Regisztráció  Belépés
lambert.blog.xfree.hu
Bár úgy tűnik ma, mintha csak a hamisak, a gazok és gonoszok számára gyümölcsözne az élet; ne irigyeld őket! Összeomlik alattuk a csalásra épült világ. A jövend... Magyar Anya
2006.07.04
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 27 
Összefoglaló Varga Domokos György Abó és Robó című regénye
  2017-12-10 21:16:14, vasárnap
 
  Összefoglaló Varga Domokos György Abó és Robó című regényének könyvbemutatójáról


Link


A szerző beszél a regénye megírásának motivációiról, a terrorizmus és a hazafiság különbségéről. Megszólal Gaudi Nagy Tamás jogvédő és Budaházy György politikai elítélt is. A könyvbemutató a Polgári Mulatóban volt december 5-én 18 órától.




 
 
0 komment , kategória:  Budaházy és a Hunnia-ügy  
A Hunnia-ügy egyik vádlottjának története
  2017-12-07 21:17:36, csütörtök
 
  Eddig úgy éreztem nem kell megosztanom az alábbiakat nyilvánosan, de úgy gondolom, most már muszáj.




vádlottak az ítélethozatalra várva


Lassan itt a karácsony és mindenki elmélyül, készülődik, eljött a meghitt családi pillanatok ideje. Egy átlagos családnál, de nem nálunk.
Ugyanis tavaly augusztusban, 10 év letöltendő fegyházbüntetést kaptam első fokon a Hunnia-ügyként elhíresült koncepciós ügyben.
Mondhatják sokan: ,,ilyen nem történhet meg, ez csak szöveg", de ez a magyar valóság. És most várom, hogy mi lesz velem, idegen kezek határozzák meg hosszú évekre nem csak a saját, de családom életét is.

De hogy is jutottam ide? Íme, az én személyes történetem:
Rendkívül szerencsés vagyok, mert egy szerető családot kaptam. Tisztes, józan, sportos életet éltem, van egy kiváló szakmám, szeretek olvasni, kertészkedni. Sosem volt összeütközésem a törvénnyel.
2009 nyarán kezdődött minden, mikor strandra készülve, rövidnadrágban és strandpapucsban éppen az autónkba pakoltam be. Két autó hasított elém, kommandósok ugráltak ki belőle és irányították rám fegyvereik csövét. 24 éves voltam, majdnem elájultam, úgy megijedtem.

Az eljárás ennyi volt: bilincs, be az autóba. Kissé észhez térve kérdeztem rá a mellettem ülő úrtól, hogy ez az egész mit jelentsen? A válasz tömör volt: ,,Tudja azt maga." De persze nem tudtam.
A cél az Aradi utcai Nemzeti Nyomozó Iroda épülete volt. Rögtön kihallgatásra vittek, ahol egy nyomozó a következőket tárta elém: ,,Tudjuk, hogy maga verte meg a Csintalant, ezért 20 évet fog kapni, van magáról kamerafelvétel."
Erre mit mondhattam? Azt sem tudtam, miről beszél, de nagyon meg voltam rettenve.
Zárkába raktak, egy 2x3 méteres sötétzárkába, csak egy falat láttam az ablakon kívül.
Itt töltöttem egyedül az elkövetkező egy hónapomat, amiből az első két hetet hideg vizes zuhannyal tettek még siralmasabbá.
Egyik napon ujjlenyomat vételre vittek le, itt szintén jelen volt ugyanaz a nyomozó és közölte: ,,Ha nagy börtönbe kerül, a csótányok fogják megenni. 12 fős zárkába kerül. Ott tudja mi lesz?" - és nevetett.
Aztán személyesen találkozhattam az ügyésszel, aki a következőkkel kecsegtetett: ,,Tegyen vallomást Budaházy Györgyre és hazamehet."
Azt sem tudtam, miről van szó, miért hoztak be, de nem voltam hajlandó megrendelésre vádaskodni, szörnyű hetek voltak ezek.

Egy hónap eltelte után a Győr-Moson-Sopron Megyei Bv. Intézetbe szállítottak, ahol kereken 8 hónapot töltöttem. Kétszer jöttek le hozzám kihallgatásra, ami abból állt, hogy megvádoltak mindenfélével, de semmilyen valós nyomozásról nem tudtam, nem mutattak semmilyen bizonyítékot. A második kihallgatás végén a nyomozó a következő velős kérdést tette fel: ,,Megérte?" Azt hiszem, ez mindent elmond az ártatlanság vélelme alkotmányos alapelv gyakorlati valóságáról.




a győri BV-Intézet folyosója

A családom az előzetes letartóztatásban töltött időben mindvégig kitartott mellettem, nagyon megviselték őket a történtek, ahogy engem is.
Rövidebb háziőrizet és lakhelyelhagyási tilalom után, végre szabadon mozoghattam, dolgozhattam.
Úgy gondoltam az ügyészség rájött, nem jó embert gyanúsítanak.
Ez akkor vált kétségessé, amikor 2010 őszén vádat emeltek ellenem. Ekkor döbbentem rá, hogy ennek még nincs vége.

2011-ben elkezdődött a tárgyalások hosszú sorozata, amelyeken kiderült, hogy a vád lényegében egy tanú vallomására alapozta a bizonyítást. Természetesen semmiféle videofelvétel nem volt rólam, amivel az elején fenyegetőztek.
A tárgyalások során megismertem vádlott társaimat és rádöbbentem, nem vagyok egyedül ezzel a sorssal.
Sikerült megismernem a magyar ,,igazságszolgáltatás" valódi arcát is. Az ügyünket tárgyaló bíróság az említett tanú kihallgatásakor egy hatóság által megzsarolt, bizonytalan, megrendelésre vádaskodó embert ismerhetett meg, aki jegyzetekből tett vallomást, kinézegetett az ügyészre, ellentmondásba került még önmagával szemben is számtalanszor. Ráadásul teljesen abszurd módon két vádlottat eltávolíttatott a tárgyalóteremből.
Úgy gondoltam nem lehet más az ügy vége, mint felmentés, ebben bíztam én és a családom.

De csalódnunk kellet, méghozzá olyan módon, ahogy azt a legrosszabb álmaimban sem feltételeztem.
2016. augusztus 30-án 10 év letöltendő fegyházbüntetést kaptam, bűnszervezetben való elkövetéssel, és 10 év közügyektől eltiltást.
Az ítélet kihirdetésekor majdnem elájultam, meg kellett kapaszkodnom az előttem lévő padsorba. Egy világ omlott össze bennem aznap. A családom és párom zokogtak, én nem kevésbé, nem akartuk elhinni, hogy ilyen lehetséges.
Aznap házi őrizetbe helyeztek, párommal összebújva töltöttem az éjjelt, szemhunyásnyit sem aludtam.
Azóta a nap óta nem alszom rendesen, rémálmaim vannak.

Aztán a dolgok még rosszabb fordulatot vettek. 2016. október 27.-én egy rendőr kopogtatott az ajtónkon és közölte, pakoljak össze. Párom testét rázta a zokogás, megcsókoltam. Elköszöntem a 90 éves szomszéd nénitől is, aki a háziőrizetben töltött napokban tartotta bennem a lelket, ő szintén sírt, azt mondta reméli lát még. Akkor és ott ebben egyáltalán nem voltam biztos.
A Fővárosi Bv. Intézet I. számú objektumába szállítottak, ahol kereken 5 hónapot töltöttem. A leveleimet párom nem kapta meg, a havi kétszeri beszélő alkalmával tudtunk csak igazából kommunikálni.

Az, hogy hazakerülhettem villámcsapásként ért, természetesen a szó pozitív értelmében. Nem más engedett ki, mint a 10 évet kiszabó bírónő, aki különös módon az ítélet óta nem praktizál a Fővárosi Törvényszéken. Az ítélet körüli kavarodás és az, hogy az ügyet felfüggesztették, jól mutatja a magyar bíróságokon zajló zűrzavart.
Jelenleg újra háziőrizetben várom, hogy az Ítélőtábla értesítsen, mikor kerül kitűzésre a másodfokú tárgyalás.
Nem vagyok optimista. Ezek után nem.

Az elmúlt cirka nyolc évben nem tudtam igazán jövőt építeni, folyamatos meghurcolás és lélektani nyomás alatt álltam, állok. Rendszeresen látogatnak a rendőrök és nem tudok dolgozni. A családomat nagyon megviseli az egész, ahogy a párkapcsolatomra is rányomja bélyegét az ügy.
Az egészségi állapotom is romlik, nem tudok sétálni, bevásárolni, postára menni, templomba járni.
Azonban ha a személyes kálváriámtól el is tekintek és kívülállóként próbálok nézni az ügyre, akkor is azt kell mondjam, borzasztó, hogy ilyen megtörténhet.

Az egész eljárás Budaházy Györgyre volt és van kihegyezve, de tudatom: itt vagyunk mi is! Egyetemet végzett, családos vádlottak, több gyermekes családapák, vagy a jövőjüket még csak most megalapozó fiatalok, mint én.
Mi lesz velünk, ki fog nekünk igazságot szolgáltatni? Vagy ebben bíznunk már naiv dolog?

A Hunnia-ügy VII. rendű politikai elítéltje


Forrás: Link
 
 
0 komment , kategória:  Budaházy és a Hunnia-ügy  
Varga Domokos György új regénye Budaházyék kiszabadításáért
  2017-11-11 23:11:21, szombat
 
  Kedves Barátom!

Írtam egy nagyon mai nagyregényt. Abó és Robó, ez a címe. Annyira mai, és annyira a mai valóságunkból merítkezik, hogy kénytelen voltam odaírni a legelejére: ,,Ez egy regény. Kéretik így olvasni. Akkor is, ha úgy tűnne, hogy nem az."

Mielőtt mondandóm lényegére térhetnék, röviden szólnom kell a történetről s a mű szellemiségéről. Ehhez kiváló irodalmárunk, Csernák Árpád (a Búvópatak folyóirat főszerkesztője) véleményét idézném ide:

Varga Domokos György jeles írónk és újságírónk új regényt írt. Ez már önmagában ,,hőstett" a jelenlegi magyarországi szellemi közegben, ahol egyre kevesebben és egyre kevesebbet olvasnak irodalmat. Aktuálpolitikát, újságot többen. Ebben a regényben nagyszerű arányban keveredik mese és valóság: a tudományos-irodalom, a családtörténet, a költészet - a politikai közbeszéd legfrissebb témáival. Így jó esély van arra, hogy ezt a regényt mégis sokan elolvassák.

Rubik Lászlót, a történet elbeszélőjét azzal bízza meg a világ leghatalmasabb informatikai cégének vezetője, hogy készítse el a világ első igazán emberszabású robotját. Nem mellékes, hogy mi indította arra, a mesterséges intelligencia temérdek tudósa közül éppen egy magyart válasszon: ,,az a különleges kettős világlátás, amely a bűvös kockát is megteremtette, s amelynek jóvoltából a magyar nemzet - kicsinysége ellenére - annyi feltalálót, s köztük annyi számítógépes zsenit is adott a világnak".

Rubik László tizenöt éves gyermekének, Abónak nincs, és már nem is lesz testvére. A világ első igazán emberszabású robotja, Robó ezért ,,születik meg" Abó öccseként...

Az író mesterien szövi a történet szálait, és a fiktív személyek, misztikus elemek harmonikusan kapcsolódnak valóságos személyekhez, mai korszakos eseményekhez. Ahogy a szerző más műveire, erre is jellemző az érdekfeszítő mesemondás, a filozofikus és lélektanilag alaposan átgondolt motívumok, a hitnek és a hazaszeretetnek a fontossága.

Kedves Barátom!

Abó, a regény tizenéves hőse mindent elkövet a radikális hazafiak, Budaházy György és társai kiszabadításáért; még emberszabású öccsét, Robót sem rest bevetni. E terjedelmes, mégis sűrű szövésű, egyszerre szépirodalmi, közéleti és filozófiai művemnek egyik fontos szála a Budaházy-ügy. Bátor hazafiainkat a közvélekedés mind a mai napig veszélyes elemeknek tartja, s nem hajlandó meglátni bennük 2006 pesti srácait. Pedig a szív 1956-ban és 2006-ban ugyanúgy dobbant.

Nagyon nehéz ezt ma elfogadtatni a hazai és külföldi közvéleménnyel. Ezért is tart még a rabságuk. S ezért is gondoltam arra, hogy egy - szándékom szerint - szépen és igényesen megírt, valós idejű nagyregény segítségével jobban el lehet érni a körülöttünk élő embereket, könnyebben meg lehet érinteni a szívüket, s talán meg lehet bontani az előítélet vaskos falát. Ehhez azonban arra van szükség, hogy minél többen legyenek széles e hazában, de még a határon túl is, akikhez eljut az Abó és Robó megszületésének híre.

