Belépés
foldinefehereva.blog.xfree.hu
Embernek lenni nehéz, de másnak lenni nem érdemes. földes éva
2010.01.01
Online
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 34 
Magamban - magammal
  2021-02-07 19:47:53, vasárnap
 
 


Millei Lajos
Magamban - magammal

Gyakorta egyedül lennék,
ha nem lennék itt magamnak.
Nézném a habfelhők táncát,
s dallamot írnék egy belső hangnak.
Hallgatnám a teraszra tévedt,
széltől tépett,
őszi levelek halálhörgését,
s mint aki vétlenül vétett,
egy tömegsírba hordanám
az összes máglyára szánt elítéltet.
-Gyilkos az ősz!- intenék mérgesen,
de a másik énem megfogná kezem.
Csitítana, hogy múljon a harag,
az Élet elhal, ez örökkön így marad.
A levél lehull, a fészek is üres ma már,
az elmúlás mindenre rátalál.
Gyakorta egyedül lennék,
ha nem lennék itt magamnak.
Az igaztalan léten zsörtölődnék,
ha nem hinnék egy bölcs, belső hangnak,
mely arra int, hogy csak emelt fővel lehet
elviselni a körforgást
és átmenteni az élő lelkeket.
 
 
0 komment , kategória:  Millei Lajos  
Örökkön félúton
  2021-01-09 21:09:41, szombat
 
 


Millei Lajos
Örökkön félúton

Messziről jöttünk, s már haza sem térünk,
népünk csak félúton andalog,
nyakunkat marja sok sorsdenevérünk,
s állítják, hogy ők az angyalok.

Csak szárnyalnak folyvást prédát keresve,
mindenki "vérére" szomjasan,
a létünket lopják nappal és este,
s a megélhetésük gondtalan.

Mosolygó fogsorral hirdetik bátran,
hogy ők a humánus béradók,
ám pénzed ha fogy, mert drágul az áram,
még ők vetnek ki rád fényadót.

Eljöttem onnan, hogy ne szívják "vérem",
nekem is jár egy-két jó falat,
de akárhol éltem, meglopták bérem,
s a gondtalan élet elmaradt.

Bármerre megyünk, csak félúton járunk,
mi már meg sohasem érkezünk,
övék a telek, ahol áll a várunk,
így nem élünk mi, csak létezünk.

 
 
0 komment , kategória:  Millei Lajos  
A nagy út előtt
  2021-01-09 21:01:26, szombat
 
 


Millei Lajos
~ A nagy út előtt

Csak elül a sarokban,
mint a három napos por,
nem hisz már szólamokban,
bölccsé érlelte a kor.

A lemondó száz mosoly,
csakis önmagának szól,
lehet a test rab, fogoly,
ha a lelke még dalol.

Csak szárnyra kél, s átszeli
az Atlanti Óceánt,
vagy vágyódva öleli
azt az egykor szép leányt.

Az élet, mint gyorsvonat,
csak futott vele, szaladt.
Keresztezett sorsokat,
de csak magára maradt.

Száján nem sír panaszdal,
csak erőt gyűjt az úthoz.
Naponta egy arasszal
ér közelebb az Úrhoz.
 
 
0 komment , kategória:  Millei Lajos  
Isteni körforgás
  2020-06-14 15:06:48, vasárnap
 
 


Millei Lajos
Isteni körforgás

Mégiscsak teremtő lesz a megteremtett,
nem törli el semmi ezt az isteni rendet.
Kisarjad a fű, a virág szirmot bont,
új hajnalt szül vajúdva a horizont.
A fény minduntalan elvégzi terpeszét,
az anya világra hozza gyermekét,
termő a kapaszkodó Élet talaja,
hiába fertőzi vírus, járvány és nyavalya,
hiába háború, éhínség, elhullás,
csak eltűrt veszteség az elmúlás.
Isten ránk hagyta megújító erejét,
az Élet mindenkor felüti a fejét.
 
 
0 komment , kategória:  Millei Lajos  
Örömteli meglepetés
  2020-04-28 21:41:20, kedd
 
 


