Regisztráció  Belépés
nagyuska.blog.xfree.hu
"Idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségig mívelni kötelesség. "- Kölcsey Ferenc Parainessis Kölcsey Kálmánhoz Juhászné Szunyogh Mária Marika
1947.09.09
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 28 
y
  2013-10-19 15:44:27, szombat
 
  Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ...... 2011-03-21 09:32:10

TAVASZODÓ

Antonio Machado

Iszom a napfényt, tanyák, zöldelő rét,
felhők és lankák összevisszaságát...
A tág mező didergő levegőjét
zöld bájjal enyhítik a parti nyárfák.

A vízig követem a völgyi ösvényt;
A parton szerelmünk vár - ó, ha látnád!
Tán érted öltötte föl a mezőség
- én eltűnt társam! - ifjonti ruháját.

S a borsóföldek illata a szélben?
S a százszorszép? mért nyitja szirmait?
Te kísérsz? Kezed lüktetését érzem

tenyeremben; és fölsikolt a szív,
hogy velőmet is siketülni vélem:
te születsz újjá, te virágzol itt.

(Timár György)


 
 
0 komment , kategória:  Antonio Machado 1.  
x
  2013-10-18 18:29:06, péntek
 
  Machado, Antonio: Álmodva járom... (Yo voy soñando caminos Magyar nyelven)

Yo voy soñando caminos (Spanyol)


Yo voy soñando caminos

de la tarde. ¡Las colinas

doradas, los verdes pinos,

las polvorientas encinas!...



¿Adónde el camino irá?

Yo voy cantando, viajero

a lo largo del sendero...

- la tarde cayendo está-.



"En el corazón tenía

la espina de una pasión;

logré arrancármela un día:

ya no siento el corazón".



Y todo el campo un momento

se queda, mudo y sombrío,

meditando. Suena el viento

en los álamos del río.



La tarde más se oscurece;

y el camino que serpea

y débilmente blanquea

se enturbia y desaparece.



Mi cantar vuelve a plañir:

"Aguda espina dorada,

quién te pudiera sentir

en el corazón clavada".





Álmodva járom... (Magyar)


Álmodva járom az esti

útat. A fenyvesek zöldek.

A dombot aranyfény festi.

Hímporuk szórják a tölgyek.



Hová visz az ösvény? Merre?

Dalolva megyek magamban,

vándor, csak ballagok egyre

a mélyülő alkonyatban.



,,Szívembe vágott keményen

tüskéje lüktető vágynak.

Egy szép nap fogtam, kitéptem;

Nincs már a szívemben bánat."



A tájék egy pillanatra

elhallgatott és sötét lett.

Töprengett. Szélvész ríkatta

a partmenti jegenyéket.



Az alkony egyre sötétebb;

kígyózva futó ösvényem,

mely most is épp hogy fehérlett,

elmerül, elvész az éjben.



Tovább száll nótám lebegve:

,,Te éles, színarany tüske,

bár ma is itt volnál egyre

a szívem mélyébe ütve!"

Pál Endre

 
 
1 komment , kategória:  Antonio Machado 1.  
x
  2013-10-18 18:26:48, péntek
 
  Machado, Antonio: Fiatal Spanyolország (Una España joven Magyar nyelven)

Una España joven (Spanyol)


...Fué un tiempo de mentira, de infamia. A España toda,

la malherida España, de carnaval vestida

nos la pusieron, pobre y escuálida y beoda,

para que no acertara la mano con la herida.



Fué ayer; éramos casi adolescentes; era

con tiempo malo, encinta de lúgubres presagios,

cuando montar quisimos en pelo una quimera,

mientras la mar dormía ahita de naufragios.



Dejamos en el puerto la sórdida galera,

y en una nave de oro nos plugo navegar

hacia los altos mares, sin aguardar ribera,

lanzando velas y anclas y gobernalle al mar.



Ya entonces, por el fondo de nuestro sueño -herencia

de un siglo que vencido sin gloria se alejaba --

un alba entrar quería; con nuestra turbulencia

la luz de las divinas ideas batallaba.



