Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
1950.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 15 
Hepp Béla
  2017-02-21 06:28:21, kedd
 
  Hepp Béla

Reggeli daráló

Most felfakad a csend, felül, és körbenéz
a megfeszült világra ébredőn a lélek,
két pont között pattanni kész a józan ész,
kialszanak az éjjel álmodott remények.

Talán az ágy, talán a párna várna még,
talán a mindent átrepülni képes énem
csábít, se fény se hang nem kell, a messzeség
nem itt lakik. Magamban kellene elérnem.

Kegyetlen ez, ahogy nap, mint nap elragad
saját időmből ez az összevissza élet.
Az egyetlen Te vagy, reggeli önmagad,
mi járni hív... miközben készülsz, én beszélek

arról, hogy álmomban mik estek meg velem,
és felhúzom magam parányi dolgokon,
hallgatsz, bennem felüt a csendes félelem:
holnap, holnaptól ezt mind másképpen fogom...

Indulni kell. Visszük a hajnali rutint
föl-alá szaladva véges bugyraink között,
mókázó kulcsok tánca cseng, megyünk megint...
a reggel újra kopott ruhába öltözött.
 
 
0 komment , kategória:  Hepp Béla  
Hepp Béla
  2016-10-20 21:13:19, csütörtök
 
  Hepp Béla

Az vagy...

Nézlek. Kinn a csend alá szalad az est,
úgy remeg a fény az ablakon, ahogy
ujj varázsol húrra könnyű dallamot.
Régi sor kel dalra így: kenyér, s a test.

Ős szonett, ,,Az vagy nekem...", bíborba fest
ágyamon egy csöppnyi láng, és hallgatod
ezt a sort, az vagy nekem... és az vagyok,
mondanám, amit kerestél, hogy szeresd.

Mégis hallgatok, talán a szó se kell,
most a csend, vörösben ingó gyertyafény
pillanatnyi bája köt, nem érdekel

vallomásom, vak sorokba font remény.
Nem tudom, szíved mi módon értem el,
vagy nekem, s maradj örökre az enyém.

 
 
0 komment , kategória:  Hepp Béla  
Hepp Béla
  2016-10-11 21:13:19, kedd
 
  Hepp Béla

Jó éjt

Fáradt a szem, mert nem pihen,
cikázó fényt vetít,
újra mutat megtett utat,
egy hűlt nap képeit.

Fáradt a száj, ma is muszáj
mindent kimondani,
nem nyal a nyelv, némák az elv
csendes kis gondjai.

Fáradt a fül, mert nem üdül,
feledve hangokat,
hártyán a jel lassan ül el,
máma már nem szakad...

Fáradt a szív, mert újra hív
egy újabb érzelem,
ez nem varázs, egy dobbanás.
Későbbre elteszem.

Fáradt a kéz, nem tettre kész.
A fájó izmokat
nem feszíti meg újabb ütem,
egy újabb áldozat.

Fáradt a láb, minél alább
terült az út elé,
lassan leáll. Kegyes halál.
Vagy mintha sejtené...

Fáradt az agy, ki ne maradj
semmiből, retteged,
mit rád hozott, nem átkozod
a múló perceket.

Ha izzani, elégni vagy
csak pusztán fázni jó,
nem érdekel mint érhet el
az információ,
kinyúlt, lapos világba most
átúszik tespedt tested,
és úgy ölel, lágyan ölel.
Egész nap ezt kerested.
 
 
0 komment , kategória:  Hepp Béla  
Hepp Béla
  2016-10-07 11:12:50, péntek
 
  Hepp Béla:

Önkezével

úgy érzek majd veled, hogy önmagamból tépek
könnyet törölni kis emlékfoszlányokat,
múltamból hasítok fel gyolcsnak hintaléted
sebeit kötni, és kérlek, hogy elfogadd,

sínnek egykor acélos akaratom vázát
megtört csontjaidhoz segíteni hajtom,
léleklángjaimba, hogy lázadban ne fázz át
belefoglallak, hogy lelked megmaradjon,

víg estéim hűs forrásaiból itatlak,
örömeimből gyúrt kenyérrel etetlek,
hogy láss, száz évig gyűjtött fényeim mutatnak
új utat sötétbe forduló szemednek,

maradj itt, magadért, véletlen se miattam,
hisz üres árnyam dől a korhadt keresztnek,
nincs semmim már,
csak egy,
és mindent odaadtam:
egy szívdobbanás, a legutolsó, legszebb...
 
