Belépés
bozsanyinemanyi.blog.xfree.hu
Legyen szíved, mely sosem válik kővé, legyen kedved, mely sosem gyullad haragra, és legyen érintésed, mely sosem bántalmaz. /Charles Dickens/ Erzsébet. Erzsébet.
1951.03.10
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/8 oldal   Bejegyzések száma: 78 
Néha-néha…
  2018-08-15 20:10:50, szerda
 
  Néha-néha...

Néha-néha itt, e puszta mélyben
elindulnak álmaim az éjben.
Visszavágynak bölcsőm ablakába,
sötét vizű Rába hűs habjára.

Isten tudja, hogy repültem égig,
hogy nem éltem életem ott végig.
Messze mentem, testem tépett, fáradt,
s nem láthatom már a vasi fákat.

Ott maradtak távol, távol-kertben
emlékeim, szavaim, s mit tettem.
Mosolyomra fenyőillat áradt,
kacajomat elnyeli a bánat.

Néha-néha itt, e puszta mélyben
álmodozom rólatok az éjben.
Régi kedves, édes játszótársak!
Merre jártok? Vagytok-e még bátrak?

Remélem, hogy ott éltek a fényben,
friss illatú Alpok erdejében.
Gondoljatok néha itt e társra,
ne fájjon a lelkem úgy hiába!

Jeremy Jones
Hatvan, 2018. augusztus 14.



Forrás: Internet
 
 
0 komment , kategória:  Jones Jeremy versei  
Háromszor
  2018-08-13 21:40:22, hétfő
 
  Háromszor

Volt valami velem, mit az útra adtál,
és én ezt a kincset mégis elvesztettem.
Zsebrevágtam hetykén, míg utamat jártam,
azt hittem, bölcs vagyok, ahogy minden ember.

Türelmetlen lettem! Vakmerő és bolond!
És csupa balítélet a többiekkel szemben.
Érzéki, meg hiú és mindig engedetlen.
Miért nem vettem észre, hogy Te szeretsz engem?

Láttál! Hangod csendült minden hallgatásban.
És hangod csendült velem minden énekemben.
Hittél bennem úgyis, hogy a lábam rezdült,
mikor életemtől én is félni kezdtem.

Láttál! Adj hát most írt nem látszó sebemre,
mert bután bánatod is vállaimra vettem.
S az élet apró baja, a kicsi, a semmiség
miatt én most ilyen haldoklóvá lettem...

Add, hogy még háromszor bírjam a kereszted!
S megadjam magamat ott, ahol azt úgy kell!
S új erőre vigyen minden balszerencse!
S hogy háromszor öleljen engem minden ember!

Jeremy Jones
Hatvan, 2018. augusztus 11.


 
 
0 komment , kategória:  Jones Jeremy versei  
Tücsökcsata
  2018-08-09 22:08:44, csütörtök
 
  Tücsökcsata

Kicsit rezdül. Alig zendül.
Tücsök van a hátsókertben!
Hangja gyenge, picit simlis,
átrepül a kert ívén is.
Én meg hagyom...
Csakazértis!
Ahogy cirpel, némi kinccsel
megszórja a délutánom.
Falnak szalad, aztán marad...
Zenész hang ez,
nem utálom.
Betölt teret, éji helyet
keres, zeget-zugot!
Látom.
Kit érdekel?
Vigyétek el,
ha nagyon kell, darabáron!
Ez csak zenél! Sosem henyél.
Kint szól! Bent szól!
Rég nem várom...
Fejezd már be a muzsikát!
Írnék! Csend kell! Bármiáron.
Hanem, hogy a vak muzsikus
nyomja-tolja, zeng a fikusz!
Zeng a ház is, a padlás is!
Döng már minden, s a kanális
megemelkedik majd egyszer!
Tücsök koma! Mondd mégegyszer!
Szólj, hogy hol vagy, hadd tiporjak!
Megőrjít e zenekorszak...
Fejezd már be!
Alig várom.
Csend kell! Csend kell,
mindenáron!
Ez csak zenél! Ez csak zenél!
Nincs ennél se' bűn, se' erény!
Nem veszi rá semmi jobban,
még ha fején harang koppan, akkor is csak
nyomja, nyomja!
Sosem kopik a vonója...
Én meg lassan megőrülök!
Kertem ívén átrepülök,
s keresem a vad pagonyban,
patak partján,
sűrű lombban...
Eltöröm a muzsikádat!
Ő csak nevet, s muzsikálgat...