Regényemet a Püski Kiadó jelenteti meg 2017. november végén. Az 576 oldalas könyv bolti ára 4990 Ft. Aki a Szkíta Kézműves Boltban (1053 Budapest, Kossuth Lajos u. 6., t: 06 1 317 6567, http://szkitabolt.hu/) szerezné be vagy rendelné meg, példányonként 2000 Ft-tal támogatná a nehéz helyzetbe került Budaházy Györgyöt meg a Hunnia-ügy többi vádlottját és családját. Azt hiszem, szép karácsonyi ajándék lenne. S nem csak annak, aki kapja.





Barátsággal:

Dombi

(Varga Domokos György

dombi52@t-online.hu)
 
 
0 komment , kategória:  Budaházy és a Hunnia-ügy  
Örüljünk, hogy nem vagyunk börtönben? A Hunnia-ügy
  2017-11-06 22:39:50, hétfő
 
  Örüljünk, hogy nem vagyunk börtönben? (3) A Hunnia-ügy vádlottjainak beszámolója a kényszerintézkedések elleni küzdelmeikről.





Idestova tizennégy hónap telt el a Budaházy György és társai címen futó, még a Gyurcsány-Szilvásy-Draskovics idők boszorkánykonyháján kifőzött politikai koncepciós eljárás elsőfokú ítéletének kihirdetése óta.

Mint ahogy az már ismert, az ítéletet hozó bírónő a fővárosi törvényszéki bírói pályáját is otthagyta az ügy miatt, ráadásul úgy, hogy miután már megszűnt bírónak lenni, mi még akkor sem kaptunk kézhez semmiféle írásos indokolt ítéletet, csak hetekkel az után valami ki tudja ki által csinált és feltételezhetően visszadátumozott ítélet-tákolmányt.
De hiába ez a törvénytelen állapot, hiába az OBH ígérete, hogy kivizsgálják az ügyet, semmi nem történt a mai napig.

Sőt, mintha mi sem történt volna, kijelöltek egy másodfokú bírói tanácsot, aki viszont illetéktelennek érezte magát az ügyben, ezért hónapokkal ezelőtt felfüggesztette az eljárást és az Alkotmánybírósághoz fordult.
Azóta az Alkotmánybíróság meg is erősítette ezt az összeférhetetlenséget honlapján közzétett döntése értelmében, de ennek ellenére mi semmiféle hivatalos értesítést nem kaptunk ezügyben sem.

Az emberek többnyire leegyszerűsítve azt gondolják, hogy aki nincs börtönben az szabad, de ez messze nem így van.
Nyolcan most is háziőrizetben senyvednek közülünk, ebből öten családosak. A többiek lakhelyelhagyási tilalom alatt élnek, itt is többen családosak. A háziőrizetesek nem dolgozhatnak, a családjukat nem tudják eltartani, sőt, azoknak kell eltartani még őket is. Elhiheti bárki, hogy ez ennyi idő után már borzasztó idegőrlő és anyagilag is rendkívül megterhelő.

Persze próbálunk magunkért jogi eszközökkel tenni, folyamatosan indítványokat adunk be, ellehetetlenült helyzetünk enyhítését kérve a bíróságoktól, de ezeket rendre elutasítják.
A fő érvük a törvénysértően született 125 éves ítélet súlya. Mivel ez ki van mondva ránk, emiatt "fennáll a szökés veszélye, és örüljünk, hogy nem vagyunk börtönben", lényegében ez az álláspontjuk. És nem számít az idő múlása - ami egyébként mindig erősen számítani szokott a kényszerintézkedések esetén -, nem számít, hogy ezalatt senki nem próbált eltűnni vagy ilyesmi. Nem számítanak a külön-külön egyéni helyzetünkkel összefüggésben megfogalmazott érveink, rosszabb esetben úgy tesznek, mintha le sem írtuk volna őket, jobb esetben közülük egy-kettőre reagálnak üres frázisokkal elütve azokat.
Egyikünkkel azt az aljasságot is elkövették, hogy a doktori tanulmányai (mert hát ebben az eljárásban ilyen "aluliskolázott" emberek vannak) befejezéséhez szükséges eltávozásokhoz elsőfokon hozzájárultak, majd miután ő befizette a képzési díjat és már két hónapja járt is a képzésekre, másodfokon mégis inkább megtiltották, hogy folytathassa a doktori képzést (így az időközben befizetett tandíjat is elbukta), mondván, hogy "a tanulmányok folytatása iránti igény a háziőrizet jogintézményétől idegen", miközben közismert, hogy még fegyencek is folytathatnak tanulmányokat a börtönben. (Néhány részletesebb esetleírás itt.)
Sajnos lakhely körüli napi 1-2 órás sétáknál és alkalmi kimenőknél többet nem sikerült eddig kiharcolnunk.
Lényegében úgy jártunk, mintha egy köztörvényes bűnszervezet tagjai lennénk.

Tizennégy hónap telt el a 125 év fegyházat ránk mérő ítélethirdetés óta, és mi nem tudjuk, mi van a törvénytelen ítéletünkkel, ki, hol és mikor fog foglalkozni az ügyünkkel, egyáltalán mi lesz velünk...
Telnek a hónapok, az évek, a világ halad, de számunkra megállt az idő. Csak egy biztos, hogy rabok vagyunk!
Nem a szemkilövők, nem az országrombolók, a gyurcsányok, gergényik, demszkyk a rabok, nem, ők felhőtlen kényelemben élik életüket. A rabok ma is mi vagyunk!
Nem vagyunk már ugyan börtönben (bár oda is bedobtak a tizennégy hónap alatt egy időre), az mégis csak rosszul venné ki magát jelenleg egyesek számára, de rabok vagyunk. Saját lakhelyünkből csináltak nekünk börtönt!

Valami hasonlót érezhettek annak idején az '56-osok is, akiknek végig kellett nézniük, hogy a Rákosi-féle rendszer, ami ellen felléptek, ugyan megbukott, de a "kádári konszolidáció" eredményeképpen annak bűnösei és haszonélvezői mind új kényelmes pozíciókba ejtőernyőztek, míg ők továbbra is eljárások alatt álltak vagy jobb esetben is másodrendű állampolgárokként éltek rendőri felügyelet alatt.

Vajon hiába a hangzatos 2010-es választási ígéretek, nekünk is évtizedeket kell várnunk, hogy megtörténjen egy igazi rendszerváltás, amikor végre kimondják a Gyurcsány-rezsim bűnösségét, illegitimitását és nekünk is igazságot szolgáltatnak?

A Hunnia-ügy vádlottjai


Forrás: Link


Budaházy György honlapja: Link
 
 
0 komment , kategória:  Budaházy és a Hunnia-ügy  
Még mindig házi őrizetben...
  2017-10-21 20:56:05, szombat
 
  A társadalmi igazságosság szempontjából egyáltalán nem feldolgozható, hogy több mint 10 évvel a gyalázatos 2006-os rendőrterror után Gergényi Péter, Budapest akkori rendőr főkapitánya aprópénz kifizetésével megússza, a politikai megrendelők szabadlábon, közpénzekből busásan fizetett állami állásokban szemlélik szenvtelenül egy egész nemzet arculcsapását, míg a politikai ellenálló hazafiak súlyos fegyházbüntetéssel fenyegetve élnek hosszú évek óta, vagy éppen börtönökben sínylődnek.

Tegyen az érdekükben, terjessze az érdekükben indított petíciót minél nagyobb körben!
http://em.citizengo.org/x0O0010431G1RXD0mNdkuYv


Itt írja alá a petíciót: Link




Budaházy György 13 év fegyházat kapott.




Gyurcsány és Gergényi nélkül nincs Budaházy sem.


Forrás: Link
 
 
0 komment , kategória:  Budaházy és a Hunnia-ügy  
Budaházyék melletti tüntetés betiltása miatti hazafias
  2017-10-02 22:43:31, hétfő
 
  Budaházyék melletti tüntetés betiltása miatti hazafias győzelem Strasbourgban

Az Emberi Jogok Európai Bírósága már másodszor marasztalta el Magyarországot (a korábbi győzelem), amiért 2009 augusztus és 2010 április között , még a Bajnai-kormány idején a rendőrség törvénytelenül tiltotta be a bebörtönzött politikai foglyok (Budaházy György és társai) melletti és "nemzeti radikalizmus üldözése" ellen hazafias tüntetés megtartását a fővárosban, a Venyige utcai börtön előtt. A strasbourgi testület ítélete alapján ezúttal 1500 euró (közel félmillió forint) összeget köteles megfizetni az állam Körtvélyessy Zoltán jogsértettnek. Elbírálás előtt van a harmadik hasonló ügy: egy hasonló tüntetésnek a korábbiakhoz hasonló abszurd tiltási okokkal történő megakadályozása miatt napokkal a Gyurcsány-Bajnai rendszer négyötödös bukása előtt. Az új rendszer elszánt perbeli védekezése ennek fényében több mint képtelen...

Almási Lajos kamerája előtt a Venyige utcai börtönnél meséli el az ügyet dr. Gaudi-Nagy Tamás ügyvéd, a Nemzeti Jogvédő Szolgálat ügyvezetője és az általa képviselt strasbourgi győztes hazafi: Körtvélyessy Zoltán, míg a jelenleg is házi őrizetben sínylődő Budaházy György telefonon kommentálta a ritkaságszámba menő strasbourgi sikert.

Videó: Körtvélyessy Zoltán pert nyert Strasbourgban


Link

A határozat ez év júliusában született, de a napokban nyújtottak be fellebbezést, mivel a gyülekezési jog megsértését helyesen állapította meg a Bíróság, de kártérítést nem ítélt meg (ellentétben a nemrég hazánk ellen pert nyert homoszexuális iráni és két bangladeshi "menekült" menekültügyi őrizete miatti ügyével, azokban "természetesen" jelentős kártérítést rótt ki) és csak egy igen méréskelt perköltséget, amely a korábbi nyert perhez képest feleakkora összeg. A gyülekezési jog területén iránymutató döntés kimondta, hogy ,,a tüntetések közlekedési okokra hivatkozással történő megtiltása kapcsán a hatóságoknak különös gonddal kell ügyelni arra, hogy a tüntetni kívánók gyülekezési szabadsága és mások mozgáshoz való joga közötti tisztességes egyensúlyt a demokratikus jogállam követelményei szerint biztosítsák." Ez ebben az esetben nem így történt, ,,a tiltás a demokratikus állam közrendjének fenntartása érdekében nem volt szükséges."

Körtvélyessy Zoltán ebben az ügyben 2009. október 10-ére a budapesti Venyige utcai börtön elé jelentett be megmozdulást. A BRFK ezt is azzal az ürüggyel tiltotta meg, hogy az utca túl szűk, és a résztvevők akadályoznák a forgalmat, amely más útvonalon nem biztosítható. A tiltást a Fővárosi Törvényszék is jóváhagyta teljes mértékben a rendőrség közlekedési ,,szakvéleménye" alapján.

Ehhez képest a Venyige utca közismerten egy csekély forgalmú, ráadásul igen széles zsákutca, így nem merülhetett fel az, hogy 200 fősre tervezett tüntetés miatt a közlekedés más útvonalon ne lett volna megoldható. Ha az olyan nagy forgalmú sugárutakat, mint például az Andrássy utat lezárják hosszú időre a már sajnálatos módon rendszeressé vált homoszexuális vonulásokhoz , akkor nem lett volna akadálya annak, hogy a nemzeti radikálisok a politikai fogolyként előzetes letartóztatásban tartott hazafiak mellett tüntessenek.

Az európai patrióták számára kedvező döntést ritkán hozó strasbourgi bírói fórum azt is megállapította, hogy a magyar állam visszaélésszerűen, téves spekulációra hivatkozva tiltotta meg a tüntetést, amivel megsértette Körtvélyessy Zoltán gyülekezéshez fűződő alapjogát.

Jogilag és erkölcsileg is vállalhatatlan, hogy a mostani kormány a végsőkig próbál mentegetni és védeni számos, 2010 előtti rendőri jogsértést, ezeket a szakmailag és politikailag is vállalhatatlan tiltó határozatokat tisztességes egyezség megkötése helyett. A mostani strasbourgi perben terjedelmes védekező iratban bizonygatta az állam képviseletét ellátó Igazságügyi Minisztérium, hogy a tiltás jogszerű volt. Ilyen hozzáállás a 2006 őszi rendőrterror és a gárdisták elleni 2009 július 4-i brutális rendőri akció kapcsán zajló kártérítési perekben is tapasztalható sajnálatos módon. Ez a hozzáállás azért is visszás, mert az Országgyűlés 2010. december 10-én elfogadta dr. Gaudi-Nagy Tamás NJSZ ügyvezető, akkori képviselő jelentését, amely a 2002-2010 közötti időszak tekintetében számtalan alapvető szabadságjogot (különösen gyülekezési jogot) érintő súlyos állami jogsértést állapított meg és ítélt el.

