Regisztráció  Belépés
nagyuska.blog.xfree.hu
"Idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségig mívelni kötelesség. "- Kölcsey Ferenc Parainessis Kölcsey Kálmánhoz Juhászné Szunyogh Mária Marika
1947.09.09
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 19 
x
  2013-12-23 15:26:44, hétfő
 
  Deák László Sándor...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ......2013 -12-23 , 14:30



Deák László Sándor - Karácsonyi álom 847.


Álmomban egy angyal vigyázott rám,
Én néztem ő rá, s ő beszélt hozzám.
Elmondta, hozzám küldték, hogy óvjon,
Érdekemben most a lelkemhez szóljon.
Éreztette velem, hogy jó tét lélek vagyok,
Bár kicsi szürke életemben sokat hibázok.
Közölte azt is, hogy minden okkal történik,
S az élet egy iskola, a lélek így jól fejlődik.
Legyek szorgalmas, figyelmes és jó tanuló,
Rosszal ne bántsam oktatóm, legyek jó nebuló.

Az angyalokat fiatalnak és szépnek képzeltem,
De ő sem ez, sem az nem volt, nagyot néztem.
Egy idősödő nő volt fehér selyemruhában,
Szárnyait fehér tollak borították csodásan.
Alakja vékony, mondhatni szinte csinos, szép,
Szőke haja vállaira omlik, könnyed, mint a lég.
Hangja kellemes és nagyon kedves számomra,
Olyan mintha zenéjét mindég is hallottam volna.
Biztat, sikerülhet a kellő tudást megszereznem,
Csak a jó, de nehéz útról a lábam le ne tegyem.

Majd gonosz fekete vicsorgó lelkek támadtak,
Villámot szórt a sötét viharos ég, fényei cikáztak,
S ő szárnyát óvón felém emelte, mint egy pajzsot,
A fekete gonosz támadásától így engem megóvott.
Mosolygott, lám milyen hihetetlen erős a jó ereje,
Nem érinthetett a rossz, elhalt a gyilkos szelleme.
Felnéztem s óvó szárnytollai közt éles fény ébredt,
A szikrázó fény erejétől fehér tollai is feketéllett.
Még ő nála s tollai fehérségétől is fehérebb a fény,
A szeretet és a jóság áradt szét általa, ez volt a tény.

S ím álmom ekkor megszakadt, felébredtem,
A Nap felkelt s ágyamban a fényében fürödtem.
Csoda volt ez, vagy csak egy nagyon fura álom,
Mit akart mondani, üzenni nekem a karácsony?


2010. december 26.





Deák László Sándor...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ......2013 -12-23 , 14:30



Deák László Sándor - Karácsony 2008 767.

Áldott ünnep, szép karácsony,
Édes cukorka lóg a fenyőágon.
Béke és szeretet él a szívekben,
Elhozta a megváltást lélekben.

Lelkünk megpihen egy kicsit,
Halljuk szívünk halk ütéseit.
Mily vágy ér el most minket,
Szeretet ez, melyet ránk hintett.

Meghitt pillanatok melegsége,
Kinti fagy vad csípős szeszélye.
Olyan szép és jó ez a csendes éj,
A csillag szikrázó fénye azóta él.

Csengettyűszóból harangszó lesz,
A feltámadás az új élet kezdete lesz.
Eddig mi mondtunk ítéletet máson,
Akkor felettünk ítéltetnek túl az álmon.

De most e felemelő perc pompájánál,
Fogadkozunk a díszes fenyőfánál.
Békében, szeretetben élünk, ez egy új kehely,
De a hajnallal gyarlóságunk ébred újra fel.

Az ember lelke még buta, gyermekkorú,
Nem lát túl az életen, ez mily szomorú.
Ha minden nap lesz a szívekben karácsony,
Akkor jön el lelkünknek az édes paradicsom.

Ha lelkünk végre felnő, akkor új feladatot kap,
Csodás édent építhetünk itt, még süt fent a Nap.
Az lesz a béke és a szeretett győzedelmes ünnepe,
Az lesz az igazi karácsony a Jézusi élet kezdete.

2008. december 27.





Deák László Sándor...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ......2013 -12-23 , 14:30



Deák László Sándor - Karácsony 846.