Jeremy Jones
Hatvan, 2018. július 31.


 
 
0 komment , kategória:  Jones Jeremy versei  
Ősz felé
  2018-08-09 21:55:43, csütörtök
 
  Ősz felé

Hallgatok, ahogy hallgatnak a lombok Ősz felé,
mint megriadt őzek a reggelek elé,
mint aki szétszórt már ezer drága kincset,
és táplálta a semmit, a ,,soha semmi nincs"-et.

Ezért nem értettem a meg nem érthetőt.
Szárad már a lombom időnap előtt.

De félelem az nincs, hogy éhezünk megint,
hisz' nincs itt semmi rossz,
s a semmi meg nem int.
Feladtam, ha fel kell, minden álmomat,
s a betűk messze szállnak, mint a pillanat...

Pedig hányszor vágytam, hogy megmutassam már,
hogy miért jó, ha írok, s mire jó a nyár.
S hogy hogyan ringat mosoly régen megunt bölcsőt?
De minek? Itt már oly rég' kókadt, fonnyadt görcsöt
szopogatnak vígan prémium gyanánt!
Isten nem tekint ránk,
nem hallja dalát...

Belekapaszkodok hát még egyszer zengve!
Belekapaszkodok földbe, égbe, vízbe,
s koccanok ha kell az élet meredélyén,
muzsikálok halkan kihunyt bányák mélyén...

Így, csak így hasíthat ágam újra rendet!
S így hozza az Ősz végre meg a csendet.

Jeremy Jones
Hatvan, 2018. augusztus 2.


 
 
0 komment , kategória:  Jones Jeremy versei  
Hiszek egyet
  2018-07-08 23:22:42, vasárnap
 
  Hiszek egyet

HISZEK az életben, az élhető világban.
Hiszek az embert is teremtő csodában.
A Megváltóban, s a régen megváltottban,
a megszületettekben, és abban, ami ott van!
A gyönyörben, a boldog nevetésben,
ezer kínon túl is elrendezett végben.
Hogy mindig mindenhol ugyanaz a súly van,
s ki valós életet él, mindig él a múltban.
Ki poklokra száll le, tán az is megüdvözül,
s feltámad a feltámadó sötét gondok közül,
hogy elfoglalja sorsunk asztalán a helyet,
ami őt illeti, ami övé lehet.
Hiszek a lélekben!
Hiszek minden vágyban.
Hiszek a bűnöket elmosó imákban.
Hiszek én mindent!
És hiszek én egyet!
Az Isten szerelmére megalkotott embert...

Jeremy Jones
Hatvan, 2018. január 8.
 
 
0 komment , kategória:  Jones Jeremy versei  
Mikor mellém álltál
  2018-07-02 22:00:48, hétfő
 
  Mikor mellém álltál

Amikor mellém álltál, megrezdült az este,
széthullott világunk értelmét kereste.
Kertedben a szürke, megfáradt virágok
új erőre kaptak,
álmodták az álmot,
mikor mellém álltál végre...

Amikor mellém álltál, cinkék szálltak szerte,
hogy a szélbe szórják: boldogságunk teste
megtalálta mindazt, amire úgy vágyott.
A kutyák aludtak.
Dalunk ritmust váltott,
mikor mellém álltál végre...

Amikor mellém álltál, csend lett hosszú percre...
A kismutató a nagyot úgy szerette,
hogy egymásba csúsztak távoli világok,
sírtak az angyalok
és Isten megáldott,
mikor mellém álltál végre...

Jeremy Jones


 
 
0 komment , kategória:  Jones Jeremy versei  
Tücsökzene
  2018-07-02 21:41:33, hétfő
 
  Tücsökzene

Gyöngyöm! Virágom! Koszorúm!
Legszentebb égi háborúm.
Éjféli csillagom, drága kincsem!
Minden, mi volt, vagy van, vagy nincsen...
Ölelj, csak ölelj, oly jó e kéj!
Odakint halk tücsök zenél.