Mas cada cual el rumbo siguió de su locura;

agilitó su brazo, acreditó su brío;

dejó como un espejo bruñida su armadura

y dijo: "El hoy es malo, pero el mañana ... es mío".



Y es hoy aquel mañana de ayer... Y España toda,

con sucios oropeles de carnaval vestida

aún la tenemos: pobre y escuálida y beoda;

mas hoy de un vino malo: la sangre de su herida.



Tú, juventud más joven, si de más alta cumbre

la voluntad te llega, irás a tu aventura,

despierta y transparente a la divina lumbre,

como el diamante clara, como el diamante pura.





Fiatal Spanyolország (Magyar)


Hazugság és galádság kora volt az. A sebzett

s farsangi maskarákba bújt Spanyolhont, az árvát

hagyták ránk, ösztövér volt, szegény, s mind részegebb lett,

immár ujjai önnön sebeit sem találták.



Szinte kamaszkorunk volt az a Tegnap nekünk - s mi

gonosz kor volt! hasas már baljós előjelekkel,

egy ábrándot akartunk akkor szőrén megülni,

s aludt hajótöréstől csömörlötten a tenger.



A mocskos, ócska gályát kikötőben feledve

fényes arany-hajónkon méltóztatott hajóznunk,

nem lesve part felé, csak ki, a nyílt tengerekre,

vízbe vetvén a kormányt, a vitorlát s a horgonyt.



Már akkor álmaink mély ölén - egy dicstelen, vert

menekvő, gyáva század szebb örökségeképpen -

hajnal készült foganni; isteni-fényesen kelt

az eszmék hada harcra nyüzsgésünk ellenében.



De ki-ki járta egyre csak a maga bolondját,

karját edzette s szívét, szívós lelkesedéshez,

gerjedelmei vásott vértjét, vasát csiszolták,

és így szólt: a ma rossz, ám a holnap már enyém lesz.



S ma van holnapja annak a tegnapnak... Spanyolhon -

csupa arany-cirádás, mocskos farsangi pompa -

miénk még, ösztövéren, részegen és nyomorgón,

de rossz bortól - sebének vérétől - tántorog ma.



Te ifjabb ifjuság, ha magasabb csúcsra hágna

akarásod, hiszem, hogy te kalandodba éber

szemmel szállsz majd, sugárzón az égi ragyogásba,

áttetszőn, mint a gyémánt és gyémánt-tiszta fénnyel.

Garai, Gábor





 
 
0 komment , kategória:  Antonio Machado 1.  
x
  2013-10-18 18:23:56, péntek
 
  Machado, Antonio: Téli napsütés (Sol de Invierno Magyar nyelven

Sol de Invierno (Spanyol)


Es mediodía . Un parque.

Invierno. Blancas sendas ;

simétricos montículos

y ramos esqueléticos .



Bajo el invernadero,

naranjos en maceta,

y en su tonel, pintado

de verde, la palmera.



Un viejecillo dice,

para su capa vieja :

"¡ El sol, esta hermosura

del sol... !" Los niños juegan.



El agua de la fuente

resbala,corre y sueña

lamiendo, casi muda, la verdinosa piedra.





Téli napsütés (Magyar)


Dél van. Tél van. Ragyognak

az ösvények fehéren;

csont-ágak és arányos

kis dombocskák a téren.



A melegházi csöndben

a téli menedéken

zöld hordóban a pálma

és narancsfák cserépben.



Egy öregecske sóhajt,

ahogy megszokta régen:

,,A nap, a gyönyörű nap..."

Gyerekek kéz a kézben.



Szökőkút habja siklik,

szalad, álmodik ébren

a zöld kőhöz simulva,

nem hallani neszét sem.

Benjámin László

 
 
0 komment , kategória:  Antonio Machado 1.  
x
  2013-10-18 18:21:17, péntek
 
  Machado, Antonio: Arckép (Retrato Magyar nyelven)

Retrato (Spanyol)


Mi infancia son recuerdos de un patio de Sevilla,

y un huerto claro donde madura el limonero;

mi juventud, veinte años en tierras de Castilla;

mi historia, algunos casos que recordar no quiero.