A Nemzeti Jogvédő Szolgálat ügyvédei a Körtvélyessy ügyek mellett korábban a gyülekezési jog hazai megsértése miatt perben is több kiemelkedő jelentőségű sikert értek el a strasbourgi bíróságon. Ilyen volt a spontán tüntetés jogintézményét legitimáló- azóta elhunyt kollégánk, dr. Grespik László által kiharcolt Bukta ítélet, vagy a dr. Gyurta Tibor ügyvéd, NJSz elnöksége tag által elért ítéletek a Gyurcsány-rendszer ellen tiltakozás miatt megbüntetett két Kossuth téri mozgalmár ügyében vagy az Árpád-házi sávos zászló használatáért üldözött hazafi ügyében.

A Budaházy György és 15 társa elleni terrorvád kapcsán a Magyar Nyilai büntetőperben a koncepciós jellegű eljárás a kormányváltás után szégyenszemre nem megszüntetésre került, hanem 2010 őszén a gyurcsányi alapanyagokból vádat emeltek, majd pedig tavaly augusztus 30-án összesen 125 év fegyházbüntetést szabtak ki rájuk egy törvénytelen és érvénytelen elsőfokú ítélettel. A bíró azóta lemondott, az ügyészség súlyosításért, a védelem felmentésért fellebbezett, a másodfokon eljáró Fővárosi Ítélőtábla viszont felfüggesztette a pert, és eljárási kérdések alkotmányos értelmezése miatt az Alkotmánybíróság döntését kérte. A vádlottak ma is házi őrizetben vannak vagy lakhelyelhagyási tilalom alatt állnak. tavaly ősszel érdekükben indított közkegyelmi kezdeményezés eddigi még kapott támogatást a kormánypártok részéről, pedig az azóta is tartó - öt évig kétharmados - hatalmukat a részben a nemzeti radikális ellenállóknak köszönhetik. De ami késik nem múlik...


Budapest, 2017. szeptember 30.
Dr. Gaudi-Nagy Tamás ügyvezető
Nemzeti Jogvédő Szolgálat


Forrás: Link
 
 
0 komment , kategória:  Budaházy és a Hunnia-ügy  
Budaházy a polgári bíróságokon történt elszomorító
  2017-09-24 21:43:12, vasárnap
 
  Budaházy a polgári bíróságokon történt elszomorító tapasztalatairól

Videó: Budaházy a polgári bíróságokon történt elszomorító tapasztalatairól beszél.


Link

"Ebben kis videóban összefoglalom a Hunnia-üggyel összefüggésben futó személyiségi jogi pereim állását. Sajnos ezen a téren is siralmasak a tapasztalataim.
2017. szeptember 20-án 10:45-től a Kúrián (Bp., V. Markó u. 16. fszt. 1. terem) lesz az RTL-Klub és Benkő György elleni személyiségi jogi perem felülvizsgálati tárgyalása. Nagy jelentősége van számomra annak, hogy itt milyen ítélet születik.
Kérem minden kedves honfitársamat, hogy nézze meg az alábbi videót és ha tud, jöjjön el 20-án a Kúriára is.
Én magam is kérvényeztem a háziőrizetem feloldását erre a napra, hogy ott lehessek."

Budaházy György

Videó: Budaházy vs. RTL a Kúrián


Link
az ítélet értékelése

2017. szeptember 20-án a 2006-os rendőrterror első felvonásának 11 éves évfordulóján a Kúrián Budaházy György Rtl-Klub és Benkő György elleni polgári peres tárgyalásán Baka András tanácsa Budaházy ellen döntött egy vérlázítóan semmitmondó indoklással, és az eddig már rátestált több millió forintnyi perköltséget további százezrekkel megnövelte.
Született egy újabb igazságtalan Budaházy-ítélet!

Bakáról érdemes tudni, hogy mielőtt még átnevezték Kúriának, a jogelőd Legfelsőbb Bíróság elnökeként a Jobbik feloszlatásának lelehetőségét pedzegette a sajtóban. Szóval el lehet képzelni a hozzáállását a hazafiakhoz. Viszont sajnos a Kúrián ez a tanács tárgyal minden személyiségi jogi ügyet és Budaházynak még 5 hasonló pere vár felülvizsgálatra, ami ezek után elég kilátástalannak tűnik. A tanácsnak egyébként tagja az a Pataki Árpád bíró is, aki csak a közelmúltban került fel ide a Fővárosi Törvényszékről, és akitől ennél sokkal korrektebb hozzáállást lehetett annak idején még a Törvényszéken tapasztalni személyiségi jogi perekben. A tárgyaláson résztvevők beszámolója szerint látványosan kellemetlenül érezte magát az ítélethirdetés alatt, fel se emelte a tekintetét az asztalról...

Videó: Dr. Gaudi Nagy Tamás perbeszéde a Budaházy vs. RTL és Benkő György ügyben


Link
Dr. Gaudi Nagy Tamás perbeszéde

Videó: Ítélet indoklás a Budaházy vs. RTL és Benkő György ügyben


Link

az ítélet általános lózungokból álló bírói indoklása


Forrás: Link





Budaházy György Hazafi
 
 
0 komment , kategória:  Budaházy és a Hunnia-ügy  
Budaházy: Nem szabad engednünk, hogy hazánk is Nyugat-Európa
  2017-07-05 23:29:05, szerda
 
  Budaházy: Nem szabad engednünk, hogy hazánk is Nyugat-Európa sorsára jusson!

Budaházy György írja:

Hazafiak, honleányok, jóérzésű magyar emberek! Július 4. a dicsőséges 907-es Pozsonyi csata emléknapja. 1110 évvel ezelőtt ekkor alapoztuk meg az egyesült nyugat-európai seregek legyőzésével európai nagyhatalmi státuszunkat.

14 évvel ezelőtt, 2003-ban én kezdtem el néhány hagyományőrző barátommal megemlékező rendezvényeket rendezni Budapest szívében e jeles esemény kapcsán.

Örvendetes, hogy ma már sokfelé tartanak ennek tiszteletére megemlékezéseket, bár a sajtóban éppen csak elvétve van róla szó.

De július 4-én zártuk le 2002-ben két tucat hazafival a szavazatok újraszámlálásának kiköveteléséért az Erzsébet hidat is, ami az újkori magyar nemzeti ellenállás amolyan hőskori akciójának tekinthető.

Vártam, hogy esetleg lesz valami rövid kis emlékeztető hír róla valahol, de nem találtam sehol semmit. Akkor legalább én most ezúton megemlékezek az eseményről.

Amiről viszont ezekben a napokban mindenhol lehet olvasni, az a Nyugat alkonyához vezető út egyik mérföldkövének számító aberrált szemétség, az úgynevezett "Pride", a homoszexualitás és az abból kinőtt mindenféle degenerációk ünnepe. Az ez ellen való tiltakozásokon is már a kezdetektől jelen voltam mindig, ha az ellenem folyó koncepciós eljárások éppen nem akadályoztak meg benne, mint most, hogy ott legyek. Szerencsére azért vannak még a hazafias oldalon, akik idén is tiltakozó megmozdulást hirdettek ellene, sőt, a közelmúltban egy petíció is indult a betiltásáért, amit pár nap alatt már több mint húszezren aláírtak. Ez is jól mutatja, hogy a társadalmunkban még megvan a védekező ösztön a liberálisok felforgatásával szemben.




Ezek szabadulnak ki az utcára szombaton

Ezúton én is felhívok minden jóérzésű embert, hogy július 8-án jelenjen meg Budapest belvárosában és csatlakozzon a Pride ellen tiltakozók csoportjaihoz. Nem szabad engednünk, hogy hazánk is Nyugat-Európa sorsára jusson, ahol az elfajzottak már diadalt ülnek a normalitás romjai felett és az önvédelmi képességétől ezzel is megfosztott társadalmak helyére lassan hömpölyögnek be az idegen tömegek.


Forrás: Link
 
 
0 komment , kategória:  Budaházy és a Hunnia-ügy  
Budaházy György gondolatai egy új közjogi rendszerről
  2017-07-05 23:20:54, szerda
 
  Budaházy György gondolatai egy új közjogi rendszerről, lényegében ez képezte a Hunnia mozgalom elvi alapjait.





Megítélésem szerint ma a legfontosabb kérdés egy új közjogi rendszer mibenléte, amelynek keretei között a magyarság túlélési esélyei megnőnek, és amely át tudja segíteni a magyarságot a liberális demokrácia világméretű összeomlását kísérő viharokon, ezzel helyet szerezve magunknak az emberiség utána következő új korszakában.

Budaházy György

Korkép

A liberalizmus összeomlása nem kétséges, sokan - én magam is - sokat írtak már a jól láthatóan oda vezető jelenlegi folyamatokról. A szélsőségesen az egyénre alapozott gondolkodásmód, minden területen kudarcba fulladt. A társadalmi folyamatokat vizsgálva, a liberális berendezkedésű országok nemzeti közösségei a szétesés határán vannak, a család - mint a társadalom legfontosabb, és legősibb alapegysége - felbomlóban, a közösségek már a saját újratermelődésüket (gyermekvállalás) sem képesek fenntartani. Az ebből fakadó - a rendszeren belül - megállíthatatlan társadalmi elöregedés egy vészesen közeledő szociális katasztrófát vetít elénk. Az ezt ellensúlyozandó - általában nem liberális hagyományokkal rendelkező - idegen etnikumokkal történő betelepítés, a ,,népek olvasztó tégelye" jelenség helyett az etnikai feszültségek fortyogó kohóját kezdi megteremteni mindenfelé. Az egyéni profitszerzésre törekvő és az ebből fakadó ész nélküli növekedési mánián alapuló gazdasági folyamatok a teljes környezeti és gazdasági összeomlás irányába taszítják a világot. Valószínűleg egyszerre fog mindez robbanni.
Meggyőződésem, hogy a liberalizmus csak az összeomlásig tervez, hogy mi lesz azután, arról lövése sincs, csak az összeomlást próbálja elodázni. Ezért is helyez egyre nagyobb hangsúlyt a jelen kiélésére, a minél több, minél gyorsabb és minél abszurdabb élvezetekre, mert ösztönösen érzi, hogy nincs jövője. Tulajdonképpen a szemünk előtt hevernek a tények, csak a legtöbben ezt nem akarják észrevenni. Nem gondolhatja azt senki komolyan, hogy az országok súlyos eladósodottságából a jelenlegi, liberális világgazdasági politika keretei között ki lehet kecmeregni. Az ezt ,,menedzselgető" politikusok csak az összeomlás időpontját próbálják maguktól eltolni, hogy ne ők legyenek a lavina elindítói, és addig is harácsoljanak, amit lehet. Itt senki se tervez tovább.
Pedig a népeknek - köztük a magyarságnak is - túlélési tervekre és az ezt legjobban szolgáló társadalmi-gazdasági berendezkedéssel kapcsolatos elképzelésekre van szükségük. Igaz hazafinak kötelessége ezzel foglalkozni, és elsősorban ezzel kell foglalkoznia, és nem a jelenlegi esztelen rendszerekben keresni a ,,beilleszkedés" lehetőségét. Ezt szajkózom 2006 óta!

Én itt most elsősorban közjogi gondolataimat, elképzelésemet szeretném összefoglalni (már ezzel kapcsolatban is sok mindent leírtam az elmúlt években, de azóta is születtek új gondolataim), a gazdasági, szociális, stb. szakterületekbe nem kívánok különösebben belefolyni. Írtam már ezekről is (pl. a Hunnia koncepció kapcsán), meg hát számos - a különböző területekhez értő - szakembernek van számtalan jó ötlete, terve, amelyek sok helyen elérhetőek. Amiben mindig is hiányt éreztem, az a közjogi elképzelések témája, ami mindennek keretet ad.
A többpárti liberális parlamenti demokrácia mintha valami láthatatlan falat képezne a - közjogi témában még egy-két száz éve sokkal pezsgőbb - szellemi élet terén. Talán azért, mert meghaladhatatlannak próbálja beállítani magát (gondoljunk csak az ,,igaz, hogy rossz ez a rendszer, de senki nem talált még ki nála jobbat" típusú blődségekre). És valóban, ha szemléletesen nézzük, valamit meghaladni csak vele egy irányba menve lehet. Ilyen értelemben a mai neoliberális rendszer tényleg a végállomás. De hát nem kell feltétlenül ugyanarra menni, el is lehet az egészet messze kerülni, nem kell versenyezni, mindent az ő ,,értékei" szerint mérni.

