Regisztráció  Belépés
lambert.blog.xfree.hu
Bár úgy tűnik ma, mintha csak a hamisak, a gazok és gonoszok számára gyümölcsözne az élet; ne irigyeld őket! Összeomlik alattuk a csalásra épült világ. A jövend... Magyar Anya
2006.07.04
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2015. Adventjének nyolcadik estéjére
  2015-12-06 01:41:16, vasárnap
 
  Lobbanjon fel
2015. Adventjének minden estéjén
készületünk gyertyája!

NYOLCADIK ESTE:

Szól az Úr:

Minden jó adomány és
minden tökéletes ajándék felülről van,
a világosság Atyjától száll alá,
akiben nincs változás,
még árnyéka sem a változásnak." (Jak 1, 17)


Szól az ember:

Kezedbe teszem a Könyvet,
hogy vezessen a sűrű ködben.
Kezedbe teszem az átlátszó kristályt,
hogy lásd a szépet, keresd a tisztát.
Kezedbe teszem a gyertyalángot,
világíts annak, aki bántott!

(Róth Márta)


Szól a dal, az ének, a muzsika:

Az egyik leggyönyörűbb ,,Et incarntus est"
Mozart c-moll miséjéből.
(Arleen Auger, a Bajor Rádió Szinf. zkarát
Leonard Bernstein vez.)



Link


Dadogok én:

Karácsonykor azt ünnepeljük,
hogy Isten Ajándékot adott nekünk.
Azt, ami neki a Legkedvesebb! Egyszülött Fiát!
S szép világunkban akár merre nézünk,
- minden, - minden, Tőle kapott ajándék.
Az embertársak, a fák, virágok, növények és állatok,
hegyek, völgyek és folyók ...
Mindmegannyi szerelmes levelei
a mi szerető Istenünknek.
Irántunk érzett szeretetének
tapasztalható megnyilvánulásai.
Szépségek, csodák, színek és formák,
- hangok és dallamok, -
himnuszt zengve vallanak Szeretetéről.
Embertársaink,
akik barátian szorítják meg kezünket,
akik magukhoz ölelnek,
- mind-mind ajándék, áldás és kegyelem.
Az advent alkalmas idő arra, hogy végig gondoljam,
én ajándék vagyok - e?
Ajándék vagyok - e Istenemnek?
Mert azzá kell, hogy legyek!!
Ő úgy szerette a világot, hogy Egyszülött Fiát adta.
De engem is megteremtett!
Hivatásom, - minden ember közös hivatása,
hogy ajándék legyünk embertársainknak.
Sőt, - ajándék legyünk, az egész világnak.
A magunk helyén, a magunk feladataival.
Gyönyörűséges hivatás ez.
Isten éltető áldásai között áldássá válni!
Beleremeghetünk e szent hivatás nagyságába,
de mernünk kell vállalni.
S meg kell élni! Csak ez tehet bennünket boldoggá!
Csak ezáltal lehetünk ajándék embertársaink,
családjaink, egyházaink, nemzetünk számára.
Életre szóló feladat!
Mely adventté teszi, - egész életünket.
Hogy a végén, - megérkezzünk az ÜNNEPBE!
Legyen már a mai estéd is ajándékozó est.
(nem csak a mikulás-est miatt)
Gyulladjon fel adventi koszorúnk
második gyertyája!





 
 
0 komment , kategória:  Mikulás-napra  
Boldog Mikulás-napot kívánok Mindenkinek
  2015-12-06 01:28:37, vasárnap
 
  Kedves Barátaim, Látogatóim !

Vidám, örömökben gazdag Mikulás - napot kívánok
Mindenkinek sok ajándékkal.








Link


Mikulás, Mikulás

Mikulás, Mikulás, öreg Mikulás!
Mikor jössz, mikor jössz, minden gyerek vár!
Répa, cukor, csokoládé, jaj, de jó!
De a virgács jó gyereknek nem való!

Mikulás, Mikulás, öreg Mikulás!
Mikor jössz, mikor jössz, minden gyerek vár!
Mikulás, Mikulás, öreg Mikulás!
Mikor jössz, mikor jössz, minden gyerek vár!

Egyszer esik esztendőben Miklós-nap
Amikor minden gyerek cukrot kap.
Mikulás, Mikulás, öreg Mikulás!
Mikor jössz, mikor jössz, minden gyerek vár!







Link







 
 
0 komment , kategória:  Mikulás-napra  
Mikulás versek, énekek
  2015-12-06 01:21:37, vasárnap
 
  Mikulás versek és énekek az alábbi linken nézhetők meg :


Link




 
 
0 komment , kategória:  Mikulás-napra  
Láncos Miklós helyett már a Mikulás érkezik
  2015-12-06 01:02:02, vasárnap
 
  Közép-Európából ered az a szokás, hogy a Mikulás megajándékozza a gyerekeket, mondta Sándor Ildikó néprajzkutató. A püspökruhához hasonló öltözéket viselő Mikulás mellett Nyugat-Európában létezik egy másfajta ruhát hordó Mikulás, aki karácsonykor látogatja meg a gyerekeket.

Magyarországon a 20. század második felétől lett országszerte elterjedt a mikulásozás. Korábban voltak vidékek, ahol úgynevezett láncos Miklósok járták a fonóházakat, és tréfás gyóntatást végeztek.

