2013-12-01 16:02:36, vasárnap
|
|
|
Kemény Simon:
Az utolsó szó jogán
Védelmet kérek és elégtételt kérek
Nagyságos Természet, felséges bíróság,
Kötelessége a hatalmas nagyúrnak
Megvédelmezni a meggyalázott szolgát.
Egész hatalmával, minden erejével
Álljon oldalamra az igaz Természet,
Vegyen szárnya alá az eleven élet,
S az örökké éhes étvágy, az enyészet.
Parancsolja hozzám fegyveres seregét,
Várom a megmentőt nehéz végveszélyben,
Várom állatait, füveit, erőit,
Komor törvényei segítségét kérem.
Sziszegjen a kígyó, üvöltsön a tigris,
Mint nehéz óceán nyüzsögjön a féreg,
Zengjen az ég boltja csattanjon a villám
Gondolja a világ, itt a végitélet.
Vakuljon, némuljon, bámuljon a gyáva,
Romboljon a patak, tomboljon a tenger,
Mért vár az utolsó ítéletet mondó
Ilyen véghetetlen, bűnös türelemmel?
Freccsenjen a szelíd virágokból méreg,
Párologjon halál az aljas mocsárból,
Böffenjen a pokol gyilkos gázt a földre,
Vándormadár hozzon bosszút Afrikából.
Hurokvető görcsből sorakozzon gléda,
Csonthasogató kín álljon hosszú sorba,
Nyakat elfordító, gerinctörő fájás
Védelmemre álljon harcrakész csoportba.
Lékelje meg villám az irígy hold testét,
Follyon el a vére, sárga, hideg méreg,
Tenyerükbe gyűjtsék nagykezű hóhérok,
Cinkosok, pribékek, sintérek, pecérek.
Védelmezzenek a fák, füvek, virágok,
Lágy héjú, csont magú, méz húsú gyümölcsök,
Darazsak és méhek, cicomás pillangók,
Bűzével a görény, fogával a hörcsög.
Mint szikes legelőn gyámoltalan bárány
Híven én bégetve a hű szövetséget,
Bús ökör-bőgéssel tülkölöm az égre,
Méltatlan gyalázat csontvelőmig éget.
Hova én, kihez én, merre én? teremtőm!
Gyógyító részvétért én kivel pereljek,
Melyik égtáj felé boruljak a porba.
Igazamért harcra hány gonosszal keljek?
Édes szavakkal és mézes mondatokkal,
Tenger fenekéről kiáltozok éjjel,
Perelek a hideg, aranyruhás Nappal.
Aztán megint kérek és újra könyörgök,
Mint a zsoltár szava, vacog a szó számon,
Szállj reám irgalom, fedjen be kegyelmed,
Simogass, támogass, végy öledbe, ámen. |
|
|
0 komment
, kategória: Kemény Simon |
|
|
|