Ni un seductor Mañara, ni un Bradomín he sido

—ya conocéis mi torpe aliño indumentario—,

más recibí la flecha que me asignó Cupido,

y amé cuanto ellas puedan tener de hospitalario.



Hay en mis venas gotas de sangre jacobina,

pero mi verso brota de manantial sereno;

y, más que un hombre al uso que sabe su doctrina,

soy, en el buen sentido de la palabra, bueno.



Adoro la hermosura, y en la moderna estética

corté las viejas rosas del huerto de Ronsard;

mas no amo los afeites de la actual cosmética,

ni soy un ave de esas del nuevo gay-trinar.



Desdeño las romanzas de los tenores huecos

y el coro de los grillos que cantan a la luna.

A distinguir me paro las voces de los ecos,

y escucho solamente, entre las voces, una.



¿Soy clásico o romántico? No sé. Dejar quisiera

mi verso, como deja el capitán su espada:

famosa por la mano viril que la blandiera,

no por el docto oficio del forjador preciada.



Converso con el hombre que siempre va conmigo

—quien habla solo espera hablar a Dios un día—;

mi soliloquio es plática con ese buen amigo

que me enseñó el secreto de la filantropía.



Y al cabo, nada os debo; debéisme cuanto he escrito.

A mi trabajo acudo, con mi dinero pago

el traje que me cubre y la mansión que habito,

el pan que me alimenta y el lecho en donde yago.



Y cuando llegue el día del último vïaje,

y esté al partir la nave que nunca ha de tornar,

me encontraréis a bordo ligero de equipaje,

casi desnudo, como los hijos de la mar.





Arckép (Magyar)


Gyermekkorom: Sevilla; egy régi udvar képe,

s egy napsütötte kerté, ahol a citrom érik.

Az ifjuságom: húsz év Kasztíliában mérve,

s emlékre érdemetlen a sorsom, hogyha kérdik.



Nem voltam Casanova, s nem voltam Don Juan sem,

- de hiszen jól ismertek: ruhám csüng-lóg, esetlen -

ám mit nékem szánt Ámor, a nyíl könnyen talált el,

s ki szeretett jó szívvel, jó szívvel azt szerettem.



Pár cseppnyi jakobinus vér is forr ereimben,

de szelíd-csobogása forrásból buzog versem,

s inkább, mint az, ki jót csak dogmának, elvnek hirdet,

jó is vagyok valóban, s a legjobb értelemben.



Imádom a szépet, s a modern esztétikában

Ronsard bűvös kertjének régmult rózsáit szedtem,

de ál-piperecikkek felé nem hajt a vágyam,

és divatos madárként eddig nem csicseregtem.



A fejhangú tenórok románcait lenézem,

s a tücskök karát is, hisz csak a holdnak dalolgat.

Fülelek, hátha hallok hangot a visszhang-mélyben,

s a sok hang közül arra az egyre hallgatok csak.



Klasszikus? Romantikus volnék? Mind egy a vége.

Ám versem hátrahagyni, mint kapitány szeretném,

kardként, mit nem kovácsa vasmíves-mestersége,

de amely megforgatta, a kéz tett hírnevessé.



Egy ember jár velem, s én szót már csak véle váltok.

Ki magában - Istennel beszél az jóelőre,

és amikor magamhoz - szólok e jó baráthoz.

A humanitás titkát így tanultam meg tőle.



S ím, nem vagyok adóstok: versemért ti tartoztok;

munkámban így állok helyt, s a magam pénze bánja,

ha fizetek, mint kell a ruháért, amit hordok,

az éltető kenyérért, s hogy van hol dőlnöm ágyba.



S az utolsó napon majd, hajó ha áll elémbe,

hogy átvigyen a partra, honnan nincs vissza híd,

könnyű poggyásszal láttok lépni fedélzetére,

s csaknem mezítlenül, mint a tenger fiait.