Gyöngyöm! Virágom! Koszorúm!
Felizzó egekre lágy borúm.
Táncolj, még táncolj csillám tincsen,
szólj, hogy az Isten rám tekintsen!
És ölelj még, ölelj még! Tart az éj!
Ölelj, míg kint tücsök zenél!
Ó!
Gyöngyöm! Virágom! Koszorúm!
Életem! Mosolyom. Szomorúm.
Ne hagyd, hogy bezárjon vak bilincsem,
vakítson fényed e zord kilincsen!
Jaj, simulj! Jaj simulj, úgy zúg a szél!
Odakint halk tücsök zenél.

Jeremy Jones
Hatvan, 2018. július 1.



 
 
0 komment , kategória:  Jones Jeremy versei  
Vers...
  2018-06-29 23:01:50, péntek
 
  Most ott, hol a gyenge mécs világol,
mire gondolsz éppen?
Jut rám a magányból?
Ráhull-e nevem remegő térdedre?
Álmodban keresztet
vetsz-e kenyeremre?

Hallgatod-e hangját az eső cseppjeinek,
hogy lelkemet mossák
szépre, a tiédnek?
Várod-e, hogy tisztán érjen hozzád újra
minden rossz kétségem,
s minden vágyam ujja?

Most ott, hol a gyenge mécs világol,
mire gondolsz éppen?
Én rád csak a világból!
Távoli csillagként csillansz a szemembe.
S belegömbölyödhetsz
büszke tenyerembe.

Jeremy Jones
Vrdy-Hatvan, 2017. augusztus 16


 
 
0 komment , kategória:  Jones Jeremy versei  
Tánczos Katalin emlékére
  2018-06-27 22:06:13, szerda
 
  Tánczos Katalin emlékére

Neved értetlen ajkakon morzsolják.
Nem értik, mikor, és hogyan lesz tehozzád...
Nem értik, mi az, mi újra írt megint
ezernyi hű fohászt.
Halványt,
aprót,
kínt!
S hogy ír szavakat, és ,,mikort", és zsolozsmát az,
akin nem feszült attila, s aranypánt?

Te meg azt nem érted, hogy lehet, hogy írt,
ki nem érzett beton keménységű sírt,
s nem szívta tüdeje télen-nyáron egyre
a buszok méla füstjét,
és sosem vitte többre néhány pléhdoboznál...
Hej! Ha még írhatnál!
Ott,
a Nyugatinak legsötétebb sarkán.
Ott, a talpak hideg, koptatott lépcsőjén.
Fejben, mint az Isten!
Rongyban, mégis pőrén...

Hej! Még ha írhatnál valódi szavakat!
Mit sem nézve félre, hogy ne lásd e vadakat...
Ezer Miatyánkot! Ezer Üdvözlégyet!
Szétmorzsolt kenyérbe rejtett üdvösséget!
Mindezeknek itt,
kik most sem értik.
Kik két napot sem bírnának ott lenn,
nemhogy végig.
Ott, hol megadatott neked szegre-végre.
huszonöt év utcára csendülő kis béke...

Hej! ,,Mikor", Katalin? ,,Mikor" volt az élet?
Neved is ellopták, de nem sajnállak téged.
Beteljesült fohász:
,,Ó, Lélek, ne csüggedj!"
Én jöttem,
Te mentél.
Mert én ismerlek téged.

Jeremy Jones
Hatvan, 2018. június 27.
/Az idézet Tánczos Katalin, hajléktalan költő: Az én Miatyánkom című verséből származik./


 
 
0 komment , kategória:  Jones Jeremy versei  
Halkulj szép zenévé
  2018-06-19 23:59:40, kedd
 
  Halkulj szép zenévé

Ne skatulyázd be a léted!
Döngess néma csöndességet!
Seperd fel a port előttem!
Tudd, hogy csakis érted jöttem!

Zúgd viharod velem még el,
hidd, hogy mással többé nem kell!
Kacagd ki a nagyvilágot!
Kapd magadra a sok álmot!

Aztán csendesítsd a szívem...
Halkulj szép zenévé bennem.
Állíts lelked melegébe!
Érezzem, hogy jöttél végre...

Jeremy Jones


 
 
0 komment , kategória:  Jones Jeremy versei  
     1/8 oldal   Bejegyzések száma: 78 
2018.11 2018. December 2019.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 1280 db bejegyzés
Összes: 14123 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 435
  • e Hét: 4456
  • e Hónap: 11593
  • e Év: 860095
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.