Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
1950.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 5 
Szendrey Júlia
  2018-03-27 09:15:21, kedd
 
  Szendrey Júlia

Willmershez

Oh, jövel körünkbe, ne csald meg reményünk,
Mint a tavasz, úgy vár, úgy sóvárog lelkünk;
Hisz amerre te jársz, ott virul a tavasz,
Játékod meghozza, játékod maga az.

Ha a fagyos télnek kellő közepében,
Zendül meg zongorád bűbájos zenében,
És mi áhítattal hajtjuk le fejünket,
S mint buzgó imára, kulcsoljuk kezünket,
Elmerengünk hosszan, minden mást feledvén,
Csak varázsjátékod hatalmát érezvén
S fölmelegült szivünk ihletett dobogását,
Közbe-közbe örömkönnyeink hullását...
Midőn így eltelve égi boldogságtól
- Ki fölemelt bennünk a földnek porából -
Keressük a mestert, keressük a kezet,
Melynek érintése föltárta az eget:
Nem fázunk már ekkor a tél hidegétől,
Lángra gyulladt arcunk a kéj melegétől;
Nem találjuk sehol, nem látjuk a telet,
Zúzmarás ruháját levetnie kellett,
A napnak éltető tavaszi sugára
Rásütött hófedte jégkoronájára,
S nyomban összeomlott, elolvadt alakja,
A léget eltölti virágok illatja...

És mikor a nyárnak égető hevében
Az ember eltikkadt, elepedt egészen:
Hogyha ilyenkor hoz jó sorsunk körünkbe,
Mintha égi harmat hullana szívünkbe,
Felüdült kedéllyel szívjuk be a léget,
Mely körülfoly, hordván mennyei zenédet,
Mely nem egyéb patak csörgedezésénél,
Hófehér tajtékkal habzó vízesésnél,
Melyben megfürödnek a hév napsugarak,
S fölötte enyelgnek a dalos madarak,
Alatta a puha, örökzöld mezőben
Méhek és pillangók virágok kelyhében...
Oh, ez a pihenés, ez enyhülés helye,
Ha kifárasztott a szenvedélyek heve!
Alkonyat és hajnal neve a világnak,
Mit áldott kezeid előttünk feltárnak;
Kísértetes éjfélt és perzselő delet
E szelíd hangokban találni nem lehet.
Lanyha, csendes esőt, a föld szomját oltván,
Nyári fergeteget a léget tisztítván,
És mindent áthatva, mindent fölülmúlva,
Az égi madárka odafönn dalolva,
Áthasít a légen a tiszta hangrezgés,
Felhők közül hangzó pacsirtacsicsergés,
Dala az életkedv harsány ujjongása,
Repeső szíveink örömrivalgása!
 
 
0 komment , kategória:  Szendrey Júlia  
Szendrey Júlia
  2018-03-27 09:14:16, kedd
 
  Szendrey Júlia

Willmershez

Oh, jövel körünkbe, ne csald meg reményünk,
Mint a tavasz, úgy vár, úgy sóvárog lelkünk;
Hisz amerre te jársz, ott virul a tavasz,
Játékod meghozza, játékod maga az.

Ha a fagyos télnek kellő közepében,
Zendül meg zongorád bűbájos zenében,
És mi áhítattal hajtjuk le fejünket,
S mint buzgó imára, kulcsoljuk kezünket,
Elmerengünk hosszan, minden mást feledvén,
Csak varázsjátékod hatalmát érezvén
S fölmelegült szivünk ihletett dobogását,
Közbe-közbe örömkönnyeink hullását...
Midőn így eltelve égi boldogságtól
- Ki fölemelt bennünk a földnek porából -
Keressük a mestert, keressük a kezet,
Melynek érintése föltárta az eget:
Nem fázunk már ekkor a tél hidegétől,
Lángra gyulladt arcunk a kéj melegétől;
Nem találjuk sehol, nem látjuk a telet,
Zúzmarás ruháját levetnie kellett,
A napnak éltető tavaszi sugára
Rásütött hófedte jégkoronájára,
S nyomban összeomlott, elolvadt alakja,
A léget eltölti virágok illatja...