András László







 
 
0 komment , kategória:  Antonio Machado 1.  
x
  2013-10-18 18:16:28, péntek
 
  Machado, Antonio: Közmondások és dalok XXIX (Proverbios y cantares XXIX Magyar nyelven)

Proverbios y cantares XXIX (Spanyol)


Caminante, son tus huellas

el camino y nada más;

Caminante, no hay camino,

se hace camino al andar.

Al andar se hace el camino,

y al volver la vista atrás

se ve la senda que nunca

se ha de volver a pisar.

Caminante no hay camino

sino estelas en la mar.





Közmondások és dalok XXIX (Magyar)


Vándor, lábaid nyoma

az út s nem más.

Vándor, nincs út,

az út maga a vándorlás.

Vándorlásból születik az út,

s visszatekintvén

látszik az ösvény

melyet senki sem taposhat többé.

Vándor, nincs út

csak barázdák a víz tetején.

Nemes Krisztina

 
 
0 komment , kategória:  Antonio Machado 1.  
x
  2013-10-18 18:14:21, péntek
 
  Machado, Antonio: Spanyol vidék (Por tierras de España Magyar nyelven)

Por tierras de España (Spanyol)


El hombre de estos campos que incendia los pinares

y su despojo aguarda como botín de guerra,

antaño hubo raído los negros enc inares,

talado los robustos robledos de la sierra.



Hoy ve sus pobres hijos huyendo de sus lares;

la tempestad llevarse los limos de la tierra

por los sagrados ríos hacia los anchos mares;

y en páramos malditos trabaja, sufre y yerra.



Es hijo de una estirpe de rudos caminantes,

pastores que conducen sus hordas de merinos

a Extremadura fértil, rebaños trashumantes

que mancha el polvo y dora el sol de los caminos.



Pequeño, ágil, sufrido, los ojos de hombre astuto,

hundidos, recelosos, movibles; y trazadas

cual arco de ballesta, en el semblante enjuto

de pómulos salientes, las cejas muy pobladas.



Abunda el hombre malo del campo y de la aldea,

capaz de insanos vicios y crímenes bestiales,

que bajo el pardo sayo esconde un alma fea,

esclava de los siete pecados capitales.



Los ojos siempre turbios de envidia o de tristeza,

guarda su presa y llora la que el vecino alcanza;

ni para su infortunio ni goza su riqueza;

le hieren y acongojan fortuna y malandanza.



El numen de estos campos es sanguinario y fiero;

al declinar la tarde, sobre el remoto alcor,

veréis agigantarse la forma de un arquero,

la forma de un inmenso centauro flechador.



Veréis llanuras bélicas y páramos de asceta

-no fue por estos campos el bíblico jardín-;

son tierras para el águila, un trozo de planeta

por donde cruza errante la sombra de Caín.





Spanyol vidék (Magyar)


A nép, ki e tájról lepörzsölte a fenyvest,

akár a hadi zsákmányt, úgy áhítva a prédát,

és aztán letarolta a magyalt is, a tölgyest,

le a hős hegyi fáknak utolsó maradékát:



fiait ma az ősi tűzhelytől futni látja,

látván, televény földjét a zápor mint sodorja

le a tengerbe, míg ő, munka és kín nomádja,

átkos fönnsíkokon küzd esztendőszám loholva.



Barbár pásztori törzsek fiaként száll le a kóbor

juhnyájai után a dús Extremadurába,

fut a gőzölgő nyáj, mit a szálló por bemocskol,

s megaranyoz a láng nap útégető sugára.



Szeme, a mélyen ülő, bizalmat sosem ismer,

apróra zsugorodva, riadtan egyre röpköd:

kiugró pofacsontja fölött íjmódra ível

szikár arcába csüngve a vastag, zord szemöldök.



Esztelen iszonyatra, állati tettre készen

nyüzsög a gonosz ember a tanyákban, falukban:

a hét fő bűn uralmát nyögi rabszolgaképpen:

a szürke mente alatt lélek ijesztő rút van.



