Regisztráció  Belépés
skorpiolilike.blog.xfree.hu
"A szeretet és a bizalom elválaszthatatlanok! Egyik sem létezik a másik nélkül." Pné Marika
2016.01.12
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/8 oldal   Bejegyzések száma: 78 
Mészárosová Melinda: Harmatcsepp Élj!
  2018-04-19 09:30:51, csütörtök
 
  Mészárosová Melinda
Harmatcsepp
Élj!

Hajnali, apró harmatcsepp,
zöld száron ringó, áttetsző,
harmatos, picinyke bimbó.

Még ez a kis csepp, ez
is elszállt belőlem
gyengén fura gondolattal,

alig élve a felkelő nappal,
elhagyott erőm, nincs holnappal
így ébresztett égi nap mai nappal!

Bűvös erő, hajnali harmatcsepp,
fűszálon ringó, apró test, ne,
ne hagyj el, még ne, drága harmatcsepp!

2018. április 12., Kórházban lévő férjemhez.
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
K. László Szilvia Jöjj el, Tavasz! Hozz meleget!
  2018-04-17 07:48:17, kedd
 
  Izelítőül a Tavaszváró című vers:

Jöjj el, Tavasz! Hozz meleget!
Hozz el minden szeretetet!
Hozz napsütést, enyhe szellőt,
Virágokat, bárányfelhőt!
Hozzál vidám madárfüttyöt,
Csemegének sok gyümölcsöt!

K. László Szilvia



 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Dévényi Erika: A csend hangjai
  2018-03-26 15:44:56, hétfő
 
  Dévényi Erika:
A csend hangjai


A csend titokban elmond mindent
Csak figyelned kell, s hinned, hogy megértheted
A csend mélyén hangok rejlenek
Csak hinned kell, hogy te is elérheted

A csend beszél, ha értő szív hallgatja
A mélységek legmélyét is meghallja
A csend hangjai az érintést nem tűrik
Ha látni akarod, azonnal eltűnik
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
G. Hajnóczy Rózsa: Bengáli tűz (1943)
  2018-03-25 16:52:53, vasárnap
 
  Könyvkritika: G. Hajnóczy Rózsa: Bengáli tűz (1943)

A könyvnek megvannak a maga hibái, de biztosan megperzseli az olvasó szívét.


A mesés India varázsa a kettőségében rejlik: a filozófiai mélységgel, a szellemi nagysággal együtt él a legmélyebb szegénység, a babonák, és az európai szemmel elviselhetetlen higiénai hiányok. A Tadzs Mahal romantikája, a Védák bölcsessége nem tudja feledtetni azt, hogy az emberek az utcán élnek, a szent tehenek össze-vissza kóborolnak, rengetegen él borzalmas körülmények között. Habár vonz ennek a hatalmas országnak a spiritualitása, mégsem szándékozom elutazni oda, mert nem tudnám elviselni a hétköznapi élet reménytelen mélyszegénységét. Történelemrajongó lévén nagyon sokat olvastam már Indiáról, amelyre egykoron G. Hajnóczy Rózsa Bengáli tűz című regénye hívta fel igazán a figyelmemet, hatalmas kedvencem volt tinikoromban ez könyv, amelyet most nagyon sok év után olvastam újra, és megdöbbentem azon, hogy mennyivel többet tartalmaz, mint amit én bohó, romantikamániás fiatal lányként láttam benne egykoron. Hajnóczy Rózsa Germanus Gyula, az orientalista tudós felesége volt, aki elkísérte a férjét Indiába, ahová maga Rabindranath Tagore, a híres költő hívta meg az általa alapított szantiniketai egyetem iszlámtörténeti tanszéke vezetőjének. 1929-től 1931-ig élt itt a házaspár, ezalatt Rózsa naplót vezetett, amelynek alapján íródott meg ez a könyv 1943-ban. A mai napig rejtély, hogy vajon teljes egészében az írónő alkotásáról beszélhetünk, avagy a tudós férj is besegített itt-ott a feleségének (a saját véleményem az, hogy a történelmi adatokról biztosan tőle szerezte az ismereteket az asszony, hiszen nála többet biztosan senki sem tudott a környezetében erről a témáról), az viszont biztos, hogy hatalmas sikert aratott az 1943-ban megjelent alkotás. Az írónő sajnos már érhette meg (1944-ben öngyilkos lett, mert nem tudta elviselni a második világháború szörnyűségeit) a Bengáli tűz évitzedeken átívelő újrakiadásait (jómagam az 1957-es kilencedik(!) kiadást olvastam régen és most is). Érdekes hibrid ez a könyv, egyszerre önéletrajz, beszámoló az indiai hétköznapokról, és egy izgalmas regény, amelynek középpontjában egy szerelmi négyszög áll a házaspár ismeretségi köréből. Azonban mindenekelőtt egy korrajz, minőségi lektűr, amelynek az igazi értékét az adja, hogy egy olyan időszakot örökít meg India történelméből, amely már nem létezik, az angol fennhatóság alatti időszak utolsó éveiben érkeztek Germanus-ék az országba, már elkezdődött a változás Gandhi hatására, azonban még uralkodtak (angol fennhatóság alatt) a mahardzsák, nem dúlta fel a háború Kasmírt, Dardzsilingben kényelmes körülmények között meglátogathatták az európai turisták Kőrösi Csoma Sándor sírját, és a Himalájánál kényelmes hotelben hallgathatták a hegymászók élménybeszámolóját. A Bengáli tűznek megvannak a maga hibái, de biztosan megperzseli az olvasó szívét.