Szent Miklós püspök a legenda szerint a szegény lányoknak ajándékozott hozományt, hogy férjhez tudjanak menni. Így vált Miklós a gyermekek megajándékozójává Közép-Európában.

Nem ismerték valaha Magyarország egész területén a mikulásozást - mondta az InfoRádiónak a néprajzkutató. Voltak vidékek, ahol Borbála vagy Luca napjához kötődött a gyerekek megajándékozásának szokása. A másik változat a láncos Miklós, aki a fonóházakba járt; azért láncos, mert volt négy kísérője, akik botokkal, láncokkal felszerelkezve zajongtak - ennek gonosz űző tartalma volt. Tréfás gyóntatást végeztek, a lányokat, asszonyokat a viselt dolgaikról kérdezték ki. Az 1950-es években az Ipoly mentén a láncos Miklós még gyűjthető hagyomány volt.

Sándor Ildikó szerint elképzelhető, hogy ennek az újjáélesztett hagyományaival lehet találkozni például táncházakban.

A télapó elnevezés az orosz Gyed Marózból, vagyis Fagy Apóból alakult ki.

Sándor Ildikó hozzátette: a mikulás minden országban lényegét tekintve ugyanaz: két arca van - jóságos és ijesztő, ajándékoz és büntet. A néprajzkutató szerint ezek olyan pogány elemek, amelyeket Európa minden népénél meg lehetett találni a téli ünnepkörrel kapcsolatban.


Hanganyag az alábbi linken :


Link







Link


"Őseink tudták, hogy az év ezen időszaka az ellen oldal hatalmát engedi, hiszen ilyenkor történnek a bajok., balesetek, tragédiák, amik által sok emberi sors beteljesedik, a lélek tanul, fejlődni.

Enyészet havának 30. napjával befejeződtek a lakodalmak, az esküvők. Ám a legsötétebb időszakban a legjobb védelmet a vidám együttlétek szerezték. Jöttek a disznótorok, összejártak a fonóba, kukoricafosztásra, vagy csak szomszédoltak.
A Várakozásban várták Napisten születését, ami Álom havának 21. napján történik. Ám a várakozás alatt örömmel, vidáman készültek a nagy eseményre. Az utcákon zajoltak, danoltak, kurjongattak, láncokat csörgettek, így tisztították a teret, a tüzekkel, fényekkel pedig távol tartották az apró gonosz lényeket.

Napisten azonban nem hagyta magára magyar gyermekeit a sötétségben. Lejött közéjük, és járta a vidéket. Bement mindenhova, ahol jókedvű magyarok együtt voltak. Ő Magyar Láncos Miklós, a jóságos, bölcs öreg. Nem éjszaka, lopva adakozott, hanem a legdrágábbat, az idejét, a tiszta figyelmét és bölcsességét adta. Meghallgatta az embereket, és kiváló tanácsaival segítette útjukat, életüket. A rosszcsont gyermekekre is figyelt, akiket soha nem bántott, nem szidott. Szeretete megóvta őket a félrecsúszásoktól.. Mézeskalácsot osztott, nem virgácsot, hanem varázsvesszőt és titokdiót ajándékozott mindenkinek. Majd ment tovább, láncos botját csörgetve, tisztította a teret, távol tartotta az ártó lényeket.

Kinek mi jut eszébe a lánc csörgéséről, lelkében olyan ember. Mert Magyar Miklós láncai finom ezüst és arany láncocskák, amelyek kötik a békeláncot, a szeretet láncot, és az ősök láncolatát idevarázsolja védelemként. Szegény Láncos Miklós, mára krampuszt faragtak belőle, aki láncával ijesztget, és virgácsot osztogat, hogy verekedjenek a gyerekek."

(Kovács Kálmánné Nóri : A VÁRAKOZÁSRÓL)


Link
 
 
0 komment , kategória:  Mikulás-napra  
Lipusz Zsolt : Decemberi ünnepeink
  2015-12-06 00:55:39, vasárnap
 
  Mikulás

Nagy az összevisszaság és az értelem nélküli káosz globalizált világunkban legszentebb és legmeghittebb ünnepeink körül is, így a Mikulás és az adventi várakozás időszakát illetően is. A Mikuláshoz számos angolszász motívum kapcsolódik, advent ideje pedig gyakorlatilag a vásári ricsaj és tülekedés periódusa lett, nem pedig a Megváltó születését megelőző meghitt várakozásé, az úrjövetelé.


Miklós valószínűleg 270 és 286 között született Patara városában, Kisázsiában.19 éves volt, amikor nagybátyja - szintén Miklós myrai püspök - pappá szentelte. Utóbb a Sion kolostor apátja lett Myra közelében. Görög források szerint Miklós 325-ben részt vett az első niceai zsinaton és megpofozta ellenlábasát, Arius püspököt, aki a homoiúszion (hasonlólényegűség) doktrínáját vallotta. Ezért először elítélték, de a zsinat végén rehabilitálták, s Ariust nyilvánították eretneknek, aki Jézust nem egylényegűnek (homoúszion), hanem csak hasonló lényegűnek tartotta az Atyával. Miklós azonban nem szerepel a niceai zsinat aláíróinak listáján, viszont az is igaz, hogy ez csak töredékesen maradt fenn. A 13. századi Legenda Aurea (Arany Legenda) és a keleti ortodox egyházi hagyomány alapján valószínűsíthető, hogy több, az életszentség hírében álló férfi alakja keveredik a Miklós püspökkel kapcsolatos legendakincsben. Halálának feltételezett időpontja (350) után két évszázaddal már általános tiszteletnek örvendett az anatóliai Myrában és Bizáncban is. Orvosként, de a tengerészek védőszentjeként is megjelenik a közeli kortársak feljegyzéseiben. Ez azzal magyarázható, hogy egy másik hagyomány szerint a kisázsiai Lükia partjainál jelent meg halála után egy végveszélybe került hajó matrózai előtt, majd biztos révbe kormányozta a vitorlást. Justinianus (527-565) császár uralkodása idején már bazilikát emeltek ,,Hagiosz Nikolaosz" tiszteletére Konstantinápolyban.