Bánat s irigység dúlja nézését zavarosra,

őrt áll a szerzeményén, könny közt lesi a másét:

fordul erre vagy arra, egyként kínozza sorsa:

dúsan is koldus: úgy él, mitől más halni vágynék.



Őrszelleme e tájnak véres és vérre szomjas:

mikor az esti dombok sötétre komorulnak,

fölmagasul egy íjász körvonala, hatalmas

árnyalakja egy roppant, nyíllövő kentaurnak.



Ó, mennyi harci fönnsík, mennyi aszkéta puszta!

- nem e földön virágzott a bibliai éden -

sasok otthona, bolygónk mostoha, néma zugja:

Kain hazátlan lelke szálldossa át sötéten.

Illyés Gyula

 
 
0 komment , kategória:  Antonio Machado 1.  
x
  2013-10-18 18:11:46, péntek
 
  Machado, Antonio: Az olajfák (Los olivos Magyar nyelven)

Los olivos (Spanyol)


I

¡Viejos olivos sedientos

bajo el claro sol del día,

olivares polvorientos

del campo de Andalucía!

¡El campo andaluz, peinado

por el sol canicular,

de loma en loma rayado

de olivar y de olivar!

Son las tierras

soleadas,

anchas lomas,

lueñes sierras

de olivares recamadas.

Mil senderos. Con sus machos,

abrumados de capachos,

van gañanes y arrieros.

¡De la venta del camino

a la puerta, soplan vino

trabucaires bandoleros!

¡Olivares y olivares

de loma en loma prendidos

cual bordados alamares!

¡Olivares coloridos

de una tarde anaranjada;

olivares rebruñidos

bajo la luna argentada!

¡Olivares centellados

en las tardes cenicientas,

bajo los cielos preñados

de tormentas!...

Olivares, Dios os dé

los eneros

de aguaceros,

los agostos de agua al pie,

los vientos primaverales,

vuestras flores racimadas;

y las lluvias otoñales

vuestras olivas moradas.

Olivar, por cien caminos,

tus olivitas irán

caminando a cien molinos.

Ya darán

trabajo en las alquerías

a gañanes y braceros,

¡oh buenas frentes sombrías

bajo los anchos sombreros!...

¡Olivar y olivareros,

bosque y raza,

campo y plaza

de los fieles al terruño

y al arado y al molino,

de los que muestran el puño

al destino,

los benditos labradores,

los bandidos caballeros,

los señores

devotos y matuteros!...

¡Ciudades y caseríos

en la margen de los ríos,

en los pliegues de la sierra!...

¡Venga Dios a los hogares

y a las almas de esta tierra

de olivares y olivares!



II

A dos leguas de Úbeda, la Torre

de Pero Gil, bajo este sol de fuego,

triste burgo de España. El coche rueda

entre grises olivos polvorientos.

Allá, el castillo heroico.

En la plaza, mendigos y chicuelos:

una orgía de harapos...

Pasamos frente al atrio del convento

de la Misericordia.

¡Los blancos muros, los cipreses negros!

¡Agria melancolía

como asperón de hierro

que raspa el corazón! ¡Amurallada

piedad, erguida en este basurero!...

Esta casa de Dios, decid hermanos,

esta casa de Dios, ¿qué guarda dentro?

Y ese pálido joven,

asombrado y atento,

que parece mirarnos con la boca,

será el loco del pueblo,

de quien se dice: es Lucas,

Blas o Ginés, el tonto que tenemos.

Seguimos. Olivares. Los olivos

están en flor. El carricoche lento,

al paso de dos pencos matalones,

camina hacia Peal. Campos ubérrimos.

La tierra da lo suyo; el sol trabaja;

el hombre es para el suelo:

genera, siembra y labra

y su fatiga unce la tierra al cielo.

Nosotros enturbiamos

la fuente de la vida, el sol primero,

con nuestros ojos tristes,

con nuestro amargo rezo,

con nuestra mano ociosa,

con nuestro pensamiento

-se engendra en el pecado,

se vive en el dolor. ¡Dios está lejos!-

Esta piedad erguida

sobre este burgo sórdido, sobre este basurero,

esta casa de Dios, decid, oh santos

cañones de von Kluck, ¿qué guarda dentro?



