Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
1950.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 34 
Hepp Béla
  2018-03-08 14:18:42, csütörtök
 
  Hepp Béla

Vízgyűrűk

Ne sírj, ne sírj, csak álom volt,
csöppet sem érett, átgondolt;
játék a széllel, éretlen
játék egy másik életben,
simítása egy illatnak,
dallam, hogy verssé írhatlak,
áradó, tiszta kék ének,
íze a csöndes békének,
képzelt mezőkre nyármorzsák,
élni egy percnyi bátorság,
színes, szerelmes oldatban
hit, hogy ma másik holnap van,
s díszlet a vízben játszó Hold...
ne sírj, ne sírj. Csak álom volt.
 
 
0 komment , kategória:  Hepp Béla  
Hepp Béla
  2018-02-26 09:25:13, hétfő
 
  Hepp Béla

Hozz egy dalt

Egy dalt hozz el nekem. Éppen olyan legyen,
ahogy vad moraj kél a távoli hegyen,
és tisztán, valómban legbelül dörögjön,
mint mikor az utcán az a Nagy Örök jön,

egy dalt, ami úgy kap lágyan karba engem
hogy minden gondomat azonnal feledjem,
röptessen szalagos, színes, széles hátán
tavaszi szelekben szálló papírsárkány,

egy dalt, ami távoli, vad vizekre csalhat,
ne találjak benne békét, sem nyugalmat,
hullámai fojtsák háborgó lelkemet
míg tiszta kék mélye magába nem temet,

dalt, amitől bennem kinyílnak a rónák
végtelenjei, s hogy egyetlen lakóját
megkérdezhessem: Te, sosem hallott pásztor,
milyen édes-búsan fájó nótát játszol...

Egy dalt hozz, amiben felolvad az este,
hogy ő;s-önmagamban halkan térdre esve
elhiggyem, hogy ott, fenn, az a tiszta mélykék
a jövőt jelenti, nem a lélek végét,

egy dalt hozz el nekem, csepp tündérek csendjét,
hogy büszke szívembe újra visszacsenjék
az egyetlen választ ezen a kék bolygón,
csak egy dalt hozz... és a Te hangodon szóljon.
 
 
0 komment , kategória:  Hepp Béla  
Hepp Béla
  2018-02-11 11:37:40, vasárnap
 
  Hepp Béla

Az vagy...

Nézlek. Kinn a csend alá szalad az est,
úgy remeg a fény az ablakon, ahogy
ujj varázsol húrra könnyű dallamot.
Régi sor kel dalra így: kenyér, s a test.

Ős szonett, ,,Az vagy nekem...", bíborba fest
ágyamon egy csöppnyi láng, és hallgatod
ezt a sort, az vagy nekem... és az vagyok,
mondanám, amit kerestél, hogy szeresd.

Mégis hallgatok, talán a szó se kell,
most a csend, vörösben ingó gyertyafény
pillanatnyi bája köt, nem érdekel

vallomásom, vak sorokba font remény.
Nem tudom, szíved mi módon értem el,
vagy nekem, s maradj örökre az enyém.
 
 
0 komment , kategória:  Hepp Béla  
Hepp Béla
  2018-02-09 11:08:18, péntek
 
  Hepp Béla

Ha elmegyek

Ha elmegyek, csak egy arcot viszek magammal,
a Tiéd, ahogy csöndes lángra gyújt a hajnal,
kedves orrod, ajkad, szelíd mosolyú szemed,
ezt viszem magammal, ha egyszer majd elmegyek.

Ha elmegyek, csak egy hangot viszek magammal,
ahogy nevetsz, és mesélsz, és a dúdolós dal,
és abban öröm, bánat, mind-mind benne lesznek,
ezt viszem magammal, s benne lesz minden kezdet.

Ha elmegyek, egy érintés jön majd énvelem,
abban benne lesz a tiszta, hűvös végtelen
minden mély bársonya, puhán simító ujjad;
hogyha fázom, pille-érintésedbe bújjak.

Ha elmegyek, a számban csak egy örök íz lesz
legyőzve minden mást, a sóhajom, hogy ízlesz,
újra él a gondolatra most is nyelvemen;
ha elmegyek, ajkad íze ott lesz majd nekem.