Egy másik hagyomány szerint vagyonos ifjú volt, de a szüleitől örökölt vagyont szétosztotta a szegények között. Miklós elsősorban mint a szegény gyerekek megajándékozója lett híressé. A legenda szerint egy szegény embernek három lánya volt, akiket megfelelő hozomány hiányában nem tudott férjhez adni. Így az a sors várt rájuk, hogy hajadonok maradnak, és prostitúcióra vagy rabszolgaságra kényszerülnek. Miklós elhatározta, hogy segít rajtuk, de szemérmességből vagy szerénységből ezt titokban tette. Minden este órákig sétált Myra utcáin, beszélgetett az emberekkel, figyelt a gondjaikra. Így történt a legendája legfőbb motívumát jelentő eset is. A fentebb említett három lány azon vitatkozott egyik este, hogy melyikük adja el magát rabszolgának, hogy ezáltal tudjon segíteni a családon, és hogy a másik kettő férjhez tudjon menni. Ekkor ért a nyitott ablak alá Miklós püspök, és meghallotta a vitát. Visszasietett a templomba, és egy marék aranyat kötött keszkenőbe, majd bedobta az ablakon. A lányok azt hitték csoda történt. Majd egy év múlva ugyanebben az időben még egy keszkenő aranyat dobott be a második lánynak. Kisiettek, mert lépteket hallottak az ablak alól, s akkor látták, hogy egy piros ruhás öregember siet el a sötétben. A harmadik évben ezen a napon nagyon hideg volt, és bepalánkolva találta az ablakot. Ekkor felmászott a sziklaoldalban épült ház tetejére, és a nyitott tűzhely kéményén dobta be az aranyat. A legkisebb lány éppen ekkor tette harisnyáját a kandallószerű tűzhelybe száradni, és az pont bele esett. Az ismeretlen jótevőről kezdték azt hinni, hogy a hóborította Taurus hegyről jött, s mivel mindig ilyenkor télen történtek ezek a csodák, szárnyra kapott a hír, hogy maga a Télapó jön el az ajándékokkal. Az idő folyamán mégis kitudódott a titok, hogy a jótevő maga Miklós püspök. Ugyanis a legkisebb lánynak bedobott aranyban volt egy olyan darab, amit a helyi aranykereskedő előzőleg adományozott Miklós püspöknek egy szerencsés üzletet követően. Egy másik hagyomány szerint az apa leste meg az adakozót, hogy megköszönje neki a jócselekedetet, de Miklós azt felelte, hogy egyedül Istennek tartoznak köszönettel. Ez kitudódván, hamar híre ment Myrában, hogy ki a titokzatos segítő. De kiderült ez abból is, hogy december 5-én, a névnapja előestéjén a hideg idő beköszöntével rendszeresen megajándékozta a gyerekeket mindenféle édességgel. Ezekért az adakozásaiért a nép elnevezte Noel babának, ami azt jelenti, Ajándékozó apa.

Mivel jelképei között szerepelt a három zsákocska, melyeket később gyermekfejekkel tévesztettek össze, egy másik hagyomány is fűződött Miklós püspökhöz. Eszerint egy gonosz kocsmáros cefrével telt hordóba fojtott három gyermeket, de Miklós életre keltette a kicsinyeket. Miklós 52 évig volt Myra püspöke. Évek alatt a szeretete, a gyerekekkel, emberekkel való törődése miatt annyira megszerették, hogy nem csak püspöküknek, de vezetőjüknek is tartották. Egyszerű emberként élt a nép között, miközben tanított és szeretetet hirdetett. Éhínség idején a teljes egyházi vagyont a nép étkeztetésére fordította, amiért szembe került az egyházzal, halála után ezért az engedetlenségért egy időre ki is tagadták.

Amikor Myra a szeldzsuk törökök kezébe került a 11. század második felében, több itáliai város is versengeni kezdett ereklyéiért, melyeket végül itáliai kereskedők vittek Bari városába 1087-ben. A relikviák számára monumentális, román stílusú templomot emeltek a városban, és a keresztes hadjáratokat majdan meghirdető II. Orbán (1088-1099) pápa is jelen volt az ereklyék elhelyezésekor. A bari szentély a középkor egyik legnevezetesebb zarándokhelye lett. A magyarok körében is igen nagy népszerűségnek örvendett. Felkereste Szent Miklós sírját Nagy Lajos (1342-1382) királyunk is 1350. május 8-án, tehát épp Miklós ünnepén. (A december 6-ai mellett ez volt Miklós másik névnapja.) Ennek a látogatásnak az emlékét őrzi egy magyar címeres aranyozott ezüst ereklyetartó, amely ma is megtekinthető. Kultusza Európa-szerte elterjedt, Németalföldön ,,Sint Claas" tisztelete egybefonódott azzal a helyi szokással, miszerint ünnepén a polgárok ajándékokat osztottak szét a gyermekek között, s a Niuw Amsterdamot (a későbbi New Yorkot) alapító protestáns hollandok átvitték az ajándékozás szokását az Újvilágba is. (A később megjelenő angolok majd Santa Claus néven veszik át.) Német földön a bizánci származású Theophano császárné révén terjedt el.