 
0 komment , kategória:  Hepp Béla  
Hepp Béla
  2016-09-23 08:22:56, péntek
 
  Hepp Béla

Lélekzet

Otthontalan volt mindenütt a lelkem.
Árokba bújt, hogy rejtse szél alól
sorvadt nyomát a széle-hossza telken
korcsos-magamnak, s ott volt valahol,

ott volt mindig. Ha senki sem kereste,
pattogtatta a padlásléceket,
ajtón zörgött, s ha megvakult az este
ágyamra ült, és folyton kérdezett.

,,Alszol? Hallgatsz... csak megjátszod az álmot,
nem tudsz becsapni, minden kínodat
érzem magamban, mást kell kitalálnod,
egyek vagyunk; rontó, és áldozat..."

...és elmesélte, merre járt, amíg én
lényegtelenbe fulladt perceket
rángattam át huszonnégy óra ívén,
és jól tudta, hogy bennem reszketett

minden, amit nem tehettem meg aznap,
s én eltakartam mind a két fülem,
és engedtem a fáradt bódulatnak
hogy reggel újra menjen - nélkülem.

Teltek az évek. De sokszor kerestem
tükrök mögött, vagy belső kozmoszom
fényútjain, vagy másik égitesten,
megfogadtam, ha meglesz, elhozom

mellém ülni, hallgatni, merre jár míg
süket világom krétakörben áll,
velem marad majd minden kis halálig,
szabad lesz, s akkor újra megtalál.
 
 
0 komment , kategória:  Hepp Béla  
Hepp Béla
  2016-09-21 12:31:57, szerda
 
  Hepp Béla

Gyermeklánc

Játsszatok szépen, édesem,
homoktortákkal, éhesen,
mesébe sütve adom át
a mézeskalács palotát,
csíja, álmodban itt terem
egy illatos, szép étterem,
egyél, amennyi belefér,
nyúlj egy harmadik szeletér',
félek, az éjszaka eltelik,
s üres tányér reggelid.

Játsszatok szépen, édesem,
én addig itt benn szétesem,
megtéveszt ez a dőre test,
szívemből főzök kőlevest,
üres kamránkban semmi sír,
kenyér sincs, nem hogy kenni zsír,
apát elküldtem lazacér',
megvárjuk, amíg hazatér,
s nézzük a Zsuzsánk vicsorát,
ő ad nektek majd vacsorát.

Játsszatok szépen, édesem,
tiétek lesz a fél Gresham,
tanuljatok, az erkölcs, a hit
éhesen élni is megtanít,
lehetsz még te is jóllakott,
csak érd meg a messzi holnapot,
szóvirágok, és délibáb,
nem kell a jótól félni hát...
ha majd a cérna átszakad,
játsszatok. Most ők játszanak.

...
 
 
0 komment , kategória:  Hepp Béla  
Hepp Béla
  2016-09-08 12:35:22, csütörtök
 
  Hepp Béla

Vallomás egy ölelésben

Nem hagy nyugodni a szívem.
Gyilkos kis kételyek
küzdenek bennem,
féltelek,
és benned féltem önmagam.
Látod ez lett az életem rendje.
Hajnalban indulok el,
és lágy éjbe hajlik az
este,
mire én hazaérek.

Napközben folyton űz a vágy
látni egy percre csak Téged,
s ha eljő az este
és vár az ágy,
félek odasimulni hozzád,

csak árnyékként kúszom utánad.
Szakadnék néha, és
rá kell hogy jöjjek,
létezés
nincs percnyi se nélküled immár.

Kiadtam magam már százszor én.
Hogy eggyel több vagy kevesebb,
nem számít, csak a
szeretet,
mi összefűz minket szétszakíthatatlan,
mert eggyé leszünk, ha lassan is,
ha megvágod kezed
én vérzem,
veled,
ha nászunk nem kért, nem hamis,
én szentté avatlak,
nem másnak, csak
magamnak,
mert énnekem rítus minden szavad,
minden mozdulatod.
 