Ország-irányítási rendszerek

Alapvetően kétféle ország-irányítási rendszer létezik. Az egyik a vezérelvű, ahol az élen egy tejhatalmú - szinte isteni kiválasztottságú - vezető áll, aki élet-halál ura, a szava törvény, és szigorú piramisszerű alá-fölérendeltségi rendszeren át folyik az irányítás. A másik a megállapodáson alapuló, melyben szintén van valamilyen vezető, de ő az irányítást a közösséggel - vagy azt valamilyen módon képviselő kisebb-nagyobb csoporttal - kötött megállapodás alapján, az ez által meghatározott mozgástéren belül végzi. Mielőtt ,,demokratikus csuklóból" rávágnánk, hogy az első az rossz, és a második az üdvös, tisztázzuk, hogy ezt így kategorikusan egyáltalán nem lehet kijelenteni, a történelemben mindkettőre találhatunk különbözőféle példákat sikerekkel és kudarcokkal. Sőt, az igazán kiemelkedő történelmi személyiségek esetén jellemző volt a vezérelvű - vagy az ahhoz közelítő - irányítási rendszer.
Az időben visszatekintve az egyiptomi vagy perzsa uralkodóktól, Nagy Sándoron, egy-két római császáron vagy Attilán át, Dzsingisz kánon, Napóleonon vagy Péter cáron keresztül a XX. század két nagy diktátoráig számos vezérelvű irányítást láthatunk. Az utolsó úgy-ahogy erre az elvre felépített közjogi rendszer Adolf Hitler nemzetiszocializmusa volt. Sztálin azért nem a legjobb példa erre, mert a kommunista rendszerben létezik egy kvázi ,,megállapodás" a párt vezető testülete és a fővezér között, az utóbbi személyének a megválasztására - amivel volt, hogy éltek is - csak Sztálin ezt erőből elfojtotta (persze ez a kommunista grémium kétségtelenül nem jeleníti meg az általa uralt nemzeti közösséget).
Ugyanígy a megállapodáson alapuló rendszer az ókori görögöktől vagy rómaiaktól kezdve a Magna Charta Angliáján át a legújabb időkig gyakorlat.
Akármennyire nem örülnek neki a liberálisok, a jó vezérre minden nemzet vevő, és az ilyentől eltűrik az egyszemélyes irányítást is (pl. az 1848-49-es szabadságharc idején komoly tábor volt amellett, hogy Kossuth emelkedjen diktátori pozícióba, csak Kossuth ódzkodott ettől). Kassai Lajos lovasíjász mester mondta, hogy a magyar nép olyan, hogy egy bizonyos minőségű vezetési szint alatt széthullik, képtelen teljesíteni (ezt láthattuk már sokszor), de afölött varázsütésre összeáll, és elkezd működni, és akár csodálatos teljesítményekre is képes (ezt is sokszor bizonyítottuk).
A tiszta vezérelvű rendszerrel az a baj, hogy visszafelé sülhet el, ha rossz ember kezébe kerül a hatalom, ezért a történelem során számos példa van rá, hogy a közösségek igyekeztek megállapodásokkal bebiztosítani magukat az ilyen esetek elkerülésére.

A megállapodáson alapuló ország-irányítási rendszerrel kapcsolatban két nagyon fontos szempont van. Az egyik, hogy kikből áll az a grémium, amely az irányítás kontrollját végzi, tehát őrködik a megállapodás betartásán. A másik, hogy milyen felhatalmazás alapján teszi ezt, vagyis kik szólhatnak bele az összetételébe. (Van egy harmadik is, a vezetői poszt betöltésének módja, de erről majd később.) Leegyszerűsítve az országgyűlési képviselet milyenségéről és a szavazati jogról van szó.

Képletesen fogalmazva, az a közjogi rendszer marad fenn hosszabb távon életképesen egy nemzeti közösségben, amely a földön áll, és az fullad ki hamar, amely a levegőben lebeg. Az a rendszer áll a földön szilárd alapokon, amelynek az adott közösségben közjogi hagyományai vannak, alapszabályai a benne élő nemzet múltjában gyökereznek, bevált gyakorlatnak mondhatóak, nem változtatgathatók, szokásjogok. Vagyis eszerint a jogfolytonosságról beszélők keresgélnek jó helyen.
A levegőben lebegő rendszer lényege, hogy nincs nemzeti történelmi hagyományban nyugvó alapja. Az alapja egy valakik által a nemzet számára csinált Alkotmány, vagy szimbolikusabban kifejezve a lényegét egy ,,csinálmány". Vagyis az egyik rendszer a nemzeti hagyományokon ül, a másik valakik által, valamilyen érdekek mentén csinált szabályokon. A hagyományokon nem lehet változtatni, mert ahhoz kvázi a múltat kéne átírni, a csinálmányt bármikor lehet módosítani.
Míg a hagyományokon alapuló rendszer tetején helyet foglaló vezető, csak a neki megszabott keretek között tud irányítani, a rendszer alapjait jelentő hagyományokhoz nem tud hozzányúlni, azokon nem változtathat, addig a csinálmányon ülő rendszer tetejéről bármikor le lehet nyúlni az aljára és az éppen aktuális érdekeknek megfelelően változtatni az alapszabályokon.

A magyar történelmi alkotmányos fejlődés a folyamatos jogkiterjesztésről szól. Ennek fényében a kétkamarás parlament a rendi országgyűlés után még úgy-ahogy értékelhető egy újabb előrelépésként a képviselet terén, de a pártokrácia semmiképp. Az ősi magyar alkotmányosság lényege az országot irányító vezető (a hatalmat gyakorló) és a nemzet közötti megállapodás. Magának a vezetőnek a megválasztása is a nemzet joga, még akkor is, ha ezt egy egész dinasztiára nézve teszi meg, mert az újra és újra történő vezetőválasztásról csak a megállapodás betartásának feltételével mond le, és csak ezen feltétel meg nem sértéséig. A megállapodás betartását pedig maga ellenőrzi, és ennek céljából országgyűlést állít fel képviseletére (hisz főleg régen, az információ-áramlás kezdetleges szintjén, a nemzet nehezen tudott volna jelen lenni egyszerre).
Ebből az én logikám szerint az következik, hogy a nemzetet képviselő grémium (országgyűlés) és az országot irányító vezető az alkotmányos megállapodás két oldalán állnak. Egy vezetői helyre érthetőnek, sőt, szükségesnek tartom a versengést, hisz ide rátermettség kell, amit bizonyítani muszáj. A vezetést kontrolláló országgyűlési képviselet viszont nézetem szerint nem erről szól. Itt mindenkinek rendelkeznie kell valamilyen képviselettel, akinek szavazati joga van, aki ,,elszenvedője" az irányításnak.

A rendi országgyűlés a kor szintjén képes volt a választójoggal rendelkezők valós csoportjainak képviseletére. A pártok tulajdonképpen a dinasztikus vezetés helyett, az egyre sűrűbb, ciklikus vezetőválasztás igényével párhuzamosan születtek a történelem során. Ami abból a szempontból természetes, hogy a vezetőnek csapatra van szüksége az irányításhoz, és mivel az adott vezető nyilván a saját csapatában bízik, ezért annak tagjai teljesen természetesen vele együtt kerülnek be az irányításba vagy onnan ki. A gyakori vezetőváltás miatti hatalomból való rendszeres kikerülés aztán felvetette a csapatok ilyen időszakokban történő szétesésének lehetőségét. Ennek elkerülésére megszállták az országgyűlés alsóházát, ami így tulajdonképpen az irányításból kiesett vagy az oda még csak törekvő csapatok ,,parkolóháza", ,,melegedő helye", ,,edzőterepe" lett két hatalmi megmérettetés (választás) között.
Közben a pártok felismerve a zsíros megélhetési lehetőséget, egy vezetőnek törő személy köré szerveződő csapatból önálló céggé növekedtek, ahol már nem a vezető személye kezdett fontos lenni, hanem a cégérdek, és megjelentek báb-típusú vezetők, akiket már a cég ,,csinált meg". A szerves történelmi folyamat akkor siklott ki végképp, amikor ezek a cégek szemet vetettek a vezetés kizárólagos kontrollálójának szerepére is, és megszületett a pártok által uralt egyházas parlament, a pártokrácia. (A legtöbb olyan jelenlegi demokráciában, ahol van még felsőház - vagy szenátus -, már ezt is megszállták a pártok. Egyébként a pártokrácia egyfajta elfajulása volt a kommunizmus is).
Itt már teljesen fel vannak borulva az ország-irányító, valamint az irányító és a nemzet közti megállapodást betartatni hivatott országgyűlés szerepei, és a parlamenti többséget szerző (főleg, ha ez olyan mérvű, amivel az adott ország minden szabályozását meg lehet változtatni - nálunk ez a kétharmados arány) párt vagy pártszövetség szinte kontrollálatlan hatalommal rendelkezik. Ebben élünk ma Magyarországon is. Persze elvileg ebben a rendszerben sem kizárt, hogy egy rátermett és karizmatikus vezető kerül az élre (és mint mondtam, az ilyen emberre a nemzetek általában vevők), és a nemzet életében emelkedő korszakot teremt, de jellemzőbb ennek az ellentéte, aki viszont a kontrollnélküliség miatt szörnyű pusztítást tud végezni (lásd pl. Magyarországon Gyurcsányt).
Kijelenthetjük, hogy a választó-társadalmat valós szerkezetében megjelenítő, a vezetést felügyelni hivatott országgyűlés szempontjából a pártokrácia egy teljesen torz rendszer, és az országgyűlés minőségi fejlődésének - vagyis a képviselet kiterjesztésének - történelmi útjáról való letérést jelenti.

A másik kérdés a szavazati jog. A megállapodáson alapuló rendszerekben mindig van egy kör, akinek joga van a vezető megválasztására, a törvényalkotó és a vezetői működést is ellenőrző szervezetben (országgyűlés) való képviseletre, illetve általában a közügyekbe való beleszóláshoz. A történelem során eleinte ez a jog az adott ország népének csak egy szűkebb körére korlátozódott, és ezen belül is súlyozva volt. A szerves történelmi fejlődés folyamán ennek a jognak a kiterjesztését figyelhetjük meg.

A régi, az isteni (természeti) törvényekhez közelebb álló alkotmányos gondolkodás a közösségi jogokat az egyéni jogokkal egyformán fontosnak tartotta. Kétségtelen, hogy a természetben vannak olyan állatfajok, melyek létezése az egyéni léten alapul, és egyedei a - fennmaradáshoz elkerülhetetlenül szükséges - párzás kivételével, szinte teljesen magányosan élnek, talán a tengeri teknős ilyen, de még ezeknél is létezik valamilyen szintű ,,közösségi jogi szabályozás", legalább az egyedek élettereinek a kijelölésére. De az ember nem ilyen élőlény. Alapvetően közösségekben él, már a földön való megjelenése óta. Annak a szélsőséges felfogásnak, amely szinte csak két kategóriát lát, a teljes emberiséget és az egyént, a teknősök társadalmában a helye.
Az emberiség tulajdonképpen egymásra épülő kisebb-nagyobb közösségek rendszere, kezdve a családtól, szomszédságon (településen), környéken (járás, megye), nemzeten, országon, fajon (fehér, sárga, fekete, stb.) át, egész a teljes emberiségig (egyébként folytathatnánk a sort az állatokkal, növényekkel alkotott élővilág közösségén át a teljes földanyáig). Ezért az élet szabályozása is a különböző közösségi szinteknek megfelelően jelent meg. Ahogy az emberek száma szaporodott, és az egymásra és a környezetre gyakorolt hatásuk növekedett, úgy lett egyre nagyobb jelentősége a különböző, egyre nagyobb tömeget átfogó közösségek szabályozásának. Míg valamikor ez nem haladta meg a család szintjét, ma már szükségesek a teljes emberiségre is kiterjedő szabályozások.
Nyilván ebben a sorban az egyénnek, mint a ,,legkisebb alapegység" jogainak is helye van (egyébként az egyéni jogok is csak a közösségen belül, ahhoz képest definiálhatók), de a történelem azt mutatja, hogy ezt a közösségi jogok, érdekek (mert a jogok tulajdonképpen érdekek érvényesítési lehetőségei) általában felülírták. Mivel az egyén túlélése közösség nélkül elképzelhetetlen, ezért azt gondolom, hogy egy ország közjogában a különböző szintű közösségek jogainak (érdekeinek) meg kell jelenni. Persze törekedni kell a közösségi jogoknak az egyéni jogokkal szembeni visszaélésszerű alkalmazásának a megakadályozására, de a liberális alkotmányok túl nagy hangsúlyt fektetnek az egyéni és maximum kis részközösségi jogokra, és a társadalom egymásra épülő közösségek rendszeréből álló szerkezetét nem jelenítik meg megfelelően a jogok terén. Pedig még a BTK is úgy határozza meg pl. a bűncselekményt, hogy az a cselekmény, ami veszélyes a társadalomra, vagyis a közösségre. (Ezután hozzáfűzi, hogy ,,és amelyre a törvény büntetés kiszabását rendeli", vagyis mind a két szempontot vizsgálni kell egy rendes igazságszolgáltatásban, de nálunk csak a második részre helyezik a hangsúlyt. Ez is mutatja, hogy a közösségi érdek, mint szempont, a régi hagyományokból még utalásszerűen ott van, de már nem megfelelően érzik a súlyát.)

