Belépés
nagyuska.blog.xfree.hu
"Idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségig mívelni kötelesség. "- Kölcsey Ferenc Parainessis Kölcsey Kálmánhoz Juhászné Szunyogh Mária Marika
1947.09.09
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 13 
x
  2013-06-11 17:01:33, kedd
 
  Csengery Kristóf

Tavasztól reggelente futni fogok
A napszakok, az évszakok, és persze
úgy általában: a szakaszolás,
mellyel felosztok mindent önmagamnak
részekre és távokra. Hogy a táv
rövid legyen és jól belátható,
ez a lényeg, belátom. Mert a hosszút
megszenvedem. Az rögtön összeránt
a gyomorszáj tájékán valamit
(talán ott vagyok én? ott figyelek
a gyomorszájban?) - összerántja és
megfélemlíti. Én, ha sportoló
volnék, százon indulnék, gondolom.
Ott aztán volna tempó! Beleadnám,
kiadnám magamból. Mit is? Amim van.








 
 
0 komment , kategória:  Csengery Kristóf 1.  
x
  2011-09-11 19:50:46, vasárnap
 
  Csengery Kristóf
Napforduló
Téli vázlatok

1
December int: csak semmi
költészet. A kövek közt mohaprém
védi a látványt a hidegtől,
csupasz ágak dermedt szuronya
mered a levegőbe. Távoli
kutyaugatás foszlányai repdesnek;
ködkéz rajzol láthatatlan
kérdőjelet a délelőtt homlokzatára.

2
Mit mondjak a születőnek? Ő
most kezdi létét - bennem
mintha lejárna egy lemez, megállni
készülne kedv és előrelátás
órája. Nem látok előre:
sötétségem falába ütközöm.
Jó, hogy még nincs itt, jó, hogy
nem kell biztatnom. Mivel is
állhatnék elé?

3
Meghitt hang: szemeteskocsi
küzdi fel magát zsákutcánk
csúcsára, ahonnan már nincs
tovább. Hátramenetben kell
végrehajtania a manővert,
csak így tud a mélyebben
fekvő házakhoz visszatérni.
Köhög, zihál, felér.
Aztán a puffanások, dörrenések:
az ünnep salakjával eltelt
kukák tartalmukat okádják,
és újra őrhelyükre állnak. Pergeti
rutinját a közönyös élet.

4
Szabadulni szeretnék.
Kilépni a lényből, aki
vagyok, s testét-lelkét feledve
rohanni tőle messze, el.
Tudatlanként sokáig
hittem, új otthonok új életekkel
váltják meg a vándorlót. Mára
megértettem: bárhol legyek,
hordanom kell a rám szabott,
égő kabátot.

5
Hogy élni, növekedni és teremni
kötelesség, tudják a fák.
Elnézem őket itt, a kertben,
a csonkolt ágakon, a foltos kérgen
múltjuk hűségesen megőrzött
írásjeleit, s elsápaszt az érzés:
tetőtől talpig méltatlan vagyok.

6
Az álom és ébrenlét közti sávban
titokzatos látogató
vesz mintát lábfejemről. Meztelen
talpam kezébe fogva, hosszan
simítja a fehér bőrt, mintha
szülőm volna. Közben történetével
szórakoztat - de érzem, a szavak
mögött nincs csontmúlt, húsvalóság.
Nem csoda, hogy a jövevény
egy mondat közepén, akár a füst,
elszáll. Bokám idézi
az idegen érintés hűvösét.

7
Napok telnek el úgy, hogy elfelejtek
az égre nézni: ez vétkes mulasztás.
Bele kell veszni a kékbe - hagyni,
hogy a távolság a képzeletben
eséllyé lényegüljön, s önmagával
szorozza önmagát.

8
Ki súgja: kelj fel, és járj?
A teremtés valamely titkos
szegletében alighanem
most is elhangzik ez a biztatás.
Talán a mozduló mélyrétegek,
az anyag titkos törekvései,
vagy a magányos állatok kitartó
küzdelme a teherrel - a fog és
köröm. Vagy egy beteg, ahogy
hajnalban, az átizzadt lepedőn,
minden erejét összeszedve
a másik oldalára fordul.

9
Bűn az írás. Turistaszennyet hagyni
az elme érintetlen erdejében;
a semmi tiszta, néma közegét
feldúlni, megbolygatni. És miért?
Megoldást úgyse hozhat
a kirakós játék, a szavak tetszetős,
új rendje - változat csupán
arra, amit kíváncsiságunk (fürge, prémes
rágcsáló) százszor megszaglászott,
kis, nedves orrával megbökdösött,
benyálazott. Inkább a csend.