Karácsony van, a jó született meg nagyon régen ekkor a földön,
Egy gondolatként szállt ide, hogy gyermekként a világra jöjjön.
Talán így volt, vagy csak egy szép több mint kétezer éves mese,
Bár hogy is volt, a jóról s a csodáról szól, ehhez nem fér kétség se.

Az ünnep oly szép mellyel megemlékezünk erről az eseményről,
Díszes fenyő, csillogás és finom ételek, de nem a mennyből.
A jóság és a szeretet ünnepe ez, bár sokakat nem ez érdekel,
Mindenben a busás üzletet látják, a csoda senkinek sem kell.

A ma emberének többségének a szívében rejtve él csak a jóság,
Oly kevés az igaz szeretet, lelkünkön egy fekély ez a kórság.
Sokan fogadkoznak, de a változás szinte mindég elmarad,
Néhány nap jut csak a lelki fénynek, tüze gyorsan elhamvad.

Magunkba kellene nézni, és felfedezni ott az Isten mosolyát,
Egy arcot a fényben, mely elkísér minket egy hosszú életen át.
Látni kéne a hibáinkat, és akarni s nem félni az újat, a változást,
Nem csak a sötét tett, a tétlenség is fertelmes bűn, éld a látomást.

Én sem vagyok angyal, én is csak egy ember vagyok a sok közül,
Én is sokat hibázok, én is csak félve járkálok a fény körül,
Nem találom, hol és hogyan kellene részének lenni a csodának,
Az én lelkem is önző gyermek még, de él benne a jó s a csodálat.


2010. december 25.






Deák László Sándor...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ......2013 -12-23 , 14:30



Deák László Sándor - Fenyő ünnep 824.


Sűrűn és nagy pelyhekben hullik alá az égből a fehér és hideg hó,
Végtelen nyugalommal tölti be az alvó tájat, s ez a béke oly jó.
Vakító fehérsége, mint valami gyöngyös menyasszonyi ruha színe,
Selymes puhasága alatt lassan ver a pihenő természet lüktető szíve.

Érintetlen csodája kitölti az egész most általunk látott hűs téli világot,
Belopózik a gyermeki szívekbe, megdobogtatja és gyújt benne lángot.
Örül az apró nép látván szépségét, és játszik benne mindent feledve,
Hancúroznak, s rohangálnak boldogan a játék élményéért epedve.

Karácson este, ha csillogó díszeibe és fényébe öltözik a csodás fenyő,
Az ajándékok láttán, a gyermeki arcukon a boldogság mosolya tör elő.
A szép fa alatt a meleg szobában rájuk talál a család szoros ölelése,
Türelmetlenül csomagolják ki ajándékaikat, mely kicsi szívük kincse.

Boldog örömük a kapott játékokban teljesedik ki, ott válik valóra,
Fantázia ország és mesebirodalom királyaként élni nagyon jó móka.
Majd este, mikor az éj leple száll a végtelen tájra, fáradtan lepihennek,
Kicsi ágyukban helyet szorítanak újonnan kapott féltett kincseiknek.

Az önfeledt játék az édes álom ezüst mezején folytatódik a paplan alatt,
Szuszogva álmodják a csodát, mely rájuk talált ezen ünnepen a fa alatt.
Kint dideregve bújnak össze a kismadarak, de a hideg így is rájuk talál,
Kint a távoli hegyeken téli havas erdőben a vad élelmet kutatva járkál.

Szent karácsony éjjelén a szeretet ünnepén a legnagyobb áldás a béke,
Ilyenkor csordultig telik meg édes mosollyal az ember dobogó szíve.
Ezen az estén nagyon vágyunk a felénk áradó igaz szeretet melegére,
Mely többet ér árva lelkünknek, mint a föld sok-sok kincse s rejtélye.

2009. december 24.-26.
 
 
0 komment , kategória:  Deák László Sándor 1.  
x
  2013-11-22 17:48:37, péntek
 
  Deák László Sándor...... ........... ........... ........... ........... ........... .............2013-11 -11 , 9:55 .



Deák László Sándor - Esztergomi Duna 1115.


A csendes víz simogatja a hosszú partot,
Óvatosan sodorja az apró kis kavicsot.
Mint édesanya a hozzábújó gyermekét,
Oly szeretettel érinti kis magyar földjét.