Ezeket csak azért tartottam fontosnak kifejteni, mert a szavazati jog, mint egyéni jog, a történelem során mindig alá volt rendelve a közösségi jognak (érdeknek), és a jogkiterjesztés is ennek szempontja szerint haladt szervesen. Az egyén túlélése a közösség túlélésétől függ, a közösség túlélése pedig elsősorban azoktól az egyénektől, akik a közösség mindennapi életéhez szükséges feltételeket döntően megteremtik. Vagyis a közösség túlélésének érdeke ezen egyének érdekeinek az érvényesülését követeli meg legelsőbben. Ennek pedig a közügyekbe való beleszólás jogánál is ki kell fejeződnie, legalább a súlyozott szavazat gyakorlatával. Ebből a szempontból a ,,minden egyénnek egyforma értékű szavazata van" liberális elv a szavazati jog kiterjesztés történelmi útjának szintén egy mellékvágánya. (Tulajdonképpen a kommunista egyenlősdi utópiájába való.)

Mai magyar közjogi helyzet

És most térjünk vissza újra hazánkhoz. A magyar nemzet szereti a jó vezetőt, és meg is becsüli (mondákba, mesékbe, népdalokba foglalták az ilyeneket Attilától, Árpádon, Szent Lászlón vagy Mátyáson át Rákócziig meg Kossuthig), de szereti a szabadságot is, a puszták lovon száguldozó fiaitól nem is lehet ezen meglepődni. Az alávetettséget rosszul viseli, ha el is tűri ideig-óráig, pusztul benne, ellentétben sok más néppel, akik a szolgasorban is képesek szépen megszaporodni.
A törzsszövetségi rendszerben működő pusztai lovas államalakulatokban nem nagyon tudtak diktátorok gyökeret verni. Kiérdemelt tekintéllyel lehetett csak vezető valaki, de a viszonylagos szabadságot, és a beleszólás jogát így is meg kellett adni.
Nemzetünk már a megalakulásánál a Vérszerződéssel letette a megállapodáson alapuló irányítás alapjait, amelynek súlyos megsértését a történelme során mindig megpróbálta megszüntetni, úgyhogy nekünk ebből érdemes kiindulnunk. Szerves alkotmány-fejlődésünk folyamata tulajdonképpen a Vérszerződés folyamatos bővítése, kiterjesztése, amit később Szent Korona Tannak neveztek. A lényege a szabadság állapotában, önálló elhatározásból született, megállapodáson alapuló irányítási rendszer. A hangsúly nemcsak az önálló elhatározáson van, hanem a szabadságon is. A szabadság pedig az, amikor függetlenül, alávetettségtől mentesen, nyugodt körülmények között, minden ismeret birtokában, mindent mérlegelve kötök megállapodást. Tehát minden társadalmi megállapodásnak, magának a közjogi rendszernek is, ilyen megállapodásnak kell lennie.

Az 1990-es rendszerváltást megelőző, ellenzéki kerekasztalnál kötött megállapodás semmilyen szempontból nem illeszkedett a szerves alkotmányfejlődés folyamatába. Egyrészt a 45 éves szovjet megszállás alatt kialakult helyzet nem lehet ilyen szempontból kiindulópont. Továbbá hiányzott a ,,szabadság állapota", és az ,,önálló elhatározás" eléggé korlátozott lehetőségek közepette történt, ráadásul a megállapodást megkötő ,,ellenzékiek" nem voltak a nemzet legitim képviselőinek nevezhetők, mint ahogy a másik oldal sem. Persze a változás megindításának érdekében ez, mint ideiglenes megoldás, még tolerálható volt. Úgy tűnt, hogy akkor még ezt maguk a résztvevők is így látták, hisz az átalakulás megindulásához ,,megállapodott" alkotmányt maguk is csak ,,ideiglenesnek" nevezték.
Az orosz megszálló csapatok 1991-es kivonulásával aztán helyreállt a szabadságnak az az állapota, amelyben hivatott lett volna a nemzet a szerves alkotmányfejlődési útjára visszatérve, mindent mérlegelve és átgondolva dönteni közjogi viszonyairól, a jövőt meghatározó stratégiai kérdésekről. De mindnyájunkat átvertek! Az egykori kerekasztal körül ülők ideiglenes megállapodásukat véglegesítve ,,elsikkasztották" a nemzetnek ezt a jogát, és a nép manipulálásával ravaszul átvezették az országot egy új függőségi, sőt, alávetettségi helyzetbe, amely mára pusztító nehézségeket okoz.

Az egypártrendszerből többpártrendszer lett. Az átverés az, hogy ez szó szerint igaz. Míg a szocializmusban az országirányítás az egy (MSZMP) párton belüli megállapodáson nyugodott, ez most néhány párt egymás közti megállapodására bővült, de a választóközösség képviselete ebben a rendszerben még a rendi társadalom szintjét sem éri el. Ráadásul a kiváltságosok között ott ülnek (sokszor fő helyeken) azok a történelem pöcegödrébe való alakok, akik ,,legitimitásukat" a 45 éves szovjet megszállás alatt működő rendszerből eredeztetik.
Az igazságtétel és a történelmi jogfolytonosság helyreállításának elmaradása súlyos következményekhez vezetett. Ezeket most nem kívánom részletezni, elég szó esik róla. Csak két dolgot említenék a történeti alkotmányból: Magyarország örökké szabad, és Magyarország a Szent Korona tulajdona. Már csak ennek a két ősrégi elvnek a következetes alkalmazása is megakadályozta volna az ország kiárusítását, előnytelen feltételekkel való beléptetését nemzetközi szervezetekbe, hazaáruló alapszerződések megkötését.
Ezt a jelenlegi rendszert nevezzük - a lényegét legjobban kifejezően - ,,pártokráciának", így azoknak is, akiknek a demokrácia kifejezés fontos, van lehetősége kimenteni azt az összeomlás majdani romjai alól. Megjegyzem, hogy számomra a demokrácia már egy hihetetlenül lejáratott kifejezés, ezért óvatosan bánok már a használatával is.

Viszont azért, mert a magyar alkotmányos jogfolytonosság helyreállítása el lett sikkasztva, a szabadság állapotát ellopták tőlünk, és a nemzet ezt az átverést nem vette észre, ebből nem következik, hogy bele is kell ebbe törődjön. A legalapvetőbb egyéni emberi jog az élethez való jog, de ez a legalapvetőbb közösségi jog is. A nemzeti túlélésünkhöz egyszerűen jogunk van, és senki nem kényszeríthet rá minket, hogy ha felismertük, hogy ellopták a szabadságunkat, akkor azt ne akarjuk visszaszerezni. Egyébként ez is következik a Szent Korona Tan ,,törvénysértés jogot nem alapít" elvéből.
Ha elvesznek az embertől, kiragadnak a kezéből valamit, azt ugye egyből érzékeli, de ha meglopják, azt van, hogy csak jóval később veszi észre. 1945-ben erővel elvették a szabadságunkat, ezt mindenki azonnal megtapasztalta, de '90 után ellopták azt, ehhez idő kellett, hogy észrevegyük. Ennyi. De most már vegyük észre, és ne törődjünk bele. És ez a tolvajlásban ilyen-olyan szinten résztvevők közti válogatásnál többet jelent, alkotmányozó nemzetgyűlés összehívását.
Kijelenthetjük, hogy a rendszerváltás a jogfolytonosság helyreállításának történelmi útjáról való letérés volt.

Vérszerződés

Ha olyan Alkotmányt keresünk a nemzetünk múltjában, ami bizonyította életképességét, képes volt hagyománnyá válni, és ráépülve szilárd közjogi rendszer épült fel és sikeres ország, akkor miért ne a legkézenfekvőbbel kezdenénk?
Ezt a nemzetet a Vérszerződéssel hozták létre az ősök, ez a közjogi alapja a nemzeti létünknek. Ennek szövegét a magyar krónikákból ismerjük. És ennek szellemiségétől egyébként nincs is jogunk eltérni! És ez lényeges, hogy nincs jogunk! Mert az őseink ezzel hozták létre a nemzetet és nem is lennénk a Vérszerződés nélkül, tehát az magyar "szentírás".
Abban pedig az alábbiak vannak:
1. Ameddig életünk, sőt, az utódainké is tart, mindig Álmos vezér ivadékaiból lesz a vezérünk.
2. Ami jószágot (vagyont) csak fáradalmaink árán szerezhetünk, mindegyikünknek része legyen abban.
3. Azok a fejedelmi személyek, akik tulajdon szabad akaratukból választották Álmost urukká, sem ők maguk, sem fiaik soha, semmi esetre ki ne essenek a vezér tanácsából és az ország tisztségeiből.
4. Hogyha valaki utódaink közül hűtlen lenne a vezér személyéhez, vagy egyenetlenséget szítana a vezér és rokonai között, a bűnösnek vére omoljon, amint a mi vérünk omlott az esküben, melyet Álmos vezérnek tettünk.
5. Hogyha valaki Álmos vezér és a többi fejedelmi személyek utódai közül az esküvel kötött megállapodásokat meg akarná szegni, örök átok sújtsa.

Eszerint hagyományos magyar közjogi szempontból az törvényes, ami ezzel összhangban van, ami ezzel nincs összhangban az közjogilag törvénytelen. A közjogi fejlődésünk az évszázadok alatt mindig szem előtt is tartotta ezt, és ezzel összhangban építkezett. És mi ezekkel nem mehetünk szembe!

Mit is jelent a Vérszerződés betartása a mai helyzetben?
- A vezér személyének kérdésében nem tudjuk sajnos betartani egyértelműen a szerződést, mert ugye kihalt az Árpádház. Viszont a szerződés szellemisége azt kívánja meg, hogy genetikailag minél inkább ősi magyar származású vezért keressünk mindig! (1. pont) Továbbá a szerződés arra is kitér, hogy a tisztségekben is a nemzet tagjainak kell ülni. (3. pont vége)
- A közös javak nem idegeníthetők el, azok a nemzet jólétét kell, hogy szolgálják. (2. pont)
- A döntéshozatali folyamatból nem lehet kirekeszteni a szavazati joggal bírókat. (3. pont)
- A hazaárulást szigorúan büntetni kell. (4. pont)
- Ha a vezetők eltérnek a Vérszerződés elveitől, törvényes velük szemben a felkelés, ellenállás. (5. pont - Aranybulla szerinti kibontása)

1945-től brutálisan sértve lett a Vérszerződés szellemisége.
- Mert a vezetők, döntéshozók sok esetben nem voltak magyarok, sőt, azt sem tudjuk sok esetben, hogy kicsodák.
- A nemzet vagyonát először erővel elvették, majd később eladták (privatizálták).
- A nemzet tagjainak ezekbe semmi beleszólása nem volt, és általában is ki voltak/vannak rekesztve a döntéshozatali folyamatból. A rendszer még ma is lényegében totalitárius, aki megnyeri a választásokat az ,,mindent visz", és egy törpe kisebbség kezében összpontosul minden döntéshozói hatalom.
- Az országnak mérhetetlen károkat okozó hazaárulók vígan élnek.
- A hazaárulással, törvénytelenséggel szemben fellépőket, ellenállókat üldözik.

Új közjogi rendszer kell!
- Amely összhangban van a Vérszerződéssel, és a magyar történeti alkotmányosság talaján nyugszik.
- Amelyben az országgyűlés a társadalom valódi szerkezetét jeleníti meg, mint a régi magyar országgyűléseken, és nem a cégszerűen működő pártok képviselői ücsörögnek ott.
- Amelyben az ország-irányítást (kormányzást) végző tényezőnek legfeljebb tekintélye van, de nincs közvetlen hatalma az országgyűlés felett, mint ma a pártszervezeteken keresztül. És nincs joga az alkotmányos alapszabályokat kedve és érdeke szerint változtatgatni.
- Amelyben a közügyekbe érdemben beleszólhatnak a szavazati joggal rendelkezők.
- Amelyben a parttalan egyenlősdi helyett a társadalmi kötelezettségei teljesítésének arányában van beleszólása a közügyekbe bárkinek is. Vagyis a jogokat - egy emberi jogi minimumon túl - a kötelezettségek teljesítésének arányában osztjuk.

