Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
2017.12.31
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 25 
Hepp Béla
  2017-06-04 07:58:52, vasárnap
 
  Hepp Béla

Szavak

Szeretnék átbeszélni hosszú éjszakákat,
hallgatni csak repkedő mondatod,
nézni, hogy hangra formálod a szádat,
s hajadba túrni, hallak, itt vagyok,

szeretném, ahogy ölemben fejeddel
mesélnél új és új történetet,
szeretném, hogy egy percre se feledd el,
én hallgatlak, és itt vagyok veled,

szeretnék aztán hallgatásba bújni
hogy képpé váljon minden gondolat,
színnel teljen minden, minden új, mi
rakoncátlan szavakban szalad,

aztán majd én is hosszasan mesélek,
a múlt időkben mi történt velem,
beszélnék arról, hogy sodort az élet,
mint épült bennem fáradó jelen,

beszélnék arról, a hétköznapok csendjén
hogy vált ünneppé az, hogy létezel,
és a napjaimat élni hogy szeretném,
hogy kérdésemre lényed mit felel?

te válaszolsz ha nem is kérdezek,
egyszerre érzem minden rezdülésed
ahogy nyakamra ráfonod kezed,
és csendbe fúl egy megfogant ígéret
ahogy összebújik ajkad és az ajkam,
így, sóhajommal hagynám, hogy mesélj?

lépteid mellettem hallom gondolatban
s látom, ahogy továbbsodor az éj.

 
 
0 komment , kategória:  Hepp Béla  
Hepp Béla
  2017-05-14 11:36:01, vasárnap
 
  Hepp Béla

Csók

Karom simogató indaként átfon,
rám feszülsz, akár a hűvös nyári tó,
elhal a künn, s a madarak az ágon...
már nem köt a konok gravitáció

orrom eltöltöd édes illatoddal
lehunyt szememmel most csak téged látlak
agyamban halkan kél csöndre csendülő dal
égő ajkaimmal keresem a szádat

és ahogy lassan összekapcsolódunk,
édes kötés, a vágyban hirtelen
millió csillag gyúl, éjtáncba fonódunk,
izzó napsárgákon, mély égi kékeken

átzuhanva s vissza a megolvadt világban
csak Te vagy és én, így szállunk mind a ketten...
nem kell a szó, most bennünk egy világ van
magunknak fájunk, forgunk elfeledten,

színek, hangok és ízek izzó tánca
sodor, repít, mindent feloldva árad
ajkainknak önfeledt románca
végtelen bűn
és végtelen bocsánat.
 
 
0 komment , kategória:  Hepp Béla  
Hepp Béla
  2017-04-13 16:01:58, csütörtök
 
  Hepp Béla

Tőled szép...

Úgy töltöd meg csöndben és észrevétlen
az életem, hogy el kell most meséljem,
mitől más minden, ha itt vagy, itt, közel.
Nem tudom még, hogy honnan kezdjem el...

Vasárnap van, és úgy érzem, bármi jó,
ahogy zenével ébreszt a rádió,
az ágyra gyűrve árva paplanod
lehel felém még egy pajkos illatot.,
a konyhaszekrény mágnes-zárja kattan...
itt vagy, és ott is, Te, megfoghatatlan.

Nyújtózom egyet, itt hagyom az álmom
a kócos fénytől kesze-kusza ágyon,
a reggel bennem épp csak sertepertél,
de Te már a konyhában felsepertél,
kávéillat csal, megcsörren egy csésze
és a kiskanál, szertartásunk része,
jövök. A kő őrzi nedves talpadat,
lábnyomod, hogy biztos megtaláljalak,
a háttámláról egy virgonc sapkabojt
a minket váró székpárnára folyt,
zenében oldott fény remeg a szőnyeg
szálai közt, és aranysárgán, Tőled,
csak lassan, legyen most végtelen a perc
amíg összeérünk, jó reggelt-ölelsz,
s magamba szívom e csöndes végtelent.

Ha itt vagy mellettem, az mindent jelent.
 
