Regisztráció  Belépés
chillik.blog.xfree.hu
"Csak meghallgatnám, sír-e a szegény, Világ árváját sorsa veri még? Van-e még könny a nefelejcs szemén? Szeretnék néha visszajönni még!" Chillik András László
1953.03.23
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/6 oldal   Bejegyzések száma: 57 
Horváth Imre – A Köröspart körképére
  2017-09-14 09:13:47, csütörtök
 
 
Horváth Imre - A Köröspart körképére

Nincs sok város, hol szomjasabban éltek,
s kevés számlál több halottat, mint Várad.
Láttam éjét legsötétebb korának.
Fáj ma is, hány hű barátom füstté lett.

De a Körös habjai nem apadtak.
Nem tört ketté a vihar minden fát itt.
S ha fény vetül rá, a rom is sugárzik
közelében az épülő falaknak.

A romokból a hidak kinyújtóztak.
Egy új kor szül kerteket és kohókat,
szikra pattog, pompáznak a forgácsok.

A változót, Festőm, te is formálod,
vásznad feszül a jól kimért keretben.
Kontár, ki e korszakban tehetetlen!

1964




 
 
0 komment , kategória:  Nagyvárad  
Dutka Ákos - Haza kell mennem
  2017-06-15 05:53:48, csütörtök
 
 
Dutka Ákos - Haza kell mennem

Haza kell mennem, - a földem izent.
A földem: a váradi nagytemető;
Haza kell mennem: apáink sírján
Inog a fejfa, mozdul a kő.
Anyánk házában idegen nóta,
Bujdosó koldus az árva húgom...
Haza kell mennünk, a földem izent,
Ha oda veszünk is a vándorúton!





Szálljon elém e vádoló ének
Lázadó kínnak, sajgó kelésnek,
Hódító hordák utjára fekvő
Rejtett kígyónak, meztelen késnek,
Menj haza lelkem bolygó lidércnek:
Magyar lelkekben lobogó tűznek;
Anyám szavával holtig daloló,
Menj haza, ha százszor visszaűznek.

Vidd dalom, vidd a szó nyilait,
Hogy irdatlan éjen súgva suhogjon
Fekete versek tört ütemén,
Fáradt szívekben szüntelen doboljon.





Vidd dalom, vond a szó parazsát,
Hogy millió testvér lelkein égjen:
Sírjon, sikoltson alatta a kín
Ezen a hosszú elátkozott éjen.

Haza kell szállnod: parancsol a föld,
A lázadó váradi nagytemető;
Haza kell mennem: apáink sírján
Inog a fejfa, mozdul a kő.
Anyánk házában idegen nóta,
Bujdosó koldus az árva húgom...
Haza kell mennünk, hallod-e testvér,
Ha odaveszünk is a vándorúton.




 
 
0 komment , kategória:  Nagyvárad  
Árvay Árpád – Vén, Váradi házak
  2017-06-15 05:52:23, csütörtök
 
 
Árvay Árpád - Vén, Váradi házak

Tietek a szívem, vén, váradi házak
Drága, bohó folyó, édes, szelíd dombok,
Körös-köves utcák, békés, öreg hársak:
Ide száll a lelkem, bárhol is bolyongok.

Tietek a szívem, tietek az álmom,
Enyém csak egy sírdomb kint a temetőben.
Ott vár rám az anyám, a legszentebb asszony,
Hogy majd megpihenjek újra az ölében.

Tietek a szívem, legsóvárabb vágyam...
Hogy is lehetne más csücske a világnak,
Ahol az emberek szeretni úgy tudnak
S baráti ölelés, testvéri csók várnak.





A Körös vidáman, ujjongva ficánkol,
Ha elmegyek néha egy-két futó szóra,
Az Emlék-téren gesztenyék köszöntenek
S lombjukat ingatják kedves, néma bókra.

A régi Müllerből Ady úr int felém
A parti sétányt meg Juhász lépte méri,
Dutka és Emőd a korzón udvarolgat
S a sarkon egy pohárra hív meg Tabéry...

Tudom, ez a város, hol engem szeretnek,
Ahol még várnak rám, ahol hisznek bennem.
Örülni tudok itt életnek, világnak
És úgy érzem mindig, hogy újra születtem.




 
 
0 komment , kategória:  Nagyvárad  
Jancsik Pál – Váradi séta
  2017-06-15 05:50:17, csütörtök
 
 
Jancsik Pál - Váradi séta

Tornyok, parkok, sétányok, fényes utcák...
A szem kíváncsi pillantásai
a tág tereket könnyedén befutják.

Itt is, ott is egy-egy új mívű tömb
sugározza rám színeit,
mint óriási gyöngy.
Amott meg az időmarta falak
régi korokról vallanak.





Nagy költők verseinek sora támad
bennem, míg utcáidat rovom sorra, Várad.
Új otthonában látogattam meg Adyt,
s tudom, hogy Horváth Imre hol lakik.