Art'húr Líragalopp
Szerkesztő: Millei Lajos

Örömteli meglepetés ért a napokban. Dávid Jóna főszerkesztőnk - egy régebbi versemre reagálva, belső levélben - a saját rezonanciáját küldte el nekem versben. Látjátok, így is lehet szeretni, éltetni, művelni a magyar irodalmat. Nem acsarkodni, féltékenykedni, ,,megtaposni" kell a kortársverseket, hanem befogadni. Hiszen nincs élő ember, aki meg tudná mondani, hogy melyik a jó vers, aminthogy azt sem tudjuk eldönteni, hogy a barlang falán képződő vízkristályok közül melyik válik évszázadok múltán cseppkővé. Minden vers egy pillanatnyi érzelmi kavalkádról, gondolatsorról, meggyőződésről, túlfűtött indulatról, esetleg megélt vagy elképzelt emlékképekről készült pillanatfelvétel. Nekünk nincs más dolgunk, csak megcsodálni ezt a pillanatfelvételt, hogy rájöjjünk, az elénk tárult kép elnyerte a tetszésünket vagy sem. A megcsodált ,,képek" mindenkiben másképp jelennek meg, mert egyediek vagyunk, más-más látószöggel, más-más értékrenddel és érzelmi fényerővel nézzük. Ha megkérnénk száz kortársköltőt, hogy írjon verset a hajnalról, mindegyik különbözne a másiktól, mindegyik egy számára fontos aspektusból láttatná a hajnalt, de mindegyik a hajnalról szólna. Erre jó az irodalom, hogy egy átfogó ,,fotóalbumként" a meglévő ,,képeket" összegyűjtse és a képek szemlélőit egy közös táborban tartsa.
Jóna Dávidban is kialakult egy kép a versem olvasásakor és én büszke vagyok rá, hogy megmutatta a saját pillanatfelvételét, amely az én versem benyomására született meg benne.

Millei Lajos

Őszülő Őszöm

Életem zsákjában gyűlnek a tegnapok,
hogy mekkora a zsák, csak a Jóisten tudja.
Azt mondom mindig - ha kérdezik - jól vagyok,
de meggyőző mosolyra már nemigen futja.

Mint csalfa szerető, úgy hagyott el a Nyár,
még sirattam a Tavaszt, a zöld rügyű bókját,
de a felszáradó harmat nyomába már
nekem érlelte a Nyár napbarnító csókját.

A mezőre hívott, búzavirág ágyra,
fényfonallal hímezte tarka rétünk selymét,
s rá sem hederítve az irigy világra,
szívembe simogatta tűzvarázs szerelmét.

Az egemre rajzolt millió csillagot,
s ha jött is néha felhő, ezer fokon égtem,
mégis csalfa a Nyár, szó nélkül itthagyott,
mikor a megfáradt lábú Ősz jött el értem.

Most az Ősz vigasztal meleg hunyorgással,
már Ő deres homlokom önérzetes őre,
csak azt teszi velem, mint mindenki mással,
felkészít lassacskán a Téli pihenőre.

Próbatétel - Jóna Dávid

Millei Lajos Őszülő őszöm című versére

Zsákban tartom én is a tegnapokat,
így nem száradnak ki olyan könnyen,
szövet mögé rejtem minden féltett csöndem.
De legalább tőlem nem kérdezik, hogy vagyok,
ha kérdezik, sem várnak választ,
az érdektelenség körültámaszt,
megtart, elraktároz, jobb esetben elfelejt,
ez a pálya bizony semerre se lejt...
sem a tavasz, sem a nyár nem ad mást,
csak amit adnia muszáj,
mint az idő, a gravitáció, s a négy világtáj,
minden változója állandó is egyben,
ezerféle arccal, ezerféle szerepben
adnak tükröt, hogy magunkat nézzük,
s hogy félelmeinket felcímkézzük,
vagy hogy szembenézzünk majd vele,
azt hiszem, hogy ez az élet
legfőbb próbatétele.
 
 
0 komment , kategória:  Millei Lajos  
A születés szimfóniája
  2020-03-03 18:26:52, kedd
 
 



Millei Lajos
A születés szimfóniája

Sétálsz éppen, vagy a kocsidat mosod,
átszellemülten a kávéd kortyolod,
játszol a kutyáddal, hogy szereti kezed,
százszor is megnyalja, s amíg élvezed,
a fejedben mocorogni kezd egy gondolat.
Nem figyelsz fel rá, csak teszed a dolgodat,
a fázós madaraknak szórsz magot,
majd a macskát hívod be, megsimogatod,
de az agyad egyre csak kattog,
csilingel, csikorog, pattog.
Mint, mikor színházban függönyt húznak szét,
hogy te lásd a színpad minden szegletét,
hogy fényben ússzon a díszlet és a fal,
és az árokban az áldott zenekar
a legszebb nyitányra zendít rá.
Ó, ekkor már mindent abbahagysz,
s lelkedben virul a tavasz,
mint puha fészek, melyben kis fióka ül,
a gondolat úgy vesz most körül.
A csipogás lassan ütemre talál,
dallammá serdül, kezdődhet a bál.
A karmester feláll, mélyen meghajol,
s a kezedben ott van már a toll.
Röppennek, szállnak a szavak,
zúg, bugyog mind, mint megáradt patak,
de a vonósok csendre intenek,
lágy húrú, méla ingerek
ringnak most puhán a habon,
míg átölel e békés hatalom.
Ám legyőzve az álomittas űrt
rikoltva rázendít a kürt,
pereg a dob, a trombita felnevet,
s harsona harsogja: "Csendben ezt nem lehet!"
Elő a hangerőt, hulljon hát, ki csenevész,
maradandót játszik most minden zenész.
Bódul az elme, dalol az agy,
írd bátran a szavakat, csak közvetítő vagy.
Majd pihensz akkor, ha a fióka kirepül,
s tépelődhetsz rajta, mért hagyott egyedül.