Az olajfák (Magyar)


I.

Vén és szomjazó olajfák

a nap tiszta sugarában,

poros olajfák a nagy, tág

andalúziai tájban,

melyet lángot szórva fésül

a kegyetlen napsütés,

s lankáról lankára békül

a feledés, feledés.

Im, e földek,

tág sierrák,

messzi lankák, napsütöttek,

olajfákkal tarka hegyhát.

Ezer ösvény. Bakra hágva,

nagy kosarat vetve hátra

béres indul, szekeres megy.

Útszélén a kocsma nyitva,

bandolerók állnak itt s a

puskát fogva bort vedelnek.

Olajfák s ismét olajfák,

mintha bojtos fityegőkkel

aggatnák tele a lankát.

Olajfák, melyekre rőten

az alkony narancsa cseppen,

fénylő olajfák előttem,

ezüst hold alatta csendben.

Olajfák szikrázva, égve

a hamuszín délutánban,

viharoktól vemhes égbe

nézve bátran...

Áldjon Isten titeket

januárral,

záporával,

adjon nyári vízeket!

Tavaszi szél fodrozódjon,

fürtözze fel friss virágod,

lila, olajos bogyódtól

az őszi szél legyen áldott!

Olajfa, őszöd bogyója

indul el majd száz uton

s elvándorol száz malomba.

Lesz, tudom,

olajütőkben dolog, sok,

béres, sommás él belőle,

ó, sok árnyas, tiszta homlok

nagy sombrerókkal befödve!

Olajfa és ültetője,

faja, fája,

földje, tája

azoknak, kik hűk maradtak

röghöz, ekéhez, malomhoz.

kik ököllel odacsapnak

jól a sorshoz,

az áldott földműveseknek.

betyárrá kopott lovagnak,

istenes meg

csempészkelő nagyuraknak.

Városok és tanyaházak,

a sierra hajlatának

s a folyó partjára dőlnek

Isten jöjjön otthonába,

szálljon lelkébe e földnek.

olajfákra, olajágra!



II.

Két mérföldre Úbedától a tűző

napon Pero Gil tornya áll magába,

spanyolföld komor városa. Kocsink fut:

szürke, poros olajfák némasága.

Amott a hősi kastély.

A téren rongyok színes orgiája,

gyerek- s koldus-zsivajgás.

A Misericordia klastromára

látunk udvara előtt elhaladva.

Fehér falak, fekete ciprus ága!

És fanyar mélabú, mely

mint a vaspor sikálja

a szívet! E szemétdomb hegyén a

befalazott kegyelet téglaháza!

Ez az Istenháza, felelj nekem, ó, testvér,

ez az Istenháza, mit zár magába?

S ez a halvány fiú, ki

ámulva néz miránk s a

szájával bámul szinte már utánunk,

ez kit a falu szája

,,a félnótás Ginés"-nek,

Blasnak vagy Lucasnak hív hahotázva.

Megyünk. Olajfaligetek. Olajfák

tele virággal. Két gebénk nyomába

szekerünk hosszan nyögve, nyikorogva

gördül Peal felé. Dús, drága földek,

megadják a magukét; munkál a napfény:

nemz, vet, munkába vág, a

mély talajé az ember,

és fáradtságával égi igába

fogja a földet. Tőlünk zavaros lesz

az élet forrása, a nap világa,

szomorú szemeink meg

szánk keserű imája,

semmittevő kezünk és

gondolatunk virága

bűnben fogantatott; mind

kínban élünk. Messze Isten világa!

E megépült kegyesség,

e komor, piszkos városban, e szemétdombra hágva,

ez a szegény Istenháza, mondjátok, ó, szent

ágyui von Klucknak, mit zár magába?

Orbán Ottó

 
 
0 komment , kategória:  Antonio Machado 1.  
x
  2013-10-18 18:05:09, péntek
 
  Machado, Antonio: A legyek (Las moscas Magyar nyelven)

Las moscas (Spanyol)


Vosotras, las familiares,

inevitables golosas,

vosotras, moscas vulgares,

me evocáis todas las cosas.