Hajnóczy Rózsa éppen a szüleinél tartózkodott Lőcsén, amikor férje lelkesen közölte vele, hogy elfogadta Tagore három évre szóló meghívását Indiába, a szantiniketáni egyetemre. A feleség tele volt aggodalommal ugyan, de természetesen a férjével tartott erre az útra, ahol a kívülálló szemével nézve megörökítette az ország minden szépségét és árnyoldalát, az egyetemi életet, és azt a multikulti környezetet, amely ott körülvette őket, és azokat az érzelmi viharokat, amelyeket figyelemmel kísértek és amelyek tragikus fordulatokat vettek...


A legszembetűnőbb hibája ennek a könyvnek az, hogy túl hosszú. Mivel három év eseményeit örökíti meg, amelynek megvolt a maga ritmusa az egyetemi élet miatt (tanítás, nyaralás, karácsony, stb), így egy idő után már ismétli saját magát az írónő, sokadjára már nem nyújt semmilyen újdonságot az, hogy háziasszonyként mennyit szenvedett az indiai szolgákkal, akik az általa ismerttől teljesen eltérő kultúrával rendelkeztek (kézzel-lábbal főztek, sokszor a földön, csak a kasztjuknak megfelelő munkát voltak hajlandóak elvégezni, stb.), ráfért volna egy kis rövidítés ezekre a részekre, mert egy picit unalmasak lettek a végére. Az is érdekes a számomra, hogy amíg a környezetükben élőkrőll mindent megtudunk, a házaspár mindennapjait csak felületesen ismerhetjük meg, nem tudjuk meg, hogyan élte meg az írónő, hogy férje a tanításnak és a tudománynak élt, miközben ő maga sokat volt egyedül, igazából dologtalanul, feladatai kimerültek a háztartás irányításában és a társasági életben. Sokat olvasott, de az a homályban marad, hogy mennyire volt szellemi társa tudós férjének, tudtak-e beszélgetni a vallási, történelmi kérdésekről, mennyit adott át a feleségének a férj a keleti kultúrára vonatkozó ismereteiből. Mindezzel együtt azonban olyan olvasmányos és romantikus stílusban beszéli el nekünk a szerző ennek a három évnek a történetét, hogy simán bele lehet feledkezni a könyvbe, és bele lehet szeretni Indiába.

