Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
1950.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 23 
Hepp Béla
  2017-04-13 16:01:58, csütörtök
 
  Hepp Béla

Tőled szép...

Úgy töltöd meg csöndben és észrevétlen
az életem, hogy el kell most meséljem,
mitől más minden, ha itt vagy, itt, közel.
Nem tudom még, hogy honnan kezdjem el...

Vasárnap van, és úgy érzem, bármi jó,
ahogy zenével ébreszt a rádió,
az ágyra gyűrve árva paplanod
lehel felém még egy pajkos illatot.,
a konyhaszekrény mágnes-zárja kattan...
itt vagy, és ott is, Te, megfoghatatlan.

Nyújtózom egyet, itt hagyom az álmom
a kócos fénytől kesze-kusza ágyon,
a reggel bennem épp csak sertepertél,
de Te már a konyhában felsepertél,
kávéillat csal, megcsörren egy csésze
és a kiskanál, szertartásunk része,
jövök. A kő őrzi nedves talpadat,
lábnyomod, hogy biztos megtaláljalak,
a háttámláról egy virgonc sapkabojt
a minket váró székpárnára folyt,
zenében oldott fény remeg a szőnyeg
szálai közt, és aranysárgán, Tőled,
csak lassan, legyen most végtelen a perc
amíg összeérünk, jó reggelt-ölelsz,
s magamba szívom e csöndes végtelent.

Ha itt vagy mellettem, az mindent jelent.
 
 
0 komment , kategória:  Hepp Béla  
Hepp Béla
  2017-04-07 08:20:31, péntek
 
  Hepp Béla

Megírlak majd

Megírlak majd, ha meg tudom
fogalmazni a hűs szelet,
napban felizzó hajnalon
ahogy a csendes levelek
közül kacéran rám nevet,
megírlak majd, a fény mögött
ha láthatom mélységeit,
szivárványívbe öltözött
játéka többé nem vakít,
feladja izzó titkait,
megírlak majd, ha nyári éj
vásznán kacsintó csillagok
közé többé nem hív a mély,
fényükből már nem olvasok
puhán simító holnapot,
megírlak majd, ha csepp eső
útját járva az üvegen
fut, kerül, s a vonzerő
fogalmába zárt értelem
nem lesz csak száradó jelen,
megírlak majd, ha szirmokon
színt látok és matériát
megrezdülni ha átfogom,
és két kezem nem éri át
amit ölelni megtalált,
megírlak majd, a részletek
száraz sorába bújtatom
felismerni vélt lényedet
száz teli karcolt oldalon.
S már nem lesz miért elmondanom
 
 
0 komment , kategória:  Hepp Béla  
Hepp Béla
  2017-04-04 08:00:10, kedd
 
  Hepp Béla

Fényt festek

Fényt festek, látod, az ujjhegyemmel
ahogy mozgatom, vonalak
kígyóznak, kúsznak. Pont-pont ember
mosolyog, és egy pillanat,
eloszlik, aztán új a vászon,
sötét a háttér, fekete,
emlékkép csak a retinámon
a fénypára lehelete.

Most nevet írok egy mozdulattal,
nem állnak meg az ujjaim,
gyorsan izzik fel az éjsötét fal,
vagy csak én látom, foltjain
új meg új képek születnek,
ahogy tíz ujjal karcolom
szárára kétágú feszületnek...
megpattannak az éjfalon,

s most már karjaim is járnak fel-le,
ahogy új meg új képeket
festek a fénnyel... de látnom kell-e,
amit kilök a képzelet
agyam mélyéről, ahogy újra
parázst szít vak fantáziám,
tűz sodor, ahogy karom írja
az íveket. és szórja rám,

pattogó, vörös szikrái szállnak,
kígyói nyelve sistereg.
felemészt, rombol, ahogy támad,
sikoltanék, segítsetek,
már nem alkotok, csak hadonászok.
csapkodok, védekezem,
erőm fogytán, a tűztitánok
felemésztik a két kezem.

Karom leejtem, és mély sötét lesz,
nem mozdulok. De jó kis éj ez...
csak
vak

...a test akar,
a lélek nem mer,
kezdjük újra...
pont-pont ember...
 