Országgyűlés

Hogy hogyan kell kinézzen egy alkotmányozó nemzetgyűlés, illetve egy országgyűlés? Nos, semmi esetre sem úgy, hogy ,,pártcégek" ilyen-olyan úton bejutott tagjai alkotják. Az olyan grémiumban, amely az alapvető szabályokat lefekteti, és az országirányítás törvényességét szemmel tartja (vagyis a vezető és a nemzet közti megállapodás betartását ellenőrzi), az ország választóinak képviseleti joga van. Tehát a nemzetnek van képviseleti joga, és nem a képviselőknek van joga dönteni a nemzet sorsa felett, mint ma!
Egy ilyen intézménynek minél jobban meg kell jelenítenie a társadalom valós szerkezetét kicsiben, a különböző számottevő részközösségek érdekképviselete meg kell ott jelenjen. Ez a lényege. Már többször leírtam, de most újra összefoglalom ezzel kapcsolatos elképzeléseimet. Meg kell ott jelennie a területi önkormányzatoknak, a szakmai közösségeknek (pl. szakszervezetek, kamarák), speciális, de jelentős társadalmi tevékenységek képviselőinek (pl. autósok, horgászok, sport stb.), vallási közösségeknek, etnikumoknak, össztársadalmi érdeket képviselőknek (pl. környezetvédők) meg amit még fontosnak tartunk. Mint mondtam, a képviselet a lényeg és nem a képviselő, tehát a mandátum a delegáló közösséghez kötött és nem személyekhez. Persze lehet a személy állandó is, de lehet akár cserélgetni is, mondjuk az aktuális kérdéshez való hozzáértés szempontja szerint. Az ilyen képviselőnek egyszerűen igazolnia kell az adott témához való hozzászóláshoz és szavazáshoz való jogosultságára a megbizatását, és kész. Honoráriumát a delegáló közösség rendezi (ha van).
Azt, hogy mely közösségek kapjanak mandátumot és mennyit, arra lefektethetünk alkotmányos irányelveket, de beleszólhatnak akár maguk a szavazó polgárok is rendszeresen oly módon, hogy bizonyos időközönként meghatározzák a szerintük képviseletet érdemlő társadalmi közösségeket, és ezen véleménynyilvánítások összesített eredménye is befolyásolja ezek súlyát az országgyűlésben.

Itt kell még szólni a kétkamarás parlament kérdéséről. A feljebb felvázolt országgyűlés mellett működhetne egy ,,felsőház", de szerencsésebb lenne azt szerintem pl. Bölcsek Tanácsának nevezni. Sokféle elképzelést hallottam már a kétkamarás megoldásra (pl. hogy az alsóházban ülnek a területi képviselők, a felsőházban a szakmai ,,hivatásrendek", meg hasonlók), de ezek csak arról győztek meg, hogy egyik sem értette meg az alsó- és felsőház közti különbség lényegét.
Ahogy azt már kifejtettem az országgyűlésben képviselők ülnek, akiknek már az elnevezésükben is benne van, hogy ők valamilyen társadalmi csoportot képviselnek és nem saját jogon ülnek ott. A Bölcsek Tanácsa ezzel szemben olyan nagytekintélyű személyekből álló kisebb létszámú grémium kéne legyen, akiket a szavazó polgárok érdemesnek tartanak rá, hogy maguk közül kiemelve őket, rájuk bízzák, hogy legjobb belátásuk szerint őrködjenek az ország alkotmányos rendje felett. Az ő jóváhagyásuk nélkül nem léphetnének életbe az országgyűlés által hozott új jogszabályok. Azok alkotmányos felülvizsgálatát is elvégezhetnék, lényegében az Alkotmánybíróság szerepét is betölthetnék. A lényeg, hogy a képviselőkkel ellentétben ők viszont saját jogon ülnének ott, ahol ülnek.

Ezen kívül fontosabb kérdésekben gyakrabban lehetne alkalmazni a népszavazás intézményét is.

Nem hiszem, hogy a különböző közösségi érdekképviseletek nem tudnának egy ilyen közjogi rendszer működtetésének feladatához felnőni, ha lehetőséget kapnának rá, és szerintem a szavazó polgárok is hajlandóak lennének több időt áldozni a közügyekre, ha látnák, hogy véleményük és érdekeik megjelennek a legmagasabb szinten is.

Választójog

De kik is ezek a szavazó polgárok? Ez a következő kérdés. Ma ugye minden állampolgár egyenlőként az, elvileg. De ez így nem igaz, mert mindjárt diszkriminatív módon ki vannak rekesztve közülük a tizennyolc év alattiak, holott a jelenben hozott döntések leginkább az ő jövőjüket fogják meghatározni. (Nyilván ezt nem úgy kell orvosolni, hogy mondjuk öt-hat éves gyerekek is szavazzanak.)
Ahhoz, hogy ezt a kérdést kibontsuk, visszautalnék egy fentebb megfogalmazott gondolatra, nevezetesen, hogy a közösség érdeke az, hogy a fennmaradáshoz szükséges létfeltételeket döntően megteremtő egyének érdeke érvényesüljön legelőbb. Ezek pedig egy mai társadalom esetében az országot munkájukkal üzemeltető, a forrásokat adóikkal megteremtő, közben családot fenntartó, gyerekeket nevelő középkorúak.
Jelenleg ez a társadalmi tömeg Magyarországon egy jó ideje döntően a Fidesz mögött áll. (A pártokráciából kilátni képteleneknek jelzem, hogy ez nem valamiféle ,,fideszesség", hanem egyszerű ténymegállapítás.) Az a jelenség alapvetően örvendetes, hogy magyar társadalmunknak ez a húzó középtömege nagyjából egységes és összetart. Mindig is az volt a meglátásom, hogy csak az a politikai program lehet a nemzet felemelkedése és megmaradása szempontjából hosszútávon célravezető, amelyik erre a társadalmi tömegre épít, üzenetei elsősorban ennek szólnak. Mint ahogy feljebb kifejtettem, hogy a stabil rendszer jogi szempontból a joghagyományokon alapul, úgy emberi szempontból ezen a társadalmi tömegen kell üljön. Ezért rendkívül veszélyes, ha egy politikai erő a társadalmi ,,peremvidékek" (lecsúszott lumpenizálódott tömegek, különböző devianciák rabjai, nagyon gazdagok, éppen felnőtté váló fiatalok vagy a nyugdíjasok stb.) szavazatira építi a hatalomra kerülését és a középtömeg meggyengítését, megosztását folytatja. Az ilyen hatalom folyamatosan kiszívja az erőforrásokat középről, hogy az örökké ,,éhes" perifériákba tömje, aminek következtében rohamosan feléli a jövőt. Láthattuk ennek gyakorlatát Magyarországon a rendszerváltás óta, különösen a baloldali kormányok idején.

Tehát a hosszútávon életképes közjogi rendszernek olyan választójogi szabályozás kell, amely a társadalmi középtömeget teszi a legfajsúlyosabbá, és tőlük távolodva csökken a közügyekbe való beleszólási lehetőség mértéke. Ez a helyes alapelv.
Gyerekkoromban úgy hallottam, hogy az NDK-ban működött egy olyan lakás kiutalási rendszer, miszerint a fiatal házasok kaptak egy kis lakást, aztán ahogy a család gyarapodott egyre nagyobbat, majd az öregek újra kisebbet. Nos, valami hasonló módon nézhetne ki a közügyekbe való beleszólás mértéke. A lényeg, hogy nem a személyhez van kötve a szavazati súly, hanem a közösségben betöltött helyéhez, tehát nem viszi senki magával a haláláig az élete során megszerzett maximális súlyt.
Ezen kívül nem árt meghatározni bizonyos ,,peremfeltételeket" is, olyan minimumot, aminek teljesülnie kell arra nézve, aki a közügyekbe beleszólhat (ma egy ilyen van, a 18. életév betöltése).

Most felvázolok egy konkrét rendszert.

A szavazati súlyt nevezzük karizmának (egy, a Hunnia koncepcióhoz csatlakozó hazafi ötlete volt, nekem se jutott eszembe jobb szó rá).
Az első karizma megszerzéséhez - és ezzel a közügyekbe való beleszólás jogához - be kell tölteni a 18. életévet (mint ma), és rendelkezni kell középfokú - legalább szakmunkás - végzettséggel. (Ha valakinek mondjuk, csak 22 évesen van meg a középfokúja, csak akkor lesz jogosult. Van olyan vélemény is, hogy legyen elég a nyolc általános, én ezt keveslem. Illetve a középfokú végzettség helyett elég egy állampolgári vizsga - ez már jobban hangzik -, de ez akár egy plusz feltétel is lehetne.)
Innentől az újabb karizmák megszerzésének előfeltétele, hogy meglegyen az illetőnek az eggyel előtte lévő karizmája.
A második karizmához be kell tölteni a 25. életévet, és le kell tudni a közszolgálatot (fiúknak sorkatonai szolgálat, lányoknak közmunka, mondjuk fél év) és büntetlen előélet is szükséges (tehát akik jogilag büntetett előéletűnek számítanak, már maximum csak egy karizmájúak lehetnek).
A harmadik karizmához szükséges minimum 30. betöltött életév, saját háztartásban nevelt legalább két gyerek, és az iskolák befejezése óta eltelt évek legalább a felének megfelelő idejű összes munkaviszony. Egy ilyen ember a 18 éves érettségizettnél már háromszor nagyobb beleszólási joggal rendelkezik a közügyekbe.
Ezen kívül adományozhatna még az ország vezetője saját elhatározásból vagy javaslat alapján még egy karizmát, mondjuk szép nagy családért, kiemelkedő tudományos vagy sport teljesítményért, hazafias szolgálatért, stb., így lehet valaki saját jogon akár négy karizmás szavazó polgár is.

Továbbá a harmadik karizmával együtt járna egy olyan jogosítvány (ezt akár alacsonyabb karizmájúak is megkaphatnák érdemeikért), hogy mások szavazati súlyát növelheti, vagyis olyan embereket, akiket érdemesnek tart rá, és akiknek a három karizmájuk már megvan, fajsúlyosabbá tehet, ezt nevezzük súlyozási jognak. Mivel irreálisan nagy súlyt sem kaphat senki, ezért célszerű egy felső határt megszabni, ez lehetne mondjuk tíz karizma, tehát ennél nagyobb szavazati értéke senkinek nincs. Ez azt jelenti, hogy másoktól begyűjtött súlyokkal legfeljebb hat karizmát lehet kapni, ez az elméleti maximum, ha minden súlyozási joggal rendelkező súlyozza ugyanazt a személyt (ilyen persze nincs). Minden súlyozásra jogosult szavazó polgár négy másik - legalább három karizmával rendelkező - személyt súlyozhat, persze kevesebbet is lehet vagy akár senkit. (Pl. érdemesnek találja rá az apját, anyját, történelem tanárát meg valami közismert embert.) Az adott súlyt bármikor vissza lehet vonni, és másnak átadni. Hogy már néhány súlyozó is látható karizma növekedést jelentsen, ezért a támogatók számával nem lineáris arányban növekszik a karizma, hanem egy gyökös függvény szerint. (Pl. súlyozással szerzett többlet karizma = (súlyozók száma / összes súlyozásra jogosult száma) az ¼. hatványon, szorozva 6-tal, ez tíz súlyozónál 0,25 körüli értéket ad, ezernél 1 körülit, százezernél 3 körülit, feltéve, hogy kb. hárommillió súlyozási joggal rendelkező van.)

Minden szavazó, minden szavazásnál az épp aktuális karizma szintjének súlyával szavaz. Az egészet egy központi számítógépes program tartja nyilván, ahol minden szavazásra jogosultnak egy saját védett oldala van, ahova belépve megnézheti aktuális karizma szintjét, súlyozóinak kilétét (ha engedték, hogy lássa), hogy ő kiket súlyozott, beállíthatja, hogy mi legyen a lapján nyilvánosan látható pl. szavazásai, karizma szintje stb.
A szavazópolgár bárhonnan leadhatja a szavazatát, csak be kell lépnie a rendszerbe.

Ebben a rendszerben mindig lehet látni, hogy kik a ,,fajsúlyos" emberek a társadalomban (a népszerűbbek karizma szintjüket valószínűleg nyilvánosan kezelnék), így a választók maguk teremthetnének tekintélyt. Pl. a feljebb említett Bölcsek Tanácsába is csak a választók által legkarizmatikusabbá tett emberek vehetnének részt. (Mellesleg a közvélemény-kutatással való manipulálás kora is véget érne.)

Beszélni kell még az életkor előrehaladtáról. Ha a saját háztartásban már nincs eltartott gyerek, a harmadik karizma megszűnik, nyugdíj korhatár elérésével a második is, tíz évre rá az első is. Innentől csak a súlyozással kapott karizma marad meg halálig. Vagyis akinek egyszer megvolt a saját három karizmája és nem vált büntetett előéletűvé, azt öreg korában is lehet súlyozni.

Nagy vonalakban ennyi. Azt gondolom, hogy egy ilyen súlyozott szavazati rendszer, a szavazati jog kiterjesztésének történelmi folyamatába teljesen beleillik.