Ha elmegyek, magammal viszek egy illatot,
a bőröd, s hajad, ahogy a sátra rám hajolt,
parfümöd, tested... ős-álmom ez az egyveleg.
Ezt elviszem magammal, ha egyszer elmegyek.

Ha elmegyek, semmi mást, csak Téged vinnélek,
lelked lelkembe oltva nincs fájó ítélet,
sötét se rettent, sem léten túli képzetek.
Csak Te leszel velem, ha egyszer majd elmegyek.
 
 
0 komment , kategória:  Hepp Béla  
Hepp Béla
  2018-02-08 11:26:42, csütörtök
 
  Hepp Béla

Adj

Add nekem hajnali ölelésed, bármily korán van
hagyd illatod a fürdőszobában,
s a résen át, amit az éjpalást nyit,
szerelmet adj, csak egy falásnyit.

Bár mindketten tudjuk, csodák nincsenek
hálóruhád alatt a múltunk incseleg,
s a tükör szélén, nézd, felszakadt a foncsor,
képed tépett darabján, ahol nincs kor,

se jelen, se jövő, ami a múltból ottmaradt,
add nekem azt is. Örök pillanat.
Homlokomon a pihenő tenyérmeleg
feledtet általad gondot és enyészetet,

hagyd rajtam, könyörgöm, nyugtató érintésed.
Hunyt szemmel itt fekszel,végignézlek
ahogy előttem elnyúlva pihensz az ágyon.
Minden porcikádat birtokolni vágyom

harc nélkül hódítva, hogy magadtól engedd
elorzott kincsemnek kívánt tested, lelked;
hogy időtlen időkig az enyém maradj.
Ha nem kérlek, akkor is adj és csak adj.....

 
 
0 komment , kategória:  Hepp Béla  
Hepp Béla
  2018-02-08 11:19:08, csütörtök
 
  Hepp Béla

Csavargó álmok

Kicsit vegyük most mindketten komolyra
az éjben úszó csendek tompa kínjait,
leveleit a szél hogyan sodorja,
késői füstszagában ránk hogyan terít

apró neszekkel, árnyékmozdulással,
sáros holdfénnyel fércelt borszagú köpenyt.
Gonosz játék, érzem, előbb belém hal,
mintsem megtudhatom, varázsa mit jelent.

Nem. A látóknak jár ez az éj-szeánsz,
felém kavargó képek, büszke fájdalom...
nem írhatja meg pár kósza asszonánc
amit belül érzek, és fel sem foghatom,

mert a józanságnak itt nincsen helye.
Fényködök tánca csal, és messzi csillagok
ritmusából gyűrt remények éjjele,
közöttük én ma újra egymagam vagyok.

Lélekjárás, vagy csak sodródás talán?
Fázva, tudott magamtól tartva legbelül,
át- meg átszűrődve minden éjszakán
körötted járok veszve, ismeretlenül.

 
 
0 komment , kategória:  Hepp Béla  
Hepp Béla
  2018-02-07 09:30:32, szerda
 
  Hepp Béla

Lélekzet

Otthontalan volt mindenütt a lelkem.
Árokba bújt, hogy rejtse szél alól
sorvadt nyomát a széle-hossza telken
korcsos-magamnak, s ott volt valahol,

ott volt mindig. Ha senki sem kereste,
pattogtatta a padlásléceket,
ajtón zörgött, s ha megvakult az este
ágyamra ült, és folyton kérdezett.

,,Alszol? Hallgatsz... csak megjátszod az álmot,
nem tudsz becsapni, minden kínodat
érzem magamban, mást kell kitalálnod,
egyek vagyunk; rontó, és áldozat..."

...és elmesélte, merre járt, amíg én
lényegtelenbe fulladt perceket
rángattam át huszonnégy óra ívén,
és jól tudta, hogy bennem reszketett

minden, amit nem tehettem meg aznap,
s én eltakartam mind a két fülem,
és engedtem a fáradt bódulatnak
hogy reggel újra menjen - nélkülem.