 
0 komment , kategória:  Hepp Béla  
Hepp Béla
  2016-09-05 10:44:37, hétfő
 
  Hepp Béla

Kérdem
:
Kérdem a szemed....
miért pont veled,
miért pont ebben a tükörben úszva
láthatom magam újra meg újra,
miért, hogy ezerszer átragyog
rajtam igéző csillagod,
miért hogy mosoly és szenvedély
éget és bennem újra él,
mért', hogy a fényt az íriszen
zárt pillád mögött is elhiszem?

Kérdem az ajkad...
miért pont rajtad
akadt fenn végül kósza létem,
Te sem érted, és én sem értem,
mért', hogy a lágy mosoly sarkain
illattá oldja gondjaim,
miért, hogy forró résein át
sóhaj rebeg el apró imát,
miért hogy vérem újra forr
ahogy ajkaddal áldozol?

Kérdem a tested...
miért kerested,
miért fogadtad ujjaim táncát,
hogy érző éjeket hangszerként játssz át,
vagy csendben, felajzva, legbelül
remegj, míg ívben megfeszül
lágy csípőd, hátad és vállaid,
miért idézi álmait
míg vörösen száguld a bőr alatt
az újra felizzó pillanat?

Kérdések...
válaszok nincsenek....
hagyom, hogy most búcsút intsenek...
 
 
0 komment , kategória:  Hepp Béla  
Hepp Béla
  2016-09-04 12:32:56, vasárnap
 
  Hepp Béla

Szavak

Szeretnék átbeszélni hosszú éjszakákat,
hallgatni csak repkedő mondatod,
nézni, hogy hangra formálod a szádat,
s hajadba túrni, hallak, itt vagyok,

szeretném, ahogy ölemben fejeddel
mesélnél új és új történetet,
szeretném, hogy egy percre se feledd el,
én hallgatlak, és itt vagyok veled,

szeretnék aztán hallgatásba bújni
hogy képpé váljon minden gondolat,
színnel teljen minden, minden új, mi
rakoncátlan szavakban szalad,

aztán majd én is hosszasan mesélek,
a múlt időkben mi történt velem,
beszélnék arról, hogy sodort az élet,
mint épült bennem fáradó jelen,

beszélnék arról, a hétköznapok csendjén
hogy vált ünneppé az, hogy létezel,
és a napjaimat élni hogy szeretném,
hogy kérdésemre lényed mit felel...

te válaszolsz ha nem is kérdezek,
egyszerre érzem minden rezdülésed
ahogy nyakamra ráfonod kezed,
és csendbe fúl egy megfogant ígéret
ahogy összebújik ajkad és az ajkam,
így, sóhajommal hagynám, hogy mesélj...

lépteid mellettem hallom gondolatban
s látom, ahogy továbbsodor az éj.
 
 
0 komment , kategória:  Hepp Béla  
Hepp Béla
  2016-09-04 09:08:44, vasárnap
 
  Hepp Béla

Ezt a mosolyt

Ezt a mosolyt csak úgy a szemsarokban
mozdítva meg, küldöm Kedves, feléd,
nem látja más, te látod csak hogy ott van,
s ki érthetné ha Te sem értenéd.

Ezt a mosolyt csak úgy a szájsarokból
rándítva meg, küldöm Kedves, neked,
a mozdulat akár egy lágy akkord szól,
kísérni jön édes-bús éneked.

Ezt a mosolyt oldalra hajtott fejjel
biccentem meg, Kedves, ha megtalál,
többet mesél neked mint százezer jel
még mielőtt bármit is mondanál.

Ezt a mosolyt, egy kis kézmozdulatnyit
hozzád intem, Kedves, hogy észrevedd,
jó szívvel jön, lelkeden ablakot nyit
ha csendes sóhaját beengeded,
s nem suttogod; ne tedd...

ezt a mosolyt, ami a lelkemből jön,
küldöm...
ha mégis visszatér, megöljön.

 
 
0 komment , kategória:  Hepp Béla  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 15 
2017.01 2017. Február 2017.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 12 db bejegyzés
e hónap: 250 db bejegyzés
e év: 547 db bejegyzés
Összes: 3682 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1036
  • e Hét: 5241
  • e Hónap: 30677
  • e Év: 57470
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.