Belépés
klarika47.blog.xfree.hu
Ha érted a saját lényedet, érted mindenki lényét. Kiss Tiborné
1947.10.29
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/17 oldal   Bejegyzések száma: 167 
Az út
  2024-03-26 11:23:55, kedd
 
  Kun Magdolna

Féltesz engem. Én, téged, ugyanúgy,
hisz már túlságosan gyorsan fogy előttünk az út,
és túlságosan gyorsan nő, az a messzi végtelen,
ahonnan még nem jött vissza soha senki sem.
Az úton mindkettőnknek végig kell majd menni,
de, hogy ki ér előbb célba, azt nem tudhatja senki,
hiszen örökös rejtély az ember élete,
így hát nem sejtheti, mikor jön el a végzet ideje.
Napjaink, ajándékok, az évek, drága kincsek,
melyeknek tükörragyogása kettőnktől lett teljes,
ezért, ha egyikünknek fénye, végleg megfakulna,
a másikunk fénye is homályba borulna.
Minket összekovácsolt már réges-rég az élet,
így hát egymás nélkül élnünk nem is lehetséges,
mert tudjuk, ha el kellene válnunk, túlságosan fájna,
az együtt töltött hosszú évek, örökös hiánya.





 
 
0 komment , kategória:  KUN MAGDOLNA 6.  
Gyermekorom szép emléke
  2024-03-23 05:56:02, szombat
 
  Gyermekkorom szép emléke,
mikor dinnye hűlt a kút mélyébe,
s mi boldog arccal vártunk arra,
hogy rákerüljön asztalunkra.

Az a kútban hűtött édes dinnye
volt nagyapám nagy kedvence,
amin oly örömmel vágott léket,
mikor gyermekszemünk reá nézett.

Még ma is őrzöm azon képet,
melyben kenyérből vág szeletkéket,
s közben kanalazva a dinnye húsát,
mi reánk kér Istenáldást.

Kun Magdolna





 
 
0 komment , kategória:  KUN MAGDOLNA 6.  
Amíg élek
  2024-03-18 22:33:55, hétfő
 
  Amíg élek, fiam, neked nem kell félned,
mert Én, életem árán is megvédelek téged.
Még akkor is, ha látod, túl gyengévé váltam,
túl hajszolt időmnek folyton folyásában.
Bármily gyönge leszek, bármily megsebzett,
tudd, legyőzni egy anyaszívet sohasem lehet,
mert egy anyaszív a gyermekét akkor is megvédi,
ha halkuló dobbanását az elmúlás kísérti.
Amíg élek, fiam, el ne csüggedj, kérlek,
hisz én vállaimra veszek minden nehezéket,
ami a Te, vállaid nyomja, a Te, szívedet sérti,
s ami kihullt könnyeidnek sápadt nyomát lépi.
Csak bízz bennem, bízz, rendületlenül,
s akkor hőn áhított álmod is bizton teljesül,
mert Én mindaddig, míg élek csak azon leszek,
hogy a Te, szíved soha ne sebezzék meg.

Kun Magdolna





 
 
0 komment , kategória:  KUN MAGDOLNA 6.  
Az idő eljárt felettünk
  2024-03-04 05:56:21, hétfő
 
