Regisztráció  Belépés
kicsoda57.blog.xfree.hu
"Ne menj előttem! Lehet, hogy nem tudlak követni. Ne gyere mögöttem! Lehet, hogy nem tudlak vezetni. Gyere mellettem és légy a barátom!!!" Sz Jné
1957.08.28
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
Hold -ról adatok
  2014-05-30 02:53:13, péntek
 
 
UFO-BÁZIS A HOLD BELSEJÉBEN
Prusi 2014.05.17. 07:48

Több mint három évtizede nem tudják megdönteni tudományos érvekkel azt az orosz elméletet, amely szerint Holdunk belseje üreges, és benne idegen lények rejtőznek. A téma akkor került ismét középpontba, amikor a NASA mérnökei bejelentették, hogy legújabb kísérleteik szerint a Hold sokkal tömörebb a felszínen, mint a mélyben. Eszerint elképzelhető, hogy égi kísérőnk egyáltalán nem természetes eredetű égitest, hanem egy óriási, kozmikus Noé bárkája.



Az 1970-es években kidolgozott, tudományos-fantasztikus filmekbe illő feltételezés két ,,értelmi szerzője" Mihail Vaszin és Alexander Cserbakov. Az orosz tudósok olyan ősi tibeti krónikákat és szláv legendákat vettek alapul teóriájuk kidolgozásához, amelyek szerint az özönvíz idején még nem volt az égen a Hold. Ezt a Biblia is alátámasztja, hiszen a Jelenések könyve arról ír, hogy a Föld csak 13 millió évvel ezelőtt ,,kapta el" a Holdat. Vaszin és Cserbakov ezekből indult ki, amikor kidolgozta az űranyahajóra vonatkozó elméletet.



A kutatók feltevése alapján a Hold nem csupán egy mesterségesen ,,idepottyantott" kísérő, hanem belülről teljesen üres is. A megdöbbentő elmélet szerint az égitestet több milliárd évvel ezelőtt egy technikailag fejlett idegen civilizáció állította Föld körüli pályára. A két tudós meggyőződéssel állítja, a Hold üreges belsejében utazáshoz szükséges üzemanyag, navigációs berendezések, megfigyelőeszközök, valamint az életkörülményeket fenntartó gépek rejtőznek. Az égitest ezáltal egyfajta Noé bárkájaként funkcionálhat, de az is lehetséges, hogy valamikor magára maradt a Föld körüli pályán, és a speciális műszerek hosszú ideje automatikusan vezérlik a ,,járművet".

Vaszin és Cserbakov úgy véli, a gömb alakú belső részt két rétegből álló héj veszi körül. A durván megmunkált külső lemez a becsapódó meteoritok által keltett lökéshullámok elnyelését szolgálja, vastagsága pedig - becsléseik szerint - a 32 kilométert is meghaladja. A belső fedőréteg azokat a gázokat tartalmazza, amelyek az atmoszféra, a fény és a légkondicionálás szabályozásában segítenek.

Noha az egész világon akadtak és akadnak olyan tudományos szakemberek, akik szerint az üreges Hold elmélete csupán az utóbbi évtizedek ,,orosz űrvicceinek" egyike, a teória számos rejtélyre ad logikus magyarázatot. Például arra, miért éppen harmadannyi a Hold tömörsége, mint amire mérete és tömege alapján következtetni lehet, és miért csak három kilométer mélyre hatolnak a legnagyobb, több száz kilométer átmérőjű lunáris kráterek. Talán egy közvetlenül a durva felszín alatt rejtőző, pajzsként szolgáló réteg megállította a becsapódó meteoritokat? Ezt igazolja az a tény is, hogy a holdkráterek mélye domború, holott - a természet törvényei szerint - logikusan homorúnak kellene lenniük.



Bár a Földről látható oldalon 300 ezer krátert számoltak össze a kutatók, a Hold másik oldalán alig több mint 30 ezer becsapódásnyom található - vagyis az összes kráter mindössze tíz százaléka. És mind nagyjából egy időből származik! Úgy négymilliárd évvel ezelőtt kaphatta ezt a rengeteg találatot, egy legfeljebb kéthetes időszak alatt. Mire megfordult, a másik oldalát már alig csúfították el a meteoritok. Egyes kráterek színültig tele vannak porral, másokban alig akad por. Az orosz kutatók szerint ennek magyarázata, hogy a becsapódások során megsérült védőburkot a legénység egy cementszerű anyaggal töltötte fel. Ez a réteg a kiszáradás után finom holdi porrá alakult át, és nagy arányban tartalmaz rendkívül ritka fémeket, ráadásul elképesztően ellenáll a hőnek és a korróziónak. Vaszin és Cserbakov okot talált a mágnesességre, a szüntelen vibrációkra és a véletlenszerű gázkisugárzásokra is, amelyek a belső atmoszféra hatásai lehetnek.

