Regisztráció  Belépés
bozsanyinemanyi.blog.xfree.hu
Legyen szíved, mely sosem válik kővé, legyen kedved, mely sosem gyullad haragra, és legyen érintésed, mely sosem bántalmaz. /Charles Dickens/ Bozsányi Lászlóné. Manyika.
1948.03.10
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
Sötétben, mélyen
  2018-03-02 00:00:39, péntek
 
  Sötétben, mélyen

Sötétben, mélyen, föld alatt
A nedvet, mely dús kincset ér,
Gyűjté bús öntudatlan csöndben
A szívós, színtelen gyökér.

De jő a nap, tavasznak napja,
Mikor gyökéri vad erő
A kemény kérget megrepeszti
S fakad a rügy, az ébredő!

Ó százszor áldott, az az első,
A hősi, csodás, zöld levél,
Mely a földnek terhét lerázva
Napfényre és életre kél.

És nő a szár, a gyors szökésű,
A hosszú, karcsú, ingatag
S buggyanva szárból szent tökélyben
Nagy, illatos virág fakad.

Övé a földnek lomha álma,
Kelyhében úszik barna csend,
S a rügynek hangos lobbanása
A bíbor leplen megjelent.

Karcsú termője égre szökken,
Az egész bokor benne él,
Kelyhében száz virágnak sorsa
Szunnyad, duzzad, fakad, remél.

Lesznai Anna


 
 
0 komment , kategória:  Lesznai Anna versei  
Gesztenyehullás
  2017-10-13 21:20:23, péntek
 
  Gesztenyehullás

Mióta hazulról elmentem
Hány rózsa nyílott künn a kertben?
Hány fecske rakta puha fészkét
Hol barnán szeli az ég kékét
Az eresz a tető alatt.

Hány pillanatot mulasztottam,
Amelyben durva héja pattan
A gördülékeny gesztenyének.
És szára hajlik, magva válik
Koppanva hull a kert faláig.

Hullása körül a kis kertben
A lomb közt alvó csend meglebben,
Gyíkok zörögnek, madár rebben,
S az idő, mely már-már megállott,
Mint mutató, ki ritkán zökken
Egyet halad... s a percek múlnak.

Lesznai Anna



Dédanyám

Ösmeretlen temetőben sok idő járt el feletted,
Emléket sem hagytál reám, dédanyám rég elfeledtek.
Merre laktál, milyen voltál? Csak azt tudom én terólad,
Hogy éltedet hegyek mögött, fehérfalú házban róttad!

Talán boltos asszony voltál, nyirkos, sötét, kicsiny boltban
Éldegéltél liszt közt, bors közt, pántlikák közt, füstben, porban.
Házatokban, mint rendesen, korcsma is volt a bolt mellett,
Két kezednek, szorgos kéznek bizony sürögnie kellett.

Kenyeret kért a sok gyermek, altattad a legkisebbet.
Bölcs számítás a kis boltban, a korcsmában víg szó kellett.
Élted így telt, sok nehéz nap, munka közt és gondban éltél,
Álmaid tán nem is voltak, szerelemre rá sem értél.

Terólad nem regél senki, örökséget rám nem hagytál
Egyebet, mint a sok álmot, amiket elmulasztottál.
Sötét, nyirkos, kicsiny boltban, a szívednek rejtekében
Édes öntudatlan álmok összegyűltek csendben, szépen.

Illatos szerelmi vágyat, amely tán lelkedbe' támadt,
Elzártad az ünneplőddel - "jó lesz majd az unokámnak",
És én, késő unokája ösmeretlen dédanyámnak,
Örökségül örököltem régi álmot, régi vágyat;

Rég elfeledt tavaszoknak rózsafája nyit szívemben,
Ösmeretlen dédanyáknak ifjúsága ébred bennem.

Lesznai Anna
 
 
0 komment , kategória:  Lesznai Anna versei  
Rózsaszál
  2017-04-26 10:47:37, szerda
 
  ...... ........... ......Szerelmes varázs

Mondják, sebek fennen sírnak:
Ám mi ketten
Réges-régen
Szembe nézünk
Egymást látjuk.

Mondják, utcák ágaskodnak:
Egymást látjuk
Szűz sötétben
Tudom, intesz,
Izzó érrel
Összeérünk.

Mondják, mi is elszakadjunk:
Összeérünk,
Kezed alatt
Szívem dobban.
Bizton búvó
Keblem felett
Sejtem szárnyad.

Mondom, tudd meg, mind hiába:
Szárnyad sejtem
Nyugtod rejtem
Feles feled,
Szemem horgát
Nem felejtem
El nem ejtem.

Mondjuk ketten: mind hiába:
El nem ejtjük
Szemünk horgát
Feles szívünk
Szárnyak hordják.

Összeérünk
Egy a vérünk
Szűz sötétben
Öröklétben
Egymást látjuk.