A Szent Miklós napi magyar népi hagyományok német hatást tükröznek. A középkorban szerepjátékokkal emlékeztek meg Szent Miklós tetteiről. Kezdetben a különféle játékokban a kolostori iskolák legifjabb diákja alakította Miklóst. Később ezt a szerepet a felnőttek vették át. Ebből alakult ki aztán az a szokás, hogy az ünnepnap előestéjén, egy később magyar nyelvterületen Mikulásnak elnevezett piros köpenybe öltözött apó házról házra járt és vizsgáztatta, dicsérte, ajándékokkal halmozta el a gyerekeket, vagy éppenséggel megfenyítette, megbüntette őket. A magyar Mikulás elnevezés a Miklós név cseh fordításából eredeztethető. Nem ismert, hogy a Mikulás ünnepen történő ajándékosztó népszokás mikor került pontosan Magyarországra, a 18. század végén megjelent források árulkodnak először jelenlétéről. A december 6-ai ajándékozás szokása azonban csak a 19. század közepén terjedt el szélesebb körben Magyarországon. A modern magyar néphagyomány szerint december 5. éjjeléről december 6-ára virradó hajnalon a Mikulás meglátogatja a gyermekeket, s ha az elmúlt évben jól viselkedtek, kisebb ajándékot ad nekik. Ez a népszokás, azaz az ablakba kitett csizmákba ajándékot helyező titokzatos Mikulásjárás körülbelül másfél évszázadra tekint vissza.

Létezett azonban egy másik hagyományos ünneplés a városokban és a falvakban, nevezetesen az álarcos, jelmezes játék Miklós-napon, december 6-án. A miklósoláskor 1900 előtt a fiatalok házról házra jártak ijeszteni, amikor hosszú láncaikat csörgették, és meg is verték vele a járókelőket, ilyenkor az emberek a házakból sem mentek ki szívesen. A népszokásból kiszorult a karácsonyra való lelki készülődés, s a gonoszűző jelleg lett hangsúlyosabb. A tiltás oka a gyermekek ijesztgetése volt, mivel nem a ma ismert, jókedvű, pirospozsgás Mikulás járt házról házra, hanem egy félelmetes, koromfekete arcú, láncot csörgető rém, Láncos Miklós, aki egyszerre jutalmazott és büntetett . A falvakban egészen a 20. századig élt a lánccsörgető játék míg végül, kiszorította a jóságos Mikulás. Az ajándékosztogató, mosolygós, piros ruhás Télapó a városokban jelent meg először a 19. század végén, valószínűleg függetlenül a Miklós-napi népszokástól. A korábbi ijesztő figurát a krampusz alakja őrizte meg, vitte tovább. A kipucolt cipőkbe és csizmákba ajándékot rakó, éjjel közlekedő Mikulást egyre inkább összekötötték Szent Miklós személyével: amíg a 19. század végén megjelent szótárak a szent püspöki munkáját emelték ki, addig 20. század első felében már jótékonysága került a középpontba, s ez a hagyomány őrződött meg a mai napig.







Link
 
 
0 komment , kategória:  Mikulás-napra  
Dr. Moskovszky Éva : Mikulás
  2015-12-06 00:25:10, vasárnap
 
  Sokezer éve a tél, illetve a téli napforduló tája a vigadozások, ajándékozások ideje. Megünnepelték egy év vagy vegetációs időszak lezáródását, s egy újnak kezdetét; a legrövidebb napon ülték meg a fény ünnepét, mert ettől kezdve hosszabbodnak a napok: a Világosság legyőzte a Sötétséget. A kereszténység elterjedése sem tudta kiszorítani a régi szokásokat, azért, hacsak azokat nem tartották erkölcsteleneknek, az Egyház igyekezett azokat egyházi ünnepekhez kapcsolni. Európában az ősz volt a betakarítás, a jószág hazahajtásának ideje, a téli időszakban kevesebb volt a gazdálkodók munkája. Több idő maradt a pihenésre; ha jó volt a termés, lakomázásra, és a hosszú, téli estéken családias, víg szórakozásra.

A víg, ajándékosztó ünnepek általában december 6-tól, Miklós napjától január 6-ig, Vízkereszt vagy Háromkirályok napjáig tartanak. Az Egyház legnagyobb ünnepe a téli időszakban a karácsony, Jézus születése, de az ajándékozás korántsem szorítkozik erre az egyetlen napra. Az európai néphitben, népszokásokban több, jókat jutalmazó, rosszakat fenyítő férfi vagy női alak - a télapó mellett "télanyó" is jár ilyenkor körül, akik nagyobbrészt Szent Miklós, illetve Szent Lucia, Luca alakjával olvadtak össze. Továbbá éltek egyes német vidékeken a Frau Hollék vagy Perchták,- germán istennők leszármazottai - s a Knecht Rupprechtnek vagy Pelzmärtelnek nevezett bundás-kucsmás, hosszú szakállú, gyermekeket ijesztgető és ajándékozó figurák. A halberstadti gyerekeknek helyi Mikulásuk volt Buko, vagyis Burkhardt, a jótékony középkori püspök személyében.