10
Megint egy álom: kiterítve fekszem,
de élek. Aki ellen valaha
vétettem, egy ajtón egymás után
belép mind, s ágyam előtt végtelen
sorban elhaladva, jelet ír
homlokomra. Szólnom nem lehet,
a körmenet is néma. Csak a bőr próbál
kiolvasni az ujjak mozgásából
formát, jelentést - ám mind
különböző, s nem tudni, bélyeg-e
avagy feloldás. Talán egyik se: mielőtt
átkerülnék egy másik térbe,
a tények végső listázása zajlik,
indulatoktól mentesen.

11
Kis történésekbe ültetni át a
világrend robbanásait - ez is lehet
megnyugvás forrása. Ujjak
dobolnak asztallapon, fogak
koccannak össze, két tenyér
egymáshoz dörzsölődik - mennyi
esemény! Titkos és jelentős
találkozások zajlanak: a nyelv
hegye a szájpadlást érinti. Bennem él,
s izgalomban forrong a kozmosz.


12
Ez nem a látomások
kora. Kétezer éve,
ha az utazó feltekintett,
arcot formált a felhő, máskor
lángnyelvből, vízfolyásból
hangzott válasz meg sem fogalmazott
kérdésre. Ma hiánnyal hál a lélek,
saját tárnáiból kell
kifejtenie ínség idején,
ami továbbsegíti.
Csak azt remélhetem, előbb-utóbb
megjelenek magam előtt.



 
 
1 komment , kategória:  Csengery Kristóf 1.  
x
  2011-06-14 11:21:03, kedd
 
  Kovács Sándorné[Icus] küldte az IWIW-en...... ........... .............2009. május 22., 19:22 | 3833
Csengery Kristóf
CHANSON D'OCTOBRE



Felhőhajók raja. Páraremegés.

Az őszi ég csendes kikötő:

tompán megfújja kürtjeit és

horgonyt vet benne a fáradt idő.


Az erkélykorlát sarkában a pók

hálója múlékony műremek.

A kerti úton az érett diók

történelem előtti ékszerek.


Száraz levelek szava. Egy faág,

ahogy megroppan a talp alatt.

Füstszagú szél, melegebb ruhák,

s már néha egy fázós mozdulat.

 
 
0 komment , kategória:  Csengery Kristóf 1.  
x
  2011-06-11 15:39:50, szombat
 
  Csengery Kristóf
Év végi semmi
Anakreón, veled már
jó volt más alkalommal
együtt dobolni halkan,
lüktetni, mint a sós vér
a bőr alatt kanyargó,
kékes-lilás erekben.
Türelmes, könnyű ritmus,
te régi, jó találmány:
lehet hogy álca vagy csak?
Szavak finom ruháját
próbálja fel tebenned,
és önnön semmi voltát
mint tartalmat tagolja
az ásító üresség.
Üres vagyok: beteltem,
letelt az év, kipergett
belőle mind a nap, hét,
hónap, akár a sok mag
a madáretetőből.
Kábult a lélek és test,
lappang benne a vágy és
az élet szünetet tart.
Ha lemegyünk a dombról,
ha fölmegyünk a dombra,
úgy lépdelek, akárha
nem én volnék. S valóban
nem én vagyok: a versláb,
csak az visz, néma sodrás,
mint víz hulláma, lágyan
s idegenül. A semmim
mosdatni benned jó volt,
felöltöztetni jó volt,
ébren álmodni jó volt,
jó volt úsznom veled - s most,
Anakreón, eressz el.





 
 
0 komment , kategória:  Csengery Kristóf 1.  
x
  2011-06-10 21:09:23, péntek
 
  Gizella Lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ..............20 13-05-21 12:39:49

Csengery Kristóf

IDEGENSÉG VARÁZSIGÉI



,,...s ha bátrabb volnék,

értelmetlen szavakat szólnék"