...... ......Lesznai Anna


 
 
0 komment , kategória:  Lesznai Anna versei  
Elviharzott május
  2016-05-29 22:09:23, vasárnap
 
  Be jó, hogy már lehervadt
A gesztenye virága,
Kopár kocsány mered
A sűrű lomb között.

Viszi már az idő,
A fürge díszletes,
Virágos szőnyegét...
Május elköltözött.

Május, be jó, hogy elmulsz!
Gyötrelmes ünneped
Öröklétszomjazó,
Száguldó pillanat.

Most tisztább lesz a menny,
Sötétebb lesz a lomb
Lassúbb a szívverés,
Az árnyas fák alatt.

Dús sátor a fasor már
Nem bűvösen lefoszló
Fátyol, melyen körösztül
Vakítón néz az ég.

Csalogánydal-átszőtte
Vergődő éjjeleknek,
Nem kell többé viselnem
Csalánszőr köntösét.

Melegség dől a napból
A magbavált világra,
Nem szitálnak szívemre
Szúró fénygyöngyszemek.

Gyors feslésű virágok
Nyomán nem kell sietnem
Kábult processzióban...
Békén pihenhetek.

Oly nehéz a tavasz,
Virággal és halállal -
Jöjj már foszlós egeddel,
Reszkető nyári dél.

Mikor megáll a nap,
S egy nagy szent pillanatban
Örök életre eszmél
Fűszál és falevél.

A légben mozdulatlan
Csügg pehelyszárnyú lepke,
Lelkem üvegharangján
Alélva csügg a lét.

Minden termékenyült már,
A vergődő világra
Reá teszi az Élet
Nyugtató nagy kezét.

Mintha szava eredne:
"Íme, minden megérett,
Íme, minden betellett,
S le még semmi se hullt.

A kéj most megfogamzott,
A dal most el nem hangzó,
S egymás mellett fakadnak
A jövő és a múlt."

Lesznai Anna


 
 
0 komment , kategória:  Lesznai Anna versei  
A kis pillangó utzása
  2016-02-14 00:03:37, vasárnap
 
  "...Édes jó Istenem, embernek állatnak,
Munkába töröttnek, játékba fáradtnak,
Virágozó fűnek, fának, pillangónak
Adj nyugalmas éjjelt s jó ébredést holnap.
Köszönjük a mézet, melyet ittunk, ettünk,
S rövid utazásunk, melyet szállva tettünk,
S kik majd holnap jönnek, ha barnák, ha kékek,
Áldd meg áldásoddal a fiólepkéket.
Legyenek különbek, mint milyenek lettünk-
Mi mai pillangók - kik tegnap születtünk.

És elaludt minden.
Ez pedig egy mese vége és sok mese kezdete...."

Lesznai Anna



Alkonyi szavak

Csillagok az álmos égen
Füzér táncot járnak
Dalolják kis dalát
Eltévedt sugárnak:
Csepp, csepp, csepp, csepp, csodacsepp
Minden elmúlt élet
Angyalok játszó kezén
Gyöngyburokban éled.
Száz élet egy szálon
Egy én csodaszálán
Sorakozik sorra mind
Gyöngyfüzérbe válván.
Égi játék, földi vér
Varázsod rózsafüzér
Végtelenbe érik s ér
Mindig önmagába tér.
Szem szem után sorra éled
Minden álom életté lett
Teljesedett álom
Száz élet egy szálon...
Hát a sok szép füzért
Vajon merre rejtik
Soha el nem ejtik?
Mennyországi kertek táján
Egy-egy füzér Isten fáján
Barka csak, kit rejt az ág.
Minden apró én-virág
Isten ölében fakad
Tőle el sosem szakad.
Égi játék, sorsfüzér
Ki eltéved, hazatér...
Csillagok az álmos égen
Füzértáncot járnak.

Lesznai Anna


 
 
0 komment , kategória:  Lesznai Anna versei  
Ha akarod
  2016-02-03 23:26:04, szerda
 
  Mától én rajzolok csillagot
A takaród minden sarkára,
Ha akarod.

Mától én vigyázom a napot
Ott az égen, a felhők fölött,
Ha akarod.

Én fújok szelet, csendeset
Vagy rombolót, dühöngőt.
Gyújtok apró tüzeket, vagy

Borítom lángba a hegyeket,
Beültetem fával a sivatagot,
S visszafelé folynak a folyók,
Ha akarod.

Bejárom veled a világot,
Letépek minden virágot,
Élek békében, boldogan
Vagy mindenért harcolok,
Ha akarod.

Mindenhol ott leszek
Add hát a két kezed
Átölellek és hallgatok
Ha akarod.

