Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 27 
Karafiáth Orsolya: Holdfény-szonetta
  2017-05-15 08:17:31, hétfő
 
  Karafiáth Orsolya:

Holdfény-szonetta


Van úgy, hogy ennél nincs jobb állapot:
árnyékát ismeri és mégse bánja.
Változzon úgy, ahogy csak én tudok -
könnyű moonlight könnyed fogyatkozása.

Hogy néha tánc lesz, észre sem veszem.
Felkér, megpörget - mesecina - mondja.
Szemében épp fel-felvillan szemem -
átjózanít szédültebb kábulatba.

Ha néha Mondschein, hűvös, szűkszavú,
de parttalan a megszabott mederben.
Zene s mégis egy újabb válaszút,
mert hallgatás, mert hárfa, brácsa egyben.

Csak annyit enged, hogy még érthetem.
A Hold nyelvén szól tisztán, fényesen.
 
 
0 komment , kategória:  Karafiáth Orsolya  
Karafiáth Orsolya: Fieberfrost
  2017-03-26 09:10:15, vasárnap
 
  Karafiáth Orsolya:

Fieberfrost

1.

Rég nem gondoltam ártó szellemekre,
kiváltképp erre nem. S itt van megint.
Te küldted - véletlen, és nem miattam.
Bejött ide, a hálóban kering,

azt súgja, nem vádoltál meg soha.
Nem kérted számon, mit miért csináltam.
Először gondolom, hibás vagyok.
Kínoz, hogy vársz. Kitartón és hiába.

Ne légy jó hozzám, úgysem éri meg.
Pazarlod csak erőd, kedved, s a vágyad.
Vagy úgy, mint én, ravasz lettél te is?
Már épp azzal büntetsz, hogy nem hibáztatsz?

Hogy rólam álmodsz? És akkor mi van?
Kísértet csak, ködkép, agyrém, csalás.
Hogy én is látom, pillanatnyi téboly.
Eltűnik majd, ugye? Egy villanás...

2.

Miért idézted ezt a régi képet?
A pixelek megszöktek s összeálltak:
e szörnyű nő simán bejött ide -
szemét meresztve nézi most az ágyat,

a gyűrött éjszakát, az altatókat -
engem, hunyorgó, fáradt félelemmel.
Közel hajol, gyöngéd, hideglelős:
"Úgyis tudtad, hogy megtörtének egyszer...

hogy eljövök, és elmondom, ki voltál.
Hogy kit tudtál szeretni, min nevettél.
Rövid hajú, könnyelmű lány. Megismersz?
Ha kell, sokszor jövök. Nehogy felejtsél."

Miért idézted ezt a régi képet?
Én megváltoztam, és direkt. Miatta.
Közöm sincs hozzá, meg sem ismerem.
Hosszú hajam lehunyt szemem takarja.
 
 
0 komment , kategória:  Karafiáth Orsolya  
Karafiáth Orsolya: Amíg alszunk II.
  2015-11-27 08:02:08, péntek
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Karafiáth Orsolya  
Karafiáth Orsolya: Aláfestés
  2015-11-26 07:40:21, csütörtök
 
  Karafiáth Orsolya:

Aláfestés

1.

Még nem tudom, mi az, mi visszanéz.
S ha néz, hol érzi meg az arcomat.
Akárhogy is, csak részletet mutat.
Látvány alatti sejtett másikat.
E festmény, Művésznő, ez nagyszerű!
Ki tudja, mennyi réteget takar.
Egyszerre pasztell, akril és olaj -
egyszer medál, egyszer vászonnyi fal.
Rejtély, ha akt, ha arc, rejtély ha tájkép,
s nem attól, hogy csupán én láthatom.
Rejtély, ha nincs, ha vélném más jogon -
s nem attól, hogy csupán én láthatom.

2.

Ha kérdezi, nincs válasz, sem titok.
Csak szín alá futó, finom ecset,
csak szín mögötti változó fehérség,
átfestett áradások, tengerek.
E kép alól most éppen jazz szivárog.
E kép alól most fáradt film pereg.
Mutatja Önt, de engem is, míg vártam,
régebbről, mint ahogy megérkezett.
Ha kérdezi, nincs válasz, sem titok.
Se máz, se másik sík, se új keret.
Felül marad, mi kopni úgyse merne.
Nézzen, s a kép: enyém. Ettől lehet.
 