  Kun Magdolna

Az idő eljárt felettünk, idősek lettünk.
Ábrándos álmokat már mi sem kergetünk.
Csak nézzük egymást félve és arra gondolunk,
egymás nélkül, külön, élni sem tudunk.
Előttünk az életút már egyre keskenyebb.
Lassan végére is érnek az időkerekek,
hogy egy újabb állomásra érkezzünk majd meg,
ahonnan, Isten, elé repítenek a csillagszekerek.
Azt, hogy milyen világ vár odaát nem tudhatjuk még,
csak reménykedni merünk, hogy kegyes lesz az ég,
és beenged minket is, arra a csodálatos helyre,
ahol minden ember lelke áldással van telve.
Talán még marad időnk egymást, kicsit vigyázni,
hogy ne kelljen majd szemeinkben könnyeket látni,
mikor egyikünknek nem lesz már kellő egészsége,
hogy a ráaggatott betegséget valahogy túlélje.
Amíg együtt lehetünk, tegyünk is meg mindent,
hogy ez a hátralévő idő, élhetően teljen,
mert ha egyikünk elindul, mód sem lesz már arra,
hogy a másikunk odaátról élve visszahozza.
Ha megbántottuk egymást a múltban valaha,
és nem is lelt megértésre szívünk panasza,
most bocsássunk meg, most, amíg lehet,
hogy ne legyen bűntudatunk, ha egyikünk elmegy.
Talán egy másik életben majd találkozunk még,
és ott folytatjuk tovább, ahol létünk véget ért.
De, addig, örüljünk egymásnak, örüljünk a mának,
és vegyük ezt az öregséget nagy-nagy kiváltságnak.
Hisz, párban együtt megöregedni bizony nagydolog,
mert vannak kiknek ily kiváltság soha nem jutott.
Soha-soha nem adódott, olyan jeles alkalom,
hogy mosolygó ráncok fussanak végig arcukon.





 
 
0 komment , kategória:  KUN MAGDOLNA 6.  
Mesélek jó Anyám
  2024-02-13 05:54:32, kedd
 
  Mesélek jó anyám,
mesélek neked,
egy újabb tavaszról mit
te nem érhettél meg,
bárhogy kérted is, hogy
adjon még az Isten,
néhány olyan évet miben
könnyhullatás nincsen.
Mesélek jó anyám,
mesélek neked, hogy
hulltak le kertfáidról
az őszi levelek,s hogy
hajlottak tört ágai
azon irányba,
ahol csillageső
záporozik
lábad nyomába.
Mesélek jó anyám,
mesélek neked,
arról, hogy hiányod
mily szomorúvá tesz,
s arról, hogy hiába jön
tavasz, és hiába jön nyár,
nélküled semmi nem
lesz olyan már.

Kun Magdolna





 
 
0 komment , kategória:  KUN MAGDOLNA 6.  
Csak még egyszer
  2024-02-13 05:40:25, kedd
 
  Csak még egyszer láthatnám, anyám,
amint kávédat iszod,
s arcodon pár lágy mosoly pilleszárnyat fog.
Én mindent odaadnék érte.
Csak még egyszer hallhatnám szép esti meséd,
melyben, Én, voltam a hős, Én, voltam a merész,
hisz legyőztem sok veszélyt, ami útjaimba állt,
mert karod biztos tartása erődként szolgált.
Csak még egyszer foghatnám fáradt kezedet,
szívemre helyezném, mint legdrágább kincsemet,
s ott tartanám, hogy majd, Te, védd dobogását,
ha lanyhulva viselné az élet sorscsapását.
Csak még egyszer simíthatnám deres hajadat,
én beleszőném koszorrúként a holdsugarakat,
hogy oly ékesen ragyoghass az éji ég felett,
mint ha, Te, uralnád, anyám, a csillagnemzetet.

Kun Magdolna





 
 
0 komment , kategória:  KUN MAGDOLNA 6.  
Az Én megmentőm
  2024-02-09 05:29:45, péntek
 
  Rá mindig számíthattam, Ő, mindig megértett.
Elkövetett hibáimért sosem dorgált meg,
mert tudta, hogy a világon nincsen olyan ember,
akinek vezeklésképpen bűnhődnie nem kell.
Ő, akkor sem ítélt el, mikor hazugságon ért,
mikor könnyeibe fojtotta a szavak erejét,
mert kamaszkori lázadásom indulat telt vétke,
érzékeny szívét is csak módjával kímélte.
Nekem, Ő, volt a megmentőm, ha úgy adódott néha,
hogy szívembe mart a földi világ kínja,
és úgy éreztem elég volt, nincs már miért élnem,
mert senki nincs, ki szívében helyet adna nékem.
Az Én, drága megmentőm már fentről néz le rám,
gyöngyszínű könnye is onnan hull reám,
onnan irányítja azokat a meg-megbotló lépteket,
melyek egyenes utat, nélküle már nem lelnek.
Vigyázóm rajta kívül már soha nem lesz senki,
mert ahhoz az Én, jó anyámnak, haza kéne jönni,
hazajönni, átölelni, és megnyugtatni engem,
hogy Ő, éppúgy megmentőm, odafenn a mennyben.