 
0 komment , kategória:  Hepp Béla  
Hepp Béla
  2017-04-07 08:20:31, péntek
 
  Hepp Béla

Megírlak majd

Megírlak majd, ha meg tudom
fogalmazni a hűs szelet,
napban felizzó hajnalon
ahogy a csendes levelek
közül kacéran rám nevet,
megírlak majd, a fény mögött
ha láthatom mélységeit,
szivárványívbe öltözött
játéka többé nem vakít,
feladja izzó titkait,
megírlak majd, ha nyári éj
vásznán kacsintó csillagok
közé többé nem hív a mély,
fényükből már nem olvasok
puhán simító holnapot,
megírlak majd, ha csepp eső
útját járva az üvegen
fut, kerül, s a vonzerő
fogalmába zárt értelem
nem lesz csak száradó jelen,
megírlak majd, ha szirmokon
színt látok és matériát
megrezdülni ha átfogom,
és két kezem nem éri át
amit ölelni megtalált,
megírlak majd, a részletek
száraz sorába bújtatom
felismerni vélt lényedet
száz teli karcolt oldalon.
S már nem lesz miért elmondanom
 
 
0 komment , kategória:  Hepp Béla  
Hepp Béla
  2017-04-04 08:00:10, kedd
 
  Hepp Béla

Fényt festek

Fényt festek, látod, az ujjhegyemmel
ahogy mozgatom, vonalak
kígyóznak, kúsznak. Pont-pont ember
mosolyog, és egy pillanat,
eloszlik, aztán új a vászon,
sötét a háttér, fekete,
emlékkép csak a retinámon
a fénypára lehelete.

Most nevet írok egy mozdulattal,
nem állnak meg az ujjaim,
gyorsan izzik fel az éjsötét fal,
vagy csak én látom, foltjain
új meg új képek születnek,
ahogy tíz ujjal karcolom
szárára kétágú feszületnek...
megpattannak az éjfalon,

s most már karjaim is járnak fel-le,
ahogy új meg új képeket
festek a fénnyel... de látnom kell-e,
amit kilök a képzelet
agyam mélyéről, ahogy újra
parázst szít vak fantáziám,
tűz sodor, ahogy karom írja
az íveket. és szórja rám,

pattogó, vörös szikrái szállnak,
kígyói nyelve sistereg.
felemészt, rombol, ahogy támad,
sikoltanék, segítsetek,
már nem alkotok, csak hadonászok.
csapkodok, védekezem,
erőm fogytán, a tűztitánok
felemésztik a két kezem.

Karom leejtem, és mély sötét lesz,
nem mozdulok. De jó kis éj ez...
csak
vak

...a test akar,
a lélek nem mer,
kezdjük újra...
pont-pont ember...
 
 
0 komment , kategória:  Hepp Béla  
Hepp Béla
  2017-04-03 10:32:57, hétfő
 
  Hepp Béla

Hozz egy dalt

Egy dalt hozz el nekem. Éppen olyan legyen,
ahogy vad moraj kél a távoli hegyen,
és tisztán, valómban legbelül dörögjön,
mint mikor az utcán az a Nagy Örök jön,

egy dalt, ami úgy kap lágyan karba engem,
hogy minden gondomat azonnal feledjem,
röptessen szalagos, színes, széles hátán
tavaszi szelekben szálló papírsárkány,

egy dalt, ami távoli vad vizekre csalhat,
ne találjak benne békét, sem nyugalmat,
hullámai fojtsák háborgó lelkemet,
míg tiszta kék mélye magába nem temet,

dalt, amitől bennem kinyílnak a rónák
végtelenjei, s hogy egyetlen lakóját
megkérdezhessem: Te sosem hallott pásztor,
milyen édes-búsan fájó nótát játszol...

Egy dalt hozz, amiben felolvad az este,
hogy ős-magamban halkan térdre esve
elhiggyem, hogy ott fenn, az a tiszta mélykék
a jövőt jelenti, nem a lélek végét,

egy dalt hozz el nekem, csepp tündérek csendjét,
hogy büszke szívembe újra visszacsenjék
az egyetlen választ ezen a kék bolygón,
csak egy dalt hozz... és a Te hangodon szóljon.
 
 
0 komment , kategória:  Hepp Béla  
Hepp Béla
  2017-03-30 08:06:04, csütörtök
 
  Hepp Béla

Tánc a romokon

Most halk zene emel az összedőlt világ fölé,
kicsit talán a végtelen idő repít,
nézlek, e széttört zöld tükör magába rejtené
kimondott kínját, cseppnyi, fénylő csendjeit.

Még minden léptünk fáj, őszinte, eltört mozdulat
követ egy sóhajt, hangszilánkja felsebez...
alattunk összetört tegnapban botlik a tudat
ahogy belénk kuszál egy régi hanglemez,

s minden újabb csendből lágyan kibomló dallamív
továbblendíti tört varázsú éjszakánk,
minden lassan ringó léptünk megállni visszahív,
hogy száz képét a nyárnak úgy borítsa ránk,

ahogy megéltük mind. Ezernyi féktelen öröm,
már sodor a tánc, test a testnek válaszol,
egy szó dobol csak bennem újra, újra: köszönöm,
szállhattam Veled, percekre, valahol...