A rejtélyek számát növeli, hogy míg a Föld 3,6-3,7 milliárd évesnek tekinthető, addig a Hold anyagában ennél jóval idősebb, 7-10 milliárd éves kőzeteket is találtak. Vagyis eleve nem készülhettek a mi Naprendszerünkben, amely jóval később alakult ki. Ha viszont vándorolt a világűrben, felmerül a többi kérdés: milyen ok vagy erő indíthat el egyetlen kis égitestet úgy, hogy az elhagyja saját csillaga vonzerejét, és több milliárd éven keresztül utazzon keresztül a rideg világűrön?

Ráadásul a fizika törvényei szerint egy Földdel megegyező méretű és tömegű bolygó legfeljebb egy 50 kilométer átmérőjű, a Holddal azonos tömegű testet képes befogni, magához ,,láncolni", de az is csak elliptikus pályán képzelhető el. A Hold tömege viszont ennél sokkal nagyobb, és egynegyede a Földének, így máris összeomlott az égi mechanika egyik általunk megdönthetetlennek hitt törvénye. Arról nem szólva, hogy ha mégis sikerülne befogni egy Hold nagyságú testet, akkor annak az Egyenlítő síkjában kellene keringenie, a Holdról pedig ez sem mondható el.



A Hold körüli anomáliák az Apollo-12 legénységének figyelmét is felkeltették, amikor egy rádióadóval felszerelt szeizmográfot, földrengésjelző készüléket hagytak a felszínen, majd távozás közben jó magasról visszadobták a már nem használt holdkompot. Az előzetes számítások alapján azt gondolták, a kéttonnás szerkezet becsapódása néhány perces holdrengést vált majd ki - ám a Hold közel egy órán tartó folyamatos rengéssel válaszolt! Arra természetesen a mai napig nem született elfogadható magyarázat, miért ,,kongott" a vártnál jóval hosszabb ideig a több milliárd tonnás tömeg, amelynek szinte meg sem szabadott volna éreznie az ütközést. Miért hatott rá ennyire erősen és hosszan az 1,65 km/sec sebességgel érkező, ám mindössze kéttonnás holdkomppal történő találkozás, ha olyan a szerkezete, ahogyan a ,,szakemberek" állítják?

Hasonló kísérleteket egyébként a - kis híján tragédiába torkolló - Apollo-13 expedíció tagjai is végeztek, akik tíz tonna dinamit erejével egyenértékű robbanást szimuláltak az égitest felszínén. A Hold ekkor négy óra hosszat kongott, és ötvenszer erősebben érezte meg a hatást, mint azt anyaga és összetétele alapján várták a kutatók. Mint ahogyan arra az ismert fizikai törvényszerűségek alapján reagálnia kellett volna!

Újabb anomáliákra derült fény akkor, amikor mesterséges holdakként viselkedő földi szondákat küldtek a Hold köré, s azok keringésük közben bizonyos helyeken lefékeződtek, majd felgyorsultak a gravitációs vonzerő váratlan csökkenésének és növekedésének hatására. Az égitest sűrűségének megmagyarázhatatlan változásai miatt sok szonda kitért eredeti pályájáról, emiatt lehetetlenné vált a feladatok elvégzése. Az elméleti szakértők ismét csak a fejüket csóválták, hiszen sehol másutt a Naprendszerben nem találkoztak hasonló jelenséggel. Pedig mi ez, ha nem az üregek létét bizonyító jel?



Gyanús meghátrálás

A hivatalos szervek évtizedeken át próbálták a Holdat terméketlen, üres, halott vidéknek beállítani. Mintha ezért nem lenne semmi értelme oda elrepülni. S bár az amerikai űrhivatal hosszú ideje mindent megtesz annak érdekében, hogy félretájékoztassa a világ közvéleményét, a bizonyítékok napról napra gyűlnek arra vonatkozóan is, hogy szinte valamennyi Hold-missziót azonosítatlan repülő objektumok és titokzatos fények kísértek az útján. A jelenség egyébként nem új keletű: angol csillagászok már 1869-ben beszámoltak arról, hogy feltűnően világító fénycsoportokat figyeltek meg több hónapon keresztül, minden éjszaka. A hasonló felvillanások napjainkban sem ritkák, rendszerint valamelyik kráter belsejében tapasztalják őket.



Az űrhajósok maguk is megfigyeltek különös tárgyakat és jelenségeket a Holdon, amelyek egyáltalán nem illettek oda - például a kráterek mélyén húzódó kupolaszerű objektumokat és olyan nyomokat, amelyeket mintha valamilyen közlekedési eszköz hagyott volna maga után. Az idegenek jelenlétét a Holdon más érdekes események is alátámasztják: például az eltűnő, majd újra felbukkanó - bizonyosan nem természetes eredetű - kráterek, a 27 naponként szabályosan ismétlődő holdrengések, mesterségesnek tűnő falak és repedések, titokzatos pára- és füstrétegek. Az orosz N. Kozirev már 1961-ben kimutatta - és méréseit többször ellenőrizték -, hogy a Hold felszínéről molekuláris hidrogén távozik, erre a mai napig nem találtak elfogadható magyarázatot.