¡Oh viejas moscas voraces

como abejas en abril,

viejas moscas pertinaces

sobre mi calva infantil!



¡Moscas del primer hastío

en el salón familiar,

las claras tardes de estío

en que yo empecé a soñar!



Y en la aborrecida escuela,

raudas moscas divertidas,

perseguidas

por amor de lo que vuela,



—que todo es volar—, sonoras

rebotando en los cristales

en los días otoñales...

Moscas de todas las horas,



de infancia y adolescencia,

de mi juventud dorada;

de esta segunda inocencia,

que da en no creer en nada,



de siempre... Moscas vulgares,

que de puro familiares

no tendréis digno cantor:

yo sé que os habéis posado

sobre el juguete encantado,

sobre el librote cerrado,

sobre la carta de amor,

sobre los párpados yertos

de los muertos.



Inevitables golosas,

que ni labráis como abejas,

ni brilláis cual mariposas;

pequeñitas, revoltosas,

vosotras, amigas viejas,

me evocáis todas las cosas.





A legyek (Magyar)


Legyek, családias lények,

mohóságtokkal igézők,

közönségesek, szegények,

minden dolgot felidézők.



Ó, ti vén legyek, falánkok,

mint áprilisban a méh,

milyen kitartóan szálltok

csecsemő fejem fölé!



Vén legyei a csömörnek

A családi lak ölén,

nyárdélután ott köröztök,

hol álmodni kezdtem én!



S gyűlölt iskolámba szálltok,

sebesebben, mint az álom,

vágyva vágyom

mindenre, mit szállni látok,



bennem csengés-bongás támadt,

ablaküvegre verődve

emlékeztettek az őszre...

Legyei minden órának,



gyerekségnek, kamaszkornak.

aranyszínű ifjuságnak,

és annak, mi eljő holnap,

a végső ártatlanságnak



hírvivői... Ti szegények,

akikről nem dalol ének,

nem őrzik meg híretek,

odaszálltok, mint hű árnyék

ahol az imádott játék,

vagy a becsukott könyv vár rég

szerelmes levélköteg,

hunyt szemhéja a halottnak

hí maholnap.



Mohóságtokkal igézők,

nem dolgortok, mint a méhek,

nem vagytok pillangók, fénylők,

kicsiny, lázongó merénylők,

öreg barátnék, szegények,

minden dolgot felidézők.

Simor András
 
 
0 komment , kategória:  Antonio Machado 1.  
x
  2013-10-18 18:03:13, péntek
 
  Machado, Antonio: Gyerekek (La plaza y los naranjos encendidos Magyar nyelven)

La plaza y los naranjos encendidos (Spanyol)


La plaza y los naranjos encendidos

con sus frutas redondas y risueñas.



Tumulto de pequeños colegiales

que, al salir en desorden de la escuela,

llenan el aire de la plaza en sombra

con la algazara de sus voces nuevas.



¡Alegría infantil en los rincones

de las ciudades muertas!...



¡Y algo nuestro de ayer, que todavía

vemos vagar por estas calles viejas!




Gyerekek (Magyar)




A tér, s a lángra gyúlt piros narancsfák:

gyümölcseik pufókok és nevetnek.



Tolongó lármája az iskolából

kitóduló rendetlen gyermekeknek,

kik itt az árnyas téren minden zúgot

hangos zsivajgásukkal töltenek meg.



Halott városrészekben meghuzódó

vidám gyermekszerelmek!



Egy árnyék elmúlt napjainkból, melyet

kószálni látunk ósdi házak mellett!

Szerdahelyi István

 
 
0 komment , kategória:  Antonio Machado 1.  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 28 
2018.03 2018. április 2018.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
30 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 1 db bejegyzés
e év: 10 db bejegyzés
Összes: 68305 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 16789
  • e Hét: 75012
  • e Hónap: 209231
  • e Év: 1000095
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.