Regisztráció  Belépés
bozsanyinemanyi.blog.xfree.hu
Legyen szíved, mely sosem válik kővé, legyen kedved, mely sosem gyullad haragra, és legyen érintésed, mely sosem bántalmaz. /Charles Dickens/ Bozsányi Lászlóné. Manyika.
1948.03.10
Online
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
Erdő, mért hajladozol?
  2017-12-05 21:38:53, kedd
 
  Mihai Eminescu---- Erdő, mért hajladozol?

Erdő, mért hajladozol?
Zápor nem ver, szél sehol.
Lombod földig mért hajol?

- Hogyne ringnék, hajlanék,
Mikor mind búsabb az ég.
Fogy a nappal nő az éjjel,
Leveleim szerte-széjjel.
Szél a lombom szembekapja,
Dalosaim tovahajtja:
Oldalamba tép a szél,
Messze a nyár, itt a tél.
S hogyne hajlanék, ha már
Útra kelt a sok madár.
Ágaim fölött csapatban
Fecskék szállnak szakadatlan,
Fecskék, más hazát keresvén -
Viszik álmaim, szerencsém.
Hej, csak mennek, szállnak ott,
Elfakítják a napot,
Szállnak a bús ég alatt,
Szállnak, mint a pillanat,
S engem itt hagynak kifosztva,
Dermedten és darvadozva,
Vágyammal, hogy társtalan
Véle mulassam magam.

Fordította Kiss Jenő


 
 
0 komment , kategória:  Mihai Eminescu  
Künt őszi szélben
  2016-10-04 22:45:13, kedd
 
  Mihail Eminescu

Künt őszi szélben hull a lomb remegve,
S nehéz cseppek verődnek ablakodhoz
S te nyűtt levélkéket böngészve gondolsz
Egyetlen órán teljes életedre.
Sok édes semmit tékozolva hordoz
A múltad; ajtód nem nyílt, bárki verte,
De jobb is így a tűznél szenderedve
Mélázni, míg künt nyirkos szél sikoltoz.
Így nézek én is gondjaimra itt benn.
Szívemhez ó-mesék tündére járul
- Körül köd ül, gomolyog mind telibben.
Suhogás zizzen, omlik egy ruhárul.
Padlómra lenge lábak lépte libben,
S szememre két lágy, hűs kezecske zárul.

Ford.:Dsida Jenő




Örök felejtés éjiből...

Örök felejtés éjiből,
Hová minden vezet:
Az álom, az alkonysugár
És az emlékezet -

Ahonnan vissza sose tért,
Aki leszállt oda,
Ha felkölthetne tégedet
Egy jótevő csoda!

S ha szemedből kihalt a tűz,
a tündöklőn-szelíd,
Vesd mégis álmodón reám
Kihúnyt sugáraid.

És drága hangodon ha majd
Nem cseng egy szó vigasz,
Megértem, hogy a hant alá
Magadhoz szólítasz.

Mihai Eminescu:
/Ford.: Berde Mária/


 
 
0 komment , kategória:  Mihai Eminescu  
Mi a szerelem?
  2016-09-18 15:52:31, vasárnap
 
  Mi a szerelem? Alkalom
A hosszú szenvedésre;
Bár tenger kínja, vágya nyom,
Nem elég neki mégse.

Futó tekintet, úgy lehet,
Amely rabságba ejtett,
De úgy betölti életed,
Hogy már el ne felejted.

És rostokolsz a sarkokon,
Az árnyban meghúzódva,
S csak egy kérdésed van: vajon
Ma láthatod-e újra?

Nincs ég se, föld se már, s bolond
Szíved szorongva hordod;
Hiszed, mit félig súgva mond,
Eldönti majd a sorsod.

Hetekre dús emlékezet,
Egyetlen lassú lépte,
Hogy biztatón fogott kezet
És szeme rebbenése.

Üldöz fényével untalan,
Mint nap s a hold az égen;
Nappal mindig nyomodba' van
S éjed övé egészen.

Mert végzet, hogy e drága kínt
Magaddal hordd, a szívben,
S hogy úgy öleljen át, amint
Hínár ölel a vízben.

M.Eminescu


 
 
0 komment , kategória:  Mihai Eminescu  
Ó, ha lehetne..
  2016-09-04 00:04:21, vasárnap
 
  Mihai Eminescu: ...... .....Ó, ha lehetne...