Hiteles hagyomány alig maradt fenn Nikolaosznak, a kis-ázsiai Myra püspökének életéről, annyit tudunk róla, hogy püspökként részt vett a niceai zsinaton, 350 táján halt meg, és egész életében nagyon jótékonynak ismerték. Ez utóbbi tény az oka, hogy halála után legendák fonódtak alakja köré. Tisztelete ereklyéinek Bari városába való átvitelével a nyugati egyházban is meghonosodott. Magyarországon kultuszát a keleti és nyugati egyház egyaránt terjesztette. December 6-a, Szent Miklós ünnepe, a magyaroknak ősi jeles napja. A középkori Magyarországon a hatvanat is meghaladta azoknak a községeknek a száma, amelyeknek Miklós volt a névadója, és több, mint 250 templomnak lett védszentje hazánkban, de minden nagyobb templomban szenteltek egy oltárt tiszteletére. Napjainkra is számos olyan középkori freskó és oltárkép maradt fenn, amely legendáit ábrázolja. Ezek közül többön látható, hogyan csendesítette le Miklós a háborgó tengert, s hogyan bírta rá a kereskedőket arra, hogy búzájukat az ő éhező híveinek adják el. Azok is jól jártak, mert akármennyit is raktak ki a hajókból, nem látszott híja a búzának, s az éhező népnek szétosztott gabona is kitartott jövő aratásig. - Ezért lett aztán Miklós a hajósok, kereskedők, molnárok védszentje, s mint ilyen, a középkorban igen népszerű a az Északi és Keleti-tenger partvidékén, Németalföldön, Dél-Itáliában, s a Rajna, Visztula és Duna mentén. A Nyikoláj az egyik legnépszerűbb orosz keresztnév volt.

A legendák kiemelik Miklós jótékonyságát, titokban tartott adakozásait. Egyszer - mondják - egy elszegényedett nemesembernek három lányát úgy mentette meg a nyomortól és gyalázattól, hogy éjszaka ablakukon kendőbe kötött aranyakat dobott be. Ezért ábrázolják kezében könyvvel, amelyen zacskóban arany van, vagy három aranygömb: így látjuk őt középkori magyar szárnyasoltárokon is. Egy másk legendájában egy elrabolt és rabszolgának eladott gyermek szabadul ki és kerül vissza szüleihez a szent közbenjárására éppen Miklós ünnepén. Egy népszerű legendája későbbi ezeknél, és francia földön keletkezett. Három vándorló diák egy vendégfogadóban száll meg; a gonosz fogadós, pénzt sejtvén náluk, megöli őket. A szörnyű históriának jó vége lesz: a szent püspök, aki koldus képében éppen arra jár, felfedi a gaztettet, s feltámasztja a három ifjút. így lett aztán Szent Miklós a gyermekek, diákok védszentje Európa-szerte, így Magyarországon is. 1529-ben Péchy Ferenc így fordít le magyarra egy latin himnuszt:

Légy most segétség Szent Miklós minekünk,
Kik idnepedet és téged tisztelünk,
Légy te Szent Miklós tanuló fijaknak
Mi segedelmünk.

A középkorban a diákok játékos ünnepségen "gyermekpüspököt" választottak maguknak. Ennek napja a XIII. századtól kezdve december 6-a lett. Ekkor alakult ki a Miklós járás is: egy püspökruhába öltözött ember betér azokba a házakba, ahol gyerekek vannak, és vizsgáztatja, megimádkoztatja, majd érdemük szerint megjutalmazza vagy virgáccsal megfenyíti őket; ez utóbbit a kíséretében lévő ördög hajtja végre. A legendában Miklós láncra veri az ördögöt: ezért jelenik meg láncos ördöggel. A dunántúli magyar népi játékokban Láncos Miklósnak hívják. Palócföldön is szokás volt a Láncos Miklós-járás, Dugonics András pedig azt írja, hogy az ördög láncainak csörgésére a szegedi gyermekeket "szinte kiüti a nehézség". Száz évvel ezelőtt így toppant be a Mikulás a szegedi házakba:

"Rontom-bontom-csontom
Csörgő-börgő lánccal jöttem.
Van-e jó gyerök a háznál?
Van-e rossz gyerök a háznál?
A jónak kaláccsal,
A rossznak virgáccsal."

A megszeppent gyerekek nevében édesapjuk bizonygatta, hogy jók a gyerekek: keveset tanulnak ugyan, de sokat esznek.

Nyugat-európai hatásra kezdi az ajándékot nálunk is csizmába, cipőbe rakni Miklós. A "Mikulás" elnevezést a szlovákoktól vettük át a "krampusz"-t az osztrákoktól.