hajnoczy_rozsa2.jpgA racionális európaiaknak hatalmas kultúrsokkot jelent India a maga babonáival, bonyolult kasztrendszerével, amely meghatározza a mindennapokat és az emberek életét, ugyanakkor lenyűgöző a történelme, a vallása, a filozófiája és a sokszínűsége. Mindehhez még hozzátartozik egy olyan egyetem mindennapjainak megismerése, ahol hindu, mohamedán és európai tanárok oktatják a fiatalokat, folyamatosan zajlik az élet, a forró indiai éghajlaton hamar szárba szökken a szerelem, nemcsak a diákok, hanem az oktatók között is. Sok-sok kis történetet ismerhetünk meg a tudásra szomjas német diák-tanártól a felesége által üldözött szobatudósig, de az igazi nagy érzelmek négy ember között zajlanak, az indiai tanár, dán felesége, német barátnője és egy mohamedán herceg között. Van itt minden, Kelet és Nyugat többször összecsap, dübörögnek az érzelmek, hogy aztán egy tragikus fordulattal záruljanak az események, amely meglepő módon mégis katarzist hoz. Nem tudom, mi az igazság ebből a fordulatos történetből, és mit adott hozzá az írói képzelet, de remekül keretbe foglalja a könyvet, fenntartja az érdeklődést, és magával ragadja az olvasót.

Még mindig le tudott nyűgözni ez a robosztus kötet (790 oldal!), minden szabad percemben belemerültem a mesés India azon hétköznapjaiba, amely már elsüllyedt az időben, de ezeken az oldalakon mégis megörökítésre kerültek, hömpölygő áradatként zúdulnak át végletes érzelmekre vágyó, romantikus kis lelkünkön, miközben megismerhetjük India spirituális oldalát is. Nyilván a saját szempontjából és élethelyezetéből nézve írta meg élményeit az írónő, ma már kicsit régiesnek ható stílusban, mégis sokkal több ez a könyv, mint egy unatkozó háziasszony firkálgatása, értő és érző lélekkel írta meg azt az Indiát, amelyet ő látott, irodalmi szinten, magával ragadó tűzzel, amelyben
ott szikrázik az ország gyönyörű mocskossága. Kár lenne kihagyni az életünkből!

 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Mezősy Tímea: Elérkezett a tavasz
  2018-03-21 07:42:10, szerda
 
  Mezősy Tímea
Elérkezett a tavasz

Szél hozza hírét, a fák suttogják nevét:
Drága TAVASZ! Végre elérkezett közénk!
Bimbózó rügyek, virágzó rétek,
Ezt hozza el mind a tavasz néktek!

Ő új reményt ad, és új életet teremt,
Újjáépíti a világot idelent,
Mit komor ősz, s hideg tél eltiport,
Visszaállítja, pont úgy ahogy volt!

Most végre vége van a hideg télnek,
A száraz ágakba beleszáll az élet,
Rossz idők, s emlékek messze tűntek,
Mind, a messzi távolba röpültek.

2010. március 26-án készült.
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Csongrádi Kata: NAPHIMNUSZ
  2018-03-21 07:38:28, szerda
 
 


- Csongrádi Kata-
NAPHIMNUSZ


Szeress úgy, mint a Nap!
A Napsugár nem kérdezi,

Hogy mennyit ér a fénye

A Napsugár nem kérdezi,

Hogy mit kap majd cserébe

A Napsugár nem mérlegel,

Csak tündökölve árad.

Simogat és átölel,

de nem kér érte árat.



Szeress úgy mint a Nap, feltétel nélkül

Úgy, mint a Nap, ami szívedből épül.

Úgy mint a nap, fényből születve

Úgy, mint a Nap, áldást teremtve.



Minden ember fénysugár,

a mindenségnek része

Azt hiszi, hogy porszem,

pedig a mindennek egésze.

Minden ember fénysugár,

egy a végtelennel.

Minden ember fénysugár,

de ebben hinni nem mer.



Szeress úgy mint a Nap, feltétel nélkül

Úgy, mint a Nap, ami szívedből épül.

Úgy mint a nap, fényből születve

Úgy, mint a Nap, áldást teremtve.