Ó, ha lehetne,
Boldog lennék,
Akármi módon,
Ami szeretnék!
Válnék tükörré,
Mely fényt csillagzik,
S foglalna téged
Magába talpig.
Az aranyfésűd,
Hajad simító,
Veled enyelgő
Kínod csitító.

Változnék széllé
Mely titkon áthat,
S melleden bontja
Könnyű ruhádat.
Álom körötted,
Kószálnék lágyan,
Hogy nyári esten
Szemed lezárjam.
Semmi reményem,
Bármit is tennék,
Hogy az lehessek,
Ami szeretnék.

/Ford.: Kormos István/


 
 
0 komment , kategória:  Mihai Eminescu  
S ha ág dobol az üvegen...
  2016-04-05 23:28:21, kedd
 
  Mihai Eminescu

S ha ág dobol az üvegen
és megremeg a nyárfa,
mintha jönnél lábujjhegyen
s én ülök várva, várva.

S ha tó vizébe kábitón
a csillagfény aláhull,
mintha zsongulna száz kinom
és minden megvidámul.

S ha sűrü fellegek közül
a hold lenéz a földre,
a lelkem benned üdvözül
és rád gondol örökre.

Dsida Jenő fordítása


 
 
0 komment , kategória:  Mihai Eminescu  
Ó, jössz-e már?
  2016-02-24 13:30:21, szerda
 
  Mihai Eminescu

Látod: a fecske útra kél,
hull a sápadt diólevél;
deres a szőlő, őszre jár -
ó, jössz-e már, ó, jössz-e már?

Karomba veszlek itt megint,
míg szemem szomjan rád tekint,
s fejem válladon elpihen
szép szelíden, szép szelíden.

Hányszor bolyongtunk, édesem,
e völgy ölén s a réteken!
s fölemeltelek, drága társ,
hogy messze láss, hogy messze láss.

Vannak e földön mindenütt
szép nők: szikrákat szór szemük,
de mint te, oly kedves, komoly
nincsen sehol, nincsen sehol.

Te vagy a lelkem, életem:
tündökölsz tisztán, fényesen:
hol is találnék csillagot,
mely így ragyog, mely így ragyog?

Késő ősz van, csillan a dér,
halkan csörren a holt levél,
didereg a puszta határ -
ó, jössz-e már, ó, jössz-e már?

/Képes Géza fordítása/





Forrás: Internet
 
 
0 komment , kategória:  Mihai Eminescu  
Az éj titkai
  2016-02-18 22:21:17, csütörtök
 
  Mikor arany csillagokkal
Lassan közeleg az éj,
Sóhaj-árnyak imbolyognak,
Légi szellemek susognak,
És szerelmek álma kél.
Hány szívet zavar be könnyen,
Édes, múló feledésbe!
Hányat sújt le bánat-árba
Misztikus halk muzsikája,
Andalító lágy zenéje!
Két fehér árny ing, lebeg, ring,
Mint hullongó hópehely;
A fehér hold sugarában
Rám fonódva, egybeváltan
Velem örök frigyre kel.
Két angyal pedig panaszdalt
Sír e fájó éjjelen,
Mint két csillag: nászba hullva
Múlnak el, leszállva újra
Hullámodba, végtelen.
Egy gerlice fészkében hogy
Szökdell Erósz, a botor!
Mint csapongó léha lepke,
Simogatva, melengetve
Titkos álmokon kotol.
Lenne a mély ölű ködökben
Az éj vőlegénye jár,
Bűvös hangja szertekerget
Két haldokló virág-lelket,
Szerelmünknek vége már.
Mikor arany csillagokkal
Álom ül az éj szemén:
Hány mosolygó drága szívet
Hány bánatra fölfeszített
Szívet hagy itt könnyedén.
Mostoha sorsunk, hiába,
Sokszor bánt és megriaszt,
Kedvez ennek garmadával,
S a bánatnak harmatával
Kereszteli meg amazt.