 
0 komment , kategória:  Karafiáth Orsolya  
Karafiáth Orsolya: Amíg alszunk
  2015-11-24 07:24:23, kedd
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Karafiáth Orsolya  
Karafiáth Orsolya: Szuvenírek..
  2015-09-21 05:47:54, hétfő
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Karafiáth Orsolya  
Karafiáth Orsolya: Szuvenírek
  2015-09-19 00:13:29, szombat
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Karafiáth Orsolya  
Karafiáth Orsolya: Vigyázz, csalok
  2015-04-22 07:19:58, szerda
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Karafiáth Orsolya  
Karafiáth Orsolya: Álmatlanság
  2015-02-26 07:05:34, csütörtök
 
  Karafiáth Orsolya:

Álmatlanság


Az éj felfed titkos rolókat.
Egy másik ház a falba rejtve.
Ahol a lépcsők folytatódnak.

Eső. Hogy éppen csak ne érjen.
Ha mégis: langyos, átható.
Az ablakrács mögötti térben.

Míg hajnal lesz, most épp előtte.
Vékony huzal, a szél, az áram.
Időt kerítve, leskelődve.

Tesz róla, semmiképp ne értsem.
Mi lenne, volna, meddig ér.
Hol fáradtság, hol más: ne értsem.

Eső. Megzörrent, ócska nájlon.
Nem érint. Langyos, átható.
Eső mögötti tér a rácson.
 
 
0 komment , kategória:  Karafiáth Orsolya  
Karafiáth Orsolya: Hét év
  2015-02-23 07:29:00, hétfő
 
  Karafiáth Orsolya:

Hét év


Talpig natúr selyemben kell szeretni.
Redőzni, omlani, miként a fátylak.
Ők tudtak így - - -
az első pillantástól jegyben jártak.
Az első érintésük: oltalom.
Házasságuk: az első éjszaka.
Így kezdődött. S ez régen volt, nagyon.

Szebbek leszünk! Mint senki még soha!
Hogy szépségünk mézet csöpögtet majd
a Mindenség szemébe! Vak csoda:
te ez leszel, és én a bámulód!
Őrjöng a Nap, és elmereng a Hold!
Aranymadár vagy, borzold tollaid!
Így álmodoztak. Ám rég volt ez is.

Ölelj. Csak bújj. Megöl, ha nem vagy itt.
Ha nincs az egyik, mit csinál a másik?
A melled!!!! ...fond körém a karjaid.
Csak tarts! Emelj magadba. Fulladásig.
A nélküled. Nincs nélküled - - -
A tested megszűnik, ha nem leszek már.
Ők így szerelmeskedtek. Ez se most volt.

Aranyfészekben szárnyszegett madárpár.
Nem volt elég a harmat? Friss eső kell?
Hisz ez nem így van! Jaj, ugyan, ne játssz már!
Nekem elég a tollad, röptöd, íved!
Csőrödből adj vizet, a szomj eléget!
Táplál, hogy vagy. Én is magam adom.
Így ettek, ittak. Hogy mikor? Ne kérdezd.

Tudod milyen vagy? Mert én jól tudom.
Milyen? Milyen? Olyan kis semmike.
Te is ilyen vagy! Tükröd hordozom,
míg fegyverem lesz. Mersz-e ellene?
És néztek, míg már egyikük se látszik.
Tudták a bőrt, a lélegzést, a vágyat.
Ezt látták egymásból. Egész sokáig.

Bújj el jól nevedben, s megtalállak!
Becézz! Becézz át engem is nevedre!
Ha úgy szólítalak, miképp az árnyak,
te fénnyé értsd, szürkéjét elkeverve.
Így volt ezer nevük, mi egybebomlik.
Tűz, mirha, lótusz, víz, kő, áloé.
És méltóak voltak nevükre. Mostig.

Mi lett szerelmük? Festett selyme foszlik.
Csak néha tűnik át a régi minta.
Aranymadár! Kopott röpttel maradt itt.
Halott anyag-fészek. S alatta
csak szürkülő pigment-por - szinte semmi.
Nem értik, hogyha már hét évet élt,
miért nincs kedve sem újjászületni
 
 
0 komment , kategória:  Karafiáth Orsolya  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 27 
2017.05 2017. Június 2017.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 222 db bejegyzés
e év: 1632 db bejegyzés
Összes: 28066 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 0
  • e Hét: 13966
  • e Hónap: 195855
  • e Év: 829133
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.