És mikor a nyárnak égető hevében
Az ember eltikkadt, elepedt egészen:
Hogyha ilyenkor hoz jó sorsunk körünkbe,
Mintha égi harmat hullana szívünkbe,
Felüdült kedéllyel szívjuk be a léget,
Mely körülfoly, hordván mennyei zenédet,
Mely nem egyéb patak csörgedezésénél,
Hófehér tajtékkal habzó vízesésnél,
Melyben megfürödnek a hév napsugarak,
S fölötte enyelgnek a dalos madarak,
Alatta a puha, örökzöld mezőben
Méhek és pillangók virágok kelyhében...
Oh, ez a pihenés, ez enyhülés helye,
Ha kifárasztott a szenvedélyek heve!
Alkonyat és hajnal neve a világnak,
Mit áldott kezeid előttünk feltárnak;
Kísértetes éjfélt és perzselő delet
E szelíd hangokban találni nem lehet.
Lanyha, csendes esőt, a föld szomját oltván,
Nyári fergeteget a léget tisztítván,
És mindent áthatva, mindent fölülmúlva,
Az égi madárka odafönn dalolva,
Áthasít a légen a tiszta hangrezgés,
Felhők közül hangzó pacsirtacsicsergés,
Dala az életkedv harsány ujjongása,
Repeső szíveink örömrivalgása!
 
 
0 komment , kategória:  Szendrey Júlia  
Szendrey Júlia
  2016-10-31 15:02:59, hétfő
 
  Szendrey Júlia

Halottak estéjén

Ti boldogak ott künn a temetőben,
Kik alusszátok örök éjetek;
S én boldogtalan, szánalomra méltó,
Hogy köztetek még most sem lehetek!

Oh, mert ki nem fogy az inségnek árja,
S az üldöző sors soha sem pihen,
Egyik csapása a másikat éri,
S ki tudja, mennyit bir még el szivem.

Ha el nem vérzett, nem szakadt meg eddig,
Mi van még hátra, mi fog jönni még?
Mi lesz, s milyen lesz az az utolsó csepp
Mikor megtörve igy szól majd: elég!

Ti boldogak ott künn a temetőben,
Kik már nyugosztok, kiszenvedtetek;
S én boldogtalan, szánalomra méltó,
Mikor leszek már én is köztetek?

1864.
 
 
0 komment , kategória:  Szendrey Júlia  
Szendrey Júlia
  2016-09-11 11:27:36, vasárnap
 
  Szendrey Júlia

Keserű kín

Keserű kín és gyötrelem
Volt énnekem a szerelem;
Ami másnak életet ad,
Az hozza rám halálomat.
Meghaltam én réges-régen,
De nem nyughatom békében,
kísértetként járok, kelek,
Keresve, mit nem lelhetek.
Keresve a boldogságot,
Mire sehol nem találok;
Mi messziről annak látszik:
Árny, mint én, mely velem játszik.
Hogyha közelébe érek,
Rémképétől elszörnyedek
S futok vissza koporsómba
Új kínoktól ostorozva.
S rám vonom a búbánat szőtt
Gyászos halotti lepedőt,
S várom, hogy az ég majd megszán,
Hogy majd meghalok igazán.

 
 
0 komment , kategória:  Szendrey Júlia  
Szendrey Júlia
  2016-09-07 07:27:11, szerda
 
  Szendrey Julia

ÉLNI VAGY MEGHALNI!

Nem élet ez, nem, kínzóbb a halálnál,
Én élni vagy meghalni akarok,
Ott a hegycsúcson szívni be a léget,
Itt e szűk völgyben én megfúladok!

Nem tespedés, nem tengés, mire vágyom,
Tudni hogy élek, és érezni ezt;
Zárt levegőben elalél a szellem,
S az ember nem más, mint állati test.

Vihart és szélvészt forró homlokomnak,
Langy szellő nékem enyhülést nem ad,
Szememről csak ott oszlik a homály, hol
Cikázni látom a villámokat.

Föl a sziklára, hol sasok tanyáznak,
Merész röptük oly lélekemelő;
Lenn csúszó férgek, sziszegő kígyók közt
Élni vagy halni egyként leverő. -

Oh, jaj nekem, hogy ezeket gondolni,
És a mi több, kimondani merem:
Csak egy pillantás, s a kigyók marását
És fulánkját szivemben érezem!...

(Pest, april. 8. 1856.)
 
 
0 komment , kategória:  Szendrey Júlia  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 5 
2018.04 2018. Május 2018.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 216 db bejegyzés
e év: 1381 db bejegyzés
Összes: 7949 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2301
  • e Hét: 7855
  • e Hónap: 58912
  • e Év: 358666
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.