Érdekes kép ábrázolja a Miklós-napot Mária Terézia családjában. A művésznő nem volt más, mint egyik lánya, Mária Krisztina, édesanyja kedvence, aki mint a magyar helytartótanács elnökének, felesége sokáig élt Pozsonyban és megfordult Budán is. A kép mintájául egy németalföldi festmény szolgált, de a főhercegnő kissé átformálta. A képen a felséges papa, Lotharingiai Ferenc császár, háziköpenyben kortyolgatja a kávét, amelyet maga a császárné-királynő főzött. A népes családból csak négy gyermek van a képen, egy nagyobbacska lány, nyilván maga Mária Krisztina - Mici, ahogy a családban becézték. Egy-egy jó kis főherceg és főhercegnő örvendezik a babának, katonának, mézeskalácsszívnek, a rossz kis fenség meg, aki virgácsot kapott a cipőjébe dugva, ugyancsak bömböl.

Az amerikai gyerekeknek azért a Mikulás hozza a jézuskát is, mert az első holland telepesek magukkal vitték az Újvilágba a Németalföldön víg ünnepséggel tisztelt szentet, akihez a protestánsok is ragaszkodtak. Amerikában a keverék-néven Santa Clausnak titulált Mikulás a kéményen mászik be, s a kikészített harisnyába rakja ajándékait, mégpedig nem december 6-án, hanem 24-én. A Santa öltözetében nincs semmi püspöki, és mára már értékéből erősen levon, hogy seregestül jár. A Miklósok mennyisége nem akar átcsapni minőségbe. Gyermekkorom láthatatlan Szent Miklós püspöke sokkal életteljesebb volt, mint a most minden utcasarkon handabandázó Santa-tömeg. Az üzlet, a reklám, a hangoskodás elvette az ünnep meghittségét.

Bár Myrai Szent Miklós püspök életében sohasem járt a Sarkvidéken, a finn gyerekek meg vannak győződve róla, hogy az ajándékot osztogató, jóságos téli szellem hazája az Északi Sark, amelyet csak decemberben hagy el, hogy rénszarvasoktól húzott szánján meglátogassa az egész világ jó gyermekeit. Feladatát elvégezvén egy évre újra visszatér a Sarkvidékre.

Francia földön az ajándékot, az étrennes-t, régi római szokás szerint Újév napján osztogatták, a kandalló hamujába elhelyezett cipőbe rakták. Az újévi ajándék - latinul strenum - terjedt el a középkori Magyarországon is. Napjainkra ez a borravaló formáját öltötte, 19-20. századi kártyákon a kéményseprő, házmester, szemetes kíván boldog újévet, és tartja a markát...

A magyar gyerekek most december 6-án édességet: a régi alma-dió-mézeskalács helyett ma már leginkább csokoládét, cukorkát kapnak, a maradandó ajándékokra karácsony estéjén kerül sor. December 13-án, Szent Lucia napján, Magyarország egyes vidékein Luca is hozott a lányoknak ajándékot. Azokban az évtizedekben, amikor igyekeztek a múltat végképp eltörölni, nem volt szabad beszélni szent Miklós püspökről, a Jézuskáról, angyalkákról, hanem behozták a szovjet Télapót, az orosz mesék Fagy apóját alakítva erősen át. Ez eredetileg nem jóságos szellem, igaz, hogy jutalmazni is tud, de akik felkeltették haragját, azokat fagyhalálra itéli.

A Télapó személyével kapcsolatban nagy volt a zavar, mert a magyar gyerekek ragaszkodtak a december 6-i Mikuláshoz, a karácsonyi Jézuskához, angyalkákhoz, és eleinte furcsállották a december 6. után ki tudja hol lappangó, és aztán december 24-én újra felbukkanó Télapót, de az óvodai, iskolai ünnepségeknek köszönhetően megszokták a kétszeri decemberi megjelenést. Észak-Németorszában ismernek azonban már régóta Karácsony apót, ő a kis Jézusnak segít a karácsonyi ajándékok cipelésében. Vízkereszt napján nem a három király hozott a gyerekeknek valamit, hanem Olaszországban a Befana (az Epiphaniából) - félig tündér, félig boszorkány, egyike a Perchtához hasonló, még a pogány gondolatvilágból ittmaradt télanyóknak.

Ami azt illeti, a magyar gyerekek nem tiltakoztak volna akkor sem, ha Szent Miklós napján, Luca napján, karácsonykor és Vízkeresztkor is kapnak valami finom gyümölcsöt, édességet. Feneketlen zsákjuk kellene, hogy legyen Karácsony és környéke ajándékosztó, jó szellemeinek.







Link
 
 
0 komment , kategória:  Mikulás-napra  
Jókai Mór : Mit hozott a Mikulás
  2015-12-06 00:18:10, vasárnap
 
 
No gyerekek! a ki szépen
Tudja viselni magát,
Annak majd a jó Mikulás
Mindenféle szépet ád;
Tedd ki fiam az ablakba
Lefekvéskor a csizmád:
Mennyi mindent találsz benne
Mire fölkelsz, majd megládd!
Jó ember a Mikulás.

Ezüstbárány, czifra Jankó!
Piros alma, aranyos!
Czukorangyal, mézes kalács!
Porczelánbáb, kalapos!
Aszalt szilva-ördögöcskék!
Hát még a szép tarka ló!
Síp van belé dugva hátul,
Ez meg sipolni való!
Elhozza a Mikulás.