A Körös mentén, ahol már az este
a vizet kreolszínűre festette,
az összevegyült virágillatok
bebalzsamozzák a padok
szerelmes szenvedőit -
s hogy búcsúztam a villamoson,
a folyó, mely jelkép is volt: Erő,
s egyben a folyton változó Idő -
felém lengette fények keszkenőit.




 
 
0 komment , kategória:  Nagyvárad  
Dutka Ákos – Várad glóriája
  2017-01-16 18:16:44, hétfő
 
 
Dutka Ákos - Várad glóriája


Mindjárt március lesz s én itthon vagyok Váradon. Eszembe jut a régi márciusi versem :

Mindig ilyenkor március felé,
Ha barkába hajlik már a fűzek ága,
Mintha valaki sírna Váradon,
Ide hallom: sír a szél szavában,
Ilyenkor üzen a bihari föld
Virágba borúlt Kálvária dombja
S a hontalanság keserű dalát
Szívem a széllel versengve zokogja,
Imbolygó szent árny Várad piacán:
Húszéves - hazátlan bolyong ma ott (holtan).





Szerelmes szívű lázadó titán
Ifjú ősöm: Te, aki én voltam.
Bihar nótázik benn a hegedűn,
Virágba borulnak a fák ünnepelve
S az utcán az én volt életem bolyong
S vélem Ady kigyúlt, szent ifjú lelke:
Jaj, hogy kicsúszott álmaim alól
A bihari föld: csíráztató ágyunk
S feljáró lélek Várad piacán
A mi lázadó örök ifjúságunk.





Halotti csend borúlt a régi házra
Lármától hangos tágas udvarára,
Hol Norbert fehértalárú rendje
Gyermeknyájunk óvta és nevelte
És áll a templom két szent, ősi tornya
Nyájunk hazátlan széled szerteszórva.
De néha boldog éjek álma ringat,
Földünk elvették, de nem az álmainkat,
S az álmom áldott új idők kovásza
Váradra visz a szentelt, régi házba,





Hol a katedrán hófehérben ülnek
S lelkünkbe vésik szent magyar hitünket:
Péter, Gábor, Kázmér, Kelemen,
Tanár urak gyertek most velem.
Elszéledt nyájunk útját nem találja
Váradra, haza az ifjúságba.

Tanár urak ugye eljöttök egyszer,
A Ti örök, erős hitetekkel
Tanítni minket, vagy a fiainkat,
Ha jön az óra s Várad hazahívhat,
Hogy találjunk el a régi házba
Hozzátok vissza az ifjúságba.






Nincs belőle már egy vén kilincs se,
Ködként szétfoszlott harminc éve már,
Szívemben él mind a hét szobája.
És ég a lámpa... Tárva nyitva... vár,
Avúlt bútorok közt régi széken
Vén asztalunk- óh tegnap volt talán,
Hogy itt vigasztalt múló kis kudarcért
Az én mosolygó fiatal anyám.
Hová csatangolt százkalandú álmom,
Hová jutottam száz tévedt úton,
Mily meassze bújt a gesztenyés fasorban
A régi ház, már maganm sem tudom.






De álmaimban ott ül mind a háznép,
Valóbb valóság, élőknél is ők,
Emlékeimnek szűz tavába fagyva
Élnek, akárcsak harminc év előtt.
Anyámmal szemben ott ül Vilma néni
S mind, hogy megszépült tiszta arcú szent:
Szemükben a béke szeretet tüzével
Gyermekkorom víg ünnepe üzen...
És én megyek, sok száz éjszakán át
Virágos úton - fütyörészve már
Egyszer elalszom és ott ébredek fel
A régi házban, hol anyám széke vár.

1941 március 6





 
 
0 komment , kategória:  Nagyvárad  
Zudor János - Te édes Várad
  2017-01-16 17:16:42, hétfő
 
 
Zudor János - Te édes Várad

Nagyobb mint a falu,
te édes, te Várad.
A mi városunk.
Nagyobb a falunál,
a feltornászott lélek,
és a Pecehíd,
a fél falunál is
nagyobb, a város...

Te édes, te Várad,
a mi városunk!
Elveszett a forgalomban,
a sok jövésmenésben,
és a főutca rámkacsint,
ahol Ady Endre is megfordult,
a mi nagyszerű
fél falunk, amely
elveszett, vagy elvezet
a lótuszerdőig, azaz Felix
fürdőig, a fuldokló
halálkapun túl,
ahol annyi a külföldi,
mint ahány kapuja volt
Váradnak is, az Ima-
ház is elveszett...





Mehetünk imádkozni,
a lótuszudvarra, minden
napra, a nagyra,
a rengetegbe, a földrengetőbe,
a kilengő mágnesbe,
délkeletre, azazhogy
ide hozzánk, délkelet
Váradra, idehaza,
már megint itthon.

