Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/5 oldal   Bejegyzések száma: 41 
Hollósy Tóth Klára: A vers
  2017-05-14 06:59:30, vasárnap
 
  Hollósy Tóth Klára:

A vers


A vers a lélek parancsa, szárnyalása,
pregnáns sorokba a mélység titka vész.
A lélek láttatása, felvillantása,
fogalmazott érzés, önkifejezés.

Képzeletutazás az Én fedélzetén,
színes jelzőkbe, metaforákba zárt
rímes játék, csevegő, könnyed és merész,
mint ősi, dalszerű, megnyilvánulás.

Láttat mindent, jót, szépet, magasztosat,
rosszat is, mindazt, ami fáj, ami bánt,
közben elmondja gyarlóságainkat,
minden átöröklött emberi hibánk.

A vers gondolat, a lélek álmodása,
áldás és átok, kegyelem, kárhozat,
az ellentétek egymásba olvadása,
varázslat, művészet, lélekláncolat.
 
 
0 komment , kategória:  Hollósy Tóth Klára  
Hollósy Tóth Klára: Az ember az egyetlen
  2017-04-25 07:14:52, kedd
 
  Hollósy Tóth Klára:

Az ember az egyetlen


Az ember egy, ki gondolkodni képes,
kinek lelke testbe van börtönözve,
ki a változóban változatlant keres,
hitével reményt, s valót kapcsol össze.
Feléri ésszel, sorsa feltételes,
és a feltétlen létezésig ás le,
egyetlen, ki folyton értelmet keres
mindenben, és erről soha nem áll le.

Jó tudja létezése időleges,
léte súlya nehezül, majd rászakad,
de vállalása sohasem nemleges,
nem ül tétlenül hűsítő fák alatt.
Az ember az egy, kinek értelme van,
öt érzéke mellett van megérzése is,
az egyetlen lény, akinek lelke van,
becsületre vágyik, s szeretetre is.

S lelke nyugalmát feldúlja a bánat,
lázong ellene, mint tűzláva folyam,
búskomorsága magára nem várat,
újra gondokat, keserveket fogan.
Kívül megnyerő, belül láthatatlan,
kiútját e káoszlétből nem leli,
útja bármilyen, sosem járhatatlan,
ha fojtott feszüléssel is van teli.
 
 
0 komment , kategória:  Hollósy Tóth Klára  
Hollósy Tóth Klára: E gyönyörű világban
  2017-04-22 07:11:48, szombat
 
  Hollósy Tóth Klára:

E gyönyörű világban

                          ,, Szeretném felverni lelkem dalával
                          ...a világot!"
                                                            József Attila

Hogy halljanak, lássanak, vigasztalódjanak
kiknek elment az élettől a kedvük,
boldogok lehessenek, szeretni tudjanak,
mosolyogjon, ne zokogjon a lelkük!

Ha mondanák, szeretlek, melletted állok,
tán lassabban forogna e nagy kerék,
ha őszinte lenne az ember, nem álnok,
nem reszketne tétlenül a remény.

Az ember sokáig bekötött szemmel ül,
vár tétlenül, majd pattanásig feszül,
mikor rákövül a mindennapi gond.

Legyen mindenki otthon e hazában,
e dalommal felvert gyönyörű világban,
oly egyformán, mint az erdőben a falomb!
 
 
0 komment , kategória:  Hollósy Tóth Klára  
Hollósy Tóth Klára: A lélek csendje
  2017-04-21 09:21:57, péntek
 
  Hollósy Tóth Klára:

A lélek csendje

           ,, mert annyi mosoly, ölelés
              fennakadt a világ ágbogán."
                         József Attila