A hetvenes évek vége óta több tucat olyan Hold-fénykép látott napvilágot, amelyeket az Apollo-űrhajók vagy földi eszközök készítettek, és amelyeket sikerült megmenteni a titoktartás, az elsüllyesztés elől. E fotók alapján száz százalékos bizonyossággal állítható, hogy a Holdon értelmes tevékenység folyik. De a NASA amellett, hogy nem teszi közzé a nagy felbontású fotókat, meg is hamisítja a létező fényképeket! Már többször kiderült, hogy a nyilvánosságra hozott képek nem egyeznek más, korábban készült képekkel. Retusálták őket, de milyen célból? Vajon mit akartak eltüntetni, ami előzőleg rajtuk volt? Talán csak nem annak bizonyítékait, hogy a földönkívüliek származási helyét nem több fényévnyire, más naprendszerek bolygóin kellene keresnünk, hanem a legközelebbi szomszédságunkban?

Ráadásul ma is ott tartunk, hogy tiltott égitestként kell tekintenünk égi kísérőnkre. Az első ember Holdra lépése, 1969. július 26. rendkívüli reménnyel töltötte el az emberiséget, hiszen a tervek arról szóltak, hogy hamarosan bázisok, bányák és laboratóriumok épülnek majd ott, s ezzel egészen új iparágakat, új anyagokat, új energiaforrásokat kaphatunk. Az 1969 és 1972 közötti nagy felfutás idején a Hold-kutatás mindmáig elért legnagyobb korszakának lehettünk tanúi. Számos expedíció indult oda - vagy eleve nem is a felszínen történő leszállás volt a cél -, mégis hat alkalommal 18 ember járt arra, közülük 12 landolt sikeresen az égitest talaján.

Később aztán roppant gyanús körülmények között, és igencsak váratlanul megtört az amerikaiak lelkesedése a Hold iránt - a szovjetek pedig soha sem jutottak el oda. Égi kísérőnkre nem indultak többé embert szállító űrhajók - pedig ilyenek már akkor készen várták a további indításokat, és felkészített űrhajós is akadt szép számmal, nem említve a rengeteg rejtélyt, amelyet vizsgálniuk kellett volna.



Nemcsak az UFO-kutatók, de a logikusan gondolkodó emberek is joggal furcsállják, hogy azok, akik a legnagyobb sikersorozat közepén, diadalmenetben jutottak el a Holdra, váratlanul felhagytak a kutatással. A tervek éppen ellenkezőek voltak: az 1970-es évek elején tovább kellett volna tartania az Apollo-programnak, hiszen felépítették a többi űrhajót, és részletesen kidolgozták az Apollo-18, -19 és -20 útjait és feladatait. Majd váratlanul lemondtak mindenről - az oroszokkal együtt, akiknek pedig egyáltalán nem volt szokásuk feladni a küzdelmet, főleg akkor nem, amikor az amerikaiakkal versengtek.

Vajon milyen oka lehetett a két nagyhatalomnak arra, hogy beszüntesse a Hold vizsgálatát, ahelyett, hogy további érdekes és fontos kutatásokat kezdeményez, netán bázisokat épít? Tudjuk, hogy a hivatalos magyarázat nem állja meg a helyét, hiszen a Hold napjainkban is ezernyi rejtélyt tartogat, gyarmatosítása pedig ugrásszerű fejlődést eredményezne az emberiség életében. Sokkal valószínűbb, hogy azok az idegenek, akik már régóta bevették magukat a Holdra, nem veszik jó néven, ha megpróbálunk beférkőzni az otthonaikba. Aki pedig - az egyértelmű figyelmeztetések ellenére - mégis megpróbálkozna egy újabb Hold-expedícióval, semmi jóra ne számítson...