Lesznai Anna


 
 
0 komment , kategória:  Lesznai Anna versei  
A szó
  2016-01-25 16:28:04, hétfő
 
  Valakiben vagy valahol,
Verőfényben vagy tán virágban,
Lehet hogy könnyekben vagy könnyben
Alszik a szó.
A nagy kérdés, a nagy könyörgés
A kincset keltő koldusnóta,
A teljesedést termő éhség
És csak nekem szól.
Énbennem mélyen meglapulva
Bezárva búgó gyöngyburokba,
Lelkem fenekének fövényén
Alszik a szó.
Hangzása halk hullámharang,
Sohsem hallottan, mindig mondott,
Érthetetlenül egyszerű,
Egy egyetlen "várlak"-ra válasz

/Lesznai Anna/


 
 
0 komment , kategória:  Lesznai Anna versei  
Játék
  2014-06-15 22:26:57, vasárnap
 
  Ma egész nap hómellű dombokon
Nevetve hordoztam neved
Sikló kacajjal, szívdobbanva hordtam,
Mint dévaj gyermek drága serleget.

Elvittem álmos arcképek közé
Kik ülni s élni dédapáim látták,
Felgyújtottam szobámban és szívemben,
Mint félénk estén biztoslelkű lámpát.

Bebűvöltem bő ráncába ruhámnak,
Könyvek lapjára szedte a szemem,
Magamba szíttam étkek illatával,
Megsimogattam bútortesteken.

A te neved volt minden igenlésem,
Mellyel a napnak ma igazat adtam,
S mint régi bölcsek ifjú bölcsessége
Úgy bújt meg titkon képcsokros szavakban.

Betűrejtvénybe kerekült világom,
Kedves neved körül játékba fűzött.
S mosolyogva néztem mély kíváncsiságod,
Mellyel szívemben magadat betűzöd.

Lesznai Anna



"Ma kristálytiszta könnyű kedvem,
Ma színekkel rakott napom.
Meglapulok Isten ölében
Ki a könyvet tartja kezében
S az életet lapozgatom."

/Lesznai Anna/
 
 
0 komment , kategória:  Lesznai Anna versei  
Miért oly hosszú......
  2009-09-05 01:01:13, szombat
 
  Mért oly hosszú az út a szívtől a szájig
Hogy lüktető lelkem sohasem jut odáig!
Hogy a mindenségtől úgy el vagyon zárva
Csendes békés szerrel nem jut napvilágra!

- Életemnek fáját erősen rázzátok
Hadd hulljon gyümölcse ujjongva reátok -
És mint dió burka - ha hull napos ágról
Repedjen meg szívem a nagy boldogsától!

Törjétek fel zárát az ,,én" "álmodásnak"
Hogy elepedt lelkem odadhassam másnak -
Másnak másnak másnak - ki megváltja tőlem
Ki mint húrból hangot kicsalja belőlem -

Ki valóra váltja - megitatja vérrel
S megéteti könnyes szerelem kenyérrel!

Lesznai Anna



Ima

Isten, te mindenütt vagy, nincsenek utaid.
Nézz le miránk, kik vándorútra kelten
Nem tudjuk, mi az, biztosan megállni.

Isten, mindent tudó vagy, előtted nincs titok.
Nézz le miránk, kik titkok erdejében
Tétován járunk s nem tudjuk, miért.

Isten, te végtelen vagy, merő határtalanság.
Nézz le miránk, kik mindig végit érjük
Kinyújtott karunk koszorús körének.

Isten, te halhatatlan, tiéd minden öröklét.
Nézz le miránk, önvérünk lüktetése
Méri és mossa életünk határát.

Isten, te vagy a minden, kívüled semmi nincs.
Nézz le miránk. Minden kívül vagyon
Az emberszívek piros börtönén.

Isten, te önmagad vagy, azonos mély öröm.
Nézz le miránk, sok forrás fut belénk
S önmagunkhoz sohasem juthatunk.

Isten, egész vagy, tömör teljesülés.
Nézz le mi ránk, sebzett részek vagyunk
Egésszé nem érik életszemünk.

Isten, te szent szabad vagy, vétkezned nem lehet.
Nézz le miránk, minket gördít kezed
S ha hullva hajlunk, mégis vétkezünk.

Isten, Isten - feléd kérdve kiáltunk
Hadd igyuk válaszod áldott borát
Miért-ed balzsamát ontsad le ránk -
Ne tudjunk mást, csak hogy kellünk neked.

Lesznai Anna



Ajkamba szállott pirosló vérem,
Hogy közelgő ajkad jöttére érjen,
Szemeim körül udvara támadt
Királyi csókod kívánt nyomának.
Hogy minden vágyad magába vésse,

Megnyílott karom lágy ölelése.
Szent aranyserleg lett az én testem,
Hogy kelyhébe téged szomjún vehessen.
S testté lett lelkem, beszédes lelkem,
Hogy csókká válva megváltód lehessen.

Lesznai Anna



 
 
0 komment , kategória:  Lesznai Anna versei  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
2018.05 2018. Június 2018.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 1 db bejegyzés
e hónap: 135 db bejegyzés
e év: 987 db bejegyzés
Összes: 13831 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1514
  • e Hét: 9958
  • e Hónap: 52194
  • e Év: 525779
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.