Vizébe néztem s láttam milliárdnyi kavicsot,
Amit a töménytelen víz a sziklákból kimosott.
Válogattam fényes Duna kavicsot, szépeket,
Így víve magammal belőle kevéske emléket.

Ó te szép Duna, most nyugodt hatalmas folyó,
Hogy ily kedvesen látlak, szívemnek oly jó.
Csodálom békés látványod a múló Nap fényében,
Köszönöm e drága perceket életem könyvében.

2013.október 28. Esztergom
 
 
0 komment , kategória:  Deák László Sándor 1.  
x
  2013-11-11 10:26:10, hétfő
 
  Deák László Sándor...... ........... ........... ........... ........... ........... .............2013-11 -11 , 9:55 .



Deák László Sándor - Álmom királysága 972.


Álomvilág gyémántfénye, amikor szikrázva rám ragyog,
S mosolyogva huncutul kacsintanak az égről a csillagok,
Olyankor repdes kicsi kék lelkem szabadon s boldogan,
Ott én vagyok a távoli mindenség egyedül egymagam.

Én vagyok a kezdet s a vég, az élet s a halál múlt és jövő,
Én vagyok egyedül, aki mindenről dönt, minden elérhető.
Az álom minden másodperce engem szolgál, mint hű inas,
Repülök benne csillagok közt boldogan, lelkem örömtől ittas.

Nem is vágyom az ébredést, ha tehetném örökre maradnék,
De elérek az álomszikla szélére és ott tátong a mély szakadék
Nem akarok, de mégis belezuhanok szédülve s így ébredem,
Újra itt vagyok a jelenben, ez a reggel a szánalmas végzetem.

2012. december 07.
 
 
0 komment , kategória:  Deák László Sándor 1.  
x
  2013-11-11 10:24:42, hétfő
 
  Deák László Sándor...... ........... ........... ........... ........... ........... .............2013-11 -11 , 9:55 .



Deák László Sándor - Az életem 978.


Olyan vagyok, mint egy fa, aki egy sziklából hajtott a világra,
És tengernyi víz veszi körül, hogy egyedül legyen mind hiába.
Kemény a talaj s a gyökerem sem bír a szikla keménységével,
Mint tenger veszi körül lelkemet a bánat, fájó eleven sebeivel.

De lám mégis élek és zöld leveleimet a nyári szél fújja,
Nem tehet ellenem semmit a világ, ez az én életem útja.
Életem bár nem az erdő része, mégis fontos az egészben,
Én is része vagyok a világnak és kincs anyám szemében.

2013. január 07.
 
 
0 komment , kategória:  Deák László Sándor 1.  
x
  2013-11-11 10:20:46, hétfő
 
  Deák László Sándor...... ........... ........... ........... ........... ........... .............2013-11 -11 , 9:55 .



Deák László Sándor - El nem engedem 980.


Ha egyszer még valaha a szívemre talál az álmom,
Soha nem engedem el többé, kincsét úgy vigyázom.
Őrzöm majd veretes ládikóban örökre a szívembe zárva,
S a kulcsot mi nyitná, szikla belsejébe rejti majd a mágia.
Onnan soha többé ki nem szedheti majd senki sem,
Még a sziklát is egy titkos helyre a föld alá temetem.

Becézgetve, simogatva s csókokkal elborítva tartom,
Drága szívét és lelkét kincseimmel majd elhalmozom.
Tekintetem meleg fénye vigyázza majd édes álmát,
Nehogy a rossz s gonosz megzavarja álombéli vágyát.
Hihetetlen értékként vigyázom majd őt és szerelmét,
Soha el nem szakíthatja többé tőlem senki sem a szívét.

De várhatom én, hogy rám leljen újra álmaim szerelme,
Nincs a világnak annyi napja és nincs annyi drága ideje.
Soha nem kellek már neki, fakó maradok, nem hoz színt,
A szerelem boldogsága rám többé már vágyva nem tekint.
Álmaim ezért oly könnyesek s e miatt nehéz a szívem,
Nincs már boldogság, és nincs már szerelemkincsem.

2013. január 10.
 
 
0 komment , kategória:  Deák László Sándor 1.  
x
  2013-11-11 10:19:04, hétfő
 
  Deák László Sándor...... ........... ........... ........... ........... ........... .............2013-11 -11 , 9:55 .