 
 
0 komment , kategória:  Millei Lajos  
Csak itt vagyok
  2020-02-23 19:21:18, vasárnap
 
 



Millei Lajos
Csak itt vagyok

Csak letörölném szemedről a könnyet,
nem segít, de tudom, hogy úgy könnyebb.
Csak vigasztalni akarlak, mert látom,
sírás feszül egy mosolygó, szép szájon.

Én elmondanám, hogy jobb kedvre derüljél,
több vagy nekem felvillanó fénynél.
Ragyognod kell, mert sugaradból élek,
el sem megyek, és mégis visszatérek.

Csak ne hidd azt, hogy egyedül kell élned,
csodát rejt el akkor a csúf élet.
Kezem s kezed egymásra ér úgyis,
szorítjuk majd az életen túl is.

Csak sírj, ha kell, de a vállamon tedd ezt,
így nem fáj úgy, hogy mennyire szenvedsz.
Csak mosolyogj, ha a könnytől nem is látod,
mily szép is lesz egyszer majd az álmod.

 
 
0 komment , kategória:  Millei Lajos  
Könyörgő
  2020-01-26 19:24:57, vasárnap
 
 



Kép: Leonid Afremov

Millei Lajos
Könyörgő

Boldogság várj meg! Ne fuss el, kérlek,
ha így rohansz mindig, utol sem érlek.
Láttalak tegnap, Rád mosolyogtam,
ölelő vággyal csak árnyékod fogtam.

Ezt teszed folyton, illanva eltűnsz,
ha fellobog fényed, a szerelemtűz.
Csapdádat érzem, mégis rálépek,
én ostoba, naiv, álmodó lélek.

Boldogság állj meg! Mesélj most szépet,
ülj az ölembe, míg hallgatlak Téged.
Lássam az arcod, hangod daloljon,
bennem bizsergő, bús muzsika szóljon.

Simulj hát rám, mint angyali arckrém,
hitesd el velem, hogy ölel még Napfény.
Hiszek majd én, csak nézz a szemembe,
ringasd a mámort édes végtelenbe.

Boldogság kérlek, maradj, ne menj el,
adj nekem hitet biztató kezekkel.
S hogy kerüljön már engem a bánat,
szórd tele szirommal lélekszobámat.

Boldogság várj! Ne rohanj előlem,
ha kézen-fogsz, bármit kérhetsz Te tőlem.
Hű szolgád leszek, miséző papod,
csak mellettem éld minden áldott napod.

 
 
0 komment , kategória:  Millei Lajos  
A nagy ut előtt
  2019-11-24 21:29:38, vasárnap
 
 



A nagy út előtt

Csak elül a sarokban,
mint a három napos por,
nem hisz már szólamokban,
bölccsé érlelte a kor.

A lemondó száz mosoly,
csakis önmagának szól,
lehet a test rab, fogoly,
ha a lelke még dalol.

Csak szárnyra kél, s átszeli
az Atlanti Óceánt,
vagy vágyódva öleli
azt az egykor szép leányt.

Az élet, mint gyorsvonat,
csak futott vele, szaladt.
Keresztezett sorsokat,
de csak magára maradt.

Száján nem sír panaszdal,
csak erőt gyűjt az úthoz.
Naponta egy arasszal
ér közelebb az Úrhoz.

Millei Lajos
 
 
0 komment , kategória:  Millei Lajos  
Őszvarázs
  2019-10-27 19:21:47, vasárnap
 
  Millei Lajos
Őszvarázs

Álmos, öreg reggelünknek
ködfoltos a teste,
ásít egyet, nyújtózkodik,
s beéri az este.

Vén tölgyfán a szél is gubbaszt,
elfekszik az ágán,
unatkozó nyugalommal
bámul körbe kábán.

Bambán süt a napsugár is,
nem perzsel már vágyat,
csiklandozó fénytüskéi
keresik az árnyat.

Egy-egy madár füttye hallik,
a nyár után sírnak,
fecskét, gólyát és vadlibát
vissza-vissza hívnak.

Korosodó patak partján
szárad már a kender,
lopva csobog kristályvize,
áradni már nem mer.

Hajlott hátú, agg, Őszapó
a körútját járja,
s belenyugvó, bús csendesség
telepszik a tájra.




Zsuppon Orsolya: Őszi ragyogás
 
 
0 komment , kategória:  Millei Lajos  
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 34 
2021.03 2021. április 2021.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 27 db bejegyzés
e év: 319 db bejegyzés
Összes: 4454 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 0
  • e Hét: 0
  • e Hónap: 5839
  • e Év: 55442
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2021 TVN.HU Kft.