Gyerekkoromban a nagymamám

szobájában állt a tévé, ott néztem

esténként a filmeket. Végigdőlve

a Nagyi hepehupás díványán, soká

figyeltem a fekete-fehér alakok

mozgását, de aztán rendszerint elsodort

az álom, úsztam vizében hosszan,

mélyen, édesen. Mikor a szüleim

megpróbáltak fölkelteni, mindig

ugyanaz ismétlődött: hiába ráztak,

szólongattak, semmivel sem lehetett

visszacsalogatni erre a világra. Valahogy

mégis ágyba kellett jutnia az ernyedt

bábunak - édesapám nem tehetett mást,

fölnyalábolt s keresztülcipelt a nagy

lakáson. Ekkor következett a második

felvonás: megszólalt az alvó, beszélni

kezdett lázasan, megállíthatatlanul,

egy sosem hallott nyelven. Különös ízű

hangsorok hagyták el öntudatlan ajkát,

érthetetlen volt, amit mondott, a többiek

mégis úgy találták, rejtélyes szándék

munkál benne: a mondatokat izgalom fűtötte,

lejtésük méltatlankodást árult el, mintha

a mozgó száj bizonygatna valamit, vitázna,

perlekedne. Ködfüggönyön át, félig ájult,

félig éber ámulatban magam is hallottam,

valaki szól. Ki lehetett, s vajon mi

szakadt ki ott belőle zaklatottan,

mégis tagoltan? Mit akart fölkiabálni

a kútból; mi volt, amit másképp el nem

mondhatott? Talán élt még benne bátorság,

lelke titkos szegletében lakott még akkor

egy lázadó lény, aki nem akar igazodni,

nem akar a többiek nyelvén beszélni? Vagy

csak a túloldal vonzása bizonyult erősnek,

s a dezertőr hottentottája arról ágált:

hagyjatok, engedjetek maradnom odaát?

Lehet, hogy a születés előtti békéből

adott vissza egy darabkát a gyerekkori álom,

és fájt, nehéz volt felszínre bukni? Nincs

válasz kérdéseimre. Felnőttem, értem

az embereket, s engem is értenek ők.

Szomjazom mégis az álombéli szavak

zamatára, s néha titokban megpróbálom

felidézni az idegenség varázsigéit, hátha

elrepítenek innen más tájra - de csak torz

bugyborékolás tör föl a torkomon.

Megtérek hát életem betanult

nyelvéhez, nyelvtanához. Azt gyakorlom

tovább ébren, gyáván, józanul.









 
 
0 komment , kategória:  Csengery Kristóf 1.  
x
  2011-06-10 06:41:46, péntek
 
  Csengery Kristóf



KÜLÖNBÉKE AZ ESŐCSINÁLÓVAL



,,Ha tudtam volna..."




Éltem, mint bárki más. Tettem a dolgom,

jól, rosszul, ahogy lehetett,

hagytam peregni a lencsét a zsákból,

a múló éveket.

Nem fordultam utánuk, nem mondtam: ,,állj meg",

nem számoltam, mennyi marad;

nem fontam az ébrenlétbe tarka

álom-szalagokat.

Dolgoztam. Küzdöttem is, ha kellett,

feszült bennem indulat, erő.

Ha ütöttek, ütöttem - nem nagyobbat,

mint amekkora járt. Az idő

gyúrt, formált közben. Észrevétlen

átalakult a táj

kívül-belül. Rügyezett benne tavasz és

pusztított benne aszály.

Egy napon felfigyeltem: halkan,

akár a verdeső

lepkeszárny, szemerkélni kezdett

bennem a savas eső.

Alig hallottam először: mintha távol

dúdolnának, tompa volt

és elmosódott - aztán rázendített,

harsányan, zengőn dalolt,

majd még sűrűbbre váltott, zuhogott kitartón,

s azóta el nem áll.

Tengődöm, mint akinek van lakása,

de magában nem talál

otthont. Menekülne, levetné

a testét, mint szakadt ruhát,

megtudni, hátha a testen kívül

jobb. Hátha jobb odaát.

S mert éreztem, sejtettem, hogy ki hozta

rám az ártó esőt,

elhatároztam, nekivágok,

és megkeresem őt:

a Másikat, az ikremet, aki kezdettől

velem és bennem él,

gubbaszt a sötétben, figyel feszülten,

nem bízik és nem remél,

csak elvet és megvet - engem, magát és

mindent, ami volt, ami van;

ha megszólal, mélyzöld epébe mártott

nyelvvel, haragosan

ítélve beszél. Vádolja a puszta

létet, eltöröl és visszavon,

szava homályos és durva, mint a rajzok

a városszéli gyárfalakon.

Szúrna, vágna és rúgna, nem nézve

se gyengét, se beteget -

a teremtményre ridegen pillant,

nincs benne szeretet.

Én ismerem őt, tudom róla,

amit nem tud senki más:

kapálózó, vad lénye egyetlen

elfojtott ordítás.

És mert fényben járó felemnek ő az

árnyékban ziháló másik fele,

békét nekem, beláttam, nem a semmivel kell

kötnöm, csakis vele.

Elindultam, leszálltam a mélybe,

Hozzá, az alfa-szint

tárnáiba, a könyvek pontos

útmutatása szerint.

Megtaláltam és megszólítottam:

,,Te, aki én vagyok,

enyhülj meg, kérlek, szelídülj, ha lehet, mert

nem bírom már a sok

esőt. Szétmar a sav, elemészt. Ha igaz, hogy

ezt akartad, tényleg ezt,

hát sikerült. A baj bennem él már,

és nem tágít, nem ereszt,

kapaszkodik a húsomba, kitart hűséggel,

naponta mélyebbre ás,

nedvemmé vált, úgy látszik, ami belőled

fröccsent rám, a pusztulás.