Deák László Sándor - Rózsa éke 982.


Van egy virág, mely az istenek legszebb álma,
Oly fenségesen szép, a világunk egyik csodája.
Az összes virág közt talán a leges legkülönb,
Álmokat ébreszt s tökéletes, mint egy aranygömb.

Olyan drága kincs melyet néha én is birtoklok,
S szépségével a szerelemnek örömöt adhatok.
Selymes színe szivárvány csodája az égből való,
Illata emberi buta szavakkal le nem írható.

Szívem kedvence s a lelkemben élő igaz mese,
Mely mese álmokat ébreszt, s lobban a vágy heve.
Nehéz sóvárgás a hihetetlen boldogság után,
Melyet eltaszítottam egyszer rég nagy bután.

Csak az álom maradt és a rózsák gyönyörűsége,
Mely néha elvisz a bánatkönnyek sűrűjébe.
Mégis imádom tökéletes mennyei mivoltát,
Bár újra elhozná számomra a szerelem oltárát.

S áldoznék forró vért a szívemből szép szívének,
Vörös vérem s életem létét magasztos szellemének.
Hátha tekintete fényét kegyesen rám irányítaná,
S a szerelmemtől izzó vörös rózsám elfogadná.

Illatával megpróbálnám tompítani éles gondolatát,
Pompájával és vörös lángjával elakasztani szavát,
S kábulatában örökre rabul ejteném dobogó szívét,
Hogy elrabolhassam s lelkembe zárjam lénye kincsét.

Mily szép lenne, de mégis egyszerűen lehetetlen,
Hogy szívét rabul ejtsem nincs annyi rózsakincsem.
Így hát a boldogság s a szerelem nem lesz szívem fénye,
Ezért van elkárhoztatva bennem a csodás rózsa meséje.

2013. január 11.
 
 
0 komment , kategória:  Deák László Sándor 1.  
x
  2013-11-11 10:17:31, hétfő
 
  Deák László Sándor...... ........... ........... ........... ........... ........... .............2013-11 -11 , 9:55 .



Deák László Sándor - Kályhám lobogó tüze 983.


Lobogva izzik a tűz a kályhába,
Vörösen világít színe forrósága,
S melege mellett oly jó üldögélni,
Távoli szépségeken újra felüdülni.

Álmodozva, merengve figyelni lángját,
Ahogyan felemészti forrósága a tűzifát.
Pattog, ropog, s szikrázik a tűz ereje,
Izzik a fa parazsa s ébred lelke benne.

Oly csodálatos ez a színes s forró világ,
Mely nem ismer örömet, bút és hibát.
Neki minden mindegy még van miből élni,
Nem kell magába roskadva kormába félni.

Féktelen étvággyal zabálja, amit csak lehet,
Nincs szív nincs félelem és nincs kegyelet,
Ő az, mely szunnyadó erőből életet merít,
Ki forróságban mindent táncba penderít.

Méltó alázattal viseltetek iránta és éhét etetem,
Csodálom erejét és így lesz szobámban melegem.
S a forró fénye is az enyém, ha ajtaját rányitom,
Érzem lelkemben erejét s szívemben áhítom.

2013. január 15.
 
 
0 komment , kategória:  Deák László Sándor 1.  
x
  2013-11-11 10:15:22, hétfő
 
  Deák László Sándor...... ........... ........... ........... ........... ........... .............2013-11 -11 , 9:55 .



Deák László Sándor - Annyira hiányzik 984.


Amikor lobogó arcommal a tekintetébe omlottam,
Az Éden csodás meséje várt engem ott, tudtam.
Mintha az Isten simogatott volna kedvében általa,
A boldogság hihetetlen kincs lett, szállt szép dala.

Barna szeme maga volt a megváltás szívemnek,
Tenyere puhasága meleg bársony volt testemnek.
Élveztem kedves kényeztetését mellyel elhalmozott,
Szívembe akkor boldogságot s utána örök bút hozott.

Hiányzik a bohó fiatalságunk és a végtelen szerelmünk,
Hiányzik Ő a nő, és az egymásért dobogó izzó szívünk.
Hiányzik a féktelen s tág szabadság, a közel s a távol,
Lelkem most nap, mint nap, keserű perceket számol.

