incselkedett
Könnyedén lebbenő hajaddal, míg rám
Hangod selyme vigaszt ígérve simult.

 
 
0 komment , kategória:  Szeitz János  
Szeitz János
  2016-08-12 08:57:35, péntek
 
  Szeitz János

Megszólítlak

Megszólítlak némán minden éjszaka.
Vigyázva, meg ne zavarjam álmodat,
és érzem, válaszolsz, szólítlak újra.
Jó így, és megtagadom a józan észt:
a tudás felett ítél a vágy, merész,
amit tagad a tudás, a léleké
a döntés: kapcsolatok az éteren
át, és bár árnyat vet a kétkedés, remélt
derűs álmom elé; a kóbor reményt
elűzni késztet így, és elfogadni
az ébrenlétben, már rám szabott valót,
hozzád enged a kegyes éjszaka, és
emlékeddel álomba fogad a csönd.
 
 
0 komment , kategória:  Szeitz János  
Szeitz János
  2016-08-10 09:06:47, szerda
 
  Szeitz János

A te varázslatodban

Látlak!
Ez vétkemért szerelmem büntetése:
Lelkemben kibontva őrzi képed
Ami szép földön és az égen
Színekben, formákban és a mozgás
Sokasága, a világ örökkévalósága,
Együtt Tebenned a vonzás és
A távolságot őrző taszítás
Csillagrendje; a fényüket tékozló Napok
A káosz kiszámíthatatlan valósága;
A megértés döbbenete, a titkok
Konok hallgatása; a fotonok remegő
Száguldása; az elektronok önfeledt körtánca;
A sejtmagok szorgalmas osztódása;
Az anyaméh világmegtartó bűvölete
Az életteremtés, a lét és az elmúlás...

Látod!
Mind csupa burjánzó nagy szavak.
Ne engem ítélj el, Kedves, magadra vess:
Te hasítottad ki konok lelkemben
Errefelé az utam. A lélekben keresni a világot,
Mert a Te varázslatodban éli a világgal
magányát minden éjszakám
 
 
0 komment , kategória:  Szeitz János  
Szeitz János
  2016-08-09 08:50:11, kedd
 
  Szeitz János

Vidám dalt szeretnék

Vidám dalt szeretnék énekelni veled,
Együtt kószálni jókedvű városokban,
Látni életmámorától csillogó szemed
S együtt feledni kába múltunk bánatát.

Messze szállni, kedvesem, szép lenne veled,
A hajnal friss örömével szállni át
Derűs századok, hegyek, tengerek felett,
S együtt feledni kába múltunk bánatát.

Egy csöndes szobában együtt lenni veled,
Öledbe hajtani fejem, míg egymásban
nyugtot lel szemünk, ébren élni álmaink,
S együtt feledni kába múltunk bánatát.
 
 
0 komment , kategória:  Szeitz János  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 11 
2017.03 2017. április 2017.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 216 db bejegyzés
e év: 1097 db bejegyzés
Összes: 4232 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 294
  • e Hét: 3037
  • e Hónap: 41439
  • e Év: 162175
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.