 
0 komment , kategória:  Hepp Béla  
Hepp Béla
  2017-04-03 10:32:57, hétfő
 
  Hepp Béla

Hozz egy dalt

Egy dalt hozz el nekem. Éppen olyan legyen,
ahogy vad moraj kél a távoli hegyen,
és tisztán, valómban legbelül dörögjön,
mint mikor az utcán az a Nagy Örök jön,

egy dalt, ami úgy kap lágyan karba engem,
hogy minden gondomat azonnal feledjem,
röptessen szalagos, színes, széles hátán
tavaszi szelekben szálló papírsárkány,

egy dalt, ami távoli vad vizekre csalhat,
ne találjak benne békét, sem nyugalmat,
hullámai fojtsák háborgó lelkemet,
míg tiszta kék mélye magába nem temet,

dalt, amitől bennem kinyílnak a rónák
végtelenjei, s hogy egyetlen lakóját
megkérdezhessem: Te sosem hallott pásztor,
milyen édes-búsan fájó nótát játszol...

Egy dalt hozz, amiben felolvad az este,
hogy ős-magamban halkan térdre esve
elhiggyem, hogy ott fenn, az a tiszta mélykék
a jövőt jelenti, nem a lélek végét,

egy dalt hozz el nekem, csepp tündérek csendjét,
hogy büszke szívembe újra visszacsenjék
az egyetlen választ ezen a kék bolygón,
csak egy dalt hozz... és a Te hangodon szóljon.
 
 
0 komment , kategória:  Hepp Béla  
Hepp Béla
  2017-03-30 08:06:04, csütörtök
 
  Hepp Béla

Tánc a romokon

Most halk zene emel az összedőlt világ fölé,
kicsit talán a végtelen idő repít,
nézlek, e széttört zöld tükör magába rejtené
kimondott kínját, cseppnyi, fénylő csendjeit.

Még minden léptünk fáj, őszinte, eltört mozdulat
követ egy sóhajt, hangszilánkja felsebez...
alattunk összetört tegnapban botlik a tudat
ahogy belénk kuszál egy régi hanglemez,

s minden újabb csendből lágyan kibomló dallamív
továbblendíti tört varázsú éjszakánk,
minden lassan ringó léptünk megállni visszahív,
hogy száz képét a nyárnak úgy borítsa ránk,

ahogy megéltük mind. Ezernyi féktelen öröm,
már sodor a tánc, test a testnek válaszol,
egy szó dobol csak bennem újra, újra: köszönöm,
szállhattam Veled, percekre, valahol...

Lábunk alá a csend a hajnal fényeit veti
élesen hasít belém a józan értelem.
Nem, a tiszta ész hogy vesszelek, azt nem jelentheti.
Múltam romjain is táncolj, táncolj velem.


...
 
 
0 komment , kategória:  Hepp Béla  
Hepp Béla
  2017-03-27 07:33:54, hétfő
 
  Önkezével

úgy érzek majd veled, hogy önmagamból tépek
könnyet törölni kis emlékfoszlányokat,
múltamból hasítok fel gyolcsnak hintaléted
sebeit kötni, és kérlek, hogy elfogadd,

sínnek egykor acélos akaratom vázát
megtört csontjaidhoz segíteni hajtom,
léleklángjaimba, hogy lázadban ne fázz át
belefoglallak, hogy lelked megmaradjon,

víg estéim hűs forrásaiból itatlak,
örömeimből gyúrt kenyérrel etetlek,
hogy láss, száz évig gyűjtött fényeim mutatnak
új utat sötétbe forduló szemednek,

maradj itt, magadért, véletlen se miattam,
hisz üres árnyam dől a korhadt keresztnek,
nincs semmim már,
csak egy,
és mindent odaadtam:
egy szívdobbanás, a legutolsó, legszebb...

 
 
3 komment , kategória:  Hepp Béla  
Hepp Béla
  2017-03-25 08:27:23, szombat
 
  Hepp Béla

Téridő

Amott zacskót, ázott papírlapot rugdal az esti szél
ahogy bejárja szürkülő utcáink zegzugát,
halkan fütyül, felnyögve padra ül, s egy elkorhadt levél
lapul, ne hágjon féktelen kedvében rajta át.

Bealkonyul, az oszlopon kigyúl a bágyadt sárga láng
alatta bokrok árnyékába gyűlik a sötét,
remegve fél, nehogy a kósza szél az elhagyott palánk
alá söpörje rongyait, kibomló köpenyét.

Kicsit pihen a távozó jelen, a fénykörben megáll
múltnak hajítva mindent mit hajnalban elhozott,
a csend a tér szívébe visszatér, az éj talán halál,
s a szél csak önmagának fúj egy régi dallamot.
 
