Regisztráció  Belépés
nagyuska.blog.xfree.hu
"Idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségig mívelni kötelesség. "- Kölcsey Ferenc Parainessis Kölcsey Kálmánhoz Juhászné Szunyogh Mária Marika
1947.09.09
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/5 oldal   Bejegyzések száma: 47 
x
  2013-07-25 19:35:49, csütörtök
 
  Arszenyij Tarkovszkij
Télen


Sorsom, barátném, add most hírül,
Hová tartunk, vonszolódva?
Bolyongunk már a körön kívül,
Megbotlunk a koporsóba'.

Nem süt a hold sem a magosban,
Mankóink hóba süppedve -
S fehér szemekkel nézi hosszan
Tűntünket, fent, kettőnk lelke.

Emlékszel, barátné-anyókám,
Hogyan haladtunk át veled
E kőfal alatt? Fergeteg
Dühöngött, dúlt és reszketett
Fehéren, az éjféli órán.
Rég is ily tompán echózott ránk,
S negyedhallást, hátunk megett?

Fordította - Cseh Károly

 
 
0 komment , kategória:  Arszenyij Tarkovszkij 1.  
x
  2013-07-24 10:54:47, szerda
 
  Arszenyij Tarkovszkij

Leégett ház


Leégett ház sötét kéményén sas ül fenn,
Nincs egy árva lélek körül a sztyeppen.
Már a gyerekkorból rémlik keserűen,
s ismerősen: ez a császárkori Róma -
Görbe sas; füst sehol, se ház, se lakója...
S neked, szivem, tűrnöd kell, rendületlen.

Fordította - Cseh Károly


 
 
0 komment , kategória:  Arszenyij Tarkovszkij 1.  
x
  2013-07-24 10:51:59, szerda
 
  Arszenyij Tarkovszkij: Galambok
Elszállt a hét nap hét galambja,
Kiszórt magokból jól belakva.
De a helyükbe újra hét
Galambot küld megint az ég.

Amíg csak élünk, hét a nap,
S bár öt marad csupán a végén,
A földi, meghitt zugokat
A mennyországra nem cserélném.

Itt búgnak vadgalambjaink,
Itt sírdogál mind, itt kering,
Torunkon aszfaltot szemelnek,
Esőt kortyolva emlegetnek.
(Ford.: Baka István




 
 
0 komment , kategória:  Arszenyij Tarkovszkij 1.  
x
  2013-07-24 10:43:28, szerda
 
 
Háború után (Hungarian)


1



Mint erdő fája, mely az aljnövényzet

Fölé emelte lombja tenyerét,

S bozótra támaszkodva, szerteszét

S rézsút s magasba nyújtja ágait,

Úgy nyújtóztam ki én is. Izmaim

Erőtől duzzadoztak, és kitágult

A mellkasom. Tüdőmnek a legapróbb

Léghólyagát is átjárta a kék

Serlegből ömlő csípős, égi szesz,

S szívem vért szívott ereimből, és a

Vért visszalökte az erekbe ismét,

S olyan volt mindez, mintha földi bú

S öröm prelúdium és fúgaként

Harsogna egy hatalmas orgonán.



2



Magammal megtölthettem volna minden

Élőt - növények bár vagy emberek,

Kik haldokolnak tőlem egy sarokra

Vagy más sarkán a nagyvilágnak, oly

Kínok között, mint Marszüász, kinek

Bőrét lenyúzták. Én, ha életem

Áldoznám nékik, nem lennék szegényebb

Se élettel, se vérrel, se magammal,

Csak Marszüásszá lennék. Oly soká

Éltem velük, hogy Marszüász vagyok már.



3



Nyaranta olykor végignyúlsz a réten,

Az égre bámulsz, és fejed fölött

A forró lég, mint bölcső ringatózik,

S egyszerre furcsa sejtelem fog el:

A bölcső meghasadt, s a résen át

A másvilág hidege, mint egy

Jégtű zuhan a föld felé, feléd...



4



Mint vízpart fáját, mely alól kifordult

Gyökérzete, és földet szórva a

Folyóba toccsan, lombbal lefelé,

S megpörgeti az örvény sodra orvul,

Éppúgy sodorja hasonmásomat

Egy más folyó jövőből múlt felé.

Nyomát követve rémülten kapok

Megránduló szívemhez. Ki adott

Erős törzsemhez satnya ágakat

S gyökereket, miket megrág a féreg?

Halál rohaszt, de rohasztóbb az élet,

S önkénye kínzóbb és hatalmasabb.

Lázárom, elmész? Jól van, hát eredj!

Mögöttünk még a fél menny tűzözönben.

De nincs kapocs már közted és közöttem.

Aludj, élet szerelmese! Kezed

Kebledre téve szenderegj!



5



Jöjj, vedd el, nincs szükségem semmire,

Mi kedves vagy közömbös volt nekem,

Szeretnék a helyedbe állni, ám ha

Azt mondanám: lényedbe költözöm,

Ne higgy nekem, szegénykém, lóditok...

Ó, az a kéz, a szőlővessző-ujjak,

A tágra nyílt, tó-csillogásu szem,

Apró fülek finom kagylói, mint

Csészék, szerelmi dallal töltve színig,

Vagy szél-kiforditotta, gyönge szárnyak...

Ne higgy nekem, szegénykém, lóditok,

Vergődhetek, mintha akasztanának,

De ennek az elidegenedésnek

Túlpartját el nem érem, nem tudom

Meglebbenteni a te szárnyadat, sem

Kisujjaddal a te szemedhez érni,

Sem nézni a tekinteteddel. Százszor

Erősebb vagy te, dal vagy önmagadról,

S én - ég, fa helytartója csak, kire

Hazug daláért száll ítéleted.