...mint akaratokon a teljesületlen vágy,
mikor még útban a sugár,
de hirtelen elszökik a nyár...
vagy mint a simogató kezek,
melyek vigyázzák
a mosolyok édes, igaz tanyáját,
a lélek csendjét,,
az emlékek otthonát,
s lüktet felette sinusgörbével
a szív dobogó ütemén a vér
szüleinktől belénk települve
a szívhangokon át,
kölcsönzi a lét nagy ajándékát
az életet magát,
és benned zakatol a világ,
a mindenség, szépség,
vagy épp az egyhangúság,
a gének, atomok, molekulák,
mind-mind a test anyagában
lüktetnek át,  kiszámított ütemben,
szépen, ,, mint csillag az égen",
tudatja velem mind, hogy vagyok,
és én rájuk se gondolok,
csak épp most, hogy írok,
gondolkodom, mélázgatom,
a világ fölött, magam fölött, mindenen,
a sorsomom, az életemen,
miközben figyelem
hogy remeg a nyárfán a levél,
ez aprócska lét, reszkető remény,
ide-oda fordul szállva, ringatózva,
pendíti, forgatja a szél,
miközben sorsára vár,
megpihen kicsit, megnyugszik
minden ág, hallatja némán
hallható szavát,
az élet örök dallamát,
-         önmagát  -
míg kimért ütemben pulzál a lét,
a rét, az erdő, a kert, a messze, odaát,
nyilazza a langyos őszi ég szerte aranyát,
az élet éltető, kölcsön sugarát,
a megmagyarázhatatlan, gazdag, telt varázst,
a lebegő tiszta békét,
a szépségek halvány, vagy épp vakító fehérét,
szikrázó kékét,
mindazt a látható csodát,
ami épp most ,,akadt fenn"
a képzelet képén,
a ,, világ ágbogán".
 
 
0 komment , kategória:  Hollósy Tóth Klára  
Hollósy Tóth Klára: A csillagok felett
  2017-04-06 09:25:37, csütörtök
 
  Hollósy Tóth Klára:

A csillagok felett


Mióta nem vagy, csak téged kereslek,
üzenek a nappal, a széllel tenéked,
lehet, hogy nem vagy, én mégis szeretlek,
akkor is, ha te ezt soha meg nem érted.

Csukott szemmel is folyton téged látlak,
a lelkemben érzem szerelmed erejét,
ha elgondolom, nem nekem vagy , másnak,
már hidegnek is érzem szemed melegét.

Valahol majd a csillagokon is túl
találkozunk, ahol majd lelkünk összeér,
majd fény és béke lesz, nem vadvihar dúl,
a lelked lesz a jussom hűségemér'...

Ott örökké már mi csak együtt leszünk,
Mi is lehetne, ami ennél jobb és szebb?
itt egymás nélkül múlik az életünk,
mondd, megnyugszunk e majd a csillagok felett?
 
 
0 komment , kategória:  Hollósy Tóth Klára  
Hollósy-Tóth Klára: Küldetésünk
  2017-04-05 08:24:18, szerda
 
  Hollósy-Tóth Klára:

Küldetésünk


Mindennek miértje, célja van a földön,
de hogy minek mi, nem tudjuk előre,
élete kinek Kánaán, kinek börtön,
mindig szükség van akaraterőre.

Menny vagy pokol vár. Nem tudni, hova tartunk,
szeretetet adsz és vársz, hogy több legyél,
meg van határozva minden pillanatunk,
akar az ember, és rájön, csak remél.

Van láng, mely porig éget, és van égi tűz,
mely erőt ad, éltet, másokkal összefűz,
s van, amelytől az ember visszahőköl.

Van, akit büntet, s kihez kegyes az Isten,
van, ki sínen halad, s van, aki kibillen,
és van, kit a lét teljesen felőröl.
 
 
0 komment , kategória:  Hollósy Tóth Klára  
Hollósy Tóth Klára: A csenden át
  2017-01-24 08:12:36, kedd
 
  Hollósy Tóth Klára:

A csenden át


Elmentél tőlem szépen, csendesen,
gyávaságba fúlt mégis a vágyad,
lettél maga a hang utáni visszhang,
mikor feleselve szólok utánad.

Hitet adtál nekem, új életet,
amikor titkon forrásodra leltem,
hittem, mindent adtam én is neked,
de te mit adtál, azt mind visszavetted.