Vezetők és képviselők választása

A harmadik alapvetően fontos dolog a vezetőválasztás kérdése. A mai két vezető (elnök, miniszterelnök) helyett én az egy legfőbb vezetőt tartom ésszerűnek (ilyen szempontból az USA megoldása jobb). Az ő feladata az ország működtetése a mindennapokban, és képviselete a nagyvilágban. Az ehhez szükséges apparátus személyi állományának kiválasztása az ő joga. (Itt jelenik meg a csapat-párt.) Jogosítványai alkotmányos megállapodás kérdése, véleményem szerint nem baj, ha erősek. Megválasztási ciklusára én az össz szavazói érték (egyéni karizmák összege) egyharmadát elérő kezdeményezést tartanám ésszerűnek, amíg legalább ennyien nem akarnak új vezetőt választani, addig ne legyen választás. Megnevezése lehetne kormányzó vagy országfő (én az utóbbit támogatom - egyébiránt ez is Hunniás hazafi ötlete -, az elnököt idegennek érzem), de a királyválasztás lehetőségét sem kell végleg elvetni.
Az országfői címre pályázóval szemben meg kell határozni minimum feltételeket. Rendelkeznie kell három saját karizmával, továbbá legalább két súlyozóktól kapott karizmával (kb. húszezer súlyozó). Ezen kívül 40. betöltött életév, de 60 évnél fiatalabb életkor, felsőfokú végzettség, és egy meghatározott minimum fizikai képesség (ne egy egészségtelen, kisportolatlan alak legyen). 70 felett már senki ne tölthesse be az országfői pozíciót, ha valaki eléri oszágfőként ezt a kort, nyugdíjba kell vonuljon.
A feltételeknek megfelelő jelölteknek a kampányra egyenlő lehetőségeket kell biztosítani. Az országfői választáson alulmaradt induló, ha legalább 10%-nyi szavazati mennyiséget ért el, helye van az országgyűlésben, és csapatának egy alapszintű fenntartásához költségtérítést kap (párt támogatáshoz hasonló) öt évig. Tehát nincs egy költséges alsóház fenntartva csak a pártok ,,melegedési helyeként". (Ma ezek azt mondják, hogy ők ott törvényhozói munkát végeznek, de mindannyian tudjuk, hogy megy ez, a felső vezetés utasítása szerint nyomkodják a gombokat.) Ha a vezetőnek szüksége van törvény-módosításra vagy új törvényre, apparátusával dolgoztassa ki, nyújtsa be az országgyűlésnek, és győzze meg a fontosságáról.

Tisztázni kell még a társadalom különböző részközösségeinek a működését. Ahol a mindennapos működési feladatok vannak, mint a településeknél, ott szintén vezetőt kell választani. Egyébként is az önkormányzatiságnak hangsúlyosabban kell megjelenni. Ma a pártokrácia ezeket is részben megszállva tartja, de mindenképpen elnyomja. Jól látszik ez a finanszírozási rendszeren is, hogy a központi költségvetésből kapják a visszaosztott ,,alamizsnát" ahelyett, hogy nekik lennének meg a saját bevételeik, és adnának be a központi kiadásokra. Normális esetben úgy kell törvényileg szabályozva legyen, hogy ne az önkormányzatok kapjanak a kormánytól, hanem a kormány az önkormányzatoktól. Persze a befizetéseknek olyan mérvűnek kell lenniük, hogy a kormány tudja támogatásban részesíteni a forráshiányos településeket, de ez az elven nem változtat.
Az önkormányzati vezető (polgármester) választáson szintén kritériumok vannak a jelöltek számra. Kell a három saját karizma, és valamennyi súlyozásból eredő karizma (a település méretéhez igazított mértékű), 60 évnél fiatalabb életkor (70 felett ezt a pozíciót se lehet betölteni), középfokú végzettség és természetesen helyben lakás. Mivel az önkormányzatoknak jogszabály-alkotási joguk van (önkormányzati rendelet), ehhez választói jóváhagyás szükséges vagy közvetlenül (népszavazás), vagy képviselőkön keresztül (képviselő testületi döntés), ezt helyi szinten el lehetne dönteni, hogy melyiket alkalmazzák.

Az önkormányzatok járásokba szerveződve rendelkeznek egy-egy mandátummal az országgyűlésben, ennek mindenkori betöltéséről a járások önkormányzati vezetői közösen gondoskodnak.
Kérdés még a megyék súlya, mert ha a megyék fajsúlyosak a rendszerben, akkor ez az országgyűlési képviseletben is meg kell jelenjen, de egy megye azért nagy, ott lehetnek ellentétes érdekek, ezért ez a kérdés még számomra is nyitott.
Az egyéb részközösségek (szakmai, vallási, stb.) országgyűlési képviseleti helyének betöltésére nem akarok én szabályokat felállítani, tegyenek erre javaslatot az ezen a területen működők.

Az eddig felvázolt közjogi rendszer méltán lenne nevezhető Nemzeti Együttműködés Rendszerének. Nekem nem jutott eszembe rá semmilyen találó elnevezés, de azt hiszem, ahogy a 2010 utáni magyarországi politikai hatalom a saját rendszerét nevezi, az sokkal inkább illene erre.
Mert bizony, ami semmiképpen nem tud megvalósulni a pártokráciában, az a nemzeti együttműködés. A hatalom megszerzéséért törtető cégszerűen működő pártoknak egyszerűen elemi érdeke a ,,piac" felosztása, vagyis a választók állandó megosztása, uszítása, a különböző társadalmi csoportok összeugrasztása. E nélkül saját létezésük veszítené értelmét, ezért sose fognak ezen változtatni. Ezt talán jól érzékelni a mai magyar politikai közállapotokat szemlélve is.

Soha nem szabad feladnunk

Mint ahogy már írtam, az, hogy 1990 után ellopták tőlünk az újra megteremtődött szabadságunkat, hogy elsikkasztották a lehetőségét annak, hogy 45 év elzártság után a társadalom újra megismerkedve a saját történelmi hagyományaival vagy más országok közjogi megoldásaival (mert számos, a miénktől eltérő választási rendszer van), társadalmi vita után, egy alkotmányozó nemzetgyűlésen, majd egy népszavazáson maga döntsön közjogi rendszeréről, sorskérdéseiről, az nem jelenti azt, hogy ebbe a sikkasztásba bele kell törődnünk.
Hogy miféle gazemberség folyt itt, arra elég példának említeni a kommunista gyilkosok (embereket a rendszerrel való szembenállásuk miatt - vagy csak úgy - megkínzók, agyonverők, kivégzők) felelősségre vonására hivatott úgynevezett ,,Zétényi-Takács" törvény alkotmánybírósági megtorpedózását, melyben kimondják, hogy ,,az elévülés attól függetlenül megszünteti a büntethetőséget, hogy miért nem üldözték a bűnöst, az állam mulasztása nem eshet az ő terhére." Az ,,állam mulasztása", mintha nem maga az állam - az illegitim, erőszakkal ránk erőltetett kommunista állam - lett volna ezen gazságok megrendelője! Nem ,,mulasztásból" nem vonta őket felelősségre, hanem szánt szándékkal! Ezt - és egyéb gazságok legalizálását - eredményezte a szocialista állammal való jogfolytonosság vállalása.
Nem szabad ebbe beletörődnünk, már csak azért sem, mert a magyar történelmi jogfolytonosság szemszögéből nézve, a '90-től kialakított rendszer nem más, mint a '45-tel kezdődő illegitim rendszernek csak egy újabb - bár kétségtelenül a legjelentősebb - belső ,,rendszerváltozása". Tehát egy alkotmányozó nemzetgyűlésnek nem kell a '90 óta kialakult állapotokat sem változtathatatlannak elfogadnia. A 2006. őszi események után pont annak a lehetőségét éreztem megnyílni, hogy esetleg kiharcolhatjuk magunknak újra a szabadságot, hogy alulról szerveződve eljuthatunk egy alkotmányozó nemzetgyűlésig, ahol nem kell a ,,mutyi berendezkedés" érdekeltjei által felkínált lehetőségekre szorítkoznunk. Ezért is volt - és ma is az - a meggyőződésem, hogy a változást akaró erőket emellé a cél mellé kell gyűjteni, és nem amellé, hogy új erőkkel (új párttal) szálljunk be a ,,mutyi világba".

Sajnos még mindig mindenki inkább a ,,mutyi rendszert" akarja máshogy, jobban csinálni, megreformálni, ami még a legjobb szándéktól vezérelve is csak félmegoldást szülhet. Mert aki a magyarságot igazából megmentő változást akar, az akarva-akaratlan bele fog ütközni előbb-utóbb a legitimitás kérdésébe, és minél jobban ,,belegabalyodik" a mutyi-világ politikai viszonyaiba, annál kevésbé lesz képes szembehelyezkedni vele. Sajnos a ,,sötét oldal" csábító, járhatóbbnak tűnik az az út az elején, könnyen elhajlanak sokan, és meggyőzik magukat, hogy ők elég erősek azon át is eredményre jutni. De sziklaszilárd meggyőződésem, hogy ez nem igaz, még akkor sem, ha úgy tűnik, hogy az én álláspontom - sőt, én magam is - jelenleg csatát vesztett, mert a harc a jobbra való törekvésért soha nem ér véget.
Egyébként meg még a 80-as évek végi rendszerváltó erők sem azt hirdették, hogy reformáljuk meg a szocializmust, hanem egy közjogi rendszerváltást hirdettek, és a problémák megoldását majd abban ígérték. Még ha el is baltázták az egész dolgot, abban igazuk volt, hogy nem a döglött kutyát kell élesztgetni. Nekünk azt kell világosan megértenünk és tanulnunk belőle, hogy miért baltázták el.

Szólni kell még ősi népünk megmentésének egy másik útjáról, melyet eleink a régmúltban szintén sikerrel alkalmaztak. Ez pedig egy új állam alapítás, végszükség esetére, erre is kell legyen forgatókönyvünk. Ez tulajdonképpen a Hunnia terv, amit Toroczkai Lacival meghirdettünk. Őseink a honfoglalást megelőző időkben jutottak hasonló dilemma elé. A puszták szittya lovas népeinek akkori államalakulata, Kazária, a maihoz hasonló lezüllés állapotába kezdett kerülni (nem sokkal ez előtt történt, hogy a kazár előkelők - nem tudni miért - felvették a zsidó vallást). Ekkoriban szakadtak el őseink - a reformálhatatlan reformálásával nem vesződve - inkább, és a Vérszerződés megkötése után visszatértek Atilla örökébe, a szép Kárpát-medencébe, és új birodalmat alapítottak.
Persze ma már nincs hova elvonulni újrakezdeni, de az elv mindenesetre nem elvetendő, hogy mindezt akár helyben, ország az országban módon elkezdjük felépíteni.
Tulajdonképpen ez sok szempontból előnyösebb lenne, hisz így végképp nem kell kössük magunkat semmilyen előzményekhez, kezdhetünk teljesen tiszta lappal, viszont történelmi hivatkozásaink is talajukat vesztik (pl. Trianon), és mindenben csak a saját erőnkre számíthatunk, de igazából, ha jobban belegondolunk, most is ez a helyzet. Így egy ,,minőségi" társadalmat lehetne ,,összerakni" - hisz akárkit nem vagyunk kötelesek a sorainkba venni -, majd egyre jobban erőre kapva kikiálthatnánk függetlenségünket, és végül az elgyengült Magyarország maradékai is ,,meghódolnának és csatlakoznának" (hasonlóan egykor a besenyőkhöz meg kunokhoz), de persze már Hunnia szabályai szerint.
Ezt akár egy jelenlegi rendszerben működő kormány háttértámogatásával is meg lehetne csinálni, ha az a kormány eleve e cél eléréséért dolgozik. E nélkül óriási ellenszélben kéne tevékenykedni, ami igaz hazafiak számára már ugyan megszokott, de azért nehezítené a dolgot.

Végülis akár így, akár úgy, de nemzetünk túlélése érdekében szabadoknak kell legyünk, mert egy erős közösségben az ember ugyan nem lehet liberális értelemben véve teljesen szabad, de a közösség lehet szabad, és mindenki túléléséhez erre van szükség.
A Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya, I. RÉSZ, 1. cikk is kimondja, hogy ,,Minden népnek joga van az önrendelkezésre. E jog értelmében a népek szabadon határozzák meg politikai rendszerüket és szabadon biztosítják gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődésüket."
Vagyis egy saját szándékaink szerint kialakított közjogi rendszer bevezetéséhez az ,,európai értékek" szerint is jogunk van, a világ ez ellen a saját nemzetközi jogi normái szerint sem tehet semmit.


Budaházy György

2017. június


Forrás: Link
 
 
0 komment , kategória:  Budaházy és a Hunnia-ügy  
Budaházy György: Semmis az egész eljárás
  2017-06-05 21:48:49, hétfő
 
  Több mint 13 település, illetve fővárosi kerület csatlakozott ahhoz a kezdeményezéshez, amiben kérik az Országgyűlést, hogy szüntessék meg Budaházy György és társai elleni eljárást (Hunnia-ügy). Magánszemélyek is aláírhatják a kezdeményezést - írja alá Ön is! Budaházy Györggyel beszélgettünk az ügy abszurditásairól.