Teltek az évek. De sokszor kerestem
tükrök mögött, vagy belső kozmoszom
fényútjain, vagy másik égitesten,
megfogadtam, ha meglesz, elhozom

mellém ülni, hallgatni, merre jár míg
süket világom krétakörben áll,
velem marad majd minden kis halálig,
szabad lesz, s akkor újra megtalál.


 
 
0 komment , kategória:  Hepp Béla  
Hepp Béla
  2017-12-07 10:30:03, csütörtök
 
  Hepp Béla

Asztaliteratúra (jav.)

Tervezzünk apró lényeket,
képzeljük bátran őket el
amint csordájuk lépeget,
és friss, zöld mohából épp legel,

lábuk négy erős láb legyen,
feszüljön szárny a hátukon
hogy minden csöndes ághegyen
akadjon egy, ha ráfujom,

s legyenek apró karmaik,
kapaszkodásra kellenek,
lábuk alatt a szürke szik
léptüket ne billentse meg,

földjük, a Nagy Virágcserép,
kegyes- kegyetlen végtelen,
úgy rejt magába száz mesét,
ahogy azt én elképzelem,

s repüljenek rám néhanap
izzóan színes karikát
- hogy teljen végre az irkalap -
e szárnyas, apró paripák.
 
 
0 komment , kategória:  Hepp Béla  
Hepp Béla
  2017-09-25 11:43:00, hétfő
 
  Hepp Béla

Ázott szívemmel

Árnyékod tört tócsákon gázol,
átfúj a szél, és bőrig ázol,
hitem, hogy lesz ez még jobb, lesz szebb,
ahogy jössz, kerül egyre messzebb,

közöttünk áthatolhatatlan esőszálak
nyílzápora, mint hajtott vadállat
török feléd, és nem tudom még
mi lesz, mielőtt összerogynék,
marni fogok, hogy neked is fájjon
ezer sebem - vagy csak felkínálom
ronggyá foszló, ázott sóhajom
a félve vágyott másik oldalon,

saját fájdalmam görbe tükrét
látom mindenhol, nem töröm szét,
ha akarod, lásd a lélektorzóm
ahogy őrjöng a széles korzón,
a föld alól elkárhozott eretnek
tekintetemmel téged így követlek,
minden pocsolyából én bámulok némán,
mocskos vagyok, kérlek, most ne nézz rám!

A lábam visz, te jössz. A pillanat...
szemedben apró fények játszanak,
áll az idő, és átölel a tér,
,,szia", és bújsz, s az ajkunk összeér...
 
 
0 komment , kategória:  Hepp Béla  
Hepp Béla
  2017-06-04 07:58:52, vasárnap
 
  Hepp Béla

Szavak

Szeretnék átbeszélni hosszú éjszakákat,
hallgatni csak repkedő mondatod,
nézni, hogy hangra formálod a szádat,
s hajadba túrni, hallak, itt vagyok,

szeretném, ahogy ölemben fejeddel
mesélnél új és új történetet,
szeretném, hogy egy percre se feledd el,
én hallgatlak, és itt vagyok veled,

szeretnék aztán hallgatásba bújni
hogy képpé váljon minden gondolat,
színnel teljen minden, minden új, mi
rakoncátlan szavakban szalad,

aztán majd én is hosszasan mesélek,
a múlt időkben mi történt velem,
beszélnék arról, hogy sodort az élet,
mint épült bennem fáradó jelen,

beszélnék arról, a hétköznapok csendjén
hogy vált ünneppé az, hogy létezel,
és a napjaimat élni hogy szeretném,
hogy kérdésemre lényed mit felel?

te válaszolsz ha nem is kérdezek,
egyszerre érzem minden rezdülésed
ahogy nyakamra ráfonod kezed,
és csendbe fúl egy megfogant ígéret
ahogy összebújik ajkad és az ajkam,
így, sóhajommal hagynám, hogy mesélj?

lépteid mellettem hallom gondolatban
s látom, ahogy továbbsodor az éj.

 
 
0 komment , kategória:  Hepp Béla  
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 34 
2018.03 2018. április 2018.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
30 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 192 db bejegyzés
e év: 1097 db bejegyzés
Összes: 7665 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 888
  • e Hét: 3411
  • e Hónap: 52747
  • e Év: 273541
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.