PRUSINSZKI ISTVÁN

EREDETILEG MEGJELENT
A SZÍNES UFO 2007. JÚLIUSI SZÁMÁBAN



Kisbolygónak álcázott űrhajók

Ma már szinte biztosra vehető, hogy ha az emberek kijutnak a Világegyetem végtelen óceánjára, hatalmas űrbázisokat és telepeket hoznak majd létre, amelyekről könnyebben útnak indíthatják expedícióikat. Miért ne feltételezhetnénk ugyanezt az idegenekről? Ha több száz vagy ezer évvel fejlettebbek nálunk, s képesek egy pillanat alatt fényéveket utazni, nem okozhat nekik gondot gigantikus méretű bolygók, föld alatti bázisok kialakítása sem. Régóta közismert, hogy a Naprendszer különféle égitestjeit korábban is földönkívüli intelligenciák által létrehozott, űrbéli anyahajónak vélték, például a Mars két holdját, a Phoboszt és a Deimoszt, valamint a Szaturnusz holdját, a Phoebét is. A Naprendszer ,,gyanúsan" viselkedő vándorai között előkelő helyet foglalnak el azok a kisbolygók is, amelyek időnként váratlan pályamódosításokkal és meglepő manőverekkel hívják fel magukra a csillagászok figyelmét. Egyes feltételezések szerint ezek az égitestek idegen lények rejtekhelyéül szolgálnak, akik a kozmosz gigantikus törmeléktömegében próbálják meg álcázni megfigyelőállomásaikat az avatatlan szemek elől. Akár úgy, hogy űrhajójukkal tapadnak a sötét, élettelen sziklára, akár úgy, hogy az általuk kiválasztott kisbolygó belsejében helyet robbantanak ki, és támaszpontot építenek fel maguknak. Az ilyen átépített aszteroida elérheti a 200 kilométeres hosszúságot és a 12 kilométeres átmérőt, belső felületén korrózióvédő réteggel, kívül pedig izolált alumíniumborítással, amely csökkentheti a hőkisugárzást.



Egyre több UFO-kutató tartja megalapozottnak azt az állítást, amely szerint az Egyesült Államok már évtizedekkel ezelőtt szerződést kötött a Holdat elfoglaló földönkívüliekkel. Ennek megfelelően az amerikaiak mindent megtesznek azért, hogy eltussolják az idegenek jelenlétét, s e cél elérése érdekében még a dokumentumok hamisításától, a megfélemlítésektől, sőt, a gyilkosságoktól sem riadnak vissza. Cserébe technikai segítséget kapnak az idegenektől, és garanciát arra, hogy azok nem kötnek megállapodást más földi kormánnyal. E titkos szerződés szabályozhatja azt is, hogy mikor és milyen feltételekkel léphetnek a Holdra űrhajósok. Már csak ezért is elgondolkodtató George Bush elnök három évvel ezelőtti bejelentése, amely szerint 2018-tól kezdve ismét évente kétszer szállnának le az amerikaiak a Holdra. Ha az idegenek ezt a határidőt szabták feltételül földi tárgyalópartnerük számára, akkor érthető, hogy addig miért nem léphetnek emberek az égitest felszínére. Az újabb űrutazásig pedig minden árulkodó nyom eltüntetésére lehetőségük nyílik, hogy az űrhajósok még véletlenül se észlelhessenek semmi különöset a Holdon. Igaz, ettől még az évszázadok óta tapasztalt anomáliákat nem tudják letagadni...
 
 
0 komment , kategória:  Hold adatok  
08.31. Kék Telihold van
  2012-08-31 20:07:27, péntek
 
  Ma 2012. 08.31-én másodszor van a hónapban Telihold, ezt nevezik Kék Teliholdnak.



 
 
0 komment , kategória:  Hold adatok  
Kék Telihold videó
  2012-08-03 19:04:11, péntek
 
  HIBÁS VIDEÓ BESZÚRÁS!  
 
0 komment , kategória:  Hold adatok  
kék telihold 2012. 08. hóban
  2012-08-03 19:01:28, péntek
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Hold adatok  
Kék telihold videója
  2012-08-03 18:59:27, péntek
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Hold adatok  
Kék Hold 8.hó
  2012-08-03 16:34:53, péntek
 
  kék hold
A Kék Hold hónapja lesz augusztus, amikor kétszer - elsején és harmincegyedikén - lesz telihold. Kék Holdnak azokat a naptári "helyzeteket" nevezik, amikor valamelyik hónapban kétszer van telihold.
Címlapon
Misztikus kőfülkék, pokolforrás és a francia főúr - Meghökkentő élmények Bükkalján
Menekülés a futóhomok elől, birkózás cápákkal - Extrém utazások a világban
Tatárjárás bölényfüves vodkával - Barangolások az eszperantó szülőhelyén, Lengyelországban
Egzotikus medinák, borzongató bazárok - Utazás a meglepetések országába, Marokkóba
Spórolunk Önnek - szállások féláron! Világjáró kupon - a legjobb ajánlatok csak ITT!
A holdfázisok 29,5 naponként ismétlődnek, és mivel a naptári hónap is megközelítőleg ennyi napból áll, általában havonta csak egyszer van telihold. Előfordul azonban, amikor ugyanabban a hónapban kerül sorra a következő telihold is. A jelenség általában 2,66-évente ismétlődik, de előfordul, hogy gyakrabban.

Így például 1999-ben három hónap leforgása alatt kétszer fordult elő. Legutóbb 2009 decemberében volt Kék Hold, amikor 2-án és 31-én volt telihold, legközelebb pedig 2015 júliusában fordul majd elő a jelenség - olvasható a LiveScience tudományos hírportálon (http://www.livescience.com/21938-august-two-full-moons-blue-moon.html).

