Regisztráció  Belépés
pircsi09.blog.xfree.hu
"Érkezz sírva, majd gyakorold a nevetést s mosollyal távozz" /Fodor Ákos/ Papp Irén
1936.09.25
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
Itt élünk s halunk...
  2014-11-26 07:18:15, szerda
 
  ...... .........


Pogány Géza:
...... .............Itt élünk s halunk...


Itt élünk s halunk,
mond kik vagyunk,
s hátra mit hagyunk,
ha egyszer meghalunk.

S midőn átrohanunk,
szerte szórva bajunk,
melyet sokszor tagadunk,
miközben együtt utazunk.

Néha mélyre zuhanunk,
hol magunk vagyunk,
porszemnyi földi javunk,
után loholva rohanunk.

Pedig választhatunk,
feladva gőg bánatunk,
mindez csak általunk,
de jobbá válhatunk.

Néha nincsen válaszunk,
mindaz mit vállalunk,
idővel azzá válhatunk,
mire oly sokat várhatunk.

Néha álmokat kapunk,
mire vágyódhatunk,
melyből alkothatunk,
mert ilyenek vagyunk..

Néha tudásra szomjazunk,
utána oly sokat olvasunk,
ismétlődő monoton napunk,
valahogy el kell mondanunk.

Papírt, tollat foghatunk,
festményen át szólhatunk,
akár dalban mondanunk,
nagyságát s emberi fajunk.

Néha nincsen szavunk,
mit rá alkalmazunk,
bár néha elbukhatunk,
de jó úton haladunk.

Itt élünk s halunk,
mond kik vagyunk,
s hátra mit hagyunk,
ha egyszer meghalunk.

Budapest. 2012.07.14.
 
 
0 komment , kategória:  Pogány Géza  
Emlékül...
  2014-11-26 06:58:51, szerda
 
 
Pogány Géza:
...... ............Emlékül...




Megszületünk s megyünk, megállni nem lehet,
pedig néha úgy visszaforgatnánk az idő kerekét,
megpihenni nyugalmat adó vállán de mi mást tehet,
egy rémült gyermek aki e világban nem találja szerepét.

Itt mindig megnyugvásra lelt, magába szívja erejét,
meleg otthont talált végre, hol némi szigorral vegyül,
a jótanács, akár egy angyal ki szeretetét, fényét-melegét,
reánk szórva gyógyította lelkünk mely lassan át lényegül.

Mennél felnőttebbé is válunk, annál jobban tisztelünk,
Ki fáradt kezeiddel asztalunkra mindig friss ételt tettél...
Mennél jobban öregszünk, annál inkább felnyílik szemünk;
Oly sok türelmet a hétköznapokhoz, vajon miből merítettél?

Oly sok erőt, mellyel minden reggel mosolygó arccal,
hajnali robotolás után mégis mindig vidáman ébresztettél...
Fájdalmad csöppnyi jelét sem mutatva, betegen örökös harccal...
Megköszönni, hogyan tudnánk mindazt mit értünk tettél?

Megszületünk... Élünk s halunk mert sorsunk elmondatott,
már régen... Bár keressük a kőbe vésett jeleket, mert itt vagyunk.
Vajon mi az mit nem mostak el a századok, az idő el nem koptatott?
Egyetlen dolog marad utánunk, csupán amit mások szívében hagyunk.

Budapest. 2012.01.04
 
 
0 komment , kategória:  Pogány Géza  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
2017.08 2017. Szeptember 2017.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 23 db bejegyzés
e év: 392 db bejegyzés
Összes: 5134 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 212
  • e Hét: 3921
  • e Hónap: 25730
  • e Év: 392311
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.