Szent Korona Rádió: Mely települések, kerületek csatlakoztak a titeket támogató felhíváshoz?

Budaházy György: A csatlakozott, közkegyelmi törvényjavaslat előterjesztését igénylő, több százezres lakosságot képviselő kis- és nagy községek, városok, budapesti kerületek és megyei önkormányzat listája: Kerepes városa, Kunszentmiklós városa, Sátoraljaújhely városa, Ásotthalom községe, Tiszavasvári városa, Sárospatak városa, Újpest (Budapest IV. kerülete), Ózd városa, Cserháthaláp községe, Pomáz városa, Józsefváros (Budapest VIII. kerülete), Vác városa, Borsod-Abaúj-Zemplén megyei közgyűlés, Pásztó városa, Harka községe

SzKR.: Online aláírásgyűjtést is indítottatok, amit bárki aláírhat.

Budaházy: Igen, és arra szeretnék kérni mindenkit, hogy támogassa az ügyünket a petíció aláírásával. IDE KATTINTVA ELÉRHETŐ. Link

SzKR.: Milyen gyanús körülmények vannak az ítélet megszületése és annak kihirdetése körül? Már a tárgyaláson is elég érdekes és hiányos volt az indoklása az ítéleteknek....

Budaházy: Az ítélet szóbeli kihirdetése ugye tavaly augusztus 30-án volt. Itt lényegében semmit nem tudtunk meg róla, hogy mik alapján állapították meg a tényállást. Az egész napos bírói monológ utáni értetlenkedésemre, hogy nem derült ki számomra, hogy végül is miben vagyok konkrétan bűnös, ennyi választ kaptam akkor: “Ön mindenben bűnös, ez a lényeg!' Ez azóta amolyan negatív szállóige lett az ügyünkkel kapcsolatban.

SzKR.: Az írásos ítéletben mi szerepel?

Budaházy: Ezután elvileg 30 nap alatt kellett volna írásba foglalni és megindokolni az ítéletet. Nem sikerült. Erre meghosszabbították a rendkívüli esetekre érvényes + 30 nappal a határidőt. Ez is eredménytelenül telt el. Majd újabb eredménytelenül eltelt hónapok után Kenéz Andrea bírónő állásából kikerült (állítólag felmondott) és az április 30-ig tartó felmondási ideje alatt már minden munkavégzés alól mentesült, csak ezt az ítéletet kellett volna elkészítenie. (Itt kell megjegyeznem, hogy már ez is abszurd, hisz az ítéletnek október 29-ig meg kellett volna legkésőbb születnie.) Viszont az utolsó munkanapján, április 28-án pénteken - mivel 30. az vasárnap ugye - még mindig nem tudták a bíróságon az ítéletet az ott személyesen ezért megjelenő vádlott társamnak átadni, mivel nem volt még kész. És ugyanerről tájékoztatták a szintén érdeklődő védőmet, Dr. Szikinger Istvánt is.

Na most, ha én kések egy kereset beadásával 1-2 napot, akkor azt érdemi vizsgálat nélkül elutasítják, az ügyet elbuktam (kerültem már ilyen helyzetbe többször is, ráadásul pont a Fővárosi Törvényszéken). A törvények előtti egyenlőségből, a fegyverek egyenlősége meg hasonló alkotmányos alapelvekből az következik, hogy a bíróságnak is be kell tartania a rá vonatkozó jogszabályokat. Mindezekből viszont az, hogy a fél éves csúszás miatt az ügyet az állam ,,elbukta", az eljárást meg kellene szüntetni minden jogkövetkezményével együtt!

Ráadásul logikusan végig gondolva egy ítélkezés folyamatát, a bíróban lényegében először az indoklás az, ami a bizonyítási eljárás során fokozatosan fel kell épüljön, hogy mit fogad el, mit tart hitelesnek, mit nem, és a végén ezen benne kialakult indokok alapján hoz egy ítéletet. Tehát az írásos indoklásra rendelkezésre álló 30 nap teljesen reális, hisz az indoklás már lényegében megvan, csak írásba kell azt foglalni. Ehhez képest mi - és sajtó értelmesebb része is - a szóbeli ítélethirdetés utáni egész napos bírói monológ végén pont azt hiányoltuk, hogy a bírónő egyáltalán nem magyarázta meg, hogy milyen indokok alapján hozta meg az ítéletet, mely tényállási elemet, mire alapozza. Ezek után ezt 60 nap alatt se képes megfogalmazni, sőt, 8 hónap alatt sem, miközben 6 évig foglalkozott az üggyel? Ebből csak egy dolog következik logikusan, hogy itt csak az volt meg az ítélethirdetéskor, hogy minket jó sok évre el kell ítélni, de az nem, hogy konkrétan ezt mivel is kellene megindokolni. Gondolták, hogy azt majd utólag kisütik! De úgy látszik, hogy ez meg nem nagyon akart összejönni április végére sem.

SzKR: A médiának viszont azt nyilatkozta a Fővárosi Törvényszék, hogy az ítéletet postára adták, és készen van.

Budaházy: Igen, már március elején azt nyilatkozták a sajtónak, hogy az ítélet már postán van, ami egy nyilvánvaló hazugság volt a jelen tények fényében!

De még ez sem a vége a történetnek. Április 28-án azt állította a vádlott társamnak a kollégiumvezető-helyettes, Dr. Gimesi Ágnes, hogy most ugyan nem tudják megmutatni az ítéletet, de május 2-án, vagy 3-án már biztos. Na most, nemhogy ezeken a napokon, de május 15-ig se tudtak egyetlen napon se ítéletet mutatni senkinek, miközben a bírónő már két hete nem is volt bíró! Több vádlott társam és több védőnk is érdeklődött ez alatt az idő alatt folyamatosan és tett írásbeli panaszokat. A kollégiumvezető-helyettes össze-vissza mellébeszélt, hogy itt van - ott van az ítélet, ,,rendezgetik az iratokat", ,,döntés született, hogy majd postán kapjuk meg" és hasonlók. (Ilyesmi jogszabályban egyébként se szerepel, hogy az érintettek csak postán kaphatják meg - majd valamikor - az ítéletet.) Ez egyszerűen komolytalan egy bíróságtól és egyértelműen utal rá, hogy az ítélet április végéig nem készült el, de ahelyett, hogy ezt bevallották volna, annak valamiféle utólagos legyártása folyt!

SzKR: Azt hangoztatod, hogy ezek után nem tekintesz semmilyen utólagos ítéletet törvényesnek, így van?

Budaházy: Én innentől úgy veszem, hogy nincs törvényes ítélet az ügyünkben és az már nem is születhet meg, hisz nincs már az a bíró se, aki az ügyet tanácsvezetőként tárgyalta és az ítéletet aláírhatná. Ezután már bármilyen előkerülő ítéletről, alapos a gyanú, hogy az csak utólagosan visszadátumozott hamisítvány, ezért elfogadni nem tudom törvényesnek. Ráadásul már duplán törvénytelen, hisz a 60 napos határidőből már eleve kicsúsztak, és erre jön rá, hogy még a bíró felmondási idejének végéig se készültek el.

Meglátásom szerint, mindezek miatt meg kell szüntessék velünk szemben az eljárást és annak minden jogkövetkezményét. (http://www.budahazy.org/2017/05/budahazyeknak-nincs-itelete-ezert-meg.html)

SzKR.: Milyen hatósághoz lehet ilyenkor fordulni? Van esély a bárminemű érdemi elbírálásra?

Budaházy: Május 10-én az Országos Bírósági Hivatalhoz fordultam intézkedést kérve, de ők elhárították maguktól az ügyet azzal a felkiáltással, hogy nincs jogkörükben intézkedni, az az érintett bírósági intézmény dolga (http://www.budahazy.org/2017/05/budahazy-az-obh-hoz-fordult-valaszoltak.html). Ahogy azt egyébként az OBH-nak is megírtam, pont azt akartam elkerülni, hogy a Fővárosi Törvényszék intézkedjen ebben az ügyben. Ha arról lenne szó, hogy ezen bírósági intézmény egy bírója egymaga valami jogsértést követett el, már akkor is aggályos lenne, hogy a ,,mundér becsületét védő" intézmény vezetése vizsgálja ezt ki, de valahogy még meg lehetne magyarázni, viszont - ahogy az az általam leírtakból kitünhetett - itt az egész büntetőkollégiumi vezetés benne volt abban a fölöttébb gyanús ténykedésben, amely a bírónő munkaviszonya lejártának időpontjára sem megszülető ítélet valamiféle ,,utángyártása" körül folyt.

A kollégiumvezető-helyettes panaszokra adott válaszai alapján előre borítékolható a Törvényszék ,,vizsgálatának" a kimenetele, jelesül, hogy ,,minden rendben van", az ítéletet csak ,,rendezgették" a bírónő munkaviszonyának megszűnése után két és fél héten keresztül, ami egy nyilvánvaló képtelenség!

Amennyiben a jogszabályok azt írják elő, hogy egy ilyen esetben is a botrányos gyakorlatot folytató bírósági intézmény hivatott ,,kinyomozni" a saját jogsértő tevékenységét, akkor komoly baj van a bíróságok jogi szabályozásával, és ennek az ,,állam az államban" működésnek a felülvizsgálatára lenne igencsak szükség. Ugyanis ezen esetben én is követelem, hogyha valakinek - pl. az ügyészségnek - velem szemben valamiféle gyanúja van, akkor annak alaposságát magam vizsgálhassam ki! Viccesen hangzik? Pedig egyáltalán nem az, ha az OBH által írtakból indulunk ki.

Ez így nem egyebet eredményez, mint az állampolgár teljes kiszolgáltatottságát az önkényeskedő hatóságoknak. Az állampolgárét, aki egyébként az egész rendszert adójából fenn- és eltartja.

SzKR.: Végül megkaptátok az ítéletet, de milyen körülmények között?

Budaházy: Az ítéletet végül 2017. május 15-én adták postára és 17-én kaptam meg én és többi vádlott nagy része is, viszont az ítéleten szereplő dátum mindössze a szóbeli kihirdetés napja, 2016. augusztus 30., amikor még nyilván nem létezett, és semmiből nem derül ki, hogy az vajon mikor készült el valójában, még aláírások sincsenek rajta. Egyébként pedig egy gyorsan összecsapott munkának tűnik, ami tovább erősíti a készülésével kapcsolatos gyanúnkat.

SzKR: A híradásaitokból tudjuk, hogy volt egy “Tanú" c. filmbe illő abszurditás is...

Budaházy: Az ítélethez mindenkinek mellékelték a jegyzőkönyveket tartalmazó dvd-t is. Megjegyzendő, hogy számos jegyzőkönyvet csak ekkor kaptunk meg először, miközben azok készítésének törvényes határideje az adott tárgyalást követő 8 nap! Az egész eljárás alatt jellemző volt egyébként, hogy a jegyzőkönyvek sokszor 1-2 éves csúszással készültek csak el.

Ezen fájlok egyike a “2016. augusztus 22-30..doc" nevű fájl, amely az augusztusi tárgyalások jegyzőkönyveit tartalmazza. Ezen fájl háttér adataiból megállapítható, hogy annak létrehozója Dr. Prancz Balázs az ügy ügyésze (http://www.budahazy.org/2017/05/ujabb-furcsasag-hunnia-ugy-birosagi.html).

A múlt héten írtam a parlament igazságügyi bizottságának. Ott pont most hétfőn volt Handó Tünde meghallgatása, amikor is Apáti Pista jobbikos képviselő megkérdezte Handót a meghallgatáson az ügyünkben tapasztalt anomáliákról (ugyanis részletesen megírtam a bizottsági tagoknak mindent).
Handó kivizsgálást ígért, és azt mondta, hogy ha úgy van, ahogy elmondta Apáti, akkor lesznek következményei a dolognak! Most azt nem értem, hogy amikor direktbe írtam nekik, akkor visszaírta az a Cserni főosztályvezető, hogy ők nem illetékesek kivizsgálni. Most akkor mégis csak illetékesek? Érdekes!
A lényeg, hogy én nem is tudom elfogadni, hogy simán másodfokra kerüljön az ügy, miközben a elsőfokú ítélet törvényes megszületése igencsak kétséges, szóval harcolok tovább ez ügyben is.

(Szent Korona Rádió)


Fortuna: Link
 
 
0 komment , kategória:  Budaházy és a Hunnia-ügy  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 27 
2017.11 2017. December 2018.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 1 db bejegyzés
e hónap: 59 db bejegyzés
e év: 1392 db bejegyzés
Összes: 22840 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 4584
  • e Hét: 10692
  • e Hónap: 77939
  • e Év: 2207467
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.