Bolygónkon azonban nem mindenütt augusztus lesz a Kék Hold hónapja - Kamcsatkán és Új-Zélandon augusztus második teleholdja "átcsúszik" éjfél utánra, azaz szeptember elsejére, 30-án pedig már a következő telihold "esedékes". Így a világ ezen térségeiben szeptember lesz a Kék Hold hónapja.

Előfordul azonban, hogy a Hold nemcsak elnevezésében, hanem színében is kék lesz. A jelenség erdőtüzek és vulkánkitörések után figyelhető meg, a légkörbe kerülő korom- és hamuszemcsék miatt.
 
 
0 komment , kategória:  Hold adatok  
kék telihold 2012. 08. hóban
  2012-08-03 16:27:40, péntek
 
  Augusztusban kék lesz a Hold

Augusztusban több különleges Holdhoz kapcsolódó jelenségnek is szemtanúi lehetünk, ha az eget kémleljük, hiszen ebben a hónapban kétszer is telihold lesz.

Egy hónapban két telihold
Augusztusban megcsodálhatjuk a Kék Hold jelenségét, azaz azt a ritkán kialakuló naptári helyzetet, amikor egy adott hónapban kétszer van telihold. A holdfázisok 29,5 naponkénti ismétlődése miatt egy hónapban általában csak egyszer van telihold. 2,66 évente azonban egy hónapban két telihold is látható.

Ilyen volt például 2009. december 2-án és 31-én. Akik az idei telihold torlódást kihagyják, azok legközelebb 2015 júliusában tekinthetik meg a jelenséget.

A tizenharmadik holdtölte
A Kék Hold definíciója szerint, ha egy évszakban nem három, hanem négy telihold következik be, akkor a harmadikat nevezik Kék Holdnak, mely az esemény ritkaságára utal. Más meghatározás szerint a naptári év tizenharmadik holdtöltéje a Kék Hold.



Kamcsatkai Kék Hold
Érdekességként érdemes megjegyezni, hogy a világnak csak ezen a részén esik a Kék Hold hava augusztusra, hisz Kamcsatkán és Új-Zélandon a második telihold már átcsúszik szeptemberre, így ezeken a területeken az ősz első hónapja a Kék Hold időszaka.

Valódi kékség
A Hold valódi kékes elszíneződésére is van azonban esély, hisz a nagyobb erdőtüzek és vulkánkitörések esetén a légkörbe kerülő korom- és hamuszemcsék miatt a légkör elszíneződhet, s így a Holdat éjszakánként kéknek látjhatjuk. Ilyen jelenségnek lehettek szemtanúi 1950-51-ben a svédek és a kanadaiak, 1983-ban az El Chichon vulkán kitörésekor a mexikóiak, illetve 1991-ben Mount Pinatubo környékén. Persze a kék színű Holdnak az esélye idén agusztusban minimális.

Ritka, mint a kék hold
Az angolszász területen jobban elterjedt a Kék Hold jelenség megfigyelése, sőt több közmondás, szólás alapját is adja a bolygómozgás, melyet ritkasága miatt emlegetnek ("once in a blue moon"), hasonlóan a hazai "ritka, mint a fehér holló" szóláshoz.
 
 
0 komment , kategória:  Hold adatok  
Hold -ról pár szó
  2012-08-03 16:23:42, péntek
 
  A Hold Földünk egyetlen természetes kísérője.
Földtől mért közepes távolsága: 384,400 km
átmérő: 3476 km
tömeg: 7.35e22 kg
Luna a római mitológiában az éjjeli fény istennője.

Az első távcsöves megfigyelők, a Hold túlsó oldala, a holdi égbolt, holdfázisok, felszíni formái, holdkőzetek, "Fogy, vagy növekszik?".
A Hold keringési ideje 27,3 nap. Elliptikus keringési pályája folytán a Földtől mért távolsága a földközeli 356410 km és a földtávoli 406680 km között ingadozik. Ez több mint 10%-os ingadozást jelent.

Saját tengelye körül ugyanannyi idő alatt fordul meg, mint amennyit Föld körüli keringése igénybe vesz, vagyis mindig ugyanazt az arcát (félgömbjét) mutatja a Föld felé. Ez a jelenség az úgynevezett kötött keringés.
A Holdat először egy szovjet űrszonda, a Luna-2 látogatta meg 1959-ben. Ember pedig először 1969. július 21-én 3 óra 56 perckor (UT) lépett a Hold felszínére Neil Armstrong személyében, aki az amerikai Apollo holdkutatási program egyik űrhajósa volt.
A Hold az első idegen égitest amelyre az ember eljutott.
(Edwin Aldrin aki Neil Armstrong után nemsokkal lépett a Holdra)
"Ez kis lépés egy embernek, de óriási ugrás az emberiségnek." (Neil Armstrong)