Baka István
 
 
0 komment , kategória:  Arszenyij Tarkovszkij 1.  
x
  2013-07-22 12:09:28, hétfő
 
  Arszenyij Tarkovszkij
Ruszalka


Szétszórta a felhőt nyugat szele már ma,
Meg-megborzong alant vizével a Kljázma.

Augusztus első napjától betegebb
Sötét bőrű lányom, koncért, sügéreket

Nem néz, nem festi kékre ajakát,
S rőtre pilláját - elhagyja magát.

- Folyó-anyám, hozzád szelíd voltam, és hű,
Mért ágáll a kezem ellen hát a fésű?

Tükörbe néztem - oda a szépségem:
Alámerült sok sebes örvényben.

Nem mentem férjhez, bölcsőt sem ringattam,
Mi ez a fáradtság mégis tagjaimban?

Szemhéjam, fejem iszonyú teher,
Aludni csábít a folyómeder.

- Fényecském, ikrácskám, te, kis béka-fruska,
Szunnyadj lent tavaszig nyugton, Irinuska!
Fordította - Cseh Károly


 
 
0 komment , kategória:  Arszenyij Tarkovszkij 1.  
x
  2013-07-21 10:57:12, vasárnap
 
  Arszenyij Tarkovszkij

Ablakból


Felcsévézve a csillagvonalak
Északi pólusán a földnek.
Ablakba csúszott, kék derékszögben
Nekem a Líra tündököl fent.

Lent meg bulvárok, házak ragyognak
- hegedűszóban megtisztulva -,
Mint a jövendő, mint egy hősmonda,
Mint az anyja méhében Buddha.
Fordította - Cseh Károly

 
 
0 komment , kategória:  Arszenyij Tarkovszkij 1.  
x
  2013-07-21 07:29:03, vasárnap
 
  Arszenyij Tarkovszkij: Teve
Hosszú, fura lábakon áll,
Gyámoltalanul vigyorogva,
Csimbókos a szőre, akár
Molyrágta köpenyben a vatta.

Túljárt az eszén a nomád,
Ki egykor e tájra vezette,
Tüskével etette, s a lágy
Tevebőrt a homok kicserezte.

Puszták fukar istene tán
Trónjául a tűrnitudásnak
Alkotta, Genézis után,
Maradékaiból a világnak.

Rab herceg, azóta bolyong,
Karikával a durva kötélre
Felfűzve, nyakán a kolomp
Ring léptei bús ütemére.

Csak járja a zord sivatag
Buckáit a más vagyonával,
S egy árva fitying se marad
A ládafiában utána.

Megszokta szegény teve rég:
Csak az ütleg övé meg a málha,
S mégis gyönyörű ez a lét,
S kell ő is e puszta világba.
(Ford.:Baka István
 
 
0 komment , kategória:  Arszenyij Tarkovszkij 1.  
x
  2011-05-28 13:42:45, szombat
 
  Szavak, szavak, szavak, többé nem kelletek (Hungarian)


Szavak, szavak, szavak, többé nem kelletek,

Nem tartom sokra már az értelem hideg

Szavát, ha éjszaka úgy verdesi tetőmet

A száraz lomb, akár rongyos ruháju özvegy.

És úgy tetszik, csupán én hallom rosszul őt, mert

Panasza halk s a szél neszében elveszett.

Nővérem ő talán. Nővérem nem lehet.

S hiába győzködöm a bomlott agyu, görnyedt

Fákat, hogy harmatos ingujjam, süket

Az én szavamra mind, s csak nyögni hallom őket.

Baka István
 
 
0 komment , kategória:  Arszenyij Tarkovszkij 1.  
x
  2011-05-28 07:23:31, szombat
 
  Tücsök (Hungarian)


A vér szava súgja

nekem - házitücsök vagyok én.

A kemence alatt

dalolom meghitt dalomat.

S van, ki vizet forral,

s dühösen zúdítja felém,

Más megtűri az

énekemet s a szivébe fogad.



Utazónak a távoli

tájra idézem a hont,

Hol a kabóca dalától

harsog a déli vidék,

Nem tudom én,

hitvány hegedűm faragója ki volt,

Ám a kabóca se

zengi be nálam szebben az éjt.



Mennyi orosz mássalhangzó

zizeg énekeimben!

Háncskosaramba ezer

szólást rejtettem el én,

S háncskosaramban felleli

mindezt újra a gyermek,

Ódon bár hegedűm, s

egyhúru, szegény a zeném.



Meg sem hallod a

hangom - mintha csak óra ketyegne,

Hallgass hát bele,

én szólítalak: erre, csak erre!

Éjjeliőr vagyok én,

fel-felverem újra a házat,

S kürtökként a folyón

túl felharsannak a társak.

Baka István

 
 
0 komment , kategória:  Arszenyij Tarkovszkij 1.  
x
  2011-05-28 06:43:27, szombat
 
  Ablakon ázott föld szaga árad (Hungarian)


Ablakon ázott föld szaga árad

A házba, a bornál mámoritóbb,

Ablakon át anya néz ki a tájra,

Beszívja az erjedt, furcsa szagot.



- Szunnyadj télen anyád zugolyában,

A rozsmag is alszik a földi homályban,

Mért keserítene most is a vég?



- Míg a tavasz beköszönt, anyaméhben

Lázár sírbeli álma igézzen,

S zöld koszorúsan a fényre kilépsz.

Baka István

 
 
2 komment , kategória:  Arszenyij Tarkovszkij 1.  
     1/5 oldal   Bejegyzések száma: 47 
2018.06 2018. Július 2018.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 1 db bejegyzés
e év: 11 db bejegyzés
Összes: 68305 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1655
  • e Hét: 3759
  • e Hónap: 94859
  • e Év: 1790744
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.