Győztél. De adj egy esélyt nekem is még,

szeretnék hatni rád:

vond ki bensőmből csapataid, szüntesd meg

háborgó kémiád.

Amire eddig nemet mondtál, arra

mostantól mondj igent,

vedd szádba a szót, rágd meg a rostjait, és

ízlelgesd, mit jelent.

Dobd el a dacodat, fogadd el: színesebb,

mint ahogy látod, a kép.

Vagy ha kell a tagadás, csak annyit engedj,

én hadd legyek újra ép.

Legyen béke köztünk - bármi áron,

nincsen feltételem.

Szánj meg, ne fordulj el. Nézz rám, előtted

térdre ereszkedem."



 
 
0 komment , kategória:  Csengery Kristóf 1.  
x
  2011-05-25 14:21:58, szerda
 
  Bartal Klári...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ........... 2012-09-30 , 20:24
Csengery Kristóf
NINCS KEZDET



Valaki, talán már a görögök

közül egy agyafúrt fickó - igen,

egy régi görög -, tán már ő, s ha ő nem,

akkor más, a későbbi századokban,

sőt mások, többen is, többféle forma

és műfaj törvénye szerint, megírták,

amit én most írok. Persze előttük

is járt más, és megírta, hogy megírták

előtte, amit ő ír, s azt, hogy ők is

tudták, hogy ők sem... Mielőtt az első

mondat megszületik, az első szerző

- így kell képzelnem - megtorpan, az esti

szélbe szimatol, s eltöpreng zavartan:

úgy érzi, régtől minden meg van írva.




 
 
0 komment , kategória:  Csengery Kristóf 1.  
x
  2011-05-24 04:42:26, kedd
 
  Szilágyiné Kőszegi Mária küldte az IWIW-en...... ........... ........... ..........#7033. 2013. március 4.
Csengery Kristóf
Nekem az ősz


Nekem az ősz sohasem volt barátom
- de én sem vagyok barátja az ősznek.
Ha jön az október, borzongva látom,
hogy mint a denevérek, kergetőznek

a fasorban a levelek. Nem értem,
mi vonzó benne. Mért nevezi más
termő évszaknak - minden részletében
reménytelenség, romlás, árulás.

Elhiszem: lehet csizmát húzni, forralt
bort inni, járni alkonyatkor az
erdei ösvényt, nézni a hegyoldalt,
ahogy párában áll. De a tavasz,

az mégis más! Nem is tudom, hogyan,
egyszer csak itt terem, s nincs rá szavam.





 
 
0 komment , kategória:  Csengery Kristóf 1.  
x
  2011-02-09 12:41:28, szerda
 
  Párzsa Magdolna küldte az IWIW-en...... ........... ........... ...........#7196..2013. május 30.-

Csengery Kristóf


Változat egy Rába-versre

(Versenytársam, az idő)



Ne fuss el mellettem, idő! Úgy szólok
hozzád, mint szegény a gazdaghoz: annyit
engedj csak, hogy megérinthessem bársony
köpenyed szegélyét; tűrd, hogy az arcod
láthassam és hogy a szemedbe nézzek.
Azt sem tudom, ki vagyok - de talán
te megtaníthatnál magamra. Nincs egy
szavam se arról, hogy mit akarok - de
ha egyszer rám tekintenél s bevárnád
lassú lábam, elmondanám a tervet,
melyet nem ismertem korábban. Kérlek,
ne hagyj le és ne hagyj el. Lihegek
mögötted, szúr az oldalam. Tüdőmben
vaspor, neked meg oly könnyű a lépted.


 
 
0 komment , kategória:  Csengery Kristóf 1.  
x
  2011-02-07 19:23:14, hétfő
 
 
Béd Józsefné...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ........ .. 2013-06-16 , 6:18

Csengery Kristóf | AZ ÖREG TÖLGY

Öreg hölgy
már a tölgy.
Sok a régi emlék,
de hogy mi volt nemrég,
néha azt sem tudja már.

Egy nap így szólt a kis nefelejcs:
anyó, hogy túl gyorsan ne felejts,
jegyezd fel mindig, mi történt veled,
nem hagy cserben így az emlékezet.
Az öreg tölgy azóta
taplót vezet.

 
 
0 komment , kategória:  Csengery Kristóf 1.  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 13 
2018.09 2018. Október 2018.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 1 db bejegyzés
e év: 12 db bejegyzés
Összes: 68305 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 4322
  • e Hét: 33036
  • e Hónap: 98215
  • e Év: 2265476
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.