Az első távcsöves megfigyelők kezdetleges műszereikkel a Hold sötét területeit tengereknek nézték, a annak is nevezték el. Ezért mondjuk azokat ma is marenak (többes számban mariának), mert ez latinul tengert jelent; az egyik leghíresebb ilyen terület például a Mare Tranquillitatis, azaz a nyugalom tengere. Más kisebb sötét foltok a sinus (öböl), lacus (tó) vagy palus (mocsár, ingovány) nevet kapták.
A Hold topográfiájának legfontosabb és legkülönösebb alakzatai azonban -mint azt már Galilei is megállapította- a hegységek és kisebb-nagyobb kráterek. Ezek a kráterek a legkülönbözőbb átmérőjűek lehetnek, a 800-1000 kilométeresektől -amilyen például a Mare Orientale- a néhány arasz átmérőjű gödröcskékig. Egy adott méretnél nagyobb holdkráterek száma rohamosan növekszik a méret csökkenésével. A csillagászok többsége úgy véli, hogy a gödrök és lyukak akkor keletkeztek, amikor meteoritok csapódtak be a Hold felszínére.

A holdi tengerek talaja -összehasonlítva a felföldekével- viszonylag sima. Egészen bizonyos, hogy valamilyen folyékony (vagy képlékeny) anyag töltötte fel a területeket, miközben mélyen eltemette az elsődleges felszíni alakzatokat, amelyeknek ma csupán a csúcsai nyúlnak a tengerek alapszintje fölé. A látvány alapján általában lávafeltöltésekre lehet gondolni, s e nézetet a legtöbb csillagász támogatja is. Egyesek szerint a tengereket feltöltő anyag nem láva hanem por volt. Véleményük szerint a por a világűrből folyamatosan érkező meteoritok becsapódása során keletkezik a Hold felszíni kőzeteiből; ha a porrészecskék elektromos töltésre tennének szert, akkor úgy ugrálnának lefelé a lejtőkön és hegyoldalakon, mint a szöcskék, míg végül eljutnának a legalacsonyabban fekvő alföldekre, ahol évmilliók folyamán akár több kilométer vastagságú rétegeket is alkothatnának.

A Hold mindig ugyanazt az oldalát mutatja felénk.
(A Hold túlsó oldala)
A Hold túlsó oldala sokban különbözött a jól ismert közelebbi félgömbjétől. Például csupán egyetlen nagyobb mare tűnik fel rajta, a Moszkva-tenger; jóllehet a Hold innenső felén legalább tizenötöt ismerünk, némelyikük pedig átnyúlik a túloldalra is. E jelenség oka nem teljesen nyilvánvaló. Az egyik lehetséges magyarázat az, hogy az égitest innenső felébe egy hatalmas üstökös csapódott be, amely óriási sebhelyekként hagyta maga után a tengereket.
A víz és levegő nélküli Hold felszíne egészen áttüzesedhet azon a tájon, ahol a Nap a zenitben tartózkodik, hőmérséklete akár a 100 Celsius fokot is meghaladhatja. A hosszú holdi éjszakák alatt azután, amelyek több mint 14 földi napig tartanak, teljesen kihűl a vidék, a hőmérséklet eléri a mínusz 150 Celsius fokot is. Minthogy a Holdnak nincs észrevehető légköre, és nincsenek felhői, a holdi égbolt teljesen feketének látszik. A Hold felszínén álló űrhajós a csillagokat nappal is tündöklőnek látja, és még a napkorong közvetlen közelében is megfigyelheti. Az égitesten az árnyékok élesek és feketék, mivel nincs a földihez hasonló kék égbolt, amely megvilágítaná azokat.