Kinek mire fáj a szive
Azzal prezenteli meg.
Az ablakba kitett csizma
Bizonyosan teli megy.
A sok drága holmi között
A krámpusz is ott leszen,
Csak hogy ennek a formája
Különbözik rendesen.
Ezt tudja a Mikulás.

Spanyol csizmákba mórokat
Helyez krámpuszok gyanánt,
Inváziók krámpuszával
Deríti fel Grand Bretagnet,
Orosz saru nyakig telik
Felszabadult paraszttal.
A nagy porta papucsában
Holmi kravállt tapasztal.
Jó ember a Mikulás.

Gazdaember csizmájába
Egy kis ekzekúcziót,
Az ázsió romlásáért
Hoz emanczipácziót
Jogtudományt tanulóknak,
Egynehány új kötetet;
Európának örök békét
Mely Zürichben köttetett.
Jó ember a Mikulás.

S hogy az általános öröm,
Melytől minden újjongat,
Hadd részesítsen minket is
Szegény ujságirókat:
Mikor a sok ajándékot
A csizmákból kiszedik:
Nekünk is van mézes kalács:
§ 4-ik.
Jó ember a Mikulás.


(1859)





 
 
0 komment , kategória:  Mikulás-napra  
Gryllus Vilmos: Levél a Mikulásnak!
  2015-12-06 00:15:51, vasárnap
 
  Fehér szakállú kedves Mikulás,
de szeretnék találkozni teveled!
És hogy tudd, hogy mit hozz majd,
azért írom neked a levelet.

Jól tudod te azt, kedves Mikulás,
tudod, hogy mi az, amit szeretek,
s hogy én abból meg tudok enni
egy egész táblát, nem csak egy szeletet!
Azt hozz nekem egy nagy zsákkal,
és ne csak mogyorót almával!

Fehér szakállú kedves Mikulás,
de szeretnék találkozni teveled!
És hogy tudd, hogy hova gyere majd,
azért írom neked a levelet.

Jól tudod te azt, kedves Mikulás,
tudod, hogy hanyadik az emelet
a mi házunkban, a mi utcánkban,
ahová én is naponta bemegyek.
Hogyha idejössz hajnalban,
kint lesz a cipőm az ablakban.

Ne feledd, Mikulás! Hajnalban
vár rád a cipőm az ablakban!





 
 
0 komment , kategória:  Mikulás-napra  
Korpos Albert : Könnyező Mikulás
  2015-12-06 00:13:13, vasárnap
 
  Első levél

Mikulás! Ez évben
én jó gyermek voltam,
szüleimnek rossz szót
vissza sose szóltam.
Tanító nénimtől
jó jegyeket kaptam,
szóval, tettel soha,
senkit se bántottam.

Épp ezért, hozz nekem
csokoládét, cukrot,
fajtiszta kiskutyát,
tízféle játékot,
érintős telefont,
csizmát, nagykabátot,
lássák pajtásaim,
milyen boldog vagyok!


Második levél

Jó Mikulás bácsi,
könnyes szemmel írok,
édesapám beteg,
őérte aggódok.
Nem kell az édesség,
nem kell a kiskutya,
sem drága telefon,
sem a meleg ruha.

Mindazt, amit kértem,
ajándékozd másnak,
csak gyógyítsd meg az én
drága apukámat!




 
 
0 komment , kategória:  Mikulás-napra  
Mikszáth Kálmán : A Mikulás bácsi
  2015-12-06 00:10:09, vasárnap
 
  Mikszáth Kálmán : A Mikulás bácsi

Bácsi bizony, de kinek? Mert a Mikulás úr nem ismer tréfát, és nagy megkülönböztetéseket tesz a gyermekek között. Igazi Janus-fej, ugyanegy időben mosolyog az egyik arca az egyik gyerekre s haragos a másikra. Mikulás bácsit szentnek festik a képeken. Glória is van a feje körül, és majdnem olyan nagy a szakálla, mint magának az Istenkének. Nagy mennyei bot van a markában, amely ma ugyancsak vékony fegyver lenne, mióta a Chassepot-puskák fel vannak találva. Hogy csacsin lovagol, az akkori idők divatja. Ha Mikulás bácsi ma állandóan köztünk laknék, amilyen gazdag embert játszik a sok ajándékaival, bizonyosan ekvipázst tartana, s azt a halvány csacsit, amin ül, kineveztetné valahová - fogalmazónak. Mert ő, akárhogy hímezzük-hámozzuk is a dolgot, nem egyéb, mint kém, közönséges kém, akit karácsony előtt, mielőtt szétküldené ajándékait Jézuska a gyermekek között, leküldi a földre, hogy tudja meg, szimatolja ki, ki viseli magát jól, ki szófogadatlan és ki engedelmes? Van a köpönyege alatt egy jegyzék-naptár (kapható Légárdy testvéreknél, ára 1 Ft 20kr.), abba belejegyez, amit lát, hall, észrevesz, az apa, mama jóakaratú mentegetése nem ér semmit, mert a Mikulás ravasz ember, még a cselédeket is kikérdezi. Sőt aztán az oktalan állatokat, a madarakat is, a füveket: neki ezek is felelgetnek, mert hát akármilyen, de mégiscsak szent ő és tekintélyes nagy szakálla van. Azért van Jézuska olyan kitűnően informálva mindenről. És ez már úgy is lesz addig mindig, míg csak Thaisz Lexi bácsi meg nem hal. Mert ez esetben, mint bizonyos forrásból értesülünk, Mikulás úr van kiszemelve budapesti rendőrkapitánynak. S ha egyszer az lesz, ő sem fog tudni semmit, mert az újságírók megzavarják a fejét.