M. Eminescu


 
 
0 komment , kategória:  Mihai Eminescu  
Örök felejtés éjiből...
  2016-01-17 22:28:26, vasárnap
 
  Mihai Eminescu

Örök felejtés éjiből,
Hová minden vezet:
Az álom, az alkonysugár
És az emlékezet -
Ahonnan vissza sose tért,
Aki leszállt oda,
Ha felkölthetne tégedet
Egy jótevő csoda!
S ha szemedből kihalt a tűz,
a tündöklőn-szelíd,
Vesd mégis álmodón reám
Kihúnyt sugáraid.
És drága hangodon ha majd
Nem cseng egy szó vigasz,
Megértem, hogy a hant alá
Magadhoz szólítasz.

/Ford.: Berde Mária/



Forrás: Internet
 
 
0 komment , kategória:  Mihai Eminescu  
A tegnapokkal fogy az élet,
  2011-01-03 00:01:18, hétfő
 
  A tegnapokkal fogy az élet,
A holnapokkal egyre nő,
S szemedben mégis mindörökké
A mának arca tűn elő.
Ha ember távozik a földről,
Helyére nyomban más hatol,
Az esti nap mikor lenyugszik,
Egyúttal fölkel valahol.
Úgy látod: mindig egy a gázló,
Csak rajta más hullám suhan,
Úgy látod: mindig, minden ősz más,
Egy lomb hull mégis lassan.
Vak éj nyomán a drága reggel,
A szép királykisasszony libeg
Még a halál is a csalfa látszat,
Új életünket őrzi meg.
Egy ősigazságról beszélnek
Parányi percek, nagy korok:
Halhatatlan az Univerzum
S a végtelen körül forog.
Ezért, ha illan ez az év is,
S a múltba mállva szétomolt,
Lelkedben ott a kincs örökre,
Amely valaha benne volt.
A tegnapokkal fogy az élet,
A holnapokkal egyre nő,
Szemedben mégis folyvást-folyvást
A mának arca tűn elő.
A csillogó,s a változó táj,
Az elszáguldó föld kerek:
A Gondolat fényzáporában
Örök-egyformán szendereg.

Eminescu


 
 
0 komment , kategória:  Mihai Eminescu  
A csillagig
  2010-03-24 21:29:09, szerda
 
 


Link
Mihail Eminescu

A CSILLAGIG

A csillagig, mely este kel,
az út oly véghetetlen,
hogy ezredévek múlnak el,
míg fénye ide lebben.

Lehet: már régen kialudt
a kéklő távlatokban,
de rezgő fénye, a hazug,
egünkön csak ma lobban.

A csillagkép, mely régen holt,
lassan suhan az égre;
amíg nem látta senki: volt,
ma látjuk már: de vége.

Épp így: ha béna és süket
és éjbe hullt a vágyunk,
a holt szerelmek fényüket
még küldözik utánunk.

/fordította Dsida Jenő/




Hát viszlát...

Mostantól többé nem leszek,
elválok, búcsúzom tőled,
utamra lépek, elmegyek
előled.

Mától tegyél, mi jól esik,
mától a csend is megkopott...
Ki volt, a legkedvesebbik
elhagyott.

A múlt hiányzó tágulat,
távoli, mint a csillagok,
elérhetetlen kábulat...
Hol ragyog?

A dermedő idő fagyó
faágain merengek el,
ablak mögül nem látható...
Itt leszel?

Felhőtlen, békés ég alatt
sétálgattunk a hűs éjben,
elbűvöltél a ránk szakadt
holdfényben...

Titokban megkerestelek,
megállt az éj; cinkos netán...
Örökké úgy öleltelek,
te leány!

Azok az édes félszavak,
amik velünk énekeltek!
Emlékét fonja egy szalag,
s elrejtem.

Ma még lehet meghallgatom,
s talán a semmi szőttesén
átszűrődik régi dalod,
volt meséd.

Kigyúlnak ott a fénykörök
remegve át az éj taván,
most úgy tűnik: e perc örök
még talán.

Az éj lecsukja hold szemét,
többé téged már nem is lát,
én sem hallom a szép zenét -
hát viszlát...

Mihai Eminescu
Péter Éva Erika fordításában


 
 
0 komment , kategória:  Mihai Eminescu  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2018.05 2018. Június 2018.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 1 db bejegyzés
e hónap: 141 db bejegyzés
e év: 989 db bejegyzés
Összes: 13833 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2278
  • e Hét: 12710
  • e Hónap: 54946
  • e Év: 528531
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.