De ez lett a vég a szétfoszló csoda, mely elszállt rég tova,
Nincs már más csak gondban fürdő napok és könnyem tava.
Bár az életem nélküle is élet csak épen nem oly boldog,
Szívem mintha megállt volna, oly hevesen nem dobog.

A részem béklyóba kötött tehetetlenség volt és maradt,
Nem tehettem semmit boldog szerelmünkért, elszaladt.
Nem nézett rám undorral taszított el, kérdésem válaszolatlan,
Így maradtam egyedül nélküle, és határtalanul boldogtalan.

2013. január 16.-17.
 
 
0 komment , kategória:  Deák László Sándor 1.  
x
  2013-11-11 10:13:40, hétfő
 
  Deák László Sándor...... ........... ........... ........... ........... ........... .............2013-11 -11 , 9:55 .



Deák László Sándor - Napfényes égbolt 990.


Ma oly kék volt az ég, mint a lelkem álmaimban,
S oly fényesen sütött a Nap, mint a forró nyárban.
Élveztem kincseit és jó volt kint lenni egy kicsit,
Olvadt a fehér hó és hallgattam tavaszi hangjait.

De még közel sincs vége a zord és hideg télnek,
Hiába értékesek ezek a napok és hiába szépek.
Csak a ború s a vad idő visolya csillapodott cseppet,
Láttatott az idő valami mást, valami szebbet.

2013. január 31.
 
 
0 komment , kategória:  Deák László Sándor 1.  
x
  2013-10-26 14:30:29, szombat
 
  Deák László Sándor...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... .......... ..2013-10-26 , 14:53

Deák László Sándor - Az én anyukámnak 952.

Amikor átmegyek anyukámhoz,
A régen oly kedves szülői házhoz,
Szememmel mindjárt őt keresem,
Szavaimmal szívét vágyva szeretem.

Ha meglátom, nyugszom meg csak,
Tesz-vesz a házában minden nap.
Még mindég értünk él, igazi anya,
Segít nekünk, s hogy ezt teszi csoda.

Szemem előtt öregedett ennyire meg,
S hogy így látom, fáj a szívemnek.
Hallom keservét és nehéz fájdalmát,
Átélem vele a gondolatait, s az álmát.

Bárcsak tehetném könnyebbé az életét,
Bár újra láthatnám a régi egészségét,
De a múltat visszahozni nem tudom,
S a jövőjét sem sokkal változtathatom.

Bele nézek barna szeme tekintetébe,
Mellyel simogat engem még szerencsére,
Látom a gondjait s a kétséget is benne,
Melyet előlem elrejtene, ha tudná a szíve.

Néha nehéz életünk által kicsit súrlódunk,
De megbékélünk mindég s megbocsátunk.
Jobb lenne, ha nagyobb türelmünk lenne,
De oly sok a gond, fáj belé az ember feje.

Megértő és türelmes velem mégis sokszor,
Anyai szíve látja életem, értem imát mormol.
Nap, mint nap tépődöm a nehéz gondokon,
S ha tudom, segítem én is gondját megoldom.

De sokszor kevés vagyok én magam egyedül,
S van, hogy a fáradtságtól a munka elkerül,
Mégsem korhol nem bánt elmaradt ígéreteimért,
Nézi fiát, kiben látja régi dolgos s nehéz életét.

Lehet többet vállalok ez életben, mint amit elbírok,
Mégis amit lehet, megteszek, lassacskán csinálok.
Bántja titkon lelkemet, hogy nem adhatok többet,
Hogy bánatos szívét örvendeztessem egy csöppet.

Bízom benne hogy szíve szeretete mégsem hagy el,
Hogy még sokáig velem marad, s nem siet oda fel.
Öreg édesanyám lásd bűnbánó fiad, ki szeret,
Ki boldog, ha nem mutatja is, hogy itt lehet veled. 2012. szeptember 06.
 
 
0 komment , kategória:  Deák László Sándor 1.  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 19 
2018.03 2018. április 2018.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
30 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 1 db bejegyzés
e év: 10 db bejegyzés
Összes: 68304 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 6754
  • e Hét: 42277
  • e Hónap: 273421
  • e Év: 1064285
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.