Kun Magdolna





 
 
0 komment , kategória:  KUN MAGDOLNA 6.  
Mi már nem álmodozunk
  2024-02-09 04:57:55, péntek
 
  Megöregedvén már nem álmodozunk,
nem szövünk terveket, nem ábrándozunk,
csak csendben figyeljük, hogy rohan az idő,
s hogy lanyhul szívünkben az ifjúkori erő.

Fájlaljuk mind, hogy az ifjúságnak vége,
s hogy véget ért az a kor, mely az élet legszebb része,
de ne csüggedjünk el, legyünk büszkék arra,
hogy mi kiálltuk a próbát ebbe a túlélési harcba.

Lesznek majd, kik megsiratnak, kik emlékeznek ránk,
s talán nevünk is szóba hozza pár igazi barát,
vagy talán az unokáink, vagy az a nagyra becsült család,
kik bizton elsuttognak értünk néhány imát.

Sok-sok évet megéltünk, így hát mind megtanultuk,
aki nem hal meg fiatalon, az öregkorba jut,
öregkorba, ahol már mindennap, és minden egyes óra,
az elmúlás órájának végperceit rója.

Kun Magdolna





 
 
0 komment , kategória:  KUN MAGDOLNA 6.  
Elnémult egy hegedű
  2024-02-09 04:52:45, péntek
 
  lnémult végleg a hegedűnek hangja.
Nincs már többé, aki nótát játszik rajta.
Nincs ki szíve legmélyéből muzsikálná el,
milyen ha az emberre, senki sem figyel.

Eltörött a hegedű, már nem javítható.
Végleg-végleg elhallgatott a hegedűvonó.
Elhalkult minden hang, mi elmesélte azt,
milyen mikor felsírnak a hangtalan szavak.

Volt egy hegedű, és sok száz régi nóta,
ami az élet fájdalmát olykor eldalolta,
és megértette vélünk, ami az embereknek fáj,
azt sírja el szívéből a hegedű király.

Kun Magdolna





 
 
0 komment , kategória:  KUN MAGDOLNA 6.  
Anyám és Én
  2024-02-02 06:26:52, péntek
 
  Összekötött minket, életre-halálra,
Istentől, eredő lelkünknek jósága,
és összekötött vérünk, mely bizonyítja azt,
az Én, szívem, anyámnak, szívéből fakadt.
Amíg, anyám élt, szíve, értem dobogott,
reggel, délben este, értem aggódott.
Értem, aki tán ezerszer is megtagadta azt,
hogy anyám szavainak igazat adjak.
Ha, hallgattam volna rá, minden másképp lenne.
Talán valóra vált volna, életem nagy terve.
Talán a sors is, szebb, jobb lehetett volna,
ha hallgatok,anyámra, és a jóra kérő szóra.
Már nem tudok mit tenni, anyám nincs velem.
Így olyan sincs, ki megértené, mi fáj idebenn,
s hogy milyen, mikori éjszakákon és nappalokon át,
könnyemmel siratom el, anyám hiányát.
Anyám, és Én, már két külön úton járunk.
Szertefoszlott régen összetartozásunk.
Hiába kötöttünk egyezséget, életre, halálra,
Ő már csak kihunyt csillagoknak elalvó szikrája.

Kun Magdolna





 
 
0 komment , kategória:  KUN MAGDOLNA 6.  
     1/17 oldal   Bejegyzések száma: 167 
2024.02 2024. Március 2024.04
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 111 db bejegyzés
e év: 499 db bejegyzés
Összes: 34510 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1357
  • e Hét: 4169
  • e Hónap: 20850
  • e Év: 129494
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.