...Eddig is azonban másrészről nagy a gyanú - s erre még eddig rá nem jött senki -, hogy Mikulás úr nem olyan szemes és lelkiismeretes szent, aminőnek tudják. Nekem legalább sokszor megfordul a fejemben az az eshetőség, hogy hátha az igazi Mikulás otthon heverész a mennyekben, valami paradicsomi fa alatt csibukozva, s holmi ál-Mikulásokat küldözget szét maga helyett. Mert nagyon furcsa az, hogy mikor a kis Emike Miklós estjén bekukucskált az ablakon a mamácska szobájába, egy szakasztott olyan embert látott, mint a Mikulás. Rettenetes nagy szakálla volt és nagy bajusza, de a mellénye meg a nadrágja éppen olyan volt, mint a papáé. A Mikulás, aki toalett-tükör előtt állt, és a mamácska éppen akkor adta fel fejére az aranyos püspöki süveget. Csillagos palástja ott hevert a széken, s játékszerei oda voltak hányva a padlóra.

Soha annyi fényességet, annyi tömérdek kincset, mint ott akkor... Hanem hát csak nagyon furcsa dolog az, hogy a mama éppenséggel nem félt tőle - sőt még ő is öltöztette. Jaj, ha a papa megtudná, hogy az ő nadrágját és mellényét húzta fel!

Hátha még azt tudná meg, hogy a mama szobájában vetkőzött! Mert a Mikulás is csak férfi - ha szent is. De ez mind csak semmi. Azt a ködöt, ami a Mikulás kiléte és foglalkozása körül lebeg, még jobban neveli a következő eset. A sarki boltosék Klárikája meg a mi kis Juditunk jó barátnék. Hol Klárika jön el hozzánk uzsonnára, hol a mi Juditunk megy oda. Néha, mikor a boltos bácsinak, kit különben "Fekete Kutyá"-nak hínak az utcánkban, jó kedve van, beereszti a picinyeket a boltba. Abban a boltban pedig vannak játékszerek is. Tömérdek szép dolog egy rakáson, s most karácsony előtt még szaporodott is. Van ott katona, ló, puska, kard, kis ház, vasút, apró edények, valóságos tündérország az ott együtt. De semmi sem tetszett annyira Juditnak, mint egy picike bábu; szép kék szemecskéi voltak, gyönyörű fehér haja, mint a kender, hát még a ruhája milyen szép fekete szövetből. Otthon is emlegette. A mama így szólt:
-Kár, hogy nincs egy mustra a ruhájából, ha már olyan nagyon megtetszett... olyan ruhákat varrnék a bábuidnak. Judit, mikor beosonhatott Klárikával a boltba, a kis ollócskával észrevétlenül mustrát nyírt a bábu ruhájából - s odaadta aztán otthon a mamának. ...Egy szó, mint száz, azon a csodálatos estén, mikor a Mikulás megjelent rettenetes nagy botjával, görnyedezve az öregség súlya alatt, s egy ősz szakállú szolga hozta utána az ajándékokat, előbb megfenyegette vesszős seprőjével mind a gyerekeket, s azután hátraszólt a szolgájához durván:
-Noé! -Placeat! - mondá Noé. -Add ide a fekete ruhás bábut!
Átadta a bábut és a Mikulás odanyújtotta azt Juditnak. Judit, amint jól megnézte, észrevette rajta, hogy a ruhájából egy kis darabka el van nyírva. Ugyanaz a bábu volt, amelyet a boltban láttak. A gyerekek tanácsot ültek s kisütötték, hogy mégis lehetetlen hát, hogy Mikulás égből hozná ajándékait: ott veszi ő is, ahol a többi ember, a piacon vagy a boltokban. Judit ravasz kis gyermek, elment másnap a boltosékhoz, és közönyös hangon kérdezte a bácsitól:
- Nem emlékszik-e, ki vette meg a fekete ruhás babát? - De bizony emlékszem. A Laci bácsi. - A Laci bácsi? - kiáltott fel Judit csodálkozva. - A Laci bácsi, a papa barátja, aki hozzánk jár? Hát az volna a Mikulás? Lehetetlen, lehetetlen, hiszen az vékony fiatalember... No, itt valami nagy csalás van a dologban. Főzik, találgatják, de bizony nem könnyű keresztüllátni a szövevényes történeten. Aztán úgyis elfoglalja csakhamar egyéb az elméjüket. Jön a fehér karácsony, jön maga a Jézuska. Az háttérbe szorít mindent, de mindent. Még talán a disznópörkölés sem elég érdekes most. Ki törődnék Mikulás dolgaival? Majd ki fogják találni máskor. Ki ám -csakhogy akkor már nem fognak örülni neki, sem nem fognak rá neheztelni. Adja isten, hogy nagyon sokáig ki ne találják.





 
 
0 komment , kategória:  Mikulás-napra  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2017.09 2017. Október 2017.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 40 db bejegyzés
e év: 1186 db bejegyzés
Összes: 22634 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 3026
  • e Hét: 25452
  • e Hónap: 134809
  • e Év: 1794176
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.