Már megint itthon?
A ,,Holnap" városába,
ringva rángó városunk...
Ahol a nagy színház nyílik,
télen is, vagy kikeletkor,
tavasszal, ahol nincsenek már
ágyúk, sem avramiancuc...
Idehaza vagyunk...elveszett
városunkban. Az avramiancuc
ellenére, a ferdeszeműek
ellenére, a park
jelzésére, és a rend
csodálatára, a csontig hatoló
rendszer ellenére...

2011. máj. 3




 
 
0 komment , kategória:  Nagyvárad  
Reményik Sándor – Ismét a Kapuban
  2017-01-06 05:29:38, péntek
 
 
Reményik Sándor - Ismét a Kapuban

Itt állok hát ismét a Kapuban:
Kapujában kettévált életemnek -
Nyugatra tengerlik a rónaság,
Keletre meredeznek a hegyek.
Egyik kezemet Kelet fogta meg,
Másik kezemet fogja napnyugat,
Annyi fájdalom s annyi szeretet
Kapaszkodik kétoldalról belém:
Nehéz, nehéz meglelni az utat,
Kettészakadt világom közepén.
Nehéz, nehéz, mert sok a szeretet
És sok a vágy és sok a fájdalom,
De hivatás csak egy lehet: Kelet.
Élni csak ott kell és csak ott lehet,
Nekem csak ott
A furcsa, kettős magyar életet.





Várad, Kapu, két élet közt Közép,
Enyhe tavaszod virágfátyolával
Te kösd be most a töprengő szemét.
Ne nézzem Nyugatot, sem Keletet.
Csak a fákon az ütköző rügyet.
Itt nem kíván most tőlem senki semmit,
A szellő felejtetőn símogat.
Ne hívjon most hegyeken villanó fény,
Pusztákról besugárzó alkonyat.
Kettészakadt világom közepén
Hadd gyüjtsek erőt kettős életemre
Itt, a Kapu alatt.

Nagyvárad, 1935 április 7




 
 
0 komment , kategória:  Nagyvárad  
Reményik Sándor - Éjjel a rendházban
  2016-12-06 08:25:11, kedd
 
 
Reményik Sándor - Éjjel a rendházban

Künn eső permetez.
Különben semmi nesz.
Egy-egy csöpp megüti az ablakot,
Mint hogyha szellemujjak dobolnának.

Vajjon melyik csillag-világ
Kopogtat ablakán e por-világnak?

Fekszem álmatlanul
Jelenem, multam, jövendőm előtt.
Nagymessziről Várad toronyórái
Kongatják az időt.

Nagyvárad, 1924 november





 
 
0 komment , kategória:  Nagyvárad  
Reményik Sándor - A félixfürdői tölgyek alatt
  2016-12-06 08:22:58, kedd
 
 
Reményik Sándor - A félixfürdői tölgyek alatt

Az 1923. évi vasúti katasztrófa emlékére

Álltam alattatok,
Idéztem néktek a tavalyi vért,
Omlásának tanúi voltatok.
Láttátok a halált.
Nem rögződött belétek irtó képe?
Hogy zölden lengettétek ágatok'
Egy év mulva megint a nyári égre.





Álltam alattatok,
A töltés martján kerestem a vért, -
S ámultam, hogy ki nem száradtatok!

Az őrház pici jelző-csengettyűje
Csengett csupán az őszi némaságba,
Olyan volt ez az örök-hang a csendbe',
Mint templomokban örökmécsek lángja.

S ez az örök-hang azt csengette nékem,
Hogy zöldág virul a fekete véren,
S legyen bár a vér áradata tenger -
A tölgy is felejt, felejt - mint az ember.

Félixfürdő, 1924 október





 
 
0 komment , kategória:  Nagyvárad  
Reményik Sándor - A premontreiek platánja
  2016-12-05 19:23:43, hétfő
 
  Reményik Sándor - A premontreiek platánja

A rendház előtt egy platánfa áll.
Varázs-ecsetje surranó hegyével
Megérintette halkan a halál.
Levele: sárga, barna, zöld-arany -
Ezer színváltozatban hulldogál.

Az ezerszínű óriás platán
Zizzenve küldi postáját a mélybe.
Alatta kedves házi-uraim
Járkálnak hófehérbe'.





S ahogy járnak, egy-egy égő levél
Köntösük hófehérjén fennakad:
Az élet üzen messziről nekik,
S mutogat vért és aranyat.

S ők olvassák
E titokzatos, távoli postában:
Im', ez az élet,
Amely a hervadást hordja magában.

Azután tovább mennek
A fák alatt fehéren imbolyogva,
S a haldokló élet üzenetét
A köntösükről
Lerázzák mosolyogva.

Nagyvárad, 1924 november elején





 
 
0 komment , kategória:  Nagyvárad  
     1/6 oldal   Bejegyzések száma: 57 
2018.01 2018. Február 2018.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 160 db bejegyzés
e év: 375 db bejegyzés
Összes: 7575 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 911
  • e Hét: 3910
  • e Hónap: 20505
  • e Év: 51581
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.