Lábunk alá a csend a hajnal fényeit veti
élesen hasít belém a józan értelem.
Nem, a tiszta ész hogy vesszelek, azt nem jelentheti.
Múltam romjain is táncolj, táncolj velem.


...
 
 
0 komment , kategória:  Hepp Béla  
Hepp Béla
  2017-03-27 07:33:54, hétfő
 
  Önkezével

úgy érzek majd veled, hogy önmagamból tépek
könnyet törölni kis emlékfoszlányokat,
múltamból hasítok fel gyolcsnak hintaléted
sebeit kötni, és kérlek, hogy elfogadd,

sínnek egykor acélos akaratom vázát
megtört csontjaidhoz segíteni hajtom,
léleklángjaimba, hogy lázadban ne fázz át
belefoglallak, hogy lelked megmaradjon,

víg estéim hűs forrásaiból itatlak,
örömeimből gyúrt kenyérrel etetlek,
hogy láss, száz évig gyűjtött fényeim mutatnak
új utat sötétbe forduló szemednek,

maradj itt, magadért, véletlen se miattam,
hisz üres árnyam dől a korhadt keresztnek,
nincs semmim már,
csak egy,
és mindent odaadtam:
egy szívdobbanás, a legutolsó, legszebb...

 
 
3 komment , kategória:  Hepp Béla  
Hepp Béla
  2017-03-25 08:27:23, szombat
 
  Hepp Béla

Téridő

Amott zacskót, ázott papírlapot rugdal az esti szél
ahogy bejárja szürkülő utcáink zegzugát,
halkan fütyül, felnyögve padra ül, s egy elkorhadt levél
lapul, ne hágjon féktelen kedvében rajta át.

Bealkonyul, az oszlopon kigyúl a bágyadt sárga láng
alatta bokrok árnyékába gyűlik a sötét,
remegve fél, nehogy a kósza szél az elhagyott palánk
alá söpörje rongyait, kibomló köpenyét.

Kicsit pihen a távozó jelen, a fénykörben megáll
múltnak hajítva mindent mit hajnalban elhozott,
a csend a tér szívébe visszatér, az éj talán halál,
s a szél csak önmagának fúj egy régi dallamot.
 
 
0 komment , kategória:  Hepp Béla  
Hepp Béla
  2017-03-22 08:52:09, szerda
 
  Hepp Béla

Egyszerű vers

Fejem fölött még néha ellebegnek
csintalan múzsák, apró kis angyalok
ilyenkor olyan boldogan teszem meg
hogy megmutassam Neked, amit adhatok.

Ha szemem behúnyom, a szóerdőbe lépek
ahol mint jó erdész otthon vagyok,
lenyűgöznek mindig virágpompás rétek,
vers-cserjék, regény-fák és apró csillagok.

Itt járni vágyom szüntelen és látni,
beszívni mind a Szellem illatát,
hallani ahogy az Élet nő, és bármi
megrezdül, hagyni futni rajtam át,

elheverni a zsenge aljnövényben,
a tökéletes apró verslábak tövén
vagy átlebegni félve, meg ne sértsem
a friss hajtást, roppant fát, akkor sem, ha vén,

kezembe fogni óvatos tenyérrel
a szerelem rózsáit, s illatukon át
átszállni egy másik világba kevés kell,
ha nyitva kínálod lelked ajtaját.

Ha haragzöld indák fonják át bokámat,
és fojtó szagukkal rontva intenek,
tudom, varázsszó erre a bocsánat,
akkor húznak le, ha szíved nincs veled.

Itt minden növény egy önálló kis élet,
önmagát kínáló, mesélő világ,
itt élek, ahol percről percre éled
új vágyhajtás, új szár, kibomló virág,

közel kell hajolnom, ha érteni vágyom,
válaszul megértőn, halkan suttogok,
minden csöpp moha és fűszál a barátom,
amiért ültettem én is itt magot.

Gyökér-szótövek, és míves fa-ragok,
ritmus-kacsok, teleírt levelek,
köztetek élek, s ha egyszer elhalok
itt bomlanék el szívesen, veletek.

Fejem fölött még néha ellebegnek
csintalan múzsák, apró kis angyalok,
tudom, te is jársz itt, csak így értheted meg
miért ez az erdő, s én miért vagyok.

 
 
0 komment , kategória:  Hepp Béla  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 25 
2017.07 2017. Augusztus 2017.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 8 db bejegyzés
e hónap: 159 db bejegyzés
e év: 2197 db bejegyzés
Összes: 5332 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2209
  • e Hét: 21712
  • e Hónap: 49690
  • e Év: 426188
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.