Ahogyan egy vékony, gyenge ágról
hirtelen felrebben, elszáll a madár,
az ág azonnal kiegyenesül,

ilyen visszarántó, merev hiány
kiált utánad még a csenden át,
és hűl hiteimmel, hűl, egyre hűl...
 
 
0 komment , kategória:  Hollósy Tóth Klára  
Hollósy Tóth Klára: A szerelemhez
  2017-01-17 08:40:02, kedd
 
  Hollósy Tóth Klára:

A szerelemhez


Ó áldott, szűztiszta szerelem,
takarj be féltve, vigyázz rám, fázom!
Égess el lángoddal vértelen,
bármit tégy is, nem lesz zokszó számon.

Érleld, ahogy a nap a határt,
teljessé a szeretetet bennem,
ahogyan a nyár aranyát,
telíts fénnyé, értelemmé, engem!

Soha ne tégy bizonytalanná!
Ördögi szörnynek ne mutasd magad!
Válj, kérlek halhatatlanná,
hogy mindörökre megtarthassalak!
 
 
0 komment , kategória:  Hollósy Tóth Klára  
Hollósy Tóth Klára: Téli éji merengés
  2016-12-28 07:40:50, szerda
 
  Hollósy Tóth Klára:

Téli éji merengés


Néma az éj, a föld, az ég,
hull a hó, hull, puhán, halkan,
a táj ködszürke sűrűség,
ezer hang egy néma dalban.

Sétálgatok egymagamban,
jelenből, múltba siklanék,
tolong a kép, akaratlan
csengő csendül, a szárnyas ég.

A mélyen alvó fák fölött
visszatér a múlt elém,
meghasadt kép, összetörött,
gyönyörű mégis, mert enyém.

Havas varázslat vesz körül,
múltak lépnek ki a csendből,
rohan az idő, elröpül,
kegyelem száll odafentről.

Győr, 2011. december 25.
 
 
0 komment , kategória:  Hollósy Tóth Klára  
Hollósy Tóth Klára: Tudod-e?
  2016-12-17 07:00:10, szombat
 
  Hollósy Tóth Klára:

Tudod-e?

Hommage á Jékely Zoltán

,, Tudod-e, hogy az igazi nagy szerelmet
az őszi erdőn a legszebb kezdeni?
Nincs nagyobb csók, mint amelynek
váltását ezer halál lesi?"
Jékely Zoltán


Tudod-e, hogy az igazi, nagy szerelmet
az ember szinte bárhol kezdheti?
Csak tartson soká az a nagy csók, amelynek
,,váltását ezer halál lesi"!
Ismersz-e olyan igazi, nagy szerelmet
mely kezdettől a végéig megmarad?
Mely nem oszlik semmivé az idővel,
őrlő, nagy malomkövek alatt?

Vannak-e oly igazi, nagy szerelmek,
mik a sírig tartanak, nem tűnnek tova,
melyek ártatlanok, akár a gyermek,
s nem hagy rajtuk nyomot bűnök démona?
Van-e őszinte holtomiglan, s holtodiglan,
szelíd patak, s visszafoghatatlan visszhang,
van-e tűzsugarú, rózsalángú nap,
mely örökre marad, soha el nem illan?

S van-e oly élet, hol mélység őriz mindent,
nem veszik kútmély időverembe?
Hol szent a parancs, a törvény, mint az Isten,
s nem pusztítja szószegő csalárdság veszte?
Tudod-e, hogy az igazi, nagy szerelmet
az ember szinte bárhol kezdheti?
Nem a hely, az évszak, nem a körülmény a fontos,
az ember, aki tartását, becsületét,
makulátlan jellemét nem nélkülözheti!
 
 
0 komment , kategória:  Hollósy Tóth Klára  
     1/5 oldal   Bejegyzések száma: 41 
2017.06 2017. Július 2017.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 258 db bejegyzés
e év: 1924 db bejegyzés
Összes: 28355 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2204
  • e Hét: 23400
  • e Hónap: 162132
  • e Év: 1014675
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.