A holdi égbolton fényesen ragyog a felhőcsíkokkal tarkított kék bolygó, a Föld. Az a legfeltűnőbb, hogy a holdi megfigyelő számára a Föld átmérője mintegy négyszer akkorának tűnik, mint amekkorának a Hold látszik tőlünk. Másodszor a Föld fényvisszaverő képessége legalább négyszer-ötször nagyobb mint a Holdé. Éppen ezért a "teleföld" körülbelül nyolcvanszor annyi fényt küld a Hold felé, mint amennyit a telehold hozzánk reflektál. A Föld-fény hatását akkor vehetjük észre a legkönnyebben, amikor a Hold sarlója a legkeskenyebb; a teleföldről az égitestre tükröződő fény annyira megvilágítja annak árnyékban levő területeit, hogy az egész holdkorongot megpillanthatjuk. E jelenséget gyakran úgy emlegetik, mintha "a régi Hold az újhold karjaiban" lenne látható. A keskeny fényes holdsarlót "kiegészítő" fényt pedig hamuszürke fénynek nevezik. Ezt a jelenséget azért lehet csak újhold idején észlelni, mert amikor például nálunk félhold van, akkor a Holdon is "félföld" van és ilyenkor sokkal kevesebb fény érkezik a Holdra. Ez a kevesebb fény nem tudja a Hold árnyékos részét olyan erős mértékben megvilágítani, hogy az a Földről is látható legyen. A Holdról vizsgálva a Földet, a 29,5 napos szinódikus hónap folyamán bolygónk ugyancsak fényváltozásokat mutat, újföldtől teleföldig, majd ismét elsötétülve újföldig.
Az Apollo űrhajók utasai által az égitest felszínén hagyott szeizmométerek elvégezték a Hold belső felépítését feltáró kísérleteket. (A többi bolygó közül egyedül a Marsra lehetett a Viking űrszondákkal ilyen eszközöket juttatni.) A mérésekből többek között az is kiderült, hogy a Hold túlsó oldalán a kéreg körülbelül 15 km-rel vastagabb. A Holdnak valószínűleg részben megolvadt övezettel körülvett kisméretű (750 km) vasban gazdag magja van. Szilárd köpenyének vastagsága mintegy 1000 km, a kéreg vastagsága pedig 60 - 75 km között változik. A mélységi holdrengések a köpeny alsó részében zajlanak. A felszíni medencéket kitöltő láva több száz kilométeres mélységből tör fel.

Mivel a Hold csak a Nap sugárzását veri vissza, valamelyik féltekéje mindig sötét, miközben a másik világos. Újhold idején a Hold egy vonalban van a Nappal, és a Föld felőli félgömbje sötét (ilyenkor nem látjuk a Holdat éjszaka). Újhold után a Hold a Naphoz képest keleti irányba mozog, emiatt a Nap és a Hold iránya által bezárt szög növekszik, s egyre inkább a megvilágított félgömbje válik láthatóvá. Így a keskeny sarló után fokozatosan egy teljesen megvilágított korong (telihold) tűnik elénk. Ekkor a Hold a Naphoz képest oppozícióban van. Ettől kezdve a Hold ismét a Nap iránya felé közelít, hogy 29,5 nap elteltével végül ismét újhold legyen. Mivel a Hold keringési síkja mintegy 5 fokkal hajlik az ekliptikához, az újhold többnyire a Nap felett vagy alatt halad el.

(Az egyes fázisokat külön-külön is megnézhetjük: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9)


A Hold felületét két jellemző felszíni forma uralja:
sötét lávamező, viszonylag kevés kráterrel
világosabb színű fennsík sok kráterrel. A kráterek, méretüket tekintve, a mikroszkopikus nagyságú lyukacskáktól egészen a hatalmas sáncokkal övezett, 250 km átmérőjű mélyedésekig terjednek. A 20 kilométernél kisebb átmérőjű kráterek tál alakúak, az ennél nagyobbak formája összetettebb: középpontjukban hegycsúcs van, és faluk sokszor teraszos kiképzésű.

Összetételüket tekintve a holdkőzetek
nagyjából a földi kőzetekre hasonlítanak, a legnagyobb különbség viszont az, hogy a holdkőzetek gazdagabbak nehezen olvadó alkotórészekben, tehát olyan magas forráspontú anyagokban, mint amilyen például a titán, és igen szegények illékony (alacsony forráspontú) anyagokban. Különleges vonásuk, hogy vizet vagy hidratált anyagokat egyáltalán nem tartalmaznak. Az Apollo és a Luna programokban gyűjtött kőzetminták tanúsága szerint a tengerek bazaltjainak kora 3,1 - 3,8 milliárd évre, a fennsíkok kőzeteié pedig 3,8 - 4,5 milliárd évre tehető, amely meghaladja bármely földi kőzetminta korát.
Az utóbbi 3,2 milliárd évben kevés lényeges változás játszódott le a Hold felszínén, eltekintve néhány nagy becsapódástól, amely egyébként látványos alakzatokat hozott létre, pl. a Tychot és a Kopernikuszt. A vastag szilárd kéreg, valamint a köpeny konvekciós mozgásának korlátozott volta miatt a Holdon nincsenek tektonikus rétegmozgások. Szórványos gázkitörésektől és meteorit-becsapódásoktól eltekintve a Hold világa halott és változatlan.
Fogy, vagy növekszik?