Szeress áldást teremtve!
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Szabó Attila: Barátság
  2018-03-21 07:20:08, szerda
 
  Szabó Attila:
Barátság

Szoros a kapcsolat és melengető
Ha az, igaz barátságnak nevezhető
Világban kincsként keresett
Ez a fajta szeretet

Az életben sok a bánat
Mi neked sokat árthat
De minden bánat minden bú
A baráttal nem oly szomorú

Testvérül születik a bajban
Rögtön ott van ha baj van
S az élet gondjai, ha vannak
Baráttal nem úgy nyomnak

Az élet előidéz viharokat
Melyek tépnek nagyon sokat
Ha rossznak hideg szele jő
Baráttal jobban elviselhető

A jó szó sokszor éltető víz
Mi a haláltól megőriz
S ha a szomjúság elragad
Eloltja vízzel szomjadat

Ha a lelked sokat háborog
A barát a legjobb dolog
Melynek szavaitól egyedül
A lelked lecsendesül

Az az áldás mindent megér
Ha boldogság és öröm ér
Tudod, hogy ezt tovább érzed
Egy baráttal, ki megért téged

Ha érdemes érte elesned
S ha kitart temelletted
Akkor az hozzád való
A jó barát fehér holló
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Szendrey Júlia: Ne higyj nekem...
  2018-03-16 17:00:06, péntek
 
  Szendrey Júlia:
Ne higyj nekem...

Ne higyj nekem, ha mosolygok,
Álarc ez csak az arcomon,
Mit felöltök, ha a valót
Eltakarni akarom.

Ne higyj nekem, ha dallásra
Látod nyílni ajkamat,
Gondolatot föd e dal, mit
Kimondanom nem szabad.

Ne higyj nekem, hogyha hallasz
Fölkacagni engemet,
Megsiratnál, hogyha látnád
Egy ily percben lelkemet.
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Többet ér egy szál virág, mit szívből kapsz
  2018-03-15 15:02:53, csütörtök
 
 



Többet ér egy szál virág, mit szívből kapsz
Mint egy arany ékszer, mibe semmi érzelem nincsen.

Többet ér egy ölelés, ezer hamis szónál,
Hisz az ölelésben elmondhatsz mindent,
mit szavakba nem tudnál.

Többet ér egy csók, mint egy szerelmes hazug vers,
Hisz a csókba átadhatsz minden érzelmedet.

A tettek többet érnek mint a szavak,
Mert tettekkel tudod igazán bebizonyítani,ha szeretsz valakit,
Mert a szó lehet hazug, s lehet csalfa,
De az érzés és a tettek nem csalnak soha

Többet ér egy mosoly, mint egy zsáknyi pénz,
Mert ha majd egyszer véget ér az út,
A mosolyt s a szeretet magunkkal visszük,
De a pénzt nem tudjuk, sem pedig az aranyékszert
Csak az emlékeket a mosolyokat, és a szeretet!

Kalmár Enikő
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Kerner Mariann: Ma még teljesen a tiéd
  2018-03-14 08:06:56, szerda
 
 
Kerner Mariann:
Ma még teljesen a tiéd


Ma még teljesen a tiéd,
Szeme éhesen kéri meséd.
Ma még, ha fél hozzád fut,
Két karod néki védelmet nyújt.
Ma még esténkét betakargatod,
Őt, ki néked éjjeled, nappalod.
Ékes, szép szavakkal dicséred,
Öleddel oltalmazod, s félted.

Ma még le tudod törölni könnyét,
Megsokszorozhatod örömét.
Vágyik jóindulatodra, lényedre,
Két kezedre, hogy felnevelje.

Hatalmad ma még korlátlan fölötte,
Nem nézi szavad, mi lapul mögötte.
Szeme kérdőn tereád figyel,
Apró dalokkal néked énekel.

De talán holnap, mire felébred,
Üres fecsegéssé válik beszéded.
Társakat, pajtásokat másutt keres,
De ma még, ma még a gyermeked.

Legyen rá időd, vele nevetni,
Lépj vele az úton, a dolgod vezetni,
Mert a gyermekévek fecskeszárnyak,
Suhanva lobbannak a nyárnak.

Mire felkapod fejed kirepülnek,
Észre sem veszed, s már felnőnek.
Ma még egészen, teljesen tiéd,
Öleld át, ringasd gyermek- szívét
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
     1/8 oldal   Bejegyzések száma: 78 
2018.03 2018. április 2018.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
30 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 323 db bejegyzés
e év: 1441 db bejegyzés
Összes: 54192 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1029
  • e Hét: 22141
  • e Hónap: 143451
  • e Év: 502190
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.