 
0 komment , kategória:  Hepp Béla  
Hepp Béla
  2017-03-22 08:52:09, szerda
 
  Hepp Béla

Egyszerű vers

Fejem fölött még néha ellebegnek
csintalan múzsák, apró kis angyalok
ilyenkor olyan boldogan teszem meg
hogy megmutassam Neked, amit adhatok.

Ha szemem behúnyom, a szóerdőbe lépek
ahol mint jó erdész otthon vagyok,
lenyűgöznek mindig virágpompás rétek,
vers-cserjék, regény-fák és apró csillagok.

Itt járni vágyom szüntelen és látni,
beszívni mind a Szellem illatát,
hallani ahogy az Élet nő, és bármi
megrezdül, hagyni futni rajtam át,

elheverni a zsenge aljnövényben,
a tökéletes apró verslábak tövén
vagy átlebegni félve, meg ne sértsem
a friss hajtást, roppant fát, akkor sem, ha vén,

kezembe fogni óvatos tenyérrel
a szerelem rózsáit, s illatukon át
átszállni egy másik világba kevés kell,
ha nyitva kínálod lelked ajtaját.

Ha haragzöld indák fonják át bokámat,
és fojtó szagukkal rontva intenek,
tudom, varázsszó erre a bocsánat,
akkor húznak le, ha szíved nincs veled.

Itt minden növény egy önálló kis élet,
önmagát kínáló, mesélő világ,
itt élek, ahol percről percre éled
új vágyhajtás, új szár, kibomló virág,

közel kell hajolnom, ha érteni vágyom,
válaszul megértőn, halkan suttogok,
minden csöpp moha és fűszál a barátom,
amiért ültettem én is itt magot.

Gyökér-szótövek, és míves fa-ragok,
ritmus-kacsok, teleírt levelek,
köztetek élek, s ha egyszer elhalok
itt bomlanék el szívesen, veletek.

Fejem fölött még néha ellebegnek
csintalan múzsák, apró kis angyalok,
tudom, te is jársz itt, csak így értheted meg
miért ez az erdő, s én miért vagyok.

 
 
0 komment , kategória:  Hepp Béla  
Hepp Béla
  2017-02-21 06:28:21, kedd
 
  Hepp Béla

Reggeli daráló

Most felfakad a csend, felül, és körbenéz
a megfeszült világra ébredőn a lélek,
két pont között pattanni kész a józan ész,
kialszanak az éjjel álmodott remények.

Talán az ágy, talán a párna várna még,
talán a mindent átrepülni képes énem
csábít, se fény se hang nem kell, a messzeség
nem itt lakik. Magamban kellene elérnem.

Kegyetlen ez, ahogy nap, mint nap elragad
saját időmből ez az összevissza élet.
Az egyetlen Te vagy, reggeli önmagad,
mi járni hív... miközben készülsz, én beszélek

arról, hogy álmomban mik estek meg velem,
és felhúzom magam parányi dolgokon,
hallgatsz, bennem felüt a csendes félelem:
holnap, holnaptól ezt mind másképpen fogom...

Indulni kell. Visszük a hajnali rutint
föl-alá szaladva véges bugyraink között,
mókázó kulcsok tánca cseng, megyünk megint...
a reggel újra kopott ruhába öltözött.
 
 
0 komment , kategória:  Hepp Béla  
Hepp Béla
  2016-10-20 21:13:19, csütörtök
 
  Hepp Béla

Az vagy...

Nézlek. Kinn a csend alá szalad az est,
úgy remeg a fény az ablakon, ahogy
ujj varázsol húrra könnyű dallamot.
Régi sor kel dalra így: kenyér, s a test.

Ős szonett, ,,Az vagy nekem...", bíborba fest
ágyamon egy csöppnyi láng, és hallgatod
ezt a sort, az vagy nekem... és az vagyok,
mondanám, amit kerestél, hogy szeresd.

Mégis hallgatok, talán a szó se kell,
most a csend, vörösben ingó gyertyafény
pillanatnyi bája köt, nem érdekel

vallomásom, vak sorokba font remény.
Nem tudom, szíved mi módon értem el,
vagy nekem, s maradj örökre az enyém.

 
 
0 komment , kategória:  Hepp Béla  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 23 
2017.03 2017. április 2017.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 9 db bejegyzés
e hónap: 208 db bejegyzés
e év: 1089 db bejegyzés
Összes: 4224 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 819
  • e Hét: 819
  • e Hónap: 39221
  • e Év: 159957
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.