Ha a Hold korongja nem teljes, nem mindenki tudja rögtön megállapítani, hogy fogyóban van-e a Hold vagy növekvőben? Az újhold vékony sarlója és a fogyó Holdé csak abban különbözik, hogy domborodásuk két ellenkező irányba mutat. Az északi féltekén az első negyed mindig jobbra mutat a domború oldalával, az utolsó negyed ellenben balra. Hogyan jegyezzük ezt meg, hogyan állapíthatjuk meg hiba nélkül, melyik Hold merre néz? Emlékezőtehetségünk segítségére több szellemes móka siet. A magyar nyelvben a holdsarlónak a D illetve a C betűhöz való hasonlóságát használhatjuk fel a Duzzad (Dagad) és Csökken szavakkal. A latinban ugyanezekkel a betűkkel éppen a fordított értelmű szavak kapcsolhatók össze: Crescit = növekszik, Decrescit = csökken. Ezért nevezték a rómaiak a Holdat hazugnak (Luna mendax). E szabályt azonban csak az északi féltekén alkalmazhatjuk. Ausztráliában például fordítva áll a dolog, sőt még az északi féltekén is alkalmatlan lehet a fenti szabály, nevezetesen az egyenlítőhöz közelebb eső szélességi körökön. Már a Krím-félszigeten és a Kaukázusban is azt veszik észre, hogy a sarló erősen oldalt dől. Még odébb a déli tájakon már majdhogynem le is fekszik. Egészen közel az egyenlítőhöz a láthatáron lebegő Hold már szinte csónaknak tűnik fel, amely a vízen himbálódzik; nemhiába mesélnek az arab mesék a Hold csónakjáról.
Ha nem akarunk tévedni a Hold fázisaiban, csillagászati jelenségektől kell tanácsot kérnünk. A növekvő Holdat este látjuk a nyugati égen, a fogyó Holdat reggel látjuk a keleti égen.

A Hold a Naptól kapja a fényét és ezért a holdsarló kidudorodó részének természetesen a Nap felé kell fordulnia. A holdsarlót egyébként nem két félkör, hanem egy félkör (ez a külső ív) és egy fél ellipszis (amely a Hold megvilágított részének határa perspektívában, ez a belső ív) határolja.

A Nap után a Hold a legnagyobb fényességű égitest a Föld égboltján, amit a Hold -12,7 magnitúdós nagyságrendje is mutat. Ez azonban maximális érték. A Hold fényessége valójában a fázisoktól függően változik. Itt érdekes megjegyezni, hogy a félhold nem feleannyi fényt ad mint a telehold, hanem annak csak kilencedrészét. Az első negyed idejében ugyanis úgy esnek a napsugarak a Hold kiemelkedő részeire, hogy azok hosszan elnyúló árnyékot vetnek. A sok kisebb-nagyobb árnyék (amelyek teljesen feketék a légkör hiányában) együttesen erősen csökkentik a Hold fényességét.
A Hold az egyetlen égitest a Naprendszerben, amelynek felszínét a Földről kis távcsővel világosan meg lehet figyelni. Az első holdtérképet 1609-ben készítették, Galilei pedig 1610-ben nagyon pontos eredményekre jutva próbálta meghatározni a Hold hegyeinek magasságát. A Hold felszíni alakzatait kiemelkedő személyiségekről nevezik el. Lássunk egy-két elnevezést: Bartók, Bolyai, Dosztojevszkij, Renoir, Bach, Shakespeare, Goya, Puskin, Rilke stb.
 
 
0 komment , kategória:  Hold adatok  
2012. augusztus már! Kék telihold!
  2012-08-03 15:04:47, péntek
 
  A Kék Hold hónapja lesz augusztus, amikor kétszer - elsején és harmincegyedikén - lesz telihold. A jelenség nagyjából két és fél évente figyelhető meg.

Kék Holdnak azokat a naptári ,,helyzeteket" nevezik, amikor egy hónapban kétszer van telihold. A holdfázisok 29,5 naponként ismétlődnek, és mivel a naptári hónap is megközelítőleg ennyi napból áll, telihold általában havonta csak egyszer fordul elő. Megesik azonban, hogy ugyanabban a hónapban kerül sorra a következő is. A jelenség általában 2,66 évente ismétlődik, néha valamivel gyakrabban, így például 1999-ben három hónap leforgása alatt kétszer fordult elő. Legutóbb 2009 decemberében volt Kék Hold, amikor 2-án és 31-én volt telihold, legközelebb pedig 2015 júliusában fordul majd elő - olvasható a LiveScience tudományos hírportálon.

Bolygónkon azonban nem mindenütt augusztus lesz a Kék Hold hónapja - Kamcsatkán és Új-Zélandon augusztus második teleholdja átcsúszik éjfél utánra, azaz szeptember elsejére, 30-án pedig már a következő telihold esedékes. Így a világ ezen térségeiben a Kék Hold szeptemberre esik. Előfordul az is, hogy a Hold nemcsak elnevezésében, hanem színében is kék lesz. A jelenség erdőtüzek és vulkánkitörések után figyelhető meg, a légkörbe kerülő korom- és hamuszemcsék miatt.
 
 
0 komment , kategória:  Hold adatok  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
2018.03 2018. április 2018.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
30 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 1 db bejegyzés
e év: 6 db bejegyzés
Összes: 3052 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 300
  • e Hét: 3592
  • e Hónap: 17813
  • e Év: 76761
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.